Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 34 perc

2022. március 1. – Kedd (Mk 10,28-31)

k, 2022/03/01 - 00:00
A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.” Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az utolsókból pedig elsők.” Mk 10,28-31

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban szereplő személy hiába kapta meg Jézustól a választ arra, hogy mit kell tennie az örök élet elnyerése érdekében, nagy vagyona megakadályozta abban, hogy elinduljon ezen az úton. Megtudta, hogy mit kellene tennie, de mégsem merte életét Jézusra bízni, mert jobban bízott saját gazdagságában.

Vele ellentétben az apostolok mindenről lemondtak annak érdekében, hogy mindig Mesterükkel lehessenek. Erről szól a mai történet. Gondolkodásukban van valami nagyon is emberies: itt a földön várják a jutalmat lemondásukért, s úgy érzik, hogy ezt a jutalmat meg is érdemlik, éppen lemondásukért cserébe. Péter apostol a többiek nevében is szól: „Mindent elhagytunk és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” (Mk 10,28). Jézus nem marad adósa azoknak, akik érte mindenről lemondanak. Örök életet ígér nekik, amelynél nagyobb jutalom, ajándék nem létezik.

Ha Krisztus követéséért kész vagyok a lemondásra, a legnagyobb jót, az üdvösséget kapom Istentől. Az Úr által ígért „százannyit” nehéz észrevennünk, mert sokszor más formában kapjuk, mint azt elképzeljük. Az örök élet elnyerésének mégis ez az egyetlen útja. Az apostolokhoz hasonlóan nekem is meg kell értenem, hogy nem elég hallgatnom a krisztusi tanítást, nem elég engedelmeskednem egy parancsnak, hanem Krisztus személyéhez kell ragaszkodnom. Ez a tanítvány útja: követni őt mindenben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

2022. február 28. – Hétfő (Mk 10,17-27)

h, 2022/02/28 - 00:00
Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.” Mk 10,17-27

Elmélkedés

A mai evangéliumi történetben szereplő személyről Márk művéből nem sokat tudunk meg. Máté „nagy vagyonnal rendelkező ifjúnak” nevezi őt (Mt 19,22), Lukács pedig „előkelő embert” említ (Lk 18,18).

A találkozás köszöntéssel, megszólítással kezdődik: „Jó Mester!” Többről van itt szó, mint egy udvarias köszönésről, de még annál is, hogy Jézust erkölcsi tekintélynek, vallási kérdésekben hitelesen megnyilatkozó személynek ismeri el az illető. Itt nem egyszerűen egy rabbi és az ő tanítványa beszélget egymással, hanem egy olyan személy fordul alázattal, térdelve Jézushoz, aki elért vallási képességeinek, cselekedeteinek határához, önmaga tudásával már nem képes többre, de mégis bizonytalan a legfontosabb cél, az örök élet elnyerése ügyében. Megvan benne a vágy, a törekvés, ezért útmutatást vár, és hisz abban, hogy kérdésére Jézus választ tud adni. Jézus először pontosítja, rögzíti, hogy egyedül Isten a jó. És ezután adja azt a választ, miszerint Isten jósága arra indítja az embert, hogy kötelezze el magát az engedelmes életre, de ehhez nincs szükség vagyonra.

Mivel az illető képtelen lemondani vagyonáról, inkább szomorúan eltávozik. Jézus tőlünk is a lemondást várja. Vajon le tudok-e mindenről mondani, hogy Krisztus legyen a gazdagságom és eljussak az örök életre?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!

2022. február 27. – Évközi 8. vasárnap (Lk 6,39-45)

v, 2022/02/27 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből. Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincsen rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskeborról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő. Hisz a szív bőségéről beszél a száj.” Lk 6,39-45

Elmélkedés

Szálka és gerenda

Az imént olvasott evangéliumi rész a múlt vasárnapinak a folytatása, amelyben az ellenségszeretetről volt szó. Az ellenségszeretet a másik emberrel való kapcsolatunkban teremthet egy egészen új helyzetet. Ugyanez a cél, amikor nem a másik személy esetleges vétkeivel törődünk, hanem a magunkéval. Lelki megújulásunk kiindulópontja saját hibáink felismerése és bűneink bevallása. Csak akkor tudunk elindulni egy új úton, ha saját lelkünk megtisztítása az első. Erről tanít bennünket Jézus a mai evangéliumban, amikor nagyon szemléletes példát mond a szálkáról és a gerendáról. „Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?”

Mások hibáinak gyors felfedezése nem szokott számunkra nehézséget okozni, s azonnal készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal szolgáljunk az illetőnek, miként kellene megváltoztatnia magatartását. A magunk bűneivel viszont éppen ellenkezően állunk. Nem szívesen vesszük észre hibáinkat, s ha nagy nehezen be is látjuk azokat, komoly akadályokba ütközik, hogy változtassunk önmagunkon. Sokszor előfordul, hogy tökéletesnek és hibátlannak gondoljuk magunkat, akinek nincs szükségünk megtérésre.

Könnyű és egyszerűen megválaszolható kérdéseket tesz fel Jézus hallgatóságának. Egyértelmű, hogy egy vak ember nem vezethet egy másik vakot. Az is egyértelmű, hogy a mester nagyobb, okosabb, bölcsebb és tapasztaltabb tanítványainál, különben nem volna mit tanítania nekik. Az is világos, hogy egy hatalmas gerendát könnyebb meglátni, mint egy parányi szálkát észrevenni. Mit akar tanítani Jézus ezekkel a mondásokkal? Hogyan értelmezzük ezt a szentírási szöveget? Valószínű, hogy a mondások hátterében inkább az evangélium megírása korának közösségében tapasztalható gondok állnak, mintsem Jézus hallgatóságának problémái. A keresztény közösség belső gondjainak megszüntetését szeretné elérni az evangélista. A közösség vezetőjének ki kell emelkedni a többiek közül, hogy jó példát mutathasson. Az első keresztény közösségekben megjelenhettek olyan személyek is, akik másokat bíráltak, a többiek hibáival törődtek, holott ők sem voltak bűntelenek. A figyelmeztetések tehát az ilyen lelkület megszüntetésére irányulnak. Mindenki a saját hibáinak kijavításával foglalkozzon, s ha ezt megtette, akkor jogosult arra, hogy másokat figyelmeztessen, de ezt tegye testvéri szeretettel és türelemmel. A bíráskodást mindenki kezdje önmagán!

Fogalmazzuk meg röviden Jézus mondásainak tanulságát! Először is: ne keressük másokban a hibát, mert nincs jogunk ahhoz, hogy mások lelkivilágában keresgéljünk. A második szabály a következő: ha felebarátunk bűne tudomásunkra jut, ne ítélkezzünk felette, mert egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberi cselekedeteket. Ne feledjük, hogy soha nem ismerhetjük teljesen a másik ember élethelyzetét, körülményeit, ezért hiányos ismereteink miatt csak téves lehet az ítélkezésünk eredménye. Harmadik irányelvként hozzátehetjük ehhez: nem feltétlenül a mi feladatunk a másik embert figyelmeztetni bűnére, mert nem biztos, hogy kellő tapintattal tudjuk ezt megtenni. Hagyjunk időt a bűnös ember számára, hogy önmaga belássa bűnét és jobb útra térjen. S végül a negyedik szempont: viszont önmagunkban fedezzük fel a bűnt, legyünk nyugodtan szigorúak. És ne késlekedjünk, hanem mielőbb szakítsunk bűnös múltunkkal. A javulást, a megtérést önmagunkon kezdjük!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmasság Istene! Köszönjük, hogy szerető Atyaként fordulsz felénk és számíthatunk a megbocsátásra. Látod hibáinkat, ismered gyengeségeinket, ugyanakkor erőt adsz nekünk a bűn elleni küzdelemben. Nem emberi érdemeink miatt, hanem azért, mert szeretsz minket. Add meg nekem az őszinte bűnbánat kegyelmét, hogy mindig alázattal álljak eléd! Belátom gyengeségeimet és bűneimet, amelyekért senki mást nem hibáztathatok, csak önmagamat, és vállalom értük a felelősséget. Köszönöm, hogy az ítélet napján igazságosságra és irgalmasságra számíthatok tőled, aki engem és minden embert az üdvösségre hívsz.

2022. február 26. – Szombat (Mk 10,13-16)

szo, 2022/02/26 - 00:00
Abban az időben: Kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. A tanítványok azonban elutasították őket. Amikor Jézus meglátta ezt, megharagudott, és ezt mondta nekik: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, nem megy be oda.” Azután ölébe vette a gyermekeket, és kezét rájuk téve, megáldotta őket. Mk 10,13-16

Elmélkedés

Megdöbbenünk a mai evangélium állításán, miszerint a Jézushoz vitt gyermekeket a tanítványok elutasították. Miért tették ezt? Mitől féltették Mesterüket? A tanítványok elutasító magatartását akkor értjük meg, ha abban az egykori zsidó szemlélet tükröződését látjuk. A zsidóság számára fontos a gyermekáldás, de a gyermekkort jelentéktelen időszaknak tartották. A gyermekek még nem ismerik és nem tartják meg a mózesi törvényt, ezért egyes rabbik vitatták azt, hogy a gyermekek részesei lehetnek Isten eljövendő országának, ahová nézetük szerint csak azok juthatnak, akik megtartják a törvényt. Még olyan vélemény is volt, hogy a rabbik egyáltalán ne foglalkozzanak gyerekekkel, ne tanítsák őket, mert ez időpazarlás. Ez a gondolkodásmód nyilvánvalóan hatással volt Jézus tanítványaira is, hiszen ők is ilyen családi környezetben nőttek fel.

Jézus reakcióját az evangélista így írja le: „megharagudott.” Az eredeti görög kifejezés haragot, bosszankodást, felháborodást jelent. A tanítványoknak a gyermekeket az Isten országából kizáró, az Isten közeléből eltávolító magatartása egyáltalán nem tetszik Jézusnak, és karját a gyermekek felé kitárva egyúttal az üdvösség ajtaját is megnyitja előttük. A mindent ajándékként elfogadó gyermeki lelkülettel ismerhetjük fel Isten országát. A hatalomra vagy a rangra való törekvés viszont könnyen elválaszthat tőle.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

2022. február 25. – Péntek (Mk 10,1-12)

p, 2022/02/25 - 00:00
Egy alkalommal Jézus útra kelt Kafarnaumból, és Júdea határába ment, a Jordán túlsó partjára. Ott ismét nagy tömeg sereglett köréje, ő pedig szokása szerint tanította őket. Akkor a farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Azt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.” Jézus folytatta: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek ezt a parancsot. Isten azonban a teremtés kezdetén férfit és nőt alkotott. Az ember ezért elhagyja apját, anyját, a feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek. Ettől kezdve többé már nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” Otthon tanítványai ismét megkérdezték őt ezzel kapcsolatban. Ezt válaszolta: „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságtörést követ el.” Mk 10,1-12

Elmélkedés

Jézus ellenfelei, akik többször is vitába szállnak vele, jól ismerik a mózesi törvényeket, és sokszor ezek megtartását kérik számon tőle és tanítványaitól. Természetesen Jézus is jól ismeri a törvényt, s éppen ennek köszönhetően tud válaszolni az írástudóknak. De ő nem csak a törvény írott betűjét ismeri, hanem a mögötte húzódó isteni szándékot is. Ebből következik, hogy tanítása nem korlátozódik a törvények értelmezésére, hanem azok lényegére mutat rá. Az írástudók emberi okoskodását és értelmezését felülmúlja Jézus megközelítése, aki a törvény hiteles értelmezőjének tartja magát.

A mai evangélium szerint a farizeusok a következő kérdéssel fordultak Jézushoz a válással kapcsolatban: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” A kérdést követően az ószövetségi idők legnagyobb tekintélyének számító Mózesre hivatkoznak, akinek a törvényei szerint válólevéllel elbocsátható a feleség. Kérdésükből az tűnik ki, hogy saját álláspontjukat akarják védelmezni a válás megengedését illetően.

Jézus elutasítja a válást és arra az egységre hivatkozik, ami a Teremtő Isten szándéka szerint létrejön a férfi és a nő között a házasság által, amely egész életre szóló szeretetközösséget jelent. Ez az egység Isten akarata szerint sérthetetlen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

2022. február 24. – Csütörtök, Szent Mátyás apostol (Jn 15,9-17)

cs, 2022/02/24 - 00:00
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” Jn 15,9-17

Elmélkedés

Szent Lukács az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen leírja, hogy miként történt az áruló Júdás helyébe Mátyás megválasztása, akit a mai napon ünneplünk. A fiatal jeruzsálemi keresztény közösség tagjai érezték, hogy mindannyiuk feladata és kötelessége kijavítani azt, amit egy méltatlan ember hibázott. Mátyás tehát nem tartozott a Jézus által kiválasztott Tizenkettő közé, de biztosan ő is az Úr tanítványi körének tagja volt. Ezt egyértelműen jelzi Péter apostolnak a választás előtt tartott beszéde, amelyben ezt mondja: „azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt” kell kiválasztani valakit (ApCsel 1,21). A beszéd további részében így jelöli meg az újonnan megválasztandó és természetesen a többi apostol feladatát: „velünk együtt Krisztus feltámadásának tanúja legyen” (ApCsel 1,22). Minden apostolnak és az ő utódaiknak az a küldetése, hogy az egész világra elmenvén hirdessék Krisztus feltámadását és örömhírét.

Az Egyházban minden korban voltak és sajnos napjainkban is vannak olyan személyek, akik méltatlanok a krisztusi név viselésére. Hibáik, gyengeségeik, bűneik kijavítása mindannyiunk feladata. Ha nem tagadjuk meg hitünket, ha nem válunk Jézus árulóivá, olyan tanúságtételre leszünk képesek, amely képes egyensúlyozni a bűn miatti botrányokat. S ez a tanúságtétel Krisztus mellett erősebb lehet minden rossz tapasztalatnál.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Nem a magunk igazságát keressük, hanem a te igazságodhoz ragaszkodunk. Szeretnénk újra felfedezni a krisztusi igazság gazdag tartalmát és azt, mint világító fényt felmutatni a világnak. Csak így tudunk fényes, világító, megvilágosító példát mutatni. Eljött az idő, hogy újfajta módszereket alkalmazzunk az emberekkel való párbeszéd, az igehirdetés és az evangelizáció terén. Eljött az idő, hogy új utakat keressünk az egység megvalósítása területén. Eljött az idő, hogy ne csupán azt hangoztassuk, hogy ki, miért van kizárva a szentségek vételéből, hanem megkeressük annak lehetőségét, hogy az isteni kegyelem az ő életüket is megújítsa a szentségek által. Eljött az idő, hogy a szegények felé új formában mutassuk ki önzetlen szeretetünket.

2022. február 23. – Szerda (Mk 9,38-40)

sze, 2022/02/23 - 00:00
Egyszer János apostol ezekkel a szavakkal fordult Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Mk 9,38-40

Elmélkedés

A Jézus nevében ördögöket kiűző, tehát jót tevő személyt nem nevezi meg az evangélista, hanem csak arról tesz említést, hogy az apostolok megtiltják neki, hogy ezt tegye. Jézus viszont megengedi, hogy az ő nevében ne csak tanítványi körének tagjai, hanem mások is jót tegyenek. Abban bízik, hogy aki az ő nevében tesz jót, az biztosan nem fog szembefordulni vele. A történet azt tanítja nekünk, hogy ne szűkítsük le a krisztusi közösséget, hanem Jézus lelkületével, nyitottsággal közeledjünk mindenki felé. Előítéletek helyett legyünk bizalommal mindenki iránt! Ne alkossunk elhamarkodott ítéletet, hanem legyünk türelmesek! Gyümölcséről ismerhető fel a jó, illetve a rossz. Imáinkban kérjük a Szentlelket, hogy segítsen a jó és a rossz megkülönböztetésében, és indítson minket mindenkor a jó választására!

Miként az őskeresztény időkben az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék Jézus nevét, s nem féltek attól sem, hogy az Úr nevéért szenvedésben fognak részesülni, ugyanúgy nekünk is keresztény életünk jó példájával Jézus nevének kell dicsőséget szereznünk. Az ő nevében cselekedni azt jelenti, hogy az üdvösség művének megvalósulását szolgáljuk a világban. Nevének megvallása, a hozzá való ragaszkodás és hűség azt jelzi, hogy hozzá tartozunk és az üdvösség elnyerésére törekszünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te új törvényt hoztál a világba, a szeretet törvényét, az újszövetség törvényét, az örök törvényt, a szívünkbe írt törvényt, a szabadság törvényét. A szeretet törvénye nem külső kényszerítő erőként nehezedik ránk, hanem szívünk mélyéről feltörő vágy. Olyan parancs, amellyel szemben nem érdemes a benső ellenállást, ellenkezést felszítanunk, hanem arra kell törekednünk, hogy minél jobban felszínre hozzuk magunkból. Segíts minket, hogy a szeretet ne csupán érzés maradjon bennünk, hanem cselekedetekben is megnyilvánuljon Isten és az embertárs felé. Segíts, hogy rátaláljunk a szeretet mindent felülmúló parancsára!

2022. február 22. – Kedd, Szent Péter apostol székfoglalása (Mt 16,13-19)

k, 2022/02/22 - 00:00
Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.” Mt 16,13-19

Elmélkedés

Szent Péter apostol székfoglalásának mai ünnepe az Egyház egységét jeleníti meg. Annak az Egyháznak az egységét, amelyet maga Jézus Krisztus alapított, s amelynek vezetését elsőként Péter apostolra bízta. Péter és az ő utódai, a római pápák mindenkor Krisztusnak, a Jó Pásztornak példája szerint vezették Isten rájuk bízott nyáját, mindenkor arra törekedve, hogy megerősítsék az embereket a hitben és megőrizzék Isten népének egységét.

A történelem folyamán az Egyház számára minden bizonnyal a szakadások, az egység sérülése jelentették a legfájdalmasabb sebeket. Ebből következik, hogy talán éppen a hitbeli egységre való törekvés és a szeretetbeli egység megvalósulása lehet a leghitelesebb jel korunkban a világ számára, hogy Egyházunkban felismerje azt a közösséget, amelyet napjainkban is maga Krisztus éltet. Ez a Krisztusra alapozott belső egység valóban hitelessé teszi az evangélium hirdetését, amely Krisztus földi helytartójának, a pápának, a vele egységben lévő püspököknek és az ő munkatársainak, a papoknak és a szerzeteseknek, valamint a világi híveknek egyaránt feladata.

Péter elsőségét a Tizenkettő testületében az Úr szavai alapozták meg: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat” (Mt 16,18). A vezetés nem hatalmat, hanem szolgálatot jelent számára, továbbá azok számára, akik az évszázadok során Péter utódaként, a római pápaként vezetik az Egyház közösségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2022. február 21. – Hétfő (Mk 9,14-29)

h, 2022/02/21 - 00:00
Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és süket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.” Mk 9,14-29

Elmélkedés

A mai evangéliumi rész azt bizonyítja, hogy már az őskeresztény időkben sem önmagukban a csodák voltak fontosak, hanem mindig kapcsolódott hozzájuk valamilyen lelki mondanivaló, üzenet. Tehát amikor az evangéliumok keletkezésének korában továbbadták egymásnak és lejegyezték a csodákról szóló elbeszéléseket, már akkor többet tartalmaztak ezek, mint a gyógyulás ténye. Ennek ismeretében már világos számunkra, hogy mire érdemes odafigyelnünk a történetben, tudniillik a hitetlenségre és a hitre.

A tanítványok azzal próbálkoztak, hogy egy fiúból kiűzzék a gonosz lelket. Ez azonban nem sikerült nekik. A történteket a fiú apja mondja el Jézusnak, és segítségét kéri. Jézus a hitetlenséget jelöli meg a sikertelenség okaként. Miután az apa kifejezi hitét, azaz kinyilvánítja, hogy hisz abban, hogy Jézus képes csodát tenni isteni erejével, megtörténik a gyógyulás. Mivel az apostolok korábban megbízást kaptak Jézustól a gonosz lelkek kiűzésére és ezen a területen sikereik is voltak, ezért jogosan lepődnek meg saját tehetetlenségükön és kérdezik meg Mesterüktől, hogy most miért nem tudtak gyógyítani? Jézus válasza azt sugallja, hogy a gyógyítás feltétele az isteni hatalomra való teljes és feltétlen ráhagyatkozás, amelyet az imádság jelképez. A csoda tehát nem az emberi erőfeszítés eredménye, hanem mindig Isten jutalmazza meg vele a hívő embert.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2022. február 20. – Évközi 7. vasárnap (Lk 6,27-38)

v, 2022/02/20 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38

Elmélkedés

Követendő életpélda

A Puerto Rico-i származású írónő, Esmeralda Santiago, gyermekkori élményeit idézi fel egyik könyvében. Tizenegyen voltak testvérek, ő volt a legidősebb, egy kis faluban éltek. Sem a szülők, sem gyermekeik nem keresztények, nem imádkoztak, soha nem jártak templomba. A nagy szegénység miatt egy idő után szükséges volt, hogy az édesanyjuk a közeli városba járjon minden nap dolgozni. A faluban a többi asszony nem nézte ezt jószemmel. Azt gondolták, hogy jobb volna, ha állandóan a gyerekeivel lenne. Összesúgtak a háta mögött, nem köszöntek neki, szóval kiközösítették őt. Csak két asszony viselkedett másként. Az egyik az édesanya barátnője volt, ő továbbra is kiállt mellette mindenben. A másik pedig egy keresztény asszony, akinek a vallásos meggyőződése, erkölcsi elvei nem engedték meg, hogy a kiközösítők oldalára álljon, ugyanakkor velük igyekezett továbbra is barátságos lenni. Az írónő könyvében egyáltalán nem népszerűsíti a keresztény vallást és nem áll szándékában a hiteles keresztény életpélda felmutatása, mégis felnőttként szívesen gondol vissza erre a hite szerint élő anyára. Ő íróként egyetlen pici utalást sem tesz arra, hogy ennek az asszonynak valóban helyes és példamutató volt a magatartása ebben a helyzetben, én viszont éppen emiatt hozom fel a mai napon ezt a történetet. Mert megértette Jézus üzenetét és nem akart ítélkezni senki felett. Megértette azt, hogy senkivel sem viselkedhet ellenségesen, hanem mindenki felé szeretettel kell fordulnia.

A mai vasárnap evangéliumában Jézus a szeretet teljességére szólít fel bennünket. Ne csupán azok felé legyünk szeretettel, akik jók hozzánk, hanem azok iránt is, akik bántanak bennünket. Ezt mondja a mi Urunk: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért!” Jézus nem titkolja el, hogy tanítványait, s mindazokat, akik a későbbi időkben őt fogják követni, támadások érik majd. E támadások arra irányulnak, hogy megtörjék a Jézussal való egységünket, s megakadályozzák, hogy a mi Urunk az üdvösség felé vezessen, segítsen minket. De hogyan viszonyuljunk mi, keresztények a támadókhoz, akik nem elégszenek meg a megfélemlítéssel, hanem olykor a hívőknek még az életét is veszélyeztetik? Jézus egyetlen lehetséges magatartásnak azt tartja, hogy szeressük ellenségeinket, s minden bennünket érő rosszat jóval viszonozzunk. Erre adott példát kereszthordozásával és önfeláldozásával. Ez a követendő példa számunkra is, amely a tökéletességre, a szeretet tökéletes megélésére vezet.

Jézus életpéldája hitelesítette szavait. Nem csak hirdette ugyanis az ellenségszeretetet, hanem meg is élte. Amikor jogtalanul bántalmazták, megkorbácsolták, tövissel koronázták és keresztre feszítették. A kereszten függve is tudott azokért imádkozni, akik vele ezt tették. Az Úr példájára őrizzük meg magunkban a békességes lelkületet, legyünk megbocsátóak és irgalmasok, viseljük el türelemmel a rágalmakat és az üldözéseket, szeressünk mindenkit, még azokat is, akik ellenségnek tartanak minket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, te kereszthalálod pillanatában megbocsátottál mindenkinek. Abban a pillanatban, amikor az emberi kegyetlenség teljes súllyal nehezedett rád és az emberi gonoszság áradt feléd, képes voltál irgalmasságot és jóságot sugározni. Megbocsátásoddal példát adsz nekem és minden embernek, hogy minden rosszat, amit emberektől kapok, elfeledjek és szeretettel viszonozzak. Segíts nekem, hogy irgalmasságodból erőt merítsek a megbocsátáshoz! Hiszem, hogy érdemes elindulnom azon az úton, amely a szeretet új légkörét teremti meg a világban.

2022. február 19. – Szombat (Mk 9,2-13)

szo, 2022/02/19 - 00:00
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?” Ezt válaszolta: „Igen, előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele, ahogy előre megírták róla.” Mk 9,2-13

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumának egyik központi gondolata, hogy a megdicsőült Jézus ugyanaz, mint aki szenvedett és meghalt a kereszten. Isten Fiaként nem az embereknek köszönhette megdicsőülését, hiszen az emberek megvetettek és halálra ítélték, hanem Istennek, aki a halála utáni harmadnapon feltámasztotta őt. Ez a gondolat, azaz a Jézus személyében összekapcsolódó szenvedés és megdicsőülés gondolata tükröződik a színeváltozás eseményében, amiről a mai napon olvasunk. A tanítványok értetlenségét az okozza, hogy természetesen még a szenvedés, a keresztút, a Golgota eseménye előtt történt mindez.

A szenvedés megjövendölése bizonyára megrendítette hitében a három kiválasztott apostolt. A szenvedést és a halált ugyanis úgy értékelhették, hogy Jézus küldetése kudarcba fog fulladni, s emiatt csüggedés vehetett erőt rajtuk. A színeváltozás hegyén most Jézus megmutatja, hogy mi fog következni a halála után. Bepillantást enged egy rövid időre a mennyországba a három apostolnak. Az Atya tesz Jézus mellett tanúságot, amely megerősíti a kiválasztottakat abban a hitben, hogy az isteni üdvözítő terv, amelynek része Jézus halála is, meg fog valósulni. A hegyen Jézus megmutatja isteni dicsőségét, amely aztán a feltámadásában szintén megmutatkozik majd húsvét hajnalán. Minden ember útja bizonyos áldozatokon és szenvedéseken keresztül vezet a dicsőséges feltámadásra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

2022. február 18. – Péntek (Mk 8,34 – 9,1)

p, 2022/02/18 - 00:00
Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt hozzájuk: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Aztán még hozzáfűzte: „Bizony mondom nektek, a jelenlévők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.” Mk 8,34 – 9,1

Elmélkedés

A mai evangéliumból az önmegtagadást válasszuk elmélkedésünk témájául. Jézus ezt mondja: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és kövessen engem!” A felszólításban megfogalmazott három teendő közül bizonyára értjük és jól értjük az utolsó kettőt. De mit jelenthet az, hogy „tagadjuk meg magunkat?” Jézus biztosan többre gondolt, mint az evilági javakról való aszketikus lemondásra vagy a vértanúságra is kész hősiességre, főként akkor, ha valaki ezeket azért szeretné tenni, hogy önmaga vagy mások előtt nagyobb, dicsőségesebb, elismertebb legyen. Az önmegtagadás valójában azt jelenti, hogy elfordulok önmagamtól és egészen odafordulok valaki más, jelen esetben Jézus felé. Az önmegtagadás nem azt jelenti, hogy lemondok terveimről és vágyaimról, hanem egész személyemet annak akarata alá vetem, aki meghívott követésére. Az önmegtagadás azt jelenti, hogy nem elképzeléseim és álmaim megvalósítására törekszem, hanem engedem, hogy Isten munkálkodjon általam a világban az emberek között. Ilyen igénye egyedül Istennek lehet az emberrel szemben. Nem véletlen, hogy egyedül Jézus kéri ezt követőitől. Aki őt követi, az megérkezett Istenhez, átadta magát Istennek.

Az önmegtagadással kapcsolatban sokakban az él, hogy az embernek le kell mondania a boldogságról. Ez az elképzelés tévedés. Miért akarná Isten, hogy boldogtalanok legyünk? Jézus valójában a boldogságunkat, sőt az örök boldogságunkat akarja, csak az általa kijelölt út más, mint amit elképzelünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak! Hozz örömöt és világosságot az életembe és minden ember életébe!

2022. február 17. – Csütörtök (Mk 8,27-33)

cs, 2022/02/17 - 00:00
Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő falvakba. Útközben megkérdezte őket: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok azt felelték: „Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Erre Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás.” Akkor szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira nézett, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!” Mk 8,27-33

Elmélkedés

Az elmúlt hetekben Szent Márk művének első fejezeteit olvastuk, amely szakaszok Jézus csodáiról és tanításáról szóltak. A mai evangélium új részt nyit, amelynek témája Krisztus személye. A kérdést ő maga teszi fel a tanítványoknak és ő is ad rá választ szenvedésének, halálának és feltámadásának megjövendölésével.

Közben persze elhangzanak a különféle téves emberi vélekedések, valamint Péter apostol igaz hitvallása is. A csodálkozással, a megdöbbenéssel, az értetlenséggel és az elutasítással már korábban is találkoztunk, itt pedig Péter apostoltól halljuk a kételkedést, a korholást. Attól a Pétertől, aki pár perccel korábban még Messiásnak vallja Mesterét. Ez az emberi hozzáállás végigkíséri Jézust egész életében. Isten üdvözítő, megváltó terve az emberek számára titok marad egészen az Úr feltámadásáig. Nagyon szép és igaz az a kép, hogy meghívásuktól fogva a tanítványok, az apostolok három éven át minden nap együtt vannak Mesterükkel, egyre szorosabb köztük a barátság. De közben mintha egy láthatatlan szakadék folyamatosan szélesedne a mester és az ő tanítványai között, ami akkor éri el legnagyobb mélységét, amikor Jézus elfogásakor elmenekülnek a Getszemáni-kertből, Péter pedig megtagadja őt. A húsvéti esemény, a feltámadás nyitja meg számukra a lehetőséget, hogy visszataláljanak hozzá és a Feltámadott tanúi legyenek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2022. február 16. – Szerda (Mk 8,22-26)

sze, 2022/02/16 - 00:00
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban!” Mk 8,22-26

Elmélkedés

Szent Márk két olyan esetről is beszámol evangéliumában, amikor Jézus vak embernek adja vissza a látását. Az első a betszaidai vak meggyógyítása (vö. Mk 8,22-26), amely a mai részben szerepel, a másik pedig a jerikói vak meggyógyítása (vö. Mk 10,46-52). A két történet elemei több különbséget is mutatnak. A jerikói vak esetében a Jézus segítségét hangosan, kiáltozva kérő személyt az emberek inkább távol akarják tartani a Mestertől. Az ő esetében a csoda, amely a történet szerint a vak hitének a jutalma, mindenki szeme láttára történik. Jézus a szavával gyógyítja meg, azonnal visszanyeri látását és követni kezdi gyógyítóját.

A betszaidai vak esetében az evangélista által nem megnevezett emberek vezetik Jézushoz az embert, akit ő kivezet a faluból, hogy senki se lássa őket. A vak hite nem játszik szerepet a csodánál, erre nem találunk az elbeszélésben utalást. Nem szavak eredményezik a gyógyulást, hanem Jézus érintése, kézrátétele. A vak nem azonnal, hanem csak fokozatosan, két lépésben nyerte vissza látását, és az is különbség, hogy nem indul el Jézus nyomában.

Ezek az elbeszélések a hit különböző útjait jelképezik számunkra. Más-más utakon juthatunk el az igazság megismeréséhez és az Istenben való hithez. Ezen az úton Jézus a vezetőnk, ő nyitja meg lelki szemünket és ő gyújtja meg szívünkben a hit világosságát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

2022. február 15. – Kedd (Mk 8,14-21)

k, 2022/02/15 - 00:00
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?” Mk 8,14-21

Elmélkedés

„Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” – olvassuk Jézus figyelmeztetését a mai evangéliumban. A kovászt, az élesztőt a lisztbe, a kenyér tésztájába keverték még a sütés előtt. Ebből a szempontból pozitív hatása vitathatatlan. Jézus is ebben a pozitív értelemben használja, amikor arról beszél, hogy az Isten országa olyan, mint a kovász, amit az asszony a lisztbe kever, s ettől az egész tészta megkel (vö. Mt 13,33 és Lk 13,21). A zsidóság számára azonban negatív csengést is hordozott. A kovásztalan kenyerek ünnepe előtt a mózesi törvények szerint minden kovászosat el kellett távolítani a házakból. Ezen az ünnepen minden család kovász nélkül sütött kenyeret evett, így emlékezve arra, hogy Egyiptom földjéről sietve kellett távoznia a népnek, nem volt idő a kenyértészta megkelésére, a kovászos kenyér sütésére. Máté evangélista a farizeusok és a másik vallási csoport, a szadduceusok tanítását nevezi kovásznak (vö. Mt 16,11-12). Szent Lukács művében pedig ez hangzik el Jézus szájából: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!” (Lk 12,1).

És mit jelent Márk evangélistánál, tehát a mai részletben? Az előzményből, a tegnapi szakaszból érthetjük ezt meg: itt arról a lelki vakságról és hitetlenségről van szó, amely bizonyítékot, jelet követel.

Jézus lelki eledelt ad nekünk, az örök élet kenyerét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent. Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

2022. február 14. – Hétfő (Mk 8,11-13)

h, 2022/02/14 - 00:00
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet bevezető szavai szerint a Jézushoz érkező farizeusok „vitatkozni kezdtek vele.” Ezt követően azonban a szövegben nincs szó vitáról vagy párbeszédről. Jelet kérnek tőle. A kérést lehet teljesíteni vagy elutasítani. Jézus az utóbbit teszi, mégpedig úgy, hogy nem magyarázza meg ennek okát. Egyszerűen kijelenti, hogy nem fog jelet mutatni, tehát ő sem száll vitába a kérdezőkkel.

Jézus csodái Isten országának a megnyilvánulásai voltak. A gyógyítások azt jelezték, hogy az irgalmas Isten jelen van a világban és megmutatja jóságát a betegek és más rászorulók felé. Akik hittel tekintettek a csodákra és felismerték bennük a jóságos Isten jelenlétét, azok jeleknek tartották ezeket a csodákat. Olyan jeleknek, amelyek bűnbánatot és megtérést eredményeztek sokak számára. Bizonyára a farizeusok is láthatták a csodás gyógyulásokat vagy legalábbis hallottak azokról, s hozzájuk is eljuthatott a tömegek véleménye arról, hogy ki lehet az, aki ezeket a csodákat tette. Mindez mégsem elég számukra, ezért ők újabb jelet kértek Jézustól. Kérésük alatt azt kell értenünk, hogy Jézus mutasson bizonyítékot, hogy ő az Isten küldötte, ő a Messiás.

Jézus most nem, hanem csak később mutatja meg az istenségét bizonyító jelet: a kereszt és a feltámadás jelét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

2022. február 13. – Évközi 6. vasárnap (Lk 6,17. 20-26)

v, 2022/02/13 - 00:00
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík terepen megállt. Rengeteg tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül egész Júdeából, Jeruzsálemből, valamint a tíruszi és szidóni tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” Lk 6,17. 20-26

Elmélkedés

Boldogságra vágyva

A boldogságot kereső nap mint nap felteszi a következő kérdéseket: Hol találjuk meg boldogságunkat? Mitől lesz valóban boldog az életünk? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? A mai evangéliumban Jézus a boldogság útját mutatja meg, s valóban szükségünk is van arra, hogy maga Isten mutassa meg nekünk az élet boldogságának természetét, mert az ember Isten nélkül hiába keresné, sosem találná meg azt. A legtöbb ember a boldogságot a gazdagsággal párosítja. Azt gondolja, hogy a vagyon, a bővelkedés biztonságot nyújt számára. De biztos, hogy boldogabbak leszünk, ha nagyobb összeg szerepel a bankszámlánkon? A gazdagságra vágyó ember folyton azon töri a fejét, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy több pénze legyen. Akinek pedig sikerül meggazdagodnia, ezt kérdezi: Mit tegyek a pénzemmel? Kár, hogy azon nem gondolkodik el, hogy a pénz mit tesz ővele. A szegény viszont mindent odaad Istennek és mindent tőle vár. A szegénynek nincsen semmije, mégis minden az övé. A szegény a legkisebb az emberek között, de a legnagyobb Isten országában. A szegénynek ugyan üres a keze és a zsebe, de a szíve tele van.

De a boldogsággal kapcsolatban ne ragadjunk le a gazdagság és szegénység kérdésénél! Jézus boldogság-mondásait Máté és Lukács evangéliumában találjuk meg. A két felsorolás között bizonyos különbségek vannak. Máténál nyolc, illetve kilenc boldogságot találunk, Lukács csak négyet említ, s ezekhez négy „jaj-mondás” kapcsolódik. Máté ezt a formát használja: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Lukács írásában ennél személyesebbek a mondások: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.” Máténál inkább erkölcsi jellegűek a boldogságok, míg Lukács evangéliumában egy-egy konkrét emberi élethelyzetet, életállapotot jelölnek meg, mint a szegénység, az éhezés, a sírás és az üldöztetés.

Jézus szavai szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Ő nem azt mondja, hogy tegyük meg ezt vagy azt és akkor boldogok leszünk. Nem azt parancsolja, hogy legyünk nincstelen szegények és akkor boldogok leszünk. Nem azt mondja, hogy boldogságunk érdekében ne együnk semmit és éhezzünk. Jézus nem azt kéri, hogy álljunk neki sírni szomorúságunkban és akkor majd boldogok leszünk. Nem azt javasolja, hogy menjünk el egy olyan országba, ahol hitünkért üldözni fognak minket, s ettől majd boldog lesz az életünk. Jézus egészen másról beszél. Arról, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk is, Istenben megtalálhatjuk örömünket. S végül: az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.

Mit kell tennünk annak érdekében, hogy boldogok legyünk? – tettük fel a kérdést elmélkedésünk elején. Az elhangzottak alapján talán már látjuk, hogy a kérdés ebben a formában kissé sántít. A boldogság nem valamilyen tevékenységgel elérendő cél, s még inkább nem valamilyen tárgyi dolognak, kincsnek a birtoklásával megszerezhető cél. Hiába is szaladunk a boldogság után! A boldogság az Istennel való élet, az Istenben való élet állapota.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2022. február 12. – Szombat (Mk 8,1-10)

szo, 2022/02/12 - 00:00
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés

Szent Márk evangéliumában két olyan csodát találunk, amikor Jézus megszaporítja a kenyeret a pusztában, így táplálva a sokaságot. Először ötezer embernek adott kenyeret (vö. Mk 6,35-44), majd pedig négyezernek. Ez utóbbi esetet írja le a mai evangélium. A két történet számos különbözőséget és hasonlóságot mutat. A szentírástudósok véleménye megegyezik abban, hogy feltehetően nem két eseményről, hanem egyetlen eset kétféle leírásáról van szó. A második történetben így hangzik a tanítványok kérdése: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Ezt a kérdést aligha tették volna fel, ha látták volna korábban Mesterüket kenyeret szaporítani.

A történetben úgy látjuk Jézust, mint aki mindvégig ura a reménytelen helyzetnek. A nép tehetetlen, hiszen a pusztában tartózkodnak és három nap alatt elfogyott az ennivalójuk. A tanítványok szintén nem látnak megoldást a helyzetre. Az Úr kezében a hét hal megszaporodik, mindenki ehet belőle. Ami lehetetlennek tűnt, az Jézus segítségének köszönhetően megvalósul.

Ez a csoda az Oltáriszentség előképe. Az Eucharisztiában ugyanis Jézus a kenyeret, mint saját testét adja nekünk, hogy lelkünk tápláléka legyen. S erre a kenyérre, Krisztusnak az Oltáriszentségben valóságosan jelen lévő Testére még a csodás gyógyulásoknál is nagyobb szüksége van az emberiségnek, hiszen ez az örök élet kenyere.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2022. február 11. – Péntek (Mk 7,31-37)

p, 2022/02/11 - 00:00
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.” Mk 7,31-37

Elmélkedés

Az evangélium helyszíne továbbra is a pogányok lakta vidék. A süketnéma meggyógyítása Jézus második csodája ezen a területen. A történet sajátossága, hogy nem a beteg kéri a gyógyítást. Márk evangélista nem árul el semmit azokról a személyekről, akik a beteget Jézushoz vitték a gyógyulás reményében, de a helyszín miatt vélhetően nem zsidó, hanem pogány származásúak lehettek. Az a tény, hogy e pogány emberek hisznek Jézus gyógyító erejében, azt jelzi, hogy csodás gyógyításainak híre, valamint tanítása gyorsan elterjedhetett távolabbi vidékekre, és ott nyitott szívekre talált.

Amikor Jézus az égre tekint és a mennyei Atyához fohászkodik, már sejteni lehet, hogy hamarosan csoda fog történni. Ez a tekintet az ég felé emeli a beteg ember gyógyulás utáni vágyát és hitét a gyógyító isteni hatalmában, s lehozza az irgalmas Isten jóságos pillantását, érintését a beteg számára. Aztán pedig Jézus a betegre tekint, s ebben a tekintetben a süketnéma felfedezheti Isten emberszeretetét, amely segíteni akar rajta, képes megszüntetni nyomorúságát.

Amikor az Úrra emelem tekintetem, azért fohászkodom, hogy nézzen rám, vesse rám tekintetét. Testem és lelkem gyógyítója. Az én lelkemnek is szüksége van a gyógyulásra, a tisztulásra, a megtérésre, amelyet tőle, Üdvözítőmtől és Megváltómtól várhatok.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

2022. február 10. – Csütörtök (Mk 7,24-30)

cs, 2022/02/10 - 00:00
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 7,24-30

Elmélkedés

A külsőségeket szem előtt tartó vallásosság korlátait Jézus mind tanításával, mind cselekedeteivel átlépi, ezt szemlélteti a mai evangélium csodaelbeszélése. Maga az ördögűző csoda csak keretként szolgál a tanítás kifejtésére. A Jézus segítségét kérő asszony lánya nincs is jelen, de Jézus szavára mégis megtörténik a csoda, a gonosz biztosan távozik a megszállott leányból. Ennek tényét az asszony nem kérdőjelezi meg, bár csak később, hazaérve győződhet meg erről.

Az elbeszélés lényege tehát nem maga a csoda, hanem a pogány, azaz nem zsidó vallású asszony és Jézus párbeszéde, amellyel Szent Márk evangélista Isten üdvözítő tervének egyetemességéről szeretne tanítást adni. A beszélgetésből ugyanis kiderül számunkra, hogy az üdvösség nem csak a zsidó nép kiváltsága, hanem minden ember számára elérhető. Isten üdvözítő kegyelmét egyetlen nép vagy csoport sem sajátíthatja ki magának és senki sem zárhat ki abból másokat. Ne gondoljuk senkiről, hogy méltatlan az üdvösség örömhírének hallgatására!

A történetben az is tanulságos számunkra, hogy az asszony nem adja fel egykönnyen. Az első választ nem veszi visszautasításnak, hanem megismétli kérését, amely jelzi, hogy továbbra is számít a segítségre, s ezt az ő isteni hatalmába és erejébe vetett hitként értékeli Jézus. A hit és a kitartó kérés meghozza Isten segítségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva