Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 5 óra 51 perc

2021. szeptember 14. – Kedd, A Szent Kereszt felmagasztalása (Jn 3,13-17)

k, 2021/09/14 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Jn 3,13-17

Elmélkedés

A keresztény ember számára a lelki megújulásnak egyetlen forrása van: Jézus Krisztus keresztje, amelyre feltekintve, ha meg nem is érthetjük teljesen, de legalább megsejthetjük, hogy mit jelent a szeretet, Isten emberek felé sugárzó szeretete. A nem hívők számára a kereszthalál kudarc, mások botrányosnak vagy értelmetlennek tartják. Mert mi értelme lehet egy ember halálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított volna azok halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az időben. De Jézus valóságos Isten volt, ezért halála a megváltást jelenti nekünk.

Hívő emberként az események hátterében meglátjuk Isten akaratát, s megértjük a kereszt üzenetét: innen származik a megváltás, az üdvösség, az élet és a remény. Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt látva a római százados megvallotta hitét: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mt 27,54). Ha a keresztre tekintek, lassan elhomályosul körülötte minden, lélekben megrendülök és szívemben megszülethet a hit.

Jézus kereszthalála, illetve három nap múlva feltámadása azt mutatja, hogy az utolsó szó Istené. Az emberi gonoszságnak és gyűlöletnek el kell némulnia, miután kitombolta magát. A keresztre nézve az embernek csak egyetlen szava lehet, megvallja hitét Jézus Krisztusban, az Isten Fiában. Minden más szó felesleges. Jézus, segíts keresztemet hordozni!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

2021. szeptember 13. – Hétfő (Lk 7,1-10)

h, 2021/09/13 - 00:00
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták. Lk 7,1-10

Elmélkedés

Jézus általában nem dicsérni szokta az emberek hitét, hanem megjutalmazni. A csodák ilyen jutalomnak számítanak. Az emberek hittel kérik a maguk vagy családtagjuk számára a gyógyulást, s hitüket az Úr azzal jutalmazza meg, hogy megszünteti betegségüket, fogyatékosságukat. A kafarnaumi százados esetében azonban nem csak teljesíti a kérést, hanem szavakkal is megdicséri a katonatisztet: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.”

Miben hitt a százados és hogyan fejezte ki hitét? Hitt abban, hogy Jézus képes meggyógyítani a szolgáját. Bizonyára hallott arról, hogy más helyeken milyen csodákat tett és azt reméli, hogy szolgáját is képes meggyógyítani. Hitét azzal mutatja ki, hogy az Úr segítségét kéri. Házába hívja őt, mert hiszi, hogy megtörténhet a gyógyulás. Nem igazán érthető, hogy ha korábban a házába hívta beteg szolgájához Jézust, akkor később miért tartja méltatlannak magát arra, hogy az Úr a házába lépjen, mindenesetre ez alapján mondhatjuk, hogy a százados hitt abban, hogy Jézus akár távolról, csupán szavának erejével vagy akaratával is képes meggyógyítani a szolgáját. De még ennél is tovább mehetünk. A százados azt mondja, hogy ő maga is „hatalom alatt álló ember.” Ezzel arra utal, hogy megsejti azt, hogy Jézus is kapta valakitől a hatalmát. Ez alapján mondhatjuk, hogy a százados hitt abban, hogy a mennyei Atyától kapta hatalmát, azaz elismeri, hogy Jézus az Atya küldötte.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas mennyei Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok, bízom irgalmadban!

2021. szeptember 12. – Évközi 24. vasárnap (Mk 8,27-35)

v, 2021/09/12 - 00:00
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt. Mk 8,27-35

Elmélkedés

Krisztus a vezetőnk

Hatalmas hullámvasútként jellemezhetnénk Péter apostol lelkiállapotát. Az egyik pillanatban a legmagasabb ponton van és csodálatos hitvallást tesz arról, hogy Jézus a Messiás, aztán a következő percben már a legnagyobb lelki mélységbe zuhan, ami Jézus kemény, korholó szavait váltja ki: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Jézus megpróbálja elmagyarázni tanítványainak, hogy messiási küldetésének része lesz az elutasítás az emberek részéről, a szenvedés és a halál. Péter számára mindez elfogadhatatlan. Ő és bizonyára a többi apostol is egészen másként képzelik a Messiás uralmát, dicsőségre, királyságra gondolnak. Péter most még gyenge, de később sziklaszilárd lesz a hite.

Jézus követése azt jelenti, hogy el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a mennyei Atya akarata az volt, hogy az ő Fia, Jézus a szenvedés és halál vállalásával váltson meg bennünket. Nem érdemes azon töprengeni, hogy miért nem talált ki más módot Isten. Félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük Isten szándékát! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. Isten irántunk való szeretetének a legnagyobb tanújelét ismerhetjük fel abban, hogy Isten Fia értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Miért pont így történt? Mert az élet feláldozása a szeretet legnagyobb kifejezése. Ha tagadnánk Jézus szenvedésének és halálának értelmét, akkor a sátán oldalán állnánk.

Krisztus tanítványának nem csak azt kell elfogadnia, hogy az Úr szenvedett, hanem azt is, hogy minden ember életében, a mi életünkben is vannak szenvedések és nehézségek. Ha elutasítjuk a szenvedéseket, akkor visszautasítjuk hitünk próbatételeit. Minden emberi gyötrelem és szenvedés lehetőséget hordoz magában, annak lehetőségét, hogy Isten megtisztítson minket. Egyetlen ember számára sem lehet élettér a szenvedés, de a szenvedések vállalása elvezet minket Istenhez, mert ezek a lelki tökéletesedés útjának fontos állomásai. Ha nem fogadjuk el és nem hordozzuk életünk keresztjeit, akkor a sátán oldalára állunk.

Az evangéliumi rész befejező szavai arra bátorítanak minket, hogy keresztünket felvéve kövessük Jézust. Jézus követését azonban nem szabad az ő tanításának meghallgatására korlátoznunk. Egy tanítást meg lehet hallgatni, aztán el lehet fogadni vagy vissza lehet utasítani, de egy tanítást nem lehet követni! Csak egy személyt, egy embernek az életpéldáját lehet követni! Jézus követése azt jelenti számunkra, hogy nem csupán elméleti tudással rendelkezünk arról, amit tanított, hanem vállaljuk ugyanazt az életet és sorsot, amiben ő részesült földi élete folyamán. Jézus maga mondja, hogy nem különb a tanítvány mesterénél. Újra és újra keresnünk kell Jézus lábnyomait, hogy el ne tévesszük az irányt! Néha meg kell egy pillanatra állnunk, hogy körülnézzünk, megnézzük, hogy hol vagyunk és jó irányba haladunk-e. Mindig meg kell találnunk az utat, amelyen Krisztus a vezetőnk. Jézus követése nehéz, de lehetséges számunkra.

A szenvedés megtapasztalása Isten megismerésének sajátos forrása, hiszen Krisztus is átélte az emberi szenvedést keresztútja és halála során. Úgy tűnik, hogy a szenvedés a bennünket leginkább átalakító, Krisztushoz hasonlóvá tevő erő.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te követésed azt jelenti, el kell fogadnunk, a mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket. Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy megérthessük Isten szándékait és az ő akaratát tudjuk teljesíteni, miként te is neki engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet legnagyobb kifejezése. Segíts minket, hogy életünkkel mi is Isten dicsőségét és embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess minket a mennyei Atyához!

2021. szeptember 11. – Szombat (Lk 6,43-49)

szo, 2021/09/11 - 00:00
Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hiszen a szív bőségéből szól a száj! Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram!” – ha nem teszitek, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. Aki viszont hallgatja tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít ahhoz az emberhez, aki házát alap nélkül építette a puszta földre. Amikor rázúdult az árvíz, háza azonnal összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Lk 6,43-49

Elmélkedés

A jó és rossz, ehető vagy ehetetlen gyümölcsöt termő fákról szóló példabeszéd értelmét Jézusnak ez a kijelentése világítja meg a leginkább: „a szív bőségéből szól a száj.” Ha valaki felebarátjáról, történetesen a keresztény közösség egy másik tagjáról negatív tartalmú ítéletet fogalmaz meg, az valójában saját rosszindulatát mutatja ki ezzel, azaz mintegy elárulja önmagáról, hogy szíve mélyén mennyi rosszakarat rejlik. Ő a rossz fa, amely ehetetlen, rossz gyümölcsöt terem. Aki pedig inkább a jó tulajdonságokat veszi észre embertársában és azokat hangoztatja, arról jogosan gondolják mások, hogy jóindulat él szíve mélyén mindenki iránt. Ő az a jó fa, amely jó gyümölcsöt terem.

Ezt a mondanivalót viszi tovább a homokra és a sziklára épített ház, amelynek igazi értelmét a hasonlat bevezető része világítja meg. Nem elég hallgatni Jézus tanítását, hanem tettekre is kell azt váltani. S ehhez hozzátehetjük: nem elegendő szavakkal beszélni a jóról, hanem tettekben is meg kell nyilvánulnia a bennünk lévő jószándéknak. Keresztény életünk nem szép szavakból, ünnepélyes hitvallásokból és jelképes cselekedetekből áll, hanem ehhez az embertársunknak végzett jócselekedeteknek kell kapcsolódnia. Ha vallásosságunk kimerül az előbbiekben, csak homokra épített házak vagyunk. A jócselekedetek viszont megszilárdítanak minket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és feltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz.

2021. szeptember 10. – Péntek (Lk 6,39-42)

p, 2021/09/10 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” Lk 6,39-42

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus a bűnbánatra és a lelkiismeretvizsgálatra irányítja figyelmünket, mint olyan magatartásra, amely új helyzetet teremt az Istennel való kapcsolatban. Állandóan szükségünk van e kapcsolat megújítására, hiszen különben üdvösségünket tennénk kockára. Jézus ezt mondja: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere” (Lk 6,40). Ő a mi Mesterünk, akit utánoznunk érdemes életvitelünkkel. Ő vezet minket a lelki tökéletesedés útján. Őt követjük, hozzá akarunk hasonlóvá válni.

A szálkáról és a gerendáról szóló kijelentések arra figyelmeztetnek minket, hogy ne mások hibáival törődjünk, hanem a magunk bűneitől, rossz szokásaitól igyekezzünk megszabadulni. Mások hibáinak felfedezésében jók szoktunk lenni, s rögtön készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal szolgáljunk az illetőnek, miként kellene változtatnia magatartásán. A magunk bűneivel viszont éppen ellenkezően állunk, túlzottan elnézőek vagyunk. Nem szívesen vesszük észre azokat, és általában komoly akadályba ütközik, hogy változtassunk magunkon. Tökéletesnek gondoljuk magunkat, mintha nekünk nem volna szükségünk megtérésre. A farizeusi lelkület jellemzője ez. Jézus a tökéletességnek másfajta útjáról beszél. Ez az út hibáink felismerésével kezdődik és azzal folytatódik, hogy a változtatást magunkon kezdjük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! A kereszt azt üzeni nekünk, hogy kiszolgáltattad magadat az embereknek és az emberi gonoszságnak. Lemondtál isteni méltóságodról és az Atya akaratát teljesítetted. Lemondásod a megváltást, megváltásunkat eredményezte. Azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!

2021. szeptember 9. – Csütörtök (Lk 6,27-38)

cs, 2021/09/09 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakaszban az ellenségszeretetről tanít Jézus: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.” Kijelentésével valóban magasra teszi a mércét. Mondanivalója megértéséhez abból érdemes kiindulnunk, hogy e szavait nem mindenkihez intézi. Most nem a nagy néptömegnek beszél, hanem csak tanítványainak, akik nem csupán hallják tanítását, hanem azzal a szándékkal hallgatják, hogy azt megszívlelik és életükben megvalósítják. Jézus érzi azt, hogy amikor nagyobb létszámú tömegnek beszél, akkor nem mindenkiben lehet meg ez a szándék. Az ellenségszeretetről tehát csak egy szűkebb kör tagjainak beszél, akikről feltételezi, hogy jobban lelkükbe fogadják a hallottakat. A beszéd konkrét hallgatóságának ilyen leszűkítése nem jelenti azt, hogy másoknak ne szólna ez a felszólítás, ezért valójában mindenki a címzettek közé tartozik, minden embernek törekednie kell arra, hogy szeretettel forduljon még az ellenségei felé is.

Érdekes felvetés, vajon tényleg mondott olyat Jézus, hogy tanítványai szeressék még az ellenségüket is? Más merész kijelentéseit ismerve, jogosan feltételezzük, hogy a mondás valóban tőle származik. De ha nem is mondott volna ilyet, hanem csak az evangélisták adták volna utólag szájába e kijelentést, Jézus élete akkor is tanúskodik az ellenségszeretetről, hiszen szenvedése közben is szeretettel és megbocsátással tekintett azokra, akik halálát okozták.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj, Szentlélek! Te vagy az új élet forrása, aki jelen vagy minden születésnél és újjászületésnél. Jelen vagy minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen vagy lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen vagy az Egyház születésénél és az Egyház állandó újjászületésénél. Ösztönözz bennünket hitünk titkainak megértésére és indíts minket Krisztus evangéliumának hirdetésére! Te legyél mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!

2021. szeptember 8. – Szerda, Szűz Mária születése, Kisboldogasszony (Mt 1,18-23)

sze, 2021/09/08 - 00:00
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Mt 1,18-23

Elmélkedés

Jézus édesanyja, Szűz Mária születésének ünnepét tartjuk a mai napon, amely ünnepet a magyar hagyomány Kisboldogasszony napjának nevez. Az evangéliumok, amelyek a Megváltó születésével kezdődnek, nem számolnak be külön erről az eseményről.

Mária születésével megjelent a világban a bűntelen ember. A bűnös világban korábban és azóta is minden ember úgy születik, hogy hajlamos a bűnökre. Mária élete azonban példa számunkra, hogy Isten kegyelmének átalakító ereje képessé tud tenni minket arra, hogy ellenálljunk a kísértéseknek, legyőzzük rosszra hajló emberi természetünket, és engedelmeskedjünk Isten parancsainak. Senki sem mondhatja közülünk, hogy nem tudjuk, mikor követünk el bűnt, hiszen Isten parancsai világosak számunkra. A bűn egyre távolabb taszít minket Isten szeretetétől. Törekedjünk a bűntelen életre, hogy mindig érezhessük Isten jelenlétét!

A mai napon a liturgikus év rendje szerint Jézus születésének hírüladásáról szól az evangélium. A részletből megtudjuk, hogy Mária a Szentlélek közreműködésével foganta méhében gyermekét. Isten őt, egy szüzet, egy egészen tiszta és bűnöktől mentes leányt választott ki arra, hogy a Megváltó anyja legyen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életed során mindig az Atya megdicsőítésére törekedtél. Engedelmességeddel, amely a szenvedések és a halál vállalásában mutatkozott meg, az Atyának szereztél dicsőséget. Ő a halálból való feltámasztással magasztalt fel téged. Urunk, azért küldted el a Szentlelket, hogy a te küldetésedet befejezze, beteljesítse a világban azáltal, hogy a benned hívőket elvezeti a teljes igazságra és az üdvösségre. Segíts minket, hogy földi életünk során a Szentháromságban és Isten szeretetében éljünk! Segíts, hogy földi életünk után eljussunk Isten örökké tartó szeretetébe!

2021. szeptember 7. – Kedd (Lk 6,12-19)

k, 2021/09/07 - 00:00
Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Lk 6,12-19

Elmélkedés

A mai evangéliumi szakasz első része az apostolok nevének felsorolását tartalmazza. Mielőtt Jézus kiválasztja tanítványai közül azt a tizenkettőt, akik apostolai lesznek, egész éjszaka imádkozik a hegyen a mennyei Atyához. Ez a mozzanat arra utal, hogy a kiválasztás az Atyától származik, aki nélkül a Fiú, Jézus nem tesz semmit. Az apostolok kiválasztásával Jézus egy olyan közösséget hoz létre, amelynek tagjai a legszorosabb kapcsolatban vannak vele. Ők lesznek legjobb barátai, akik mindig vele vannak, s akik küldötteiként majd elindulnak, hogy őt képviselve folytassák művét. Azt a küldetést kapják, hogy Mesterük nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Az apostolok tizenkettes száma arra utal, hogy a tizenkét törzsből álló ószövetségi nép helyébe Jézus létrehozza az újszövetség népét. Az apostoloknak az lesz a küldetése, hogy ennek az új népnek, az Egyház közösségének első vezetői legyenek.

Isten értékes ajándéka az, hogy meghív minket és mi is kiválasztottak vagyunk. Ha nem is ugyanabban az értelemben, mint az apostolok kiválasztása, de minket is meghív Jézus, hogy a barátai legyünk. Mindannyiunkat küld, hogy tanúságot tegyünk róla. Az apostoli alapokon nyugvó Egyház tagjaként én is Krisztus közösségéhez tartozom, és az Egyház küldetéséből nekem is ki kell vennem a részem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te akkor foglaltad el a világ utolsó helyét, amikor megaláztak, mindentől megfosztottak és keresztre feszítettek a Golgotán. Ezzel példát adsz nekünk, hogy ne egymással versenyezve törekedjünk elfoglalni az általunk jobbnak tartott helyeket, hanem keresztünket felvéve, alázattal és engedelmesen fogadjuk el azt a helyet, amelyet Isten kijelölt nekünk az életben. Így tudjuk biztosítani azt, hogy helyünk legyen a mennyországban, ahol Isten vendégei leszünk. Ott nem lesznek első és utolsó helyek, hanem mindenki egyenlően részesül Istentől a boldogságban. Segíts minket, Urunk, hogy eljussunk a mennybe!

2021. szeptember 6. – Hétfő (Lk 6,6-11)

h, 2021/09/06 - 00:00
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal. Lk 6,6-11

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenetben az egyik oldalon ott áll Jézus, a másikon pedig a farizeusok. A farizeusok Jézust figyelik, Jézus tekintete pedig feléjük irányul, belelát gondolataikba. Érezzük a feszültséget a jelenlévők között. Jézus cselekvésre készen várakozik, mert gyógyítani akar, meg akarja most is mutatni Isten jóságát, a farizeusok pedig ugrásra készen állnak, hogy vádaskodásukkal lerohanják. Valahol ott van a béna kezű ember is, de őrá kezdetben senki sem figyel, de aztán mégis ő kerül a cselekmények középpontjába, a Jézus és a farizeusok közti ütközőzónába. Hirtelen mindenkinek a figyelme a betegre irányul, akinek keze az Úr szavára azonnal meggyógyul, megszűnik bénasága.

A jelenet szereplői magabiztosak. Abban a pillanatban, hogy Jézus megpillantja a beteget, rögtön tudja, hogy mit fog vele tenni, tudniillik, hogy meggyógyítja, még akkor is, ha történetesen szombat van és rossz szemmel nézik ezt a farizeusok. A jelenlévő farizeusok is biztosak a dolgukban. Tudják, hogy nyert ügyük van, mert Jézus nem fog szótlanul és tétlenül elmenni a béna kezű ember mellett, s ha szombaton meggyógyítja, akkor cselekedetével megszegi a törvényt.

A gyógyítással Jézus ismételten annak adja tanújelét, hogy másképpen gondolkodik a törvényekről. Amíg a farizeusok számára a törvény tisztelete és megtartása az elsődleges, addig Jézusnál az ember, az ember gyógyulása előbbre való, mint a törvények. Őt semmiféle emberi szabály vagy szokás nem akadályozhatja és nem korlátozhatja abban, hogy jót tegyen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Te teljes odaadással figyelsz a betegekre, mindazokra, akik testi vagy lelki bajban szenvednek. A szeretet és az irgalom nyelvén szólsz hozzájuk. Megérinted őket, hogy meggyógyuljanak. Kezed gyógyítja a beteg testrészeket, irgalmad gyógyítja a bűnös lelket. A te gyógyító érintésedet várja a testem. A te irgalmas érintésedet várja a lelkem. A te szeretetteljes érintésedet várja a szívem. Megnyitom előtted szívemet: érints meg engem irgalmaddal! Érints meg és segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

2021. szeptember 5. – Évközi 23. vasárnap (Mk 7,31-37)

v, 2021/09/05 - 00:00
Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!” Mk 7,31-37

Elmélkedés

Irgalmas tekintet

A mai evangéliumban egy süketnéma meggyógyításáról olvasunk, ez Jézus második csodája a pogányok lakta vidéken. Az illetőt talán éppen hallásképtelensége akadályozhatta meg abban, hogy képes legyen megtanulni, elsajátítani a rendes beszédet. Miként más csodáknál is, most is észrevesszük Jézus rejtőzködési vágyát, félrevonja az embert a tömegből, mielőtt meggyógyítaná őt. Az Úr ez esetben sem vonakodik megérinteni a beteg testrészeket, az ember nyelvét és fülét, amelyek rögtön helyesen kezdenek működni. Az evangélista azzal hangsúlyozza a gyógyulás tényét, hogy külön-külön említi a fül és a nyelv megoldódását, hallás- illetve beszélőképességét.

Bár Jézus csodáinak vizsgálatakor sok közös elemet fedezhetünk fel, illetve a csodaelbeszélések felépítése sok hasonlóságot mutat, mégsem állíthatjuk azt, hogy minden gyógyítás egyformán történik. Jézusnak nincs megkötve a keze, nem kénytelen bizonyos formákat alkalmazni az eredmény érdekében, hanem teljesen szabadon cselekszik. Némely esetben maga a beteg kéri segítségét, máskor pedig a családtagok fordulnak hozzá. Olykor megérinti a beteget, hogy elmúljon annak baja, máskor viszont nincs szükség érintésre, sőt a beteg jelenléte sem szükséges. A mostani eset érdekessége, hogy nem a beteg kéri a gyógyítást, tehát a gyógyulás alapja nem az ő hite. Márk evangélista nem árul el semmit azokról a személyekről, akik a beteget Jézushoz vezették a gyógyulás reményében. Mivel még mindig pogány területen járunk, valószínűleg ez esetben is nem zsidó, hanem pogány származásúak lehettek a segítők és a beteg is. Az a tény, hogy e pogány emberek hisznek Jézus gyógyító erejében, azt jelzi, hogy az Úr csodás gyógyításainak híre, valamint tanítása gyorsan elterjedhetett távolabbi vidékekre, és ott nyitott szívekre talált.

Az elbeszélés középpontjában Jézus szava áll: „Nyílj meg!” A felszólítás a beteg testrészekre vonatkozik, azaz nyíljon meg a fül a hallásra és a száj a beszédre. Jézus szava parancsoló, de talán helyesebb azt mondanunk, hogy teremtő, újjáteremtő szó. A bibliai teremtés-elbeszélésben találkozunk azzal, hogy amit Isten parancsoló jelleggel kimond, az megvalósul. Ehhez hasonlítható Jézus szava a gyógyítás esetében. Kimondja, hogy nyíljon meg a fül és a száj s ez valóban megtörténik. A betegséget értelmezhetjük úgy, hogy valami elromlott a teremtés rendjében, az Isten által teremtett ember valamiben hiányt szenved. Amikor Jézus megszünteti a betegséget, akkor újjáteremti az embert, helyreállítja a teremtés rendjét.

Talán nincs szükségünk arra, hogy a történetben szereplő emberhez hasonlóan az Úr megnyissa a mi fülünket és szánkat, de arra már igen, hogy megnyissa fülünket igazságának meghallására és szánkat örömhírének hirdetésére. És meg szeretné nyitni értelmünket tanításának megértésére és szívünket szeretetének befogadására. Készen állok-e arra, hogy Isten új látásmóddal, új hallással és új beszédmóddal ajándékozzon meg? Készen állok-e a belső átalakulásra, a lelki megújulásra?

Érdemes követnünk az Úr tekintetét. Abban a pillanatban, amikor Jézus az égre tekint és a mennyei Atyához fohászkodik, már sejteni lehet, hogy hamarosan csoda fog történni. Ez a tekintet az ég felé emeli a beteg ember gyógyulás utáni vágyát és hitét az őt meggyógyító személy isteni hatalmában, s lehozza az irgalmas Isten jóságos pillantását, érintését a beteg számára. Aztán pedig Jézus a betegre tekint, s ebben a tekintetben a süketnéma felfedezheti Isten emberszeretetét, amely segíteni akar.

Miközben az Úrra emelem tekintetem, azért fohászkodom, hogy nézzen rám. Az én lelkemnek is szüksége van a gyógyulásra, a tisztulásra, a megtérésre. Uram, tekints rám irgalmas szívvel!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Amikor meggyógyítottad a beszélni nem tudó és nem halló embert, te egyedül őrá figyeltél, hogy a szeretet és az irgalom nyelvén beszélhess vele. Olyan mozdulatokat tettél, amelyek a kívülállók, a szemlélők számára furcsák és szokatlanok voltak, de azok a beteg számára mégis gyógyulást eredményeztek. Mozdulataid érintéssé váltak. Megérintetted a beteg testrészeket és azok azonnal meggyógyultak. Kérünk, érints meg minket gyógyító kezeddel! Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel!

2021. szeptember 4. – Szombat (Lk 6,1-5)

szo, 2021/09/04 - 00:00
Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek olyant, ami szombaton tilos?” Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak a papoknak lett volna szabad megenniük.” Majd hozzátette: „Az Emberfia ura a szombatnak is.” Lk 6,1-5

Elmélkedés

Az ószövetségi időkben azért volt a szombat szent nap, amelyen nem szabadott semmiféle munkát végezni, mert Isten a teremtéskor, művének befejezése után a hetedik napon, azaz szombaton megpihent. A szombati pihenőnapra vonatkozó előírások megtartásával kapcsolatban Jézus több alkalommal is vitába kerül a zsidó vallási vezetőkkel. A vitákat általában az váltja ki, hogy a tanítványok nem tartják meg a szombatot, azaz olyan dolgokat tesznek, amelyeket a hagyomány, illetve a farizeusi gyakorlat szerint nem volna szabad. A farizeusok ezt úgy értékelték, hogy Jézus maga sem tartja tiszteletben ezeket a szabályokat, különben figyelmeztetné tanítványait azok megtartására.

A szombattal kapcsolatos viták során, ahogyan azt a mai evangéliumban olvassuk, Jézus azt a választ adja, hogy ő ura a szombatnak. Jézus tudja, hogy a farizeusok felcserélik a sorrendet, amikor a szombat szigorú megtartását minden egyéb emberi cselekedet elé helyezik. Ezért egy másik alkalommal kijelentette: „A szombat van az emberért és nem az ember a szombatért” (Mk 2,27). A szeretetből fakadó cselekedetek fontosabbak a tilalmaknál, amelyek végső soron kárt okozhatnak.

Számunkra, keresztények számára már nem a szombat, hanem a vasárnap, az Úr feltámadásának napja a pihenőnap. E napot a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek a napja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, nagy öröm él szívemben, mert beszálltál életem hajójába és ezzel részt vállaltál emberi életemből. Azért teszed ezt, hogy velem együtt indulj a világ nagy tengere felé. A magam ereje sokszor kevésnek bizonyul. Kudarc és sikertelenség ér nap mint nap, de a veled való találkozás óta újra erőt érzek magamban, és lelkesedést, hogy ismét érted fáradozzak. Taníts engem, hogy mindig engedelmeskedjek szavadnak és emberhalász legyek, aki bátran indulok az emberekhez, hogy hirdessem a te evangéliumodat.

2021. szeptember 3. – Péntek (Lk 5,33-39)

p, 2021/09/03 - 00:00
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor. Lk 5,33-39

Elmélkedés

Lukács evangélista beszámolójából kiderül, hogy Keresztelő János követői rendszeresen tartottak böjtöt. A farizeusokról is szó van a történetben. Róluk tudható, hogy hetente két nap böjtöt tartottak. Ezt a farizeusi hagyományt azonban nem követik Jézus tanítványai, s most az írástudók és a farizeusok magyarázatot kérnek Jézustól arra, hogy miért nem tartják meg ezt a vallási szokást.

Kérdésük hátterében az áll, hogy Jézus tanításában az egész vallási élet felbolygatását érezték, és ők semmiképpen sem akartak vallási forradalmat, megújulást. Ők inkább a hagyományhoz ragaszkodtak és a sok évszázados vallási gyakorlatot részesítették előnyben. A hagyományok tisztelete és az értékek megőrzése rendkívül fontos, de azt a veszélyt rejti magában, hogy megakadályozza a fejlődést. Új ruháról és új borról beszél Jézus válaszában. A Szentírásban két különböző jelentéssel fordul elő az „új” szó. Egyrészt jelenti, ami fiatal, azaz időben új, másrészt arra vonatkozik, ami természetében új, minőségileg jobb, mint a korábbiak. E jelentéstartalmakhoz járul az is, hogy minden új dolog szent, azaz például az újszülötteket vagy a termés zsengéjét Istennek szentelték. Jézus tanítása abban az értelemben jelent újat, hogy különbözik az ószövetségi törvény tanításától. Az isteni törvény lényege megmarad, de meg kell újulnia. Jézus új tanítása bennünket is megújít lélekben. Ha átjárja szívünket szava, igazi lelki megújulást fogunk tapasztalni életünkben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Az általad elküldött Szentlélek bennünk él, köztük lakik, még akkor is, ha jelenlétére, megszentelő tevékenységére olykor nem figyelünk oda. Segíts minket, hogy ráhagyatkozzunk és engedjük, hogy átalakítson minket! Ne engedd, hogy fékezzük a Szentlélek lendületét, hanem segíts abban, hogy hallgassunk sugallataira, csendes útmutatásaira, figyelmeztetéseire és ösztönzéseire! Ébressze fel bennünk az örök élet utáni vágyat!

2021. szeptember 2. – Csütörtök (Lk 5,1-11)

cs, 2021/09/02 - 00:00
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 5,1-11

Elmélkedés

Örömmel olvassuk a mai evangélium bevezető mondatában, hogy az emberek most nem csodákat látni jönnek Jézushoz, hanem azért, hogy tanítását hallgassák. Látva a nagy tömeget, Jézus megfelelő helyet keres, hogy mindenki láthassa és hallhassa. Ekkor lép a történetbe Péter, akinek ott van a bárkája. Jézus beszáll a bárkába, a vízről szól az emberekhez, akik a parton ülnek.

Lukács evangélista nem részletezi a tanítás tartalmát, hanem hamar rátér Jézus kérésére. Azt kéri Pétertől, hogy induljon a vízre és halásszon. Péter és társai jól tudják ez az idő nem éppen alkalmas a halászatra. Éjjel érdemes halászni menni, de munkájuk előző este eredménytelen volt. Most fáradtak, pihenni szeretnének, de aztán Péter mégis engedelmeskedik, megteszi, amit Jézus kér tőle. A sikeres halászat egyértelműen az engedelmességnek köszönhető. Péter, aki tapasztalt halász volt, rögtön láthatta és a furcsa kérésből tudhatta, hogy a vándortanító nem ért a halászathoz. Ennek ellenére teljesíti a kérést, ami bizonyára annak is köszönhető, hogy az imént hallotta Jézust beszélni. A tömeg azt gondolta, hogy Jézus „Isten szavát” hirdeti, s bizonyára Péternek is ez volt a véleménye. Ezért gondolhatta, hogy érdemes engedelmeskednie annak, aki szavaival, tanításával nagy hatással van az emberekre.

Megteszem-e azt, amit az Úr kér tőlem? S ha valami szokatlant kér, engedelmeskedem-e neki?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te légy az utunk, aki elvezetsz minket az Atyához! Te vezess minket a szegények és nélkülözők felé, hogy szereteted képviselői legyünk köztük. Te adj nekünk erőt hitünk megéléséhez, megőrzéséhez, megvallásához és átadásához! Adj nekünk lelkesedést, amikor rólad teszünk tanúságot a világban! Alázattal, engedelmességgel és hűséggel akarunk téged követni, aki az örök életre vezető út vagy számunkra és minden ember számára.

2021. szeptember 1. – Szerda (Lk 4,38-44)

sze, 2021/09/01 - 00:00
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban. Lk 4,38-44

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, a Genezáreti-tó partján. Itt él Simon Péter a családjával. Az ő házába tér be Jézus. Nem csupán egyszeri látogatás lehetett ez, hanem kafarnaumi tartózkodása idején Péter házában lakhatott Jézus. Érdekes, hogy az események sorában az apostolok és Péter meghívása csak később történik, de már most megjelenik Péter kiemelkedő szerepe azzal, hogy Jézus nála, az ő házában lakik. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, akkor észrevesszük, hogy a zsinagógából jövet Jézus még egyedül van, nincsenek kísérői, tanítványai. De Péter házában már többen vannak, talán az ő társai, akik szintén halászok voltak, s akik érdeklődhettek Jézus személye és tanítása iránt. Jelenlétükre utal a szövegben, hogy valakik „szóltak neki”, azaz Jézusnak a betegen fekvő anyós érdekében. Ezt követően történik meg a gyógyítás, amely ismét annak bizonyítékául szolgál, hogy Jézus szavának ereje, hatalma van. Szavával parancsol a láznak és az rögtön megszűnik.

Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy Péter kafarnaumi háza az első hely, ahol találkozhatunk a közösséggel, amelyhez azok tartoznak, akik érdeklődnek iránta.

Keresem-e a Krisztussal való kapcsolatot? Keresem-e a krisztusi közösség tagjaival a kapcsolatot? Meghallom-e az Úr szavát, amely az ő közösségébe hív?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jó Pásztorunk, Jézus Krisztus! Miként egykor kiválasztottad az apostolokat és elküldted őket, hogy a te nevedben tanítsanak és csodákat tegyenek, úgy napjainkban is hívj magadhoz fiatalokat, akik téged és szeretetedet megismerve indulhatnak a világba. Küldj az evangélium hirdetésére, valamint isteni titkaid és csodáid közvetítésére papokat, akik életüket egészen neked szentelik! Add, Urunk, hogy elfogadják és hűséggel teljesítsék hivatásukat mindazok, akiket a papságra vagy a szerzetesi életre kiválasztasz. A te szereteted alakítsa át szívüket, hogy képesek legyenek embertestvéreiknek továbbadni a te jóságodat, irgalmadat és szeretetedet!

2021. augusztus 31. – Kedd (Lk 4,31-37)

k, 2021/08/31 - 00:00
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken. Lk 4,31-37

Elmélkedés

A Jézus tanításában rejlő isteni erő csodálattal töltötte el a hallgatóságot, mert még senkit sem hallottak ilyen tekintéllyel beszélni. Isten igazságait oly meggyőzően tudta hirdetni, amivel korábban még nem találkozott senki. A mi Urunk isteni ereje azonban nem csupán szavaiban nyilvánult meg, hanem cselekedeteiben is. A mai evangélium története szerint ez az isteni erő szembeszáll a gonosz lélek erejével, amely fogva tart egy embert. A beteg ember nem számíthatott arra, hogy valaha is meggyógyul, hiába küzdött a benne lakó gonosszal. Az emberek sem tudtak neki tanácsot adni, hogy miként győzhetné le önmagában a rosszat. Most viszont Isten siet segítségére, bizonyítván, hogy ő képes legyőzni az emberben lévő gonoszt, mivel ereje nagyobb annál, s mert Isten az ember javát, üdvösségét akarja.

Mit tanít nekünk ez a különleges csoda, ez az ördögűzés? Sokszor megbénítanak minket a különféle veszélyek és bajok, amelyek érnek, s amelyeknek emberi erőnkkel nem vagyunk képesek ellenállni. Tehetetlenek vagyunk, és azt érezzük, hogy ki vagyunk szolgáltatva azoknak a gonosz erőknek, amelyek a kárunkat akarják, s ezt a veszélyt sokszor alig ismerjük fel. Jézus megmutatja, hogy képes szembeszállni a gonosszal, le tudja győzni azt. Jézus segítségével képes vagyok megvalósítani az Istennek tetsző életet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

2021. augusztus 30. – Hétfő (Lk 4,16-30)

h, 2021/08/30 - 00:00
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,16-30

Elmélkedés

A mai evangéliumot olvasva könnyen magunk elé képzelhetjük az egykori eseményt. Jézus megérkezik Názáretbe. Most nincsenek vele a tanítványai, egyedül érkezik. Az utcák elhagyatottak. Ismeri a járást, otthon van, egyenesen a zsinagógába megy. Minden szem ösztönösen felnéz, minden száj tátva marad a csodálkozástól. Régen látták már, egyesek alig ismerik fel, eltelik pár másodperc mire rájönnek, ki ő. Nem számítottak jövetelére, de szívesen fogadják. Néma tekintettel köszöntik, ez most nem a hangoskodás ideje, majd később, az istentisztelet után lesz idő beszélgetni vele. De ha már itt van, olvasson ő az írásokból és fűzzön hozzá magyarázatot, hiszen az a hír járja, hogy mindenütt milyen nagy bölcsességgel tanítja az embereket. És az is hírlik, hogy csodákra képes. Tegyen most is csodát!

A kezdeti helyeslést követően szavai nagy felháborodást váltanak ki, és mindenki szembefordul vele. Az ellenségeskedés odáig fajul, hogy az életére akarnak törni. Szavai arra indították a názáretieket, hogy színt valljanak. Úgy vélték, hogy jól ismerik Jézust, aki az ő körükben nevelkedett, e városban töltötte fiatalkorát. Most viszont olyan dolgokat állít magáról, hogy ő az Isten küldötte s ez elfogadhatatlan számukra.

Egyszer nekünk is színt kell vallanunk, nem halogathatjuk örökké a döntést. A Jézus melletti elköteleződés nem könnyű, de érdemes tanítása szerint élnünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Szívünk nemes szándékával keresünk téged, mert evangéliumodban felismertük az örök élet tanítását. Az evangélium szerint élve akarunk követni téged, mert egyedül a te tanításod és személyed követésre méltó. Nem adjuk életünket látszat-igazságok szolgálatára, hanem evangéliumod teljes igazságát, mint igazi örömhírt akarjuk hirdetni azoknak, akik tévedéseik után életünk értelmét keresik. Ismerjék fel ők is, hogy te vezetsz bennünket az örök üdvösségre!

2021. augusztus 29. – Évközi 22. vasárnap (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23)

v, 2021/08/29 - 00:00
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés

Minden a szívben kezdődik

A Szentírás a hit és az élet évezredek során szerzett élményeinek könyve. Sok-sok ember tapasztalatának, Isten-élményének gyűjteménye, amelyekből a későbbi korok embere is tanulhat. Természetesen nemcsak rendkívüli, egyedi élményekről olvasunk benne, hanem egészen mindennapi esetekről, amelyek mindannyiunkkal előfordulnak. A mai evangélium témája a tisztaság és a tisztátalanság. Tárgyak esetében világosan megkülönböztethető, hogy mi az, ami tiszta, és mi a piszkos, szennyezett. A kettő különbözik egymástól és ez a különbség szemmel látható. Az is előfordulhat, hogy a szennyeződés emberi szemmel ugyan nem látható, de mikroszkóppal vagy vizsgálatokkal kimutatható. Emberek esetében, ha nem a testről, hanem a lélekről beszélünk, akkor szintén nem látható, hogy ki a bűnös és ki az igaz, ráadásul itt nem az emberi megítélés számít, hanem Isten ítélete.

A tisztaság, a higiénia, rendkívül fontos lehet az egészség és az élet védelme érdekében. Ha más nem is, de egy világjárvány biztosan megtanít minket erre. Egy láthatatlan vírus megtanítja nekünk, hogy miért fontos a kéz tisztasága, rendszeres fertőtlenítése. A lélek tisztasága ugyanilyen fontos, mert a bűn világjárványa folyamatosan pusztít, akkor is, ha ez nem látható és nem jeleníthető meg statisztikai adatokkal.

A szívben kezdődik a gonoszság, amely elválasztja az embert Istentől, és az embert embertársától. Jézus az evangéliumban megmutatja a rejtett gonoszságot, a szív gonoszságát, az ember lelke mélyén megszülető rosszindulatot, és mindez nemcsak a képmutatásról ismert farizeusokra érvényes, hanem minden más emberre is, ránk is. Ha azt gondolnánk, hogy ránk mégsem vonatkozik, mert bűntelenek vagyunk és nincs bennünk semmiféle rosszindulat, de még a rossz szándéknak a legkisebb nyoma sem, akkor máris a farizeusi képmutatás és önbecsapás csapdájába estünk, tehát mégiscsak vonatkoznak ránk az Úr kijelentései.

Jézus arra kíváncsi, hogy mi van bennünk. Az evangéliumok érdekes jelenete az, amikor kiűzi a jeruzsálemi templomból a kereskedőket és a pénzváltókat (vö. Jn 2,13-25), majd pedig a húsvéti ünnepek alkalmával csodákat tesz a városban. Ezen rendkívüli jel és más csodák láttán egyesek hittek benne, míg mások elutasították. A jelenet a következőkkel zárul: „Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben” (Jn 2,24-25).

A mai evangélium mindazon rossz tulajdonságok konkrét felsorolásával zárul, ami az emberben lakik. Az Isten rólunk, emberekről alkotott képe ezzel még nem teljes, hiszen annak köszönhetően, hogy az ő képmására vagyunk teremtve, számos jó tulajdonság van bennünk. Az a tény, hogy Isten képmását hordozzuk magunkban és magunkon azt is jelenti, hogy nem önmagunkért élünk, hanem Istenért. Azt nevezzük bűnnek, amikor önmagunkért élünk s nem gondolunk Istenre. Azonban nem kötelező nekünk a bűnök útján járnunk. Van számunkra más lehetőség is, szívünk megtérésének lehetősége, amely új úton indít el minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek Isten megálmodott minket, elképzelt minden embert. Ő ugyanis a bensőnket nézi, s a szívünkben lakó jót látja. Minden a szívben kezdődik, a jóság, a szeretet is. Emberi fejlődésünk lehet önmegvalósítás, de lehet az isteni kegyelem által végbement lelki újjászületés is. Jézus példája talán segíthet a választásban. Az ő kereszthalála nem önmegvalósítás, hanem önfeláldozás. Példáját követve válik életünk igazi értékké, s ajándékká mások számára. Engedjük, hogy Isten keze alakítson minket, s akkor ez az átalakulás nem felszínes csomagolás lesz csupán, hanem szívünket átformáló megtérés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt kéred tőlünk, hogy ne kedvetlenül, hanem örömmel és irántad való szeretettel teljesítsük parancsaidat. Te azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!

2021. augusztus 28. – Szombat (Mt 25,14-30)

szo, 2021/08/28 - 00:00
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Mt 25,14-30

Elmélkedés

A talentumokról szóló evangéliumi példabeszéd új szempontot vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen módon várakozzunk az Úr eljövetelére. A történet főszereplője egy vagyonos ember, aki javainak kezelését szolgáira bízza arra az időre, amíg ő távol van. A szolgák jól tudják, hogy uruk vissza fog térni, s akkor számot kell majd adniuk arról, hogy miként használták fel a rájuk bízott javakat. Ismerik uruk elvárását is, tehát gyarapítaniuk, kamatoztatniuk kell a rájuk bízott összeget. Miként a tíz szűzről szóló példabeszédben, ugyanúgy itt is kétféle gondolkodás, magatartás jellemzi a szolgákat. Egy részük bölcsen, okosan jár el, s többszörösen fizetik vissza a rájuk bízott összeget, amiért elismerést és jutalmat kapnak. De van olyan szolga, aki inkább elássa a kapott pénzt, hogy urának visszatértekor legalább azt tudja visszaadni, mert kevesebbet nem szeretne. De a félelem rossz tanácsadó, az úr nem ezt várta, ezért megbünteti ezt a szolgát.

Isten nem igazságtalan. Attól, aki egy talentumot kapott, nem várja azt, hogy másik ötöt vagy tízet szerezzen vele. De azt elvárja, hogy legalább még eggyel gyarapítsa. Isten soha nem vár tőlünk olyat, ami meghaladja képességeinket, erőnket, de azt elvárja, hogy képességeinket jól használjuk fel és ne ássuk el. Istentől mindannyian kapunk legalább egy talentumot.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Lelkünk megtisztítását kérjük tőled. Mi sokszor megelégszünk a felületes bűnbevallással, de te gyökeres megújulást vársz tőlünk. Te képes vagy alapjaiban megtisztítani lelkünket, hogy egyedül Istennek éljünk. A lelki megújulás adjon nekünk erőt ahhoz, hogy evangéliumod hirdetői legyünk a világban azok számára, akik még keresik megtisztító irgalmadat és felemelő szeretetedet.

2021. augusztus 27. – Péntek (Mt 25,1-13)

p, 2021/08/27 - 00:00
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

Balgákról és bölcsekről szól Jézus mai példabeszéde. Kik a balgák? Azok, akik nincsenek felkészülve a vőlegénnyel való találkozásra és nem számítanak a vőlegény esetleges késésére. Az ajtók végül zárva maradnak számukra, mert a döntő pillanatban, az érkezés idején ők mással voltak elfoglalva. Az úr szava kemény ítéletként hangzik számukra: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Kik tehát a balgák? Akik szeretnének elmenni az esküvőre, szeretnének részt venni az ünnepségen, de felkészületlenek. Ők már elhasználták összes olajukat, gazdagságukat, szépségüket, szeretetüket valakire vagy valami másra. Elszalasztották az egyszeri lehetőséget.

Kik a bölcsek? Azok, akik felkészülten érkeznek és várják a pillanatot, a vőlegény érkezését. Előrelátóak, ezért számítanak arra, hogy korábban vagy késve is érkezhet a vőlegény. Akik nem lepődnek meg azon, hogy „nem ismerik sem a napot, sem az órát.” Ők mindenkor készen állnak, bőven van olajuk, felelősen gondolkodnak. Olajukat nem a balgákra pazarolják, nem is irigyek, hanem jól tudják, hogy lámpásaikkal a vőlegény számára kell majd világítaniuk, s olaj nélkül ez aligha fog menni.

Az Úr jövetelének idejét nem lehet előre tudni. Lehet, hogy hamarosan érkezik, de lehet, hogy késik. Mindig várjuk felkészülten és álljunk készen a találkozásra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Gondviselő Istenünk! Te szeretetből teremtettél meg minket és életünk minden napján kimutatod irántunk szeretetedet. Adj nekünk éleslátást és bölcsességet, hogy észrevegyük szereteted jeleit, mindazt, amivel testi és lelki fejlődésünket segíted és az üdvösség felé vezetsz minket! Oszlasd el félelmeinket, aggódásainkat és bizonytalanságainkat! Segíts, hogy bizalommal tekintsünk jövőnk felé és teljes bizalommal adjuk életünket neked! Gondoskodj rólunk, családunkról, szeretteinkről és minden emberről! Mutasd meg jóságodat minden ember felé!

2021. augusztus 26. – Csütörtök (Mt 24,42-51)

cs, 2021/08/26 - 00:00
Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz. Mt 24,42-51

Elmélkedés

Jézus azt kéri a mai evangéliumban, hogy virrasztva várjuk érkezését, mert éjszaka jön el, mint a tolvaj. Úgy tűnik, Isten olykor úgy viselkedik, mint egy tolvaj. Bár szokatlan a hasonlat, mégis érdemes talán elgondolkodnunk rajta.

Isten apránként elvesz tőlünk dolgokat, amiket fontosnak, értékesnek tartunk az életben. Valószínűleg korábban kért tőlünk dolgokat, de mi azokat nem adtuk oda neki. Aztán már nem kér, hanem egyszerűen elvesz tőlünk dolgokat, személyeket. Hiába tiltakozunk, hiába értetlenkedünk, amit elvett, azt nem adja vissza. Ad helyette mást, de mi azt jelen helyzetünkben nem nagyon értékeljük. Később majd biztosan fogjuk értékelni és hálásak leszünk érte, de az elvesztett dolgok pillanatnyi hiánya túlzottan megzavar, megsebez minket.

Amikor fiatalok vagyunk, elveszi a nagyszüleinket, majd valamivel később a szüleinket is. Lassacskán kicsúsztatja alólunk a talajt, bizonytalanná tesz minket. Elveszi tőlünk vagyonunkat, egészségünket, testi erőnket. Aztán elveszi házastársunkat, esetleg még a gyermekünket is. És akkor, amikor már semmink sincs és a leggyengébbek vagyunk, akkor adja nekünk önmagát. Ebben a pillanatban elveszi tőlünk az életet is, de az a feltétele annak, hogy örökre nekünk adja magát, örökre vele éljünk a mennyben.

Ne siránkozz azon, hogy Isten elvesz tőled valamit! Inkább bízz abban, hogy értékesebbet fog adni!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a mindenség királya! Hittel várjuk eljöveteledet és a veled való találkozást. A hitről való tanúságtétel minden korban bátorságot kíván a keresztényektől, tőlünk. Bátorságot, hogy az üldözések idején, az elutasításokat megtapasztalva vagy az emberek közönyét látva is folytatódjon az evangélium hirdetése és a hit terjesztése. Annak tudatában élünk, hogy a te megbízásodból, a te munkatársadként adjuk tovább a hitet. Nevelj minket az alázatra, hogy ne önmagunkat, hanem téged és a te örömhíredet hirdessük!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva