Plébániatemplomunak rövid története

Közreadta Pető István, kedd, 2011, április 19 - 09:05

A legújabb eredmények alapján tudjuk, hogy a jászok 1242 utáni betelepülésükkor már többségében bizánci keresztények voltak, hiszen sírok feltárásában gyakoriak a kis bronz kereszttel való temetkezések. A Magyar Királyság Szent Istvánnal a Római Katolikus Egyházat választotta. Az 1054-ben bekövetkezett nagy egyházszakadás után a római és a bizánci egyház külön vált, egymást nem fogadták el, ezért találkozhatunk „pogány jászok” említésével, akik még a XV. században is „csökönyösen ragaszkodnak” régi vallásukhoz.

Palugyai Imre régi egyházi iratokból jutott arra a következtetésre, hogy jász plébániák már 1332-ben már megvoltak. Azonban az 1332 és 1337 között szedett pápai tizedjegyzékben még nem találkozhatunk jász plébániákkal, mert a jászokat, mint „frissen megtért” keresztényeket megkímélték a tized fizetése alól. Jászfényszaru első írásos említése 1433-ból maradt ránk egy oklevélből, amelyben Szentandrás pusztáért való küzdelmek kapcsán tűnik fel. Ez időben telepedhettek le a jászok a Zagyvától keletre eső Kisárok melletti területre, amelyről 1801-ben Horváth Péter ezt írta: „Itt metszi a Zagyvát a Kisárok és a fényszarui templom is a Kisárok fölé van építve.” 1459-ben a település már, mint önálló jász-szék működött élén a jászkapitánnyal. Mint önálló szék nagy hatalomra tett szert.

Fontos tudni azt is, hogy a szomszédos kozmadamjánszállási jászok Négyszállási László jász nemes hatalmaskodásai miatt Fényszaruba menekültek. Így hát egy erős, virágzó települést sejthetünk a korabeli Fényszaru mögött. Ezért vált szükségessé egy jelentős kőtemplom építése is, - valószínűleg a kedvelt ferences barátok közreműködésével-, akik jelentős szerepet játszottak a jászok római katolikus vallásra térítésében, valamint az azt követő lelkipásztori szolgálatban.

A templom a középkorra jellemzően keletelt, a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű egyhajós gótikus teremtemplomok mintájára épült. A hajó egyik és másik oldalán 5-5 faragott élű támpillérrel a szentély 3 támpillérrel és az északi oldalon sekrestyével épült fel. A szentélyt kétszakaszos keresztboltozattal látták el, míg a hajót valószínűleg nem boltozták be. Az építéshez felhasznált köveket a gyöngyössolymosi kőbányából szerezték be. A középkori falusi gótikára jellemző csúcsívben végződő tölcsérablakok megtalálhatóak a főhajó és a szentély ablakain is, azonban a csúcsíves végződések feltárása, megkeresése eddig nem történt meg. A szentélyt és a hajót a középkori sajátosságú diadalív köti össze, valamint a támpillérek e korra jellemzően faragott élűek. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a XV. században felépült templom szintje jóval mélyebben feküdt a templom mai szintjénél. Ezt látszik igazolni, hogy az északi oldalon levő később épült kriptába belelóg a nyugati oldaltól számított második támpillér, ami ez időben még a járószint volt. A templom a török korban a területen átvonuló katonáknak köszönhetően többször jelentősen megrongálódott. 1643-ban a településnek már nem volt ereje a templom kijavításához, így az újjáépítéshez a nagykőrösi hívektől kaptak jelentős adományt.

A törökkor elmúltával sok jász településtől eltérően Fényszarun nem emeltek új templomot, hanem a meglévőt építették csak át. A munka 1702-ben veszi kezdetét, amikor a viszonylag ép szentélyt kijavítva, a barokk kor szokása szerint teljesen átépítették a főhajót. Így a szentély keresztboltozatát meghagyva, az ablakokat félkörívessé alakították át. A főhajó részben romossá vált falait újjáépítették a támpilléreket meghagyták, majd a korra jellemző módon 4 szakaszból álló fiókos dongaboltozattal fedték be. Ekkor látták el a sekrestyét két szakaszból álló egyszerű keresztboltozattal. Ekkor épült a hajó nyugati végében a kántorkórus is, mely két dór stílusú kőoszlopon nyugszik. Az északi oldalról csigalépcső vezet fel a karzatra, ahol később orgona került elhelyezésre. A főhajó déli oldalához kapcsolva a 2. és a 3. támpillér közé emeletes „kiskórust” építettek melynek földszintjén kőkeretes ajtón léphettek be az ún. „koldusok templomába”.

Ekkor épült meg a hajó nyugati végéhez kapcsolódó 4 szintes saroktámpilléres torony, melynek földszintjén nyílik a templom kapuja. Az északi saroktámpillér tetején kezében kettős apostoli keresztet tartva Szent István, míg a déli saroktámpilléren Szent László kőből faragott szobra áll.

A torony 2. szintjén a kelti oldal kivételével ellipszis alakú kőkeretes ablakokat készítettek. A 3. szinten szintén a keleti oldal kivételével félköríves kőkeretes ablakokat találhatunk. Itt a keleti oldalon ajtót építettek, ami a kórushoz vezetett, így a harangozó közvetlenül a kórusfeljáróról tudott a toronyba felmenni. A 4. szinten már mind a négy égtájban ugyanolyan ablakok találhatók, mint a 3. szinten. A torony tetejére barokkos ívű szép toronysisakot készítettek, melyet fazsindellyel fedtek be. Az átalakítás során a templom gótikus jellegét elfedték, ezért a templomot újnak mondták. 1759-ben a nagyarányú népességszaporulatnak és a visszatelepülők számának növekedésének köszönhetően szükségessé vált a templom bővítése. Ezért a régi templomhajó északi falát átvágva boltíves átjárókat építettek meg. A mellékhajót 4 szakaszból álló csehsüvegboltozattal fedték be, alá kriptákat építettek. Így a templom immár 5 oltárral rendelkezik. Ezt követően újabb templombővítésre már nem került sor. Azonban nem várt építkezés nehezítette meg a község életét, hiszen 1912. augusztus. 3-án villám csapott a torony faszerkezetű sisakjába. A villámcsapás következményeként az egész torony leégett.

Az újjáépítés már 1913-ban megindult és még ez évben be is fejeződött. A torony képe jelentősen nem változott, bár a toronyóra fölé új díszesebb párkányt húztak. Ekkor készült a torony új immár rézlemezzel fedett és szépen aranyozott sisakja

Templomunk kiállva a százados pusztításokat, így átépítve is a város legrégebbi, legszebb és legértékesebb műemléke. Az 1999-es felújításnak köszönhetően ma kívül-belül teljesen megújulva várja a betérőket.

Azonban sajnos ez idáig az egész templom és környékének szakszerű feltárása, kutatása még nem történt meg, pedig a Jászság egyik legépebben megmaradt középkori temploma sok eddig ismeretlen dologra deríthetne fényt.

Farkas Kristóf Vince
Jászfényszaru, 2004

Kategóriák 

Helytörténet
© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva