A Vinculum Caritatis Családi Közösség történetének gyökerei az 1940-es évek elejéig nyúlnak vissza, az alapító családok családfői ugyanis a jezsuiták támogatásával megindított Szív-testőr mozgalom tagjai voltak. A családi ág két csoportban alakult ki, az egyik együtt a közösség fogadalmas magjával 1949-ben, a másik 10 évvel később az ismétlődő házkutatások és a vezetők letartoztatása miatt csak 1959-ben. Vácz Jenő atya is segítette a családi ág mindkét csoportját lelki vezetéssel, lelkigyakorlatokkal.A háborús években, és az azt követő időszakban csak időnként volt alkalom a találkozásra. Egy-egy fedő szervezetet (kertészkedő, turista…stb) azonban ki kellett találni, hogy ne keltsenek feltűnést. Sokszor találkoztak a Belvárosi Templomban a 12-es szentmiséken, ahol Balázs Lajos plébánost szívesen hallgatták, amíg az atyát 1951.ben be nem börtönözték. Az 56-os forradalom után találtak igazán egymásra az alapító családok. A formálódó közösség élete rejtett volt, mert mindig fennállt a lebukás veszélye. A családi ünnepeknek álcázott összejöveteleken beszámoltak egymásnak az elmúlt időszak eredményeiről, kudarcairól, a gyermeknevelés és a házas együttélés problémáiról, az anyagiakkal való gazdálkodásról. A lelkiség sokszorosított anyagait a sorozatos házkutatások miatt gyakran meg kellett semmisíteni.

Ilyen előzmények után 1959. július 2.án, Sarlós Boldogasszony ünnepén alakult meg egy budai lakásban az Institutum a Caritas Fidelis, vagyis a Hűséges Szeretet Közössége. Palánkay Gausz Tibor S.J. atya szentmisét mutatott be egy oltárrá vált íróasztalon, majd az alapítók fogadalmat tettek.

Az illegalitás nyomasztó éveiben a szervezés a konspiráció veszélye miatt sejt rendszerű volt, csak szűk körben ismerték egymást a közösséghez tartozó családok, igaz még 1960. július 6-án Ráckevén a megalakulás 1. évfordulóján az Institutum minden tagja jelen volt.

Az egyik alapító, Kassai Jánosné így emlékszik vissza: „A Közösség számomra elsősorban erőt jelentett, amit az együttlét adott. A találkozások egyik legnagyobb élménye az volt, hogy nagyon őszinték voltunk egymáshoz. Megbeszéltük életünk minden testi, lelki, anyagi problémáját. Nemcsak megbeszéltük, hanem megoldásokat is kerestünk. Mivel nemcsak saját ötleteinket vettük számításba, hanem azokat egyúttal az  Evangélium fényébe is helyeztük, így feleletet kaptunk olyan aktuális kérdésekre, amelyek akkor foglalkoztattak bennünket (gyermeknevelés, szülőkkel való kapcsolat, gyermekvállalás, munkahelyi gondok, az Egyházról való vélekedés)”.

A rendszerváltoztatást követően a Családi Közösség fokozatosan megerősödött.

A közösség alapítójának, a Páternek volt kedves hasonlata az eperbokor mintájára élő, növekedő közösség. A szeretet forradalmát az eperbokor életerejéhez hasonlította: „az eperbokor, amint jó talajba mélyítette gyökereit, amint megerősödött, íme:- zöldell, virágzik, gyümölcsöt hoz, majd kis indát indít ki önmaga köré, amelyben új életerő rejtezik. Ezt a kis indát segíti, hogy szintén gyökeret verjen, megerősödjék, virágozzon és gyümölcsöt hozzon”.

Minden új kis eperbokornak ez a természete: önmaga él, virul, közben új és új életet fakaszt.

Az „új generáció” az eperbokor szép, új hajtásaként az ország egyre több helyén „gyökeresedett meg”. 1996.ban, az egyházi jóváhagyást követőenaz ország különböző részein erősödött meg 1-1 „eperbokor”, így futott a budapesti „epertő apostoli indája” Erdőtelekre, Győrbe, Hevesre, a Jászságba, Kápolnásnyékre, Kiskunfélegyházára, Makóra, Monorra, Püspökszentlászlóra, Szegvárra, Szentendrére és Tarrósra.

„Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel." 2Tim 4,2

A Vinculum Caritatis Családi Közösségtagjaiolyan családok és egyének, akik a Közösség szellemében törekszenek az evangéliumi tanácsok állapotuk szerinti követésére. Erre évente az ünnepi szentmisén ígéretet tesznek.Az evangéliumi tanácsok –a szegénység, tisztaság és engedelmesség állapotunk szerinti- megélésével,  a havonkénti családtalálkozók mélyüléseivel, a tavaszi és őszi lelki napokkal, a nyári lelkigyakorlatokkal és az egész napunkat átszövő életmisénkkel igyekszünk mindannyian életerős, "apostoli" eperindákat növeszteni, hogy ne csak mi teremjük Krisztus életének maradandó gyümölcseit, hanem, a környezetünkben élők is gyökeret verjenek a szeretetben. Evagelizációs feladatunk a keresztény család eszméjének terjesztése és a család keresztény életének segítése.  /családi liturgia, szentóra/

Minden apostoli munkánk legfőbb célja a szerves egyházközség megvalósítása, a plébánossal egységben munkálkodva. Itt mutatkozik meg kézzelfoghatóan „az egyházi közösség, mint jel, és mint a szeretet tanúbizonysága”.Így épül Krisztus Titokzatos Teste és válnak szervessé egyházközségeink. Elérhetőségünk: www.vinculumcaritatis.hu