Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 5 óra 28 perc

2020. július 20. – Hétfő (Mt 12,38-42)

h, 2020/07/20 - 00:00
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” Mt 12,38-42

Elmélkedés

Jámbor, vallásos személyek fordulnak Jézushoz a mai evangélium szerint, akik olyan jelet szeretnének tőle látni, amely egyértelműen igazolja származását, küldetését. Az írástudók és farizeusok komolyan veszik a vallást, és másoktól is ugyanezt várják. Csalók és szélhámosok ne szóljanak bele a vallási dolgokba! Ha Jézus nem szélhámos, akkor igazolnia kell magát, kinek a nevében tanít és kinek a megbízásából teszi csodáit.

Válaszában Jézus Jónás próféta esetét idézi fel. Jónás egyrészt a feltámadt Jézus előképe. Ahogyan három napon át a hal belsejében volt, s onnan élve került elő, ugyanúgy a halott Jézust három napig zárta magába a sír. Másrészt Jónás azt a feladatot kapta, hogy megtérést és bűnbánatot hirdessen Ninivében, s beszédének hatására a város lakói kiérdemelték Isten irgalmát. Hozzá hasonlóan Jézus is Isten irgalmát hirdeti.

Vajon egy újabb jel hitet ébresztett volna bennük? Aligha. Éppen emiatt nem teljesíti Jézus a kérésüket. Nem kér az emberek csodavárásából, nem teljesíti kíváncsiságból fakadó vágyaikat. Ha a hit utáni szomjúságból fakadna a kérés, akkor teljesítené.

Eljön majd az idő, amikor Jézus fog jelet mutatni. A feltámadás jelét, de még ez sem fog mindenkiben hitet ébreszteni. Nem újabb és még újabb jeleket kell követelnünk Istentől, hanem fel kell ismernünk az ő jelenlétének jeleit mindennapjainkban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha miénk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk. Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér. Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik.

2020. július 19. – Évközi 16. vasárnap (Mt 13,24-43)

v, 2020/07/19 - 00:00
Abban az időben: Jézus egy másik példabeszédet is mondott a tömegnek: „A mennyek országa olyan, mint amikor egy ember jó magot vetett a földjébe. Míg az emberek aludtak, jött az ellenség, konkolyt vetett a búza közé, és elment. Amikor a vetés kikelt és kalászba szökkent, felütötte fejét a konkoly is. Akkor a szolgák odamentek a gazdához, és megkérdezték: „Uram, te ugye jó magot vetettél a földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?” Az így válaszolt: „Ellenséges ember műve ez.” A szolgák erre megkérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Ő azonban így felelt: „Nem, nehogy a búzát is kitépjétek, amikor a konkolyt kiszeditek! Hagyjátok, hadd nőjön az aratásig mindkettő. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt gyűjtsétek össze, kössétek kévébe, hogy elégessük, a búzát pedig hordjátok a magtáramba!” Azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa olyan, mint a mustármag, amelyet egy ember elvetett a földjébe. Bár kisebb ez minden más magnál, mégis, amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és ágai között fészket raknak.” Végül ezt a példabeszédet mondta nekik: „A mennyek országa olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony, belekever három véka lisztbe, és az egész megkel tőle.” Mindezt példabeszédekben mondta el Jézus a sokaságnak, és példabeszéd nélkül nem mondott nekik semmit, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott: Példabeszédekre nyitom ajkamat, s hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől. Akkor elbocsátotta a tömeget, és hazament. Tanítványai pedig odajárultak hozzá és kérték: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Erre ő ezekkel a szavakkal válaszolt: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti – az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt. Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13,24-43

Elmélkedés

Isten türelmes

Az elmúlt vasárnap a magvetőről szóló példabeszédet olvastuk, amelyben négyféle talaj, az útszél, a köves föld, a bogáncsos talaj és a kiváló termőföld szemléltette, hogy az emberek milyen módon fogadják a krisztusi tanítást, és tudnak-e termést hozni.

A mai vasárnap ismét egy példabeszédet olvasunk az evangéliumban, amely hasonló témájú, de más a mondanivalója. Itt már nem csak a jó magról, hanem a gyomnövényről is szó van, illetve a vetésen kívül az aratásról is szó esik. Lényeges, hogy a jó magot és a gyomnövény magját nem ugyanaz a személy veti el a földbe. A jó mag a gazdától, a termőföld tulajdonosától, a rossz mag az ellenségtől származik. A jó mag elvetése nappal, a rossz magé este történik, s ez utóbbi tevékenységről kezdetben nincs tudomása a gazdának. A probléma csak később derül ki, akkor, amikor már kikel a növény és persze mellette a gyomnövény is. Ami ezután történik az ellentétes a mi elvárásainkkal és elképzeléseinkkel. A gazda azt mondja, hogy nem kell azonnal kiszedni a konkolyt, erre majd csak az aratáskor fog sor kerülni. Azonnal azt mondjuk erre: De hiszen ezt senki nem így csinálja! Ennek így semmi értelme sincs! Nem szokás megvárni, hogy a gyom megnőjön és elszaporodjon! Így gondolkodunk mi. Így tennénk mi ebben a helyzetben, de megszokhattuk már, hogy Isten másként gondolkozik és cselekszik, nem az elvárásainknak megfelelően. Mi azonnal cselekednénk, rögtön megszüntetnénk a problémát, Isten azonban türelmes, nem siet. Türelmét akkor tudjuk megérteni, ha emberekre vonatkoztatjuk a tanítást. Egy gyomnövényből ugyan soha nem lesz jófajta búza, ilyen bravúrra a természet nem képes, de abból az emberből, aki egy időre a gonosz befolyása, uralma alá kerül, még lehet jó ember, még megváltozhat az élete. Isten azért türelmes, mert a változásra, a megtérésre vár.

Mivel az Isten országa az Egyházban nyilvánul meg és az Egyház Krisztustól kapott küldetése az, hogy az idők végezetéig az Isten országának örömhírét hirdesse, ezért a konkolyról és a búzáról szóló példabeszédben megjelenik a krisztusi közösség. E közösség tagjai az életszentségre törekszenek, ezért is nevezhetjük az Egyházat szentnek, de nem mondható el, hogy valamennyien eljutottak az életszentségre. El kell ismernünk, hogy az Egyház tagjainak is vannak bűnei. A keresztény emberek is bűnöket követnek el, mint mások. El kell ismernünk, hogy sokszor evilági módon gondolkodunk és a világias gondolkodás nyilvánul meg életvitelünkben is, ugyanakkor állandóan keressük az odafönt valókat, azaz a földi életből a menny felé törekszünk. Az Egyház tagjaiként olykor árnyékos, máskor fényes arcunkat mutatjuk a világ felé. Az egyik oldalról megtapasztaljuk a gyarlóságot, a bűnöket és az esendőséget, amelyek lehúznak bennünket, de a másik oldalról, Isten részéről bőségesen részesülünk a kegyelemben, amely szüntelenül felemel bennünket. Közösségünkben emberi és isteni elemek egyaránt jelen vannak. Jézus hasonlata szerint mondhatjuk, hogy számos esetben konkoly keveredik a búza közé. Sem ennek a kettősségnek azonnali felszámolása, sem az ítélkezés nem a mi feladatunk.

Soha nem mondhatunk le arról a vágyról és törekvésről, hogy megújítsuk közösségünket, azaz ne a bűn, hanem a kegyelem irányítson minket, s így győzzük le a jóval a rosszat! Isten türelméből megtanulhatjuk: Érdemes esélyt adni az embereknek, hogy megváltozzanak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.

2020. július 18. – Szombat (Mt 12,14-21)

szo, 2020/07/18 - 00:00
A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.” Mt 12,14-21

Elmélkedés

A világ egyes részein még napjainkban is vannak rabszolgák, akiket nyomorúságos körülmények között tartanak és tulajdonképpen nem is emberként tekintenek rájuk. A rabszolgamunka valóban megalázó, a rabszolgatartás elítélendő. Régen is, napjainkban is. A munkának azonban létezett egy nem megalázó formája is, amikor valaki az ura mellett csendben, hűséggel végezte feladatait, urának szolgált. Igen, ő volt a szolga, aki tevékenységéért ellátásban és szerény javadalmazásban részesült. A mi társadalmunkban már nincsenek ilyen szolgák, csak múlt időben beszélhetünk róluk. A szolgának lenni, szolgálatot végezni kifejezések negatív érzéseket keltenek bennünk, rosszul hangzanak, a magunk számára pedig elképzelhetetlen életállapotot jelentenek. Pedig ha valaki becsülettel végzi szolgálatát és azért megfelelő fizetséget kap, és ehhez természetesen nem párosul az, hogy munkaadója lenézi vagy kihasználja őt, akkor az ilyen szolgálatban nincs semmi megalázó, semmi szégyellnivaló.

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus gyógyít. Máté evangélista felidézi Izajás próféta jövendölését, mert annak beteljesedését Jézus személyében látja: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik.” Nem csak a mennyei Atya tekint úgy rá, mint szolgájára, hanem Jézus is az Atya szolgájának tekinti magát, és szolgálatnak tekinti egész életét.

Felajánlom-e magamat, életemet Isten és a felebarát szolgálatára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2020. július 17. – Péntek (Mt 12,1-8)

p, 2020/07/17 - 00:00
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Mt 12,1-8

Elmélkedés

A mózesi törvények szerint a zsidóság számára a heti pihenőnap a szombat. A szombat megtartását a teremtés idejére és módjára vezették vissza. Ahogyan a világot és az embert teremtő Isten hat napig tartó munkája után a hetedik napon megpihent, ugyanúgy az embernek is hat nap munkavégzés után jár a pihenés, a pihenőnap. A munkavégzés tilalma egyrészt azt szolgálja, hogy az ember ne rokkanjon bele a véget nem érő tevékenységébe, hanem pihenje ki magát, másrészt lehetőséget ad az Isten iránti tiszteletre. Idővel a farizeusi törvényhozás számos tiltást kapcsolt a szombathoz, s emiatt a pihenőnap formai megtartása került előtérbe a vallásos tartalom helyett. Jézus többször is bírálta azokat, akik ilyen kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és megfeledkeztek annak lényegéről, az Isten felé fordulásról és az istentiszteletről.

A mai evangéliumban a szombat megtartása a téma, pontosabban az, hogy a farizeusok megítélése szerint Jézus tanítványai nem tartják meg a szombati munkavégzésre vonatkozó előírásokat. Ők ugyanis még azt is munkának minősítették, hogy néhány kalászt letép valaki, mert az ő szemükben ez már aratás volt. Jogosan érezzük, hogy ebben azért van egy kis túlzás, bár az is igaz, hogy ha valaki kicsiben megszegi a törvényt, az később az egész törvényt semmibe fogja venni.

A történet kapcsán mindenkinek érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen módon tartja meg az Úr napját, a vasárnapot.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk! Add, hogy fiatalok és idősek egyre jobban megértsük: csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

2020. július 16. – Csütörtök (Mt 11,28-30)

cs, 2020/07/16 - 00:00
Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

Elmélkedés

Amikor egy focista gólt lő, amikor egy versenyen elsőként ér valaki a célba, vagy amikor egy énekes a koncerten a legnagyobb slágerét kezdi énekelni, akkor mindenki felujjong. Amikor egy professzor az egyetemen kedvenc témájáról beszél a hallgatóknak, akkor, ha nem is ujjong fel hangosan mindenki, de azért felcsillannak a szemek, érezhetővé válik a lelkesedés. Amikor Jézus befejezi tanítását, akkor nincs ujjongás és lelkesedés. Az emberek nem kezdenek el örömükben ugrándozni, nem lendülnek a kezek a magasba, nem kezd el tapsolni senki. Jézus nem is szeretne ilyet maga körül. Egyrészt tudja, hogy a lelkesedés hamar elmúlik, másrészt nem ígér senkinek könnyű utat. Amikor a követésére hív és követéséről beszél, akkor még a fáradtak és a terhek alatt görnyedők számára is újabb terhet, az ő igáját ígéri. Ezt mondja: „Vegyétek magatokra igámat!” Máskor így fogalmazza meg ugyanezt: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám” (Mt 10,38).

Jézus magához hív minket, hogy tőle tanuljunk. Isten megismerése nem a kiválasztottak vagy a tanultak előjoga, hanem mindenki számára lehetséges. A mi Urunk nem csak szóbeli tudást nyújt nekünk, hanem egész élete utánozandó példa. Ő tanít meg minket az élet keresztjeinek türelmes hordozására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig rá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

2020. július 15. – Szerda (Mt 11,25-27)

sze, 2020/07/15 - 00:00
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Mt 11,25-27

Elmélkedés

Ki a mi Istenünk, akiben hiszünk? Hogyan ismerhetjük meg őt és hogyan tudunk vele kapcsolatba lépni? Milyen szerepe van az életünkben annak, hogy ismerjük őt és hiszünk benne?

Isten senkinek nem bizonygatja az ő létezését, ugyanakkor mindenkinek megígéri és felajánlja jelenlétét. Istenben hinni azt jelenti, hogy elfogadjuk azt, hogy ő a Teremtő, mi pedig az ő teremtményei vagyunk. A Szentíráson keresztül úgy ismerjük meg Istent, mint aki élő személy. Cselekszik a teremtésben, megmutatkozik gondoskodásában. Meghallja az emberek kiáltását és imáját, látja az emberek mindennapi küzdelmeit, együtt érez az emberekkel. Az ember engedetlenségét, lázadását, bűnét látva előkészíti a szabadítást, olyat, amit elképzelni sem tudna az ember. Saját Fiát küldi el, hogy megszabaduljunk a bűntől, Jézus személyében érkezik hozzánk a Megváltó.

Isten úgy alkotott meg minket, hogy képesek legyünk az ő megismerésére és képesek legyünk annak a hivatásnak betöltésére, amelyet ránk bíz. Elfogadjuk Istentől az életet, létezésünket. Elfogadjuk tőle a sorsunkat, azt az utat, amelyet Jézussal járunk, s amely a mi Atyánkhoz vezet. Jézus maga mondja a mai evangéliumban, hogy általa ismerhetjük meg az Atyát. Ha Jézusra bízzuk életünket, akkor arra az isteni Igazságra bízzuk életünket, aki minden embert az Atyához vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

2020. július 14. – Kedd (Mt 11,20-24)

k, 2020/07/14 - 00:00
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Elmélkedés

Ahogyan a tegnapi evangéliumban, a mai részben is kemény hangon beszél Jézus. Természetesen nem harag vagy gyűlölet van a szívében, hanem értetlenség és aggodalom. Nem érti, hogy miért nem tartanak bűnbánatot azoknak a városoknak a lakói, amelyekben sok-sok csodát tett. És aggódik azokért az emberekért, akik sem tanítását hallva, sem csodajeleit látva, nem akarják bűneiket megbánni.

Jézus azokkal tud csodát tenni, azokat a betegeket tudja meggyógyítani, akik hisznek benne és kifejezik gyógyító képességébe és isteni erejébe vetett hitüket. A gyógyulni vágyók mindig hittel fordulnak hozzá és kérik segítségét. Igaz továbbá, hogy a csodák és csodás gyógyulások a jelenlévőkben is hitet ébresztenek, és sokan egy-egy ilyen eset láttán kezdenek el hinni Jézusban. A csoda egyrészt feltételezi a hitet a gyógyulni akaró személy részéről, másrészt kiindulópontja lehet a hitnek. Jézus csodáihoz tehát mindig köthető valamilyen módon a hit.

Miért korholja Jézus Korozain, Betszaida és Kafarnaum városát? Azért, mert igehirdetése és csodái hatás nélkül maradtak ezekben a városokban. Jézus a hitet és a bűnbánatot hiányolja az említett városokban élő embereknél.

Figyelmeztető szavai nekünk is szólnak, ha mi sem bánjuk meg bűneinket. Bűnbánatot ébreszt-e Jézus szava és jelenléte?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

2020. július 13. – Hétfő (Mt 10,34–11,1)

h, 2020/07/13 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban. Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Kétségtelen, hogy nagyon erősek Jézus kijelentései, amelyeket a mai evangéliumban olvasunk. Szinte el sem hisszük, hogy ő ilyen dolgokat mondott. Találkoztam már olyan kereszténnyel is, aki meggyőződéssel állította, hogy ez csak valami félreértés, talán rossz a fordítás, de szerinte az Úr biztosan nem mondott ilyet.

Pedig mondott. Csak értenünk kell szavainak tartalmát, és azt is tudnunk érdemes, hogy a Biblia nyelvezete sokszor alkalmaz „túlzó kijelentéseket”, amelyeknek éppen az a célja, hogy elgondolkodtassák az olvasót. Mire gondolhatott Jézus, amikor béke helyett kardot emleget, továbbá azt, hogy a családtagok között szembenállás lesz? Jézus nem békétlenséget szeretne, de tanítása békétlenséget fog eredményezni. Nem a családtagok egymás ellen fordulását szeretné elérni, de tanításának ez is a következménye lesz. Nem gyűlöletet akar ébreszteni az emberekben egymás iránt, de mivel nem mindenki fogadja el tanítását, ezért egyesekben gyűlölet fog ébredni mások ellen. Nem célja, hogy megtörténjen mindaz a rossz, amit felsorol, de tisztában van vele, hogy az emberi gonoszság miatt ezek is be fognak következni.

Kérdezhetné valaki: Ha előre látja ezeket a negatív dolgokat, akkor miért nem akadályozza meg? Istenként erre is képes volna. Azért nem akadályozza meg, mert nem veszi el az embertől a szabad akaratot. Szabadon hozott döntéseinkért és tetteinkért személyes felelősséggel tartozunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé! Vezess minket az örök életre!

2020. július 12. – Évközi 15. vasárnap (Mt 13,1-23)

v, 2020/07/12 - 00:00
Abban az időben: Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek adatott meg, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen neki; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek, mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok, – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta. Hallgassátok meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosai, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,1-23

Elmélkedés

A bőséges termés reményében

Jézus példabeszédében, amely a magvető ember tevékenységét és a magok elpusztulását, illetve növekedését mondja el, négyféle talaj szerepel, amelyek nem csupán az akkori körülményeket írják le, hanem napjainkban is jellemzőek. Ne felejtsük az értelmezés kulcsát: Jézus nem a mezőgazdaságban dolgozóknak akar tanácsokat adni, hogy milyen talajba érdemes elhinteni, elvetni a magokat, hanem az Isten országáról, amely annak köszönhetően növekszik, hogy az isteni tanítás jó magként hull az emberi szívekbe és termést hoz.

Isten igéjét hirdetni ma sem könnyű, hiszen olyan korban élünk, amely sokszor értéktelennek tartja a hitet és a vallásosságot. Ez egyrészt az Istentől, másrészt az Egyháztól való elfordulásban mutatkozik meg. Jézus nehézségekről beszél a példázatában, azaz olyan körülményekről, amelyek hátráltatják a növekedést, megakadályozzák a fejlődést.

Az első ilyen nehézséget az útra vagy útszélre esett magok jelképezik. Nem aszfaltos vagy lebetonozott útra kell gondolnunk, hanem földútra, amelyet emberek és teherhordó állatok olyan keményre taposnak, hogy az oda hullott magnak esélye sincs arra, hogy a föld alá kerüljön és valaha is kikeljen. Jézus magyarázata szerint ők azok, akik nem értik meg a tanítást és annak még a csíráját is kitépi szívükből a gonosz. Ők valójában nem Isten szavára figyelnek, hanem a tömeg és a többség véleményére. Amit mások elfogadnak, azt követik, de nem vizsgálják meg annak sem tartalmát, sem igazságát. Számukra meglehetősen rövidéletű Isten üzenete, mindössze néhány pillanat az információk és hírek folyamában, amely az újabb információk érkezése miatt hamar feledésbe merül.

A példázatban a második talaj sziklás és köves. Ez nem éppen ideális termőföld a magok számára, mert nem tudnak benne gyökeret verni. Ez a tanítás utáni lelkesedést tükrözi, ami azonban nem tartós, hanem csupán a kezdeti időkre jellemző. Szükséghelyzetben az ember gyorsan elpártol tőle. Amikor tehát színt kell vallani és amikor tanúságot kellene tenni, akkor inkább lemond róla az ember. Ezekből az emberekből az a meggyőződés hiányzik, hogy a krisztusi tanítás mellett érdemes a végsőkig kitartani.

A magvetőről szóló hasonlatban harmadikként a tövisek, a bogáncsok közé hullott magok kerülnek sorra. A jézusi magyarázat szerint harmadik veszélyként az evilági gondok és a gazdagság jelentkezik. Egyesek ugyanis bezárkóznak a pénzkeresés és a vagyonszerzés házába és észre sem veszik magukon, hogy e szándék rabszolgáivá válnak. Minden figyelmüket és gondolatukat leköti a gazdagság utáni vágy, cselekedeteik egyetlen ösztönzője a minél többet birtokolni akarás. Az Istennek adott vagy imádkozásra szánt időt elfecsérelt időnek tartják, a lelki kincseket, Isten adományait semmibe veszik.

Utolsóként, negyedikként esik szó a jó földről, a kiváló termőtalajról, amelyben a mag sokszoros termést tud hozni. Ők azok, akik nem csak szívesen hallgatják, hanem meg is valósítják a tanítást. Jézus azokat mondja boldognak, akik meghallgatják szavát és aszerint élnek. Ahhoz, hogy valóban jó talajjá váljunk, szükséges, hogy rendszeresen eltávolítsuk a köveket és töviseket lelkünkből! Minden növekedéshez idő kell. Legyünk hálásak azért, hogy Isten jó magot vet a szívünkbe, az üdvösség tanítását, amely az Isten által rendelt időben bőséges termést fog hozni. Isten a bőséges termés reményében tanít minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem! Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

2020. július 11. – Szombat, Szent Benedek apát, Európa fővédőszentje (Mt 19,27-29)

szo, 2020/07/11 - 00:00
Egy alkalommal: Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.” Mt 19,27-29

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy egy gazdag ifjú a kezdeti lelkesedés után mégsem vállalkozik Jézus követésére, mert vagyonáról és a vagyon által nyújtott biztonságos életről nem akart lemondani. Távozása után Jézus röviden a gazdagság veszélyéről tanít, majd pedig elhangzik Péter apostol kérdése: Mi lesz a jutalma azoknak, akik mindenükről lemondva követői lettek. Jézus nem tér ki a válasz elől, hanem megfogalmazza ígéretét. Igaz, a távoli jövőbe néz. Nem ígér gyors jutalmat, nem mondja azt, hogy a jutalmat hamarosan meg fogja mindenki kapni. A jutalom nagyon sokára lesz. Így mondja: „A világ megújulásakor. Akkor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül.”

Aztán mintha rögtön azt érezné, hogy ez az időtávlat beláthatatlan az apostolok számára, ezért a földi életre is „százannyit” ígér. Máté evangélista ugyan nem írja, hogy ez a földi életre vonatkozik, de Márk kifejezetten azt írja ezen a helyen, hogy „már most, ebben a világban” (Mk 10,30). Szent Lukács művében szintén szerepel az „ezen a világon” (Lk 18,30) megjelölés.

Miért érdemes vállalni életünk keresztjét, a lemondásokat és a próbatételeket? Isten önmagát adja nekünk már ebben a világban is, és a vele való örök együttlét lesz a mennyországban is a jutalom.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2020. július 10. – Péntek (Mt 10,16-23)

p, 2020/07/10 - 00:00
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. Mt 10,16-23

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus folytatja az apostolokhoz intézett beszédét, mielőtt útnak indulnak. Korábban azt kérte tőlük, hogy ne vigyenek magukkal semmit, hanem egyedül benne bízzanak. Most figyelmeztetést fogalmaz meg számukra: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.” Jézus nem él álomvilágban. Találkozott már az emberek elutasító viselkedésével. Tudja, hogy küldötteit sem fogja mindenki jószándékkal fogadni, hallgatni.

Amikor most a tanítványokra váró nehézségekről és üldözésekről beszél, akkor időben távolabbra is lát. Tudja, hogy a későbbi évszázadokban üldözések érik majd azokat, akik benne hisznek, róla tesznek tanúságot, az ő követőiként fáradoznak Isten üzenetének terjesztésén.

Az okosságot, az egyszerűséget, az óvatosságot, a Szentlélekre hagyatkozást, továbbá a bántalmak és üldözések türelmes elviselését kéri Jézus. Ezek a kijelentések adnak bátorítást az évszázadok során azoknak a missziósoknak, akik hazájukat elhagyva más földrészekre, más országokba indulnak, hogy terjesszék a krisztusi tanítást. És ezek a mondatok erősítik meg azokat a világi hívőket, akik sajátos életkörülményeik között vállalják Jézus tanácsainak megélését a mindennapokban.

Az Úr szavai bennünket is arra ösztönöznek, hogy bátran elinduljunk az evangéliumról szóló tanúságtétel útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az évszázadok során megtapasztalhattuk, hogy a világ, amely sokszor nem a népek hazájának, hanem a nemzetek küzdőterének tűnik, nem siet segítségünkre a bajban. Csak a magunk erejében, tudásában, hősiességében és Istenhez szóló imáinkban bízhatunk. Hozzád imádkozunk, hogy országunk vezetői Szent István király lelkületével szolgálják hazánkat. Segíts, hogy magyar nemzetünk minden tagja a földi haza építése közben az égi haza felé is törekedjen!

2020. július 9. – Csütörtök (Mt 10,7-15)

cs, 2020/07/09 - 00:00
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15

Elmélkedés

Jézus kiváló tanító, beszédei nagy hatást gyakorolnak az emberekre. Szavaiban erő, hatalom rejlik, ezért másként tanít, mint korának írástudói. Szavának erejét és üzenetének igazságát hamar megérzik az emberek, ezért sokan keresik fel őt, hogy hallgassák, olykor akár több ezren. Szava nagy hatással van tanítványaira is. Amikor meghívja, kiválasztja őket, akkor engedelmeskednek szavának, rögtön követik őt. Amikor tanítja őket, figyelmesen hallgatják Mesterük szavait. Ugyanakkor Jézus azt is tudja, hogy az ő szóbeli tanítása mellett szükség van arra is, hogy a tanítványok a gyakorlati életben saját tapasztalatokat szerezzenek. Ezért ad Jézus hatalmat a küldötteknek, ezért bízza meg és indítja útnak őket. Menjenek és saját maguk tapasztalják meg azt, hogy milyen hatása, eredménye van annak, ha Mesterük nevében ők tanítanak, ők űznek ki ördögöket, ők gyógyítanak betegeket.

A küldetés teljesítéséhez nincs másra szükség, mint a Mestertől kapott hatalomra, ahogyan ezt az Úr pontos útmutatásai is jelzik. Erről olvasunk a mai evangéliumban. Jézus azt kéri, hogy ne vigyenek magukkal semmit, hanem bízzanak őbenne. Sem pénzre, sem telepakolt tarisznyára nincs szükség. Jézus is így halad vándorútján, küldötteinek is így kell indulniuk. Szívük bizalma, az engedelmesség öröme kiváló útitárs számukra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te földi életed során hirdetted az örömhírt és meggyógyítottad a betegeket, akik gyógyulásukat kérték tőled. Tanításoddal és gyógyításaiddal jelenvalóvá tetted Isten irgalmát az emberek között. Megmutattad, hogy hatalmaddal képes vagy legyőzni a gonoszt s ezáltal megszabadítani az embereket. Segíts minden embert, hogy tanításodban felismerje a követendő utat! Segíts, hogy csodáid növeljék hitünket! Mutasd meg nekünk, Urunk a te szeretetedet, hogy abból táplálkozva kövessünk téged!

2020. július 8. – Szerda (Mt 10,1-7)

sze, 2020/07/08 - 00:00
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” Mt 10,1-7

Elmélkedés

Ha egy építészt megbíznak azzal a feladattal, hogy tervezzen egy házat, vagy például egy templomot egy közösség számára, akkor először is vázlatokat készít, majd pedig a közösség felelős vezetőinek és tagjainak útmutatásai, kérései alapján szépen lassan kidolgozza az építendő templom terveit. Előfordulhat, hogy a vázlatrajzok vagy a tervek alapján nem minden érintett tudja elképzelni, hogy a kész épület hogyan is fog kinézni. Ilyenkor az építész készít egy makettet, egy méretarányosan kicsinyített templomot papírból vagy más egyszerű anyagból, amely kicsiben azt mutatja, hogy milyen lesz majd nagyban az új templom.

Amikor Jézus kiválasztja a tizenkét apostolt, akiket név szerint felsorol a mai evangélium, akkor tulajdonképpen elkészíti egy Egyház makettjét. Kicsiben, mindössze tizenkét személy segítségével megmutatja azt, hogy milyen lesz majd az ő nagy közössége, az Egyház, amelyhez milliók fognak csatlakozni. Ez a tizenkét ember lesz aztán az alap, a kiindulópont. Ez a tizenkét küldött, az apostolok lesznek az első építőmesterek is, akik igehirdetésükkel sokakat megnyernek, hogy ők is, mint élő kövek, csatlakozzanak a krisztusi közösséghez. A tizenkét apostol munkáját a későbbi évszázadokban sok-sok tanúságtevő keresztény folytatja.

Én is egy kő, élő kő vagyok az Egyház épületében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, felajánlásomat és végtelen dicséretedre, fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy. Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.

2020. július 7. – Kedd (Mt 9,32-38)

k, 2020/07/07 - 00:00
Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben.” A farizeusok azonban megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!” Mt 9,32-38

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet három dolgot állít elénk: a segítségre szoruló embereket, Jézus segítségének indítékát és módját, továbbá azt, hogy az ember miként tudja elérni Isten segítségét.

Amerre csak járt, Jézus mindenütt betegekkel találkozott. Sokszor kifejezetten az volt az emberek szándéka, hogy elvigyék hozzá beteg családtagjaikat és gyógyulást kérjenek számukra. Más helyeken pedig az igazságra éhezők keresik fel, hogy tanítását hallgassák. Mindegy, hogy testi vagy lelki hiányban szenved valaki, a segítségre szorulókat úgy írja le az evangélista, mint a pásztor nélküli bárányokat. Be kell látnom, hogy bizony én is ehhez a nyájhoz tartozom.

Jézus nem marad tétlen. Ő nem tehetetlen, hanem olyan erő birtokában van, amilyennel senki más ember nem rendelkezik. A testi bajokat megszünteti gyógyító csodáival, a lelki szomjúságot enyhíti tanításával. Az irgalom indítja őt erre, amelyet ez a kifejezés ír le: „megesett rajtuk a szíve.” Be kell látnom, hogy néha én is olyan nyomorúságos helyzetben vagyok, hogy engem látva, megesik rajtam Jézus szíve.

Hogyan tudjuk elérni Isten segítségét? Csak kérnünk kell őt! Imádkoznunk kell hozzá! Bármilyen hiányt szenvedünk, bizalommal Jézushoz kell fordulnunk! Be kell látnom, hogy mástól nem várhatok segítséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó emberszerető Uralkodónk, gyújtsd föl szívünkben isteni ismeretednek ragyogó világosságát, nyisd fel szemünket, hogy helyesen fogjuk föl hirdetett igédet; ültesd el bennünk áldott parancsaidnak félelmét, hogy minden testi kívánságot leküzdve, tetszésedet keresve és a szerint cselekedve mindenben átlelkesült életet éljünk. Mert Te vagy lelkünk és testünk világossága, Krisztus, Istenünk, és örök Atyáddal és legszentebb, jóságos és életet adó Lelkeddel együtt magasztalunk téged most és mindenkor és mindörökkön örökké.

2020. július 6. – Hétfő (Mt 9,18-26)

h, 2020/07/06 - 00:00
Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel.” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele. Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony. Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken. Mt 9,18-26

Elmélkedés

Két dolgot akar igazán minden ember: élni és egészségesnek lenni. Isten éppen ezt a két dolgot ajándékozza az embereknek az ő Fia, Jézus Krisztus által. Ez az üzenete a mai evangéliumnak. A két történet egyikében Jézus életet ajándékoz a halott kislánynak, a másikban pedig egészséggel ajándékozza meg a betegségben szenvedő asszonyt.

A halott kislányon már nem segíthet senki. Amíg élt, apja reménykedett. Ez a remény indította útnak, hogy felkeresse Jézust. És ez a remény mutatkozik meg abban, hogy segítségét kéri. A tizenkét éve beteg asszonyon már nem segíthet senki. Korábban, betegségének kezdetén, még élt benne a remény, hogy talán kigyógyul betegségéből. Orvosokhoz fordult, de nem tudták meggyógyítani. A kislány állapota és az asszony betegsége is olyan fázisba jutott, amikor ember már nem tud segíteni. Isten azonban ezen a ponton túl sem tehetetlen. Ő bármikor tud segíteni, tud életet vagy egészséget ajándékozni. Ennek csak egyetlen előfeltétele van, az ember hite.

A hit azonban sokszor veszélynek van kitéve, s ez mindkét történetben megmutatkozik. A hitet fenyegeti a mások előtti szégyenérzet. Az asszony hite azonban legyőzi ezt a szégyenkezést, megérinti Jézust a gyógyulás reményében. A másik esetben pedig a nevetés a fenyegető veszély. A nevetés nem csak Jézusnak, hanem a benne továbbra is hívő apának is szól. A hívő ember sokszor nevetség tárgyává válik a hitetlenek szemében.

Két dolgot akar adni Isten az embernek: életet és egészséget. Cserébe egy dolgot kér: hitet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te boldogoknak nevezted azokat, akik hallgatják és megtartják tanításodat. Mi is abban találjuk meg boldogságunkat, hogy nyitott szívvel hallgatjuk, és életünkben megvalósítjuk mindazt, amit tanítasz nekünk. Nem csodálkozni vagy álmélkodni akarunk szavaidon, hanem megtenni azt. Urunk, a te szavad szabadítson meg mindattól, ami a múlthoz köt vagy a bűn mélységébe húz! Tanításod indítson el az üdvösség felé!

2020. július 5. – Évközi 14. vasárnap (Mt 11,25-30)

v, 2020/07/05 - 00:00
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,25-30

Elmélkedés

Jöjjetek hozzám!

A mai evangélium Jézus ujjongó szavaival kezdődik, amely a mennyei Atyához szól: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!” Jézus azt állítja, hogy sok ember egyszerűen nem ismeri fel vagy nem érti, hogy Isten mit tesz a szeme láttára. Felszínes a vallásosságuk vagy egyenesen hitetlenek. Jézust bántja az emberek hitetlensége és elutasítása, de örül annak, ha hittel találkozik. Tanító útja során mindkettőt megtapasztalta. Ugyanakkor azt is tudja, hogy minden hitetlenség ellenére az Atya munkálkodik minden emberben. Kik elől van elrejtve Isten igazsága? Minden bizonnyal az írástudókra gondol. Az ő hivatásuk az, hogy Isten ügyeivel foglalkozzanak. Értelmezzék és helyesen tanítsák a népnek a törvényeket, amelyek mind a vallási, mind a társadalmi életet szabályozzák. Úgy tűnik azonban, hogy az ő Istenről alkotott képük elhomályosult és az ember hivatásáról való elképzelésük eltorzult. Mint hivatalos tanítók hajlamosak arra, hogy mindent jobban tudjanak másoknál. Olykor pedig azt képzelik magukról, hogy még Istennél is jobban tudnak mindent. Mindez a helytelen, téves törvényértelmezéseikből látszik. Saját okoskodásaikat próbálják az emberekre erőltetni, ami nagyon messze áll Isten szándékaitól. Nem csoda tehát, hogy elfordulnak tőlük az egyszerű emberek, és szívesebben hallgatják Jézus tanítását. Mert azt megértik. Mert az megérinti őket. Mert igaznak tartják. Ők abból az egyszerű igazságból indulnak ki, hogy minden tanítást a tanító személye hitelesít. Így történhet meg az, hogy akik képzettek az írások ismeretében és bölcsnek gondolják magukat, azok nem értik meg az Úr tanítását. Akik viszont képzetlenek, tanulatlanok, azok megnyitják szívüket az igazság előtt.

Jézus így folytatja tanítását: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” A munka sokszor fárasztó, unalmas, egyhangú, az ember nem találja benne örömét. A munka küzdelmet, erőfeszítést igényel az embertől, és ez nem spórolható meg, különben az eredmény lesz látványosan gyengébb. Jézus azokat hívja magához, akik nap mint nap küzdenek a rájuk háruló feladatokkal. Nem nevezi meg konkrétan, hogy mitől fárad el az ember és a terheket sem sorolja fel részletesen, de nyilvánvalóan mindazt beleérti, amiért szó szerint fáradoznunk kell. Gyermeknek és fiatalnak a tanulás, felnőtteknek a munkahelyen való helytállás, valamint a család körében végzendő kötelességek. Sokszor halljuk, hogy munkaerőhiány van, emiatt a dolgozókat sok esetben túlterhelik, túlóráztatják. Vannak, akik szinte kényszerből dolgoznak többet, mások önként vállalnak több munkát, sokszor többet, mint amennyivel megbirkóznak. Ugyanakkor Jézus talán nem csak a fizikai leterheltségre gondol, hanem azokra is, akik súlyos lelki terheket hordoznak. Például, akik az állandó aggódás, a bizonytalanság terhét viszik magukkal. Vagy akik a másoknak megfelelni akarás zsákját cipelik és környezetük persze újabb és újabb elvárásokat gyömöszöl ebbe a zsákba. Olyanok is vannak, akik szüntelenül elégedetlenek önmaguk teljesítményével. Mások a türelmetlenség terhét cipelik, mindent siettetni szeretnének, azonnali eredményt várnak. E lelki terhek közé tartoznak a bűnök is.

Jézus azt szeretné, hogy menjünk hozzá és szabaduljunk meg terheinktől. Pontosabban: ő veszi le terheinket. Engedjük, hogy megszabadítson minket mindattól, amit felesleges tovább vinnünk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te személyedben a valóságos emberrel és a valóságos Istennel találkozunk. Nem egy emlékkel, nem egy elmélettel, nem egy dologgal, hanem egy személlyel, aki szelíden arra kérsz minket, hogy vegyük magunkra a te igádat, öltsük magunkra a te személyedet, és éljünk úgy, ahogyan te éltél. Arra kérsz minket, hogy engedelmeskedjünk Istennek, ahogyan te engedelmeskedtél az Atyának és szeressük embertársainkat. Magamra ölteni téged és így új emberré válni, egész életre szóló feladatot jelent. Uram, segíts, hogy mindig téged hordozzalak! Követőd és tanítványod vagyok, ezért osztozni szeretnék életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban.

2020. július 4. – Szombat (Mt 9,14-17)

szo, 2020/07/04 - 00:00
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad.” Mt 9,14-17

Elmélkedés

Miért nem tartanak böjtöt a te tanítványaid? – kérdezik Jézustól Keresztelő János tanítványai. A böjtölés lényege, célja, hogy felkészítse az embert valamire, amit vár, például egy találkozásra. A böjt egy önként vállalt áldozat annak érdekében, hogy megtisztuljunk és méltók legyünk a találkozásra és az abból fakadó örömre. De ha a körünkben van az a személy, akit várunk, és ha az ő jelenlétének örvendezünk, akkor nincs értelme böjtölni. Ez Jézus válaszának a tartalma a felvetett kérdésre. Ezért mondja: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?” Amíg ő együtt van tanítványaival, addig nincs értelme a böjtnek.

Jézus születése új korszakot indított el az emberiség történetében. Mennybemenetele után ismét egy új korszak kezdődik, amikor nem személyesen, hanem a Szentlélek megszentelő tevékenysége által lesz jelen a világban. Erre utalnak azok a példázatok, amelyekről a mai evangélium második részében olvasunk. A hasonlatok rávilágítanak a Megváltó, a bűnösöket megmentő Jézus küldetésére is. Jézus az új élet lehetőségét, az életszentséget, a lelki megújulást kínálja fel minden embernek a megtérés által. A szövetről és a foltról, valamint a borról és a borostömlőkről szóló példák arra utalnak, hogy a megtérő ember nem ragaszkodhat korábbi bűnös életéhez, hiszen Isten irgalmának köszönhetően új, kegyelmi idő kezdődik számára. Jézustól érdemes kérnünk a lelki újjászületést!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

2020. július 3. – Péntek, Szent Tamás apostol (Jn 20,24-29)

p, 2020/07/03 - 00:00
Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Jn 20,24-29

Elmélkedés

A jól ismert húsvéti jelenetet, a feltámadt Jézus és Szent Tamás találkozását beszéli el az evangélium az apostol ünnepén. Miért volt ő hitetlen? Azért, mert nem volt együtt a többi apostollal, amikor Jézus megjelent nekik. Nem tudjuk meg a történetből, hogy merre járt és mi dolga volt éppen akkor, de tény, hogy lemaradt valamiről. Az ő számára nem volt elég bizonyíték társainak egybehangzó állítása, hogy látták a Feltámadottat. Tamás meg akart személyesen is győződni arról, hogy a Mester valóban él, látni akarja őt, meg szeretné érinteni a sebhelyeket.

Tamás kételkedik és hitetlenkedik. Az a nyolc nap, ami Jézus két megjelenése között eltelik, valószínűleg még inkább felerősítik Tamásban a kételkedést. Vajon meg fog-e újra jelenni Jézus? Vajon teljesül-e az ő vágya, láthatja-e őt? Vajon csak egyszeri alkalom volt az Úr megjelenése és ő végleg lemaradt egy megismételhetetlen élményről? Vajon meddig kell várnia? Ilyen gondolatok, kérdések járhattak Tamás fejében nyolc napon át. Ha néhány napig győzködték is őt apostoltársai arról, hogy valóban igazat mondanak, a nyolcadik napra már biztosan lemondtak arról, hogy meggyőzzék hitetlenkedő társukat. Nem is az ő szóbeli tanúskodásuk, hanem az Úr újbóli megjelenése hoz fordulatot Tamás életébe. Jézus nem hagyja kétségek között, hanem megmutatja neki sebhelyeit. Így oszlatja el hitetlenségét és ébreszti fel benne a hitet.

Kérem-e Jézustól a hit ajándékát? Tudok-e kitartóan imádkozni hitem erősödéséért?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!

2020. július 2. – Csütörtök, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony) (Lk 1,39-56)

cs, 2020/07/02 - 00:00
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56

Elmélkedés

A mai ünnep hivatalos elnevezése Szűz Mária látogatása Erzsébetnél. Az angyali üdvözletkor, Jézus születésének hírüladásakor Mária azt is megtudja, hogy rokona, Erzsébet is gyermeket fogant, és három hónap múlva fogja megszülni gyermekét. Elhatározza, hogy felkeresi Erzsébetet és segítségére lesz a szülés előtti időszakban. Mária megérkezéséről, találkozásukról, örömükről szól a mai evangélium. De nem csak ők ketten, hanem a két születendő gyermek, Jézus és Keresztelő János is találkozik. Erzsébet üdvözlő szavaiból az is kiderül, hogy János köszönti a közeledő megváltót. Ezt mondja: „örvendezve felujjongott méhemben a magzat.”

Mária örömmel indul rokonához, hogy szolgálatára legyen, Erzsébet pedig örömmel fogadja, örömmel köszönti őt. Keresztelő János sajátos módon fejezi ki örömét, megmozdul anyja méhében. Ezután következik Mária hálaadó és Istent magasztaló imája, amely az ő öröméből fakad, örvendezésének a kifejezése. A két leendő édesanya és a két születendő gyermek öröme felénk sugárzik, bennünk is örömet ébreszt.

Erzsébet ezt mondja Máriának: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Örömünk forrása az Istenben, az ő irgalmasságában, jóságában és szeretetében való hit. A mai ünnepen induljunk Máriával a hit és az öröm útján!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

2020. július 1. – Szerda (Mt 8,28-34)

sze, 2020/07/01 - 00:00
Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból. Mt 8,28-34

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne egy pogányok lakta vidék, Gadara városának környéke. Jézus nem csak a zsidók által lakott városokat és falvakat járja be Júdeában és Galileában, hanem idegenek földjére is eljut. Nem fél a pogányoktól, de nem fél a megszállottaktól sem.

Meglepő számunkra, hogy a történetben szereplő megszállottak felismerik Jézust, pontosabban az ő személyében az Isten Fiát, és ennek megfelelően szólítják őt. Azt is rögtön tudják, hogy valamit Jézus tenni fog, van hatalma a gonosz lelkek felett. Ezt kérdezik: „Mi közünk hozzád, Isten Fia?” Ezzel talán azt akarják tudomására hozni, hogy nem szeretnének személyes kapcsolatba kerülni vele. Jézus aztán csodát tesz velük, kiűzi belőlük az ördögöt, de ennek a csodának ára van, egy egész sertéskonda a tóba fullad. Jézus úgy gondolja, hogy ennyit megér az, hogy a két személy megszabadul az őket fogva tartó gonosztól.

Ez az ördögűző csoda azt mutatja be, hogy Jézus küldetése az emberekhez szól, különösen azokhoz, akik a gonosz befolyása alatt állnak. Azért jött, hogy szabadulást, megváltást hozzon minden embernek. A megbocsátást, a bűntől való szabadulás lehetőségét hozza el azoknak, akik elfogadják őt megváltójuknak és üdvözítőjüknek.

Érdemes odafigyelnem az Úr szavára és engednem, hogy belépjen az életembe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva