Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 2 óra 58 perc

2020. augusztus 7. – Péntek (Mt 16,24-28)

11 óra 20 perc
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen! Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énérettem elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint. Bizony, mondom nektek: Az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában. Mt 16,24-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus életünk legfőbb törekvését, vágyát akarja helyes irányba terelni. Életünk minden döntése formálja személyiségünket. Választásaink egyértelműen bizonyos cél felé irányítanak minket. A rossz döntések persze zsákutcába visznek, de van lehetőségünk új utat keresni, hogy elérjük célunkat. Egyesek mindent meg akarnak szerezni, amit csak meglátnak. Aztán egyszer majd ráébrednek arra, hogy az igazán lényeges dolgokat elmulasztották, azokat, amik nem kézzelfoghatóak, de mégis a szív nyugalmát és boldogságát biztosítják. Valóban értékesek az anyagi javak, ha nem segítenek végső célunk, az üdvösség elnyerésében? A mennyország nem vásárolható meg. Különben csak a gazdagok jutnának be, akik biztosan kizárnák a szegényeket, hogy ne zavarják őket az örök lakóparkban.

Jézus egy cserét ajánl, ami elég jó üzletnek tűnik. Az életemért cserébe adja az ő életét. Amit birtoklunk, azt nem adhatjuk neki, mert nincs is rá szüksége. Ő mást szeretne, az életünket. Megosztja velünk életét, azaz felajánlja nekünk, hogy éljünk vele, éljünk az ő szeretetében. Ha valóban Jézus tanítványa vagyok, akkor örömmel lemondok mindenemről, csakhogy Isten szeretetében élhessek. Ha kész vagyok mindent elveszíteni Krisztusért, akkor mindent meg fogok szerezni Krisztus által.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2020. augusztus 6. – Csütörtök, Urunk színeváltozása (Mt 17,1-9)

cs, 2020/08/06 - 00:00
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!” Mt 17,1-9

Elmélkedés

Isten időnként megmutatja az ember számára az ő dicsőségét. Nem felsőbbrendűségét vagy végtelen hatalmát akarja ezzel érzékeltetni, hanem az ember hitét és szeretetét akarja megerősíteni. Isten tehát nem önmaga miatt teszi ezt, hanem az ember javára. Készen állsz arra, hogy meglásd Isten dicsőségét? Készen állsz arra, hogy meglásd azt a dicsőséget, amely rád vár a mennyben? Ha igen, akkor elindulhatsz most Jézussal és a három apostollal a hegyre. Te vagy a negyedik apostol, a negyedik kiválasztott.

Jézus minden nap imádkozott. Időt szánt arra, hogy az Atyával legyen és vele beszéljen. Sokszor magányosan tette ezt, távol a néptől és még tanítványaitól is távol. Most nem a magányra vágyik, hanem engem szeretne felvinni, felvezetni a hegyre. Nekem akarja megmutatni fehér ruháját és ragyogó arcát. Én is találkozhatok Mózessel, aki által Isten törvényeit adta és Illéssel, az egyik legjelentősebb prófétával.

Mi a jelentősége a színeváltozás eseményének? Jézus életében az, hogy ő maga is átéli, mi lesz engedelmességének a jutalma. A jeruzsálemi események, az árulás, az elutasítás, az elítélés és a keresztre feszítés után, az Atya fogja őt megdicsőíteni a feltámadással. Az én számomra pedig az a jelentősége, hogy az Úr megmutatja nekem, hogy milyen dicsőség vár rám a mennyben, ha kitartok mellette a szenvedésben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél, a te szereteted erősebb a mi emberi vétkeinknél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket abban a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és békében embertársainkkal. A te irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre, hogy méltók legyünk arra, hogy visszafogadj minket szeretetedbe és gyermekeidnek nevezz minket!

2020. augusztus 5. – Szerda (Mt 15,21-28)

sze, 2020/08/05 - 00:00
Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában. Mt 15,21-28

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet a pogányok földjére vezet minket. Tirusz és Szidon vidéke nem zsidók által lakott terület volt abban az időben. Jézus itt tesz csodát egy asszony kérésére, aki gonosz lélektől megszállt lánya számára könyörög gyógyulásért. Eleinte úgy tűnik, mintha Jézus nem törődne vele, meg sem hallja kérését, nem akar vele foglalkozni. Az asszonyt mindez nem tántorítja vissza. Bár elutasítónak tűnik Jézus, ő mégsem adja fel, újra és újra megerősíti kérését. Jézus valójában nem is elutasítani akarja őt, hanem próbára teszi. Vajon elég erős-e a bizalma? Vajon tud-e kitartóan kérni?

A beszélgetés során Jézus figyelemreméltó kijelentést tesz: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mit jelent ez? Abban a korban bizony nem volt ritka, hogy a zsidók megvetően, tiszteletlenül beszéltek a pogányokról. Ennek egyszerű oka volt. A pogányok nem tartoztak a választott néphez, velük nem kötött Isten szövetséget, számukra nem a mózesi törvény volt a legfőbb életszabály. Jézus arra kíváncsi, hogy ez a pogány nő hogyan veszi Isten ajándékát. És ez az asszony nagyra értékeli még az asztalról lehulló morzsákat is, még azzal is megelégszik. Ez valóban a hitnek a jele, az ő hitének, meggyőződésének a kifejezése. A csoda ebben az esetben a hitnek a jutalma.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó Jézus, te mindenkinek egyforma nagylelkűséggel felajánlod szavadat és tanításodat. Ahogy a magvető nem tesz különbséget a földre vonatkozóan, hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a gazdaghoz, a szegényhez, a bölcshöz, a tudatlanhoz, a buzgóhoz, a lustához, a bátorhoz és a gonoszhoz. Megkülönböztetés nélkül beszélsz mindenkihez. Add, Uram, hogy tanításodat figyelemmel hallgassam és állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam!

2020. augusztus 4. – Kedd (Mt 15,1-2. 10-14)

k, 2020/08/04 - 00:00
Egy alkalommal Jeruzsálemből farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz. Megkérdezték tőle: „Miért szegik meg tanítványaid az ősök hagyományát? Evés előtt ugyanis nem mosnak kezet.” Jézus erre magához hívta a népet, és így szólt: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi az embert tisztátalanná, ami a szájába kerül, hanem ami a szájából kijön, az teszi tisztátalanná.” Ekkor hozzáléptek tanítványai, és így szóltak: „Tudod, hogy a farizeusok megütköztek szavaidon?” Jézus ezt válaszolta: „Tövestől kitépik mindazt a növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett. Hagyjátok őket! Vak létükre vakok vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.” Mt 15,1-2. 10-14

Elmélkedés

Mi a fontosabb? A tiszta kéz vagy a tiszta szív? Erre a kérdésre a mai evangélium kétféle választ mutat be. A farizeusok és az írástudók számára a tiszta kéz a fontos. Azzal vádolják Jézus tanítványait, hogy nem tartják meg a mózesi törvényt és semmibe veszik az ősi hagyományokat. Számukra mindennél fontosabb volt a tisztaság, mert úgy gondolták, hogy csak így végezhetik imáikat vagy az istentiszteletet.

Jézus számára a szív tisztasága fontosabb. Az embernek meg kell tisztítania szívét minden helytelen vágytól. A bűn nem egyik pillanatról a másikra történik meg, hanem a vágyakkal, a gondolatokkal kezdődik. Ha ebben a kezdeti fázisban észrevesszük a kísértést és nem adjuk át magunkat a helytelen gondolatoknak, akkor könnyebben elkerüljük a bűnt, azaz nem fogunk a bűnös cselekedetekig eljutni.

A bűntől egyedül Jézus képes minket megszabadítani. Ő az, aki visszaadja nekünk szívünk és lelkünk tisztaságát. Ahhoz, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát, megérintsen minket Isten irgalma és gyógyulást találjunk, meg kell bánnunk bűneinket. Jézus akarata szerint a szentgyónás a bűntől való szabadulás lehetősége. Soha ne ámítsuk magunkat azzal, hogy nincs bűnünk, mert ez képmutatás. Isten számára az egyik legkedvesebb ajándék a bűnbánó szív.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te szavad az általad meghívott halászokat elindította az új élet útján és tanítványaid lettek. Minden nap megtettek veled egy lépést vándorutadon, elkísértek, miközben te fáradhatatlanul jártad a városokat és falvakat. Minden nap megtettek egy lépést, hogy közelebb kerüljenek hozzád, jobban megismerjenek téged. Segíts minket, hogy legyen erőnk nap mint nap megtenni a következő lépést, hogy az üdvösség útján előrehaladjunk. Köszönjük, hogy velünk vagy életutunkon és az örök életre vezetsz minket.

2020. augusztus 3. – Hétfő (Mt 14,22-36)

h, 2020/08/03 - 00:00
Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak. Mt 14,22-36

Elmélkedés

A kenyerek és halak megszaporítása alkalmával az apostolok megtapasztalták, hogy Mesterük a szükséghelyzetben is képes segíteni. Aztán amikor mindössze néhány óra múlva jön egy újabb szükséghelyzet, akkor már semmire sem emlékeznek. Látták a csodát, és persze más napokon is látták Mesterük rendkívüli tetteit, most a tengeri viharban elfogja őket az aggódás és a halálfélelem. A kenyérszaporítás csodája egy pozitív élmény volt, ami után igen hamar következett a negatív. A tanítványok nyugalmát minden zavarja: az éjszaka, a szél, a hullámok, az erőfeszítő evezés. És ezek csak a külső tényezők. Mert ott vannak a belsők is: annak tudata, hogy Mesterük éppen nincs velük. Továbbá a szorongás és a félelem. Jézus azonban nem hagyja magukra őket ebben a nehéz helyzetben. Elcsendesíti a háborgó tengert és elcsendesíti az apostolok szívének nyugtalanságát is.

Péter apostol viselkedése is tanulságos számunkra. Amíg Jézusra néz, addig képes a víz tetején járni és nem süllyed el. Mert az a feltétlen bizalom tekintete. De abban a pillanatban, amikor tekintete a hullámokra irányul, süllyedni kezd. Bízok-e Jézusban?

Életünk minden vihara tanítómesterünk lehet. Életünk minden próbatétele a lelki fejlődés következő lépcsőfoka lehet. Csak az a kérdés, hogy bízunk-e az Úr segítségében? Észrevesszük-e amikor közeledik, hogy segítsen rajtunk?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

2020. augusztus 2. – Évközi 18. vasárnap (Mt 14,13-21)

v, 2020/08/02 - 00:00
Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14,13-21

Elmélkedés

Ki nem mondott kérdések

A csodálatos kenyérszaporítás elbeszélését Máté evangélista a következő mondattal vezeti be: „Amikor Jézus kiszállt a hajóból, már nagy tömeget látott ott.” Az volt a szándéka, azért indult el, hogy egyedül legyen. Eredeti elképzelése meghiúsult. Nem lett belőle semmi, mert nagy tömeget, rengeteg embert látott maga előtt. Rögtön megértette, hogy ezek az emberek miatta jöttek ide, őt szeretnék hallgatni, és azt kérik tőle, hogy gyógyítsa meg a betegeket, akiket magukkal hoztak. És ekkor „megesett rajtuk a szíve.” Ez nem a sajnálat vagy a szánalom szép megfogalmazása, hanem a Biblia nyelvén irgalmasságot jelent. Jézus irgalmasságból teszi meg azt, amit a nép vár tőle, meggyógyítja a betegeket.

Aztán pedig úgy gondolja, hogy még ennél is többet adhat a népnek. Akiket maga előtt lát, azok mind megfáradt, éhes emberek. Olyanokat lát maga előtt, akik most már elégedettek lehetnek, s ha azt mondaná nekik, hogy menjenek szépen haza és otthon vacsorázzanak meg, akkor szó nélkül engedelmeskedne neki mindenki. Ebben a helyzetben ez volna a természetes. Senki sem állna neki követelőzni a pusztában, hogy márpedig ő éhes gyomorral nem fog hazaindulni, adjanak neki ennivalót azonnal. Jézus látja az éhes népet, az ötezer férfit és legalább ennyi asszonyt és gyermeket. Most olyat akar tenni, ami nem természetes, hanem természetfeletti. Olyat, amire senki nem számít. A nép egyszerű mozdulatokat lát. Az Úr megáldja és megtöri a kenyereket, a tanítványok pedig kezdik szétosztani a népnek, s a kenyér nem fogy el addig, amíg mindenkinek nem jut belőle.

A történetben érdemes felfigyelnünk a ki nem mondott kérdésekre, amelyek az eseményeket és a szereplőket mozgatják. Az apostolok látnak egy problémát. Azt látják, hogy rengeteg ember van itt, nincs ennivalójuk, és a pusztában nem tudnak élelemhez jutni. Ezt a kérdést teszik fel magukban: Hogyan lehet megoldani a problémát? Egyetlen megoldást látnak, mindenki menjen haza vagy a környező falvakba és gondoskodjon élelemről a maga számára. Javaslatukat így is mondhatjuk: Ez nem a mi problémánk, ez az emberek gondja. Mindenki oldja meg a helyzetet úgy, ahogy tudja. Jézusnak nem tetszik ez a hozzáállás, ezért ezt mondja nekik: Ti adjatok nekik enni! A felszólításra az apostolok elgondolkodnak, majd rögtön körülnéznek, hogy mennyi ennivaló van náluk. Öt kenyér és két hal. Ekkor újabb kérdést tesznek fel magukban: Elég lehet ez ennyi embernek? Válaszuk egyszerű: Nyilvánvalóan nem, ez bizony kevés több ezer embernek. Ők továbbra is úgy látják, hogy a problémát nem tudják megszüntetni.

Az apostolok helyzetértékelését és javaslatát hallva Jézus más kérdést tesz fel magában: Hogyan lehet segíteni az embereknek itt és most, ebben a konkrét helyzetben? Az éhség komoly gondot jelent az embereknek. A mi Urunk nem akarja elhárítani a helyzetet, hanem gyors megoldást keres. Bizonyára rögtön megszületik fejében a gondolat, hogy ő fog táplálékot adni az embereknek. Jézus azt is érzékeli, hogy a jelenlévő nép többre éhezik, mint kenyérre. Különben nem követték volna őt a pusztaságba és nem hallgatták volna hosszú időn át. Ezért kenyereknél és halaknál is többet ad nekik. Megosztja velük, hogy az Atyára bízza a helyzet megoldását és érezteti a jelenlévőkkel, hogy együtt érez a hiányt szenvedőkkel és felelősséget érez irántuk. Ez is Jézus ajándéka, nem csupán a megszaporított kenyerek és halak.

Befejezésül: nekünk is van egy kérdésünk, amelyre mindenki egyénileg válaszoljon. Elfogadom-e Jézus természetfeletti ajándékát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, aki valóságosan jelen vagy közöttünk az Oltáriszentségben! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá szent tested vétele, a szentáldozás által!

2020. augusztus 1. – Szombat (Mt 14,1-12)

szo, 2020/08/01 - 00:00
Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki. Mt 14,1-12

Elmélkedés

Szent Máté evangélista részletesen elbeszéli Jézus előfutárának, Keresztelő Szent Jánosnak a sorsát. Jánosnak az volt a bűne, hogy szóvá tette Heródes törvénytelen kapcsolatát Heródiással. Az evangélista megelégszik azzal, hogy egyetlen mondatban foglalja össze Keresztelő János figyelmeztetését: „Nem szabad őt feleségül venned!” A valóságban persze többet is mondhatott János, de talán nem is ez a lényeg, hanem, hogy miért, milyen lelkülettel tette.

Biztos, hogy János felkészült a Heródessel való találkozásra. Talán azt is sejtette, hogy az uralkodó és felesége nem fogják jó szívvel hallgatni őt. Talán érezte, hogy ez lesz az ő utolsó nagy fellépése. Annak tudatában állt a fejedelem elé, hogy az meg fog rá haragudni. El fogja őt utasítani. Felkészült rá, hogy azt fogják válaszolni, hogy nincs joga ilyeneket mondani, nincs joga bírálni az uralkodót, nincs joga elítélni a cselekedetét. János tudta, hogy amit tenni szándékozik, az veszélyes, mégsem hallgatott, hanem bátran kimondta az igazságot. Nem félt sem Heródestől, sem feleségétől.

Mi talán sokszor úgy gondoljuk, hogy senki nem figyelmeztethet bennünket a bűnünkre. S aki ilyet tesz, arra megharagszunk és megszakítjuk vele a kapcsolatot, hogy többé ne mondjon nekünk ilyeneket. És mi van akkor, ha Isten küldte őt hozzánk?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

2020. július 31. – Péntek (Mt 13,54-58)

p, 2020/07/31 - 00:00
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. Mt 13,54-58

Elmélkedés

Názáretbe visz bennünket a mai evangélium jelenete, abba a városba, ahol Jézus felnevelkedett. Most pedig már felnőttként tanít a zsinagógában, az emberek pedig hallgatják őt. Talán büszkék is a földijükre, hogy ilyen bölcseket tud mondani, és máshonnan is olyan hírek érkeznek róla, hogy csodálatosan tanít. Legalábbis kezdetben büszkék, hogy egy körükből származó férfi híres tanító lett.

Aztán előkerülnek a kérdéseik. Ki az apja és az anyja? Kik a rokonai? Hiszen ismerik a családját. Sosem gondolták volna, hogy az egykori kisfiú valamikor őket fogja tanítani! A názáretiek elvárásainak szűk keretébe nem fér bele Jézus. Csak az embert ismerik, de nem ismerik fel Jézusban az Istent, aki isteni erejével rendkívüli tettekre képes.

És nem ismerik fel Jézusban a prófétát, aki arra figyelmezteti őket, hogy térjenek vissza Isten törvényeinek útjára. Az ószövetségi időkben a próféták azzal a tudattal léptek fel, hogy Istentől kaptak meghívást üzenetének hirdetésére. E tettek kapcsolódtak a próféta életéhez, életviteléhez. A próféta megéli mindazt, életével megvalósítja, amit Isten megbízásából hirdet. Jézus is próféta, hiszen életével valósítja meg és cselekedeteivel bizonyítja azt az igazságot, aminek a hirdetésével a mennyei Atya megbízta. Hiszem-e, hogy Jézus az Isten Fia?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Jól tudom, hogy te minden ember szívében elültetted a szeretetet, az én szívembe is. Taníts engem a helyes szeretetre, az önfeláldozó szeretetre, az önzetlen szeretetre. A szeretet hassa át életem és minden cselekedetem! A szeretet mindennapi gyakorlásában találjam meg életem értelmét! A szeretet törvénye érintsen meg engem isteni kegyelemként!

2020. július 30. – Csütörtök (Mt 13,47-53)

cs, 2020/07/30 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét. Mt 13,47-53

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszéd sorozat utolsó képe egy halászhálót állít a szemünk elé. Jézus azzal kezdi beszédét, hogy a halászhálót kivetik a tengerbe. Apostolai biztosan értik, hogy miről beszél, hiszen többségük halász volt. A hallgatóságban szintén lehettek, akik halászatból éltek, nekik is ismerős volt a jelenet. Aztán Jézus azzal folytatja tanítását, hogy a teli hálót partra vonják és a halászok egyesével kiveszik a halakat a hálóból. A válogatás során az ehető vagy eladható halakat elteszik, a haszontalant pedig visszadobják a tengerbe vagy elégetik. Ez a kép, ez a mozzanat is ismerős a halászok számára, akik talán magukban vagy félhangosan meg is jegyezték: „Jézus! Értjük a szavaid, ez a munkánk, éppen így szoktuk szétválogatni a halakat a halászat után.” Aztán Jézus azzal fejezi be, hogy a világ végén is ilyen szétválasztás lesz, Isten elválasztja az igazakat és gonoszokat, az előbbiek a mennybe, az utóbbiak a kárhozatra kerülnek. Az egykori hallgatóság bizonyára ezt is megértette.

Vajon mi is megértjük? Aki fenyegetésként értékeli az Úr szavait, az valószínűleg nem értette meg. Aki viszont az üdvösség útját ismeri fel a tanításban, az megértette.

Isten országa Jézus második eljövetelével fog beteljesülni az idők végén. Addig azonban folyamatos a küzdelem a rossz és a jó, a test és a lélek között. A Szentlélek segít minket, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat, és a jót tudjuk választani.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Az általad elküldött Szentlélek bennünk él, köztük lakik, még akkor is, ha jelenlétére, megszentelő tevékenységére olykor nem figyelünk oda. Segíts minket, hogy ráhagyatkozzunk és engedjük, hogy átalakítson minket! Ne engedd, hogy fékezzük a Szentlélek lendületét, hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes útmutatásaira, figyelmeztetéseire és ösztönzéseire! Ébressze fel bennünk az örök élet utáni vágyat!

2020. július 29. – Szerda (Mt 13,44-46)

sze, 2020/07/29 - 00:00
Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Mt 13,44-46

Elmélkedés

Két hasonlatot olvasunk a mai evangéliumban az Isten országáról, amelyeket rövidségük miatt túlzás volna példabeszédnek nevezni. A két mondás üzenete tulajdonképpen ugyanaz. A szántóföldön dolgozó ember mindenét eladja, hogy meg tudja vásárolni a kincset rejtő földet, a kereskedő szintén mindenét pénzzé teszi, hogy meg tudja vásárolni az igazgyöngyöt.

Életünk értelme, hogy valami értékeset találjunk. Nem a birtoklás vágya vagy kapzsiság hajt bennünket, hanem az, hogy valami valóban értelmeset és értékeset hozzunk létre életünk folyamán. Keresésünk során fenyeget minket egy komoly veszély, amiről ha megfeledkezünk, akkor életünk végéig feleslegesen keresünk. Arra gondolok, hogy elmegyünk az igazi érték mellett úgy, hogy észre se vesszük vagy ha észrevesszük, akkor nem ismerjük fel, hogy tulajdonképpen ezt keressük. Fel kell ismernünk az értékeset! Talán az is lényeges lehet, hogy az értékelést ne bízzuk másra, mert másoknak az ítélete sokszor félrevezet minket. Mennyi dolog után szaladnak a tömegek, csupán azért, mert ez a divat, ez a felkapott, most mindenki ezt keresi. Az igazán értékes dolgokat, amelyek boldoggá teszik az életünket, úgy találhatjuk meg, ha kiállunk a tömegek sodrásából és a magunk útját járjuk.

Biztos, hogy nem az a legértékesebb, amit ingyen vagy leértékelve kínálnak. Az értékes dolgokért, főként a lelki kincsekért áldozatokat kell hoznunk, fáradoznunk kell értük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Tisztán látjuk, hogy korunkban milyen nagy szükség van evangéliumod jó magjára, amely termést hozhat az emberi szívekben. A te szeretetedet akarjuk viszonozni és sugározni embertársaink felé. Támogass és lelkesíts bennünket, hogy ne féljünk tanúságot tenni a te tanításodról és a te személyedről, hiszen benned mindenki felismerheti az Igazságot. Segítsd munkánkat és szolgálatunkat, hiszen minden növekedés egyedül neked köszönhető!

2020. július 28. – Kedd (Mt 13,36-43)

k, 2020/07/28 - 00:00
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” Mt 13,36-43

Elmélkedés

A jó termés, a bőséges aratás első feltétele az, hogy a vetés megfelelő időben történjen, jó legyen a vetőmag és kellő mélységben kerüljön a földbe. Lényeges, hogy ne spóroljunk a vetőmaggal, mert aki szűken vet, az szűken is arat, aki pedig bőséggel veti a magot a földbe, az nagyobb termést várhat. A vetés és az aratás között idő telik el, ez idő alatt kel ki a mag a földből és fejlődik a növény. Itt találkozunk a bőséges aratás második feltételével: megfelelő időjárás szükséges, kellő mennyiségű eső és napfény. Amíg az első feltételnél az ember munkája és odafigyelése a meghatározó, úgy e második feltétel tényezőit, az időjárási körülményeket nem tudjuk befolyásolni. A hívő ember persze tudja, hogy imádkozhat a jó termésért, kérheti Isten áldását a munkájára a jó termés érdekében. Az ember türelmesen vár, aztán amikor eljön az aratás ideje, akkor újra munkához lát, begyűjti a termést.

Isten tevékenysége hasonló ehhez a folyamathoz. Jézus Krisztus végzi a magvetést az igehirdetésével. Ő az, aki Isten országának magját elveti az emberek szívébe. Az idők végén pedig megtörténik majd az ítélet, annak elbírálása, hogy ki hozott termést és ki nem. Isten a bíró, ő az aratás ura, egyedül neki van joga eldönteni, hogy ki érdemli meg a mennyországot és ki nem.

Éljünk úgy, hogy igaznak bizonyulva bejussunk és ragyogjunk a mennyben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.

2020. július 27. – Hétfő (Mt 13,31-35)

h, 2020/07/27 - 00:00
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak. Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.” Mt 13,31-35

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatában a mai napon kettőt olvasunk, a mustármagról és a kovászról szólót. Isten országa Jézus személye és működése által már kezdetszerűen jelen van, de végső beteljesedése még várat magára. Ahogyan a földbe került kicsiny mustármag terebélyes fává növekszik, úgy fog Isten országa is növekedni a földön. És ahogyan a kovász, az élesztő átjárja a lisztet és tésztává formálja azt, ugyanúgy a Jézus által beköszöntött istenuralom is fokozatosan áthatja az emberek életét.

Az Isten országáról szóló tanításaival Jézusnak bizonyára az volt a szándéka, hogy felébressze az emberekben a vágyat, hogy elinduljanak az ország felé, amiről beszél. Nem tényleges vándorlásról van itt szó, nem kell senkinek elköltöznie vagy új hazát keresnie, hanem lélekben kell ezt az utat megtenni. Nem egy térképeken megtalálható országba hív minket az Úr, mert az Isten országa mindenütt jelen van. Mindenütt, ahol az emberek engedik, hogy Isten uralkodjon az életükön, a szívükön.

Jézus örömhíre az, hogy eljuthatunk az Isten országába, bennünk is megvalósulhat az Isten országa. Isten országának egyetlen Ura van, Jézus Krisztus. Az ő uralma soha nem fog megszűnni. A földi királyságok, hosszabb vagy rövidebb ideig tartanak, nem állandóak. Krisztus uralma örökké fog tartani.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!

2020. július 26. – Évközi 17. vasárnap (Mt 13,44-52)

v, 2020/07/26 - 00:00
Abban az időben ezt mondta Jézus a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint a földbe rejtett kincs, amelyet egy ember megtalált. Elrejtette újra, azután boldogan elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt a szántóföldet. A mennyek országa olyan, mint amikor egy kereskedő igazgyöngyöt keresett. Talált egy nagyon értékeset, erre elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvásárolta azt. Végül: a mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Mt 13,44-52

Elmélkedés

Isten országának titka

Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozata folytatódik a mai vasárnap evangéliumában. Az igazgyöngyről és a földbe rejtett kincsről szóló hasonlatoknak ugyanaz a mondanivalója: Isten országáért érdemes mindenről lemondani, érdemes mindent odaadni. A kereskedő mindenét eladja, hogy megvásárolhassa az igazgyöngyöt, a földműves ugyanígy tesz, hogy övé lehessen a felfedezett kincs. Magatartásuk példaértékű számunkra. Sokan abban bíznak, hogy a vagyon, a pénz megszünteti gondjaikat és általuk biztosítani tudják mindazt, ami földi életüket boldoggá teszi. Az anyagi javak birtoklása azonban állandó elégedetlenséget ébreszt az emberben. Bármennyire is sok vagyonunk van, mindig többet szeretnénk megszerezni. A birtoklási vágy elnyomja bennünk a lelki kincsek megszerzésének vágyát. A mennyek országának birtoklása olyan lelki kincs, ami minden földi dolognál értékesebb, és amelynek a megszerzésére minden erőnkkel törekednünk kell.

A földi javak megszerzése tekintetében soha nem szűnik meg elégedetlenségünk. Vágyaink edénye soha nem fog megtelni, mert amint megtelik, azonnal nagyobbra cseréljük. De lelki értelemben eljuthatunk vágyaink teljes és tökéletes beteljesedéséhez. Ez a teljesség a miénk lehet, ha mindent odaadunk annak, aki betölti vágyakozásunkat. Egyedül Istenben és az ő országában találhatjuk meg boldogságunkat. „Egyedül Isten elég” – tanítja nekünk Avilai Szent Teréz. Ha ő a miénk, ha bennünk él és mi benne élünk, akkor ennél nagyobbra nem is vágyakozhatunk, mert nincs nagyobb, mint az Isten.

A halászháló példázata hasonló üzenetet hordoz, mint a búzáról és a konkolyról szóló tanítás, amelyet az elmúlt vasárnap olvastunk. Isten országában egyaránt jelen van a jó és a rossz, a szent és a bűnös, együtt vannak a jó és a rossz halak. Az Egyháznak mindenféle ember tagja lehet. A végső ítélet egyedül Istenre tartozik, nekünk pedig nincs jogunk azt siettetni.

A nyári szünet, a szabadságok ideje sokak számára a keresés ideje. Új élményeket, tapasztalatokat, kapcsolatokat keresünk. Remélhetőleg mindezek nem csak pihenésünket vagy szórakozásunkat szolgálják, hanem lelki fejlődésünket is. Mindenféle keresésünknek akkor lesz igazán eredménye, ha meg tudjuk különböztetni az értékeset az értéktelentől és az előbbit választjuk. Nem biztos, hogy az első lehetőségnél érdemes lehorgonyoznunk. Keressük-e életünk mélyebb értelmét? Keressük-e azt, hogy Isten milyen feladatra hív?

Mi az Isten országa vagy más néven mennyek országa? A kettő ugyanazt jelenti. Szent Máté, aki evangéliumát elsősorban a zsidóságból a krisztusi hitre térők számára írta, szándékosan kerüli művében az Isten szót, mivel a zsidó ember számára tilos volt Isten nevét kimondani. Ezért ő a mennyek országa kifejezést használja, ami a többi evangéliumban az Isten országának felel meg. Mi tehát ez az ország? Az evangéliumokból az derül ki, hogy Jézus minden alkalommal csak hasonlatok segítségével beszél az Isten országának eljöveteléről és növekedéséről. Talán az a leghelyesebb értelmezés, ha az Isten országa alatt az isteni üdvözítő szándéknak, akaratnak az érvényesülését értjük a saját életünkben és az egész emberiség történetében. Isten a mi üdvösségünket akarja. E szándéknak a megismerése és megértése olyan nagy örömet okoz nekünk, mint amikor a földműves vagy a kereskedő örül a megtalált kincsnek. Ahogyan a példázatok szereplői mindenüket eladják, mindenükről lemondanak azért, hogy megszerezzék a megtalált kincset, ugyanúgy nekünk is érdemes mindenről lemondani, hogy Isten üdvözítő törekvése megvalósuljon az életünkben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk szeretetből hozott áldozatodban. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!

2020. július 25. – Szombat, Szent Jakab apostol (Mt 20,20-28)

szo, 2020/07/25 - 00:00
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” Mt 20,20-28

Elmélkedés

A tizenkét apostol felsorolásában két Jakab nevű emberrel találkozunk, akiket ifjabb és idősebb Jakab néven különböztetünk meg. A mai napon az idősebb Jakab apostolt ünnepli Egyházunk, aki János apostolnak volt a testvére. Jakabnak megkülönböztetett helye és szerepe van az apostoli testületben. Több olyan evangéliumi jelenetben is szerepel, ahol Jézus mellett csak három apostol van, Péter, Jakab és János. Ők hárman vannak ott a Tábor-hegyen, amikor Jézus színeváltozása történik. Amikor Jézus feltámasztja a halálból Jairusnak, a zsinagógai elöljárónak a tizenkét éves kislányát, akkor szintén ez a három apostol láthatja csak közvetlen közelről az Úr tettét. Szent Márk evangélista arról is megemlékezik, hogy az utolsó vacsorát követően, amikor Jézus kimegy tanítványaival az Olajfák hegyére, akkor leülteti egy helyen az apostolokat. Péterrel, Jakabbal és Jánossal kissé félrevonul, hogy imádkozzon, s ekkor „remegni és gyötrődni kezdett.” Szenvedésének kezdetét csak ez a három személy, köztük Jakab apostol láthatja.

Életéből érdemes még felidéznünk azt a jelenetet, amikor testvérével, Jánossal különleges helyet akarnak foglalni maguknak Jézus mellet, amikor megvalósul az ő uralma. Lehet ebben nagyravágyást is felfedezni, de azt is, hogy készek mindenben osztozni Mesterükkel. Ha nem is értik még egészen, hogy mi is ez a sors, mindenesetre a készség, a törekvés megvan bennük.

Kész vagyok-e mindenben Jézust követni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Adj nekünk, Istenünk, alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket; közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

2020. július 24. – Péntek (Mt 13,18-23)

p, 2020/07/24 - 00:00
Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,18-23

Elmélkedés

Hogyan lehetséges az, hogy egyesek komolyan veszik keresztény hitüket, mások viszont nem? A magvetőről szóló példabeszéd magyarázatában maga Jézus válaszol erre a sokak által feltett kérdésre. A krisztusi tanítás jó magja sok ember szívébe bekerül, de egyesekben nem tud termést hozni. Ennek egyik oka, hogy a gonosz is munkálkodik az emberben, és próbálja megakadályozni annak kikelését és növekedését. Másik ok, hogy valaki nem engedi, hogy az isteni tanítás átformálja, átalakítsa az életét. Szívesen hallgatja a szavakat, de azok nem mélyülnek el benne. A harmadik oknak Jézus azt nevezi, hogy az evilági gondok és teendők lekötik az ember figyelmét, vagy a földi javak elrabolják valakinek a szívét.

A tanítás hallgatóján múlik, hogy mi lesz az eredmény. Mindenki ugyanazt hallja, mindenkinek ugyanaz a jó mag, az Isten országáról és az üdvösségről szóló tanítás hull a szívébe, de nem mindenkinél lesz ugyanaz a termés. Ha nekem szóló üzenetnek tekintem Jézus szavait, és ha nem csupán hallgatom, hanem tettekre is váltom azt, amit hallok, akkor bőséges, százszoros termést hozok.

Jézus tanítása rávilágít saját felelősségünkre is. Jó földdé, befogadó földdé kell alakítanunk a szívünket. Ha nem hozunk termést, az nem azért van, mert rossz a mag, hanem mert rossz a föld. Legyen meg bennünk a készség az Úr tanításának hallgatására és megvalósítására!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Miként egykor kiválasztottad az apostolokat és elküldted őket, hogy a te nevedben tanítsanak és csodákat tegyenek, úgy napjainkban is hívj magadhoz fiatalokat, akik téged és szeretetedet megismerve indulhatnak a világba. Küldj az evangélium hirdetésére, valamint isteni titkaid és csodáid közvetítésére papokat, akik életüket egészen neked szentelik! Add, Urunk, hogy elfogadják és hűséggel teljesítsék hivatásukat mindazok, akiket a papságra vagy a szerzetesi életre kiválasztasz. A te szereteted alakítsa át szívüket, hogy képesek legyenek embertestvéreiknek továbbadni a te jóságodat, irgalmadat és szeretetedet!

2020. július 23. – Csütörtök (Mt 13,10-17)

cs, 2020/07/23 - 00:00
A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.” Mt 13,10-17

Elmélkedés

Jézus tanításának egyik sajátossága, hogy példabeszédekben szólt az emberekhez. Valahányszor Jézus az Isten országáról tanított, mondanivalóját hasonlatokkal szemléltette. Ezek a szemléletes képek rögtön megragadták az embereket, gyorsan elindították gondolkodásukat. Jézus olyan példákat használ, amelyek egyszerűek, a hétköznapi élet eseményeihez vagy tárgyaihoz kapcsolódnak, ezért mindenki számára ismertek. Segítségükkel könnyebben megérthető, amit Jézus mondani akar Isten országának természetéről, növekedéséről. Példaként megemlíthetjük a pásztorról, a szőlőmunkásokról szóló példabeszédeket, vagy a magvetőről szólót. Ez utóbbi elhangzása után kérdezik meg őt tanítványai, hogy miért tanít példabeszédekben, miként erről a mai evangéliumban olvasunk.

Ami az egyik ember számára könnyen érthető és megjegyezhető, ugyanaz a gondolat a másik ember számára nehezebben felfogható. A példázat hallatán az ember beleképzeli magát a helyzetbe és továbbgondolja a történetet.

A megértés feltétele, hogy az ember nyitott legyen a hallottak befogadására és elfogadja azok igazságát. Ha a hit által egyre jobban megnyílunk Isten üdvözítő terve előtt, akkor a kinyilatkoztatott igazságokat egyre jobban fel tudjuk fogni és megértjük azt is, hogy miként tudjuk azt megvalósítani. Boldog, aki úgy fogadja el a tanítást, hogy megérti annak üdvözítő erejét. Boldog, aki megérti, hogy Isten mindent az emberekért, a mi üdvösségünkért tesz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben, amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Mély hálát érzünk irántad, hiszen te egészen egyszerű módon, megtört kenyérben adod magadat nekünk. Egyszerű módon adsz lehetőséget arra, hogy veled egyesüljünk. Irántad való szeretetünk jeleként veszünk téged magunkhoz. Változtass, alakíts át minket, hogy áldozattá váljunk és neked ajánljuk életünket!

2020. július 22. – Szerda, Szent Mária Magdolna (Jn 20,1-2.11-18)

sze, 2020/07/22 - 00:00
A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés

Mária Magdolna személye és mai ünnepének evangéliuma gondolatban visszavezet minket a húsvéti eseményhez, Jézus feltámadásához.

Mária Magdolna számára könnyekkel kezdődött a húsvét napja. Valószínűleg nem most kezdett el sírni, hanem pénteken, Jézus kereszthalálának napján. És ahogyan most magam elé képzelem őt, akkor azt gondolom, hogy azóta szüntelenül sír. Igen, van olyan bánat, létezik olyan szomorúság és gyász, ami arra készteti az embert, hogy napokon át vagy akár még tovább sírjon. Vasárnap reggelre Mária Magdolna összeszedi erejét és elindul Jézus sírjához. Sírva, könnyezve teszi meg ezt az utat. Hozza az olajokat, arra készül, hogy bebalzsamozza Jézus holttestét, amire pénteken már nem volt idő. Arra gondol, hogy ez a tevékenység talán majd egy kicsit megnyugtatja, talán sírása is megszűnik. Amit a sírhoz érve tapasztal, csak fokozza bánatát. A sír üres, amiért jött, azt nem tudja elvégezni. Érthető, ha még jobban rátör a sírás. Könnyeinek őszinteségéhez, az Úr iránti szeretetének tisztaságához nem fér kétség. Könnyeit nem rejti el a fehér ruhás angyalok elől. „Asszony, miért sírsz?” – kérdezik őt. Mit is kérdezhetnének mást? Aztán megfordul és újra hallja ezt a kérdést, de már nem az angyaloktól, hanem attól, aki előtte áll. „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Jézus az ő könnyeit veszi észre először.

Mária Magdolna könnyein elgondolkodva arra a meggyőződésre jutok, hogy amikor Jézus találkozik velünk, akkor a mi bűnbánatunk és szeretetünk könnyeit veszi észre először.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, a mi üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösség re. Szeretnénk, ha tanításod jó talajra hullna a szívünkben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk!

2020. július 21. – Kedd (Mt 12,46-50)

k, 2020/07/21 - 00:00
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Mt 12,46-50

Elmélkedés

Könnyen félreérthető és sokan tévesen értelmezik Jézus kijelentését, ami a mai evangéliumban szerepel. Az Úr nem a kint várakozó rokonokra, hanem a körülötte lévő tanítványokra mutatva mondja: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Egyértelmű számunkra, hogy nem arról van itt szó, hogy Jézus megtagadja édesanyjával a szeretetkapcsolatot, vagy letagadja rokonságát. Inkább felértékeli és kiterjeszti tanítványaira és követőire azt a bensőséges kapcsolatot, amely édesanyjához fűzi őt.

Amikor harminc éves korában Jézus elindul Názáretből és elkezd tanítani, akkor nagyon rövid idő alatt elterjed híre, sokan szeretnék őt megismerni és hallgatni. Mondhatjuk, hogy gyorsan népszerű lett. Sok olyan dolog történik körülötte, amit az emberek nem értenek. Szeretnének magyarázatot kapni, de Jézus még nem árulja el azt, hogy ő az Isten Fia és isteni erejével képes csodákat tenni. Különösen az ördögűző csodái azok, amelyek leginkább feltűnést keltenek, s miattuk fogalmazódnak meg olyan képtelen vádak, miszerint az ördöggel cimborál vagy megőrült. E hamis vádak jutnak el a rokonokhoz, akik azért akarják hazavinni őt, hogy gátat szabjanak az efféle híreszteléseknek. Jézus és családja között ez a mélypont, még családtagjai sem értik meg őt.

Akarok-e Jézus új családjához, az ő közösségéhez tartozni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Erőt vesz rajtam a csüggedés, amikor csalódást okoznak az emberek, terveim kudarcba fulladnak vagy váratlan események forgatják fel életemet. Ilyenkor a legszívesebben elmenekülnék a világból, az emberek elől. Bezárkóznék a magam kis világába, hogy egyedül legyek. De te nem hagysz magamra, hanem mellém állsz, tanítasz és megismerteted önmagadat előttem. Vezess engem vissza az emberi közösségbe, tanítványaid, követőid közé! Vezess engem az Atya közelébe, hogy a vele való kapcsolatomat helyreállítsam!

2020. július 20. – Hétfő (Mt 12,38-42)

h, 2020/07/20 - 00:00
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” Mt 12,38-42

Elmélkedés

Jámbor, vallásos személyek fordulnak Jézushoz a mai evangélium szerint, akik olyan jelet szeretnének tőle látni, amely egyértelműen igazolja származását, küldetését. Az írástudók és farizeusok komolyan veszik a vallást, és másoktól is ugyanezt várják. Csalók és szélhámosok ne szóljanak bele a vallási dolgokba! Ha Jézus nem szélhámos, akkor igazolnia kell magát, kinek a nevében tanít és kinek a megbízásából teszi csodáit.

Válaszában Jézus Jónás próféta esetét idézi fel. Jónás egyrészt a feltámadt Jézus előképe. Ahogyan három napon át a hal belsejében volt, s onnan élve került elő, ugyanúgy a halott Jézust három napig zárta magába a sír. Másrészt Jónás azt a feladatot kapta, hogy megtérést és bűnbánatot hirdessen Ninivében, s beszédének hatására a város lakói kiérdemelték Isten irgalmát. Hozzá hasonlóan Jézus is Isten irgalmát hirdeti.

Vajon egy újabb jel hitet ébresztett volna bennük? Aligha. Éppen emiatt nem teljesíti Jézus a kérésüket. Nem kér az emberek csodavárásából, nem teljesíti kíváncsiságból fakadó vágyaikat. Ha a hit utáni szomjúságból fakadna a kérés, akkor teljesítené.

Eljön majd az idő, amikor Jézus fog jelet mutatni. A feltámadás jelét, de még ez sem fog mindenkiben hitet ébreszteni. Nem újabb és még újabb jeleket kell követelnünk Istentől, hanem fel kell ismernünk az ő jelenlétének jeleit mindennapjainkban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha miénk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

2020. július 19. – Évközi 16. vasárnap (Mt 13,24-43)

v, 2020/07/19 - 00:00
Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!” Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.” Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől. Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13,24-43

Elmélkedés

Isten türelmes

Az elmúlt vasárnap a magvetőről szóló példabeszédet olvastuk, amelyben négyféle talaj, az útszél, a köves föld, a bogáncsos talaj és a kiváló termőföld szemléltette, hogy az emberek milyen módon fogadják a krisztusi tanítást, és tudnak-e termést hozni.

A mai vasárnap ismét egy példabeszédet olvasunk az evangéliumban, amely hasonló témájú, de más a mondanivalója. Itt már nem csak a jó magról, hanem a gyomnövényről is szó van, illetve a vetésen kívül az aratásról is szó esik. Lényeges, hogy a jó magot és a gyomnövény magját nem ugyanaz a személy veti el a földbe. A jó mag a gazdától, a termőföld tulajdonosától, a rossz mag az ellenségtől származik. A jó mag elvetése nappal, a rossz magé este történik, s ez utóbbi tevékenységről kezdetben nincs tudomása a gazdának. A probléma csak később derül ki, akkor, amikor már kikel a növény és persze mellette a gyomnövény is. Ami ezután történik az ellentétes a mi elvárásainkkal és elképzeléseinkkel. A gazda azt mondja, hogy nem kell azonnal kiszedni a konkolyt, erre majd csak az aratáskor fog sor kerülni. Azonnal azt mondjuk erre: De hiszen ezt senki nem így csinálja! Ennek így semmi értelme sincs! Nem szokás megvárni, hogy a gyom megnőjön és elszaporodjon! Így gondolkodunk mi. Így tennénk mi ebben a helyzetben, de megszokhattuk már, hogy Isten másként gondolkozik és cselekszik, nem az elvárásainknak megfelelően. Mi azonnal cselekednénk, rögtön megszüntetnénk a problémát, Isten azonban türelmes, nem siet. Türelmét akkor tudjuk megérteni, ha emberekre vonatkoztatjuk a tanítást. Egy gyomnövényből ugyan soha nem lesz jófajta búza, ilyen bravúrra a természet nem képes, de abból az emberből, aki egy időre a gonosz befolyása, uralma alá kerül, még lehet jó ember, még megváltozhat az élete. Isten azért türelmes, mert a változásra, a megtérésre vár.

Mivel az Isten országa az Egyházban nyilvánul meg és az Egyház Krisztustól kapott küldetése az, hogy az idők végezetéig az Isten országának örömhírét hirdesse, ezért a konkolyról és a búzáról szóló példabeszédben megjelenik a krisztusi közösség. E közösség tagjai az életszentségre törekszenek, ezért is nevezhetjük az Egyházat szentnek, de nem mondható el, hogy valamennyien eljutottak az életszentségre. El kell ismernünk, hogy az Egyház tagjainak is vannak bűnei. A keresztény emberek is bűnöket követnek el, mint mások. El kell ismernünk, hogy sokszor evilági módon gondolkodunk és a világias gondolkodás nyilvánul meg életvitelünkben is, ugyanakkor állandóan keressük az odafönt valókat, azaz a földi életből a menny felé törekszünk. Az Egyház tagjaiként olykor árnyékos, máskor fényes arcunkat mutatjuk a világ felé. Az egyik oldalról megtapasztaljuk a gyarlóságot, a bűnöket és az esendőséget, amelyek lehúznak bennünket, de a másik oldalról, Isten részéről bőségesen részesülünk a kegyelemben, amely szüntelenül felemel bennünket. Közösségünkben emberi és isteni elemek egyaránt jelen vannak. Jézus hasonlata szerint mondhatjuk, hogy számos esetben konkoly keveredik a búza közé. Sem ennek a kettősségnek azonnali felszámolása, sem az ítélkezés nem a mi feladatunk.

Soha nem mondhatunk le arról a vágyról és törekvésről, hogy megújítsuk közösségünket, azaz ne a bűn, hanem a kegyelem irányítson minket, s így győzzük le a jóval a rosszat! Isten türelméből megtanulhatjuk: Érdemes esélyt adni az embereknek, hogy megváltozzanak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva