Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 5 óra 31 perc

2020. június 30. – Kedd (Mt 8,23-27)

k, 2020/06/30 - 00:00
Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Mt 8,23-27

Elmélkedés

A vihar lecsendesítésének történetét Szent Máté evangélista egyszerű helyzetleírással vezeti be: „Jézus hajóba szállt, és tanítványai követték őt.” Most mi is beszállunk ebbe a hajóba. Nem szeretnénk más irányba menni, csak ahová Jézus tart. Vele szeretnénk menni, vele szeretnénk lenni, ezért hajóba szállunk vele. Kicsi ez a hajó, de az apostolok mellett jut nekünk is hely. És persze szép kalandnak tűnik kievezni a tengerre, ezért hajóba szállunk. Talán könnyen megtesszük ezt a lépést. Vagy mégsem? A hajó ingatag. A víz bizonytalan és kiszámíthatatlan. Könnyebb a szilárd talajon állni, mint vízre szállni. A túlsó part olyan messze van, hogy szabad szemmel alig látni. Egyesek talán most elbizonytalanodnak. A tenger mélységére gondolnak. Aztán az elsüllyedt hajók eseteire. Van itt egyáltalán valahol mentőmellény? Megnézte valaki, hogy nincs-e érvényben viharjelzés? Biztos, hogy jó ötlet hajóba szállni?

Le kell győznöm félelmeimet és vállalnom kell azt, hogy egy időre elveszítem lábam alól a biztos talajt. Csak így tudok hajóba szállni. Márpedig Jézussal érdemes hajóba szállni. Érdemes rábíznom magamat, egész életemet. Ő jól tudja, hogy hová visz ez a hajó. És én is tudom. Az innenső part a földi élet. A túlsó part a túlvilág, a mennyország, az örök élet. Ahhoz, hogy oda eljussak, hajóba kell szállnom Jézussal.

És a vihar még el sem kezdődött. Amikor Jézussal hajóba szállok, jó tudnom, hogy neki ereje, hatalma van életem viharainak lecsendesítéséhez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.

2020. június 29. – Hétfő, Szent Péter és Szent Pál apostolok (Mt 16,13-19)

h, 2020/06/29 - 00:00
Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” Mt 16,13-19

Elmélkedés

A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondja: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.” Nem előzmény nélküli ez a Pétert érintő kijelentés. Amikor testvérének, Andrásnak a hívására Péter először találkozik Jézussal, akkor ez a találkozás így történik: „Jézus rátekintett és így szólt hozzá: te Simon vagy, János fia, de Kéfás lesz a neved, ami annyit jelent, hogy kőszikla” (Jn 1,42). Jézusnak nem volt szokása az általa meghívott személyek nevének megváltoztatása, de Péter esete kivétel. Az ószövetségi hagyományban, valahányszor valaki új nevet kap Istentől, az egyúttal azt is jelzi, hogy Isten megbízza őt valamilyen küldetéssel, szolgálattal. Így kapja Ábrám Istentől az Ábrahám nevet, s vele azt az ígéretet, hogy sok nép atyja lesz (vö. Ter 17,5). Felidézhetjük még Jákob esetét is, aki az éjszakai küzdelem után kapja az Izrael nevet (vö. Ter 32,28). Amikor Jézus mindjárt az első találkozásuk alkalmával új nevet ad Péternek, akkor ezzel előre jelzi, hogy majd valamilyen új feladattal fogja őt megbízni.

Jézus szavaiból kiderül, hogy Péter hitvallása nem emberi bölcselkedésnek az eredménye, hanem azt mondja, azt vallja meg Jézus személyéről, amit az Atya kinyilatkoztatott neki. A hit tehát az Atya ajándéka. Péter hite is és az én hitem is a mennyei Atya ajándéka.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

2020. június 28. – Évközi 13. vasárnap (Mt 10,37-42)

v, 2020/06/28 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el a jutalma. Mt 10,37-42

Elmélkedés

A kereszt életünk része

Szent Pál apostol a következőket írja a második korintusi levélben: „Krisztus szeretete sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak, és ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt” (2Kor 5,14-15).

Vallásos vagy? Gyakorlod a vallásodat? Gyakorló hívő vagy? Ezeket és a hasonló kérdéseket egyetlen kérdés sűríti magába: Hordozod-e a kereszted? Egyszer valaki kicsit fellengzősen mutatta, hogy milyen szép keresztet hord a nyakában. Püspöki mellkereszteket megszégyenítő darab volt. Aztán a mellén lógó keresztet szorongatva szinte áradozva kezdett beszélni vallásosságáról. Farizeusokat megszégyenítő öndicséret volt. Nem akartam sokáig hallgatni, ezért félbeszakítottam: „Jézus nem a mellén, hanem a hátán vitte a keresztet. Jobb lenne, ha mindenki úgy hordaná a sajátját.” Lehet-e másképpen értelmezi Jézus szavait, amit a mai vasárnap evangéliumában olvasunk: „Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám”?

Valamelyik szépirodalmi műben, egy orosz író könyvében olvastam egy orvosról. Nem emlékszem, hogy melyik író művéről van szó, de nem is ez a lényeg. Ez a német orvos Moszkvában élt. A mindennapi betegei mellett sok időt szánt arra, hogy a város szegénynegyedeit járta, kereste azokat a betegeket, akiknek már ahhoz sem volt ereje, hogy a rendelőig elmenjenek. És sokat járt a börtönbe is, a fogvatartottakat, a rabokat gyógyítani, kezelni. Önzetlen szolgálatát városszerte ismerték, ezért „Moszkva angyalának” nevezték. Egyszer meglátogatta őt a moszkvai metropolita, a város legfőbb vallási méltósága, vezetője. Amikor beszélgetésük során éppen a börtönben lévőkre terelődött a szó, a metropolita megjegyezte: „Akit elítéltek, az bűnös.” Az orvos erre a rendelő falán lévő egyszerű fakeresztre mutatva ezt válaszolta: „Szerintem csak megfeledkeztek Krisztusról.”

Érdemes újra feltennünk a kérdést: Hordozod-e a kereszted? Vagy már megfeledkeztél róla? Kereszt nélkül nincs keresztény élet. Kereszt nélkül nincs krisztusi élet. A kereszt irányít minket, életünk része. Sok kritika éri a keresztényeket, a híveket és a közösségeket, magát az Egyházat, amelyek bizony fájdalmasan érintenek minket, akár jogtalanok, akár jogosak. Valóban sokszor méltatlanok a támadások és nem jószándékból fakadnak. De azokat a jószándékú kritikákat mindenképpen érdemes meghallgatnunk, amelyek kereszthordozásunk hiányosságaira mutatnak rá. A kereszt elsősorban nem egy tárgy, amit kiteszünk a templomok vagy más épületek falára. Fel lehet azon háborodni, ha valahol az iskolák termeiből el akarják távolítani a keresztet. Igen, szükséges, hogy védjük a keresztény értékeinket! De aki a saját életéből eltávolította a keresztet, az ne háborogjon olyan hangosan! Szép dolog, ha valaki keresztet hord a nyakában és nem szégyelli azt mások előtt. De ez csak akkor válik hiteles tanúságtétellé, ha észreveszi a rászorulókban Krisztust és segít nekik keresztjük hordozásában.

A kereszt és a kereszthordozás életformát, gondolkodást és cselekvést jelent. Akkor tudjuk megváltoztatni a világot, ha a kereszt már megváltoztatta a mi életünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy nehéz lesz ez az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az örök élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te vagy az egyetlen, akiben megtalálom boldogságom és örök életem. Segíts, vezess, élj bennem! Adj erőt, hogy hűséges tanítványod és követőd legyek!

2020. június 27. – Szombat, Szent László király (Mt 22,34-40)

szo, 2020/06/27 - 00:00
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.” Mt 22,34-40

Elmélkedés

Szent László király mai ünnepén arról olvasunk az evangéliumban, hogy melyik a legfőbb törvény. Jézust kérdezik ezzel kapcsolatban és ő válaszol. Az Isten iránti szeretetet teszi az első helyre a törvények rangsorában, s ehhez rögtön hozzákapcsolja a felebarát iránti szeretetet. Máté evangélista fontosnak tartja megjegyezni, hogy a kérdezők „alattomos szándékkal” fordulnak Jézushoz. E megjegyzésen elgondolkodva észrevesszük, hogy Jézus úgy válaszol, hogy tükröt tart a kérdezők felé. A szeretet világában csak jó szándék létezik. Aki rossz szándékkal, alattomos szándékkal kérdez, az nem a szeretet világában él.

Az egyik kispap egy prédikációban azt találta mondani, hogy ő azt feltételezi, hogy az Isten mindig jó szándékú. Bármi is történik az emberrel, minden mögött észre lehet venni az ő jó szándékát. Utána megdicsértem a szép gondolatért, de azért megjegyeztem, hogy ez ne feltételezés legyen, hanem meggyőződés. Megköszönte a figyelmeztetést, elismerte, hogy pontatlanul, kissé lazán fogalmazott. Megköszönte, mert érezte, hogy nem kritizálni akarom, hanem jó szándékkal figyelmeztetem. Nem sértődött meg, mert jó szándék volt benne, jó szándékkal fogadta az észrevételt.

Jó volna odafigyelnünk arra, hogy bármit teszünk vagy mondunk, előtte mindig ébresszük fel magunkban a jó szándék lelkületét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2020. június 26. – Péntek (Mt 8,1-4)

p, 2020/06/26 - 00:00
Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.” Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá: „Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul a gyógyulásról!” Mt 8,1-4

Elmélkedés

Miután a hegyi beszédben megismertük Jézus tanítását, rátérünk az ő cselekedeteire. Először egy leprás beteg csodás meggyógyításáról olvasunk, erről szól a mai evangélium. Jézus korában a lepra egy gyógyíthatatlan bőrbetegség volt. A beteg helyzetét nehezítette, hogy nem érintkezhetett az egészséges emberekkel, a leprásoknak a többiektől elkülönítve kellett élniük. A törvény szerint kizárták a közösségből azt, akiről kiderült, hogy leprája van. Erre a szigorú rendelkezésre a betegség további terjedésének megakadályozása miatt volt szükség. A törvény még azt is előírta, hogy a leprásnak hangos kiáltással kellett figyelmeztetnie saját betegségére azokat, akikkel találkozott útközben, nehogy bárki is a közelébe kerülve megfertőződjön.

Jézus jól ismeri ezeket a törvényi előírásokat, mégis érintkezik a leprás beteggel. Megtehette volna, hogy csupán szavának erejével tisztítja meg őt a leprától, de Jézus ennél többet tesz, megérinti a beteget. A betegekkel való találkozásban, a gyógyításban, irgalmasságának kimutatásában nem korlátozhatja őt semmiféle emberi törvény.

A beteg kifejezi hitét, hogy Jézusban olyan személyt lát, aki tud neki segíteni, mert isteni ereje van. Ezt a hitet jutalmazza meg Jézus azzal, hogy csodát tesz és meggyógyítja őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

2020. június 25. – Csütörtök (Mt 7,21-29)

cs, 2020/06/25 - 00:00
Abban az időben Jézus így fejezte be a hegyi beszédet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram! Uram! Csak az, aki mennyei Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki az ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elől, ti, gonosztevők! Mert mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak; az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Ezzel Jézus befejezte a hegyi beszédet. A népsokaság elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az ő írástudóik. Mt 7,21-29

Elmélkedés

Jézus hegyi beszédének végéhez érkeztünk a mai napon. Az utolsó hasonlat nagyon szemléletes: a homokra épített és a viharban könnyen romba dőlő ház képét állítja szembe a sziklára épült és a viharokat is kiálló házzal. Az első annak az embernek az életét szemlélteti, aki hallgatja az Úr szavát, de nem a hallottak szerint él. A második a követendő utat mutatja be, azoknak az életét, akik megvalósítják mindazt, amit Jézustól hallanak.

Miért mondja ezt a példát Jézus? Azért, mert az előzőekben hosszasan tanította az embereket és nem szeretné, ha bárki is megállna a hallgatásnál. Akik eddig köréje gyűltek és figyelmesen hallgatták, most keljenek fel és vigyék magukkal a tanítást. Induljanak, és amit a szívükbe fogadtak, azt valósítsák meg. Jézus szava nem emberi okoskodás, hanem isteni igazság. Jézus szava nem bölcselkedés, hanem megvalósítandó igazság.

Két lehetőség közül választhatunk. Vagy Isten törvényeire alapozva élünk vagy azok nélkül próbálunk boldogulni. Döntésünk következményét is látnunk kell: életünk cselekedetei szoros kapcsolatban vannak a halál utáni sorsunkkal. Jézus óv minket a hamis elbizakodottságtól, amely a szavakban bízik és egészen bizonyosra veszi az üdvösséget. Nem hangzatos szavakat, hanem a szeretet cselekedeteit kéri tőlünk.

Hogyan hallgatom Jézus szavát? Megvalósítom-e a hallottakat?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2020. június 24. – Szerda, Keresztelő Szent János születése (Lk 1,57-66. 80)

sze, 2020/06/24 - 00:00
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett. Lk 1,57-66. 80

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Keresztelő Szent János születését ünnepli, aki a Megváltó előhírnöke volt. Szent Lukács evangélista művének elején Jézus születésével párhuzamba állítva beszéli el Keresztelő János születésének hírüladását és születését. Ez utóbbiról olvasunk a mai evangéliumban. János szülei, Zakariás és Erzsébet már idősek voltak, ezért nem gondolhattak arra, hogy gyermekük fog születni. Amikor az Isten angyala megjelenik Zakariásnak templomi szolgálata közben, és hírül hozza neki, hogy a mindenható Isten gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az isteni üzenetnek, ezért büntetésül hitetlenségéért megnémul. Hangját csak a gyermek születésekor, az isteni ígéret beteljesülésekor nyeri vissza, és hangos szóval magasztalja Istent.

Mi lesz ebből a gyermekből? – kérdezik a rokonok, akik jelen vannak János születésekor és látják a csodás körülményeket. Isteni jelnek tartják Zakariás megnémulását, majd némaságának megszűnését. E jel alapján úgy gondolják, hogy az Úr a most született gyermekkel van és különleges terve lehet vele. Azt érzik, hogy talán előkészít valamit Isten, és a gyermek születésével különleges idő érkezett el az üdvtörténetben. János születése tehát várakozást teremt, s előkészíti Jézus születését.

Érdemes hinnünk abban, hogy Isten akaratából jövünk a világra, neki köszönhetjük az életet és terve van velünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2020. június 23. – Kedd (Mt 7,6.12-14)

k, 2020/06/23 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne vessétek oda a szent dolgokat a kutyáknak, és ne szórjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy lábukkal el ne tapossák azokat, és megfordulva, szét ne tépjenek titeket is. Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik! Ez ugyanis a Törvény és a próféták tanítása. A szűk kapun menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a romlásba visz, és sokan mennek be rajta. De milyen szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják! Mt 7,6.12-14

Elmélkedés

A történelmi tapasztalat lassan formálta az ószövetségi választott népet. Mózes korában megtörtént a szövetségkötés, amelynek Isten volt a kezdeményezője és amelynek az általa adott tízparancsolat volt az alapja. A nép azonban letért a törvények útjáról, s csak több fájdalmas történelmi esemény gondolkoztatta el őket. A jeruzsálemi templom lerombolása, a szövetség ládájának eltűnése és az évtizedekig tartó babiloni fogság bűnbánatot ébresztett és elindította a vallásosság megújítását. Ennek külső jele volt a templom újjáépítése. De hogyan lehet megújítani az embereket? A válasz egyszerű volt: a törvényt kell érthetően megmagyarázni nekik. A szándék ugyan jó volt, de az idő folyamán olyan aprólékos törvényértelmezés lett belőle, hogy Jézus korára alig lehetett kiigazodni a törvények szövevényes rendszerében. Az írástudók nap mint nap vitatkoztak arról, hogy fel lehet-e állítani valamiféle rangsort a törvények között és egyáltalán melyik a legfőbb parancs. Korábban láthattuk, hogy még Jézust is be akarták vonni az ilyen vitákba (vö. Mt 22,34-39).

A mai evangéliumban Jézus a törvények bonyolult rendszerével ellentétben egy olyan útmutatást fogalmaz meg, amely nagyon egyszerű és bárki könnyen megjegyezheti: „Mindazt, amit akartok, hogy megtegyenek nektek az emberek, ti is tegyétek meg nekik!” Az emberek közti kapcsolatokat ez az evangéliumi aranyszabály határozza meg. Talán nekünk is érdemes ehhez szabni életünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

2020. június 22. – Hétfő (Mt 7,1-5)

h, 2020/06/22 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát, a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod embertársadnak: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!”, holott a te szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát! Mt 7,1-5

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus egyik legismertebb mondását olvassuk, amely így hangzik: „Vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a szálkát!” Nem vallásos emberek is ismerik a mondást, s talán nem is tudják, hogy Jézushoz köthető, az ő hegyi beszédében hangzott el.

A másik ember hibáit mindig könnyebben észrevesszük, mint a magunk bűneit. És természetesen szívesebben is foglalkozunk velük, a magunkét pedig inkább leplezni igyekszünk. Az igazság azonban a következő: a másik emberben a saját hibánk a leginkább zavaró. Amit az ő legrosszabb tulajdonságának tartunk, az bizony bennünk is megvan.

És sajnos van ennél rosszabb is: másokra vetítjük a saját rossz tulajdonságainkat, miközben nekik nincs is olyan bűnük. A másik ember ártatlansága, tiszta élete, becsületessége annyira zavar bennünket, hogy hamisan megvádoljuk őt. A saját bűneink miért nem zavarnak ennyire bennünket?

Viselkedésünk hátterében az áll, hogy próbáljuk elhárítani a felelősséget: nem én vagyok a hibás, mindenért a másik a felelős, mindent ő kezdett. Jézus világossá teszi, hogy ez képmutatás és ezzel nem megyünk semmire. Bűneinktől úgy szabadulhatunk meg, hogy belátjuk azokat, megbánjuk és bocsánatot kérünk Istentől.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.

2020. június 21. – Évközi 12. vasárnap (Mt 10,26-33)

v, 2020/06/21 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt 10,26-33

Elmélkedés

A gondviselés természete

Valamelyik forgalmas út mellett, az út két oldalán dolgozott egy-egy kolbászárus. Sokan megálltak náluk útközben, mert elterjedt a hírük, hogy mindketten kiváló kolbászt sütnek. Az egyikük munka közben állandóan rádiót hallgatott, zenét és híreket. Egy nap azt hallotta a rádióban, hogy gazdasági válság jön, spórolni kell, vissza kell fogni a költségeket. A hír hallatán rögtön döntött és a következő naptól olcsóbb kolbászt vásárolt. A gyengébb minőséget kis idő után a vendégek is észrevették, s emiatt egyre kevesebben álltak meg nála. Ő pedig azt gondolta, hogy valóban beköszöntött a gazdasági válság, emiatt van kevesebb vendége, és helyesnek tartotta, hogy időben lépett. A másik árusnál is mindig szólt a rádió, azzal kezdte a napot, hogy reggel bekapcsolta. De ő egyre finomabb kolbászt sütött, egyre több lett a vendége. Ő semmit nem érzékelt abból, amit a másik árus gazdasági válságként élt meg. Ennek oka az volt, hogy süket volt, nem hallotta a rádiót, a zene csak a vendégek miatt szólt.

Ez a humoros történet azt tanítja nekünk, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mit hallunk meg és mit nem. Mi az, ami befolyásolja az életünket és mi az, ami meg sem érint minket. A tömegkommunikációs eszközökből, az internetből, a rádióból és a televízióból nap mint nap félelmet keltő dolgok zúdulnak ránk. A globális felmelegedéstől az áramdíj emelkedéséig, a jégkorszaktól az újfajta influenzavírusig mindentől félünk, nem is beszélve a facebook esetleges leállásáról, amely sokak szemében a világvégét jelentené. Vajon az információk özönvízében meglátjuk a szigetet, ahol kiköthetünk? Meghalljuk a szívünket megnyugtató üzenetet? Jézus újra és újra megismétli: Ne féljetek!

A félelem, a szorongás, a bizonytalanság fokozatosan megmérgezi életünket, ha nem tartunk időnként méregtelenítő kúrát, azaz nem tárjuk fel félelmeink okát. E vizsgálódás során aztán rájövünk, hogy sok esetben semmi alapja nincs a félelmeinknek, például olyan jövőbeli események bekövetkeztétől rettegünk, amelyeknek semmi esélye sincs. Ha a jövőt nem is tudhatjuk előre, azért szeretnénk biztonságban tudni életünket és kizárni a fenyegető veszélyeket. A hívő ember számára a gondviselésbe vetett hit a legjobb ellenszer a félelmek ellen. Aki Istenre és az isteni gondviselésre bízza életét, annak nincs miért aggódni!

Az isteni gondviselés természetét sokan félreértik. Egyesek azt gondolják, hogy Isten úgy gondoskodik rólunk, hogy minden apró bajunkban azonnal a segítségünkre siet. Mások azt várják, hogy saját mulasztásaikat majd Isten kipótolja. Ha Isten ilyen módon avatkozna bele az életünkbe, akkor az emberi szabadságunk megsértése volna, ami távol áll Istentől. Isten nem fogja kényelmessé tenni életünket olyan módon, hogy elmulasztott kötelességeinket elvégzi helyettünk. Arra is figyelnünk kell, hogy a gondviselésbe vetett hit még véletlenül se bátorítson minket felelőtlenségre. Nem mondhatjuk: Miért vigyázzak, amikor Isten úgyis vigyáz rám, gondomat viseli! A céltalan, bizonytalan, tétovázó embereket messze elkerüli a gondviselés. De abban a pillanatban, amikor elkötelezzük magunkat valamilyen jó megtételére és elkezdjük annak megvalósítását, akkor megérezzük Isten segítségét, megtapasztaljuk azt, hogy megáldja munkánkat, törekvéseinket. Ez az isteni gondviselés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

2020. június 20. – Szombat, Szűz Mária szeplőtelen szíve (Lk 2,41-51a)

szo, 2020/06/20 - 00:00
Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Lk 2,41-51a

Elmélkedés

Ma, a Jézus szent szívének ünnepét követő napon, édesanyjának, Szűz Máriának szeplőtelen, tiszta, bűn nélküli szívét ünnepeljük. Az evangélium Jeruzsálembe vezet minket, ahol a tizenkét éves Jézussal találkozunk. Ettől az életkortól kellett a zsidó embereknek minden évben legalább egyszer elmenniük, elzarándokolniuk Jeruzsálembe. A gyermekkor és az ifjúkor határán lévő Jézus nem egyedül, hanem édesanyjával és nevelőapjával, Józseffel vesz részt a zarándoklaton. Elképzelhető, hogy korábban is magukkal vitték a gyermek Jézust, de erről nem emlékeznek meg az evangélisták. Az ünnep után Mária és József a rokonokkal együtt hazafelé indulnak, Jézus azonban a tudtuk nélkül a városban marad. Amikor észreveszik, hogy nincs a rokonok között, azonnal visszatérnek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. A templomban találják meg, ekkor mondja Jézus: „Miért kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy Atyám dolgaiban kell lennem?”

Ezzel a kérdésével Jézus először beszél arról, hogy Isten az ő Atyja, de rögtön meg kell jegyeznünk, hogy szavainak értelmét sem Mária és József, sem pedig a jelenlévő írástudók nem értették meg.

Működésének idején aztán Jézus arról is tanít, hogy Isten úgy tekint minden emberre, mint gyermekére, tehát mi is Atyánknak nevezhetjük őt. Ez arra bátorít minket, hogy életünket Istenre és az ő gondoskodó szeretetére bízzuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nálad nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!

2020. június 19. – Péntek, Jézus szentséges szíve (Mt 11,25-30)

p, 2020/06/19 - 00:00
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,25-30

Elmélkedés

A mai napon Egyházunk Jézus szent szívét ünnepli. Az ünnep arra hív minden keresztényt, hogy Jézus szeretetéről, a szeretet titkáról elmélkedjünk. A szeretetről, amelyben érdemes hinni. Imádságaink szépen kifejezik, hogy a szeretet és az üdvösség forrása Jézus szent szíve. A kereszt a szeretet titkát hordozza és hirdeti.

Hitünk és vallási életünk tele van jelekkel, amelyek a látható és a láthatatlan valóság, az emberi és az isteni világ találkozását jelzik. Ezek a jelek üzennek nekünk valamit, korábban ismeretlen dolgokat tárnak fel előttünk, ugyanakkor hatnak is ránk, átalakítanak és cselekvésre ösztönöznek. A kereszt nem csupán hitünk látható jele és jelképe, hanem olyan eszköz, amely hatással van ránk, a megváltás eszköze. Természetesen nem a tárgy hat ránk, hanem az az áldozat, amelyet Jézus a kereszten valósított meg, feláldozta magát megváltásunkért és üdvösségünkért. Keresztjének hordozása közben és a keresztre szegezve Jézus már nem beszél arról, hogy mennyire szeret minden embert, itt már feleslegesek a szavak, hiszen cselekedete, önfeláldozása szavak nélkül is hirdeti az ő végtelen szeretetét.

Amíg élt, Jézus szíve értünk dobogott. Amikor pedig meghalt és megszűnt szívének dobogása, akkor ezt a sorsot is értünk vállalta. Ha hiszünk benne, akkor az Úr bennünk él. Tegyük most egy kis időre a szívünkre kezünket! Amit érzünk, az Jézus szívének dobogása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2020. június 18. – Csütörtök (Mt 6,7-15)

cs, 2020/06/18 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” Mt 6,7-15

Elmélkedés

A hegyi beszéd központi témájához, az imádkozáshoz érkeztünk, Jézus imádkozni tanítja követőit. Erről olvasunk a mai részben Szent Máté evangéliumából. Ugyanennél a résznél az imádkozás fontosságát Szent Lukács azzal emeli ki, hogy a tanítványok közül valaki azt kéri Jézustól, hogy tanítsa meg őket imádkozni (vö. Lk 11,1). Nap mint nap látják őt félrevonulni és imádkozni. Látják, hogy bármennyire is sok időbe telik a tanítás és a gyógyítás, mindig van ideje az imádkozásra. E jelek ébresztik fel a tanítványokban azt a vágyat, hogy elsajátítsák Mesterük imamódját.

Jézus nem csupán elmond egy imát, hanem az ő közösségére, a későbbi Egyházra bízza ezt az imát. Jézus mindig Atyjának tekintette Istent, mert ő a mennyei Atya Fia, ezért egészen természetes, hogy imáiban is Atyának szólította őt. Tanítványait, minket is erre buzdít. Mivel Isten gyermekei vagyunk, ezért bátran kezdjük minden imánkat azzal, hogy Atyánknak szólítjuk Istent. Az imádság az Istennel való személyes és őszinte kapcsolat kifejezése. Az imára nem Istennek van szüksége, hanem nekünk. Jézus azt kéri, hogy imánk fejezze ki Istenre hagyatkozásunkat és azt, hogy rá bízzuk életünket.

Abban a pillanatban, amikor imára nyitjuk szánkat, megszólítjuk és Atyánknak nevezzük Istent, megszűnik a távolság, belépünk Isten jelenlétébe.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

2020. június 17. – Szerda (Mt 6,1-6.16-18)

sze, 2020/06/17 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

Az elmúlt napok evangéliumaiban Jézus a régi törvény megújításáról beszélt. Azt szorgalmazta, hogy megújult lélekkel, megtisztult szívvel törekedjen mindenki a törvények eredeti értelmét keresni és megvalósítani. E tanítást egészíti ki a mai evangéliumi rész, amelyben ezt olvassuk: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt!” Három gyakorlati példát is mond, amelyek a jócselekedetekre, az imádkozásra és a böjt megtartására vonatkoznak.

A hit mélysége, a vallásosság őszintesége nem mérhető ezek külső megnyilvánulásai alapján. Szintén nem lényeges, hogy az emberek mit gondolnak vallásosságunk külső, látható jelei alapján, hiszen soha nem lehet cél az elismerésük, a tetszésük keresése. Mindazt, amit vallásos meggyőződésből teszünk, Isten kedvéért tesszük. Ő nem csupán cselekedeteinket látja, hanem szívünk szándékait is. Erős a kísértés, hogy az emberek ítéletéhez, véleményéhez igazítsuk életünket. De ne felejtsük, hogy ez az ítélet nem biztos, hogy mindig igazságos, mert csupán a felszín alapján, a külső alapján ítél, de nem lát bele a szív mélységébe. Isten viszont ismeri gondolatainkat, szándékainkat, jól tudja, hogy mi mozgat bennünket, ezért az ő ítélete mindig igazságos.

A másik kérdés pedig a jutalom, amiről ugyancsak szó esik az evangéliumban. Jótetteinkért kaphatunk fizetséget vagy elismerést az emberektől, de ezeknél sokkal értékesebb az a jutalom, amit Isten szán nekünk. Az Istennek tetsző élet jutalma az örök élet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.

2020. június 16. – Kedd (Mt 5,43-48)

k, 2020/06/16 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Mt 5,43-48

Elmélkedés

Jézus ismét a régi törvénnyel kezdi tanítását: „Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!” A kijelentés első része megtalálható az ószövetségben, a Leviták könyvében: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr” (Lev 19,18). A kijelentés második részét viszont hiába keressük az ószövetségi iratokban. A „gyűlöld ellenségedet” elv valójában inkább a korabeli közfelfogást tükrözte. Az ószövetségi könyvekben ennek az ellenkezőjére találunk példákat. A Leviták könyvében ez áll: Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta” (Lev 19,17). Sirák fia könyvében pedig kifejezetten megjelenik a megbocsátás gondolata: „Gondolj a törvényre, az Istennel kötött szövetségre, ne gyűlöld embertársad, nézd el a sértést” (Sir 28,7).

Jézus új parancsa így hangzik: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket.” Nem Krisztushoz méltó lelkület az, ha valakit a gyűlölet vagy a bosszúállás vezet. Kétségtelen, hogy ezek az érzések jelen vannak az emberben, amikor valamilyen sérelmet szenved el. Ugyanakkor ezek a negatív érzések nem alkalmasak arra, hogy legyőzzük a rosszat. Ha pedig engedjük, hogy ezek az érzések megerősödjenek bennünk, abból előbb-utóbb rossz cselekedetek is fognak következni. A rossz, a gonosz egyedül a szeretet erejével győzhető le.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj, Szentlélek! Te vagy az új élet forrása, aki jelen vagy minden születésnél és újjászületésnél. Jelen vagy minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen vagy lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen vagy az Egyház születésénél és az Egyház állandó újjászületésénél. Ösztönözz bennünket hitünk titkainak megértésére és indíts minket Krisztus evangéliumának hirdetésére! Te legyél mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!

2020. június 15. – Hétfő (Mt 5,38-42)

h, 2020/06/15 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.” Mt 5,38-42

Elmélkedés

Mielőtt az ő új törvényét ismertetné, Jézus most is az ószövetségi törvényt idézi hallgatósága emlékezetébe. Mózes második könyvében, a Kivonulás könyvében olvashatunk arról, hogy az ember által okozott testi sértésekért milyen kártérítéssel tartozik a bántalmazó. Az irányelv nagyon egyszerű: „Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért, égetést égetésért, sebet sebért, sérülést sérülésért” (Kiv 21,24).

Mózes korában ez a törvény nagyon haladó volt, hiszen korábban a vérbosszú, a megtorlás szelleme uralkodott. Ez a törvény mérlegre teszi a cselekedeteket és nem engedi, hogy a sértett nagyobb kárt okozzon, mint amit elszenvedett. A törvény hátterében az az elv húzódik meg, hogy a büntetés a bűnnel azonos mértékű legyen, és ne haladja meg azt. Abban az időben mindenki úgy gondolkodott, hogy a tartozást ki kell egyenlíteni, annak elengedéséről szó sem lehet, tehát a bűnt mindenképpen valamilyen igazságos mértékű büntetésnek kell követnie.

Ezzel szemben Jézus új törvénye a megbocsátást helyezi előtérbe. Azt kéri követőitől, hogy mondjanak le még az igazságos kártérítésről is. Jézusnak nem egyszerűen az volt a szándéka, hogy a jogban, a joggyakorlatban, az igazságszolgáltatásban fordulatot hozzon, hanem az emberi szívekben szeretne változást előidézni, a szív szándékait szeretné megváltoztatni, hogy mindenki a megbocsátásra és a nagylelkű szeretetre törekedjen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2020. június 14. – Úrnapja, Krisztus szent teste és vére (Jn 6,51-58)

v, 2020/06/14 - 00:00
Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: „Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.” Vita támadt erre a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. Jn 6,51-58

Elmélkedés

Tisztelet és szeretet

A szeptemberben Budapesten megrendezésre kerülő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus miatt idén nagyobb figyelem irányul az Úr Jézus legcsodálatosabb ajándékára, az Oltáriszentségre. A mai ünnep, úrnapja, azaz Krisztus szent testének és vérének az ünnepe jó alkalom arra, hogy elmélyítsük az Oltáriszentségről tudásunkat, és megerősítsük iránta való tiszteletünket és szeretetünket. E három témához, azaz a tudás, a tisztelet és a szeretet témáihoz három pápát, illetve az ő tanításukat, gondolataikat hívom segítségül.

Első témánk, hogy mit tudunk az Oltáriszentségről? A válasszal nagyon óvatosnak kell lennünk, mert „hitünk szent titkáról” van szó, miként ez el is hangzik a szentmisében rögtön az átváltoztatást követően. Szükséges tehát, hogy ehhez a titokhoz, az Oltáriszentség titkához kellő alázattal közeledjünk, mellőzve bármiféle emberi okoskodást. A legbiztosabb forrásból, Jézus szavaiból érdemes kiindulnunk. A halála előtti estén, az utolsó vacsorán Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta az apostoloknak: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Majd pedig a borral telt kelyhet vette a kezébe és ezt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely értetek kiontatik.” Jézus tehát a kenyeret az ő testének, a bort pedig az ő vérének nevezte az utolsó vacsorán. Az Oltáriszentség alapítása az ő cselekedete, az Oltáriszentség az ő ajándéka az Egyház közössége számára. Az Oltáriszentség a szentmisében jön létre, amely Krisztus egyetlen és örök áldozatának a felidézése és jelenvalóvá tétele. VI. Pál pápa a következőket írja az Oltáriszentségről szóló enciklikájában: Krisztus „jelenlétét az Oltáriszentségben valós jelenlétnek mondjuk, nem kizárólagosan, mintha a többi jelenlét nem volna valós, hanem kiemelkedő módon. Benne az egész és teljes Krisztus, az Isten és ember van jelen” (Mysterium fidei 40.).

Második témánkhoz, az Oltáriszentség iránti tisztelethez Szent II. János Pál pápa tanítását érdemes felidéznünk az Eucharisztia évére írt Mane nobiscum, Domine (Maradj velünk, Urunk) kezdetű apostoli levelében: „Mind a szentmise ünneplése közben, mind a szentmisén kívüli szentségimádásban ébren kell tartani Krisztus valóságos jelenlétének tudatát. Ez mutatkozik meg a beszéd hangnemében és hangerejében, a mozdulatokban és mozgásokban, az egész magatartásban, beleértve a csendet is. Mind a felszentelt szolgáknak, mind a hívőknek a legnagyobb tisztelettel kell bánniuk az Eukarisztiával” (Mane nobiscum, Domine 18.).

A pápa szavaihoz tegyük még hozzá, hogy a tiszteletünk jele az is, hogy csakis tiszta lélekkel járulunk a szentáldozáshoz. Ha tehát bűn terheli lelkünket, akkor igyekezzünk a szentgyónásban mielőbb megszabadulni tőle, hogy tiszta szívvel vehessük magunkhoz Krisztus szent testét.

S végül a harmadik témához, az Oltáriszentség iránti szeretethez XVI. Benedek pápa gondolatait idézzük fel, aki a Szeretet szentsége (Sacramentum caritatis) címmel jelentette meg apostoli buzdítását. Ezt írja: „Jézus feltárja nekünk Isten minden egyes ember iránti végtelen szeretetét. Ebben a csodálatos Szentségben, a legnagyobb szeretet nyilvánul meg” (Sacramentum caritatis 1.). Benedek pápa szavaihoz egyetlen gondolatot fűzzünk: Amikor szentáldozáshoz járulunk, akkor ez legyen az Úr iránti szeretetünknek a kifejezése. A tiszta hit és a mély hódolat mellett érezzünk mindig őszinte szeretetet az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus iránt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is, mert egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk. Köszönjük, Urunk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hiszünk benned, imádunk téged és szeretünk téged.

2020. június 13. – Szombat (Mt 5,33-37)

szo, 2020/06/13 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.” Mt 5,33-37

Elmélkedés

A régi és az új törvény szembeállításakor Jézus most is először az ószövetségi előírást idézi: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Ez a parancs a Leviták könyvében található (vö. Lev 19,12), és az a célja, hogy hamis esküvel ne szentségtelenítse meg senki Isten nevét.

Tisztáznunk kell, hogy itt nem a házastársi esküről van szó. Az ószövetségi időkben és Jézus korában az esküt azért használták, hogy a mondottak igazságát megerősítsék. Sok esetben visszaéltek ezzel és valótlan dolgok bizonyítására akarták felhasználni az esküt. Jézus ezért azt tanácsolja övéinek, hogy ne tegyenek esküt. A szavak őszinteségét természetesen továbbra is megkívánja, a hazug beszéd ugyanis lerombolja a bizalmat az emberek között. A szavahihető ember kijelentéseit senki nem vonja kétségbe, azért az eskü szükségtelen.

Az Úr új parancsa így hangzik: „Egyáltalán ne esküdjetek!” Jézus szerint tehát a kimondott szavaknak mindenkor egyezniük kell a cselekedetekkel. Parancsa azt is magában foglalja, hogy Isten nevének segítségül hívása az emberi szándékok igazolására nem mindig helyes és visszaélésre ad alkalmat, mivel azt feltételezzük, hogy az eskü alatt mondottak mindig igazak. E feltételezés helyes, de éppen ezt használják fel egyesek a hamisság leplezésére, ezért inkább kerülendő az eskü.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

2020. június 12. – Péntek (Mt 5,27-32)

p, 2020/06/12 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.” Mt 5,27-32

Elmélkedés

Miután Jézus a hegyi beszédben kijelentette, hogy a régi törvényt szeretné megújítani, tökéletessé tenni, néhány példát mond ezzel kapcsolatban. Módszere a következő: először idézi az ószövetségi törvényt, majd ezután közli az ő új parancsát. A mai evangéliumban a házasság a téma. Hallgatóságának emlékezetébe idézi a régi parancsot: „Ne törj házasságot!” (Kiv 20,14) Ez a parancs a Kivonulás könyvében található, amikor a Sínai-hegyen történt szövetségkötéskor Isten közli a parancsait. A házasságtörés tilalma a tízparancsolat része, ez a hatodik parancs. A mózesi törvény értelmezése szerint akkor követ el valaki házasságtörést, ha nem a házastársával, hanem valaki mással létesít kapcsolatot. Mindkét fél, akit bűnösnek találnak házasságtörés miatt, halált érdemel a törvény rendelkezése szerint.

A régi parancs után Jézus kijelenti: „aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele.” Szándéka világos és egyértelmű, a bűnös út legelején kell megállni. Senki ne forgasson bűnös gondolatokat a fejében, mert a bűnös gondolatokat a bűnös tettek fogják követni. A szem kivájása és a kéz levágása kifejezéseket nem kell úgy értenünk, mintha Jézus öncsonkításra szólítana fel, hanem a házasságtörés bűnének súlyosságát emelik ki ezek a bibliai nyelvezetre jellemző, úgynevezett túlzó-mondások.

Aki megőrzi szívének és gondolatainak tisztaságát, az meg tudja tartani a házastársi hűséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindig meghallgatsz minket, bár kéréseink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád: adj meg mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre. Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassunk téged és tanításodat életre váltsuk! Köszönjük, hogy nekünk adod magadat az Élő Kenyérben, az Oltáriszentségben. Örömmel fogadjuk el a te csodálatos és örök életet biztosító ajándékodat.

2020. június 11. – Csütörtök, Szent Barnabás apostol (Mt 10,7-13)

cs, 2020/06/11 - 00:00
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.” Mt 10,7-13

Elmélkedés

A mai napon azt a Szent Barnabást ünnepeljük, aki ugyan nem tartozott a Jézus által választott tizenkét apostol közé, de apostoli lelkületével és buzgó igehirdetésével, amit jórészt Szent Pállal közösen végzett, kiérdemelte az apostoli címet. Barnabás Cipruson született, de Jeruzsálemben élt, itt ismerkedett meg Krisztus tanítványaival, s az új hit követője lett. Az Apostolok cselekedeteiben Szent Lukács beszámol arról, hogy Jézus feltámadását követően Barnabás elsőként csatlakozott a közösséghez, nagylelkűen eladta földjét, hogy annak árát az apostolok az Egyház szükségleteire költsék.

Barnabás tekintélyére jellemző, hogy Szent Pált ő vezette megtérése után az apostolokhoz, és ő kezeskedett arról, hogy valóban az Úrral találkozott a damaszkuszi úton és megtérését a krisztusi hitre komolyan veszi. Barnabásnak köszönhető tehát, hogy a kezdeti bizalmatlanság után mégis bizalommal fogadják azt, aki korábban üldözte a keresztényeket.

A jeruzsálemi közösség azzal bízta meg Barnabást, hogy menjen Antióchiába. Itt azt tapasztalja, hogy nem csak a zsidóságból térnek meg emberek a krisztusi hitre, hanem pogányok is. Ekkor keresi fel Pált ismét, hogy aztán a közösség megbízásából vele együtt induljon misszióba, együtt hirdessék az evangéliumot a pogányoknak.

Szent Barnabás apostol példája indítson minket arra, hogy mi is apostoli lelkülettel induljunk az evangélium hirdetésére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva