Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 25 perc

2022. március 28. – Hétfő (Jn 4,43-54)

h, 2022/03/28 - 00:00
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után). Jn 4,43-54

Elmélkedés

A nagyböjt folyamán olvasott evangéliumi történetek fokozatosan vezetnek minket a hit útján, a feltámadásba vetett hit útján. Jézus csodái azt jelzik az embereknek, hogy rendkívüli hatalommal, természetfeletti erővel rendelkezik. Képes gyógyítani, képes megszüntetni mind a lelki, mind a testi bajokat. Jézus képes arra, hogy halálos betegségben szenvedőket meggyógyítson, ahogyan erről a mai örömhír beszámol. A tisztviselő és a családja azt gondolja, hogy fia hamarosan meghal, de Jézus azzal bátorítja, hogy él a fiú. S valóban, abban az órában fordul jobbra állapota. Az elbeszélésben nem maga a csoda a legfontosabb az evangélista számára, hanem annak megerősítése, hogy a tisztviselő „hitt Jézus szavaiban.” Ez az ember nem látta, nem tapasztalta meg a csodát, de már hitt Jézusnak. Bizonyítékok nélkül is hitte, hogy Jézus szavára teljesült kérése és ebben a hitben távozik.

A későbbiekben majd Jézus halottakat támaszt fel, amely csodák szintén előre jelzik a feltámadás titkát, s erősítik a hitet. Jézus cselekedeteit tekintsük olyan jeleknek, amelyek a mi hitünket erősítik. Ne csodákra várjunk és ne kívánjunk rendkívüli jeleket! Ha hiszünk Jézus szavában, ő segíteni fog nekünk.

A nagyböjtben érdemes elgondolkodnom: a születés és a meghalás, az élet és a halál titka láttán ébred-e bennem hit?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Atyám, te irgalmas szívvel hívsz engem, hogy találkozzak veled. Te nem elítélsz, hanem kiemelsz bűneimből és elindítasz egy új úton. Be kell ismernem, hogy sokszor ítélkezem embertársaim felett, és köveket ragadnék a kezembe, hogy a bűnös elnyerje méltó büntetését. A könyörtelen ítélkezés elnyomja szívemben a megbocsátás lelkületét. Te feltétel nélkül megbocsátasz mindenkinek, nekem is. Ezt a feltétel nélküli megbocsátást szeretném megtanulni, s gyakorolni embertársaim felé. Segíts, hogy szívemben őszinte bűnbánat ébredjen, és tudjak mindenkinek megbocsátani!

2022. március 27. – Nagyböjt 4. vasárnapja (Lk 15,1-3. 11-32)

v, 2022/03/27 - 00:00
Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is nélkülözni kezdett. Erre elment, és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz. Az atya odaszólt a szolgáknak: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.” Erre vigadozni kezdtek. Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött, és kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki. Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült.” Lk 15,1-3. 11-32

Elmélkedés

Az Atya házában és szívében

Jézus példabeszéde megrendítő módon mutatja be az ifjú lázadását apja iránt, felelőtlen döntését és könnyelmű távozását, vagyonának elpazarlását értelmetlen élettel, valamint az idegenség és a sötétség napjainak kilátástalanságát. Döbbenten figyelünk az események előrehaladtára, melynek során a fiú elveszíti emberi méltóságát és szégyellnivaló helyzetbe kerül. E mélypont, ahonnan már aligha lehet mélyebbre süllyedni, felébreszti benne a honvágyat, eszébe juttatja az atyai házat, ahol korábban biztonságban, szeretetben élhetett. Nem kis bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak induljon hazafelé.

A fiú és az atya találkozására csak a fiú készülhetett fel előre. Az apja nem tudhatta, hogy fia mikor jön haza vagy hogy egyáltalán hazatér-e valaha. A fiú viszont hazafelé tartva állandóan arra a pillanatra gondolt, amikor majd apjától bocsánatot fog kérni. Talán arra is felkészült, hogy apja eltaszítja és nem fogadja el bocsánatkérését. De bármennyire is próbált készülni a találkozásra, olyan fogadtatásban részesült, amire nem számított. Erre utal, hogy azzal is megelégedett volna, hogy a napszámosok közé befogadják.

Az apa nem számíthatott arra, hogy fia visszatér hozzá, de a fiú jötte mégsem érte váratlanul. Az atyja megbocsátására vágyó fiú még észre sem veszi apját, amikor ő már megpillantja és eléje siet. A példázat cselekményei a házhoz kötődnek. E házat hagyja el a fiatalabb fiú, ide kívánkozik vissza, amikor mindenét elpazarolta, és ebbe az atyai házba tér vissza. Neki mindig helye volt ebben a házban, akkor is, ha ez a hely egy időre üres maradt. Az idősebb testvér, akinek szintén helye van az atyai házban, a történet végén mégsem akar oda belépni, mert talán azt gondolta, hogy az ő helyét akarja elfoglalni öccse, akit nem is testvérének, hanem atyja fiának nevez.

A tékozló fiú története az atyai házból való távozással kezdődik és ugyanebbe a házba való visszatéréssel fejeződik be. A kettő között történik a fiú észhez térése, amit keresztény szóhasználattal megtérésnek nevezünk. Mi indítja őt a megtérésre, a hazatérésre? Örökségének, vagyonának elpazarlása után a fiú arra kényszerül, hogy sertéseket őrizzen, s annyira éhezik, hogy még az állatok eledeléből is enne. Megalázó helyzet. Annyira megalázó, amit már az ember nem tud lelkileg elviselni, hiszen emberi méltóságától fosztották meg, amiért csak magát okolhatja. A fiúban van annyi őszinteség, hogy nyomorúságos, megalázó helyzetéért nem mást hibáztat, s van benne annyi bölcsesség, hogy megtalálja a kiutat. Azzal a gondolattal indul haza apjához, hogy legalább béres, szolga lehessen, mert még ez is jobb, mint amiben jelenleg él.

Elindulása, hazatérése, bocsánatkérése alázatot kíván, a bűnbánó ember alázatát. A történet igazi meglepetése mégsem a fiú hazaindulása, hanem az, hogy apja várta őt, remélte, hogy visszatér. Az apa nem büntet, pedig volna hozzá joga. Nem is oktatja ki fiát, pedig volna miért. Ő megbocsát. Ahogyan Isten megbocsát mindenkinek, aki alázattal hozzá megy. Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Atyám! Nagy öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, irgalmas Atyámhoz. Te biztosan mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!

2022. március 26. – Szombat (Lk 18,9-14)

szo, 2022/03/26 - 00:00
Abban az időben az elbizakodottaknak, akik magukat igaznak tartották, másokat pedig megvetettek, Jézus ezt a példabeszédet mondta: „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.” Lk 18,9-14

Elmélkedés

Két embert, illetve két magatartást állít elénk Jézus a mai nap evangéliumának példabeszédében. A farizeusok a vallásos ember mintaképei voltak abban a korban, akik minden vallási előírást pontosan megtartottak. Ennek éppen az ellenkezőjét képviselték a vámosok, akiket mindenki a római birodalom kiszolgálóinak, és – mivel a maguk zsebére dolgoztak – a nép nyomorgatóinak tartottak. Jézus viszont éppen a közvélekedéssel ellentétesen nem a farizeus, hanem a vámos példáját tartja követendőnek a vallási életben. Ennek az az oka, hogy a példázat szerint a farizeus inkább az emberek tetszését keresi a vallásosság külső cselekedeteinek feltűnő gyakorlásával, míg a vámos szívének belső bűnbánatával, szerényen áll Isten színe elé.

Az öndicséret sem az embereknek, sem Istennek nem tetszik. Ha valakinek vannak kiváló erényei és jó tulajdonságai, akkor sem érdemes ezekkel dicsekedni, mert sok esetben nem elismerést váltanak ki másokból, hanem ellenszenvet. Isten előtt pedig még inkább vigyáznunk kell, mert vajon mit tekinthetünk a magunk érdemének? Az önteltséget és az elbizakodottságot nem Krisztustól tanuljuk, hiszen ő az alázatosságra és az engedelmességre adott példát nekünk. Semmit sem ér, ha magunkat dicsérve állunk Isten elé. Viszont ha bűnbánattal hajlunk meg előtte, irgalmas szeretete felemel minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

2022. március 25. – Péntek, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony) (Lk 1,26-38)

p, 2022/03/25 - 00:00
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

A mai ünnep evangéliuma azt az eseményt írja le, hogy az angyal hírt hoz Máriának gyermeke, Jézus születéséről. Bár kezdetben kissé zavarban van, s nem érti, hogyan valósulhat meg mindez, de Mária vállalja különleges küldetését. A mindenható Isten egy embernek, Máriának a beleegyezését kéri. „Történjék velem szavaid szerint” – mondja a názáreti leány, s ezzel igent mond Isten akaratára. Mária különleges kiválasztása és üdvtörténeti szerepének hittel való betöltése arra indít bennünket, hogy észrevegyük: Isten minket is kiválaszt, nekünk is feladatot ad, amelyet hittel kell elfogadnunk és elvégeznünk. Ha felismerjük életünkben a Mindenható akaratát, Mária szavaival kell mondanunk: „Történjék velem szavaid szerint!” Amikor tiszta szívvel elimádkozzuk e szavakat, átérezhetjük, hogy Jézus az életünk részévé válik és Isten megajándékoz bennünket Fiával, Jézussal.

A szenvedés órájában Jézus azért imádkozik, hogy ne az ő akarata teljesedjen be, hanem a mennyei Atyáé. Beleegyezik Isten akaratába, elfogadja azt még akkor is, ha ez részéről életének feláldozását jelenti. Az Atya akaratát mindenben és mindenkor elfogadó Jézus joggal tanította övéinek, hogy imádkozzanak azért, hogy az Atya akarata valósuljon meg.

Mindkét példa, azaz Máriáé és Jézusé, arra ösztönöz minket, hogy életünk vezérelvévé váljon Isten akaratának szüntelen keresése és megvalósítása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2022. március 24. – Csütörtök (Lk 11,14-23)

cs, 2022/03/24 - 00:00
Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el nem jön az, aki erősebb nála. Ez legyőzi, elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szétszór.” Lk 11,14-23

Elmélkedés

Lukács evangélista egy rövid megjegyzéssel szemlélteti a csodát, a gyógyulást: „A néma megszólalt.” Ez egyértelmű jel, bizonyíték az emberek számára. A némát megszállva tartó gonosz megakadályozta őt abban, hogy beszéljen, kommunikáljon az emberekkel és imádkozzon, kapcsolatot tartson, beszélgessen az Istennel. A némaság bezárta őt saját világába, és most ledőltek a korlátok, megnyílhatott mások felé.

A némaság ebben az esetben többet jelent, mint a beszédre való képtelenséget. Benne van az ember gondolatainak elfordítása Istentől, cselekedeteinek és kapcsolatainak korlátozása, akaratának leszűkítése, az emberi szabadság és méltóság elvesztése. Mindettől, a gonosztól, az ember feletti hatalmától szabadít meg Isten. Visszaadja erőnket, erősíti akaratunkat, hogy egész életünket az ő szolgálatába állíthassuk.

Sokat kifejez a némaság megszűnése, a néma megszólalása. Persze kíváncsiak lennék, hogy mit mondott. Mit jelentett számára ez a szabadulás? Mit jelentett neki, hogy mostantól másként tekintenek rá az emberek és másként ismerheti meg a világot? Mit jelent egy némának a beszéd?

A nagyböjt a megszólalás időszaka számomra. Elmondhatom nyugodtan Istennek bűneimet. Elmondhatom neki ígéreteimet. Elmondhatok neki mindent. Van-e mondanivalóm Istennek?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez, az Atyához vezető utat. Bátran indultál utolsó utadon, a keresztúton. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, te követésedre hívsz engem és minden embert. Társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az örök életre vezet!

2022. március 23. – Szerda (Mt 5,17-19)

sze, 2022/03/23 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában.” Mt 5,17-19

Elmélkedés

A mózesi törvény az ószövetségi választott nép kapcsolatát szabályozta Istennel. Évszázadokon keresztül e parancsok megtartása jelentette az Isten népéhez való tartozást. Értelemszerű, hogy Jézus nem akarja ezt a biztos alapot eltörölni, hanem tökéletessé szeretné tenni. Ezért figyelmeztet a törvények hűséges megtartására és tanítására a mai evangélium szerint.

A parancsolatokhoz való hűség az Isten iránti szeretetünk és engedelmességünk jele. Ha belátjuk, hogy Isten szeretetből adja nekünk az örök életre vezető parancsait és észrevesszük, hogy sosem kényszerít bennünket törvényeinek megtartására, hanem mindig szabad akarattal választhatunk, akkor könnyebb lehet az engedelmesség.

Isten törvényeinek elutasítása ugyanis abból fakad, hogy egyesek teljes mértékben függetleníteni akarják magukat az isteni szeretettől, s úgy vélik, hogy csupán emberi erejükből képesek a szeretet gyakorlására. Ez valójában önzést jelent. Isten, aki maga a szeretet, mutatja meg nekünk a szeretet gyakorlásának helyes útját, amelyen a parancsolatok útjelző táblaként mutatják a helyes irányt. Ezek nélkül letérnénk emberi életünk és hivatásunk útjáról, amely nem más, mint Isten szeretetének megismerése és viszonzása az örök élet reményében. Az isten törvényeinek való engedelmesség biztosítja számunkra az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom, vezess engem a te utadon. Ne engedjem el soha a te kezedet. A te kegyelmed éltessen engem. A te szereteted lakjék bennem. A te tisztaságod költözzék belém. Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek. Ne a jelen, hanem az örök élet. Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak. Mindig és mindenért, neked hálát adni tudjak, és ha választanom kell kettőnk között Jézusom, mindig csak te és sohasem én legyek az első!

2022. március 22. – Kedd (Mt 18,21-35)

k, 2022/03/22 - 00:00
Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Mt 18,21-35

Elmélkedés

Péter apostol megbocsátással kapcsolatos kérdésére Jézus azt válaszolja, hogy nem elég hétszer megbocsátani, hanem akár hetvenszer hétszer is tudnunk kell megbocsátani. Kijelentése szemléltetésére ezt követően a mi Urunk elmond egy példabeszédet, amelyben az úr rendkívül nagy adósságot, tízezer talentumot enged el egyik szolgájának, aki azonban ezt követően könyörtelenül lép fel szolgatársával szemben, aki neki egy jelentéktelen összeggel, száz dénárral tartozott. A két tartozás közti óriási különbség arra utal, hogy Isten sokkal többet enged el nekünk, amikor megbocsátja bűneinket, mint amikor mi megbocsátunk embertársunknak. Ha tehát az irgalomban gazdag Isten ennyire nagylelkű hozzánk, akkor nem szabad felebarátainktól megtagadnunk a megbocsátást.

Érdemes odafigyelnünk a példázatnak egy mélyebb mondanivalójára is. Az ókorban, Jézus korában a fizetni nem tudó adós rabszolga lett, annak a szolgája, akinek tartozott, akár élete végéig is. Az adósság elengedése azt jelentette, hogy megajándékozták őt szabadsággal, nem került rabszolgasorba. Ennek fényében a példabeszéd azt tanítja, hogy amikor Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal ajándékoz meg bennünket. S ez nem a mi érdemünk, hanem egyedül az ő jóságának, irgalmának, nagylelkűségének köszönhető. Értékelem-e Istennek ezt az ajándékát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán úgy rendelted, hogy életed folytatódjon tanítványaid, követőid életében, a mi életünkben. Szent tested az Atyának szóló áldozat és nekünk adott ajándék, amely által áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad adott csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Élj bennünk! Táplálj minket! Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának!

2022. március 21. – Hétfő (Lk 4,24-30)

h, 2022/03/21 - 00:00
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,24-30

Elmélkedés

Mi válthatta ki a názáretiek Jézussal szembeni ellenszenvét? Először is az, hogy Jézus szemükre vetette, hogy ők sem különbek a korábbi nemzedékeknél, hiszen ugyanúgy elutasítják Isten küldötteit. Ők is semmibe veszik a prófétai figyelmeztetéseket, miként azt őseik is tették, sőt, meg is ölték a prófétákat. A másik ok pedig az lehetett, hogy Jézus arról tanított, hogy az üdvösség nem csak a választott népnek szól, hanem Isten más nemzeteknek is felkínálja. Ennek példájaként említi Illés és Elizeus esetét, akiknek az idejében egy-egy pogány származású személy részesülhetett a gyógyulásban, illetve menekült meg az éhhaláltól. Ez a tanítás, a korabeli zsidóság számára elfogadhatatlan volt. Jézus szavai hallatán a názáretiek azonnal haragra lobbannak és az életére törnek, amellyel mintegy rögtön igazolják a hallottak igazságát, azt, hogy egyetlen próféta sem talál elfogadásra a saját hazájában. A názáretiek ellenséges magatartásának tehát van „ésszerű” oka, tudunk magyarázatot találni. De volna számukra másik út is, amely talán felülmúlja az emberi ésszerűséget, mégpedig a hit útja.

Talán előbbre jutnék, ha nem kezdeném el bűneimet magyarázni, kifehéríteni, elfogadtatni, hanem ezeken túllépve elfogadnám Isten megbocsátását. Nagyböjti feladat ez számomra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig felismerted a kísértést és visszautasítottad azt. A legfontosabb pillanatban nem szálltál le a keresztről, hanem vállaltad a szenvedést és a halált a mi megváltásunkért. A kísértés a mi esetünkben is arra irányul, hogy eltávolodjunk Istentől, a tőle kapott küldetéstől, az ő szeretetétől, és szálljunk szembe az ő akaratával. A kísértés elutasítása azt jelenti, hogy kifejezzük szándékunkat: egyedül Istennek akarunk szolgálni, őt tartjuk életünk Urának, az ő akaratának szeretnénk mindenben engedelmeskedni. A kísértés legyőzése azt jelenti, hogy Isten útját, az üdvösség útját választjuk.

2022. március 20. – Nagyböjt 3. vasárnapja (Lk 13,1-9)

v, 2022/03/20 - 00:00
Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.” Lk 13,1-9

Elmélkedés

A megtérés útján

A mai evangéliumi részlet bevezetése bepillantást enged Jézus korának politikai viszonyaiba, mindabba a félelembe és borzalomba, amit a rómaiak megszállása, fennhatósága jelentett a zsidók számára. Az idegen hatalom uralkodását a zsidók nehezen viselték, s emiatt rendszeresek voltak a fegyveres lázadások, amelyeket a rómaiak a nép megfélemlítése érdekében kegyetlenül levertek. Egy ilyen lázadás leverésére, a lázadók megölésére utal Jézus, amely Jeruzsálemben a templomban, az áldozatbemutatás helyén történhetett. A rómaiak vérengzése feltehetően nem csak a tényleges lázadókat érintette, hanem a jeruzsálemi zarándoklaton részt vevő ártatlan emberek is áldozatul eshettek. Lukács evangélista nem az eseményre figyel, hanem az ennek kapcsán Jézus részéről elhangzó figyelmeztetésre. Az áldozatok nem azért jártak így, mert másoknál bűnösebbek voltak, s nem Isten büntette meg őket ilyen módon a rómaiak keze által titkos bűneikért. Ugyanez a helyzet azokkal az emberekkel, akikre rádőlt egy torony s ezzel halálukat lelték. A tragédia nem Isten büntetése ez esetben sem.

Jézus korában elterjedt volt az a felfogás, hogy az embert érő szenvedések, beleértve a betegségeket is, valamint a különféle tragédiák oka minden esetben az emberek személyes bűne. Azért éri őket a baj, mert bűnösök. Lehet, hogy vétkük nem nyilvánvaló mások számára, de ha baj érte őket, ebből arra lehet következtetni, hogy nem kedvesek Isten előtt. E nézet szerint minél nagyobb baj ér valakit, annál nagyobb volt a bűne. Jézus helyteleníti ezt a nézetet. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a tragédiák kapcsán érdemes volna elgondolkodnia mindenkinek és bűnbánatot tartania. Mert eljön az idő, az isteni számonkérés ideje. Mégpedig akkor, amikor azt Isten akarja. Ezt szemlélteti a fügefáról mondott hasonlat.

Számomra is eljött a lelki megújulás, a megtérés ideje. Nem élhetek vissza a nagylelkű Isten türelmével. Mit tehetünk lelki megújulásunk érdekében? Engedjük, hogy Isten megérintse lelkünket, amikor Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedünk. Ennek szép lehetősége a keresztúti imádság. Vegyünk részt nagyböjt péntekjein a keresztúti imádságon és odahaza is elmélkedjünk a keresztút állomásairól, vagy olvassunk részleteket Krisztus szenvedéstörténetéből a Szentírásunkból. A nagypénteki templomi szertartáson való részvétel szintén annak lehetősége, hogy közelebb kerüljünk Jézus megváltó szenvedésének titkához.

A lelki megújulás útján engedjük továbbá, hogy az isteni irgalmasság és megbocsátó szeretet megérintse szívünket, amikor elvégezzük szentgyónásunkat. Ne legyen a gyónás csupán megszokásból végzett cselekedet, amely után azt mondjuk, hogy „most aztán egy évig megint nem kell gyónni”, hanem fakadjon bűneink őszinte megbánásából és abból a vágyból, hogy tékozló és bűnbánó fiúként szeretnénk visszatérni az Atyához, ahogyan erről majd a jövő vasárnap evangéliumában hallani fogunk.

Induljunk tehát a megtérés útján, a hit útján, a keresztúton, az atyai házba visszavezető úton! Ha ezt megtesszük, a nagyböjt igazi lelki megújulást fog jelenteni számunkra, amelynek megkoronázása a feltámadt Krisztussal való találkozás lesz húsvét ünnepén.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Súlyos lelki teherként nehezedik ránk a tudat, hogy bűneinkért vállalnunk kell a következményeket, s azokért akár büntetésre is számíthatunk. Bűntudatra ébredve jogosan tartunk az isteni ítélettől. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy mennyei Atyánk irgalmas, kész a megbocsátásra. Urunk, a te tekintetedből nem elítélés, hanem megbocsátás sugárzik. Azzal a bizalommal sietek feléd, hogy nálad nem csak igazságos ítéletre számíthatok, hanem rátalálok irgalmas szeretetedre is. Hiszem, hogy bármily nagyok is bűneim, nagyobb a te irgalmad és kegyelmed. Tekints rám, Uram, irgalmas tekinteteddel!

2022. március 19. – Szombat, Szent József, a boldogságos Szűz Mária jegyese (Mt 1,16.18-21.24a)

szo, 2022/03/19 - 00:00
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés

Szent Józsefet ünnepeljük a mai napon. Személyéről viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok. A Jézus gyermekségéről szóló részekből kiderül, hogy igaz ember volt és hallgatott az angyalok által hozott isteni üzenetekre. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig magunkba fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól, mert nem elítélni jön, hanem abban segít, hogy az igazzá válás biztos útján járjunk.

József engedelmeskedik az isteni üzenetnek, életét szolgálattá, áldozattá tette és a megtestesülés titkát szolgálta. Önmagát, egész életét, munkáját a Szent Családnak szentelte. A család szeretetére szóló hivatását a Messiás gyermek szolgálatába állította, akit atyai gondoskodással szeretett.

Az éjszakai álomból tehát nem csupán hitvese hivatását tudja meg, hanem a saját feladatát is. Nekünk is észre kell vennünk, meg kell hallanunk Isten szavát, amelyet hivatásunkkal kapcsolatban intéz hozzánk, s életünket ennek fényében kell alakítanunk. Boldogok vagyunk, ha egész életünkkel Jézus Krisztust, az Isten Fiát szolgáljuk! Odafigyelek-e Isten útmutatásaira? Képes vagyok-e emberi akaratom háttérbe szorítására és Isten szándékainak elfogadására?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk. Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

2022. március 18. – Péntek (Mt 21,33-43.45-46)

p, 2022/03/18 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!” Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: „Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!” Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?” Ezt válaszolták: „Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik idejében átadják neki a termést.” Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez!” Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét.” A főpapok és a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának tartotta. Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés

Szent Máté evangélista írásában két példabeszéd található szőlőmunkásokról, más-más mondanivalóval. Az egyik szerint a szőlőskert gazdája a nap különböző időszakaiban fogad fel munkásokat, akiket a szőlőbe küld dolgozni. Este, a munka befejeztével mindenki megkapja munkabérét (vö. Mt 20, 1-16). A történet Isten nagylelkűségét mutatja be, amelynek köszönhetjük, hogy az örök életre juthatunk.

A másik példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról szól, ezt olvassuk a mai napon. A munkások sorra bántalmazzák és megölik azokat a szolgákat, akiket a gazda küld hozzájuk, végül a gazda fiával is ugyanígy bánnak, őt is megölik. A példabeszédet Jézus jeruzsálemi bevonulása után, a kereskedők templomból való kiűzését követően mondta, tehát néhány nappal elfogása és elítélése előtt. Ez az időbeli elhelyezés a kulcs a hasonlat megértéséhez, amely az üdvösségtörténetet mutatja be. Isten a gazda, aki az emberekre bízza a világot. Azok, akiknek kötelessége volna az Istennel való együttműködés, a szolgákat, a prófétákat megölték, de nem számoltak a következményekkel. Az idők teljességében a mennyei Atya saját Fiát, Jézust küldte el a világba, de őt is megölték. Cselekedetük következményeként a gonosz munkások elveszítik Isten országát, s helyettük egy új nép, Isten újszövetségi népe kapja meg, azok, akik engedelmeskednek Istennek és készek őt szolgálni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod, nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!

2022. március 17. – Csütörtök (Lk 16,19-31)

cs, 2022/03/17 - 00:00
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él. Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.” Lk 16,19-31

Elmélkedés

Jézus nagyon szemléletes példázatot mond a szegényről és a gazdagról. Könnyen magunk elé képzelhetjük a jelenetet, amint a gazdag bővelkedik mindenféle evilági jóban, a szegény pedig teljes nélkülözésben él. Kettejük között láthatatlan módon éles határ húzódik, s ez a határ nem átjárható. A szegény Lázár számára nem látszik lehetőség arra, hogy kiemelkedjen sanyarú sorsából, a gazdag pedig nyilvánvalóan nem akarna szegénnyé válni, mert akkor nem élvezhetné tovább előnyeit. A túlvilágon is éles határ húzódik kettejük között, amely szintén nem átjárható egyik oldalról sem. De itt már a szegénynek van jobb sora, élvezheti Isten jelenlétét, míg az, aki a földön dúsgazdag volt, most egészen szegény, nincstelen, mert nem övé az Istennel való közösség. Az evilági bővelkedés könnyen akadálya lehet az üdvösségnek.

A gazdag amiatt kapott büntetést, mert vagyonából – bár lehetősége lett volna rá – nem segítette a rászoruló embert. Isten azért adja nekünk a földön az anyagi javakat, hogy azokat helyesen használjuk fel, s ennek része az is, hogy segítjük a nálunk szegényebbeket.

A nagyböjti időben különösen is oda kell figyelnünk a rászorulók megsegítésére, mert ez minden esetben az irgalmasság megnyilvánulása. Ha a gazdagnak és öt testvérének a példáját követjük, nem lesz helyünk az Isten országában, s emiatt csak magunkat hibáztathatjuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Vezess engem a gyógyulás útján és a hit útján. Benned ismerem fel gyógyítómat és a te vagy a hit ajándékozója. Időt adsz nekem a bűnbánatra és a megtérésre. Időt adsz nekem a lelki megújulásra és hitem elmélyítésére. Időt adsz nekem, hogy veled találkozzak. Megbocsátó kegyelmed mindennél többet ér számomra!

2022. március 16. – Szerda (Mt 20,17-28)

sze, 2022/03/16 - 00:00
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.” Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” Mt 20,17-28

Elmélkedés

A kísértés még Jézus apostolait sem kerülte el, miként erről a mai evangéliumi részben olvasunk. A kísértés lényege, hogy ne Isten legyen a középpontban, hanem az ember. Jakab és János apostolok anyja kér kiváltságos helyet fiai számára. A gondolat valószínűleg nem csak az anya fejében fordult meg, hanem a két fiúéban is. Miközben Jézus a reá váró szenvedésekre próbálja felkészíteni tanítványait, ők hatalomra vágyakoznak. Ez kísértés.

Válaszában Jézus a szolgálatról beszél: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.” Talán engem is megkísért a gondolat, hogy részem legyen a dicsőségben. De csak abban. A szenvedéseket szívesen elkerülném, a kereszthordozásról lemondanék, a szűk ösvény helyett a kényelmes, széles utat választanám. Ez kísértés, amit észre kell vennem, s ami ellen küzdenem kell.

Jézus minden tekintetben szolga volt, aki azt cselekedte, amit az Atya kívánt tőle. Engedelmessége akkor érte el teljességét, amikor a kereszten odaadta életét az emberek üdvösségéért, mert ezt az áldozatot és szolgálatot kérte tőle Atyja. Így lett megváltásunk és üdvösségünk szolgája.

Mennyire felelnek meg Isten akaratának az én emberi vágyaim és elképzeléseim? Mindenféle kísértést a szolgálat gyakorlásával tudok legyőzni. Legyen példaképem a szolgáló Jézus!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Életünk során vannak olyan pillanatok, amikor lelkesedünk érted, de olyanok is, amikor elgyengülünk, elkeseredünk, nehéznek tartjuk a kereszthordozást, talán azt is érezzük, hogy elhagyott minket az Isten. Segíts minket ezekben az órákban és napokban! Segíts, hogy újra felvegyük életünk keresztjét és induljunk veled! Ne csak arra gondoljunk, hogy életünk végén a halál vár minket, hanem nézzünk tovább, higgyünk a feltámadásban, higgyünk az örök életben! Életünk leggyengébb pillanata az, amikor meghalunk. De könnyebb erre a pillanatra felkészülnie annak, aki hisz a feltámadásban, hisz abban, hogy halála után Isten kegyelméből új életre támadhat. Add, hogy életünk nehéz szakaszaiban mindig arra gondoljunk, hogy a mennyei Atya az örök boldogságra hív minket.

2022. március 15. – Kedd (Mt 23,1-12)

k, 2022/03/15 - 00:00
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.” Mt 23,1-12

Elmélkedés

Nagyböjti utunkon Jézus az alázatosságot tanácsolja nekünk. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget, nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre törekszik. Az alázatosság tehát először is azt jelenti, hogy más emberekkel való viszonyomban nem akarok mások fölé kerekedni.

Az alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor az ember elismeri Isten előtti kicsinységét, beismeri, hogy mindent Istentől kap és neki köszönhet. Az Isten előtti alázat bűnösségünk beismerését jelenti. De még ennél is mélyebb értelmű Krisztus alázata, aki emberré válása által szerezte meg az üdvösséget, s így vált megváltásunk alázatos szolgájává. Urunk alázatosságát utánozva Isten felé fordulunk és ő is felénk fordítja arcát.

Jézus szavaiból és cselekedeteiből egyaránt Isten szeretete sugárzott és az Atyának való engedelmességből fakadtak. Ugyanezt a lelkületet kéri követőitől is. Hamis vallásosságunkkal Istent sosem tudnánk megtéveszteni, hiszen ő ismeri lelkünk érzéseit, szándékait. Ne csak szavainkkal tegyünk tanúságot az irgalmas Isten jelenlétéről, hanem cselekedeteink is legyenek követésre méltóak! Ő pontosan ismeri szívünk szándékait, s jól tudja, hogy mi áll tetteink mögött. Ne az emberek, hanem elsősorban Isten tetszését keressük jócselekedeteinkkel!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2022. március 14. – Hétfő (Lk 6,36-38)

h, 2022/03/14 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,36-38

Elmélkedés

Jézus így tanít a mai evangélium szerint: „Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Ezt az életszabályt az embertársainkkal való kapcsolatra szoktuk vonatkoztatni. Ennek értelmében, ha nem ítélkezünk felebarátaink felett, azaz nem azzal töltjük a drága időnket, hogy hibát keresünk másokban és megítéljük őket gyengeségeik miatt, akkor ők sem a mi vétkeink boncolgatásával fognak foglalkozni. A jézusi mondás pozitív megfogalmazásban így hangzik: jószándékkal, jóindulattal közeledj a másik emberhez, és akkor ő is jóindulattal fogja ezt viszonozni.

A Szentírás sajátos nyelvhasználatát figyelembe véve érdemesebb kiszélesítenünk ezt az értelmezési kört. Ennek értelmében azért ne ítélkezzünk mások felett, hogy ne vonjuk magunkra Isten ítéletét. Mert ahogyan mi bánunk embertársainkkal, ugyanolyan bánásmódra számíthatunk Istentől. Itt nem arról van szó, hogy le kellene mondanunk a testvéri figyelmeztetésről, amely a bűnös élet útjáról szeretné letéríteni a felebarátot, hanem mások teljesen felesleges megítéléséről, amely sok esetben csak felületes és részrehajló. Ismerjük el inkább, hogy az emberi cselekedetek megítélője egyedül Isten lehet, aki egyaránt igazságos és irgalmas.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2022. március 13. – Nagyböjt 2. vasárnapja (Lk 9,28b-36)

v, 2022/03/13 - 00:00
Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Nem tudta ugyanis, hogy mit mondjon. Közben felhő támadt és beborította őket. A felhőben félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak. Lk 9,28b-36

Elmélkedés

A szent hegyen

Az elmúlt vasárnap lélekben együtt voltunk Jézussal a pusztában és a megkísértés hegyén. Ma, nagyböjt 2. vasárnapján az evangélium egy másik hegyre hív minket, a színeváltozás hegyére. A három apostollal együtt minket is magával visz az Úr, hogy csodálatos Isten-élményben legyen részünk. Ez csak akkor lehetséges, ha nem lefelé, hanem felfelé nézünk, tehát nem abba az irányba, ahonnan jöttünk, hanem ahová törekszünk. A hegyen Jézus áll előttünk. Az a Jézus, aki visszautasította a világ hamis dicsőségét, s akinek nem kellett a sátán kétes dicsősége. Most megmutatja igazi, isteni dicsőségét az apostoloknak és nekünk, hogy így erősítse bennünk a hitet. S erre szükség is van, hiszen hitünk megrendülhet a nagypénteki esemény, Jézus kereszthalála láttán. Milyen jó volna most megértenünk, hogy a Jézusból áradó fény és dicsőség csak előíze a feltámadás dicsőségének! Milyen jó volna, ha ez a ragyogás eloszlatná félelmeink árnyékát, aggodalmaink és fájdalmaink sötétségét! Milyen jó volna, ha megértenénk: csak a szenvedésen keresztül vezet út a feltámadásba!

A színeváltozás azért fontos állomás Jézus életében, mert ugyanúgy, mint megkeresztelkedésekor, most is a mennyei Atya hangja hangzik az égből: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok.” Az Atya tanúságtétele szerint Jézus valóban az Isten Fia. Az Atya szereti őt, s arra kéri, hogy vállalja a kereszthalált az emberiség megváltása érdekében. Ha mi, Jézus tanítványai hallgatunk rá és kitartunk mellette a szenvedés óráiban és halálakor, akkor részesülni fogunk majd a feltámadáskor az ő dicsőségében.

Jézus megdicsőülése a hegyen nem utolsó eseménye életének. Lejön a hegyről, s elindul a szenvedés útján, amelynek vége a halál, majd pedig a feltámadás dicsősége. Miután találkoztunk Jézussal, aki a Tábor-hegyen megmutatta isteni dicsőségét, tovább kell indulnunk és le kell ülnünk Jézus asztalához, aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát. S ha ettünk az örök élet kenyeréből, fel kell vennünk életünk keresztjét, hogy szenvedésében és halálában is osztozzunk. Ha vele együtt meghalunk, vele együtt életre is támadunk.

Lukács evangélista azzal a megjegyzéssel zárja a történetet, hogy az apostolok „hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit abból, amit láttak.” Ők valóban nem beszéltek a rendkívüli élményről sem apostoltársaiknak, sem a népnek. Legalábbis az Úr feltámadásáig hallgattak, de azt követően már nyíltan beszéltek róla. Vélhetően egy ideig nem is értették teljesen, hogy miben volt részük, és az esemény jelentőségét sem fogták fel. Hallgattak a húsvéti eseményig, hiszen Jézus isteni dicsőségének teljessége a feltámadásban mutatkozik meg igazán, míg a hegyen ezt a dicsőséget csak egy rövid időre láthatták. Bátran kijelenthetjük, hogy Jézus istenségének legfőbb bizonyítéka az apostolok számára az Úr feltámadása. Éppen ezért érthető, hogy az apostoli igehirdetés fontos elemévé vált a színeváltozás története, amely esemény – ugyanúgy, ahogy maga a feltámadás – szintén Jézus istenségét bizonyítja. Szent Péter apostol így tanúskodik erről egyik levelében: az Atya égből jövő szózatát „mi is hallottuk, amikor ott voltunk Jézussal a szent hegyen” (2Pét 1,18). A feltámadás után értik meg az apostolok Jézus istenségét, és mernek teljes bizonyossággal tanúságot tenni arról az emberek előtt. Legyünk mi is az Úr dicsőségének részesei és hirdetői!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Színeváltozásod alkalmával istenségedet, isteni dicsőségedet tártad fel a kiválasztott apostoloknak. Azért mutattad meg isteni dicsőségedet Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Tábor-hegyen, hogy kereszthalálodat látva ne veszítsék el reményüket. Ők később, erre az eseményre gondolva megérthették, hogy a szenvedés útjának végső állomása nem a halál, hanem az Isten által ajándékozott új élet, a feltámadás, amely révén az örök dicsőségbe jutunk. Életünk egyes pillanataiban ugyanúgy átérezhetjük Isten közelségét, ahogyan azt megtapasztalta a három apostol. Add, hogy amikor a kereszthordozás nehézségeit érezzük, szívünkben ott éljen a feltámadás és az isteni dicsőség megtapasztalásának reménye!

2022. március 12. – Szombat (Mt 5,43-48)

szo, 2022/03/12 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a (régi) parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Mt 5,43-48

Elmélkedés

Jézus azt kéri minden tanítványától, hogy szeretetük nagyobb legyen a megszokott, emberek közti szeretetnél. Mindenkit, még az ellenségeinket is szeressük! Ezt a tökéletes szeretetet egyedül Istentől tanulhatjuk meg, aki kivétel nélkül mindenki iránt jóságos. Nem csak az igazakat segíti kegyelmével, hanem a bűnösök felé is irgalmas szívvel fordul, hogy letérjenek a bűn útjáról.

Az ellenségszeretet megvalósítása nehéz ugyan, de lehetséges. Természetes emberi reakciónk az volna, hogy szembefordulunk ellenségeinkkel vagy legalábbis távolságot tartunk tőlük és elkerüljük őket. Jézus azt kéri, hogy ezen emberi magatartás helyett szeretettel közeledjünk feléjük. Ezt az emberi szeretetet felülmúló szeretetet Istentől tanulhatjuk meg. Jézus különbséget tesz az emberi jutalom és az isteni jutalmazás között. Ha szeretjük embertársainkat, mi is gyarapodni fogunk emberi szeretetünkben. Ha viszont képesek vagyunk még azokat is szeretni, akik ellenségesen viselkednek velünk, az isteni szeretetben fogunk növekedni.

A nagyböjti időben egyik feladatunk éppen az, hogy növekedjünk a szeretetben. Ez viszont csak akkor valósulhat meg, ha Istenben növekszünk. Egyedül a szeretet gyakorlásával tudjuk legyőzni a rosszat. Azzal a szeretettel, amely nem marad érzelem, hanem képes jót tenni mindenkivel. Törekedjünk a tökéletes szeretet elérésére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram, részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges neved megvallásában és dicséretében.

2022. március 11. – Péntek (Mt 5,20-26)

p, 2022/03/11 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted. Mt 5,20-26

Elmélkedés

Jézus korában a farizeusok számítottak a leginkább vallásos csoportnak. Arról voltak ismertek, hogy a vallási törvényeket a legmesszebbmenőkig megtartják. Bár az emberek tisztelték őket emiatt, Jézus mégsem volt elégedett vallásos magatartásukkal, mert sokszor csak a parancsok külső megtartására törekedtek, s nem állt szívükhöz közel azok tartalma. Jézus rögtön észrevette, hogy inkább keresték az emberek tetszését, mint Istenét.

Jézus azt szeretné, hogy e látszat-vallásosságot felülmúlná az ő tanítványainak a vallásos magatartása. Az ő követői ne csupán a külső cselekedetekre figyeljenek, hanem gondolataikra és szívük szándékára is. Az igazi vallásosság mozgatórugója csak az Isten iránti őszinte szeretet lehet.

Mivel tudjuk felülmúlni a farizeusi törvénytiszteletet? Mi az a többlet, amely Isten előtt igazzá tesz minket? Mi az, ami nem hiányozhat belőlünk, ha a mennyek országába akarunk jutni? A Jézus által felsorolt példák a testvéri szeretetre és az irgalmasságra irányítják figyelmünket, mint olyan értékekre, amelyek élettel töltik meg embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunkat. A szeretet hiánya és a harag megmérgezi az emberekhez való viszonyunkat. A megbocsátás hiánya pedig megakadályozza, hogy Isten elé álljunk, aki azt várja tőlünk, hogy mi is legyünk irgalmasok másokhoz, ahogyan ő is irgalmat gyakorol velünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2022. március 10. – Csütörtök (Mt 7,7-12)

cs, 2022/03/10 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.” Mt 7,7-12

Elmélkedés

Az ima és az Istenhez intézett kérések hatásáról és hatékonyságáról beszél Jézus. E részlet mintegy kiegészíti a Miatyánk megtanításáról szóló szakaszt. Az Úr most egyszerű szavakat használ: „Kérjetek és adnak nektek” (Mt 7,7).

Könnyen azt gondolhatnánk ez alapján, hogy a mi imánktól vagy annak minőségétől, esetleg mennyiségétől függ a kérések teljesítése, de nem erről van szó. Imáink és kéréseink hatása nem rajtunk múlik, hanem az Isten jóságától függ. Nem azért teljesülnek kéréseink, mert jól imádkozunk, hanem azért, mert az Atya jóságos hozzánk. Ezt világítja meg Jézus példázata az apáról, aki gyermekeinek mindig jót ad. Isten nem érdemünk miatt, hanem önmaga jóságából és szeretetéből fakadóan ad nekünk minden jót, ami lelkünk javára szolgál.

„Kérjetek, és adnak nektek” – mondja Jézus. A nagyböjti időben e szavakat arra is vonatkoztatjuk, hogy ha Isten irgalmát kérjük, akkor azt meg fogjuk kapni. Az Egyháznak szüntelenül hirdetnie kell az isteni irgalmasságot, hogy az emberek tudatában és emlékezetében állandóan ott legyen az irgalmas Isten arca. Az irgalom új lehetőséget nyit számunkra és reményt ad, amely megvéd a kétségbeeséstől. Van kiút a bűnös élet állapotából, van lehetőség arra, hogy új életet kezdjünk. Fedezzük fel Isten irgalmát és kérjük bocsánatát vétkeinkért!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2022. március 9. – Szerda (Lk 11,29-32)

sze, 2022/03/09 - 00:00
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.” Lk 11,29-32

Elmélkedés

A Jézus köré gyűlt tömeg nem elégszik meg a csodákkal, hanem jelet vár tőle, olyan jelet, amely igazolja messiási mivoltát. Jézus viszont nem ad ilyen jelet, hanem azt mondja, hogy ő maga a jel e nemzedék számára. Ahogyan Jónás jel volt kortársai számára, ugyanúgy jel az Emberfia is – írja Lukács evangélista.

Ugyanezt az esetet Máté is leírja (vö. Mt 12, 38-42), de ő azzal magyarázza ennek a jelnek a lényegét és a két személy összehasonlítását, hogy miként Jónás három napig volt a hal gyomrában, ugyanúgy lesz majd Jézus is három napig a „föld szívében”, utalva ezzel Jézus halálára és feltámadására.

A mai napon Lukácstól olvasott szövegben azonban más az összehasonlítás alapja. A niniveieknek Jónás próféta Isten igéjét hirdette, s ez volt az a jel, amelynek hatására bűnbánatot tartottak. Bűnbánattartásuk kieszközölte a város megmenekülését. Ugyanígy, a bűnbánatot hirdető Jézus is jel, hiszen aki meghallja és megszívleli szavait, az Isten irgalmának köszönhetően megmenekülhet a büntetéstől. A bűnbánatra maga Isten kér minket, akit megsértünk bűneinkkel, de aki ugyanakkor irgalommal fordul felénk. Az Atya megbocsátó szeretete indítson minket arra, hogy iránta érzett szeretetből megbánjuk bűneinket!

Jézus jel volt kortársai számára és a mi számunkra is. Meghallom-e Jézus bűnbánatra indító szavát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Tanítónk, Jézus Krisztus! A te szavaid szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Te nem azt parancsolod, hogy legyünk nincstelen szegények, ne együnk semmit, és akkor boldogok leszünk. Te arra nevelsz minket, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk, Istenben megtalálhatjuk örömünket. Az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva