Megemlékezés az I. világháború hősi halottairól
Május 24-én, az esti szentmise után emlékeztünk meg a templomban az I. világháború kitörésének centenáriumáról. Május utolsó vasárnapja a Magyar Hősök Napja, mely emléknapot 1924-ben iktattak törvénybe, de a szocializmus évei alatt feledésbe merült. Az alábbiakban Farkas Kristóf Vince sorait közöljük:
Tisztelt megemlékezők!
Több mint 60 év után itt Jászfényszarun, a mai estén tisztelgünk az I. világháborús hősi halottak emléke előtt. Egy olyan emléknapot elevenítünk fel újra, melyet 1924 és 1945 között rendkívül nagy figyelem mellett ünnepeltek meg. A kommunizmus térnyerését követően viszont hosszú évtizedekre elfeledtették ezt a napot.
A magyar országgyűlés 1924-ben a világháború kitörésének 10. évfordulóján új törvényt hozott a magyar hősök emlékének megünnepléséről.Idézem a törvény 1. §-át:
„A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsőséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élő és jövő nemzedékek örök okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a "Hősök emlékünnepét" - a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.”
A törvény hatására Jászfényszarun is elkészült a monumentális hősi emlékmű, mely körül évről-évre emelkedett hangulatú, nagyszabású megemlékezések zajlottak.
Mai tisztelgésünk különösen is aktuális, hiszen idén emlékezünk meg az I. világháború kitörésének 100. évfordulójáról. Arról a négy hosszú éven át tartó háborúról, amit a korban még csak „Nagy háborúnak” neveztek, mert nem tudták, hogy az I. világháborút lezáró súlyos és igazságtalan békediktátumok egy újabb, még pusztítóbb nagy háborúhoz, a II. világháborúhoz vezettek, melynek során a Földet a végső pusztulás veszélye fenyegette. A diktátumok többek között Németországot súlyosan megalázták, Magyarország területeinek pedig 2/3-át elvették.
Közismert, hogy az I. világháború kitörésére a Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban történt merénylet miatt került sor. 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák két pisztolylövéssel meggyilkolta –az egyébként magyargyűlöletéről ismert – Ferenc Ferdinánd trónörököst és nejét. Tisza István magyar miniszterelnök diplomáciai úton szerette volna rendezni a konfliktust, azonban az osztrák vezetésnek sikerült elhallgattatnia. A gyilkosság hatására az Osztrák-Magyar Monarchia vezetői az arrogáns és nem túl jelentős Szerbia megbüntetését határozták el. Az események azonban a július 28-i hadüzenet hatására nagyon felgyorsultak. Hamarosan a németek hadat üzentek az oroszoknak és a franciáknak. Válaszul az angolok és a franciák is hadat üzentek a Monarchiának. Tehát egész Európára átgyűrűzött a Balkánról a háború.
A háború során immár két hatalmi csoportosulás a Központi Hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar Monarchia, Törökország és Bulgária) és az Antant hatalmak (többek között Franciaország, Anglia, Oroszország, 1915-től Olaszország, 1916-tól Románia) álltak egymással szemben.
A korabeli jászsági sajtó – Jászapáti és Vidéke – 1914. augusztus 1-i tudósítása szerint:
„A mozgósítást a város lakossága megnyugvással; sőt örömmel fogadta… és az első hívó szóra mámoros lelkesedéssel sietett a zászló alá minden polgára a honnak. Ezrek és ezrek szálltak fegyverbe a királyi parancs elhangzása után, s megindult egy hatalmas, félelmetes, rettenetes szuronyerdő a monarchia dicsőséges hadserege – Szerbia ellen. …A tartalékosok és a népfelkelők, még a 42 éves családapák is látható lelkesedéssel mentek a nemzeti becsület védelmére.”
A Jászságból behívott katonák nagyobb számban a 29. honvéd gyalogezredben, a 68. császári és királyi gyalogezredben és a 13. jászkun huszárezredben harcolták végig a háborút. (A Jászságból a 32. közös gyalogezredhez és a 24. közös tábori vadászzászlóaljhoz, a 7. 8. 10. közös és az 1. magyar királyi honvéd huszárezredekhez, kis létszámban a haditengerészet katonái között, valamint a tüzérségnél is szolgáltak a 10. 11. 12. tábori ágyús ezredben, a 4. tábori tarackos ezredben, a 4. hegyi tüzérezredben, a 7. önálló vártüzér zászlóaljban, és a magyar királyi honvéd tüzérség 1. és 7. ágyúsezredében.)
A világháború gyorsnak ígért csatái azonban nagyon hosszúra nyúltak. A háború 4 éve alatt összesen 68 millió katonából közel 15 millió fő hunyt el. A több mint 3,5 millió főnyi magyarországi katona közül pedig több mint fél millió fő hősi halottként veszett oda a háborúban.
Bár a Monarchia csapatai számtalan győzelmet arattak és a katonák az ellenség földjén álltak, mégis 1918 őszére a lelkesedést a kilátástalanság váltotta fel. 1918. október 17-én Tisza István elismerte a háború elvesztését. A borzalmas 1918-as őszirózsás forradalom hatására a Károlyi Mihály által vezetett kormány került hatalomra, aminek egyik fontos feladata az volt a királyság eltörlése mellett, hogy a katonaságot az ellenség földjéről visszarendelte és szélnek eresztette. A katonák részéről így ért véget a háború. Magyarország szempontjából pedig a végzetes Trianoni békediktátummal. Erre is emlékezünk.
A mi világháborús emlékművünk két oldalán 186 hősi halott katona neve szerepel. A legújabb kutatások szerint azonban még ez a névsor sem teljes, hiszen néhány hősi halott nevére a kutatók csak napjainkban bukkantak rá. Emlékezzünk kegyelettel és szeretettel rájuk. Az emlékművön szereplő nevek javarésze mihozzánk, kései utódokhoz is kötődik, hiszen őseinket és rokonaink emlékét őrzik.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Emlékezésünket folytatva kérem, hallgassák meg a világháborúban részt vett néhány magyar katonának a leveleiből vett részleteket.