Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 4 óra 18 perc

2024. február 15. – Csütörtök (Lk 9,22-25)

cs, 2024/02/15 - 00:00
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” Lk 9,22-25

Elmélkedés

A nagyböjt a húsvéti ünnepre való felkészülés ideje. Mivel a régebbi időkben az Egyház húsvét vigíliáján keresztelte meg a katekumeneket, a hittanulókat, ezért az ő számukra a böjti idő negyven napja egyben a keresztelésre való felkészülés utolsó időszaka is. Bár sok helyen még mindig él a hagyomány, hogy húsvét éjszakáján felnőttek részesülnek a keresztség szentségében, a gyermekkorban történő keresztelés elterjedésével változás történt, ugyanakkor a liturgia rendje továbbra is őrzi és átadja nekünk azokat a tanításokat, amelyek egykor a hittanulóknak, ma pedig nekünk, megkeresztelteknek szólnak. Jó alkalom tehát ez az időszak számunkra, hogy felélesszük magunkban a keresztségben kapott kegyelmet és húsvét vigíliáján megújítsuk keresztségi fogadalmunkat.

A keresztségben meghalunk a bűnnek és újjászületünk az isteni kegyelemben. Úgy is mondhatjuk, hogy elveszítjük önmagunkat és elkezdünk Isten gyermekeiként élni. A keresztség tehát pontosan azt jelenti számunkra, amiről Jézus a mai evangéliumban beszél: „aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt.” Életünk nehéz helyzeteiben azt gondoljuk, hogy egyedül maradtunk a bajunkkal. Valójában Isten velünk van a lelki sötétség időszakaiban is, és ilyenkor is azt mondja, hogy ő fog bennünk valami újat elkezdeni. Nem az idő múlása, hanem az ő kegyelme fogja begyógyítani sebeinket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

2024. február 14. – Hamvazószerda (Mt 6,1-6.16-18)

sze, 2024/02/14 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

Az egyházi év új időszaka kezdődik ma, hamvazószerdán. Belépünk a nagyböjtbe, a húsvéti előkészület idejébe, amely 40 napig tart. Ez a negyven nap az önfegyelmezés, az önmegtartóztatás, a lemondások időszaka, amelyek segítenek minket a lelki megújulásban. Nyilvános működésének kezdete előtt Jézus negyven napra a pusztaságba vonult, ott készült fel küldetésére. Ez idő alatt nem evett és nem ivott, azaz böjtölt, és böjtölésével példát adott nekünk arra, hogy testünket, testi vágyainkat megfékezve törekedjünk a lelki elcsendesedésre és elmélyülésre. A böjt nagyszerű lehetőséget teremt nekünk, hogy Istenre tudjunk figyelni, akitől a lelki megújulást kérjük és várjuk.

A mai evangéliumban Jézus három vallásos gyakorlatról beszél: az adakozásról, az imádkozásról és a böjtölésről. Az alamizsna, az adakozás azt jelenti, hogy gondoljunk mások szükségleteire, és tegyünk értük valamit, azaz segítsünk nekik. Kezdj el tenni valamit másokért! Az imádkozás szintén abban segít, hogy kilépjünk önmagunkból, Istenhez emeljük lelkünket. Aligha érzi még az imádság ízét, aligha érti az ima lényegét az, akinél kimerül az imádkozás abban, hogy önmaga számára kérjen valamit Istentől. Kezdj el imádkozni másokért! A böjtöléssel fékezzük testi vágyainkat, megvonunk magunktól valamit, önmagunkat Istennek adjuk. Kezdj el böjtölni mások megtéréséért!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

2024. február 13. – Kedd (Mk 8,14-21)

k, 2024/02/13 - 00:00
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?” Mk 8,14-21

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus ezt mondja tanítványainak: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától!” A kovász, az élesztő szinte észrevehetetlen mennyiségű, kevés kell belőle csupán, de mégis növekedést ad a tésztának. A farizeusok kovászáról, azaz hogy mi éltette őket, a tegnapi evangéliumban olvastunk: szüntelen vágy élt bennük a rendkívüli jelekre, a törvények látszat szerinti teljesítésére, a Jézussal való vitatkozásra és az elutasításra. Egy másik alkalommal Jézus a képmutatást nevezi a farizeusok kovászának: kifelé a vallásos buzgóságot mutatják, de szívük tele van gonoszsággal. Ettől a lelkülettől akarja Jézus megóvni az ő tanítványait és követőit.

Jézus kovásza a hit és a bizalom. A tanítványok aggodalma, hogy nincs mit enniük, valójában a hit és a bizalom hiányából fakad. Hogyan lehetséges, hogy akik látták, hogy Mesterük megszaporítja a kevés kenyeret és halat, amelyből több ezren jóllaktak, néhány órával később problémának látják azt, hogy éppen nincs náluk ennivaló? Akik maguk is részt vettek a megszaporított étel szétosztásában, rövid idő elteltével miért nem emlékeznek arra, hogy kinek köszönhetően lett egyik percről a másikra bőséges táplálék mindenki számára? Miért van az, hogy egy szükséghelyzet, tudniillik, hogy a bárkában éppen nincs náluk kenyér, rögtön megbénítja gondolkodásukat? Ennek bizony a hit és a bizalom hiánya az oka.

Érdemes minden nap kérnem Jézus kovászát: a hitet és az Istenbe vetett bizalmat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.

2024. február 12. – Hétfő (Mk 8,11-13)

h, 2024/02/12 - 00:00
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 8,11-13

Elmélkedés

Az evangélium szerint a farizeusok jelet kértek Jézustól. Korábban Jézus már sok jelet művelt a nép és az ő szemük láttára. Csodás módon betegeket gyógyított meg, ördögűzéseket hajtott végre, megszaporította a kenyeret és a halat sok ezer ember számára, de egyik jelet sem akarták elfogadni.

Ez utóbbi csoda, a kenyerek megszaporítása, a jelenlévők eszébe juttatja azt a régmúlt időkben történt csodát, amikor az Egyiptomból való kivonulást követően Isten a pusztában manna-kenyérrel táplálta a választott népet. Az emberek jól ismerték azokat a prófétai jövendöléseket is, amelyek szerint az eljövendő Messiás megismétli majd a manna-csodát. Jézus tehát olyan jelet mutatott, amely igazolta, hogy ő a Messiás, a Megváltó. De ez sem volt elég a farizeusok számára, hanem most újabb jelet követelnek, további megerősítést szeretnének. Az Úr azonban nem teljesíti a kérést, s ennek egészen egyszerű az oka: nem tesz önmagáért, önmaga igazolására csodát. Minden csodájával ugyanis az emberek javát, gyógyulását szolgálta, hogy megtapasztalják az irgalmas Isten segítségét.

Az esetnek lesz még folytatása. A szenvedés órájában is jelet, csodát kérnek tőle: szálljon le a keresztről, szabadítsa meg önmagát, de ezt a kérést sem teljesíti. Jézus személyének titkát nem a csodák, hanem a kereszt tárja fel.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk! Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent! Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

2024. február 11. – Évközi 6. vasárnap (Mk 1,40-45)

v, 2024/02/11 - 00:00
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés

Isten keresi az utat felénk

Egy leprás betegről és az ő gyógyulásáról olvasunk a mai evangéliumban. A gyógyulás jelentőségének megértéséhez tudnunk kell, hogy a bibliai időkben a társadalom, a közösség kizárta a leprásokat, azaz a betegség további terjedésének megakadályozása érdekében elkülönülten kellett élniük, nem érintkezhettek az egészségesekkel. E kitaszítottsághoz járult az emberek megvetése. Azt vélték ugyanis, hogy valamilyen súlyos bűnük miatt kapták a leprát Isten büntetéseként. Harmadszorra pedig az is súlyosbította helyzetüket, hogy abban a korban az orvosok nem tudták kezelni a leprát, azaz a betegségben szenvedőknek semmi reményük nem volt arra, hogy valaha is meggyógyulnak. Abban az időben nem álltak rendelkezésre egészségügyi védőfelszerelések, azért a távolságtartás, az egészségesekkel való érintkezés tilalma volt az egyetlen eszköz a további megbetegedések megelőzésére.

A történetben szereplő leprás ember Jézusban látja azt a személyt, aki változtatni tud élethelyzetén. Így kéri az Úr segítségét: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem” (Lk 5,12). Mintha csak ezt mondaná: te meg tudsz gyógyítani engem, csak akarnod kell. Te képes vagy arra, hogy meggyógyíts engem, ha ez a szándékod. Neked hatalmad van arra, hogy meggyógyíts, ha irgalmas vagy hozzám. A leprás kérése tehát magában foglalja azt is, hogy Jézus akaratától teszi függővé saját gyógyulását, teljesen átadja magát Istennek. Ezt fejezi ki egyébként az is, hogy kérését Jézus előtt térdre borulva adja elő. Ennél a résznél Szent Lukács evangélista úgy fogalmaz, hogy a leprás beteg „arcra borulva” mondja el kérését az Úrnak (vö. Lk 5,12-16). A letérdelés és az arcra borulás ugyanazt fejezi ki, tudniillik a beteg alázatát és annak elismerését, hogy hisz gyógyítója istenségében, isteni erejében.

Márk evangélista elbeszéléséből kiderül Jézus cselekvésének indítéka: „megesett rajta a szíve.” Tudjuk, hogy ez a bibliai kifejezés elsősorban nem sajnálkozást vagy szánalmat jelent, hanem irgalmasságot. Jézus megkönyörül az emberen, kezének érintésével meggyógyítja őt. Azt várnánk, hogy ezzel vége is a történetnek, a beteg kérése teljesült, nincs helye további beszélgetésnek, legfeljebb egy rövid köszönetnyilvánításnak.

De nem ez történik, a találkozásnak ezzel még nincs vége. Jézus azt kéri a meggyógyult embertől, hogy teljesítse a törvényi előírást, azaz menjen el a paphoz, aki őt majd hivatalosan is gyógyultnak nyilvánítja és visszaengedi őt a közösségbe, de másnak ne szóljon a gyógyulásról, annak körülményeiről, és ne árulja el senkinek, hogy ki volt a gyógyítója. Az illető azonban nem teljesíti a kérést, hanem mindenkinek elmondja a vele történteket. Engedetlensége természetesen nem hálátlanságának a jele, hanem annak, hogy nagy örömében nem tud hallgatni arról, hogy milyen nagy csoda történt vele.

Jézus személyében Isten keresi az utakat, a találkozási lehetőségeket az ember felé. Jézus nem a korabeli írástudók és törvénytudók kitaposott útját, nem a hagyományok útját, nem a megszokottság útját járja, hanem a maga útját. Aki el szeretné sajátítani az ő életmódját, életstílusát, életvitelét, annak csatlakoznia kell hozzá, vele kell járnia útja során. S bár Jézus mindig új utakat keres, érdemes tudnunk, hogy nem önkényesen választ úticélt, hanem oda megy, ahová a mennyei Atya indítja, oda tart, ahová az Atya vezeti lépteit. Az Úr útja tehát mindig az engedelmesség útja. Az Istennek való engedelmesség útján haladva juthatunk el az örök életre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

2024. február 10. – Szombat (Mk 8,1-10)

szo, 2024/02/10 - 00:00
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés

Gyerekkoromban mindig nagyon örültem, amikor az én feladatom volt kenyérért menni a pékségbe. Nem számított a távolság, mert tudtam, hogy a pulton mindig van kóstoló a különféle pékárukból, amelyből szabadott venni. Amolyan kedvcsináló volt ez a vásárlók számára, hogy bátran próbálják ki az újdonságokat. A kóstolás lehetősége ügyes marketingfogás a pékek vagy bármely kereskedő részéről. Ha megkóstolunk valamit és ízlik, akkor fogunk belőle vásárolni máskor is.

Jézusnak természetesen nem volt marketingcélja, de a kóstoláshoz hasonlíthatjuk a csodálatos kenyérszaporítást. Ha elolvassuk Szent János evangéliumában Jézus eucharisztikus beszédét, amelyet a kenyérszaporítás után mondott, akkor könnyen megértjük, hogy fel szeretné kelteni az emberekben a vágyakozást a mennyei kenyér iránt. És az Úr eléri célját, mert immár nem a csodák miatt keresik őt, hanem mert ettek a kenyérből a pusztában és jóllaktak. Ekkor mondja: „Ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre” (Jn 6,27). Aztán később kimondja a legfontosabbat: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért” (Jn 6,51).

A kenyérszaporítás csodája előre jelzi az Eucharisztia csodáját. Isten gondoskodik mindennapi lelki táplálékunkról.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2024. február 9. – Péntek (Mk 7,31-37)

p, 2024/02/09 - 00:00
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.” Mk 7,31-37

Elmélkedés

A gonosz úgy kezdi a kísértést, hogy eltereli a figyelmünket Istenről. Az a célja, hogy ne hallgassuk figyelmesen Isten szavát. És amikor már nem hallgatunk rá, akkor nem is fogunk neki engedelmeskedni. Ez a bűn első lépése. A gonosz azonban nem áll meg ezen a ponton, hanem következő lépésben elbizonytalanít minket és eléri, hogy ne bízzunk Istenben, ne kérjünk és ne várjunk tőle segítséget, mert Isten egyáltalán nem foglalkozik a mi kis problémáinkkal. A harmadik lépésben a gonosz azt sugallja, hogy vegyük kezünkbe sorsunkat, irányítsuk mi a saját életünket, azaz lépjünk Isten helyébe! És ezzel már el is jutottunk oda, hogy az ember, a teremtmény fellázad a teremtő Isten ellen. Ettől kezdve a bűnös ember zárva tartja fülét Isten szava és szívét Isten szeretete előtt. A gonosz tehát lépésről lépésre elérte célját.

Jézus meg akarja nyitni fülünket és szívünket, hogy Isten szavára figyeljünk. Úgy szeretné megnyitni, ahogyan a mai evangéliumban szereplő süketnéma fülét és száját megnyitotta. Így már nem a kísértő szavát halljuk, hanem az életszentségre tanító isteni szót. Isten pedig azt üzeni nekünk, hogy bízzuk rá magunkat és életünket! Bízzunk gondviselésében, szeretetében és irgalmában! Engedelmeskedjünk neki, kövessük akaratát, mert ez eredményezi az üdvösséget, az örök életet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

2024. február 8. – Csütörtök (Mk 7,24-30)

cs, 2024/02/08 - 00:00
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 7,24-30

Elmélkedés

A mai evangéliumban szereplő pogány asszony nem akar beletörődni abba a helyzetbe, hogy lánya beteg. A bibliai időkben az orvosok még nem tudták olyan pontosan megállapítani egy-egy betegség eredetét, mint a mai orvostudomány, ezért gyógyításuk is nehézségbe ütközött. Különösen is vonatkozik ez a lelki eredetű bajokra. A tisztátalan lélektől való megszállottságot ma pszichés betegségnek mondanánk. A mai evangéliumban szereplő pogány asszony nem akart beletörődni abba a helyzetbe, hogy lánya ilyen betegségben szenved.

Gyakran találkozhatunk olyanokkal, akik beletörődnek bizonyos élethelyzetekbe és egy idő után már nem keresik a kiutat. Mások viszont úgy gondolják, hogy érdemes küzdeni, kipróbálni minél több lehetőséget. Lehet, hogy a magunk erejéből nem vagyunk képesek változást elérni, és az is lehet, hogy hiába várakozunk a körülmények javulására, de Isten bármikor meg tudja változtatni még a kilátástalan helyzeteket is.

A gonosz lélek azt szeretné elhitetni velünk, hogy tényleg tehetetlenek vagyunk, felesleges minden próbálkozásunk. Ez egy kísértés. A gonosz azt is el akarja hitetni velünk, hogy Isten nem törődik velünk, nem látja nyomorúságunkat és bajainkat, ezért nem segít rajtunk. Ez egy másik kísértés. Valójában Isten figyel ránk, és ha jónak látja, akkor közbeavatkozik.

Isten olykor próbára teszi hitünket és hűségünket, mielőtt segítene.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

2024. február 7. – Szerda (Mk 7,14-23)

sze, 2024/02/07 - 00:00
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.” Mk 7,14-23

Elmélkedés

A mai evangéliumban olvasott beszédét Jézus nem a tisztasági törvények megtartását rajta számon kérő farizeusokhoz és írástudókhoz intézi, hanem a néphez. A tanítás témája továbbra is a tisztaság, de Jézus inkább a lelki tisztaságra helyezi át a hangsúlyt.

A legtöbb ember jobban érzi magát, ha tisztaság veszi körül, mintsem mocsokban kell élnie vagy dolgoznia. Szeretjük, ha tiszta a környezetünk, a ruházatunk, a testünk. Ennek érdekében takarítunk, kimossuk a ruhánkat és rendszeresen mosakszunk. A tisztálkodás a mindennapjaink része. Vannak, akik olykor túlzásba esnek e területen, azaz tisztaság-mániások. És sajnos vannak olyanok is, akik igénytelenek, nem törődnek otthonuk vagy saját maguk tisztaságával.

És mennyit törődünk lelkünk tisztaságával? Jézus szerint a lélek tisztasága még a test tisztaságánál is fontosabb. Alapigazság, hogy a külsőnk tükrözi a belsőnket, mindazt, ami a szívünkben, lelkünkben rejtőzik. De ez nem mindenkor igaz, vannak, akik csak a látszatra törekszenek, és megjelenésük tisztaságával próbálják elrejteni lelki hiányosságaikat, bűnös életüket. Ezt a képmutatást Jézus elítéli. Előfordul az is, hogy tisztalelkű emberek nem figyelnek külsejükre, tehát a külső alapján nem mindig tudunk helyesen következtetni arra, hogy mi lakik a másik ember szívében.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy kapcsoljuk szívünket Istenhez és akkor majd ő gondoskodik szívünk és lelkünk tisztaságáról.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

2024. február 6. – Kedd (Mk 7,1-13)

k, 2024/02/06 - 00:00
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.” Mk 7,1-13

Elmélkedés

Az elmúlt napok folyamán láthattuk, hogy milyen fogadtatást kap Jézus a nép részéről. Szívesen hallgatják tanítását, örömmel veszik, hogy meggyógyítja a betegeket, felismerik személyében, hogy Isten jött el az emberekhez.

A mai evangéliumi rész azt mutatja be, hogy a vallási vezetők, az írástudók és a farizeusok mit gondolnak Jézusról és az ő tevékenységéről. Ők azt tapasztalják, hogy jött egy ember, aki rendkívül népszerű a tömegek körében. Bármiféle képzettség nélkül tanítónak tartja magát és a nép is annak tartja őt. Senki sem tudja, hogy ki volt a mestere, nem tartozik egyik írástudói iskolához sem. El kell ismerni, hogy az ószövetségi törvényeket jobban ismeri, mint azok, akik azt évekig tanulták. A mózesi törvényeket úgy értelmezi, ahogyan azt sehol sem tanítják. Nem beszél hangosan, mert halk szavát is meghallja az, akinek szól. A fennhangon őt vádlókat halk szavával gyorsan elcsendesíti. Nem vitatkozik senkivel, de aki vitát kezdeményez vele, annak leleményesen és bölcsen válaszol. Ahol megszólal, ott elgondolkodnak az emberek saját életükről, bűnbánat ébred a szívekben. Ahol betegekkel találkozik, ott a vakok látni, a süketek hallani, a bénák járni kezdenek, mert szavának gyógyító ereje, a természeti erőknél is nagyobb ereje, sorsfordító ereje, testet és lelket megtisztító ereje, életet megváltoztató ereje, halottakat életre keltő ereje van. Bár nem tudják honnan származik, de ezt az erőt és hatalmat az írástudók és a farizeusok veszélyesnek tartják. Veszélyesnek saját tekintélyükre és tisztségükre. Ha mindenki Jézusra hallgat, akkor ki fogja őket hallgatni? Ezért gondolják egy idő után, hogy jobb volna elhallgattatni Jézust.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!

2024. február 5. – Hétfő (Mk 6,53-56)

h, 2024/02/05 - 00:00
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. Mk 6,53-56

Elmélkedés

Istennel való találkozásunk és lelki egyesülésünk legfontosabb eseménye a szentmise és a szentáldozás. Fontos, hogy megértsük a szentmise lényegét: Isten eljön és jelen van. Fontos, hogy mi elmenjünk a templomba, rászánjuk az időnket, áldozatot hozzunk, de lényegesebb, hogy Isten jön el, ő hív meg és ő fogad minket a szentmisén. Fontos, hogy lélekben is jelen legyünk, imádkozzunk és énekeljünk, de a mi cselekedeteinknél is fontosabb Isten cselekvése, Jézus jelenvalóvá válása az átváltoztatott kenyérben és borban. A szentmise nem egyszerűen az utolsó vacsora színpadias előadása, hanem maga az utolsó vacsora, amelyen Jézus nekünk adja önmagát, vele egyesülünk a szentáldozásban.

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy az emberek Jézushoz sietnek, hozzá viszik betegeiket. Teszik ezt azért, mert felismerték, hogy Isten jött el hozzájuk Jézus személyében. És ezt a nagyszerű lehetőséget nem akarják kihagyni. Találkozni akarnak Istennel, mert abban bíznak, hogy ez a találkozás változást, megújulást hoz életükbe. És aki odamegy Jézushoz, az részesül az isteni kegyelemben, tanításban vagy akár gyógyulásban.

Ne várd tétlenül a csodát, hanem indulj el oda, ahol Istent biztosan megtalálod! Csoda történik azzal, aki hittel fordul hozzá, bízik segítségében, reménykedik abban, hogy élete fordulathoz érkezett. Engedd, hogy megérintsen és benned éljen!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól! Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában! Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra!

2024. február 4. – Évközi 5. vasárnap (Mk 1,29-39)

v, 2024/02/04 - 00:00
Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés

Mindenki az Urat keresi

A mai vasárnap evangéliuma három részre tagolódik. Először arról olvastunk, hogy Jézus meggyógyítja Péter anyósát. A gyógyítás eredményességét jelzi, hogy a meggyógyult asszony azonnal szolgálni kezd nekik. A második történet arról szólt, hogy az esti órákban újabb betegeket visznek Jézushoz, akiket szintén meggyógyít. A harmadik jelenet szerint másnap reggel Jézus félrevonul imádkozni, majd pedig elindul, hogy más helyeken is gyógyítson és hirdesse az evangéliumot.

Nem három teljesen különálló és egymástól független elbeszélésről van szó, hanem a szövegek egy olyan egységet alkotnak, amelynek hátterében a Jézust kereső emberek és az Atyával való együttlétet kereső Jézus áll. A keresés fűzi egybe a részeket, viszi tovább az elbeszélést. Az emberek Jézust keresik, hogy meggyógyítsa a betegeket. Reggel az apostolok Jézus keresésére indulnak, aki hajnalban egy magányos helyet keresett magának, hogy egyedül imádkozhasson. „Mindenki téged keres” – mondják lelkesen az apostolok Jézusnak, aki ezután elindul más városokba és falvakba, hogy keresse az embereket és tanítsa őket.

Mindez arra indít minket, hogy Jézus keresésére induljunk. A földi életben soha nem mondhatjuk, hogy már nem kell tovább keresnünk Istent! Bár a rendszeresen Bibliát olvasó ember megtalálhatja őt a Szentírásban, főként az evangéliumokban, mégsem hagyjuk abba a Szentírás tanulmányozását. Noha jelen van, amikor megvalósul közöttünk a szeretetteljes testvéri közösség és bár megtapasztalhatjuk titokzatos, de mégis valóságos jelenlétét a szentségekben, különösen is az Oltáriszentségben és a naponkénti szentáldozásban, mindennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy nem kell tovább keresnünk őt. Újra és újra nyomába indulunk, mert Jézus tovább megy, így vezetve bennünket a mennyei Atyához.

Jézus az Atya küldötte, aki Isten igéit hirdeti. Küldetése, hogy mindenkinek hirdesse az ország örömhírét. Feltámadása után pedig parancsba adta apostolainak, hogy folytassák az evangélium hirdetését. Ha az Egyház nem tekintette volna minden korban legfőbb feladatának az örömhír terjesztését, akkor eltávolodott volna az Úr akaratától és szándékától, és hozzánk soha nem jutott volna el a krisztusi tanítás. A történelem folyamán mindig voltak olyan papok és világi hívek, akik megértették, hogy az evangéliumot nem magukba zárni vagy eltitkolni kell, hanem továbbadni és életüket annak terjesztésére szentelték. Mert aki felismeri Krisztus szavában az örök életre vezető igazságot, az embertársait is segíteni fogja ezen igazság megismerésében és követésében.

Miként Jézus tanításának elfogadása az ember részéről a hit által történik, ugyanígy a csodák esetében is nélkülözhetetlen a hit. A hit vagy megelőzi a csodát, azaz a beteg kifejezi Jézus iránti hitét és az ő isteni hatalmában bízva kéri gyógyulását, vagy a csoda eredményezi a hitet, azaz annak láttán az emberek hinni kezdenek Jézusban. A különféle csodaelbeszélések az evangéliumban azt mutatják, hogy Jézusban, az Isten Fiában mutatkozik meg leginkább az Atya minden ember felé kiáradó irgalma és szeretete. Isten nem elítélni, hanem megmenteni, megváltani, üdvözíteni akar minket. Isten szabadító hatalma mutatkozik meg a csodákban, amely az ember üdvösségét szolgálja. Bibliai értelemben a betegség a gonosznak, a sátánnak a hatalmát jelenti az ember felett. A betegség annak a jele, hogy valami elromlott az Isten által jónak teremtett ember testében vagy lelkében, s ez a gonosz lélek műve. Jézus azért jött el a világba, hogy kiszabadítson minket a gonosz hatalmából. Erre azért képes, mert az ő isteni hatalma nagyobb, mint a gonosz ereje. Krisztus felszabadít minket, hogy bátran Atyánknak merjük szólítani Istent, felemeljük hozzá lelkünket, hiszen ő is ilyen félelem nélküli kapcsolatot szeretne velünk kialakítani és fenntartani. A csodás gyógyítások Isten közbeavatkozásai és jelei.

Jézus tanítása és cselekedetei azt igazolják, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Az Úr megtöri a gonosz uralmát az emberek felett, megszünteti a betegségeket és hirdeti nekik az örömhírt. Jézus jelenléte szabadulást hoz nekem is, tehát érdemes őt keresnem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te fáradhatatlanul végezted azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kaptál. Hirdetted az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítettek. Irgalommal fordultál a betegekhez, akiken mások nem tudtak segíteni. Odafordultál az özvegyekhez, akikkel nem törődött a társadalom. Tanításod és cselekedeteid valóban azt igazolták, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Te isteni hatalmaddal megtörted a gonosz uralmát az emberek felett, megszüntetted a betegségeket és hirdeted mindenkinek az örömhírt. Uram, hozzon nekem szabadulást a te jelenléted! Add, hogy mindig téged keresselek és téged kövesselek! Segíts, hogy tanításodban felismerjem az üdvösség örömhírét! Mutasd meg az Atyához vezető utat!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva