Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 37 perc 9 másodperc

2021. február 21. – Nagyböjt 1. vasárnapja (Mk 1,12-15)

v, 2021/02/21 - 00:00
Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1,12-15

Elmélkedés

A bűnbánat útján

Megkeresztelkedését követően Jézus a pusztába vonul negyven napra. Márk evangélista megjegyzi, hogy a Lélek vitte, vezette Jézust a pusztaságba. Az a Szentlélek, aki a kereszteléskor galamb képében ereszkedett le az Úrra (vö. Mk 1,10), most a pusztába vezeti, olyan helyre, ahol távol van az emberektől, hogy itt készüljön fel küldetésére, az emberek közti nyilvános fellépésére. Márk ugyan nem részletezi a kísértéseket, de Máté írásából ismerjük a hármas kísértést. Először a sátán arra kéri Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré és táplálkozzon ezzel a kenyérrel, mert a pusztában nincs más étele. Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát, mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye nyilvánvalóvá isteni dicsőségét a nép előtt. Harmadszor a világ minden gazdagságát ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja. Jézus visszautasít minden kísértést, s ezzel számunkra is példát mutat.

Korunk embere sajnos sok esetben észre sem veszi a gonosz kísértéseit. Aztán amikor elköveti a bűnt, nincs benne semmi szégyenérzet, el sem rejtőzik Isten elől, mint egykor Ádám és Éva (vö. Ter 3,8-10). A bűn azt jelenti, hogy az ember a teremtő és életet adó Isten helyett szövetségre lép a pusztító és az életet elvevő gonosszal, az ördöggel, Isten örökös ellenfelével, a csábítóval, a hazugság atyjával és a megtévesztés mesterével. Az ördög módszere rendkívül agyafúrt, azzal csábítja és ámítja az embert, hogy istenné lehet. Azt ígéri, hogy az ember Isten fölé kerekedhet, mindenre képes a maga erejével, szabadságát arra is felhasználhatja, hogy szembeszálljon teremtőjével, megtagadja a szeretet Istenét. A kísértést fel nem ismerő, ezért azt visszautasítani sem képes ember egyszer csak elkezd istent játszani, s úgy tesz mintha örökké tetszeleghetne ebben a szerepben. De ez a színjáték nem tart örökké. Egyszer mindenki számára kinyilvánul, hogy nem bújhat ki emberségének bőréből, s aki emberként született, az emberként is hal meg, s emberként áll majd Isten elé. Akkor már nem lehet megfordítani a szerepeket, mindenkiről lehull az álarc és elveszti álruháját. A bűnbe esett és Istent elhagyó ember pusztító lénnyé, önmagát és környezetét elpusztító lénnyé válik, aki sivatagot teremt lelkében, környezetében és szerte a földön. Elpusztítja önmagát, megtagadja az örök életet és a szeretetet. És elpusztítja, kietlen sivataggá változtatja az édenkertet, az egész teremtett világot, az áldott földet, az ígéret földjét átkozottá teszi.

Isten azonban közbelép és nem engedi, hogy az ember átvegye a teljes irányítást. „Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem” – írja Szent Pál apostol a római levélben (Róm 5,20). Isten Szabadítót, Megváltót küld, aki visszaállítja a teremtett világ eredeti rendjét és helyreállítja az Isten és az ember közti kapcsolatot. Erre a fordulatra, erre az Istentől származó kezdeményezésre emlékezünk minden nagyböjtben. A sátán, a gonosz lélek, az ördög eddig azt gondolta, azt gondolhatta, hogy ő uralja a terepet, ő írhatja a szabályokat, ő adhat korlátlan hatalmat az ember kezébe, s ezt a szereposztást az ember is elhitte, mert könnyebb volt számára Isten nélkül élni. Isten azonban átveszi az irányítást, elnémítja a hangadókat, megtérésre szólítja a megtévesztetteket. Isten megadja a megtérés, a bűnbánat kegyelmét, hogy az ember újra az ő gyermekének érezhesse magát és ne a gonosz játékszerének.

Indítson minket a mai, első nagyböjti vasárnap a megtérés és a bűnbánat útján, hogy rátaláljunk a szeretet Istenére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.

2021. február 20. – Szombat (Lk 5,27-32)

szo, 2021/02/20 - 00:00
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” Lk 5,27-32

Elmélkedés

Jézus ezt mondja a mai evangélium szerint: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.”

Sokszor észre sem vesszük, hogy valamilyen betegségünk van. Nem fáj semmink vagy ha vannak is kisebb fájdalmaink, könnyedén legyintünk és túllépünk rajta. Pedig jó volna odafigyelni az apróbb jelekre, mert a súlyos szívrohamoknak szokott előzménye lenni, csak éppen nem vettük észre vagy nem akartunk tudomást venni róla. Nem kell beképzelnünk magunknak nem létező betegséget, de a rendszeres szűrővizsgálatok sokat segíthetnek.

Sajnos sokszor észre sem vesszük, ha a lelkünk beteg, azaz a bűn állapotában élünk. A bűn nem okoz fizikai fájdalmat az ember számára, sokak számára lelki fájdalmat sem. Akkor tudatosul bennünk, hogy bűnösök vagyunk, amikor lelki fájdalmat érzünk amiatt, hogy megbántottuk Istent, letértünk az ő szeretetének útjáról. A vallási életben is vannak szűrővizsgálatok, amelyeket bárki könnyedén elvégezhet önmagán. Lelkiismeretvizsgálatnak nevezzük. Megvizsgáljuk az életünket, hogy valóban Isten parancsai szerint élünk-e. Ha észrevesszük magunkban a lelki betegség nyomait, a bűnöket, akkor nem érdemes halogatni a „műtétet”, hanem mielőbb érdemes megszabadulnunk tőlük. Ezt nevezzük szentgyónásnak. A gyónásnál valójában nem a gyóntató pap az „orvos”, hanem maga az irgalmas Isten. Neki köszönhetjük a lelki gyógyulást, bűneink bocsánatát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus a te Országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!

2021. február 19. – Péntek (Mt 9,14-15)

p, 2021/02/19 - 00:00
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” Mt 9,14-15

Elmélkedés

Jézus szavai a mai evangéliumban könnyen érthetőek. A böjt a korabeli zsidók számára a bűnbánat kifejezése, Isten megbocsátásának és jóindulatának kieszközléséért végzett cselekedet. Ebben az értelemben a vallásgyakorlat olyan eleme, amely a Messiás, a Megváltó jövetelére készíti fel az embereket. Ha viszont eljött a Megváltó, akkor az ő idejében nincs szükség a böjtölésre. A szavak mögött felfedezhetjük tehát, hogy Jézus itt burkoltan arról beszél, hogy az ő személyében jött el a világba a Messiás.

Bármilyen böjtöt vállalunk az idei nagyböjtben, érdemes előtte tisztáznunk magunkban, hogy azt miért tesszük. A böjtnek nem csupán testi következményei vannak, hanem jótékony hatást gyakorol lelkünkre.

Keresztény emberként feltesszük a kérdést: Miért böjtöljünk manapság? A nagyobb időtávlatot adó felelet az, hogy Krisztus második eljövetelét várjuk, tehát mi is a várakozás idejét éljük. A rövidebb távlatú válasz az, hogy szeretnénk kifejezni Isten előtt bűnbánatunkat és szeretnénk az ő megbocsátását kérni. Amikor böjtölünk két dolgot tudatosítunk magunkban. Egyrészt: bűnösök vagyunk, azaz bűneinkkel megsértjük Istent, aki parancsaival pontosan kijelöli számunkra a szent élet útját. Másrészt: hiszünk Isten végtelen irgalmában, hiszünk abban, hogy nem elítélni és a kárhozatra juttatni akar minket, hanem irgalmából megadja nekünk az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!

2021. február 18. – Csütörtök (Lk 9,22-25)

cs, 2021/02/18 - 00:00
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” Lk 9,22-25

Elmélkedés

A nagyböjt a kérdések és a keresés ideje számunkra. A nagyböjt mindig a tavasz, a természet megújulásának idejére esik, s bizonyára ez is erősíti bennünk a vágyat, hogy lelkileg is megújuljunk, új irányba állítsuk életünket. Erős bennünk az igény, hogy szívünk igaz válaszokat kapjon kérdéseinkre és megtaláljuk azt a célt, ami életünket valóban boldoggá teszi.

A mai evangéliumban Jézus ezt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” Ez a kijelentés minden kérdésünkre választ jelent. Minden hitetlenségünket és kételkedésünket a hit irányába fordítja. Aggodalmaink sötétségében meggyújtja a bizonyosság lángját. Ezt a mondatot újra és újra elolvasva a bűnös ember megérti, hogy Krisztus keresztjéből árad az egész emberiségre a megváltás és személyesen számára a megbocsátás. Megértjük, hogy érdemes a kereszt felé fordulnunk, hogy megértsük a bűn, valamint az irgalmasság és a megváltás titkát. Érdemes a keresztbe kapaszkodnunk, hogy bűneinkre bocsánatot nyerjünk. Érdemes nekünk is a keresztet hordoznunk, áldozatokat vállalnunk, hogy Krisztus követői legyünk, aki az Atyához vezető utat mutatja meg nekünk. Érdemes mérlegre tennünk, hogy miről mondunk le, mit veszítünk ezen az oldalon, a földi élet oldalán, s mit nyerünk a túlsó oldalon, az örök élet oldalán.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

2021. február 17. – Hamvazószerda (Mt 6,1-6.16-18)

sze, 2021/02/17 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

A mai nappal elkezdődik a húsvéti előkészület ideje, a nagyböjt. Ezt a 40 hétköznapot, továbbá a nagyböjti vasárnapokat magába foglaló időszakot a hamvazószerda nyitja meg. A sajátos elnevezés e nap szertartására, a hamvazásra utal, amely a szentmisében történik. A hamu az előző év virágvasárnapi barkájából, annak elégetésével készül. Ezt a hamut áldja meg a miséző pap, majd pedig a jelenlévők homlokára kis keresztet rajzol, miközben ezt mondja: „Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Vagy ezt is mondhatja: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!” A hamvazás egy rövid bűnbánati szertartás, amelyet az is jelez, hogy a szentmise kezdetén a szokásos bűnbánati cselekmény elmarad, hiszen a hamvazás helyettesíti azt. A szentgyónást természetesen nem helyettesíti, ha súlyos bűnünk van.

A hamvazószerdai evangélium böjtre, imádkozásra és a jócselekedetek gyakorlására való felszólítás. E három dolog említése nem csupán az Egyház sok évszázados gyakorlatának bemutatása és nem is csak annak ajánlása, hanem felszólítás számunkra. A böjt gyakorlata által fékezzük testi kívánságainkat, korlátozzuk vágyainkat, hogy a lelkiekre tudjunk figyelni! Újuljunk meg az imádságban! Keressük azokat a lehetőségeket, amikor embertársainkkal jót tehetünk! Tegyük ezt annak tudatában, hogy lemondásainkért cserébe Isten önmagát adja nekünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

2021. február 16. – Kedd (Mk 8,14-21)

k, 2021/02/16 - 00:00
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?” Mk 8,14-21

Elmélkedés

Azt követően, hogy Jézus csalódottan otthagyta a tőle égi jelet követelő hitetlen farizeusokat, tanítványai körében felidézi korábbi csodáit, ténylegesen a két kenyérszaporítást, amelyek jelek voltak, mégpedig az ő istenségét tanúsító jelek, azt igazoló jelek, hogy ő a Messiás. Jézus korában általánosan elterjedt volt az a nézet, miszerint az eljövendő Messiás meg fogja majd ismételni a manna csodát. Ahogyan az Egyiptomból való kivonulást követően, a pusztai vándorlás során, Mózes idejében Isten az égből hullatott mannát és így táplálta a választott népet, ugyanúgy a Messiás is kenyeret fog adni az embereknek.

Az evangéliumi jelenet alapján úgy tűnik, hogy még a Jézushoz legközelebb álló tanítványok sem értették meg a csodák láttán azt, hogy Jézussal elérkezett a messiási idő. Hiányzik még belőlük az Úrba vetett feltétlen és teljes bizalom. Hiányzik még belőlük az érzékenység, hogy a Mesterük által véghezvitt cselekedetekben jelet lássanak.

A tanítványok nem azonnal, hanem fokozatosan jutnak el a hitre. Mesterük arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek jelentőségét. Arra neveli őket, hogy higgyenek benne. Ő bármikor képes csodát tenni, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalomra az ennivaló miatt. Lényeges, hogy nem csupán a testi táplálékot köszönhetjük a gondviselésnek, hanem Isten adja nekünk a lelki táplálékot is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.

2021. február 15. – Hétfő (Mk 8,11-13)

h, 2021/02/15 - 00:00
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet a farizeusok Jézussal szembeni ellenállását mutatja be, amelyet most a csodálatos kenyérszaporítás váltott ki. A csodáról értesülve azért jönnek hozzá, hogy vitába szálljanak vele és jelet követeljenek tőle. Ha figyelembe vesszük, hogy Jézus korábban már számos olyan jelet mutatott a nép körében, nagy nyilvánosság előtt, amelyek isteni hatalmát tanúsították, akkor világos számunkra, hogy a farizeusok kérése csak az ő hitetlenségüket és ellenséges érzületüket tárja fel. Egyértelmű, hogy nem olyan jelet szeretnének látni, amely hitet ébreszthetne bennük, hanem égi jelet, mennyből jövő jelet kérnek, amit később majd felhasználhatnának Jézussal szemben. A farizeusok esetében a hitetlenség azt jelenti, hogy nem akarták felismerni és elismerni, hogy Jézus az Isten Fia.

Személyének ez a farizeusok részéről megmutatkozó tudatos elutasítása mélyen érinti és bántja Jézust, erre utal a „lelke mélyéből felsóhajtott” kifejezés.

Sokszor mondjuk, hogy nincs reménytelen helyzet és soha nem mondhatunk le arról, hogy valakit letérítsünk a bűn, a bűnös élet útjáról, de a jelenet alapján mégis úgy tűnik, hogy bizony előfordulhat ilyen. Még Jézus is reménytelennek látja a farizeusokkal való párbeszédet és inkább lemondóan távozik.

A Jézuséhoz hasonló keserű tapasztalatok azért ne vegyék el teljesen kedvünket attól, hogy az emberek megtéréséért és Isten országáért tevékenykedjünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent. Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

2021. február 14. – Évközi 6. vasárnap (Mk 1,40-45)

v, 2021/02/14 - 00:00
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés

Gyógyító érintés

Az evangéliumi történet megértéséhez tudnunk kell, hogy a lepra egy súlyos bőrbetegség, amely a bibliai időkben gyógyíthatatlan volt. Mondhatjuk, hogy ez egy kirekesztő betegség abban az értelemben, hogy a leprában szenvedőket kirekesztették, kizárták a társadalmi életből, a közösség tevékenységeiből, még az istentiszteleteken sem vehettek részt. Ez természetesen nem a leprások iránti ellenszenvből vagy gyűlöletből fakadt, hanem abból, hogy egyszerűen nem láttak más lehetőséget a betegség terjedésének megakadályozására. A hatékony gyógyszerek és gyógymódok hiánya miatt a leprások nem érintkezhettek az egészségesekkel, ezért a településektől távolabb éltek. Mivel az élet védelme mindenkor elsődleges szempont, ezért a leprások kizárását és elkülönítését szent kötelességnek tartották, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy megvédjék a közösséget a halálos fertőzéstől. A leprás beteg tisztátalannak számított, ezért a vallási eseményeken sem vehettek részt. Ha valaki mégis meggyógyult a betegségből, a mózesi törvények szerint a pap állapította meg tisztulását, ő nyilvánította őt gyógyultnak, s ezzel visszatérhetett a társadalmi és a vallási közösségbe.

A történet azzal indul, hogy egy leprás jön Jézushoz. Bizonyára egészen közel jött hozzá és úgy borult le előtte. A leprás is és Jézus is jól tudta, hogy ez a közeledés nem megengedett. A leprás is bátor volt, hogy megszegte a törvényi előírásokat és Jézus is, mert megengedte, hogy a közelébe jöjjön a beteg. Ugyanakkor a leprás részben tiszteletben tartja a törvényt, mert nem kéri Jézustól, hogy érintse meg őt. Jól tudjuk, hogy más esetekben Jézus megérinti a beteget, a beteg testrészt és ez eredményezi a gyógyulást, de a leprás nem kér ilyet. A leprás azt kéri, hogy az Úr egyszerűen csak az akaratával gyógyítsa meg őt. Ezért mondja: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Talán azt is gondolja, hogy ha Jézus meg tudja őt gyógyítani, akkor biztosan kitalálja majd annak módját is, hogy érintés nélkül adja át gyógyító erejét, nincs szükség arra, hogy megérintse őt. A kérésnek ez a formája egyértelműen jelzi, hogy a beteg feltétlenül hisz Jézus gyógyító hatalmában.

A történet érdekes mozzanata, hogy Jézus mégis megérinti a leprást. Meg tudta volna gyógyítani akaratával vagy a szavával, de ő meg akarta érinteni ezt a beteget. Nem húzódik el tőle utálattal vagy félelemből, és nem tart attól sem, hogy elkapja a betegséget. A törvényi előírásokkal, az érintkezés tiltásával sem törődik, hanem érintésével közvetíti neki az irgalmat és a gyógyulást.

Egy kis magyarázatra szorul még Jézus tiltó parancsa. Ezt mondja az immár gyógyult embernek: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem!” Azért kéri ezt, hogy az emberek ne tudják meg, hogy találkozásuk, érintkezésük miatt Jézus is tisztátalanná vált, s emiatt nem mehetett a városokba, emberek közé. A leprás persze nem foglalkozik a tiltással, ami érthető is, hiszen miért ne mondaná el nagy lelkesedéssel mindenkinek, hogy meggyógyult és kinek köszönheti egészségét. És itt jön a történet újabb fordulata: bár az emberek tudomást szereznek róla, hogy Jézussal nem lehet egy ideig érintkezni, mégis keresik őt, mindenhonnan jönnek hozzá az emberek.

A gyógyítás jelzi Jézus küldetésének célját: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Ez a cél vezessen minket is keresztény küldetésünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

2021. február 13. – Szombat (Mk 8,1-10)

szo, 2021/02/13 - 00:00
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés

Szent Márk evangélista művében két kenyérszaporítás szerepel. Az első esetnél öt kenyeret és két halat szaporít meg Jézus csodás módon, amiből ötezer férfi, valamint a velük lévő asszonyok és gyermekek laktak jól (vö. Mk 6,35-44). A második ilyen esetről a mai evangélium számol be, itt hét kenyérből lesz az Úr imájának köszönhetően annyi, hogy mintegy négyezren laknak jól. A két történetben hasonlóságokat és különbségeket egyaránt észrevehetünk, de annak megvitatását és eldöntését, hogy egyetlen csoda kétféle leírásáról vagy két különböző esetről van-e szó, talán érdemesebb a szentírástudósokra bíznunk.

Bár a történet megmozgatja fantáziánkat, bizonyára túl vagyunk már azon a gyermeki elképzelésen, miszerint Jézus valamiféle varázslatot vagy bűvésztrükköt mutatott be a nagyszámú népnek. A csoda nem emberi ügyeskedés eredménye. Jézus isteni szavának köszönhetően lesz a kevés kenyérből sok. Az ördögűzések és a betegek gyógyítása alkalmával láthattuk, hogy Jézus szava mennyire hatékony. Ha parancsol a gonosz lelkeknek, hogy hagyják el azt, akit megszállva tartottak, akkor azok engedelmeskednek neki. Ha szavával parancsol a szemnek, akkor az megnyílik és a vak képes látni, ha pedig a süket fülének parancsol, akkor az megnyílik a hallásra, miként a néma szája is a beszédre.

Hiszem-e, hogy az Úr szava képes mindent megváltoztatni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2021. február 12. – Péntek (Mk 7,31-37)

p, 2021/02/12 - 00:00
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.” Mk 7,31-37

Elmélkedés

Az evangélium sorra bemutatja, hogy szolgálata során Jézus különféle betegségekben szenvedő emberekkel találkozik és csodás módon meggyógyítja őket. A betegség jelképesen vagy ténylegesen olyan akadályt jelent az érintettek számára, ami miatt nem tudnak normális, emberhez méltó életet élni, szeretetkapcsolatot létesíteni Istennel és embertársaikkal. Jézus segítsége erre ad nekik lehetőséget gyógyulásukat követően.

A mai evangéliumban a süketség azt szemlélteti, hogy a bűnös ember nem akarja meghallani Isten hangját, a némaság pedig arra utal, hogy nem akarja Istent dicsérni szavával.

Vajon mi nem hasonlítunk erre a süketnéma emberre? Nem zárjuk-e be időnként fülünket Isten szava, útmutatása előtt? És vajon nem nyitjuk-e ki túl sokszor a fülünket tiszteletlen vagy éppen ránk nem tartozó beszédek előtt? Nem csukjuk-e be olykor a szánkat, mert nem vagyunk hajlandók Isten felé kimondani a dicséretet vagy egyszerűen csak köszönetünket és hálánkat? És vajon nem nyitjuk-e ki meggondolatlanul a szánkat Istent gyalázó, embereket megrágalmazó, becsmérlő beszédre? Nem zárjuk-e be szívünket az isteni üzenet előtt, mert azt kényelmetlennek tartjuk? És vajon nem hagyjuk-e túl sokszor nyitva a szívünket, lehetőséget adva arra, hogy a gonoszság és a helytelen szándékok beköltözhessenek?

Uram, Jézus, nyisd meg fülemet szavad előtt! Nyisd meg számat dicséretedre! Érintsd meg szívemet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

2021. február 11. – Csütörtök (Mk 7,24-30)

cs, 2021/02/11 - 00:00
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 7,24-30

Elmélkedés

Miután a tegnapi részben Jézus bemutatta, hogy az emberi szív a bűnös vágyak és cselekedetek forrása, a mai evangéliumban felfedi, hogy Isten mennyire jószívű. Jóságát pedig nem csupán a zsidó népnek, a választott népnek mutatja meg, hanem minden embernek, bármelyik népből is származik. A történet szereplője nem zsidó, hanem szír-föníciai származású. Szolgálata során korábban Jézus már találkozott azzal, hogy saját népe elutasította. Most pedig azt tapasztalja meg, hogy a pogányok nyitott szívvel közelednek hozzá. Egészen természetes, hogy örömmel fogadja ezt a közeledést és nem utasítja vissza a kérést. Igaz ugyan, hogy kezdetben kissé elutasítóan hangzanak szavai, de ezzel valójában az asszony hitét, kitartását akarja próbára tenni. Az eset azt tanúsítja, hogy aki hittel keresi Jézust, az kegyelmet, áldást talál. Aki hittel kéri az ő segítségét, annak kérése teljesülni fog.

A történetben végig az „asszony” megjelölést használja Márk evangélista. De ne felejtsük, hogy itt egy édesanyáról van szó. Egy anyáról, aki nem a maga számára kér valamit Jézustól, hanem gyermeke, lánya javára kéri az Úr segítségét. Egy szerető szívű édesanyáról szól a történet, aki aggódik lányáért és azt szeretné, ha megszabadulna a gonosz befolyásától. Ezt az édesanyai szeretetet és persze az alázatos és kitartó kérést jutalmazza meg Jézus a csodával, a lány meggyógyításával.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

2021. február 10. – Szerda (Mk 7,14-23)

sze, 2021/02/10 - 00:00
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.” Mk 7,14-23

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben Jézus megmutatja hallgatóságának, hogy az emberben rejlik a bűn forrása. Sokan próbálnak azzal védekezni, illetve önmagukat felmenteni, hogy a külső körülmények vitték őket bűnbe. Kétségtelen, hogy a külső befolyásoló tényezők bűnalkalmat teremthetnek, de ha az ember fékezni tudja vágyait, akkor ellent tud állni a kísértésnek. A Bibliában több helyen megjelenik az a gondolat, hogy az emberi szív a bűn, a gonoszság székhelye. Jeremiás próféta könyvében ezt olvassuk: „Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe” (Jer 17,9)? A zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk azokról, akik letértek az Istennek való engedelmesség útjáról és bűnben élnek: „Tévelygő szívűek, utaimat nem ismerték meg” (Zsid 3,10). Az Istent nem ismerőkről így ír Szent Pál apostol az efezusi levélben: „Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye” (Ef 4,18).

A Szentírásban ugyanakkor ennek ellenkezője is megjelenik: az emberi szív a jóság és a szeretet forrása. De ez nem az ember érdeme, hanem Istennek köszönhető. Az emberi szív akkor válik a jóság és a szeretet forrásává, ha Isten megtisztítja, eltávolítja belőle a bűnt. Ezért érdemes imádkoznunk azért, hogy Isten teremtsen bennünk tiszta szívet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

2021. február 9. – Kedd (Mk 7,1-13)

k, 2021/02/09 - 00:00
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.” Mk 7,1-13

Elmélkedés

A korábbi részekben az evangélista bemutatta Jézus tevékenységét, de nem hallgatott a vele szemben megmutatkozó ellenállásról, a vele szembeforduló erőkről sem. Láthattuk, hogy az ördög, a gonosz lélek hatalma miként veszélyezteti szolgálatát, Heródes említése pedig a világi hatalom veszélyét jelezte. A mai evangéliumban Márk evangélista áttér a vallási hatalom részéről kibontakozó és folyamatosan erősödő ellenállásra. A korabeli vallási hatalom képviselői, vezetői úgy érzékelték, hogy a vándortanító, a csodákat tevő Jézus személye, tanítása és tevékenysége veszélyt jelent saját tekintélyükre, a megszokott vallásgyakorlatra, az általuk egyedül helyesnek tartott törvényértelmezésre. Azt gondolták, hogy egy vallási újító előbb-utóbb kiveheti kezükből a vallási élet irányítását.

A gonosz lélek fél, hogy elveszíti befolyását az emberek felett, a világi hatalom fél, hogy egy mozgalom megdönti uralmát, a vallási hatalom fél, hogy elveszti tekintélyét és irányító szerepét. Ez utóbbi, tehát a vallási hatalom részéről való félelem akkor volna jogos, ha valóban Istent képviselné és az isteni törvényeket védelmezné. Jézus azonban éppen arra mutat rá, hogy az egész vallási rendszer és vallásgyakorlat eltért ettől, letért az isteni törvények útjáról és helyette emberi hagyományok megtartása vált fontossá. Ezért mondja: „Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Ez a kijelentés a korabeli vallási vezetők felé egyrészt vád, másrészt felszólítás a megújulásra, de ez utóbbit ők nem értették meg.

Elfogadom-e, hogy Jézus irányítsa az életem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!

2021. február 8. – Hétfő (Mk 6,53-56)

h, 2021/02/08 - 00:00
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. Mk 6,53-56

Elmélkedés

Jézus tevékenységének, szolgálatának általános leírását tartalmazza a mai evangélium. Nincs szó egy pontosan megnevezett városról vagy más helyszínről, és arról sem, hogy egy bénát, egy vakot, egy leprást vagy más betegségben szenvedő embert gyógyított meg Jézus. Más csodás gyógyítások esetében az evangélisták részletesen leírják Jézus beszélgetését a gyógyulni vágyóval, illetve az Úr cselekedetét, mozdulatait, érintését, de itt ezekről sem olvasunk, nem ő érinti meg a betegeket, hanem a betegek őt. Nem olvasunk arról sem, hogy a betegek kifejezték volna hitüket, pedig ez az elem számos más csodánál megjelenik.

Ebben a részben önmagában Jézus jelenléte hoz áldást, kegyelmet és gyógyulást. Az evangélista talán azt akarja érzékeltetni az olvasókkal, hogy Isten kegyelme a külső körülményektől és az ember belső állapotától függetlenül bárhol és bármikor megtapasztalható. A Szentírást sugalmazó Szentlélek Márk evangélista által azt az üzenetet szeretné eljuttatni hozzánk, hogy nem szükséges különleges dolgokat tennünk, hanem egyszerűen csak keressük Jézus közelségét, jelenlétét. És ha csak egy apró jellel, egy kis érintéssel is ki tudjuk fejezni, hogy az Úrhoz tartozunk és tőle várunk áldást, megbocsátást, gyógyulást és tulajdonképpen mindent, akkor ő teljesíti szívünk vágyát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

2021. február 7. – Évközi 5. vasárnap (Mk 1,29-39)

v, 2021/02/07 - 00:00
Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés

Gyógyító és tanító

Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, amely a Galileai-tó partján fekszik. Innen származott, itt lakott Péter apostol. Az előzményekben Jézus a zsinagógában tanított, erről olvastunk az elmúlt vasárnap evangéliumában. Most elhagyja a zsinagógát és betér Péter házába. A keresztény igehirdetés az ószövetségből az újszövetségbe való átlépést, a zsinagógából az Egyházba vezető utat látja ebben a képben, hiszen Péter apostolra bízza Jézus az Egyház vezetését.

A mai evangélium kapcsán mi is követjük Jézust, aki minket is kivezet a törvények szolgai megtartásának világából és bevezet az Egyház élő közösségébe. Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézus a zsinagógákban szívesen tanít a szombati istentiszteleti napokon például Názáretben és Kafarnaumban, illetve élete utolsó szakaszában a jeruzsálemi templomban. Tanítóként és gyógyítóként egyaránt kinyilatkoztatja magát e szent helyeken. De aztán rájön, hogy tovább kell lépnie, hiszen küldetése nem csak a választott néphez, hanem az egész emberiséghez szól, ezért hoz létre egy új közösséget, az Egyházat. Az Egyház, a krisztusi közösség mindenkit nyitott ajtókkal, nyitott szívvel, jószándékkal fogad. Nem vonjuk kétségbe senki bűnbánatát és őszinteségét. Nem állítunk senkit teljesíthetetlen próbatételek elé, hanem segítően állunk melléjük, hogy meg tudják tenni minden nap a következő lépést a hit útján. A békesség, a kiengesztelődés közössége ez, amelyben nem ellenséget, hanem barátot és testvért látunk a másik személyben, akivel összeköt minket a közös hit. A keresztény hagyományban sokszor megjelenik az a kép, hogy az Egyház egy lelki épület, amelynek alapja Krisztus, s amely a Krisztusban hívőkből, mint élő kövekből épül fel, miként ez Péter apostol levelében megjelenik (vö. 1Pét 2,4-5).

Egy másik mozzanatra is érdemes odafigyelnünk az evangéliumi jelenetben, mégpedig arra, hogy Jézus irgalmas gyógyítóként lép fel. Most is, miként más gyógyításai alkalmával is, megérinti a beteget, megérinti a sebet vagy a beteg testrészt, és az ő érintése gyógyulást eredményez. Mégpedig nem csak a test, hanem a lélek gyógyulását is. Az Úr úgy lép hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus a bajba került emberhez. Úgy lép hozzánk, hogy tudja, ha nem segít, hamarosan belehalunk betegségünkbe, elveszünk bűneinkben. Irgalmas szeretettel tekint ránk, nem kerül el bennünket, hanem fölénk hajol, bekötözi sebeinket és gondoskodik róla, hogy felépüljünk, meggyógyuljunk. A „gyógyszer”, aminek felépülésünket köszönhetjük tulajdonképpen az ő szívének szeretete és irgalma.

A gyógyítások után az Úr tovább indul más helyekre. Jézus magatartása egyértelműen jelzi, hogy mennyire fontosnak tartja az emberek tanítását, az evangélium hirdetését. Itt is és más esetekben is világosan beszél arról, hogy ez a küldetése, Isten országának örömhírét hirdeti. Mivel Jézus az evangélium hirdetését az apostolokra és az Egyház közösségére bízta, bátran állíthatjuk, hogy ez a szolgálat nem másodlagos munka a különféle egyházi tevékenységek között, hanem küldetésünk egyik központi eleme. Ha nem helyezünk elegendő hangsúlyt az evangélium hirdetésére, eltávolodunk Krisztus szándékától, aki azt akarta, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az evangéliumot mindenkinek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te fáradhatatlanul végezted azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kaptál. Hirdetted az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítettek. Irgalommal fordultál a betegekhez, akiken mások nem tudtak segíteni. Odafordultál az özvegyekhez, akikkel nem törődött a társadalom. Tanításod és cselekedeteid valóban azt igazolták, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Te isteni hatalmaddal megtörted a gonosz uralmát az emberek felett, megszüntetted a betegségeket és hirdeted mindenkinek az örömhírt. Uram, hozzon nekem szabadulást a te jelenléted! Add, hogy mindig téged keresselek és téged kövesselek! Segíts, hogy tanításodban felismerjem az üdvösség örömhírét! Mutasd meg az Atyához vezető utat!

2021. február 6. – Szombat (Mk 6,30-34)

szo, 2021/02/06 - 00:00
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34

Elmélkedés

A szerdai evangéliumot folytatja a mai részlet, amelyben a Jézus által küldött tanítványok visszatérnek útjukról. Márk evangélista meglehetősen szűkszavúan közli, hogy a tanítványok „beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak.” Kíváncsiak volnánk rá, hogy mit tartalmazott ez a beszámoló, de nem tudhatjuk. Jó volna tudni, miként fogadták az emberek a küldötteket és mi volt szolgálatuk eredménye, de ezt nem rögzíti az evangélista, miként azt sem, hogy mennyi ideig voltak távol. Még annyit sem tudunk meg, hogy lelkesek voltak-e a küldöttek. A rövid leírásból mindössze annyi derül ki, hogy a visszatérő tanítványok fáradtak voltak. Ezt Jézus rögtön észreveszi rajtuk, ezért javasolja, hogy vonuljanak távol a néptől és pihenjenek.

Minden kor küldöttére érvényes, hogy az elvégzett szolgálat után vissza kell térni a Mesterhez, hogy az Úr mellett, az ő csendjében pihenjen, hálát adjon és erőt gyűjtsön a következő feladathoz. A számadás, az értékelés ideje ez. Ilyenkor van időnk és lehetőségünk arra, hogy újra tisztázzuk: nem a mi személyünk a fontos, hanem azé, akinek szolgálatában állunk. A szolgálat hűséges végzésével nem a magunk dicsőségét kerestük, hanem egyedül Isten dicsőségét. Fáradozásunkért nem emberektől vártunk elismerést, hanem megelégszünk azzal a jutalommal, amit az Úr ígér és ad meg mindazoknak, akik az ő küldetésében járnak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Mi sokszor azt gondoljuk, hogy elég, ha kellő távolságot tartunk ellenségeinktől. Te viszont azt mondod, hogy szeressük ellenségeinket! Mi azt gondoljuk, hogy elég, ha kitérünk azok elől, akik gyűlölnek minket és nem teszünk nekik rosszat. Te többet kérsz tőlünk: tegyünk jót velük! Mi azt képzeljük, hogy elegendő, ha nem szórunk átkot a minket átkozókra. Te sokkal többet vársz tőlünk: mondjunk rájuk áldást! Mi azt gondoljuk, hogy éppen eleget teszünk akkor, ha nem hiszünk a hazug rágalmazóknak és nem viszonozzuk támadásaikat. Te azt kéred: Imádkozzunk értük! Segíts minket, hogy mindig azt tegyük, amit kérsz tőlünk!

2021. február 5. – Péntek (Mk 6,14-29)

p, 2021/02/05 - 00:00
Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje, mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő támadt fel a halálból.” Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked”. Sőt meg is esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is”. A leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Anyja ezt felelte: „Keresztelő János fejét”. Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának. Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és egy sírboltba temették. Mk 6,14-29

Elmélkedés

A tanítványok missziós útra küldése és visszaérkezése között Márk evangélista egy kis kitérőt tesz, ismerteti Keresztelő János halálának körülményeit. Hogyan kerül ide ez a történet? Írásának ezen a pontján az evangélista azt akarja bemutatni, hogy miközben Jézus lelkesen végzi szolgálatát és tanítványai az ő megbízása alapján bátran indulnak szolgálatra, a gonosz is jelen van a világban és arra törekszik, hogy megakadályozza Isten országának növekedését. Heródes, az uralkodó is tudomást szerez Jézus tevékenységéről és tudni szeretné, hogy ki az, akinek tanítására nagy számban mozdulnak meg az emberek. Hasonló megmozdulás korábban akkor volt tapasztalható, amikor János a Megváltó közeljövőben várható jöveteléről tanított, bűnbánatot hirdetett és a Jordánban keresztelt. Most Jézus megjelenése, tanítása és csodái ébresztenek nagy érdeklődést. Ki lehet ez az ember? – gondolkodik Heródes. Az uralkodót nem jószándék vezeti és nem Jézus tanítására kíváncsi, hanem félelem jellemzi őt, nem szeretné, ha valaki maga mögé állítva a népet vezetőként lépne fel. Heródesnek lelkiismeretfurdalása van Keresztelő János lefejeztetése miatt, ami nem sokkal korábban történt. Meglehetősen képtelen ötlet az ő részéről, hogy János feltámadt a halálból és valójában neki köszönhetőek a rendkívüli csodák.

Én mit gondolok Jézus személyéről? Hiszem-e, hogy az üdvösség tanítását hirdeti?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

2021. február 4. – Csütörtök (Mk 6,7-13)

cs, 2021/02/04 - 00:00
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Elmélkedés

Az előzményekben Márk evangélista bemutatta Jézus küldetését és szolgálatát, a mai evangéliumi részben pedig áttér a tanítványok küldetésére és szolgálatára. A tanítványok nem önszántukból indulnak és cselekednek, hanem mindent az ő Mesterük megbízása alapján tesznek.

Jézus a kezdeményező, ő ad parancsot nekik arra, hogy mit tegyenek és ő ad nekik útmutatásokat és tanácsokat a szolgálat végzésének módjára vonatkozóan. Minden az Úrtól származik, a küldetés és a küldetés teljesítéséhez szükséges hatalom is. Amikor Jézus küldetést ad, akkor nem az emberi képességekre vagy adottságokra épít, hanem felruházza a küldötteket azzal a különleges erővel, ami hatékonnyá teszi majd szolgálatukat. A tanítványok oldaláról ez úgy néz ki, hogy ők pedig nem önmagukban, nem emberi eszközökben, hanem egyedül küldőjükben bíznak. És bátran bízhatnak abban is, hogy küldetésük eredménnyel fog járni, ha mindvégig az Úr nevében szolgálnak és hűségesek maradnak hozzá. A küldött szolgálatot végez, miközben egészen hasonlóvá válik Mesteréhez, mindenben osztozik az ő sorsában, legyen szó elfogadásról vagy akár elutasításról. A küldötteknek az igehirdetést úgy kell végezniük, hogy a hallgatóság felismerje: az isteni üzenet elutasítása következményekkel jár.

Hallgatok-e Isten küldötteinek szavára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!

2021. február 3. – Szerda (Mk 6,1-6)

sze, 2021/02/03 - 00:00
Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön. Mk 6,1-6

Elmélkedés

Márk evangélista folytatja Jézus életének és szolgálatának bemutatását, miközben nem hallgatja el, hogy egyesek elutasítják az Urat. Ennek példája a mai evangéliumi részlet. A helyszín Názáret, az a város, ahol felnevelkedett. A zsidók azt gondolják, hogy Jézus az ácsnak, Józsefnek és Máriának a fia. Kafarnaumban és más helyeken idegenek jöttek hozzá, hogy tanítását hallgassák, és olyanok hozták el betegeiket a gyógyulás reményében, akik nem ismerték őt. Názáretben viszont mindenki ismeri őt. Isteni bölcsességét és hatalmát az ő körükben is szeretné megmutatni, bennük is hitet akar ébreszteni. De a várt hatás elmarad. Nem azért, mert Jézus isteni hatalma meggyengült, hanem az emberi hitetlenség miatt.

A hitetlenség nem csak a bibliai időkben, hanem minden korban, napjainkban is gátat emel az isteni kegyelem útjába. A hit Isten áldását eredményezi, de az is igaz, hogy a hitetlenség elutasítja ezt az áldást. A hitetlen ember a maga erejéből akar boldogulni.

A történet minden bizonnyal legérdekesebb mozzanata az, hogy Jézust ugyan megdöbbenti a hitetlenség, mégsem áll meg, nem veszti el kedvét, nem fogyatkozik meg lelkesedése. Továbbra is járja a városokat, keresi az embereket, folytatja szolgálatát. Az ő példája ad erőt napjainkban is az igehirdetőknek, akik olykor elutasítással, hitetlenséggel találkoznak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, adj készséges szívet, hogy befogadhassunk mindent, ami szép, jó és igaz, s adj világos látást, hogy elutasíthassunk mindent, ami hamis, ami rút, ami rossz. Teremts bennünk tiszta szívet, Istenünk, hogy jó gazdái lehessünk ennek a világnak. Ne szennyezzenek be minket gonosz indulatok, gyűlölet, harag, viszálykodás. Egyetértést adj nekünk, hogy gyermekek és felnőttek egyre jobban megértsük: szükségünk van arra, hogy világos ismereteink legyenek, de csak akkor leszünk igazán emberek, ha tiszta a szívünk.

2021. február 2. – Kedd, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony) (Lk 2,22-40)

k, 2021/02/02 - 00:00
Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona”. Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát” tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek. Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak. Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne. Lk 2,22-40

Elmélkedés

A mai ünnep magyar elnevezése, a Gyertyaszentelő Boldogasszony kifejezés azt sugallja, hogy ez egy Mária ünnep. Valójában Jézus templomi bemutatására emlékezünk, amely esemény negyven nappal az Úr születése után történt, s amelyen természetesen édesanyja, Mária is jelen volt, de mégsem ő áll ünneplésünk középpontjában. Szent Lukács evangélista pontosan leírja, hogy mi történt e napon. Mária és József elvitték az újszülött Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy a mózesi törvények szerint bemutassák az Úrnak és felajánlják az áldozatot. Lukács történetében a hangsúly arra a két személyre, illetve az általuk mondottakra helyeződik, akik a templomban találkoznak a gyermek Jézussal.

Először Simeonról esik szó, aki ígéretet kapott arra, hogy nem hal meg addig, amíg nem „látja a Fölkentet.” Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert láthatták szemei a Szabadítót. Hálaadó énekéből kiderül, hogy Jézus a világ világossága, akinek küldetése Izrael népén túl a pogányokhoz, az egész emberiséghez szól. Mind a neki tett, mind a választott népnek Isten által tett ígéret beteljesedik, Jézus világrajöttével az ígéret népéből megváltott néppé válnak az emberek.

A történet második szakasza Anna prófétaasszonyt állítja elénk, aki szintén ott van a jeruzsálemi templomban Jézus bemutatásánál. Személyének bemutatásakor az evangélista kiemeli vallásos buzgóságát, amely abban mutatkozik meg, hogy állandóan a templomban tartózkodott. Simeonhoz hasonlóan ő is felismerte Jézusban a Messiást és tanúságot tett erről.

A mai ünnep emlékeztessen minket arra, hogy az Isten látására várakozó ember vágya biztosan beteljesedik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva