Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 31 perc 40 másodperc

2022. augusztus 3. – Szerda (Mt 15,21-28)

sze, 2022/08/03 - 00:00
Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz szellem!” Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!” Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!” Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!” Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!” És a lánya meggyógyult még abban az órában. Mt 15,21-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban egy kánaáni asszony fordul Jézushoz, hogy gyógyítsa meg beteg lányát. Más alkalmakkor az evangélista inkább a csoda leírására helyezi a hangsúlyt, itt viszont a Jézussal folytatott párbeszéd kap nagyobb szerepet, valamint az asszony hite. A csoda tényét egyetlen mondattal említi meg, az egész rész az asszony kitartó kérését mutatja be.

Amikor az asszony előáll kérésével, Jézus először „szóra sem méltatta” (Mt 15,23). Ekkor ő megismétli kérését. Úgy tűnik, hogy Jézus már továbbhalad, de ő hangosan kiáltozik utána. A tanítványok nem az asszony meghallgatását kérik Mesterüktől, hanem azt, hogy küldje el, utasítsa vissza, de Jézus erre nem hajlandó. Talán furcsának tartjuk Jézus elutasítását, aki sem az asszony, sem a tanítványok kérésére nem tesz semmit. Arra hivatkozik, hogy küldetése csak az Izraelben élőkhöz szól és nem Kánaán egész földjének lakóihoz. A pogány (nem zsidó) asszony kitartó kérése viszont végül meghozza eredményét és megtörténik a csodás gyógyulás. Mondhatjuk, hogy az asszony legyőzi Jézust a vitában. Kérésében olyannyira kitartó, annyira okosan érvel, hogy Jézus meglátja hitét, rendíthetetlen elszántságát. Kérésének ismételt előadása tolakodásnak tűnik, de mégsem követelőző. Hite alázatossá teszi, s ennek jutalma lesz a gyógyítás.

Hittel, alázattal, bizalommal és kitartóan érdemes Istenhez imádkozni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

2022. augusztus 2. – Kedd (Mt 14,22-36)

k, 2022/08/02 - 00:00
Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!” Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak. Mt 14,22-36

Elmélkedés

Jézus vízen járásának történetével Máté evangélista azt akarja igazolni olvasói számára, hogy Jézus valóban Isten. Az Úr isteni képességéről árulkodik ugyanis az a tény, hogy képes a víz színén járni, anélkül, hogy elmerülne. Nem vonatkoznak rá a fizikai törvények, pontosabban isteni erejével képes föléjük kerekedni. Rendkívüli képességét még inkább kiemeli az a mozzanat, hogy más ember, jelen esetben Péter apostol nem képes ugyanerre, hanem kételkedése miatt süllyedni kezd a vízben. Itt azonban érdekes a háttérben húzódó lelki vonal is, hiszen mindaddig, amíg a hit bátorságával lépett Péter a vízre, tudott néhány lépést tenni, de amikor eltölti őt a félelem és a kételkedés, azonnal süllyedni kezd. Az Úr menti meg őt ekkor. Jézus nem engedi, hogy kétségeink miatt elvesszünk, hanem irgalmasan felemel minket, kiemel abból, ami a vesztünket jelenthetné. Talán csak egy kiáltás, egy fohász szükséges az én részemről, amellyel megmentőmhöz fordulok segítségért.

Mesterük sikeres és apostoltársuk sikertelen vízen járását látva az apostolok jogosan vonják le a következtetést: Jézus valóban az Isten Fia. De nem csak ők ismerik ezt fel, hanem a nép is, amely azonnal hozzá viszi a betegeket, hogy gyógyulást nyerjenek. A gyógyító csodák szintén Jézus istenségéről tanúskodnak. A hit csodát eredményez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!

2022. augusztus 1. – Hétfő (Mt 14,13-21)

h, 2022/08/01 - 00:00
Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is. Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek maguknak!” Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két halunk.” Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!” Miután megparancsolta, hogy a tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket. Mt 14,13-21

Elmélkedés

Az emberi nyomorúságot és szegénységet látva szánalom ébred bennünk. Kiben ne keltene együttérzést a nélkülözők szükséghelyzete? Szeretnénk változtatni a helyzeten, de sok esetben kevés ehhez az erőnk, tehetetlennek érezzük magunkat.

Jézus is megtapasztalt élete során hasonlót, miként erről a mai evangéliumban olvasunk. A sajnálat és a szánalom érzése rögtön cselekvésre indítja. Először azt látja, hogy tömegesen jönnek hozzá az emberek és rengeteg beteget hoznak. Máté evangélista Jézus érzését és cselekedetét így írja le: „Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket.” Lám, Jézus nem tehetetlen, nem erőtlen, hanem isteni hatalmát arra használja fel, hogy jót tegyen az emberekkel. Nem erőfitogtatásról van itt szó, hanem arról, hogy az isteni irgalmasság cselekedetekben ölt testet. Ezt követően a mi Urunk újabb szükséghelyzettel szembesül, az embereknek nincs ennivalója. E helyzeten szintén egy csodával segít, megszaporítja az öt kenyeret és a két halat, hogy mindenki jóllakjon.

A kenyérszaporítás eseménye előrevetíti az utolsó vacsora csodáját. Krisztus ekkor is ételt ad apostolainak, a kenyérben önmagát, saját testét adja. Meghívása a szeretetlakomára minden szentmisében megismétlődik felénk. Az Úr jelenvalóvá lesz az Oltáriszentségben, hogy önmagát adja nekünk lelki táplálékul.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Hozzád megyek, aki a kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül benned van üdvösségünk!

2022. július 31. – Évközi 18. vasárnap (Lk 12,13-21)

v, 2022/07/31 - 00:00
Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete. Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? - Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Lk 12,13-21

Elmélkedés

Gazdagodj lelkiekben!

Az anyagi javakhoz való helyes hozzáállásról és az anyagiasság veszélyeiről tanít Jézus a mai evangéliumi példabeszéddel. Figyelmeztetéseit az előzi meg, hogy valaki egy családi örökségi vita eldöntését kéri tőle. A Jézushoz lépő személy azt kéri, hogy testvérét szólítsa fel az örökség egy részének, a neki jogosan járó vagyonrész átadására. Ez valószínűleg előzőleg nem történt meg, ezért az illető segítséget kér. A kor szokásai szerint az emberek nem csupán vallási kérdésekkel kapcsolatban fordultak az írástudókhoz, hanem jogi ügyekben is. Ez történik most is, az illető egy ilyen ügyben kéri Jézus közreműködő segítségét. Ő viszont azt érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Pénzügyi, anyagi kérdésekben nem kíván állásfoglalást tenni, mert ez távol áll küldetésétől. Következetességét jelzi, hogy amikor az írástudók kérdezik őt a császárnak fizetendő adóval kapcsolatban, akkor is röviden hárítja el magától az ügyet (vö. Mt 22,15-22).

A példázatban szereplő ostoba ember szerint egy nagyobb vagyon megszerzése kellő jólétet biztosít számára, de arra nem gondol, hogy bármikor eltávozhat az életből, és akkor teljesen hiábavaló volt a fáradozása. A pénz hiába tölti meg zsebeinket, ha jócselekedetek hiányában üres marad a szívünk, és nem lesz olyan kincsünk, ami a mennyországban is annak számít. Jézus ajánlása szerint az a leggazdagabb ember, akinek semmire sincs szüksége, mert Isten az ő gazdagsága. A példa rávilágít a kapzsiság lényegére: egyrészt a minél nagyobb vagyon megszerzésének vágyára, másrészt az ahhoz való ragaszkodásra. Aki ily módon a földi kincsekhez köti magát, elfelejti a legfőbb emberi célt, az üdvösséget. Jézus más utat, a lelkiekben való gazdagodást ajánlja tanítványainak. A pénz utáni sóvárgás, a mohóság, a vagyonszerzés vágya, a kapzsiság azért bűn, mert ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével és elfordítja az ember szívét Istentől.

A munka a vagyonszerzés egyik lehetséges módja. A munka értéket teremt és maga is érték. Könnyű azonban túlzásba esni. A munka mennyiségével is és azzal is, hogy az embernek mi a célja a munkával. Sokan így bátorítják magukat: „Nincs időm megállni, nincs idő a pihenésre, folyton dolgozni kell.” A telhetetlenség is fűti az embert, aki egyre többet akar birtokolni, megszerezni. Először csak magának gyűjtöget, majd a gyermekeinek akar házat építeni, utána pedig azt érzi kötelességének, hogy unokái megélhetéséhez is hozzájáruljon. A munka mókuskerekében pörgő emberek azt gondolják, majd később megállnak, lesz idejük kipihenni magukat. Valójában akkor már késő lesz.

Talán hasonlóan gondolkodott az evangéliumi példabeszédben szereplő gazdag ember is. Jézus esztelennek nevezi őt, mert csak magára gondol, csak a jelenben él és nem gondol másokra, nem gondol végső sorsára. Az esztelen gazdag személyében napjainkban is sokan felismerik vagy felismerhetnék magukat. Aki átadja magát az anyagi jólétnek és önmagát hajszolja annak érdekében, hogy minél több dolgot birtokolhasson, könnyen megfeledkezik Istenről. Aki az anyagi javak bűvöletében él, könnyen megfeledkezik a lelki dolgokról.

Érdemes hinnünk abban, hogy Isten nagyobb boldogságot szán nekünk, mint amit bármiféle földi kincs nyújthat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni gondviselésben bízzunk! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2022. július 30. – Szombat (Mt 14,1-12)

szo, 2022/07/30 - 00:00
Amikor Heródes Antipász, a negyedes fejedelem meghallotta a Jézusról szóló híreket, azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János: ő támadt fel a halálból, azért van ilyen csodatevő ereje.” Heródes ugyanis annak idején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki fivérének, Fülöpnek a felesége volt. János ugyanis figyelmeztette: „Nem szabad őt feleségül venned!” Heródes emiatt ki akarta végeztetni Jánost, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás leánya a vendégek előtt táncolt. Ez nagyon megtetszett Heródesnek, ezért esküvel ígérte, hogy bármit is kér, megadja neki. A leány, mivel anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” Erre a király elszomorodott, de esküje és a jelenlevő vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda neki (Keresztelő János fejét). Erre elküldvén lefejeztette Jánost a börtönben. Fejét elhozták egy tálon, és odaadták a leánynak; ő meg elvitte anyjának. Akkor János tanítványai eljöttek, elvitték a holttestet, és eltemették. Majd felkeresték Jézust, és mindezt hírül adták neki. Mt 14,1-12

Elmélkedés

A keresztény igehirdetés előszeretettel állítja párhuzamba Keresztelő János és Jézus életét, illetve halálát. A mi szempontunkból most azt érdemes kiemelni, hogy mindketten a megtérésre való felszólítással kezdték meg küldetésüket. A bűnbánattartás, mint az Istenhez való közeledés jele és feltétele a későbbiekben is jelentős szerepet játszott tanításukban. Keresztelő János eredményes munkáját az jelzi, hogy emberek tömegei mentek hozzá, hogy a bűnbánat jeleként megkeresztelkedjenek nála. Jézus pedig számos alkalommal kijelentette, hogy küldetése a bűnösökhöz is szól és van hatalma a bűnök megbocsátására.

Helyesnek tűnik az a megállapítás, hogy ha csak a bűnt ítélték volna el és nem beszéltek volna az ember felelősségéről, akkor Jánost nem fejezték volna le és Jézust nem feszítették volna keresztre. Napjainkban is divat a bűnről, mint az embertől független tényezőről beszélni, de téves minden ilyen nézet. A bűnt mindig az ember követi el, aki felelős tettéért. Ez nem a bűnös elítélését jelenti, hanem következetes felszólítás arra, hogy az ember felelős minden bűnös cselekedetéért és vállalni kell annak következményeit. Ugyanakkor azt az üzenetet is közvetítenünk kell a bűnösök felé, hogy Isten nem büntetni akarja őket, hanem mindenkor irgalmas és megbocsát. A bűntől való megszabadulás lehetőségét Isten mindenkinek a szentgyónásban kínálja fel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtoklunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.

2022. július 29. – Péntek, Szent Márta, Mária és Lázár (Jn 11,19-27)

p, 2022/07/29 - 00:00
Abban az időben: A zsidók közül sokan jöttek Máriához és Mártához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni!” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!” Jn 11,19-27

Elmélkedés

A korábbi időkben csak Mártáról emlékeztünk meg ezen a napon, de 2021-től a három testvért, Mártát, Máriát és Lázárt együtt ünnepeljük július 29-én. Az evangélium Márta és Jézus beszélgetését örökíti meg a feltámadásról. Jézus már napokkal barátjának, Lázárnak halála után érkezik meg Betániába, Lázár már négy napja a sírban van. Márta úgy véli, hogy testvérének halála megelőzhető lett volna, ha a betegségről értesülvén Jézus azonnal elindul és meggyógyítja Lázárt, hiszen más esetekben is megmutatta már, hogy képes csodás módon gyógyítani. E véleményét nyíltan megmondja Jézusnak, s ebből egy kis szemrehányást is kiérzünk. Jézus nem sértődik meg, megérti a gyászoló testvér fájdalmát, s tudja, hogy az elkeseredettség szól belőle. Mindjárt bátorítani kezdi őt, a feltámadásról beszél neki, mégpedig nem csak általánosságban, hanem Lázár vonatkozásában. Márta kifejezi, hogy hisz a feltámadásban, de ő nem arra gondol, hogy Jézus visszahívja a földi életbe testvérét, hanem arra, hogy a végső időkben feltámad majd az örök életre. Ezt követően Jézus kimegy a sírhoz, és előhívja Lázárt, feltámasztja őt a halálból.

Márta és Jézus beszélgetését a halottak feltámadásáról olvasva szembetűnik, hogy olyan párbeszédről van szó, amely magán hordozza annak ismeretét, hogy Jézus feltámadt a halálból, azaz már megfogalmazódik benne az első keresztény közösség hite.

A Jézusban való hitünk egyik legfontosabb eleme az, hogy hiszünk az ő feltámadásában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján!

2022. július 28. – Csütörtök (Mt 13,47-53)

cs, 2022/07/28 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?” „Igen!” – felelték. Erre így folytatta: „Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő.” Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét. Mt 13,47-53

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszéd-sorozat utolsó eleméhez értünk. Jézus itt egy halászhálóhoz hasonlítja az országot, amely mindenféle halat kifog a tengerből. A példázat mondanivalója összecseng a búzáról és a konkolyról mondott hasonlat üzenetével. A jók és a rosszak együtt élnek ebben a világban mindaddig, amíg Isten ítéletet nem tart. Emberileg talán sokszor siettetnénk az ítéletet, de Isten türelmet gyakorol mindenki iránt. Várakozásának értelme az lehet, hogy igazságossága nem éri utol azonnal az embert, hanem mindenki lehetőséget kap a javulásra.

E példázat újabb oldalát mutatja meg az Isten országának, tudniillik azt, hogy mindenki meghívást kap. Tévedés volna ugyanis az Isten országát csupán a látható Egyház tagjaira leszűkíteni, hiszen az isteni működés annak keretein kívül is megtapasztalható. Az Isten országa a személyekre, a közösségekre és az egész világra vonatkozik, s annak folyamatos megvalósulása azt jelenti, hogy az isteni törekvés, üdvözítő szándék állandóan átformálja, megújítja az embereket és a világot. Ez a törekvés felismerhető, megtapasztalható, s arra ösztönöz, hogy együttműködjünk vele.

Vajon engem átformál, megújít ez az isteni erő? Növekszik-e bennem Isten országa? Kész vagyok-e együttműködni Istennel, hogy az ő országa növekedjék általam? Örömmel tölt-e el, hogy Isten jelen van az életemben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

2022. július 27. – Szerda (Mt 13,44-46)

sze, 2022/07/27 - 00:00
Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt. Mt 13,44-46

Elmélkedés

Jézus két újabb példabeszédét olvassuk a mai evangéliumban az Isten országáról. Az első szerint egy földműves ember valamilyen kincset talál. Nem a saját földjén dolgozik, ezért úgy szerzi meg a kincset, hogy mindenét eladja, megveszi a földet, s ezzel az ő tulajdonába kerül a kincs. Erkölcsi szempontból kifogásolható a cselekedete, hiszen nem tudjuk, hogy adott-e akkora összeget a földért, amennyit a benne rejlő kincs érhetett. A hasonlatban azonban nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindenáron meg akarta szerezni a kincset és ezért hajlandó volt mindenét eladni.

A második példabeszédben szereplő kereskedő szintén meg akar szerezni egy kincset, egy értékes igazgyöngyöt, s mindenét el kell adnia ahhoz, hogy meg tudja azt vásárolni. Az ő cselekedetével kapcsolatban nem merül fel bennünk semmiféle erkölcsi aggály, nem sejtünk semmiféle csalást, mert aligha adták el neki áron alul az igazgyöngyöt. Az ő szándéka is az volt, hogy birtokolja a kincset.

A két hasonlat értelme ugyanaz: az Isten országa megszerzendő kincs az ember számára. Késznek kell lennünk arra, hogy az evilági javakról lemondjunk annak érdekében, hogy a miénk legyen, pontosabban bennünk is megvalósuljon az Isten országa. Úgy szerzem meg Isten kegyelmét, hogy napról napra mindig többet adok életemből Istennek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem. Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

2022. július 26. – Kedd (Mt 13,36-43)

k, 2022/07/26 - 00:00
Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!” Mt 13,36-43

Elmélkedés

A mai evangélium megértésében segít, ha röviden felidézzük a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet (vö. Mt 13,24-30). A gazda szolgái jó magot vetnek a földbe, de éjszaka a gonosz konkolyt, azaz gyomnövényt vet közé. A gonosz mesterkedése azonban csak valamivel később, a vetés kikelése után derül ki. Ekkor a szolgák azonnal nekifognának a konkoly kiirtásának, de a gazda ezt nem engedi, hanem hagyja mindkettő növekedését, és csak az aratáskor történik meg a hasznos és a haszontalan növények szétválasztása. A tanítványok azért kérik Jézus magyarázatát a hasonlattal kapcsolatban, mert bizonyára ők sem értik a gazda viselkedését. Miért hagyja a gonosz növekedését, miért nem lehet azonnal elpusztítani? Erre a válasz az lehet, hogy Isten türelmes, s türelmével lehetőséget ad a gonoszoknak életük megváltoztatására, megjavítására.

A magyarázatban hangsúlyt kap a végső időkben bekövetkező ítélet. Elképzelhető, hogy az ezzel kapcsolatos kijelentéseket nem Jézus tette, hanem Máté evangélista az első keresztény közösségek várakozását fogalmazza meg, amely közösség tagjai az Emberfia közeli visszatértét és ítélkezését várták. Az Úr igehirdetésében, tanításában ugyanis az ítélet helyett inkább kerül előtérbe az emberek üdvözítése, mintsem megítélése, bár a bírói feladat valóban az Emberfiáé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.

2022. július 25. – Hétfő, Szent Jakab apostol (Mt 20,20-28)

h, 2022/07/25 - 00:00
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” Mt 20,20-28

Elmélkedés

Az isteni akarat idővel átalakítja az emberi szándékokat és elképzeléseket. Nem az emberi akarat megszüntetéséről vagy annak kényszerítéséről van itt szó, hanem arról, hogy az ember lassanként egyre jobban megismeri Isten akaratát és annak szolgálatába állítja életét, hogy így helyes mederbe kerüljenek szándékai.

A mai napon Szent Jakab apostolt ünnepeljük, aki testvérével, Jánossal együtt végigjárta a lelki átalakulásnak ezt az útját. Neki is voltak elképzelései Jézus messiási uralmáról és azzal kapcsolatban is nagyszabású tervei voltak, hogy neki milyen szerepe lehet majd. Dicsőség, uralkodás, hatalom jellemezték elképzeléseit, amely idővel szolgálattá, önfeláldozássá, vértanúsággá alakult át. E lelki érésnek, fejlődésnek hátterében nem egyszerűen csak Jézus szavai álltak, hanem sokkal inkább az Úr példája, aki tanítványaitól, különösen is apostolaitól azt várja, hogy osztozzanak sorsában.

Lehetnek az életben nekem is nagyszerű terveim, csodálatos elképzeléseim jövőmmel kapcsolatban, de Isten nem képes-e még ennél is jobbat, csodálatosabbat kigondolni? Vajon hajlandó vagyok-e elindulni az apostolokéhoz hasonló úton? Kész vagyok-e arra, hogy Istennek engedelmeskedjek? Az isteni akarat idővel átalakítja az én emberi szándékaimat és elképzeléseimet is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

2022. július 24. – Évközi 17. vasárnap (Lk 11,1-13)

v, 2022/07/24 - 00:00
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát: Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.” Azután így folytatta: „Tegyük fel, hogy valamelyikteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá, és ezt mondja: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem, s nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak neked. Mondom nektek: Ha nem is kelne fel, hogy adjon neki barátságból, erőszakossága miatt mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Mondom tehát nektek: Kérjetek, és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan apa, aki követ ad fiának, mikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” Lk 11,1-13

Elmélkedés

A legértékesebb kérés

Minden vallási közösségnek vannak saját imái, amelyről könnyen fel lehet ismerni, hogy egy személy melyik csoporthoz tartozik. A keresztények közös imája a Miatyánk, amelyet szerte a világon imádkoznak Krisztus követői.

A mai vasárnap evangéliumában arról olvasunk, hogy a tanítványok az imádkozó Jézust látva azt kérik, hogy tanítsa meg őket imádkozni. A kérés teljesítésére ő a Miatyánk néven ismert imádságot mondja nekik. Az Úr imája forradalmi szemléletváltást hozott az imádkozásban. Jézus ugyanis arra bátorít minket, hogy Istenre ne úgy tekintsünk, mint az egész világ teremtőjére és mindenható urára, amely természetesen igaz rá, hanem mint barátra, családtagra, atyára. Istennek ilyen módon való megszólítása rögtön bensőségesebbé teszi az imádkozást. Talán mi magunk is könnyen abba a hibába esünk, hogy úgy tekintünk az imára, mint az Isten és az ember közötti kapcsolatra, de olyan helyzetben, hogy az ember világa és az Isten világa egymástól távol van és az ima kapcsolatot teremt a két távoli világ között. Jézus szavai szerint egészen más a kapcsolat az Isten és az ember között, hiszen családtagok vagyunk, mi Isten gyermekei, ő pedig a mi mennyei Atyánk.

Ebből az alaphelyzetből nézve egészen természetes az, hogy gyermeki bizalommal fordulunk Istenhez kéréseinkkel, aki szeretettel figyel ránk és szeretettel gondoskodik földi és örök életünkről. A napjainkban sokat emlegetett emberi méltóság Isten ajándéka számunkra, s e méltóság alapja az, hogy Isten gyermekei vagyunk. E méltóságunk tudatában imádkozzunk mindig Istenhez!

Amikor Jézus megtanítja, tanítványaira bízza a Mi Atyánk kezdetű imát, akkor nem csupán imádkozni tanítja őket, hanem útmutatást is ad az ő követéséről. Krisztus tanítványainak megkülönböztető jelévé válik, hogy Atyának szólítják, szólíthatják Istent, akire életüket bízzák. Jézus tanítványai Isten országát várják és állandóan annak megvalósulásán dolgoznak. A mindennapi kenyér kérése arra utal, hogy Istentől várjuk mindazt, ami az életünkhöz szükséges. A legbátrabb kérésnek azt nevezhetjük, hogy Istenhez fordulhatunk bűneink bocsánatáért, aki irgalmasságában eltörli azokat, de egyúttal az ő jóságát utánozva nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak. A gonosz lélek kísértéseitől ugyan Isten nem óv meg bennünket teljesen, de erőt ad ahhoz, hogy elutasítsuk azokat és mindig Istent válasszuk, megtartva az ő törvényeit. A kitartó imádkozás az Isten melletti hűséget és kitartást eredményezi.

Amikor imáinkban Istenhez fordulunk, valamiféle jót szeretnénk elérni, megszerezni. Nem anyagi javakra, hanem inkább lelkiekre gondolhatunk. E javakat Istentől várjuk, tőle kérjük. Imádságunkkal tehát elismerjük, hogy szükségünk van Isten segítségére. A kitartóan végzett imádság és kérés mögött természetesen nem követelőző lelkület húzódik meg. És nem számíthatunk arra sem, hogy Isten minden kérésünket feltétlenül teljesíti. Ehelyett kettős bizalom él bennünk. Egyrészt reméljük, hogy meghallgat minket, másrészt bízunk abban, hogy a javunkra váló kérések teljesülnek.

Isten mindig többet ad nekünk, mint amit mi kérünk tőle. A legértékesebbet szeretné mindannyiunknak megadni: az üdvösséget. Kérjük ezt imáinkban a magunk és szeretteink számára. Ez a legértékesebb kérés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor teljesítetted tanítványaid kérését és imádkozni tanítottad őket. Most mi is azt kérjük tőled, hogy taníts minket imádkozni, taníts bennünket a helyes imára! Az életszentség és az üdvösség elnyerésének biztos eszköze a szüntelen imádkozás. Te nem üres szavakat kívánsz tőlünk, hanem figyelmes elmét, odaadó akaratot és megtisztult szívet. Tisztítsd meg gondolatainkat és érzéseinket az imádság által! Add, hogy újjászülessünk a szüntelen imádság által! Add, hogy hitünkben növekedjünk az imádság segítségével! Add, hogy megtaláljuk az imádságban a mennyei Atyához vezető utat!

2022. július 23. – Szombat, Szent Brigitta, Európa társvédőszentje (Jn 15,1-8)

szo, 2022/07/23 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz. Mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Elmélkedés

Szent Brigitta ünnepén a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszédet olvassuk. Jézus példabeszédének értelme világos: Krisztus tanítványa úgy kapcsolódik Mesteréhez, mint a szőlővesszők a szőlőtőhöz. A kapcsolat nem egyirányú, hanem kölcsönös. Ahogyan ő ragaszkodik hozzánk, úgy kell nekünk is kitartanunk mellette, és ahogyan ő szeret minket, úgy kell nekünk is szeretnünk őt.

A példabeszéd egyik kulcsszava az „igazi.” Jézus ezzel kezdi szavait: „Én vagyok az igazi szőlőtő.” Az ószövetségi írásokban, főként a prófétai jövendölésekben gyakran szerepel az a hasonlat, amely szerint a választott nép az Isten szőlőskertje. A nép az Isten tulajdona, ahogyan a szőlőskert a gazdájáé. A hasonlat tehát a nép és Istene közötti szövetséget jelképezi. Jézus valójában önmagára alkalmazza ezt a korabeli emberek számára jól ismert hasonlatot. Azzal, hogy „igazi szőlőtőnek” nevezi magát, azt állítja, hogy a régi szövetség helyébe újat hoz ő, az új szőlőtő. Isten új választott népéhez azok tartoznak, akik Jézushoz és az ő közösségéhez kapcsolódnak.

A közösség belső megosztottsága, valamint a külső üldözések azt eredményezhetik, hogy valaki leszakad a szőlőtőről, azaz eltávolodik Krisztus szeretetétől. Annak érdekében, hogy valamennyien megmaradjunk szeretetében, a közösség belső egységének megteremtésére és megőrzésére kell törekednünk, és erősítenünk kell egymást, hogy a külső nehézségeket és a támadásokat is elviseljük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!

2022. július 22. – Péntek, Szent Mária Magdolna (Jn 20,1-2.11-18)

p, 2022/07/22 - 00:00
A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés

A keresztény hagyomány és az evangéliumok beszámolói szerint Mária Magdolna volt az, aki húsvétvasárnap hajnalban először ment Jézus sírjához és ő találkozhatott elsőként a Feltámadottal. Szent Mária Magdolna mai ünnepén ezt a jelenetet, ezt a találkozást idézi fel az evangélium. A történetből, Mária Magdolna példájából megérthetjük, hogy aki ott időzik még a halott Jézus mellett is, és aki nem hagy fel a kereséssel, az megláthatja az Urat. Ha türelmesen várok az Úr érkezésére, megjelenésére, akkor biztosan találkozhatok vele.

A sorok között olvasva észre kell vennünk a történet más üzeneteit is. Többek között azt, hogy Jézus visszatérése a halálból nem a tanítványaihoz való visszatérését jelenti elsősorban, hanem visszatérését a mennyei Atyához, akitől a világba jött. Nem azért támad fel, hogy néhány alkalommal megmutassa magát az embereknek, hanem hogy visszatérjen az Atyához, megmutatva az utat, amelyen mi is a mennybe juthatunk. Elindulunk-e ezen az úton Krisztussal?

Vegyük észre azt is, hogy Jézus testvéreinek nevezi mindazokat, akik számára Mária Magdolna elviszi a feltámadás hírét. Ez az örömhír az apostoloknak, a tanítványoknak és mindenkinek szól, aki hisz őbenne. Mária Magdolna nekünk is elhozza a hírt, mi is Krisztus barátai, követői, tanítványai, sőt testvérei vagyunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

2022. július 21. – Csütörtök (Mt 13,10-17)

cs, 2022/07/21 - 00:00
A tanítványok egyszer odamentek Jézushoz, és megkérdezték tőle: „Miért szólsz a néphez példabeszédekben?” Ő így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országa titkait, nekik ez nem adatott meg. Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek hozzájuk példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, hallgassanak, de ne halljanak, és ne értsenek, és így beteljesedjék rajtuk Izajás próféta jövendölése: Hallván hallotok, és mégsem értetek, nézvén néztek, de mégsem láttok; megkérgesedett ugyanis e népnek szíve: Fülükkel restül hallanak, szemüket behunyják, hogy a szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, és a szívükkel ne értsenek, s meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket. De boldog a ti szemetek, mert lát, és boldog a ti fületek mert hall! Bizony, mondom nektek, sok próféta és igaz vágyott látni, amit ti láttok – és nem látta; vágyott hallani, amit ti hallotok, – és nem hallotta.” Mt 13,10-17

Elmélkedés

Jézus, aki kiváló szónok és tanító volt, a néphez intézett beszédeiben szívesen használt példázatokat. Ezeket a hasonlatokat azok is könnyen megértették, akik nem voltak tanultak, hiszen a mindennapi életben sokszor találkozhattak olyan esetekkel, amelyek a példázatok tartalmát alkották. Gondoljunk csak a pásztorról, a szőlőmunkásokról szóló példabeszédekre, vagy a magvetőről szólóra. A mai evangéliumban ez utóbbival kapcsolatban kérdezik meg tanítványai Mesterüktől, hogy miért tanítja a népet példabeszédekben. Jézus válasza is egy kicsit példabeszéd-szerű, hiszen nem biztos, hogy mindenki megértette.

A feleletből kiderül, hogy ami az egyik ember számára könnyen érthető és megjegyezhető, ugyanaz mások számára, akik magukat bölcsnek és okosnak gondolják, nehezen felfogható. A példabeszédek ugyanis nem passzív hallgatást kívánnak, hanem gondolkodásra késztetik a hallgatóságot, amelyre nem mindenki kész. Az elbizakodottak azt hiszik, hogy számukra senki sem tud újdonságot mondani, ezért bezárják szívüket a tanítás előtt. Elzárkóztak az igazság elől, vagyis behunyták szemüket vagy befogták fülüket. A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik, azon, hogy megérzi-e, hogy a hasonlat tulajdonképpen róla szól, s megvan-e benne a készség, hogy a hallottak tanulsága szerint változtasson életén. Hogyan hallgatom Jézus tanítását?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2022. július 20. – Szerda (Mt 13,1-9)

sze, 2022/07/20 - 00:00
Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Mt 13,1-9

Elmélkedés

Máté evangéliumának előző fejezetei részletesen ismertették Jézus tanítását az Isten országáról, amelyet a hegyi beszédben mondott el, majd pedig azoknak a csodáknak a felsorolása következett, amelyek igazolták Isten országa megvalósulását. Ezt követően a farizeusok és írástudók által kezdeményezett viták következtek. A most kezdődő 13. fejezetben az evangélista visszatér Jézus tanításához, példabeszédek következnek az Isten országáról. A helyszín most nem egy hegy, hanem a Genezáreti-tó partja, Jézus egy bárkából tanítja a népet, amely ismételten nagy számban gyűlik össze körülötte.

Elmélkedésünkben nem mehetünk tovább annak megemlítése nélkül, hogy az evangélium keletkezésének idején a bárka, a hajó a krisztusi közösség, az Egyház jelképe. Azok a keresztények, akiknek Máté evangélista szánta írását, az Egyházban már olyan közösséget láttak, amelyre Jézus rábízta tanítását, s amely a megbízásnak köszönhetően hitelesen közvetítette ezt a tanítást.

A magvetés, az igehirdetés, a krisztusi tanítás továbbadásának feladatát tehát az Egyház végzi, mert maga az Úr bízta meg ezzel. Akik nyitott szívvel hallgatják és hittel elfogadják a krisztusi igazságot, valamint döntést hoznak, hogy a megismert tanítás szerint fognak élni, azok beszállnak a bárkába, csatlakoznak az Egyház közösségéhez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

2022. július 19. – Kedd (Mt 12,46-50)

k, 2022/07/19 - 00:00
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Mt 12,46-50

Elmélkedés

Máté evangélista leírásából nem derül ki, mi lehet az oka annak, hogy megjelenik Jézusnál anyja és rokonsága. Márk evangélista azzal magyarázza fellépésüket, hogy Jézus személyével kapcsolatban rosszindulatú híresztelések kezdenek terjedni. Ezek hátterében azok az írástudók és farizeusok állnak, akik azt terjesztik, hogy Jézus az ördögök fejedelme segítségével képes kiűzni a gonosz lelkeket a megszállottakból.

Máté azonban nem említi meg ezt a lehetséges indokot. Ő arra törekszik, hogy a krisztusi közösség számára fogalmazzon meg egy fontos tanítást. Jézus saját családjának tekinti azt a közösséget, amely tanítványaiból áll. Természetesen nem arról van itt szó, hogy megtagadja származását, elutasítja rokonságát, ezért ne az édesanyja vagy családja iránti tiszteletlenséget gondoljuk kijelentése hátterében. Természetes családján túl Jézus egy másik, egy népesebb családot, egy nagyobb közösséget hoz létre mindazokból, akik őt követik és tanítása szerint élnek. Az ő tanítványának, követőjének lenni megtiszteltetést jelent az ember számára, amelynek örömét az első keresztények már megérezték. Amikor a keresztény közösségre, az Egyházra, mint családra gondolunk, akkor ebben nem csak Jézushoz fűződő kapcsolatunk jelenik meg, hanem az is, hogy testvéri szeretettel kell lennünk egymás iránt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.

2022. július 18. – Hétfő (Mt 12,38-42)

h, 2022/07/18 - 00:00
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” Mt 12,38-42

Elmélkedés

Jónás próféta személye és cselekedete az újszövetségi eseményekkel párhuzamba állítva kétféle jelet ad, mindkettő szép számmal előfordul az igehirdetésben. Jónás egyrészt Jézus előképének tekinthető. Ahogyan három napon át a hal belsejében volt, s onnan élve került elő, ugyanúgy a halott Jézust három napig zárta magába a föld, mígnem feltámadt, azaz élőként állt újra az emberek elé. Jónás példája ugyanakkor egy másik párhuzamot is rejt magában. Istentől azt a feladatot kapta, hogy megtérést és bűnbánatot hirdessen Ninive lakosai számára, akik hallgatván a figyelmeztetésre kiérdemelték Isten irgalmát. Jézus szintén azért jött el a mennyei Atyától, hogy megtérést hirdessen. Aki hallgat szavára és kész bűnbánatot tartani, számíthat Isten megbocsátására.

A hívő ember számára szinte minden Isten jelenlétének és szeretetének a jelévé válhat, míg a hitetlen mindebből a szeretetből semmit sem érzékel, akármennyi jel is veszi körül. Lehet, hogy nem kellene jeleket követelnünk, miként a mai evangéliumban szereplő farizeusok tették, hanem észre kellene vennünk ezeket a jeleket és meg kellene értenünk őket. Jó volna megtanulnom minden nap odafigyelni arra, hogy Isten mit akar nekem mondani vagy adni, milyen jóban akar részesíteni. Észreveszem-e azokat a jeleket, amelyeket Isten mutat nekem, s vezeti velük életemet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2022. július 17. – Évközi 16. vasárnap (Lk 10,38-42)

v, 2022/07/17 - 00:00
Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” Lk 10,38-42

Elmélkedés

Kétféle lelkület

A mai evangéliumban szereplő Márta és Mária annak a Lázárnak voltak a testvérei, aki Jézusnak volt a barátja, s akit az Úr feltámasztott a halálból. A testvérek a Jeruzsálemhez közeli Betánia nevű településen laktak. Jézus többször is megszállhatott náluk útja során, most is hozzájuk tér be. Abban a korban az asszonyok dolga a házimunka végzése és a gyermekek felnevelése volt. Márta azt a női szerepet gyakorolja, amit elvártak tőle. Vendég érkezett a házhoz, akit ki kell szolgálni. Helyzetéből érthető a méltatlankodása, hiszen a hagyományos szereposztás szerint testvérének, Máriának is ugyanez lett volna a kötelessége. A történet első meglepetése az, hogy Mária nem női szerepe szerint cselekszik. Nem a munkát akarja megtagadni, hanem hallgatni szeretné Jézust, s ezzel olyat tesz, amit egy nőtől nem vártak abban az időben. Ugyanakkor Jézus is meglepetést okoz, mert férfiként nem teszi helyre Máriát, nem utasítja őt, hogy inkább végezze az asszonyi munkát, akkor sem, amikor Márta méltatlankodik.

Az esetet Lukács evangélista egyrészt azzal a szándékkal mutatja be, hogy érzékeltesse azt a különbséget, ahogyan Jézus és a korabeli zsidó tanítók viselkedtek a nőkkel. A zsidó törvények szerint a vallási tanításokat a nőkkel ugyanúgy tilos volt közölni, mint a pogányokkal, a zsinagógai istentiszteleten nem vehettek részt és nem olvashatták a mózesi törvényt. Jézus elutasítja ezt a felfogást és találkozik asszonyokkal, elfogadja gondoskodó szolgálatukat, vallási kérdésekről beszélget velük. Olyan határt lép át ezzel, amelyet egy mélyen vallásos zsidó ember, főként egy rabbi soha nem lépett volna át.

Az evangélista másik szándéka a két különböző lelkület, gondolkodás, viselkedés bemutatása Márta és Mária személyén keresztül. Márta tudja a szerepét, azt teszi, amit egy asszonynak tennie kell, ha vendég érkezik a házba. Mária kilép ebből az asszonyi szerepkörből, mert szívesebben hallgatja az Úr tanítását.

Mindennapi életünkben sokszor okoz nehézséget a két magatartás helyes arányának megtalálása. Az egyik oldalon azt mondják, hogy majd akkor imádkozom és törődök a lelkiekkel, ha elvégeztem a munkámat, aztán valahogy sosem ér véget a munka és nem jut idő Istenre. A másik oldalon meg azok állnak, akik a lelkiekkel való törődésre és a vallási teendőikre hivatkozva elhanyagolják mindennapi kötelességeiket. Egyik sem helyes. Jusson idő mind az imára, mind a munkára! A sorrend Jézus szerint a lelkiekkel kezdődik.

A cselekvés és a szemlélődés sokszor úgy mutatkozik meg, mint az Egyház kettős feladata: a világ szolgálata és Isten szolgálata. Az első az evilági tevékenység, a második az Isten felé irányuló természetfeletti küldetés. Jézus szavaiban azt érezhetjük, hogy nem lehet e két dolgot egy szintre helyezni, mert nem egyenértékűek. El kell fogadnunk azt az igazságot, hogy az embernek egyénileg és a közösség tagjaként a világ megszentelésére, keresztény szellemmel való átitatására kell törekedni, amely tevékenység a hitből és az Egyház természetfeletti küldetéséből fakad. Az is igaz továbbá, hogy a világ felé fordulás végső soron a hit megőrzését és erősödését is szolgálja. Ezt a cselekvést mégsem tekinthetjük egyenrangúnak az istentisztelettel. Az istentisztelet elsőbbséget élvez az Egyház küldetésében, ez az a „jobbik rész”, amiről Krisztus beszél.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor betértél Márta és Mária házába, elfogadtad a szolgáló szeretetet Mártától és örömmel fogadtad a tanításodra figyelő Máriát. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és a becsületes munkának, Mária pedig a lelki élet, az Istenre figyelés és az imádkozás példája. Segíts minket, hogy megtaláljuk e kettő egyensúlyát az életünkben! A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás Istenhez emeli lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is Isten felé haladunk. Vezess minket, Urunk, a mennyei Atyához!

2022. július 16. – Szombat (Mt 12,14-21)

szo, 2022/07/16 - 00:00
A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.” Mt 12,14-21

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet előzménye az, hogy Jézus meggyógyította egy ember béna kezét (vö. Mt 12,9-14). Mivel a gyógyítás szombaton történt, a farizeusok nehezményezték azt, mert munkának, a nyugalom megszegésének minősítették Jézus cselekedetét. Miközben ők félrevonulnak és arról beszélnek, hogy miként állítsák félre Jézust, az Úr továbbmegy, s a hozzá érkező újabb betegeket is meggyógyítja. Azt látjuk tehát, hogy az egyik oldalon a farizeusok szándékosan keresik az alkalmakat, hogy miként tudnának Jézus szavaiba és tetteibe belekötni, a másik oldalon pedig Jézus igyekszik elkerülni a vitalehetőségeket, ezért tiltja meg a gyógyult személyeknek, hogy beszéljenek arról, hogy mi történt velük, ki szüntette meg betegségüket.

A gyógyítást követően Izajás próféta egyik jövendölését olvassuk (vö. Iz 42,1-4), amely részlet Isten szenvedő szolgájáról szól. Nem Jézus mondja el, nem ő alkalmazza önmagára ezt a szöveget, hanem Máté evangélista illeszti be írásába. Az a szándéka ezzel, hogy bemutassa: az eljövendő Messiásról, Isten küldöttéről, Isten szolgájáról szóló prófétai jövendölések Jézus személyében teljesedtek be. Ezt igazolják az ő cselekedetei, gyógyításai és csodái. Jézus személyében az irgalmas Isten küldötte jár a földön és segít az embereken.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

2022. július 15. – Péntek (Mt 12,1-8)

p, 2022/07/15 - 00:00
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Mt 12,1-8

Elmélkedés

A Biblia tanúsága szerint a legkorábbi időkben a szombati pihenőnap megtartásának elsősorban emberiességi oka volt. E napon a rabszolgák és a dolgozó emberek egy kis pihenéshez jutottak a heti munkavégzés után. A későbbi időkben egyre inkább előtérbe került a szombati nyugalom vallási oldala, hiszen e pihenéssel az emberek magát Istent utánozták, aki a teremtést követően a hetedik napon megpihent. Így vált vallásos célúvá a szombat, amely napot az emberek Istennek és a közösségi istentiszteletnek szenteltek. A farizeusi törvénymagyarázat idővel számos tilalmat csatolt a szombathoz. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy a vallási cél háttérbe került, s az előírások külső megtartása vált céllá.

A farizeusok értelmezése szerint a kalászok leszedése munkának számított, ezért Jézus tanítványai e cselekedetükkel megszegték a törvényt, s Mesterük nem figyelmeztette őket erre. Válaszában Jézus azokat bírálja, akik kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és megfeledkeztek annak lényegéről, az Isten felé fordulásról. Fizikailag ugyan megtartották a szigorú előírásokat, de közben nem teljesítették a szeretet kötelességét. Ezt utasította el Jézus, aki szerint az irgalmasság és a szeretet gyakorlása fontosabb a szombati nyugalomra vonatkozó törvénynél.

A mi heti pihenőnapunk a vasárnap, Krisztus feltámadásának napja. Mire használom ezt a napot?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindannyiunkat meghívsz arra, hogy apostolaid, küldötteid legyünk a világban. Azt kéred tőlünk, hogy hirdessük evangéliumodat és tanúságot tegyünk rólad. Apostoli küldetésünket nem egyedül, hanem közösségben kell teljesítenünk, valódi szeretetközösségben Krisztussal, az Egyházzal és egymással. Csak így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretet érintésére.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva