Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 40 perc 8 másodperc

2021. február 1. – Hétfő (Mk 5,1-20)

h, 2021/02/01 - 00:00
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 5,1-20

Elmélkedés

A tengeri vihar lecsendesítésének történetében, amit a szombati napon olvastunk, azt láttuk, hogy Jézusnak hatalma van a természet, a természeti erők felett, isteni erejével képes megfékezni azokat az erőket, amelyek az embert és az ember életét veszélyeztetik. Márk evangéliumának következő szakaszában, az 5. fejezetben három újabb területen mutatkozik meg az Úr rendkívüli ereje. Itt már nem a természet, hanem valamennyi esetben emberek az érintettek.

Először Jézus megmutatja, hogy hatalma van a tisztátalan lelkek felett. Ezután a vérfolyásban szenvedő asszony meggyógyításával a betegségek feletti erejét igazolja (vö. Mk 5,25-34). Harmadszorra pedig egy halott kislány feltámasztásával kinyilvánítja, hogy isteni ereje erősebb, mint a halál (vö. Mk 5,35-43).

E három történet közül az elsőt olvassuk a mai napon. Az evangéliumok a sátán emberek feletti hatalmára a „megszállta a tisztátalan lélek” kifejezést használják. A gonosz lélek befolyása képes teljesen felforgatni az ember életét. Befolyásával szemben az ember tehetetlen, ezt jelöli a történetben a „senki sem bírt vele” kifejezés. Minden olyan kísérlet, amikor valaki önfegyelemmel vagy akár önsanyargatással, tehát saját erejével meg akarja fékezni a gonoszt, kudarcra van ítélve. Egyedül Istennek van hatalma a gonosz felett, az ő segítségével tudjuk legyőzni a gonosz kísértéseit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

2021. január 31. – Évközi 4. vasárnap (Mk 1,21-28)

v, 2021/01/31 - 00:00
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28

Elmélkedés

A tanító hitelessége

Jézus tanításáról és az emberek csodálkozásáról olvasunk a mai vasárnap evangéliumában, amelyet egy ördögűző csoda követ. A 70-es években, amikor Szent Márk evangélista megírja művét, a keresztény közösségnek útmutatásra volt szüksége ahhoz, hogy miként hirdesse a krisztusi örömhírt azoknak az embereknek, akik a Római Birodalom fennhatósága és annak vallási törvényei szerint éltek. A közösség tagjait aggodalom töltötte el, hogy a rómaiak miként fogják fogadni az új vallás megjelenését és képviselőinek, tagjainak fellépését. Az evangélista úgy írja le Jézus tanítását és tevékenységét, hogy közben nem hallgatja el, hogy elutasítással, ellenzőkkel is találkozik. Pontosan és őszintén mutatja be az Úr szavainak hatását, eredményességét és eredménytelenségét egyaránt.

Nyilvános működésének kezdetén az első dolog, amit Jézus tesz az, hogy meghívja az első tanítványokat, meghív négy halászt, akiknek új feladatot ad (vö. Mk 1,14-20), erről olvastunk az elmúlt vasárnap. Működésének kezdetén az első dolog, amit az emberek Jézustól látnak az, hogy tanít. Még nem tesz látványos csodákat, hanem elkezdi hirdetni Isten országának örömhírét. Nem is elsősorban a tartalom, a mondanivaló, ami feltűnő, hanem a tanító magabiztos személyisége és újszerű módszere. Az emberek hamar észreveszik, hogy másként tanít, mint a hivatalos vallási tanítók, az írástudók. Észreveszik a szavak mögött rejlő isteni erőt és felfedezik e szavakban az igazságot, az örök életre vezető igazságot. Felfedezik továbbá a tanító hitelességét. Nem idéz másokat, hanem saját benső élményét, az Atyával való szeretetközösség élményét mondja el az embereknek, akikben hamar felébred a vágy vallási életük és Istennel való kapcsolatuk megújítására.

Jézus örömhírének egyik célja az, hogy segítsen az embereknek megszabadulni a gonosztól való félelemtől. Isten országának megvalósulásával megjelenik egy olyan hatalom a világban, amely felette áll a gonosz hatalmának. Az ördög félelmet kelt az emberekben és ezzel megkötözi, leláncolja az embert, akit hatalmába kerít. De jön egy erősebb, Jézus, aki megszabadítja, megváltja az embereket.

Az ördögűző csoda leírásából úgy tűnik, hogy a gonosz lelkek ismerik Jézust, felismerik benne az Isten Fiát, és azt is rögtön tudják, hogy Jézus személyében olyannal találkoztak, akinek nagyobb a hatalma, mint az ő befolyásuk. Jézus személyiségének titkát talán még a tanítványoknál is jobban tudják. Az Úr el tudja hallgattatni őket és képes kiűzni őket a megszállottakból. Tudnunk kell, hogy a bibliai időkben nem volt olyan fejlett az orvostudomány, mint napjainkban. Az ismeretlen, lelki természetű betegségeket a gonosz megnyilvánulásaként értékeltek és a bűnösség jeleként tekintettek. Ha napjainkban a pszichés megbetegedéseket nem is tekintjük az ördögtől való megszállottságnak, mégis sokszor azt érezzük, hogy negatív, megosztó, gonosz lelkek vesznek minket körül, akik hazugságaikkal, az igazság meghamisításával igyekeznek minket befolyásolni. Úgy tesznek, mintha különleges képességekkel rendelkeznének és természetfeletti igazságokat birtokolnának. Azt a látszatot keltik, mintha egyedül ők látnák helyesen a világot és azzal az igénnyel lépnek fel, hogy mindenki igazságként fogadja el mindazt, amit hangoztatnak. Amikor túlzott magabiztossággal, erőszakossággal találkozunk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy egy álprófétával, egy hamis tanítóval van dolgunk. Jézus soha nem kényszerített senkit. Ő szelíd hangon szól hozzánk, alázattal közvetíti tanítását. Fogadjuk el az ő hívását és ajándékait: a hitet és az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Tudjuk, hogy a gonosz fogva akarja tartani az embert, rabszolgává tesz, nem engedi, hogy szabadon cselekedjünk. Te viszont felszabadítasz, megajándékozol minket a szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhassunk. Ez a megváltás lényege. A megváltás minden rosszból kiemel, megszabadít minket és lehetővé teszi számunkra, hogy Istennel élve megtaláljuk a boldogságot. Urunk, a te hatalmad nagyobb, mint a gonosz léleké. A te isteni erőd képes legyőzni minden gonosz erőt. Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején. Segíts minket, hogy visszautasítsuk a gonosz kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket!

2021. január 30. – Szombat (Mk 4,35-41)

szo, 2021/01/30 - 00:00
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Mk 4,35-41

Elmélkedés

A korábbiakban Jézus példabeszédeket alkalmazva adott tanítást Isten országának természetéről, amely az igehirdetésnek köszönhetően szüntelenül növekszik. A mai evangéliumi részben Jézus már nem tanít, hanem egy csodával, a tengeri vihar lecsendesítésével mutatja meg, hogy akik Isten országának szolgálatában állva különféle veszélyeket élnek át időnként, azok miként fogják megtapasztalni az Úr segítségét ezekben a szükséghelyzetekben.

A történet azzal indul, hogy egy mozgalmas nap végén Jézus kérésére a tanítványok hajóval át akarnak menni a tó túlsó partjára. Halászoknak, tapasztalt hajósoknak egy ilyen átkelés nem okozhat gondot, még este sem. Valószínűleg átéltek és túléltek már néhány tengeri vihart életük során, de most olyannyira erős volt a vihar, hogy elszállt önbizalmuk és halálfélelem vett erőt rajtuk. És mintha a velük egy hajóban lévő, de éppen alvó Mesterük iránt érzett bizalmuk is megrendült volna. Kétségbeesetten fordulnak Jézushoz, aki álmából felébresztve is rögtön átlátja a helyzetet és megszünteti a vihart, egyúttal eloszlatva tanítványai félelmét is.

Túl egyszerű volna, ha csupán azt a következtetést vonnánk le a történetből, hogy a bajban érdemes Jézushoz fordulnunk. Ennél lényegesebb, hogy az Úr minden helyzetben velünk van és a lehetetlen helyzetben is segít nekünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami felemel!

2021. január 29. – Péntek (Mk 4,26-34)

p, 2021/01/29 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34

Elmélkedés

A magvető tevékenységéről és a természet rendje szerint, de mégis titokzatosan kikelő és növekvő magokról szóló rövid tanítás, amelyet a mai evangélium első részében olvasunk, csak Márk írásában található meg. Jézus itt saját küldetésére és annak várható eredményére utal. A földműves feladata a vetés. Ezt követően a földbe került magokra már nem tud hatást gyakorolni, illetve növekedésüket sem tudja sem késleltetni, sem siettetni. A növény csírázása, kikelése a földből, növekedése és a termés hozatala már úgy történik, ahogyan azt a természet rendjét meghatározó Isten akarja. E folyamat alatt az ember legfeljebb imádkozni tud a Teremtőhöz a jó termés érdekében, de emberi tevékenységre legközelebb csak az aratáskor lesz szükség.

Az Úr feladata Isten országának hirdetése. Ezt a munkát folytatja az ő megbízása alapján az Egyház az idők végéig, a nagy aratásig, amikor újra eljön majd a világba a mi Urunk. Ez a rész tisztázza az igehirdetők szerepét. A növekedés nem az ő képességeiktől vagy adottságaiktól függ, hanem Isten kegyelmétől. Ha megtették kötelességüket és megvalósították, amit rájuk bíztak, akkor nyugodt lelkiismerettel várhatják, hogy Isten majd gondoskodik a termésről. Isten szavában olyan erő rejlik, amely bőséges termést ígér.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

2021. január 28. – Csütörtök (Mk 4,21-25)

cs, 2021/01/28 - 00:00
Egy alkalommal Jézus így beszélt hallgatóihoz: „Vajon azért gyújtanak-e lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék? Semmi sincs elrejtve, hacsak nem azért, hogy nyilvánosságra jusson; és semmi sem történik titokban, hacsak nem azért, hogy napfényre kerüljön. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá. Mert akinek van, még kap; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.” Mk 4,21-25

Elmélkedés

A tartóra helyezett és az egész házat bevilágító lámpáról szóló példázat szorosan kapcsolódik a magvetőről szóló hasonlathoz, amiről a tegnapi evangéliumban olvastunk. A magvetőről szóló tanítás magyarázata világossá tette, hogy maga Isten veti az ő igéjének, üzenetének magját az emberi szívekbe. Három dolog következik ebből: Először is, hogy Isten szava igaz és örökérvényű, az embernek tehát nincs joga ahhoz, hogy kétségbe vonja annak igazságát. Másodszor: amit Isten az ő üzenete által feltár számunkra az erkölcsileg biztosan jó és követendő az ember számára, tehát felesleges más utakat keresnünk, és az emberi gőg megnyilvánulása volna, ha nem Isten kijelentéseire, hanem saját megítélésünkre hagyatkoznánk a jó és a rossz megkülönböztetése során. Harmadszor: igencsak ajánlatos, ha nemcsak lehetőségként, hanem kötelességként tekintünk az Isten szava szerinti életre, hiszen örök sorsunkról, üdvösségünkről van szó.

Miként a lámpa fénye, ugyanúgy az isteni igazság sem maradhat rejtve, s nem is marad, hiszen az Úr tanításából senki nincs kizárva. Az Egyház évszázadok óta a Jézustól kapott küldetés tudatában folytatja a magvetést, az igehirdetést, hogy minden kor embere számára megismerhetővé váljék az üdvösség örömhíre. Isten szavának fényében az én életem célja is új megvilágításba kerül.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2021. január 27. – Szerda (Mk 4,1-20)

sze, 2021/01/27 - 00:00
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.” Mk 4,1-20

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumában a 4. fejezet kezdete jelentős fordulópontot jelent Jézus igehirdetésében. Az előzményekben megfigyelhető volt a zsidó vallási vezetők fokozódó ellenállása Jézus személye iránt, illetve az Úr tanításának elutasítása. Bár nyíltan és világosan beszélt eddig is, sokan félreértették vagy nem értették meg szavait és szándékát. Mostantól megváltozik a tanítás közlésének módszere, példabeszédekben kezd el tanítani. Tény, hogy ezek a példabeszédek már nem annyira egyértelműek és nem is érti meg mondanivalójukat mindenki. De az is tény, hogy az egyszerű, nyitott szívű emberek azonnal felfogják a példázatok értelmét. A példákkal való tanítás sajátos jelleget ad Jézus idehirdetésének. Isten országáról és annak növekedéséről kissé titokzatos nyelven szólnak, mellőzik az írástudók hagyományos magyarázatainak elemeit, de mégis közérthetően világítják meg Isten országának természetét és egyértelműen mutatják meg a hallgatóság számára a cselekvés irányát.

Az Úr világosan látja, hogy a hallgatóság közül ki az, aki befogadó, és ki az, aki kívülállóként hallgatja őt. A mai evangéliumban a különféle talajra hulló magok ezeket a csoportokat szemléltetik. Egyeseknek csak a füléig, másoknak egészen a szívéig ér el a tanítás. Én melyik csoportba tartozom?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2021. január 26. – Kedd (Mk 3,31-35)

k, 2021/01/26 - 00:00
Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!” Mk 3,31-35

Elmélkedés

Jézushoz megérkeznek a rokonai, családtagjai, köztük anyjával. Jövetelük okáról a szombati evangéliumban olvastunk: haza akarják vinni, mert az a hír járja róla, hogy „eszét vesztette.” Jézus nem jön zavarba és nem reagál indulatosan, amikor értesül jövetelükről. A helyzetet arra használja fel, hogy Isten országának egyik lényeges eleméről adjon tanítást. Az Isten országával való élő kapcsolat alapja nem a származás vagy a családi kötelék, hanem a személyes engedelmesség és Isten akaratának hűséges teljesítése. A vér szerinti, a származás szerinti kapcsolatok helyébe új kapcsolatok, a lelki kötelékek lépnek. A vér szerinti kapcsolatok egyszer biztosan megszakadnak, véget érnek, mert a halál végképp lezárja őket. A lelki kapcsolatok azonban túlélik a halált, átívelnek az örökkévalóságba.

Világosan kell látnunk, hogy Jézus nem csupán beszélt az Isten akaratának kereséséről és a neki való feltétlen engedelmességről, hanem ő maga is ilyen kapcsolatban állt a mennyei Atyával. Azért jött a világba, hogy megtegye, amit az Atya kért tőle az emberiség megváltása érdekében. Isten akaratának megismeréséhez biztos és kimeríthetetlen forrás számunkra a Szentírás. Isten akaratának teljesítéséhez igaz és legjobb példa számunkra Jézus élete. Az Istennel való élő kapcsolat legbiztosabb pontja a Krisztushoz tartozás.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2021. január 25. – Hétfő, Szent Pál apostol megtérése (Mk 16,15-18)

h, 2021/01/25 - 00:00
Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak. Mk 16,15-18

Elmélkedés

Mennybemenetele előtt a feltámadt Jézus ezt a parancsot adta az apostoloknak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Szent Pál nem hallhatta személyesen ezt a parancsot, hiszen nem tartozott a tizenkét apostol testületéhez, de miután megismerte Krisztust, életét egészen az igehirdetésnek szentelte.

Szent Pál megértette, hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének elmondását jelenti. Ezért lesz az evangélium hirdetője, szenteli egész életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek. Szent Pál apostol így foglalja össze saját küldetését a rómaiakhoz írt levelében: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.” Más fordításban így olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép között” (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás” és a „hitben való engedelmesség hirdetése” tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való engedelmességet jelenti. Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a hit hiteles hirdetőjévé.

Szent Pál arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12). E felszólításnak nem csupán Timóteus a címzettje, hanem mindazok, akik a hit terjesztésén fáradoznak.

Fontos-e számomra, hogy a hitnek és a krisztusi tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Hitem megvallásával és megélésével példakép vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!

2021. január 24. – Évközi 3. vasárnap (Mk 1,14-20)

v, 2021/01/24 - 00:00
Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt. Mk 1,14-20

Elmélkedés

Új tenger, új halászháló

Az ószövetségben és az evangéliumokban nagyon jellegzetesek a meghívás történetek, amelyek először ismertetik az Isten által megszólított, meghívott személy életének állapotát, amelyet jelképes szavakkal vagy cselekedetekkel maga a meghívás követ, s végül az illető eddigi élethelyzetének feladása, elhagyása zár le.

Az ószövetségből, a Királyok első könyvéből érdemes felidéznünk, amikor Illés próféta meghívja Elizeust. Elizeus éppen szántott, amikor Illés odalépett hozzá és ráterítette a köntösét. Ekkor az ökröket feláldozza, az ekét elégeti, annak tüzén süti meg az ökröket, aztán pedig elindul, Illés nyomába szegődik és a szolgája lesz (vö. 1Kir 19,19-21). Ámosz próféta pedig így mondja el meghívását: „Pásztor voltam és vadfügét gyűjtögettem. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!” (Ám 7,14-15).

Ezeket az ószövetségi meghívásokat követi az a leírás, amit a mai napon olvasunk az evangéliumban, Jézus meghívja az első tanítványokat. Először Pétert és Andrást, majd pedig egy másik testvérpárt, Jakabot és Jánost. A történetek itt is a meghívottak életállapotát ismertetik először: halászok voltak, akik a Galileai-tó partján élnek. Nem tanult emberek, nem írástudók, hanem egyszerű munkások, akiknek a halászat a mestersége, ebből biztosítják maguk és családjuk megélhetését. A második mozzanat az, amikor Jézus hozzájuk lép és megszólítja őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Ez az első találkozásuk, az Úr nem ismerte őket korábban, mégis meglátott bennük valamit, ami alapján úgy gondolta, hogy jó tanítványai lesznek. A meghívottak nem is tudják, ki szólította meg őket, és valószínűleg azt sem értik, mit jelenthet a nagyon talányos emberhalászat, mégsem kérdeznek vissza, nem tiltakoznak és nem aggódnak, hanem meglátnak Jézusban valamit, ami alapján rögtön döntenek, hogy ezt az embert érdemes követniük, érdemes Mesterüknek elfogadni. A harmadik mozzanat pedig az indulás, a halászháló, a bárka, a család elhagyása. A meghívásnál Jézus a kezdeményező, a meghívottak pedig engedelmeskednek és késlekedés nélkül nyomába indulnak, s ezzel azonnal megváltozik az életük.

Jézus megszólítása olyannyira erőteljes, hogy nem is meghívásnak tűnik, hanem szinte parancsnak. Ez természetesen nem veszi el emberi szabadságukat, nem szünteti meg személyes felelősségüket, hanem arra ösztönzi őket, hogy azonnal válaszoljanak a hívásra, amelyet nem kényszerből, hanem szabadon fogadnak el.

Mi a jelentősége ezeknek a meghívásoknak? Keresztelő Jánost elfogják, börtönbe vetik és hamarosan kivégzik. Az ő küldetése befejeződött, most kezdődik Jézus tevékenysége. Az Úr hirdeti az evangéliumot, az örömhírt és tanítványokat gyűjt maga köré, közösséget szervez. Tanítványai vele élnek három éven keresztül, aztán pedig az ő halálát és feltámadását követően tanúságot tesznek mindarról, amit Mesterüktől hallottak és mellette átéltek. Most elindulnak, hogy új tengert, új halászhálót és új halakat találjanak. Kihajózzanak a világ tengerére, kivessék az igehirdetés hálóját és a krisztusi hitre térőket az Egyház közösségébe vezessék. Csodálatos feladat, egy új küldetés, ami teljes odaadottságot kíván a meghívott személytől.

Az Úr hívása nekem is szól. Engem is meghív, hogy kövessem és emberhalász legyek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedett be. Segíts minket azért munkálkodni, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön. Segíts, hogy ne féljünk a megtéréstől, hanem engedjük, hogy megváltoztasd életünket! Tőled arra kapunk személyes meghívást, hogy veled legyünk, megismerjük Isten országát, megtérjünk és hirdessük az evangéliumot. Adj nekünk erőt küldetésünk teljesítéséhez, az emberhalászathoz!

2021. január 23. – Szombat (Mk 3,20-21)

szo, 2021/01/23 - 00:00
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette. Mk 3,20-21

Elmélkedés

Márk evangéliumának ezen a pontján észrevehetően megváltozik mindenkinek a hozzáállása Jézus személyéhez. Az eddig hozzá csatlakozó tanítványok nagyobb köréből Jézus kiválaszt tizenkettőt, akik ettől fogva még szorosabb kapcsolatban vannak vele. A tömegek viselkedésében megjelenik a lelkesedés, az igyekezet, a buzgóság. Nem ismernek határokat és távolságokat, mindenütt keresik őt, gyorsan terjed körükben, hogy merre jár, egymást bátorítják, hogy keressék fel a betegekkel. A vallási vezetők már nem csak maguk között beszélgetnek az új tanító ügyéről, hanem nyíltan fellépnek vele szemben.

Jézus családtagjai is megjelennek a mai evangéliumban, akiknek szintén változik a hozzáállása. Hallották a híreket Jézus cselekedeteiről és tanításáról, értesülnek a vallási vezetők ellenségesre forduló értékeléséről. Most szükségesnek tartják, hogy közbeavatkozzanak és megszüntessék a nagy felfordulást, ami családtagjuk körül kialakult. Nincs bennük semmiféle rossz szándék, csak nem értik egészen a helyzetet és hitelt adnak annak a híresztelésnek, miszerint Jézus az „eszét vesztette.” Nem akarják, hogy családjukra rossz fényt vessenek a szokatlan események, amelyek Jézus körül történnek.

Az én életemben is vannak olyan határpontok, amikor érdemes megújítanom az Úrral való kapcsolatomat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

2021. január 22. – Péntek (Mk 3,13-19)

p, 2021/01/22 - 00:00
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt. Mk 3,13-19

Elmélkedés

Az előzményekben láthattuk, hogy Jézus többféle helyszínen tanítja az embereket. Megszólal az istentisztelet helyén, a zsinagógában, belép az emberek házába és magánéletébe, a város utcáin és terein megszólítja a közösségeket, a tengerparton pedig nagy tömegek járulhatnak hozzá. A mai evangéliumban egy új helyszín jelenik meg, Jézus felmegy egy hegyre. E felmenetelnek van egy kis ünnepélyes jellege, és arra utal, hogy itt valami fontos, valami kiemelkedő fog történni. Ilyen körülmények között zajlik a tizenkét apostol kiválasztása, akiket Márk evangélista név szerint felsorol. A kiválasztásnak hármas oka van: először is az, hogy legyenek mindig vele, osztozzanak a Mester életében. Másodszor, hogy megismerjék tanítását, amit majd nekik is hirdetniük kell. Harmadszor pedig az, hogy megossza velük saját küldetését, rájuk bízza hatalmát, hogy ők is képesek legyenek a gyógyításra, Isten irgalmának közvetítésére.

Mind a meghívásban, mind a küldésben az Úr a cselekvő, ő a kezdeményező, minden tőle indul. A tanítványok elfogadják a hívást, elsajátítják Mesterük életmódját és engedelmeskednek neki, amikor szavára útnak indulnak és az Úr nevében tanítanak.

Álljunk mi is az Úr szolgálatába! Legyünk vele, mellette csendesen, hallgassuk őt figyelmesen, aztán pedig induljunk az ő szavára, hogy munkálkodjunk Isten dicsőségére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.

2021. január 21. – Csütörtök (Mk 3,7-12)

cs, 2021/01/21 - 00:00
Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe. Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse. Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő. Mk 3,7-12

Elmélkedés

A tegnapi evangélium azzal fejeződött be, hogy szombati gyógyítása miatt egyes vallási csoportok tagjai azon kezdenek tanakodni, hogy „miként okozhatnák Jézus vesztét.” Jézus személyében tehát már a kezdeti időben is ellenséget látnak. Úgy látják, hogy a vallási hagyományokat nem tartja tiszteletben, a vallási tanokat újszerűen, a megszokottól eltérően hirdeti. Az Úr fellépését tehát veszélyesnek tartják. Jézusnak tudomása van gonosz terveikről, szándékaikról, de nem ébred benne ellenérzés emiatt. Nem száll szembe velük nyíltan, nem keresi a konfliktust, nem áll le velük vitatkozni és nem kezd el dolgozni terveik ellen. Az Úr saját küldetésére koncentrál, inkább visszavonul és elmegy máshová, ahol nyugodtan taníthat és gyógyíthatja a betegeket.

Márk evangéliumának ebben a fejezetében Jézust többféle helyszínen látjuk. A zsinagógában azért van, mert a vallási életet akarja megújítani. Magánháznál, Péter házában azért van, mert küldetése az egyénekhez szól. Máskor pedig a városban van, ami arra utal, hogy küldetése a társadalomhoz, a közösséghez szól. A Genezáreti-tó, a tengerpart vidéke pedig az ő szolgálatának végtelenségét jelzi. Isten irgalmát és az Isten országáról szóló örömhírt minden embernek elhozza. Szolgálatának végtelensége az időre is vonatkozik, tanítása minden kor emberének szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2021. január 20. – Szerda (Mk 3,1-6)

sze, 2021/01/20 - 00:00
Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. Mk 3,1-6

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumának elején három olyan esetről olvashatunk, amikor Jézus a zsinagógában van. A három jelenet a korabeli zsidó vallásgyakorlat három gyengeségére mutat rá, egyúttal Jézus részéről világosan kijelölve a megújulás irányát.

Az első eset a kafarnaumi zsinagógában történt, ahol Jézus egy tisztátalan lélektől megszállt embert gyógyít meg (vö. Mk 1,21-28). A tisztátalan lélek ebben az esetben mindazt jelképezi, ami méltatlan Isten és az istentisztelet szentségéhez. Ebben az értelemben Jézus azért jött, hogy kiűzze az emberekből mindazt, mi elszakítja őket Istentől.

A második esetről a mai evangélium számol be, ennek helyszíne is a kafarnaumi zsinagóga. Itt egy béna kezű emberről van szó. A kéz bénasága, erőtlensége, tehetetlensége azt jelképezi, hogy a magukat vallásosnak tartók megfeledkeztek a jócselekedetek gyakorlásáról. Vallásosságuk csupán elméleti, de meg sem mozdítják kezüket, hogy felebarátaikkal jót tegyenek.

A harmadik jelenet helyszíne a názáreti zsinagóga (vö. Mk 6,1-6). Jézus tanít, de szavait hitetlenül fogadják, megbotránkoznak benne. Az eset azt mutatja, hogy a régi hagyományokkal nem fér össze Jézus új tanítása, és az öntelt ember képtelen a változásra. Az Úr küldetése az, hogy megújítsa az emberi szíveket, amely a vallásosság megújulását eredményezi.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket. Uram, mindent elfogadok tőled!

2021. január 19. – Kedd (Mk 2,23-28)

k, 2021/01/19 - 00:00
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.” Mk 2,23-28

Elmélkedés

Jézus tanítása és cselekedetei a törvényértelmezés és a vallásgyakorlat megújítását célozzák. A Mózes korából származó törvény, amelynek foglalata a tízparancsolat, évszázadokon keresztül szabályozta a zsidó emberek vallási és társadalmi életét. Ez idő alatt azonban a törvények eredeti isteni szándéka az emberi értelmezések vagy pontosabban félreértelmezések miatt eltorzult. Ennek példáját látjuk a mai evangéliumban, amikor a farizeusok munkának, tehát szombaton tiltott tevékenységnek minősítik azt, hogy Jézus tanítványai néhány kalászt leszednek és megesznek. A kalászok letépése ugyanis az ő szemükben aratásnak minősül. Értelmezésüket Jézus túlzónak tartja, ezért védelmébe veszi tanítványait, utalva a szombati nyugalom lényegére.

A farizeusok meg akarják mutatni, hogy mennyire fontos számukra a szombati nyugalomra vonatkozó törvények és előírások pontos megtartása. A törvény betűjét fontosabbnak tartották, mint az emberi szükséget, jelen esetben az éhséget. Jézusnak nem az a baja, hogy a farizeusok tisztelik a törvényt, hanem az, hogy valójában nem ismerik Istent, aki a törvényt adta, mégpedig az emberek javára. Jézus világossá teszi, hogy nem a külső formák megtartása a lényeg, hanem az emberi szív szándéka.

Isten parancsainak megtartása akkor válik a javamra, ha azt Isten iránti szeretetből teszem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

2021. január 18. – Hétfő, Árpád-házi Szent Margit (Mt 25,1-13)

h, 2021/01/18 - 00:00
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

A mai napon ünnepelt Szent Margit Jézusra, mint sziklára építette életét. A szerzetesi szabályok, a napirend pontos megtartása, az elöljárók iránti feltétlen engedelmesség, a mindenkori megbocsátás jellemezték őt. Lelkes szeretettel ragaszkodott az őt szerető Istenhez, mert a szeretetkapcsolat értékesebb volt számára, mint előkelő származása, királyi méltósága. Szent Margit a vezeklés csodálatos példája: nem csak a saját vétkeiért, hanem mások helyett és másokért is bűnbánatot tartott, a szenvedő Krisztus szemléléséből merített erőt és szenvedéseit másokért ajánlotta fel. Hősiessége, a magyar nemzetért való vezeklése és engesztelése tetszésre lelt Isten szemében.

Árpád-házi Szent Margit ünnepén az evangéliumban a lakodalomra várakozó tíz szűzről olvasunk. A példázat a mennyek országáról és annak eljövetelére való várakozásról szól. Emiatt helytelenül értelmeznénk, ha úgy gondolnánk, hogy önzőek és irigyek voltak azok, akik nem adtak olajukból a többieknek. A hagyományos magyarázat szerint ugyanis az olaj az emberi jócselekedeteket jelképezi, amelyek biztosítják az emberek számára az üdvösséget. Mások jócselekedeteivel dicsekedve nem juthat senki az üdvösségre, illetve ezek a jócselekedetek nem tulajdoníthatók el senkitől. A földi élet során mindenkinek elegendő ideje van ahhoz, hogy gondoskodjon a mennybe jutásról. Az üdvösség elnyeréséért való állandó fáradozás mindenkinek kötelessége és mindenkinek személyes felelőssége.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

2021. január 17. – Évközi 2. vasárnap (Jn 1,35-42)

v, 2021/01/17 - 00:00
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” Jn 1,35-42

Elmélkedés

Isten Báránya

Keresztelő János Jézusról szóló tömör tanúságtétele így szól a mai evangéliumban: „Nézzétek, az Isten Báránya!” A sajátos kifejezés mind az ószövetségben, mind az újszövetségben szerepel, illetve a szentmisében is előfordul. A Teremtés könyvének 22. fejezetéből jól ismert jelenet számunkra, amikor Ábrahám kész feláldozni fiát, Izsákot Istennek. De Isten számára nem kedves az emberáldozat, csak próbára akarta tenni Ábrahámot, ezért megállítja őt és gondoskodik róla, hogy legyen ott egy bárány, egy kos, amit aztán feláldoz Ábrahám. A kos lesz tehát az áldozati állat, a fiú, Izsák életben marad.

A húsvéti vigília ünneplése során minden esztendőben felolvassuk az Egyiptomból való kivonulás történetét. Ebben szerepel, hogy a kivonulás előtti estén minden család feláldoz egy bárányt, s annak vérével megkenik a ház ajtaját. A bárány vére jel lesz Isten angyala számára, így elkerüli a zsidók házait, ezért az elsőszülöttek megmenekülnek, életben maradnak. Csak azokban a házakban, az egyiptomiak otthonaiban halnak meg az elsőszülöttek, amelyeknek ajtaján nincs a bárány vére.

A prófétai jövendölésekben is találkozunk az áldozatra előkészített bárány képével. Az Úr szenvedő szolgájáról így jövendöl Izajás próféta: „Az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját” (Iz 53,6-7). Jeremiás próféta pedig ezt írja: „Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem” (Jer 11,19).

Az evangéliumokban elsőként Keresztelő János beszél Jézusról, mint az Isten Bárányáról. Ő az, aki magára veszi minden ember bűnét, és az ő drága és tiszta vérének ontásával törli el az emberek bűneit. Valójában Krisztus az a Bárány, akit Izsák helyett feláldoztak és minden esztendőben feláldozott húsvéti áldozati bárány is. Ő a mennyei Atya örök áldozata, aki értünk, a megváltásunkért feláldozta önmagát. Ő a szenvedő szolga, aki nem lázad, nem vádol senkit, hanem csendben odaadja, feláldozza magát irántunk érzett szeretetből.

Szent Péter apostol első levelében ezt olvassuk: „Tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán” (1Pét 1,18-19). A Szent János evangélista által írt Jelenések könyve pedig minden titkot felfed a Bárányról. Ő tudja feltörni a történelem pecsétjeit, ő ítéli meg minden ember életét, ő tárja fel mindenki előtt az igazságot. Győzelmet aratva ül a dicsőség trónján és mindenki előtte hódol.

A Szentírás kinyilatkoztatott igazsága hangzik el minden szentmisében a szentáldozás előtt: „Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isten Báránya.” A gyenge bárány Isten erejének és győzelmének a jelképe. Legyőzi a gonoszt és megszerzi az üdvösséget minden ember számára. Jézus a legértékesebb áldozatot mutatja be saját életének odaadásával a kereszten.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

2021. január 16. – Szombat (Mk 2,13-17)

szo, 2021/01/16 - 00:00
Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte. Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” Mk 2,13-17

Elmélkedés

Jézus korábbi csodái azt igazolták, hogy nemcsak a testi betegségeket képes megszüntetni isteni erejével, hanem a bűnök eltörléséhez, megbocsátásához is hatalma van. A test és a lélek gyógyítása nem kötődik egymáshoz minden esetben. A mai evangéliumban szereplő Lévi esetében nincs szó betegségről. Ő egy egészséges ember, akit azonban a foglalkozása miatt mindenki megvet és bűnösnek tart. A vámosok általában zsidó származásúak voltak, akik az idegen, elnyomó római hatalmat szolgálták ki azzal, hogy beszedték a vámot és az adókat. Mivel önmagában a rómaiak elnyomása sem tetszett a zsidóknak, akik érthető módon független államot szerettek volna, ezért a rómaiaknak való adófizetés sem volt kedvükre. Ezt tovább nehezítette az adószedők kapzsisága, akik a maguk hasznának növelése érdekében igyekeztek minél több pénzt beszedni.

Egy ilyen embert hív meg követésére Jézus. A meghívásnak Lévi rögtön engedelmeskedik, miként ehhez hasonlóval az első tanítványok esetében már találkoztunk. Az ő élete is megváltozik, otthagyja a vámasztalt, korábbi bűnös életének jelképét. A történet folytatásaként a következő jelenetben már az ő házában van Jézus, aki tanúságot tesz arról, hogy küldetése a bűnösökhöz szól.

Meghallom-e Jézus hívását és megbocsátó szavát? Készen állok-e arra, hogy kövessem az Urat és a tanítványa legyek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

2021. január 15. – Péntek (Mk 2,1-12)

p, 2021/01/15 - 00:00
Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!” Mk 2,1-12

Elmélkedés

Miként az előzményekben a lepra az ember bűnösségét jelképezte, ugyanúgy a bénultság ennek a jele a mai evangéliumban, de ennél a csodánál hangsúlyozottabban jelenik meg az a gondolat, hogy a gyógyítás a bűntől való szabadulást jelenti.

A történetben szereplő személyt erőtlenné, magatehetetlenné teszi a betegsége, a bénasága, ezért mások segítségére szorul. Négyen viszik Jézus elé, mert egyetlen lépést sem képes a maga erejéből megtenni. Négyen, akik nem ismernek lehetetlent, s akik számára semmi nem lehet akadály, hogy elérjék céljukat. Meggyógyítani nem tudják, de a tőlük telhető legtöbbet teszik meg családtagjuk vagy társuk gyógyulása reményében és érdekében. Kafarnaum lakóiként ők is értesülnek Jézus korábbi csodás tetteiről, s miután elterjed annak híre, hogy visszatért a városba, rögtön hozzá indulnak a beteggel. És a csoda az Úr szavára megtörténik, a beteg azonnal járni tud, a saját lábán járva hagyja el a házat. És közben megtörténik a másik csoda, bűnei bocsánatot nyernek.

Milyen jó, amikor vannak olyanok, akik segítenek másokat abban, hogy az Úr elé kerüljenek! Mindegy, hogy testi betegségről vagy lelki bajról van szó, Jézus mindenkin tud segíteni. Milyen jó, amikor egyesek olyan erős hittel és bizalommal fordulnak Istenhez, ami megszünteti az akadályokat! Milyen jó, amikor a bűn okozta sebzettségnél nagyobb az isteni irgalmasságba vetett bizalom!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát! Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá!

2021. január 14. – Csütörtök (Mk 1,40-45)

cs, 2021/01/14 - 00:00
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés

Jézus korában a lepra egy elterjedt bőrbetegség volt, amelyet a korabeli orvosi módszerekkel nem tudtak gyógyítani. A betegség terjedésének megakadályozása érdekében egyetlen lehetőség volt: a betegeket el kellett különíteni az egészségesektől. A mózesi törvénykönyvek különös figyelmet szentelnek a leprás betegségnek, illetve annak, hogy mi a teendő gyógyulás esetén. A leprások nem vehettek részt a közösségi eseményeken, különösen is az istentiszteleteken, elkülönített telepeken éltek, semmilyen módon nem érintkezhettek az egészséges emberekkel. Ha valaki meggyógyult a betegségéből, akkor a pap nyilvánította őt gyógyultnak és fogadta vissza a közösségbe. Ezekről a törvényi előírásokról és korabeli szokásokról hűen számol be a mai evangéliumi részlet.

Az egykori elképzelés szerint a lepra, mint testi betegség a bűnt, mint az emberi lélek betegségét jelezte. A leprás megtisztítása által az Úr megmutatja, hogy isteni erejével képes mind a test, mind a lélek gyógyítására. Megszünteti az ember bűnös állapotát, eltörli bűnét, hogy újra Isten elé járulhasson.

A jelen eset kulcseleme az akarat. A leprás gyógyulni akar, ezért nem törődik a távolságtartásra vonatkozó előírásokkal. Aztán kifejezi, hogy véleménye szerint csupán Jézus akaratán múlik, hogy segít-e rajta. Az Úr pedig kifejezi, hogy igen, ő is azt akarja, hogy a leprás megtisztuljon.

Szeretném-e, akarom-e, hogy Jézus megszabadítson bűneimtől?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk.

2021. január 13. – Szerda (Mk 1,29-39)

sze, 2021/01/13 - 00:00
Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Jézus a nyilvánosság előtt gyógyított, kiűzte a gonosz lelket egy emberből. A mai részben elvonul a nyilvánosság elől, betér egy házba, Simon Péter házába. Egy olyan házba, ahol éppen szükséghelyzet van, Péter anyósa lázas beteg. Ezt Jézus a tanítványaitól tudja meg, ők mondják el neki rögtön megérkezését követően. Láthatjuk, hogy a tanítványokban hamar bizalom ébred Jézus iránt. Korábban mindössze egyetlen csodát láttak tőle, a gonosz kiűzését, de ez elég nekik ahhoz, hogy most is az ő segítségét kérjék. Az Úr pedig késlekedés nélkül segít, meggyógyítja az asszonyt.

Időközben gyorsan elterjed Jézus előző csodájának híre. Mire beesteledik az egész város tudomást szerez arról, hogy Jézus mit tett. Kafarnaumban néhány száz ember lakhatott abban az időben, és a település életét alaposan felbolygatta az eset. Az emberek logikusan gondolkodnak: aki egy megszállottat képes meggyógyítani, annak bizonyára más betegségek felett is van hatalma. Az érkezők még nem Jézus tanítására kíváncsiak, hanem a betegeket viszik hozzá, hogy gyógyítsa meg őket s az Úr teljesíti kérésüket.

Ezt követően az evangélium második szakasza mégsem a csodás gyógyításokban jelöli meg Jézus küldetésének lényegét, hanem az evangélium hirdetésében. A csodák tehát nem öncélúak, hanem megerősítik Jézus szavainak, tanításának igazságát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva