Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 43 perc

2018. július 19. – Csütörtök (Mt 11,28-30)

20 óra 57 perc
Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

Elmélkedés

Az Atyához szóló magasztaló imáját követően Jézus újra az emberekhez fordul, de szavai már nem csupán a jelenlévő hallgatóságnak szólnak, hanem minden embernek, aki tiszta szívvel keresi Istent és vágyakozik az örök életre. Ezt mondja: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” Ezt követően az ő igájának felvételéről beszél. Kijelentésének helyes értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a zsidók a mózesi törvény megtartását igahordozáshoz hasonlították. A hívő zsidó embernek vállalnia kellett, hogy hordozza a törvény „igáját”, terhét. A szóhasználat ugyanakkor utalás arra is, hogy a farizeusi aprólékos törvénymagyarázat megnehezítette, sőt olykor szinte lehetetlenné tette a törvények megtartását.

Jézus az ószövetségi törvény „igájával” szembeállítja az ő parancsát, amellyel nem akar senkire felesleges terheket róni. Az élet küzdelmeiben megfáradt emberekre nem szeretne újabb terheket tenni, hanem éppen az ember életét megnehezítő, tönkretevő bűnök terhétől akar mindenkit megszabadítani. A farizeusi módon értelmezett törvények megtartása valóban fáradtságot jelentett az emberek számára. Ezzel szemben Jézus követése és az ő parancsa szerinti élet a lélek nyugalmát eredményezi.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

2018. július 18. – Szerda (Mt 11,25-27)

sze, 2018/07/18 - 00:00
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Mt 11,25-27

Elmélkedés

Jézus rövid imáját olvassuk a mai nap evangéliumában. Hálát ad a mennyei Atyának a kinyilatkoztatásért, a tanításért, amelyet őrá, a Fiúra bízott és magasztalja Istent azért, hogy a kicsinyek hittel befogadják a tanítást. De mit gondoljunk arról, hogy a „bölcsek és okosak” előtt rejtve maradt tanítása? Egyesek talán valamiféle beletörődést látnak ebben, mintha Jézus tehetetlenül belenyugodna abba, hogy a vallási vezetők elzárkóznak előle, elutasítják üzenetét. Úgy tűnik, hogy az imát olyannyira áthatja és jellemzi az öröm, a magasztalás, hogy nem volna helyénvaló kényszerű beletörődésről beszélnünk. Inkább arról van szó, hogy Isten meghagyja mindenkinek a szabadságát. Isten országának és az üdvösség örömhírének elfogadása nem kényszer az ember számára. Mindenki saját végső sorsát figyelembe véve eldöntheti, hogy akar-e az evangélium szerint élni vagy nem.

Jézus imája valójában abból a szempontból jelentős, hogy feltárja benne az Atyával való kapcsolatát. Kijelenti, hogy az Atya „mindent átadott neki.” Ez egyrészt azt jelenti, hogy a Fiú az Atyával együtt örökkévaló és mindenható Isten, másrészt, hogy minden hatalmat megkapott az Atyától földi küldetése teljesítéséhez. Megtudjuk azt is, hogy az Atya és a Fiú kölcsönösen ismerik egymást, amely egylényegűségükből fakad, s egyetlen teremtmény sem ismerheti őket jobban, mint ők egymást. Mi emberek a kinyilatkoztatásból, Isten önközléséből ismerhetjük meg őt, s ennél többet róla csak akkor tudhatunk majd, ha eljutunk hozzá az örökkévalóságba.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add, Uram, hogy a mai napon teremtő és boldogító erővel tudjak azok sorába állni, akik jót tesznek, akik munkájukat és kötelességüket teljesítik, akik az emberekkel úgy érintkeznek és úgy bánnak, mint a te gyermekeiddel! Tartozzam én is azok közé, akik jót tesznek, akik irgalmasak és megértők! Szavaim ne sötétítsék el a napot, ne mondjak rosszat, és ne sebezzek meg senkit! Ne mondjak valótlant, és ne vezessek félre másokat! Dicsérjelek szüntelen téged, és emeljem föl, bátorítsam azokat, akiknek lelkére a sötétség éjjele száll!

2018. július 17. – Kedd (Mt 11,20-24)

k, 2018/07/17 - 00:00
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Elmélkedés

Három városhoz, illetve ezek lakóihoz intézi figyelmeztető, feddő szavait Jézus a mai evangéliumban, amely településeket név szerint is megnevezi: Korozain, Betszaida és Kafarnaum. Mindhárom város a Genezáreti-tó közelében található. Betszaida egy tóparti halászfalu, innen származott Péter és András apostol, valamint Fülöp is. Kafarnaum szintén tóparti település, többször is szerepel az evangéliumokban, ez Jézus galileai működésének központja és több csodájának is helyszíne. Ettől északra, mintegy 3 kilométer távolságra feküdt Korozain, amely csupán e helyen szerepel az evangéliumokban.

Bár Máté evangéliumában a három említett város közül csak Kafarnaum szerepel, mint ahol valamilyen csoda történt, Jézus mégis úgy beszél, hogy mindhárom város lakói látták a náluk történt csodákat, amelynek legegyszerűbb magyarázata az, hogy az evangéliumok nem tartalmazzák Jézus valamennyi tettét. Az Úr szavai szerint a városok bűne az, hogy nem tartottak bűnbánatot.

A szövegrészben szereplő másik két város, Tirusz és Szidon, nem zsidók, hanem pogányok által lakott települések. Ha a pogányok látták volna csodáit, akkor hittek volna benne, nem úgy mint a zsidók, akik csodái láttán sem jutottak el sem a hitre, sem annak felismerésére, hogy ő a Messiás, a Megváltó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy neki tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem. Mindenben Isten akarata legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az örökkévalóságban.

Chantal Szent Franciska

2018. július 16. – Hétfő (Mt 10,34–11,1)

h, 2018/07/16 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban. Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Jézus missziós beszédének befejező részletét olvassuk a mai evangéliumban. E kijelentések nem csupán az apostolok küldetéséről szólnak, hanem megvilágítják Krisztus küldetését is, mivel éppen ennek folytatása mindaz, amire az apostolok megbízást kapnak. A megoszlás, az ellenállás, a szembefordulás gondolata már a korábbiakban is szerepelt, de most annak konkrét megnyilvánulási formáit említi Jézus. Még egy-egy családon belül is megoszlás keletkezhet, szembefordulhatnak egymással a közeli családtagok, mert egyikük elfogadja a megtérésre és a krisztusi életre való felhívást, a másik viszont elutasítja azt.

Jézus kijelentéseit azonban könnyen félreérthetjük, amikor a szembenállásról és a megoszlásról beszél. Nem az a célja, hogy megoszlást vagy békétlenséget keltsen, hanem ezek mintegy fellépésének következményei. Tanítása a hagyományos vallási élet megújítását szolgálja, de a vallás őrei, a farizeusok és írástudók a hagyományokkal és törvénytisztelettel való szembefordulásként értékelik azt. A velük való békesség érdekében azonban ő nem hallgathat, hiszen akkor nem teljesítené a mennyei Atyától kapott küldetését. Ugyanígy Jézus küldötteinek hallgatása megalkuvást és a küldetéshez való hűtlenséget jelentene.

Az evangéliumi élet tőlem is elszántságot, az örömhír hirdetése pedig bátorságot kíván!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Atyánk, te elküldted egyszülött Fiadat, hogy általa kiengesztelj mindent, te jössz segítségünkre! Élő Isten Fia, aki osztoztál emberségünkben, és életedet adtad a világ megváltásáért, te jössz segítségünkre! Szentlélek, alászálltál Krisztusra és kiárasztod az Atya szeretetét minden emberre, te jössz segítségünkre! Krisztus add, hogy megtestesülésed és születésed miatt szeressük az emberi életet, te jössz segítségünkre! Add, hogy hűséged miatt mi is hűségesek maradjunk elkötelezettségünkben, te jössz segítségünkre!

2018. július 15. – Évközi 15. vasárnap (Mk 6,7-13)

v, 2018/07/15 - 00:00
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Elmélkedés

Az Úr küldöttei

A mai vasárnap evangéliuma a tizenkét apostol missziós útra küldését mutatja be, amely nem önálló feladat, melyet Mesterüktől függetlenül végezhetnek a küldöttek. Ezt a missziós küldetést csak úgy tudjuk értelmezni, mint amely folytatja, kiszélesíti Jézus küldetését. A tizenkettő kiválasztásával az volt Jézus szándéka, hogy „vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni” (Mk 3,14). Ez az eredeti szándék valósul most meg. Miután tehát már jó ideje együtt van Mesterével a Tizenkettő, most elindulnak, hogy az ő nevében tevékenykedjenek. Ebben a mozzanatban észrevehetjük, hogy Jézus nem ötletszerűen cselekszik, hanem mindent nagyon tudatosan tesz. Amit eltervezett a kiválasztáskor, annak megvalósításához most jött el az idő. Láthatjuk ebből, hogy a megváltás művének kibontakozása halad a maga útján, s ezt az emberek rosszindulata, elutasítása sem tudja megakadályozni, éppen ilyenről hallottunk az elmúlt vasárnap a názáretiekkel kapcsolatban.

Jézus különféle utasításokat és tanácsokat ad a küldötteknek. Útjukra vándorboton kívül semmit sem vihetnek magukkal. Ez a követelmény egyrészt azt szolgálja, hogy a küldöttek egyedül az Úrtól kapott hatalomban bízzanak és ne másban. Bízzanak továbbá az isteni gondviselésben, hiszen küldetésük nem saját megélhetésük biztosítására szolgál. Másrészt ez az egyszerűség is mutatja, hogy küldetésük Jézus küldetésének a folytatása, aki szintén így él, eszköztelenül járja útjait.

Felmerül a kérdés, hogy miért kettesével küldi őket Jézus? Ennek két oka is lehet. Először is az, hogy a mózesi törvény szerint, amely a zsidó emberek teljes életét szabályozta, a tanúskodáshoz legalább két személy kellett. Ha egyetlen személy állított valamit, annak igazsága megkérdőjelezhető maradt. Ha viszont két személy állította ugyanazt, például egy peres ügyben, akkor ez bizonyító erővel rendelkezett. A tanítványok tehát nem egyedül, hanem kettesével indulnak, hogy tanúságot tegyenek mindarról, amit megéltek Mesterük mellett, és tanúságukat mindenki igaznak, hitelesnek tartsa. Másrészt azért is indulhattak kettesével, hogy munkájukban, igehirdető szolgálatukban ne legyenek egyedül, hanem egymást segítsék. Küldetésük teljesítéséhez nem szükséges olyan idegenek segítsége, akik nem kaptak küldetést Jézustól, elegendő ahhoz a küldöttek együttműködése.

Miután Jézus felsorolta, hogy küldöttei mit ne vigyenek magukkal, azzal kapcsolatban ad útmutatásokat, hogy milyen legyen a küldöttek kapcsolata, viszonya a hallgatósággal, azokkal, akikhez eljutnak. Elfogadással és elutasítással, jó- és rosszindulattal egyaránt fognak találkozni, de ezen ne csodálkozzanak, hiszen Mesterüknek szintén jutott mindkettőből.

Érdekes, hogy az evangélista egyetlen mondatot sem ad Jézus szájába a küldéskor a tanítás tartalmával kapcsolatban, azaz nem mondja meg nekik konkrétan, hogy mit kell hirdetniük. Nincs is erre szükség, hiszen korábban Jézus hosszasan tanította őket, most nem tartja szükségesnek ennek megismétlését. A küldöttek pedig megértik, hogy mi a feladatuk, elindultak és „hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg.” A megtérés hirdetésével kezdte meg Jézus is nyilvános működését (vö. Mk 1,15), most az ő küldöttei is ugyanezt teszik. Azzal kapcsolatban sem mond Jézus semmi konkrétumot, hogy hová és kikhez menjenek, amely tény arra utal, hogy küldetésük egyetemes, mindenkihez szól.

Az Egyház küldetése minden korban, napjainkban is ugyanez: hirdetni Jézus nevében a megtérést, amely felszólítás minden embernek szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te követségedben indulóknak küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, csak egy vándorbotra. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak tudata, hogy te megbízol azokban, akiket küldesz, ennyi elegendő. Elegendő, mert a te erőd képes legyőzni a hitetlenséget és felébreszteni a vágyat az örök értékek, az örök élet iránt. Te minket is arra hívsz, hogy veled legyünk, veled éljünk, hallgassuk tanításodat és kövessük azt. Arra küldesz minket, hogy tegyünk rólad és szeretetedről tanúságot a világban. Adj nekünk erőt és bátorságot evangéliumod hirdetéséhez!

2018. július 14. – Szombat (Mt 10,24-33)

szo, 2018/07/14 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt 10,24-33

Elmélkedés

Jézus újabb tanácsokat ad apostolainak, akiket missziós útra küld, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Lényeges alapelvet fogalmaz meg számukra, amelyet minden korban szem előtt kell tartania annak, aki Krisztus követségében végzi az igehirdetést és a tanúságtételt. „Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál” – mondja nekik. Ez az elv alázatosságra inti a küldöttet: ne gondolja, hogy nagyobb annál, mint aki őt küldi! Ne gondolja azt, hogy önállósíthatja magát és mást hirdethet, mint amit rábízott az Úr! Ne gondolja azt, hogy önmagát helyezheti előtérbe, hiszen neki Krisztushoz kell vezetni az embereket, akikhez viszi az üdvösség örömhírét. Ne vágyakozzon soha személyes dicsőségre vagy elismerésre, hanem mindent Isten dicsőségére tegyen. Ne keresse soha az emberek tetszését, hiszen neki az Úrtól kapott küldetésnek kell megfelelnie, s szolgálatáért egyedül Istentől remélhet jutalmat.

Jézus újra megismétli bátorítását, miszerint küldöttei a nehézségek ellenére se féljenek hirdetni az ő tanítását. Ennek érdekében a véső jutalomra, az üdvösségre irányítja figyelmüket. Isten örök országába az juthat el, aki hűségesen teljesíti küldetését és ragaszkodik ahhoz, hogy mindig Krisztus nevében tanítson. Jézus az Úr, mi pedig az ő szolgái vagyunk, hogy az üdvösség művét folytassuk a világban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, jelen vagy templomainkban. Minden templom az igaz Isten imádására és tiszteletére szolgáló hely, jelenléted helye, a hívő közösség helye, a veled való találkozás helye, az irgalom helye. Jelenléted, közelséged miatt templomainkban mindannyian otthon érezhetjük magunkat. A templom számunkra egy kis földi mennyország. Segíts minket, hogy a mennyei Atya földi házából az ő örök házába, a mennybe jussunk!

2018. július 13. – Péntek (Mt 10,16-23)

p, 2018/07/13 - 00:00
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. Mt 10,16-23

Elmélkedés

A missziós útra induló apostolok tanítását folytatja Jézus a mai evangéliumban, újabb tanácsokkal ellátva őket. Ezek az útmutatások arról szólnak, hogy miként viselkedjenek olyan helyzetekben, amikor nem fogadják őket szívesen vagy kifejezetten elutasítással, ellenséges érzülettel találkoznak. Az Úr nem csinál titkot abból, hogy útjuk során bizony nehézségekkel is szembe kell nézniük. Bár sokan örömmel fogadják majd fellépésüket, lesznek olyanok, akik szembeszállnak velük, miként küldőjüknek, Jézusnak is ezt kellett megtapasztalnia útja során. Ahogyan az ő szava is megosztást keltett, ugyanúgy küldötteinek igehirdetése is ilyen hatást fog kiváltani.

Lényeges szempont, hogy Jézust sem tántorította vissza soha a negatív fogadtatás. Nem hallgatott el csupán a békességre törekedve, hanem határozottan folytatta útját. A tanítványoknak is eltökéltséggel, magabiztossággal kell útnak indulniuk, hogy hirdessék az Isten országáról szóló tanítást. A támadások, bántalmazások vagy üldözések nem személy szerint nekik szólnak, hanem amiatt érik őket, hogy Krisztus követségében járnak. A várható nehézségekre való figyelmeztetés mellett Jézus bátorítja is őket, hogy szolgálatuk során mindig számíthatnak a mennyei segítségre, Isten Lelke velük lesz, hogy megerősítse őket a tanúságtételben.

Jézus felhívása engem is elindít a tanúságtétel útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add nekem, Uram, kegyelmedet, hogy mindig velem legyen, velem dolgozzék, s kitartson velem mindvégig! Add, hogy mindig azt kívánjam és akarjam, ami neked leginkább helyesnek és kedvesnek tetszik! A te akaratod az enyém legyen, az én akaratom mindig kövesse a tiédet, s a lehető legjobban értsen vele egyet.

Canisius Szent Péter

2018. július 12. – Csütörtök (Mt 10,7-15)

cs, 2018/07/12 - 00:00
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15

Elmélkedés

Az Isten országának meghirdetésével és eljövetelével kapcsolatban az evangéliumokban észrevehetünk egy bizonyos következetességet, folytonosságot. Keresztelő Szent János, a Megváltó előfutára így kezdte fellépését: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa” (Mt 32,). Nyilvános működésének kezdetén Jézus szintén ezekkel a szavakkal kezd tanítani (vö. Mt 4,17). Amikor pedig apostolait küldi Jézus missziós útra, akkor ezt kéri tőlük: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa!”, ahogyan erről a mai nap evangéliumában olvasunk. Mindehhez még hozzátehetjük, hogy az Egyház küldetése is az idők végéig az, hogy ugyanezt hirdesse.

Jézus pontos utasításokat ad a küldetés teljesítésével kapcsolatban. A Márk szerinti változat még megengedi, hogy legalább sarut viseljenek és a vadállatok ellen legyen náluk vándorbot, de a Máté szerinti szöveg szerint ez is tiltott. Az apostoloknak semmit sem szabad magukkal vinniük, egyedül a küldőjük által rájuk ruházott erőben bízhatnak. Az Úr küldötte nem bízhat semmiféle vagyonban vagy földi eszközben. Mindarról, amire feladatának teljesítéséhez szüksége lesz, majd Isten fog gondoskodni, mégpedig azok által, akikhez az örömhírt elviszik. A küldöttnek tehát nincs szüksége semmire, amiben jobban bízhatna, mint az Úr tanításában, amit hirdet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, ne engedd, hogy azt higgyem, a jóság, a barátságos magatartás csak afféle kis erény! Ellenkezőleg, igen nagy erény, mivel önuralmat, önzetlenséget, az igazság buzgó keresését, a testvéri szeretet ragyogó kifejezését jelenti: kegyelmeddel, ó, Jézus, az emberi és az isteni tökéletesség találkozik bennem.

Szent XXIII. János pápa

2018. július 11. – Szerda, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje (Mt 19,27-29)

sze, 2018/07/11 - 00:00
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.” Mt 19,27-29

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Benedek a nyugati keresztény egyházban a szerzetesség megalapítójának számít. A bencés szerzetesek számára írt Regula (Szabályzat) pontosan megfogalmazza, hogy miként kell élni a szerzetesnek és milyen szabályok szerint működjön a szerzetesek közössége. Ezek szerint a szerzetesek életének vezérfonalául az evangéliumi tanácsok szolgálnak. Az engedelmesség, az egyszerű élet és a tisztaság segíti őket abban, hogy odaadóan szolgálják Krisztust. A közösségben végzett imádság és munka tölti ki idejüket, miként jelmondatuk is megfogalmazza: Imádkozzál és dolgozzál!

Regulájának bevezetőjében Szent Benedek a következőt írja: „Bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy Krisztus Urunk vigye azt végbe, hogy ő ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt.”

Munkánktól, erőfeszítéseinktől mindig eredményeket várunk, de ezek olykor elmaradnak. Vajon miért? Többféle oka is lehet ennek, de talán sokszor éppen az, hogy nem imádkoztunk eleget, nem kértük előzetesen Isten tanácsát terveinkhez vagy nem kértük segítségét munkánk folyamán. Egy másik szempont, hogy munkánk során elsősorban ne a magunk hasznát vagy előnyét nézzük, hanem azt, hogy tevékenységünk Isten dicsőségére szolgáljon.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyánk, Fiadat, Jézust elküldted közénk, hogy örömhírt hozzon mindenkinek. Az ő számára senki sem idegen. Betegségeinkből, gyöngeségeinkből, bűneinkből ma is kiálthatunk hozzá: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk! Kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy gyógyulást lelkünknek egyedül tőle nyerhetünk. Kérünk, ne engedd, hogy szívünk megkeményedjék. Add, hogy készek legyünk mindig őszinte köszönetet mondani neki, aki nem taszít el magától soha senkit, s aki azért jött közénk, hogy mindannyiunknak élete legyen.

2018. július 10. – Kedd (Mt 9,32-38)

k, 2018/07/10 - 00:00
Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!” Mt 9,32-38

Elmélkedés

Máté evangéliumában Jézus csodáinak sorozatában a némából való ördögűzés a tízedik, az utolsó csoda. A betegség leírására Máté nem szentel külön figyelmet és azt sem részletezi, hogy miként történt a gyógyítás, mit tett Jézus. Csupán az eredményt írja le röviden: az ördög, a gonosz lélek eltávozott az általa megszállt emberből, s ennek tényét az bizonyítja, hogy a korábban néma ember most már tud beszélni. Az evangélista inkább a reakciókra figyel. A nép csodálkozva, ámulattal szemléli az eseményt. Csodálkozásukban egyrészt azt látjuk, hogy nem értik az esetet, másrészt elismerik, hogy valóban rendkívüli dolog történt, amihez hasonlóról sem hallottak korábban.

A jelenlévő farizeusok véleménye már sokkal negatívabb. Ők azonnal megvádolják a gyógyító Jézust, hogy az ördöggel szövetkezve képes ilyen cselekedetre. Őket nem az értetlenség, hanem inkább az irigység, a rosszindulat jellemzi. Egy váratlan, szokatlan helyzetben, amikor ismeretlen képességgel találkoznak, nem jóindulattal keresik a magyarázatot, hanem valami rosszat feltételeznek a háttérben. Ennek oka az, hogy szívük mélyén elutasítják Jézust, nem hisznek abban, hogy ő az Isten Fia és nem hisznek abban, hogy általa az irgalmas mennyei Atya cselekszik az emberek javára.

Engedem-e, hogy Isten bennem is legyőzze a rosszat? Kész vagyok-e egyedül neki engedelmeskedni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk, vigasztalónk és Üdvözítőnk. Mindennapi kenyerünket, a te Fiadat, a mi Urunk Jézus Krisztust add meg nekünk ma, annak a szeretetnek emlékezetére, megértésére és tiszteletére, mellyel irántunk viseltetett, és azokéra, amiket érettünk mondott, tett és szenvedett.

Assisi Szent Ferenc

2018. július 9. – Hétfő (Mt 9,18-26)

h, 2018/07/09 - 00:00
Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken. Mt 9,18-26

Elmélkedés

Újabb két csodáról olvasunk az evangéliumban, az elöljáró halott lányának feltámasztásáról és a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításáról. Márk és Lukács leírásában az elöljáró neve Jairus, de azt Máté szükségtelennek tartja megemlíteni. Az ő története amúgy is rövidebb, nem tér ki a részletekre. Mintha mindkét esettel kapcsolatban egyetlen dolgot akarna hangsúlyozni, a hit szerepét. Az elöljáró hittel fordul az Úrhoz. Hallhatott már arról, hogy Jézus betegeket gyógyít, de arról még nincs tudomása, hogy halottakat is képes feltámasztani. Kérése mégis ilyen tartalmú: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Jézus isteni erejébe vetett hit nélkül aligha kérne ilyet.

Az asszony esetében szintén a hit megnyilvánulását látjuk mozdulatában, érintésében. Abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy gyógyulást nyer. A gyógyulást követően az Úr is a hitét dicséri meg: „Hited meggyógyított téged.”

A hit mindig ott kezdődik, amikor az emberi tudás, az emberi képesség véget ér. Az ember tehetetlennek érzi magát, a maga erejével nem tud már továbblépni, nem tudja megoldani a szükséghelyzetet, de hisz abban, hogy van még egy lehetőség: Isten segítségében, szabadításában bízni. A Jézusban való hit mindannyiunk számára új életet, újjászületést hoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!

2018. július 8. – Évközi 14. vasárnap (Mk 6,1-6)

v, 2018/07/08 - 00:00
Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 6,1-6

Elmélkedés

A hitetlenség akadály

Az evangéliumok segítségével a 2000 évnyi időbeli távolság ellenére is lélekben együtt lehetünk Jézussal, aki tanítványaival együtt járja a városokat és a falvakat. Könnyen az egykori hallgatóság helyébe képzelhetjük magunkat, leülhetünk, hogy hallgassuk az Úr magával ragadó tanítását, és szemlélhetjük rendkívüli erejéről, isteni hatalmáról tanúskodó tetteit, csodáit. Az evangélisták bizonyára azzal a szándékkal említik meg egy-egy csoda esetén az emberek csodálkozását és ámulatát, hogy írásuk későbbi olvasói, az Úr követői a későbbi időkben szintén rácsodálkozzanak e tettekre és az azokban megnyilvánuló szeretetre Isten részéről, valamint épüljenek mások hitéből.

E szempontok alapján úgy tűnik, hogy talán jobb lett volna, ha hallgatnak Jézus sikertelen názáreti fellépéséről, amiről a mai vasárnap evangéliumában olvasunk. Jézus természetesen soha nem keresi a sikert, nem vágyódik az emberek elismerésére, a csodát nem azért teszi, hogy feltűnést keltsen, mégis elmondható a tevékenységéről, hogy valóban sikeres és eredményes. Legalábbis mindenhol, ahol nyitott szívvel, hittel fogadják őt az emberek. De nincs ez így Názáretben, azaz éppen abban a városban, ahol felnevelkedett. Egyszerűen fogalmazva a názáretieket megbénítják előítéleteik, azaz a Jézusról korábban kialakított képet nem képesek megváltoztatni. A zsinagógában szombaton, az istentisztelet alkalmával tanító Jézust csodálkozva hallgatják az emberek, majd pedig kérdéseket tesznek fel, amelyek teljes értetlenségüket jelzik. Úgy vélik, hogy mindent tudnak Jézusról, aki az ő körükben nőtt fel, ismerik családját és származását. Bizonyára hozzájuk is eljutottak azok a hírek, hogy másutt milyen csodákat tett Jézus, s most azt várják, hogy az ő szemük láttára is történjenek ilyen csodák. Jézustól viszont távol áll az ilyen önigazolás, őt az emberek hite és bizalma indítja mindig arra, hogy gyógyítson, segítsen a betegségben szenvedőkön.

A názáretiek által felsorolt kérdések a csodálkozásból az elutasítás irányába haladnak, nem képesek felismerni azt, hogy Jézus az Isten Fia, nem tudnak hinni benne. Márk evangélista nagyon keserű megjegyzéssel zárja a jelenetet, miszerint maga Jézus is csodálkozott a názáretiek hitetlenségén. Kezdetben ugyan elismerik Jézus bölcsességét, de más személynek tulajdonítják azt, mintha valakitől tanulta volna. A Jézus által véghezvitt csodák és erőmegnyilvánulások mögött szintén más hatalmat sejtenek, nem tudják elképzelni, hogy saját erejéből képes ezekre, mert nem hisznek istenségében. A názáretiek tehát úgy gondolják, hogy Jézus bölcsessége és csodáiban megmutatkozó ereje nem Istentől, hanem az ördögtől, a gonosztól származik. Ezen a ponton kimondatlanul is megismétlődik az, hogy az ördöggel való szövetkezéssel vádolják Jézust (vö. Mk 3,22). A názáretiek Jézus hatalmát firtató kérdései előrevetítenek egy későbbi eseményt, amikor a jeruzsálemi vallási vezetők kérdezik majd őt hatalmának eredetéről (vö. Mk 11,28).

Miért írták le mégis ezt a meglehetősen kellemetlen jelenetet az evangélisták? Azért, mert bizony ebből is tanulhatunk. Megtanulhatjuk, hogy a gyanakvás, a rosszindulat, az előítéletek akadályoznak minket abban, hogy megismerjük Jézus személyét és kövessük őt. Megtanulhatjuk azt is, hogy a hitetlenség akadálya lehet annak, hogy az Úr csodát tegyen velünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Életutunk során olykor meggyengül bennünk a hit. Kérünk, erősítsd hitünket! A hit ott kezdődik, ahol az emberi gondolkodás már nem képes továbblépni. Ott kezdődik, ahol már nem találunk emberi magyarázatokat. A hit ott kezdődik, ahol az emberileg megtehetőnél többre van szükség vagy több történik. A hit olyan helyre vezet, ahová csupán emberi erőnkkel nem jutnánk el soha. Istenünk, a hit a hozzád vezető út. Emberi véges kicsinységünk és a te végtelen nagyságod között nem létezik más út, csak a hit útja. Vezess minket a hit útján!

2018. július 7. – Szombat (Mt 9,14-17)

szo, 2018/07/07 - 00:00
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.” Mt 9,14-17

Elmélkedés

A böjt a zsidó vallási élet egyik alappillére az imádkozás és az alamizsnálkodás mellett. A mai evangélium szerint Keresztelő János tanítványai azt kérdezik Jézustól, hogy tanítványai miért nem tartanak böjtöt? A válaszból azt olvassuk ki, hogy a böjtöt nem veti el az Úr, de a böjt megtartásának farizeusi módját elutasítja. A böjt a bűnbánat és a fájdalom jele, ezért megvan a maga ideje. Az az idő amíg Jézus együtt van tanítványaival, nem lehet a böjt ideje. Követőinek az a feladata, hogy mind jobban megismerjék Mesterüket, elsajátítsák életmódját, megismerjék tanítását az Isten országáról, elmélyítsék belé vetett hitüket. Ha majd az Úr eltávozik körükből, távozik a világból és visszatér Atyjához a mennybe, akkor majd eljön számukra is a böjtölés ideje.

A Megváltó jövetelével az öröm új korszaka köszönt be. Erre az új időszakra utalnak a felhozott példák is a borról és a szövetről. A két hasonlat kapcsolódik az előző részek üzenetéhez is. Jézus eljött és ezzel új korszakot nyitott az üdvösségtörténetben. Isten a bűnösökhöz küldte őt, hogy bűnbánatra indítsa és a megtérés útjára vezesse őket. Személyében az irgalmas Atya lehajol a bűnös emberiséghez és megajándékozza a bűnbánókat a lelki újjászületéssel. A krisztusi tanítvány nem ragaszkodhat múltjának bűneihez, hanem Isten kegyelmével halad az életszentség útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel a hűséges lelkekre, mint Fiad örökségére. Keserves kínszenvedése érdemeiért áldd meg őket, s vedd őket örök oltalmadba, hogy irántad való szeretetük soha ki ne hűljön, s a szent hit kincsét soha el ne veszítsék, s hogy majdan az örökkévalóságon át az angyalok és szentek karával együtt szüntelenül dicsérjék irgalmadat.

2018. július 6. – Péntek (Mt 9,9-13)

p, 2018/07/06 - 00:00
Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Mt 9,9-13

Elmélkedés

Két jelenetet kapcsol össze a mai evangélium, Máté meghívását és egy étkezést az ő házában, amelyen Jézus is részt vett. A meghívás elbeszélése rendkívül rövid. Jézus meglátja a vámos Mátét, meghívja őt követésére, és ő azonnal nyomába indul, tanítványa lesz.

Máté egy zsidó ember volt, aki a rómaiaktól kibérelte a vámszedés jogát. Mint minden vámos, ő is igyekezett az előírtnál több vámot beszedni, érthetően a maga hasznát akarta így növelni. Egyrészt az elnyomó római hatalommal való együttműködés, másrészt a csalás miatt számítottak nyilvános bűnösnek, akiket lehetőleg mindenki került. A farizeusi gondolkodás szerint a vámosok tisztátalanok és bűnösök voltak, akiknek a házába nem szabadott betérni. Mindezek ismerete érthetővé teszi számunkra a farizeusok megütközését, akik szóvá teszik a tanítványok előtt, hogy Mesterük egy bűnös ember házába tér be, ott vendégeskedik.

Vélekedésükre nem a megkérdezett tanítványok, hanem maga Jézus válaszol: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.” A mondás értelme világos. Az orvos betegeket gyógyít, olyanokat, akik felismerik saját betegségüket és hozzá fordulnak. Jézus szintén gyógyító, de itt nem a testi gyógyításai a lényegesek, hanem az, hogy a lelket is képes meggyógyítani, azaz a bűnösöknek megbocsátani. Csak az fordul hozzá segítségért, aki beismeri saját bűnösségét és hisz abban, hogy Jézus isteni hatalmának köszönhetően bűnbocsátó hatalommal rendelkezik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, Nagyasszony, tudom, hogy te végtelenül jó vagy, s legyőzhetetlen szeretettel szereted azokat, akiket fiad és Istened benned és általad királyi kedvességgel szeret. Kezeidben vannak az Úr irgalmasságának kincsei, s te vagy egyedül ilyen tisztességre rendelt. De kezed nem őrzi féltékenyen e kincseket, mivel keresed az alkalmat, hogy megmentsd a nyomorultakat, és kiáraszd az irgalmasságot. Dicsőséged nemhogy csökkenne, hanem növekszik, amikor a bűnbánók megkapják a bocsánatot, s a megigazultak a dicsőséget!

Damiani Szent Péter

2018. július 5. – Csütörtök (Mt 9,1-8)

cs, 2018/07/05 - 00:00
Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába, Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!” Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik.” Jézus belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!” A bénához fordulva folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az ember fölkelt és hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek. Mt 9,1-8

Elmélkedés

Jézus galileai működésének ismertetése során Máté evangélista tíz csodát ír le. Az első három gyógyító csoda azt igazolta, hogy Jézusnak hatalma van a betegségek felett. A tengeri vihar lecsendesítése a negyedik csoda, amely azt mutatja, hogy hatalma van a természet erői felett. Az ötödik csoda, amit tegnap olvastunk az ördögűzés esete azt bizonyította, hogy hatalma van a gonosz lelkek felett. A sorozat hatodik csodája a béna meggyógyítása, amit a mai napon olvasunk, azt mutatja, hogy Jézusnak hatalma van a bűnök felett. Ebben az esetben nem maga a csodás gyógyulás áll a történet középpontjában, hanem a mögöttes tartalom, a csoda azt bizonyítja, hogy Jézus valóban képes eltörölni az ember bűnét, akinek ugyanis hatalma van a test gyógyítására, annak hatalma van a lelket is meggyógyítani. A testi gyógyulás a hitnek köszönhető, amely megnyilvánult a béna barátainak cselekedetében: még a tetőt is képesek voltak kibontani annak érdekében, hogy a béna Jézus elé kerüljön.

A történet másik üzenetére is érdemes odafigyelnünk. A jelenlévő írástudók nehezményezik, hogy Jézus a béna bűneinek megbocsátásáról beszél. Hogyan állíthatja Jézus, hogy megbocsátja az ember bűneit, amikor egyedül Istennek van hatalma ehhez? Véleményük szerint Istenné teszi magát, azaz kijelentését káromkodásnak minősítik. Ők ugyan nem hisznek abban, hogy Jézus Isten, mi viszont már hisszük, hogy ő valóban Isten, aki bűnbocsátó hatalommal rendelkezik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

2018. július 4. – Szerda (Mt 8,28-34)

sze, 2018/07/04 - 00:00
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból. Mt 8,28-34

Elmélkedés

Az a jelenet, amit a mai evangéliumban olvasunk, minden bizonnyal az egyik legkülönlegesebb csoda, pontosabban ördögűzés Jézus részéről. A helyszínként megjelölt Gadara városa a Genezáreti-tótól mintegy 10 km távolságra fekszik, ezért nem tudni biztosan, miként történhetett az állatok tóba rohanása. Az viszont biztos, hogy pogányok által lakott területről van szó, amelyet megerősít, hogy sertések szerepelnek a történetben, hiszen a zsidók nem tartottak sertéseket, mert tisztátalan állatnak tartották.

Az elbeszélés több kérdést is felvet. Honnan tudják az ördögök, hogy Jézus az Isten Fia? Miért akarnak az ördögök a tisztátalan sertésekbe menni? Miért bünteti Jézus a pogányokat azzal, hogy teljesíti az ördögök kívánságát és veszni hagyja az állatokat? Aligha tudunk kielégítő választ adni ezekre a kérdésekre, ha szó szerint akarjuk venni, értelmezni az elbeszélést. Inkább a történet jelképes mondanivalójára figyeljünk! Jézus személyében eljött a Megváltó, akit még a gonosz lelkek is felismernek, s akitől rettegve félnek, mert hatalmát nagyobbnak tartják a maguk erejénél. Jézus küldetése nem csupán a zsidókhoz, az ószövetségi választott néphez szól, hanem minden nemzethez, a pogányokhoz is. Jézus isteni hatalmával megtöri a gonosz hatalmát és megszabadítja az embert. Jézus jövetelével elérkezett az üdvösség ideje minden ember számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más „rosszal” próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!

2018. július 3. – Kedd, Szent Tamás apostol (Jn 20,24-29)

k, 2018/07/03 - 00:00
Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jn 20,24-29

Elmélkedés

Tamás apostol történetét, kételkedését az Úr feltámadásával kapcsolatban, szokatlan kérését, miszerint meg akarja érinteni Jézus sebhelyeit, vágyának beteljesedését és csodálatos hitvallását jól ismerjük, hiszen minden esztendőben a húsvét utáni vasárnapon ezt olvassuk az evangéliumban. Ma, az ő ünnepén szintén ezt az evangéliumi jelenetet idézzük fel.

Tamás apostol esete azt mutatja, hogy a hitnek vannak próbatételei. Hitünk nem megingathatatlan, hanem folytonos erősítésre szorul. És Isten, akitől ajándékként kapjuk, képes azt megerősíteni. Egyáltalán nem kell csodálkoznunk azon, hogy Tamás kételkedve hallgatja apostoltársainak beszámolóját arról, hogy Mesterük, Jézus, akit keresztre feszítettek és néhány nappal korábban meghalt, feltámadt a halálból és megjelent nekik. Ki az közülünk, aki nem kételkedve hallgatta volna ezeket az emberi szavakat? Ki az közülünk, aki ne tartotta volna kitalált történetnek? Ki az közülünk, aki ne akart volna teljes bizonyosságot szerezni, mint Tamás apostol is? Tamás, aki ugyan nem adott hitelt az emberi szavaknak, a kért jelet, az Úr sebhelyeit látva, rögtön eljutott a hitre és hitét meg is vallotta. Keressük mi is a találkozás lehetőségét a feltámadt Krisztussal és kérjük tőle hitünk megerősítését!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, világunk tele van gyűlölettel, előítélettel, egymás elutasításával. Add, hogy nyitottak lehessünk minden emberi nyomorúság, elesettség, fájdalom, seb orvoslására. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk embertársainkat, akik ugyanazon az úton járnak, s akikkel az úton találkozunk. Veszélyek fenyegetnek, kiszolgáltatottak vagyunk, segítségre szorulunk magunk is. Jézus nem megy el mellettünk, hanem sebeinket bekötözi és fölemel minket. Add, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk!

2018. július 2. – Hétfő, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony) (Lk 1,39-56)

h, 2018/07/02 - 00:00
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56

Elmélkedés

Szűz Mária az angyali üdvözletkor tudta meg, hogy Isten őt választotta ki, hogy a Megváltó anyja legyen. Ő elfogadta ezt a kiválasztottságot, igent mondott Isten akaratára, s ennek köszönhetően megfogant méhében a gyermek. Ugyanekkor az angyal mintegy szavainak igazolására arról is említést tett, hogy Mária rokona, Erzsébet szintén gyermeket vár. A hír hallatára a názáreti leány elindult Erzsébethez. Nem az vezette, hogy bizonyítékot szerezzen az angyal által hozott üzenet igazságáról, hanem hogy a szülés előtti hónapokban segítségére legyen Erzsébetnek, aki ekkor már idős volt.

Kettejük találkozását ünnepeljük a mai napon, amelynek evangéliuma a két gyermeket váró asszony örömét hirdeti. Érdemes odafigyelnünk Mária alázatára. Egyrészt az Úr alázatos szolgálóleányaként fogadja el Isten vele kapcsolatos tervét. Jézus megtestesülésének pillanatától fogva Mária egész élete a megváltás szolgálatában áll. Másrészt rokonát, a megváltó előhírnökének, Keresztelő Jánosnak az édesanyját szolgálja. Nem hivatkozik arra, hogy neki is sok gondja, tennivalója van, hanem szeretettel áll Erzsébet szolgálatára. Csatlakozzunk mi is a két örvendező asszonyhoz! Fejezzük ki mi is hálánkat a megváltás isteni ajándékáért! Állítsuk mi is alázattal életünket Isten szolgálatába!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, te ajándékoztad a világnak az igaz világosságot, Jézust, a te fiadat, Isten Fiát. Te teljesen ráhagyatkoztál Isten meghívására, s így a jóság forrásává lettél, mely Istenből fakad. Mutasd meg nekünk Jézust. Vezess minket őhozzá. Taníts meg minket megismerni és szeretni őt, hogy mi magunk is valóban szerető emberek és az élő víz forrásai lehessünk egy szomjazó világban.

XVI. Benedek pápa

2018. július 1. – Évközi 13. vasárnap (Mk 5,21-43)

v, 2018/07/01 - 00:00
Abban az időben: Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak. Mk 5,21-43

Elmélkedés

Válaszd Jézust!

A mai vasárnap evangéliuma két csodát kapcsol össze. A történet azzal kezdődik, hogy a zsinagóga elöljárója, egy Jairus nevű ember Jézus segítségét kéri haldokló kislánya miatt. Jézus elindul, de útközben egy vérfolyásban szenvedő, őt megérintő asszony meggyógyul betegségéből. Mire az elöljáró házába érnek, a kislány már meghalt, de Jézus feltámasztja, visszahívja őt az életbe. A két elbeszélést több elem is összekapcsolja. Mindkettőnél nő szerepel, egy fiatal lány és egy idősebb asszony. Jelentősége van Jézus érintésének is. Jairus ugyanis azt kéri, hogy Jézus tegye kezét kislányára, érintse meg őt, s ez majd gyógyulást fog hozni. Az asszony pedig maga érinti meg az Urat és szintén gyógyulásában reménykedik. Közös elem továbbá, hogy az egyik történetben egy tizenkét esztendős lányról van szó, a másikban pedig ugyanennyi ideje szenved betegségében az asszony. Mindkét esetben valamilyen leküzdhetetlen akadály szerepel, azaz olyan élethelyzetek ezek, ahol az ember már tehetetlen. Jairus a halálán lévő kislányához hívja Jézust, tehát olyan állapotban van gyermeke, amikor ember már aligha segíthet rajta, majd pedig ez a határhelyzet tovább fokozódik, még jobban nyilvánvalóvá válik, amikor meghozzák a kislány haláláról a hírt a szolgák. Az asszony esetében szintén emberileg kilátástalan helyzetről van szó, hiszen Márk evangélista hangsúlyozza, hogy a kellemetlen orvosi kezelések egyáltalán nem hoztak eredményt a beteg asszony számára, hiába költötte rájuk egész vagyonát.

Mindezek mellett a legfontosabb közös elem, hogy Jézus a hitre adott válaszként gyógyít. Jairus így fejezi ki hitét: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Ha nem hinne Jézus gyógyító erejében, aligha kérne ilyet. Aztán pedig, amikor kislánya halálhírét hozzák, ő nem tartja feleslegesnek, hogy az Úr házába fáradjon, azaz továbbra is hisz abban, hogy Jézus képes segíteni. Ezért bátorítja őt Jézus: „Ne félj, csak higgy!” Az asszony abban a hitben, abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy ez az érintés gyógyulást fog hozni számára. Ha nem hitt volna erősen ebben, aligha tett volna ilyet.

Érdemes észrevennünk a történetekben a szereplőkre, Jairusra és az asszonyra ható kétféle erőt. Jairus egyrészt a szolgák elkeseredett szavát hallja, ami alapján nincs oka reményre, semmi értelme nincs annak, hogy Jézus eljöjjön házába. Másrészt pedig Jézus bátorítását hallja, aki szerint a hit csodákra képes. Az asszony esetében is észrevehető ez a kettős hatás, de itt nem kimondott szavak, hanem az ő gondolatai formájában jelentkeznek. Egyrészt azt gondolja, hogy egyetlen orvos sem tudott rajta segíteni korábban, tehát nincs esélye arra, hogy meggyógyuljon, másrészt pedig nem adja fel a reményt, bízik abban, hogy Jézus képes vele csodát tenni, s ehhez elég lesz az is, ha meg tudja őt érinteni. Mindketten engedik azt, hogy a jó hatás győzzön bennük és éppen ennek köszönhetően teljesül vágyuk. A zsinagógai elöljárót nem tudják lebeszélni a szolgák arról, hogy Jézust házába hívja gyermekéhez, és az asszonyt sem bizonytalanítják el a korábbi sikertelenségek és kellemetlen élmények, bátran, bizalommal, hittel megteszi, amit elhatározott, amit jónak tart, megérinti Jézus ruháját.

Életünk bizonyos helyzeteiben a hit és a kételkedés, a bizalom és a tehetetlenség, a bátorság és a félelem között őrlődünk. Érdemes mindig Jézust választanunk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus. Értetlenül és tehetetlenül állunk, amikor találkozunk a szenvedéssel vagy a halállal. Segíts minket, hogy bajainkban, nehéz élethelyzeteinkben is mindig érezzük, hogy te nem hagysz magunkra minket és képes vagy segíteni rajtunk. Segíts, hogy ne veszítsük el isteni erődbe és szeretetedbe vetett hitünket! Segíts, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is gondoljunk a te gondviselő szeretetedre! Bizalommal és hittel fordulunk hozzád: Mutasd meg, Urunk, hogy velük vagy!

2018. június 30. – Szombat (Mt 8,5-17)

szo, 2018/06/30 - 00:00
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom őt.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: Menj! – elmegy; a másiknak: Jöjj ide! – akkor hozzám jön; és szolgámnak: Tedd ezt! – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat.” A századosnak pedig azt mondta Jézus: „Menj, és legyen úgy, amint hitted.” És meggyógyult a szolga még abban az órában. Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése: „Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta.” Mt 8,5-17

Elmélkedés

Első olvasásra szokásos csoda-elbeszélésnek tűnik számunkra a mai evangélium. Valaki Jézus segítségét kéri és ő eleget tesz a kérésnek, csodás módon meggyógyítja a beteg szolgát. De ha jobban odafigyelünk a történetre, akkor észrevesszük, hogy nem a beteg szolga áll az elbeszélés középpontjában, hanem a pogány katonatiszt, aki hittel fordul Jézushoz szolgája érdekében. A történet legfontosabb kijelentése az, amikor az Úr megdicséri az ő hitét: „Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.”

Hite mellett a százados tanúságot tesz tapintatosságáról és alázatáról is. Jól tudja, hogy Jézus, zsidó emberként nem léphet be házába, a törvények szerint tisztátalanná válna, ha betérne egy pogány személy házába. Ezért nem is ezt kéri, hanem csak egy gyógyító szót. Hiszi, hogy ennek a kimondott gyógyító szónak távolból is hatása, eredménye lesz. Katonaként jól tudja, hogy a parancsszónak milyen ereje van, beosztottjai engedelmesen teljesítik minden utasítását. Most nem parancsnokként áll Jézus elé, nem követelőzik és nem utasítást ad, hanem alázatosan kéri tőle, hogy szavának erejével segítsen beteg szolgáján. Kérésével beismeri, hogy az ő szavának ugyan nincs gyógyító ereje, de bízik abban, hogy Jézus szavának hatására szolgája meggyógyul.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva