Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 5 óra 23 perc

2020. szeptember 29. – Kedd, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok (Jn 1,47-51)

k, 2020/09/29 - 00:00
Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Jn 1,47-51

Elmélkedés

Amikor Fülöp elhívja és elvezeti Jézushoz barátját, Nátánáelt, akit a keresztény hagyomány Szent Bertalan apostollal azonosít, akkor az éjszakai látogató hihetetlen dolgokat hall az Úrtól. Ezt például: „Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” E kijelentésével Jézus megígéri, hogy az ember eljuthat Istenhez, eljuthat a mennybe, az angyalok és az üdvösségre jutottak csodálatos világába.

A bibliai hagyomány és a keresztény tanítás szerint az angyalok Isten teremtményei, ugyanúgy, mint az emberek, csak az angyaloknak nincs testük. Nem szellemek, hanem olyan teremtett lények, akiknek csak lelkük van, de testük nincs. Az emberekhez hasonlóan az angyalok is szabad akarattal rendelkeznek. Egykor nekik is megadatott a választás lehetősége. Bukott angyaloknak, gonosz lelkeknek nevezzük azokat, akik szabad akaratukkal fellázadtak Isten ellen. A jó angyalok Isten mellett döntöttek. Az angyalok Isten tökéletes munkatársai, akik Istent szolgálják és Isten szolgálatában élik meg szabadságukat.

Feladatuk, hogy Istennek szolgáljanak és Isten küldötteiként időnként kapcsolatba lépjenek a világban élő emberekkel, elmondva, közvetítve számukra azt, amit Isten üzen. Szűz Máriának egy angyal hozza meg a hírt, hogy ő lesz a Megváltó anyja. Józsefnek álmában többször is megjelenik az angyal, hogy közölje vele Isten akaratát.

Hallgatok-e Isten küldötteinek szavára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

2020. szeptember 28. – Hétfő (Lk 9,46-50)

h, 2020/09/28 - 00:00
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van. Lk 9,46-50

Elmélkedés

Jézus többször is megjövendölte apostolainak, hogy Jeruzsálemben szenvedni fog és meg fog halni. Ennek ellenére az ő elképzeléseikben továbbra is Mesterük dicsőséges uralma él, amelynek megvalósulásakor ők majd fontos feladathoz juthatnak. Erre utal a mai evangélium bevezető mondata, miszerint versengés támadt az apostolok között, hogy ki a nagyobb, kié a vezető szerep. Mélyebb szándékaikat, gondolataikat leplezi le egymás közti versengésük.

Viselkedésüket Jézus méltatlannak tartja, tanítványaitól egészen más lelkületet vár. Jézus először figyelmezteti őket helytelen gondolkodásuk miatt, majd pedig egy jelképes cselekedettel emlékezteti őket az alázatosság fontosságára. Egy gyermeket állít eléjük és kijelenti: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.” A szövegben az szerepel, hogy Jézus „odahívott egy gyermeket” és maga mellé állította. Más fordítás szerint „kézenfogott egy kisgyermeket”, s ez talán jobban visszaadja az eredeti mondanivalót. Ez a mozdulat Jézus részéről azt fejezi ki, hogy a védtelen, kiszolgáltatott, alázatos, kicsiny gyermekkel azonosul és nem azokkal, akik becsvágyó terveket forgatnak fejükben.

Az Úr jelképes cselekedete nem csak az egykori apostoloknak szólt, hanem figyelmeztetés az Egyház valamennyi vezetőjének és tagjának.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

2020. szeptember 27. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja (Mt 21,28-32)

v, 2020/09/27 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” Mt 21,28-32

Elmélkedés

Máté tanúságtétele

Az idei liturgikus évben Szent Máté evangéliuma a vezérfonalunk vasárnapról vasárnapra. A mai ünnepre, a Szentírás vasárnapjára őt hívtam meg, hogy beszéljen nekünk arról, hogyan született meg műve. Át is adom neki a szót. Hallgassuk figyelmesen Jézus apostolát!

Köszönöm a meghívást! Köszönöm, hogy beszélhetek erről a régi írásomról, amely immár két évezrede oly sok ember számára szolgál forrásként Jézus életének és tanításának megismerésében. Nem én voltam az egyetlen, és nem is az első, aki elhatároztam, hogy megírom Jézus élettörténetét és összefoglalom tanítását. Márk már néhány évvel korábban megírta Jézus történetét. Ismertem munkáját, mely rövid, lényegre törő. És ismertem egy másik írást is, amely Jézus mondásainak volt a gyűjteménye, de nem tudom, ki lehetett a szerzője. Ezeket a forrásokat használtam és arra törekedtem, hogy minél részletesebben írjak.

Szeretném elmondani, hogy amikor nekiálltam az írásnak, úgy éreztem, hogy egy titokzatos erő vezeti a gondolataimat. Azt éreztem, hogy az első betűtől az utolsóig egy titokzatos kéz vezeti a kezemet. Le akartam írni az igazságot, az örömhírt, amit Isten üzen az embereknek, s ebben a szándékomban minden pillanatban éreztem, hogy velem van az Isten. Ő sugallt számomra minden szót és minden mondatot. Úgy olvassátok könyvemet, hogy az emberi gondolatok mögött felfedezzétek az Isten által sugalmazott igazságot!

Jól tudtam, hogy írásomat a kezdeti időkben főként olyanok olvassák majd, akik a zsidó vallásban nevelkedtek fel, de a krisztusi közösséghez csatlakoztak. Arra törekedtem, hogy az ószövetségi iratokból és jövendölésekből kiindulva mutassam be Jézus tanítását és személyét, akiben beteljesedtek az ószövetségi ígéretek. Ezen kívül több konkrét példával mutatom be mindazt, ami a régi tanítás mellett újdonság Jézus tanításában.

Az volt a célom, hogy bemutassam Jézust az Isten Fiát, valamint tanúságot tegyek arról, hogy Jézussal elkezdődik Isten országának megvalósulása a földön, és mindig így írtam: a mennyek országa. A megváltást elhozó Jézus hirdeti meg Isten országát a földön, s ezen ország megvalósulása jelzi, hogy eljött a megváltás ideje. Csodás gyógyításokról és csodálatos beszédekről olvashattok könyvemben, ezek segítségével szeretnélek benneteket vezetni annak felismeréséhez és elfogadásához, hogy Jézust a mennyei Atya küldte el a világba, hogy elhozza számunkra, minden ember számára a megváltást. A megváltás az Úr szenvedése és halála által valósult meg. És az ő feltámadása által. Szinte elmondhatatlan és leírhatatlan az öröm, ami engem és a többi apostolt eltöltött, amikor a feltámadt Jézus megjelent nekünk. Ekkor értettük meg, hogy mi volt az ő önfeláldozásának értelme. Ekkor értettük meg, hogy mi lesz a mi feladatunk: tanúságot tenni mindarról, amit Jézus mellett, a mi Mesterünk mellett átéltünk mintegy három éven keresztül.

Jézus mennybemenetele után én és a többi apostol elkezdtük szóban hirdetni mindenütt, ami Jézussal történt. Igehirdetésünk során megtapasztaltuk, hogy Isten országa tovább növekszik. Amit Jézus megkezdett, azt mi folytathatjuk a Szentlélek segítségével, aki eltöltött minket. Ezután született meg bennem a gondolat, hogy mindent leírjak. Tudjátok, nem is gondoltam volna, hogy az évszázadok során ilyen sokan fogják majd olvasni evangéliumomat. Milyen sok embernek fogja közvetíteni Jézus szavát. Hány embernek fogja alakítani az életét, mert felébreszti bennük a Jézus iránti szeretetet és a benne való hitet. Vegyétek csak kezetekbe és olvassátok minél többet az írásomat és a többiek művét! Ismerjétek meg az első keresztény közösség hitét! Ez a hit Jézus személyéhez kötődik. Az ő tanítása és csodái ébresszenek bennetek is hitet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Miközben olvassuk a Szentírást, terád figyelünk, téged hallgatunk, s felfedezhetjük azt is, hogy te meghallgatsz minket és a Szentírás üzenete által válaszolsz kérdéseinkre. Tudom, hogy a kitartó olvasás, a figyelmesség és a tanulékony lélek elengedhetetlen ahhoz, hogy meghalljam szavadat, megértsem útmutatásodat. Segíts, hogy meghalljalak a Szentírás szavaiban! Meghalljalak téged, a megszólaló és lelkem visszhangját váró Istent! Segíts, hogy a te szent Fiad, Jézus Krisztus örömhíréhez méltóan éljek és eljussak hozzád az örök üdvösségre!

2020. szeptember 26. – Szombat (Lk 9,43b-45)

szo, 2020/09/26 - 00:00
Az ördögtől megszállott fiú meggyógyítása után a tanítványok csodálattal tekintettek Jézusra. Ő azonban figyelmeztette őket: Véssétek szívetekbe, amit most mondok! Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják. De azok nem értették meg ezt a beszédet, és igazi értelme rejtve maradt előttük. Kérdezni azonban nem merték e szavak értelme felől. Lk 9,43b-45

Elmélkedés

Jézus útja a győzelemhez és a dicsőséghez a kereszten át vezet. Nincs más, nincs rövidebb, nincs könnyebb útja a megváltásnak. Ez a mennyei Atya szándéka, és az ő Fia ezt teljesíti engedelmesen. Jézus előre látja sorsát és többször is beszélt erről tanítványainak. A mai evangélium szerint a következőket mondta: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják.”

A tanítványok azért nem értették meg Mesterük szavait, mert az ő elképzeléseikhez nem illett az, hogy a Messiásnak szenvednie kell majd és meg kell halnia. Egy dicsőségesen uralomra jutó uralkodót vártak, aki a római elnyomás alól felszabadítja a választott népet. Ezek az emberi elképzelések egészen mások voltak, mint a mennyei Atya szándéka, aki a szenvedő szolga engedelmességét kérte Fiától az emberiség megváltása érdekében.

Most tehát még nem értik Jézus szenvedésre vonatkozó szavait. Amikor e kijelentések valóra válnak, azaz elfogják és halálra ítélik, akkor elmenekülnek az apostolok, mert akkor sem értik, hogy miért történhet meg ez azzal, akit Messiásnak tartottak. Jézus kereszthalála olyan esemény, amely megdöbbenti őket, hitük meginog, és csak a feltámadás megtapasztalása erősíti meg őket annak hitében, hogy Jézus az Isten Fia, ő a Megváltó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus, az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a Nyolc Boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

2020. szeptember 25. – Péntek (Lk 9,18-22)

p, 2020/09/25 - 00:00
Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak vele, megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont a régi próféták közül támadt fel valaki.” Ő tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszolt: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt ne mondják el senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.” Lk 9,18-22

Elmélkedés

Az evangéliumok szerint Jézust az emberek Isten küldöttének tartották és az ószövetség legnagyobb személyiségeihez hasonlították, ahogyan ez kiderül a mai részletből. Mesterük kérdésére a tanítványok elmondják, hogy mi minden terjed a nép körében az ő személyével kapcsolatban. Aztán pedig Péter fogalmazza meg a következő hitvallást a maga és a többiek nevében: Te vagy az Isten Fölkentje. Jézus rögtön tudta, hogy Péter nem emberi értelmével jutott ennek felismerésére, hanem isteni kinyilatkoztatásból. Péter nem csak egy tanítót, egy prófétát, egy csodatevőt lát benne, mint a nép, hanem az Isten által küldött személyt, akit a mennyei Atya szentelt fel, kente fel hivatásának teljesítésére. Jézus nem önmagában Messiás, nem saját magát tette Messiássá, hanem ő az Isten által felkent Messiás. A Fiú tehát az Atyához tartozik, az ő nevében cselekszik, az ő akaratának megfelelően hajtja végre messiási küldetését.

Meghívásuktól kezdve az apostolok három éven át Mesterük mellett vannak. Nyitottak mindarra, amire Jézus tanítja őket. Ez nem kíváncsiságuk, hanem az Úr iránti elkötelezettségük jele.

Krisztus követőjeként arra kell törekedem, hogy minél többet legyek az Úr közelében, egyre jobban megismerjem őt, és megértsem tanítását. Az apostolokhoz hasonlóan meg kell tanulnom, hogy úgy éljek, ahogyan Jézus.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, az életért és tudásért, melyet kinyilatkoztattál nekünk a te Fiad, Jézus által! Dicsőség neked mindörökké! Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze egyházad királyságodban a föld határairól! Mindenható Uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és italt adtál, és örök életet Jézus által. Dicsőség neked mindörökké!

2020. szeptember 24. – Csütörtök (Lk 9,7-9)

cs, 2020/09/24 - 00:00
Heródes, a negyedes fejedelem mindenről értesült, amit Jézus tett és hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János támadt fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik azt állították: „A régi próféták közül kelt életre valamelyik.” Heródes így töprengett: „Jánost lefejeztettem. Ki lehet hát az, akiről ilyeneket hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust. Lk 9,7-9

Elmélkedés

Az evangéliumi beszámoló szerint Heródesnek, az uralkodónak részletesen beszámoltak Jézus tevékenységéről. Arról a Heródesről van szó, aki tisztelte Keresztelő Jánost, mert prófétának és Isten szolgájának tartotta. Végül aztán törvénytelen felesége nyomására lefejeztette Jánost. Lukács evangélista azt írja, hogy Heródest „nyugtalanság fogta el”, ami arra utalhat, hogy talán felébredt benne a lelkiismeret János kivégzése miatt. Gondolataiban odáig jut, hogy szívesen találkozna személyesen Jézussal. Inkább a kíváncsiság és a félelem, mintsem Isten küldöttének őszinte keresése jellemzi őt. Nem tudjuk, hogy mit várt, mit remélt egy ilyen találkozástól.

Heródes hiába hallgattatta el Jánost, saját bűntudatától nem szabadulhatott. János szavai már nem emlékeztették őt bűnére, törvénytelen kapcsolatára feleségével, de a lelkiismerete újból és újból megszólalhatott. Biztosan azt érezte, hogy János ártatlan volt, és ő egy ártatlan, igaz ember haláláért felelős. A félelemből sosem lesz megtérést eredményező személyes kapcsolat Jézussal. Bármilyen nagy is a földi hatalom, nem képes elhallgattatni a lelkiismeretet és nem képes arra, hogy eltörölje az ember bűnét. Erre egyedül Isten hatalma, kegyelme, irgalma képes.

Milyen szándék vezet engem Jézushoz?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te szereteted jele és eszköze szeretnék lenni. Adj nekem alázatot, hogy a hibát először mindig magamban keressem, s kész legyek elindulni a jó úton. Elsősorban nem másokon, hanem magamon szeretnék változtatni, hogy egészen olyan legyek, mint te: irgalmas és megbocsátó minden emberhez. Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

2020. szeptember 23. – Szerda (Lk 9,1-6)

sze, 2020/09/23 - 00:00
Jézus összehívta a tizenkét apostolt. Erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására. Aztán szétküldte őket, hogy hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta nekik: „Semmit se vigyetek az útra: se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt! Két ruhátok se legyen! Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem utaztok! De ha nem fogadnak be, hagyjátok el a várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!” Azok útra keltek, bejárták a falvakat. Hirdették mindenütt az evangéliumot, és meggyógyították a betegeket. Lk 9,1-6

Elmélkedés

Istennek hatalma van arra, hogy megváltoztassa, átalakítsa életünket. Az evangéliumok tanúsága szerint ez a különleges hatalom és erő nyilvánult meg Jézus szavában. Amikor pedig útnak indítja apostolait, küldötteit, akkor saját hatalmát adja nekik. Ezt olvassuk a mai evangéliumban: Jézus „erőt és hatalmat adott nekik az ördögök felett és a betegségek gyógyítására.” Amit eddig a Mester tett, most ugyanazt kell tenniük a tanítványoknak. De vigyázat! Ők nem a maguk erejéből képesek gyógyítani és gonosz lelkeket kiűzni, hanem a Jézustól kapott hatalom birtokában. Jézus bárkinek adhatna ilyen hatalmat, de csak azoknak ad, akik egészen rábízták életüket. Az Úr bárkit felruházhatna különleges erejével, de csak annak ad erejéből, akiben megbízik, s akiről tudja, hogy nem fog azzal visszaélni, nem a maga javára fogja használni, hanem megbízója szándéka szerint másokat fog vele segíteni, gyógyítani.

Jézus kifejezett utasítása szerint az apostolok eszköztelenül indulnak útjukra. Gondolhatnánk, hogy élelemre vagy pénzre talán szükségük lehet útjuk során, akár több hétig, akár csak néhány napig lesznek távol, de Jézus megtiltja nekik. Semmi mást nem vihetnek magukkal, mint Isten üzenetét. Küldetésüket csakis Jézus nevében végezhetik. A küldöttek nem bízhatnak sem a maguk képességeiben, sem mások támogatásában, hanem csak egyedül Mesterükben, aki átadja nekik hatalmát. Ennek birtokában munkájukat hatékonyan és gyümölcsözően tudják végezni. A feladat mindaddig eredményes, amíg azt Jézus nevében végzik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus, aki valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben! Bűneim őszinte megbánásával készülök arra, hogy veled találkozzak a szentáldozásban. Légy lelkem tápláléka, éltess engem! Abban a hitben fogadom szent testedet az átváltoztatott kenyérben, hogy titokzatos testednek, az Egyháznak tagja vagyok. Szüntess meg a keresztények között minden széthúzást, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással. Annak reményében veszem magamhoz szent testedet, hogy elvezetsz az örök életre.

2020. szeptember 22. – Kedd (Lk 8,19-21)

k, 2020/09/22 - 00:00
Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a tömeg miatt nem tudtak bejutni hozzá. Ekkor jelentették neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és látni akarnak.” Ő azonban így válaszolt: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” Lk 8,19-21

Elmélkedés

Istennek nem az a szándéka, hogy az ember egyedül maradjon és magányos legyen, hanem hogy kapcsolatokat építsen embertársaival. A családtagok, a barátok, a munkatársak közti kapcsolatok alapja az egymás iránti szeretet, egymás megbecsülése és tisztelete.

A mai evangéliumi történetben Jézushoz érkezik édesanyja, Mária és még néhányan a rokonságból. Lukács evangélista nem tartja fontosnak megemlíteni, hogy miért jöttek. Márk evangéliumában ennél a jelenetnél azt olvassuk, hogy nyugtalanító hírek kezdtek terjedni Jézus személyével kapcsolatban, talán megszállta a gonosz vagy „megháborodott” (Mk 3,21). Azért jönnek tehát a rokonok, hogy hazavigyék Jézust, mert az egész családra rossz fényt vet, ha tovább terjednének családtagjukról a rossz hírek. Érkezésükről Jézus közvetve szerez tudomást, mert olyannyira sokan veszik körül a házat, ahol tartózkodik, hogy nem férnek a közelébe. Ekkor mondja: „Az én anyám és rokonaim azok, akik Isten igéjét hallgatják, és tettekre is váltják!” Kijelentésével Jézus nem megtagadja édesanyját, aki életet adott neki, és családját, amelyben felnevelkedett. Szavai azt az üzenetet hordozzák, hogy nem születés révén válhatunk Jézus tanítványává, hanem tanításának hallgatása és megtartása által.

Szívesen hallgatom-e az Úr tanítását? Megvalósítom-e, amit ő kér tőlem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnék szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2020. szeptember 21. – Hétfő, Szent Máté apostol és evangélista (Mt 9,9-13)

h, 2020/09/21 - 00:00
Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és nem áldozatot.” Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Mt 9,9-13

Elmélkedés

Szent Máté ünnepén az ő meghívását olvassuk az evangéliumban. Egészen biztos, hogy nem azért hívta meg őt Jézus, mert vallásos buzgóságával kitűnt volna és nem is azért, mert nagy tiszteletnek örvendett az emberek körében. Máté egy mindenki által megvetett ember volt. Abból élt, hogy a római hatalom megbízásából begyűjtötte az adót. Jogosan gondoljuk, hogy aki kiszolgálta az elnyomókat, azt a zsidó emberek nem szívlelték. Ráadásul Máté a bűnös tevékenységéből meg is gazdagodott, mert mindenkitől a lehető legtöbb pénzt szedte be.

Jézust mindezek a dolgok nem érdekelték. Ő azt látta meg Mátéban, amit mások nem vettek észre. Meglátta, hogy ez a bűnös ember vágyakozik Isten irgalmára, megbocsátására. A leírás szerint Máté az őt megszólító Jézusnak azonnal engedelmeskedik, felhagy jól jövedelmező foglalkozásával és új életet kezd. Máté tehát mindent elhagy, ami korábbi bűnös életéhez kötötte, hogy Jézus követője legyen. Így lesz Jézus tanítványa, majd apostola.

Szent Máté Kr. u. 80 táján írta meg evangéliumát. A négy evangélium közül az övé a leghosszabb. Írásában az ószövetségi szövegekből és a prófétai jövendölésekből kiindulva törekszik Jézus személyének és tanításának bemutatására, példákkal mutatja be, hogy a Messiásra vonatkozó jövendölések Jézus Krisztus személyében teljesedtek be.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

2020. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap (Mt 20,1-16a)

v, 2020/09/20 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Kemény dió

A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd megértése és üzenetének elfogadása sokak számára túl kemény dió. Feltörhetetlen és felfoghatatlan. Hiába töröm fel számukra újra és újra ezt a diót, azaz hiába magyarázom el százszor és ezerszer, hogy semmiféle igazságtalanság nem történt, hanem csak az emberi irigység szól a méltatlankodókból, egyesek továbbra is csak azt hajtogatják, hogy itt bizony akkor is igazságtalanság történt, s ezzel szépen visszateszik a történetet a számukra feltörhetetlen dióhéjba.

Elismerem, hogy első hallásra valóban igazságtalannak tűnik a történet, de érdemes jobban megvizsgálnunk, hogy mi történt. Igen, valóban bosszantó, hogy ugyanannyi fizetséget kaptak azok, akik egész nap fárasztó munkát végeztek, mint azok, akik csak egy fél napig vagy egyetlen óráig dolgoztak. Bosszantó, mert azt képzelnénk, hogy aki többet dolgozik, az több bért érdemel, mint aki kevesebbet dolgozik. Ez rendjén is volna, csakhogy Jézus története nem az emberi igazságosság elvére épít, főként nem az emberi irigységre, hanem Isten nagylelkűségéről szól. Az embernek pedig ezt a nagylelkűséget kellene megtanulnia Istentől. Mivel a példázatban szereplő gazda pontosan kifizette azt az egy dénár munkabért, amiben megállapodott a reggel munkába állókkal, ezért igazságtalanságról nem beszélhetünk. Az pedig már egy másik kérdés, hogy a gazda nagylelkű volt azokhoz, akik kevesebbet dolgoztak, mert ők is egy dénárt kaptak. Aki a gazda nagylelkűségét igazságtalanságnak tartja, az soha nem fogja megérteni a történet mondanivalóját, számára a dió feltörhetetlen marad. Nézegetheti, forgathatja, keresheti a nyitját, ütheti egyre nagyobb kalapáccsal, a dió egyre keményebb lesz minden ilyen ütéstől.

A kemény dió feltöréséhez még egy szempontot érdemes előhoznunk. Jézus a mennyek országáról beszél itt. Az ember Istentől kapja a jutalmat, a fizetséget földi életéért, és ez az örök élet, az üdvösség. Isten ezt adja mindenkinek függetlenül attól, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb életet élt.

A fizetség, amit Isten ígér, mindenki számára ugyanaz. Ő nem tesz különbséget az emberek között, mindenkinek ugyanazt szeretné adni. Ha engedelmes szolgáiként élünk, számíthatunk erre a jutalomra. De irigység ne legyen bennünk! Inkább Istenhez hasonlóan mi is legyünk nagylelkűek! Tegyük fel magunknak a kérdést: sok-sok bűnünk miatt megérdemeljük az egy dénárt, az üdvösséget, az örök életet? Aztán próbáljunk meg őszintén válaszolni rá! Aligha érdemeljük meg. Az üdvösség nem érdemeink jutalma, hanem Isten ajándéka. Ha Isten csak igazságos volna, akkor mi büntetést érdemelnénk bűneink, hűtlenségünk, engedetlenségünk miatt. De Isten nem csak igazságos, hanem irgalmas is! Ha elnyerjük az örök életet, az nem a mi érdemeinknek, hanem Isten nagylelkűségének köszönhető!

Befejezésül még egy gondolat a történethez: az egy dénárt úgy is felfoghatjuk, mint belépőjegyet a mennybe. Ezt a belépőt mindenkinek a kezében kell tartani és majd felmutatnia. Nem kell kettő, egy is elég. Nem szükséges jól bebiztosítanunk magunkat, hogy minden zsebünkbe teszünk egyet vagy kettőt, aztán majd egyet felmutatunk. Egy német mondás szerint „az utolsó ingnek nincs zsebe.” Zsebek nélküli ingben lépünk majd át a mennyországba. Örülj, ha Istennek végzett szolgálatodért megkaptad az egy dénárt! Fogd a kezedbe és indulj vele a mennybe!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Te minden embert meghívsz szolgálatodra és megígéred nekünk az örök üdvösséget. Segíts, hogy egész életünkben neked szolgáljunk, a te nevednek szerezzünk dicsőséget. Szolgálatunkat szabadon vállaljuk és irántad való szeretetből végezzük az üdvösség reményében. Légy hozzánk igazságos és irgalmas! Segíts minket, hogy végső célunkat, az örök életet mindig szem előtt tartsuk és szüntelenül törekedjünk feléd! Tartsd távol tőlünk az irigységet, hogy örülni tudjunk annak, ha mások is az üdvösségre jutnak!

2020. szeptember 19. – Szombat (Lk 8,4-15)

szo, 2020/09/19 - 00:00
Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!” Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.” Lk 8,4-15

Elmélkedés

Isten mindig készen áll arra, hogy tanítását a szívünkbe adja. Vajon mi mindig készen állunk-e arra, hogy ezt a tanítást befogadjuk szívünkbe? Jézus példabeszédében, amit a mai napon olvasunk az evangéliumban, elsősorban nem a magvető ember személye vagy tevékenysége áll a középpontban, hanem a magok, illetve a különféle talajok, ahová a magok hullanak a vetés során. Vannak, akik előítélettel hallgatják őt és emiatt nem nyíltak az igazság előtt. Látásukat és értelmüket elhomályosítják saját elképzeléseik és vágyaik, amit nagyobb bölcsességnek tartanak bármi másnál. „Nekem, ne mondja meg senki, hogy mi az igazság! Nekem ne mondja meg senki, hogyan éljek!” Ilyen dolgokat hangoztatnak azok, akik sem Isten útmutatásaira, sem embertársaik jó szándékú figyelmeztetéseire nem hallgatnak.

Vannak, akik „az egyik fülemen be, a másikon ki” elvét követik Isten szavával kapcsolatban. Azt képzelik, hogy ez másoknak szól, de nekik nem. Nem érzik magukat érintettnek. Van saját világfelfogásuk, amin nem akarnak semmiképpen sem változtatni, mert az életvitelük megváltoztatásával járna együtt. Nekik nincs idejük és nincs szükségük az imára, az Istennel való beszélgetésre, kapcsolatra.

Vannak, akik jó szívvel hallgatják Istent és bizalommal elfogadják irányítását, sugallatait. Engedik, hogy Isten szava megváltoztassa, átalakítsa életüket. Engedem-e, hogy Isten szava átformáljon és Krisztushoz tegyen hasonlóvá?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.

2020. szeptember 18. – Péntek (Lk 8,1-3)

p, 2020/09/18 - 00:00
Abban az időben Jézus bejárta a városokat és a falvakat, tanított és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki; Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége; Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla. Lk 8,1-3

Elmélkedés

A mai evangéliumban szereplő asszonyok példája arra bátorít minket, hogy Istentől kapott adományainkkal és képességeinkkel Jézust szolgáljuk. Három évig tartó működése időszakában nagyon sokat volt úton. Nem csak a tizenkét apostol és a tanítványok nagyobb csoportja volt vele, hanem asszonyok is követték őt, valamint gondoskodtak róla.

A részlet a Magdala városából származó Máriát említi meg, akit Mária Magdolna néven szoktunk említeni. Korábbi nehéz élethelyzetét jellemzi a leírás, miszerint Jézus hét ördögtől szabadította meg őt, tehát életébe jelentős fordulatot, megtisztulást, újjászületést hozott az Úr. Mária Magdolna kiváltsága és szeretetének jutalma az lett, hogy húsvét hajnalán ő találkozhatott elsőként a feltámadt Krisztussal. Egy Johanna és egy Zsuzsanna nevű asszony is név szerint kerül megemlítésre. Valószínűleg nem Jézus hívta őket, ahogyan kiválasztotta és meghívta az apostolokat, hiszen erről az evangélisták említést tettek volna. Ők egyszerűen Jézus mellé szegődtek és vele tartottak útjain. Bár a szó szoros értelmében nem voltak a Mester tanítványai, mégis talán éppen az ő személyükkel kezdett el kiszélesedni a tanítványok köre, amely mai értelmezés szerint magába foglalja mindazokat, akik Jézus követői, férfiakat és nőket egyaránt.

Jézus közelében nekem is helyem van.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk! Add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra, akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől: Egyedül Te vagy az Úr, a mi Istenünk.

2020. szeptember 17. – Csütörtök (Lk 7,36-50)

cs, 2020/09/17 - 00:00
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!” Lk 7,36-50

Elmélkedés

Senki, aki Jézussal találkozik, nem maradhat közömbös az Úr iránt, mert Isten irgalma megérinti őt. Ezt az igazságot szemlélteti a mai evangélium, a bűnös nő története.

A farizeusok többször is megvádolták Jézust azzal, hogy bűnösökkel találkozik, érintkezik. Vélekedésük alapja az volt, hogy a mózesi törvények szerint a nyilvános bűnösökkel való érintkezés tisztátalanná tette az embert, ezért tilos volt.

A farizeusok vádja igaz, Jézus valóban nem hárította el a bűnösök közeledését. A történet szerint Jézus egy Simon nevű farizeusnál van vendégségben, amikor váratlanul megjelenik egy asszony, akiről mindenki tudta a városban, hogy bűnös. A házigazda és meghívott vendégei is egyaránt tisztában voltak ezzel. Nem tudni, hogyan juthatott be a házba az asszony, de ez lényegtelen is számunkra. A bűnös nő szeretetét fejezi ki azzal, hogy drága olajjal keni meg Jézus lábát, majd pedig hajával megtörli. Cselekedetét nem feltétlenül a bűnbánat jelének kell tekintenünk, bár Jézus az asszony bűneinek megbocsátásáról beszél később.

A vendéglátó Simon és a többi jelenlévő meglepődhettek azon, hogy Jézus nem utasítja vissza az asszonyt, nem akadályozza meg cselekedetét, hanem a védelmébe veszi őt. Természetesen nem korábbi életének bűnös cselekedeteit helyesli, hanem azért védi és dicséri őt, mert befogadta Isten irgalmát. Az irgalom, a megbocsátás megváltoztatta az ő életét.

Engedem-e, hogy Isten irgalma megérintsen?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.

2020. szeptember 16. – Szerda (Lk 7,31-35)

sze, 2020/09/16 - 00:00
Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.” Lk 7,31-35

Elmélkedés

A gyermekek legkedvesebb időtöltése a játék. Amikor játszanak, semmi másra nem figyelnek, teljesen átadják magukat a játék okozta izgalomnak és örömnek. A mai evangéliumban Jézus egy mondókát idéz, amely minden bizonnyal egy gyerekjáték eleme volt. A mondóka így hangzik: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Jézus olyan gyerekekről beszél, akik csalódottak. Talán nem csatlakozik valaki a játékhoz.

Mit akar nekünk tanítani az Úr? A közömbösség, az érdektelenség, a süket fülek megakadályoznak minket abban, hogy Isten szavát meghalljuk. Jézus az Isten országáról szóló örömhírt hirdette, amely örömöt és reményt ébresztett azokban, akik nyitott szívvel és értelemmel hallgatták őt. Ugyanakkor szavait egyesek elutasítják, vagy meg sem hallgatják. Bezárják fülüket az igazság előtt, de még ennél nagyobb probléma, hogy a szívüket is bezárják. Az üdvösség tanítása Keresztelő János és Jézus által eljutott az emberekhez, de egyesek mit sem törődtek vele, tovább folytatták bűnös életüket. Ők Keresztelő Jánost ördögtől megszállottnak nevezték, Jézust pedig bűnösökkel barátkozó embernek, akinek szava nem érdemel hitelt.

Ha komolyan veszem, hogy Jézus tanítványa vagyok, akkor a hallott tanítást életre kell váltanom. Semmi nem akadályozhat meg abban, hogy tiszta szívvel, bátorsággal és örömmel kövessem az Urat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

2020. szeptember 15. – Kedd, A fájdalmas Szűzanya (Lk 2,33-35)

k, 2020/09/15 - 00:00
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Lk 2,33-35

Elmélkedés

A tegnapi ünnepen, a Szent Kereszt felmagasztalása napján figyelmünket Krisztus keresztjére, megváltásunk forrására és üdvösségünk eszközére irányítottuk.

Ma pedig a fájdalmas Szűzanyára gondolunk, a keresztre feszített Jézus édesanyjára, aki a Golgota hegyén végignézte fia szenvedését és halálát. Nem beletörődésből fakadó tehetetlen szemlélés volt ez Mária részéről, hiszen lelke mélyéig átérezte mindazt a gyötrelmet, fájdalmat, amit Jézus érzett. Mária egyesült a kereszten szenvedő fiával. Így teljesedett be az a jövendölés, amelyet Jézus templomi bemutatása alkalmával Simeon mondott neki: „a te lelkedet is tőr járja át.” Erről a jövendölésről olvasunk a mai evangéliumban.

A Jézus születéséhez kapcsolódó evangéliumi részek után, amelyek a Megváltó által hozott szabadulásról és békéről szólnak, fordulatot jelent Simeon jövendölésében a szenvedés és a fájdalom említése mind a gyermekre, mind édesanyjára vonatkozóan.

Valószínűleg Mária nem fogta fel ebben az órában Simeon szavainak jelentését és jelentőségét, de egészen biztos, hogy a kereszt mellett állva eszébe jutott, amit egykor az idős ember mondott neki a jeruzsálemi templomban.

Együttérzek-e a kereszten szenvedő Krisztussal? Együttérzés van-e bennem Mária iránt? Együttérzés ébred-e bennem embertársam iránt, akiben Krisztus szenved?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a városokat és a falvakat! Küldd a hazatérő édesapa elé gyermekeit a mosoly angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit. Szerezz békét a testvérek között! Tedd derűssé ezt a néhány órát mindegyikük számára, hogy legalább, amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki, hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged.

2020. szeptember 14. – Hétfő, A Szent Kereszt felmagasztalása (Jn 3,13-17)

h, 2020/09/14 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Jn 3,13-17

Elmélkedés

Ma, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén lélekben elzarándoklunk Jeruzsálembe, a Golgota hegyére és feltekintünk Krisztus keresztjére. A keresztből fakad számunkra a megváltás. A kereszt a kegyelem forrása. A keresztből gyógyító és lelket formáló erő árad. A kereszt utat mutat számunkra a földi életből a menny felé. A kereszt titokzatos módon magában foglalja a jövőt, a reményt, a feltámadást. A kereszt Isten szeretetének jele és bizonyítéka. A kereszt nem elutasítandó, hanem felveendő és hordozandó eszköz, amely egyesít minket a szenvedő Krisztussal.

Mi volt az értelme Krisztus kereszthalálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított volna azoknak a bűnözőknek a halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az időben. De hitünk szerint Jézus nem csak valóságos ember, hanem valóságos Isten is, ezért halála a megváltást jelenti nekünk. A kereszten Isten Fia halt meg, ő áldozta fel az életét. Isten üdvözítő tervét és annak megvalósulását így foglalja össze az evangélium: „Isten azért küldte el Fiát a világba, hogy általa üdvözüljön a világ.” Krisztus keresztjében ismerhetjük fel az üdvösség egyedüli eszközét. A keresztet szemlélve megérthetjük, hogy számunkra is csak a szenvedésen és a halálon át vezet út az örökkévalóságba.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

2020. szeptember 13. – Évközi 24. vasárnap (Mt 18,21-35)

v, 2020/09/13 - 00:00
Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Mt 18,21-35

Elmélkedés

Királyi és keresztényi erény

Aki mérlegelés tárgyává teszi vagy feltételekhez köti, hogy megbocsásson-e embertársának, ha vét ellene, az nagyon ingoványos, mocsaras területre tévedt, ahonnan mihamarabb ki kell kerülnie, különben elsüllyed. A megbocsátás virága nem képes nőni a mocsárban, hanem egyedül a békességre törekvés szikláin virágzik. „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” – fordul Péter apostol Jézushoz a mai evangéliumban. Meglepő választ kap: „Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer.” Nem kell hozzá komoly matematikai ismeret, könnyen ki tudjuk számolni, hogy hetvenszer hét, az 490. De ez nem azt jelenti, hogy a négyszázkilencvenegyedik sértést és az utána következőket nem kell megbocsátanunk. Jézus egy nagy számot mond, hetvenszer akkorát, mint amire Péter gondol, s ezzel azt jelzi, hogy a megbocsátáskor nincs helye sem a méricskélésnek, sem a számolgatásnak. A megbocsátásnak nincsenek, nem lehetnek határai.

Az ősi időkben a megbocsátást a királyok erényének tartották. Az emberi kapcsolatokat alapvetően igazságosság jellemzi. A régi időkben ugyanúgy, mint napjainkban. Ha az emberek nem képesek egymás között elintézni vitás ügyeiket, akkor közbelép a bíróság, az igazságszolgáltatás. A bírói döntések lényege, hogy azok igazságosak legyenek, azaz a bűnös kellő mértékű büntetést kapjon, és az ártatlan fél valamilyen kártérítésben részesüljön. A régi időkben a királyoknak mindenkor megvolt az a kiváltságuk, hogy a bűnösnek megkegyelmezzenek, megbocsássanak. Ha az igazságosság elve szerint büntetést érdemelne valaki, a király megbocsáthat neki, kegyelemben részesítheti őt. Ezért mondjuk, hogy a megbocsátás a királyok erénye. A mai joggyakorlatban is jelen van egyébként ez a régi kiváltság. Az uralkodó, az államfő bizonyos esetekben kegyelmet adhat.

A keresztény felfogás szerint a megbocsátás forrása az Isten, az irgalomban gazdag Isten. A béna ember meggyógyítása történetében olvassuk a következőt: „Ki más bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten?” (Lk 5,21). De az újszövetségi Szentírásban más helyeken is ugyanezzel a gondolattal találkozunk. A megbocsátás forrásáról, Krisztus engesztelő kereszthaláláról így tanít Szent Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében: „Mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán” (Róm 3,23-24). Isten szeretetből bocsát meg. Erről így ír Szent Pál: „Isten azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5,8). Amikor az ember megbocsát, akkor az irgalmas Istent utánozza. Ennek igazolására feltétlenül megemlítendő Jézus tanítása, amelyet a Mi Atyánk kezdetű imádságban rendszeresen elmondunk: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Mt 6,12 és Lk 11,4). Ugyanezt írja Szent Pál az efezusiaknak írt levelében: „Egymás iránt legyetek jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32).

A megbocsátással kapcsolatban Jézus egy példabeszédet mond a szívtelen, a kegyetlen szolgáról, akinek nagy összegű tartozását elengedte az úr, de ő ezután könyörtelenül követelt egy kisebb tartozást társától. Könyörtelenségéről értesülve az úr végül megbüntette őt. A szívtelen szolga esete emlékeztessen minket a megbocsátás fontosságára. A megbocsátás nem csak a királyok erénye, hanem minden keresztény emberé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. A veled való kapcsolatunkban újra és újra megtapasztalhatjuk az irgalmat, amelyet emberi kapcsolatainkban is gyakorolnunk kell. A harag, a bosszú, a megtorlás nem lehet jelen embertársainkkal való kapcsolatunkban, mert képmutatás volna részünkről tőled gyógyulást kérni bűneinkre, ha szívünkben harag él felebarátunk iránt. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket megbocsátó lelkületre!

2020. szeptember 12. – Szombat (Lk 6,43-49)

szo, 2020/09/12 - 00:00
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Lk 6,43-49

Elmélkedés

Az evangéliumban Jézus fügéről és szőlőről, mint jó gyümölcsökről beszél, továbbá az értéktelen, haszontalan tövisbokorról. A bibliai időkben éppúgy, mint manapság a palesztin vidék egyik legkedveltebb gyümölcse a füge. A füge termékenységet, békességet és jólétet jelképezett. A szőlő szintén hasznos növény, egyrészt finom a gyümölcse, másrészt bor készíthető belőle, amely a szív örömének, derűjének, vidámságának a jelképe. Talán egy korabeli szólást idéz Jézus, amikor ezt mondja: „Minden fát gyümölcséről lehet megismerni.”

Az ember is jó vagy rossz gyümölcsöt terem attól függően, hogy mi lakik a szívében.

Cselekedeteink, amelyek mások számára is szemmel láthatóak, visszatükrözik belső világunkat, gondolkodásmódunkat és szándékainkat. Elárulják, hogy mi lakik a szívünkben. Ha Jézus tanítása szerint élünk, azaz viselkedésünkkel, mindennapi magatartásunkkal, szavainkkal és tetteinkkel őrá igyekszünk hasonlítani, akkor jó gyümölcsöt teremhetünk lelkiekben. Olyan gyümölcsöket, amelyek egyrészt a saját üdvösségünket szolgálják, másrészt mások javára lehetünk velük.

Ha valaki felebarátjáról rossz véleménnyel van, az sok esetben csak a saját rosszindulatát mutatja ki ezzel. Ő a rossz fa, amely ehetetlen, rossz gyümölcsöt terem. Aki pedig a jó tulajdonságokat veszi észre embertársában, arról jogosan feltételezhető, hogy jóindulat él szíve mélyén mindenki iránt. Ő az a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

2020. szeptember 11. – Péntek (Lk 6,39-42)

p, 2020/09/11 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” Lk 6,39-42

Elmélkedés

Ki merné önmagáról azt állítani, hogy ugyanolyan tisztánlátással rendelkezik, mint Isten? Ki merné azt állítani, hogy ugyanolyan igazságos értékeléssel és ítélettel tekint önmaga életére, mint ahogyan Isten tekint rá? Nyilvánvalóan ez önámítás volna, önmagunk becsapása. Aki ilyet mond, az úgy öltötte magára a farizeusok ruháját, hogy észre sem vette. Isten látja a mi jó tulajdonságainkat és a rosszakat is. Ismeri erősségeinket és gyengeségeinket. Látja jó szándékú törekvéseinket, de helytelen vágyainkat is. Mi sokszor részleges vakságban szenvedünk. Erős oldalunkat, jó tulajdonságainkat látjuk, de a másik oldalt nem vesszük észre, nem akarjuk észrevenni. Ami tetszik, azt meglátom, de ami nem tetszik, arról nem veszek tudomást. Ezt nevezem részleges lelki vakságnak. Ez a hozzáállás azonban nem segít abban, hogy legyőzzem hibáimat, sőt, megakadályoz benne. Jézus fel akarja nyitni a szememet, hogy észrevegyem gyengeségeimet, megbánjam bűneimet.

A másik bűnét persze gyorsan észreveszem. Akkor semmi nem homályosítja el látásomat. Pedig nem a másik bűneivel, hanem a saját vétkeimmel kellene törődnöm, a saját rossz szokásaimtól kellene megszabadulnom. Erre emlékeztet, erre figyelmeztet minket a szálkáról és a gerendáról szóló rövid tanítás a mai evangéliumban. Jézus a tökéletesség útjáról beszél. Ez az út hibáink beismerésével és megbánásával kezdődik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!

2020. szeptember 10. – Csütörtök (Lk 6,27-38)

cs, 2020/09/10 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38

Elmélkedés

Néha elgondolkodunk azon, hogy mi különböztet meg minket, keresztény embereket a más vallásokhoz tartozóktól. Több dolgot is felsorolhatnánk, de talán az a legjellegzetesebb különbség, hogy még az ellenségeinket is szeretjük. Tesszük ezt egyrészt azért, mert Jézusnak ez volt a kérése, másrészt azért, mert Isten is kivétel nélkül mindenkit szeret. Erről a két dologról olvasunk a mai evangéliumi részletben.

Az ellenségszeretet alapja a megbocsátás, ami két összetartozó mozzanatból áll: bocsánatot kérek attól, akit megbántottam, és megbocsátok annak, aki vét ellenem. Ez a két mozzanat olyan, mint a madárnak a két szárnya. Ha az egyik szárny törött vagy hiányzik, a madár nem tud repülni, hiába erős a másik szárnya.

Jézus szeretet-parancsa az ellenség szeretetében éri el csúcsát. Jót tenni azzal, aki rosszat tesz nekünk, valóban nem könnyű. Áldást mondani arra, aki átkoz bennünket, nem egyszerű. Az igazságtalanság mindenkinek fáj. Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk jóindulatúak azokhoz, akik velünk szemben valamilyen igazságtalanságot követtek el. A rosszat nem lehet egy másik rossz cselekedettel legyőzni. Az erőszakot nem lehet megszüntetni újabb erőszakkal. A bosszú, a megtorlás világából át kell lépnünk a megbocsátás és a szeretet világába. Ezzel a jóságos Isten példáját követjük, aki szeretetét a hálátlanok, a hűtlenek és minden bűnös felé megmutatja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva