Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét. Mt 1,18-24

Elmélkedés

Velünk az Isten

Advent 4. vasárnapjának evangéliumában arról olvasunk, hogy a názáreti leány méhében megfogant a Gyermek, akiről ekkor még csak egyedül Mária tudja, hogy az Isten Fia. József, Mária jegyese, nem érti a történteket, ezért hűtlenségre gondol, el akarja bocsátani jegyesét, de végül azt teszi, amit Isten kér tőle az angyali jelenés során. Nem sokkal ezt követően Mária útnak indul, hogy meglátogassa rokonát, Erzsébetet. Abban az időben az embereknek nem állt rendelkezésére autóbusz, vonat vagy más közlekedési eszköz. Mária tehát gyalog indul útnak, bár tudja, hogy az út megerőltető lesz számára. Mi indítja el mégis, miért vállalja a fárasztó utat? Egyrészt segíteni szeretne Erzsébetnek, aki szintén gyermeket várt, másrészt meg szeretné osztani örömét és boldogságát. Elindul, hogy segítsen a hasonló helyzetben lévőnek és osztozzon annak gondjában. Ez a segítő szándék nem az önzésre, hanem a másokért való életre épül. Elfeledkezik a maga gondjáról, hogy a másik emberen segítsen. A találkozásukból kettős öröm születik. Az édesanyák öröme és a születendő gyermekek öröme. Erzsébet megsejti, hogy nem mindennapi találkozás ez, ezért így dicsőíti Máriát: „Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” (Lk 1,45). Erzsébet magzata, Keresztelő János pedig megérzi, hogy számára sem hétköznapi ez a találkozás az Úrral és felujjong anyja méhében. János öröme mutatja, hogy elérkezett a messiási idő.

Az evangélium segít minket, hogy közelebb kerüljünk a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. József megtudja és az evangélista leírásából mi is megtudjuk, hogy Máriának a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fog gyermeke születni. Isten tehát e különleges álom révén beavatja Józsefet Mária anyaságának titkába, az üdvtörténet titkába. A jelenetből kiderül, hogy József feladata lesz, hogy a gyermeknek a Jézus nevet adja. A névadás az apa joga volt. József ezáltal tehát azt a megbízatást kapja Istentől, hogy vállalja a földi édesapa szerepét, nevelje fel a születendő gyermeket és gondoskodjon édesanyjáról. Ezért tiszteljük őt Jézus nevelőapjaként. Fény derül továbbá arra, hogy a születendő gyermek lesz a Megváltó. Ez az üzenet már nem csupán Józsefnek szól, hanem az egész emberiségnek. Szólt egykor mindazoknak, akik várták a Megváltó érkezését és most szól nekünk, akik a Megváltó születésének ünnepét várjuk. Nagy álmunk, hogy találkozzunk Istennel, karácsony napján valóra válik. A betlehemi Gyermekben megláthatjuk a Megváltót.

Az evangéliumban szó esik Izajás próféta jövendöléséről: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Ez a prófétai jövendölés és isteni ígéret Jézus személyében teljesedett be. Nem egyszerűen csak arról van itt szó, hogy Jézus születése olyan jel, amely azt igazolja, hogy velünk, azaz az emberiséggel van az Isten, hanem inkább arról, hogy Jézus személyében van velünk az Isten. Máté evangéliumának záró mondata szintén felidézi az Emmanuel-gondolatot, amikor a világból való távozása, mennybemenetele előtt az Úr ezzel bátorítja tanítványait: „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,20). Jézus jelen van Egyházában, jelen van a testvéri közösségben, s ennek köszönhetően állandóan érezhetjük, hogy Isten nem hagy minket magunkra, hanem velünk van.

Az adventi idő utolsó napjaiban adjuk át magunkat annak az örömnek, hogy Isten eljön hozzánk, hogy velünk legyen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy te vagy a Messiás, az Isten által küldött Megváltó, az egész emberiség Üdvözítője. Jöveteleddel beteljesedtek az ígéretek és eljött a messiási időszak. Születésed az ember újjáteremtése, mert a mindenható Isten, aki kezdetben, a teremtéskor megteremtette az embert és a világba helyezte, most újjáteremti emberi természetünket, egész emberségünket, amelyet a bűnbeesés, a bűn megrontott. Te vagy a lelki újjászületés forrása számunkra. Születésed ünnepén töltsön el bennünket a remény, hogy életünknek célja van: keresni és megtalálni Istent, aki találkozni akar velünk. Születésed napján töltsön el minket az öröm: velünk vagy, Istenünk!

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király. Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején. A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék. Mt 1,1-17

Elmélkedés

Szent Máté evangélista Jézus nemzetségtáblájával kezdi írását. A felsorolás három korszakot említ, mindháromban 14 személyt. Ez a látszólagos pontosság azt sejteti, hogy történelmi adatokkal állunk szemben. Valójában a névsor nem egy levéltári dokumentum, több történeti pontatlanságot tartalmaz, de mindez mégsem jelenti azt, hogy ne hordozhatna fontos üzenetet, mondanivalót számunkra.

Az evangélista célja először is az lehetett, hogy bemutassa a Messiás származását, őseit. Igazolni szeretné, hogy Jézus ugyanolyan családban született, mint bárki más ember, neki is vannak rokonai, ősei. Emellett az is szándéka volt Máténak, hogy olvasóinak Dávid király leszármazottjaként mutassa be Jézust, így igazolja, hogy ő a Messiás. A korabeli zsidó felfogás szerint ugyanis az eljövendő Messiás Dávid király családjából származik. A felsorolás végén szerepel Szent József, aki Máriának, Jézus édesanyjának volt a férje, s aki Jézus nevelőapja volt. Ez a rész könnyen félreérthető. Nem arról van szó ugyanis, hogy Józseftől származik vér szerint Jézus, hanem a szöveg szerint József volt a férje Máriának. Mégpedig annak a Máriának, akitől Jézus, a Messiás született.

A nemzetségtábla összefoglalja az ószövetségi idők nemzedékeit, amelyek a prófétai jövendölések beteljesedésére vártak. A Messiás jöveteléről szóló próféciák Jézus születésében teljesedtek be.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te személyedben Isten közeledik hozzám. Születésedben, egész földi életedben és halálodban Isten jön el hozzám. Te egykor születéseddel beléptél a világba, most az én életembe szeretnél belépni. Te egykor világosságként ragyogtál fel mindenkinek, a választott népnek és a pogány nemzeteknek egyaránt, most az én életembe szeretnéd elhozni az isteni világosságot. Te egykor megszülettél, most pedig engem akarsz megajándékozni az Istenben való újjászületéssel. Te egykor eljöttél az égből a földre, most engem hívsz a földről a mennybe. Te egykor békességet és örömet hoztál az emberiségnek, sugározd most az én szívembe békédet és örömödet!

Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim, amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.” Jn 5,33-36

Elmélkedés

Témájában az előző napok szövegeihez kapcsolódik a mai evangélium, de nem annak a beszédnek a folytatása, hiszen ez a rész nem Lukács, hanem János írásában található. Jézus itt is Keresztelő János és a saját küldetéséről beszél. Jogosan állítja, hogy saját küldetése és tanúságtétele felülmúlja Jánosét. János küldetése az volt, hogy előkészítse az Úr jövetelét, Jézusé pedig, hogy megvalósítsa a megváltást.

Jézus „világító fénynek” nevezi Keresztelő Jánost. A hasonlat értelme szerint János életmódjával, tanításával és a bűnbánatot tartók megkeresztelésével világította be a Megváltó jövetelének útját. Ezen az úton ugyan sokan elindultak, de nem mindenki járta végig. Az egykori vallási vezetők, a farizeusok és a törvénytudók, akik fokozott messiási várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben topogtak, mert a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a messiási idők jeleit, sem a Megváltót Jézus személyében. Az egyszerű nép, a vámosok és a katonák viszont hallgattak Jánosra, bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is elfogadták, szívesen hallgatták.

Keresztelő János szavában és tanúságtételében egykor sokan felismerték Isten üzenetét, figyelmeztetését, útmutatását. Hallgatok-e Isten küldötteire?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megváltó Jézusom! Az emberiség története azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az Üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.” Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő.” Az egész nép, amely hallgatta őt, még a vámosok is, felismerték Isten akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban Isten szándékát. Lk 7,24-30

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban Keresztelő János tanítványai számára Jézus a saját cselekedeteire hivatkozik. Csodái, gyógyításai ugyanis a messiási idők egyértelmű jelei. A küldöttek távozása után Jézus a jelenlévő embereknek Keresztelő Jánosról kezd beszélni, amely kifejezetten dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak. Egyrészt teljesítette azt a küldetést, amivel Isten megbízta, azaz beszédeivel és keresztelésével felkészítette a népet a Megváltó érkezésére. Másrészt azért, mert nem tért le az igazság útjáról, s annak kimondását akkor is vállalta, amikor tisztában volt azzal, hogy az uralkodónak egyáltalán nem fog tetszeni. János emiatt börtönbe került, majd pedig kivégezték. Jézus dicsérete a következő kijelentéssel éri el csúcsát: „Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János.”

Jézus beszéde azonban nem ér itt véget, hanem tanítványainak, követőinek feladatot ad. Legyenek ők is olyanok, mint János, sőt, akár „nagyobbak” is. Ezt úgy érhetik el, ha ők is megteszik mindazt, amit Isten kér tőlük és ragaszkodnak az igazsághoz. Íme, így valósul meg a földön az Isten országa, s így juthat el az ember a mennybe.

Adventben az én számomra is ez a feladat: a bűnbánat, az alázat, az engedelmesség útját járom. Keresztelő János ezt az utat járta, s ezt mutatja nekem is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok. Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben! Köszönöm az adventi készület idejét. Adj erőt, hogy nap mint nap előre haladjak a lelki felkészülés útján és találkozhassak veled, az Isten Fiával.

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát. Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” Lk 7,19-23

Elmélkedés

A korabeli elképzelések szerint az eljövendő Messiás, akiről az ószövetségi idők prófétai jövendölései szóltak, egy uralkodó lesz. A Messiás abban az értelemben lesz szabadító, hogy a zsidó nép függetlenségéért, szabadságáért fog küzdeni, s ez a gondolat különösen is időszerű volt a Jézus fellépése körüli időkben, amikor a zsidó nép a rómaiak fennhatósága alatt élt. Ezt az elképzelést Keresztelő János is jól ismerte, de ebbe a képbe aligha fért bele Jézus személye, aki egyáltalán nem törekedett arra, hogy megszerezze az uralmat, az ország irányítását. Ez okozza Keresztelő János bizonytalanságát, aki ezzel a kérdéssel küldi tanítványait Jézushoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

Jézus válasza arra szólítja fel Jánost, hogy szakítson a korabeli messiás-elképzeléssel, mert Isten tervében egészen más a Megváltó feladata, küldetése. E Messiás nem evilági uralomra fog törekedni, hanem az Isten országát hozza el a világba. János és kortársai a messiási idők jeleit láthatják meg Jézus tetteiben, különösen is csodáiban. E cselekedetei, azaz a vakok, sánták, süketek és leprások meggyógyítása, továbbá a mindenkinek szóló örömhír hirdetése azt igazolják, hogy valóban Jézus a Megváltó. És ez a válasz nem csupán Jánosnak szól, hanem nekünk is, akik számára Jézus hozza el a bűntől való szabadulást.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” Mt 21,28-32

Elmélkedés

A tegnapi evangélium beszélgetése folytatódik a mai részben. A főpapok és a vallási vezetők ugyan nem válaszoltak a Keresztelő Jánosra vonatkozó kérdésre, de Jézus tovább viszi a témát. Elmond egy esetet, amely példabeszédnek is tekinthető, de akár meg is történhetett a valóságban. A történet szerint egy apa mindkét fiát arra kéri, hogy segítsenek neki dolgozni a szőlőben. Egyikük ugyan azt válaszolja, hogy nincs kedve, később viszont mégis megteszi apja kérését. A másik fiú azonnal kifejezi készségét, de mégsem megy, azaz szóbeli beleegyezését nem követte a cselekedet.

A történet lezárásaként Jézus újabb kérdéssel fordul a főpapokhoz: „Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Ők ezúttal nem kezdenek el egymás közt tanakodni a lehetséges válaszról, hanem azonnal válaszolnak: szerintük az első fiú cselekedett helyesen. Válaszukkal azt is elismerték, hogy a cselekedet fontosabb a kimondott szónál. Lehet, hogy valaki megtagad először valamit, de ha később mégis engedelmeskedik, ez jóváteszi korábbi hibáját.

Ezt követően Jézus nyíltan korholja őket hitetlenségük miatt. Nem hittek Jánosnak, nem tartottak bűnbánatot, pedig életmódjából és szavaiból egyaránt felismerhették volna, hogy valóban az Isten küldötte volt. Ezért őket még azok is megelőzik majd a mennyek országában, akiket ők lenéznek, megvetnek és bűnösnek tartanak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz. Te vagy az élet és az újjászületés ajándékozója. Üdvözítő terved szerint az idők teljességében Fiadat, Jézust küldted el közénk. Ő mindenben vállalta emberi sorsunkat, mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével, halálával és feltámadásával. Egyedül Jézus Krisztus által érthetem meg a te végtelen isteni szeretetedet és jóságodat. Jézusom, nem csak messziről akarlak szemlélni, hanem közel szeretnék kerülni hozzád! Adj a szívembe örömöt és megnyugvást, amikor veled találkozom. Költözz lelkembe, mert örökké veled akarok élni! Jézusom, te vagy Megváltóm és Üdvözítőm!

Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus. Mt 21,23-27

Elmélkedés

Az elmúlt héten már találkoztunk Keresztelő János személyével. A mai evangéliumban Jézus beszél János küldetéséről. Tanításának helyszíne a jeruzsálemi templom, ahol vallási vezetők kérdezik őt hatalma eredetéről, tehát nem Jánosról, aki ekkor már nem élt. Most nem egy csoda vagy gyógyítás miatt érdeklődnek, hanem tanító tevékenysége miatt, hiszen a mindenható Isten házában, a jeruzsálemi templomban tanít, mégpedig nagy nyilvánosság előtt. A főpapok látják az emberek lelkesedését az újszerű tanítás iránt, s ez rosszallásukat váltja ki. Saját tanítói tekintélyüket féltik, s talán egy kis irigység is ébred bennük. Látják, hogy megszólalásai milyen nagy hatással vannak a hallgatóságra, az egyszerű emberekre, s mivel Jézus nem tartozik a hivatalos tanítók, az írástudók közé, tudni szeretnék, hogy kinek a megbízásából tanít. Kérdésüket tekinthetnénk jószándékú érdeklődésnek is, de nem erről van szó. Ravaszságukat, rosszindulatukat, rosszhiszeműségüket egymással való tanakodásuk igazolja, illetve az, hogy végül nem válaszolnak Jézusnak.

Az Úr által feltett kérdés arra vonatkozik, hogy Keresztelő János kitől kapott megbízást a megtérés hirdetésére és honnan volt hatalma ahhoz, hogy a bűnbánat keresztségében részesítse az embereket. A főpapok inkább azt válaszolják, hogy nem tudják ezt, nem ismerik el, hogy hibáztak, amikor nem hallgattak Isten küldöttére, Jánosra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus, reményünk! Téged követve azt választjuk, hogy szívünk mélyéből szeretünk. Te az evangélium örömét adod nekünk, bármily kicsinynek érezzük is azt. És mégis, mikor ellentmondások támadják meg lelkünket, add nekünk, hogy rád bízhassuk magunkat, ó Krisztus, és mi igyekszünk megosztani veled mindazt, ami az életben ránk nehezedik.

Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted. Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában. Mt 11,2-11

Elmélkedés

A várakozás ideje

Minden adventtel valami új kezdődik el a világban, az Egyházban és mindannyiunk személyes életében. Minden advent azt hirdeti, hogy nyitott a jövő. A könny és a szomorúság mosollyá és örömmé változhat, a szenvedésből és a fájdalomból új remény születhet. Az advent évről-évre azt bizonyítja, hogy mindenkihez közel van az Isten üdvössége.

Az advent a keresés ideje. Mindenfelé keressük az ajándékokat, amelyeket azoknak szándékozunk adni, akiket szeretünk. Keressük, hogy hol tudunk megpihenni a nagy sietségben. Keressük a családi békét. Keressük az életünket védő értékeket. Keressük a jóságot, amely összeköt minket másokkal. Keressük a jeleket, amelyek utat mutatnak. Keressük az utat, amely Jézushoz vezet. Boldogok, akik az Úr útját keresik! Boldogok, akik meg merik kérdezni már nem Keresztelő Jánost, hanem magát Jézust, hogy „Mit kell tennünk?” Boldogok, akik meg is teszik, amit Jézus kér. Boldogok, akik vállalják, hogy „kivonuljanak a pusztába” és bátran kiáltják a mai világ felé az Úr üzenetét, mert tanúságtételük a hűség jele. Boldogok, akik magukban hordozzák a reményt, mert reményüket Istentől kapták. Boldogok, akik nem ismerik a „legyen meg az én akaratom” varázsigéjét, mert távolabb tarthatják maguktól az önzés kísértését. Boldogok, akik őszintén tudják imádkozni, hogy „legyen meg a te akaratod”, mert meg fogják ismerni az Úr szándékát.

Az advent a várakozás ideje, amikor Jézus születésének ünnepét várjuk. Minden várakozás reményteli. Az a remény él bennünk, hogy biztosan meg fog érkezni a személy, akit várunk, vagy biztosan be fog következni az esemény, amit várunk. Boldogok, akik reménnyel a szívükben tudnak várakozni. Boldogok, akiknek szívében egyre jobban fokozódik az izgalom és az öröm a várakozás napjaiban és óráiban. Boldogok, akik aggódás, félelem, kétségbeesés és szomorúság nélkül tudnak várakozni, mert bíznak abban, hogy Isten beteljesíti vágyukat.

Advent 3. vasárnapján arról olvasunk az evangéliumban, hogy Jézus Keresztelő János küldetéséről beszél. Kérdések hangzanak a hallgatóság felé: Miért mentetek a pusztába? Mit akartatok látni? Miért mentetek Jánoshoz? Kétségtelen, hogy János kissé különös volt. Nem városban vagy faluban lakott, mint a többi ember, hanem a pusztában. Teveszőr ruhát viselt, sáska és vadméz volt az étele. Egyesek különcnek tartották, de helyesebb, ha e szokatlan dolgokban Istentől kapott jeleket fedezünk fel. Keresztelő János személyét jelnek tekintették egykor az emberek. A jelek miatt Isten emberének tartották őt. Ezért hallgattak bűnbánatot és megtérést hirdető szavára és keresztelkedtek meg nála. Ma mi is Jánosra figyelünk, őrá hallgatunk. Szeretnénk megtisztítani lelkünket. Szeretnénk gyermeki őszinteséggel kifejezni bűnbánatunkat. Szeretnénk újra tisztaszívűek lenni. Jézus tanításának középpontjában a megtérés, a bűnbánat állt. Nyilvános működésének kezdetén ezt hirdette: „Az idő betelt: közel van Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az üdvösség jóhírében” (Mk 1,15). És ugyanezzel a gondolattal fejezi be tanítását, feltámadása után ezt mondja az emmauszi tanítványoknak: „A messiás nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek” (Lk 24,47). Az advent a várakozás ideje. Várjuk és engedjük, hogy az irgalmas Isten ránk találjon!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!

Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Mt 17,10-13

Elmélkedés

A mai evangélium ugyan nem követi a tegnap vett részletet Máté evangélista írásában, de mondanivalójában ahhoz kapcsolódik. Jézus színeváltozásakor a három kiválasztott apostol, akik fenn voltak vele a hegyen, azt látták, hogy a Mester Mózessel és Illéssel beszélget. Ez az élmény váltja ki belőlük a kérdést: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Jézus korában elterjedt nézet volt, hogy a Messiás eljövetelét Illés visszatérése előzi meg, aki nem úgy halt meg, ahogyan a többi ember, hanem Isten ragadta el őt egy tüzes szekéren az égbe.

Jézus úgy válaszol a tanítványok kérdésére, hogy nem erősíti ezt a hiedelmet, de nem is cáfolja. Ő azt állítja, hogy „Illés eljövetele” Keresztelő Szent János személyében valósult meg, ő az a próféta, akit Isten azért küldött, hogy a népet előkészítse a Megváltó érkezésére. Jánost azonban sokan elutasították, miként ezt már a tegnapi evangélium alapján láttuk.

Bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a jeleket ne csak észrevegyük, hanem meg is értsük azok jelentését. Bölcsesség szükséges ahhoz, hogy a nekünk szóló üzeneteket ne csak hallgassuk, hanem meg is értsük azok mondanivalóját. Igazi bölcsesség szükséges ahhoz, hogy az Isten által hozzánk küldött embereket elfogadjuk, figyelmeztetésüket komolyan vegyük és buzdításukat kövessük. Az adventi időszakban kérjük Istentől ezt a bölcsességet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Tőled kérjük és várjuk az újrakezdést, lelki életünk megújítását. Ha nem ezt tennénk céltalan bolyongás és hasztalan útkeresés volna számunkra az adventi időszak. Rád bízzuk a vezetést, hogy valóban megérkezhessünk célunkhoz, a Megváltóval való találkozáshoz. Rád bízzuk magunkat, aki új álmokat, célokat, látomásokat állítasz elénk, egyszóval egy új jövőt. Félretesszük egyéni terveinket és kicsinyes igényeinket, elfeledjük földhözragadt céljainkat és rövidtávú elképzeléseinket, és a te útmutatásodra bízva magunkat elindulunk, mint zarándokok. Adventi zarándokutunk és végső soron egész életutunk csak akkor nyer értelmet, ha magával ragad minket az utánad való vágyakozás. Segíts minket, hogy megtegyük az utat lépésről lépésre Betlehemig, a jászolig, a Gyermekig!

Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” Mt 11,16-19

Elmélkedés

Keresztelő János személye áll előttünk a mai evangéliumban, akinek az volt a küldetése, hogy előkészítse a Megváltó jövetelét. János bűnbánatot, megtérést, vezeklést hirdetett az embereknek, s tette ezt kemény, olykor szinte fenyegető hangon. Aszketikus életvitelét látva és határozott beszédét hallgatva sokan megtértek, de olyanok is voltak, akik nem szívlelték meg szavait, tehát az elfogadás mellett az elutasítás is megjelenik küldetése hatásaként. Az ember Istennek köszönheti szabadságát, szabadon dönt, ugyanakkor tudatában kell lennie annak, hogy szabadon hozott döntéséért felelősséggel tartozik.

Keresztelő János után eljött Jézus, a Megváltó, aki más hangnemben, szelíden beszélt az emberekhez. Az Isten országának öröméről, szabadságáról és boldogságáról tett tanúságot. Sok ember felszabadultan és lelkesen fogadta az örömhírt. Mások azonban elutasították, s ez később odáig fajult, hogy az életére törtek.

Mind az előfutárt, mind a Messiást elutasítókra vonatkoznak Jézus szavai: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Az elutasítók azok, akiket nem lehet furulyaszóval táncba vinni, s akiket nem lehet bűneik miatt könnyekre fakasztani. Nem ismerik fel a jeleket, bezárják szívüket, s nem hallgatnak Isten küldötteinek szavára.

Karácsonykor Jézus újra eljön közénk. Elutasítjuk vagy befogadjuk-e őt?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

Szűz Mária szeplőtelen fogantatását ünnepeljük a mai napon. Sajnos tapasztalható egy kis félreértés az ünneppel kapcsolatban, mert sokan összetévesztik egy másik eseménnyel, mégpedig Jézus fogantatásával. A félreértést fokozza, hogy ennek az ünnepnek az evangéliuma éppen erről a másik eseményről, azaz Jézus fogantatásáról szól, amikor Isten küldötte meghozza Máriának a hírt, hogy gyermeke fog születni. Amikor a názáreti leány elfogadja a mindenható Isten tervét és beleegyezik az ő akaratába, akkor leszáll rá a Szentlélek és méhében megfogan Jézus. A szeplőtelen fogantatást tehát ne keverjük össze azzal se, hogy Mária szűzen foganta Jézust, szűzen hordozta méhében és szűzen hozta őt a világra.

Mária szeplőtelen fogantatása, amit ma, december 8-án ünneplünk, egy másik esemény, amely évekkel korábban, Mária születése előtt 9 hónappal történt. Szűz Mária születésének ünnepe szeptember 8-án van. A szeplőtelen fogantatás azt jelenti, hogy Jézus édesanyja, Mária egészen mentes volt a bűntől, Isten a fogantatása pillanatától kezdve megóvta őt az áteredő bűn minden következményétől.

Az adventi időszakban szeretnénk Máriától megtanulni a szeretetteljes, türelmes, örömteli várakozást és a tiszta lelkületet. Legyen az advent számunkra a megtisztulás, a megtérés, a lelki újjászületés ideje.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Mt 11,28-30

Elmélkedés

A bűn Isten parancsainak semmibe vételét, a neki való engedelmesség megtagadását jelenti. A bűn annak feltételezésén alapul, hogy önmagam ura vagyok, életemet egyedül én irányítom, nem tartozom egyetlen embernek sem engedelmességgel, de még Istennek sem. Ez a feltételezés aztán újabb gondolatot ébreszt sokakban, mégpedig azt, hogy semmilyen következménye nem lesz annak, ha elszakadnak Istentől. Az ilyen gondolkodás mögött a szabadság helytelen értelmezése húzódik meg, amely szerint mindenféle törvény, parancs vagy szabály korlátozza az ember szabadságát.

Az Isten nélküli szabadság valójában a bűn szolgaságát eredményezi. Ha elszakadok Istentől, a bűn börtönébe zárom önmagamat. Ha nem veszem magamra Krisztus igáját, azaz az ő törvényeit, akkor a bűn igája nehezedik rám. Krisztus igájának felvétele azt jelenti, hogy elfogadom Isten uralmát az életemben. Elfogadom az ő akaratát és irányítását. Elfogadom, hogy szeret és az üdvösségemet akarja.

Isten parancsait nem kényszerűségből tartjuk meg, hanem belátjuk, hogy azok valóban jók, a lelkünk üdvösségét szolgálják. Ettől kezdve már örömmel engedelmeskedünk Istennek, azaz parancsai könnyűvé, könnyen hordozhatóvá válnak számunkra. Ennek fényében új értelmet kapnak Jézus szavai: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Jézusnál találjuk meg örömünk forrását és lelkünk nyugalmát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm neked, Uram, Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és megmutasd a helyes utat a menny felé. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled és a veled való találkozás mennyire fontos számomra. Űzz el belőlem minden kételkedést és önts adventi lelkületet szívembe. Engedd megtapasztalnom, hogy te ma is hozzánk jössz! Tarts engem éber készenlétben, hogy örömmel fogadjalak! Költözz be házunkba, közösségeinkbe és minden ember szívébe!