Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 5 óra 14 perc

2021. augusztus 25. – Szerda (Mt 23,27-32)

sze, 2021/08/25 - 00:00
Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban holtak csontjaival és mindenféle undoksággal vannak tele. Így ti is kívülről igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele vagytok képmutatással és gonoszsággal. Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Sírboltokat emeltek a prófétáknak, feldíszítitek az igazak síremlékeit, és kijelentitek: „Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna bűnrészesek a próféták vérében.” Ezzel ti magatok tanúsítjátok, hogy a próféták gyilkosainak fiai vagytok. Nos, fejezzétek hát be, amit atyáitok elkezdtek! Mt 23,27-32

Elmélkedés

Jézus ítélete feltárja a farizeusi lelkületet a mai evangéliumban. A farizeus számára az a fontos, hogy az emberek lássák buzgóságát és úgy tekintsenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Ennek érdekében bűneit elrejti mások elől, mert azok napfényre kerülése lerombolná a róla alkotott képet. Isten elől pedig úgy próbálja elrejteni bűneit, hogy nem ismeri el azokat, önmagát bűntelennek, tökéletesnek tartja. Jézus szerint ez teljesen hamis vallásosság.

Máté evangélista azzal a szándékkal közli Jézus és a farizeusok közti vitákat, illetve azért ismerteti részletesen a mi Urunk figyelmeztetéseit, hogy bemutassa a különbséget Jézus és a törvénymagyarázók tanítása között. E részeket olvasva körvonalazódik számunkra az a jézusi szándék, amely a felszínes és csupán a külsőségekben megnyilvánuló vallásosságot elítéli, ugyanakkor a mi szándékaink tisztázására és szívünk megtérésére ösztönöz. Az evangélista másik célja, hogy bemutassa olvasóinak és nekünk annak hátterét, hogy miért keletkezik és növekszik a Jézussal szembeni ellenségeskedés, amely végül az ő elítéléséhez és halálához vezet. A kezdetben csak szóbeli vitákban megnyilvánuló szembenállás az írástudók és a vallási vezetők részéről a későbbiekben gyűlöletté fokozódik és Jézus életére törnek.

Vallásosságom alapja nem lehet más, mint az őszinte szeretet Isten iránt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te megbízol bennünk és arra kérsz minket, hogy talentumainkat helyesen használjuk fel. Segíts, hogy felelősségünk tudatában minden talentumunkkal, képességünkkel és adottságunkkal a te dicsőségedet szolgájuk, és segítsük mások és magunk örök üdvösségét! Te nem kívánsz lehetetlent tőlünk, csupán azt, hogy munkatársaid legyünk, fedezzük fel magunkban talentumainkat és akaratod szerint éljünk azokkal. Adj nekünk bölcsességet, önzetlenséget és szelídséget, hogy a teremtett világot jobbá tegyük!

2021. augusztus 24. – Kedd, Szent Bertalan apostol (Jn 1,45-51)

k, 2021/08/24 - 00:00
Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.” Jn 1,45-51

Elmélkedés

Nátánáelről olvasunk a mai nap evangéliumában, akinek személyét a keresztény hagyomány a kezdeti időktől fogva azonosítja a ma ünnepelt Szent Bertalan apostollal. Más apostolok, illetve újszövetségi személyek esetében is találkozunk a kettős névvel, minden bizonnyal itt is erről van szó.

Az evangéliumi történetből kiderül, hogy Fülöp hívja Nátánáelt Jézushoz. Ő ugyan kételkedik a názáreti Jézus személyével kapcsolatban, de jószándéka jeleként kész találkozni vele. Jézus valószínűleg látásból ismerhette őt. Erre utal, hogy szavai szerint napokkal vagy hetekkel korábban látta őt egy fügefa alatt, ahol minden bizonnyal más írástudókkal beszélgetni szokott, illetve Jézus tudja a nevét is. Szintén ezt támasztja alá Jézus kijelentése Nátánáelről: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” (Jn 1,47). Ilyen elismerő kijelentést aligha tett volna Jézus egy idegenről, akit nem ismert.

A történet kapcsán két tanulságot fogalmazzunk meg: az Egyház közössége akkor növekszik, ha apostoli lelkület él bennünk és Jézushoz vezetjük az embereket. Ezt tette egykor Fülöp és ez mindannyiunk és az én feladatom is. A másik üzenet: Jézus jól ismer minket. Ha jószándékkal, álnokság és kétszínűség nélkül közeledek felé, ő megismer, új dolgok meglátására nyitja fel szememet, új úton indít el és új hivatást ad nekem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te valóságosan jelen vagy az Oltáriszentségben, jelen vagy templomainkban. Minden templom az igaz Isten imádására és tiszteletére szolgáló hely, jelenléted helye, a hívő közösség helye, a veled való találkozás helye, az irgalom helye. Jelenléted, közelséged miatt templomainkban mindannyian otthon érezhetjük magunkat. A templom számunkra egy kis földi mennyország. Segíts minket, hogy a mennyei Atya földi házából az ő örök házába, a mennybe jussunk!

2021. augusztus 23. – Hétfő (Mt 23,13-22)

h, 2021/08/23 - 00:00
Jézus egyszer így korholta a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Elzárjátok a mennyek országába vezető utat az emberek elől. Ti magatok nem mentek be oda, és azokat sem engeditek odajutni, akik be szeretnének menni. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tengert és szárazföldet bejártok, hogy egyetlen pogányt megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább, mint magatokat. Jaj, nektek, vak vezetők! Azt mondjátok: „Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; ha azonban a templom aranyára esküszik, az kötelez.” Ti, esztelenek és vakok! Hát mi nagyobb: az arany vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? – Továbbá azt mondjátok: „Ha valaki az oltárra esküszik, az semmi, de ha a rajta lévő áldozati ajándékra esküszik, az kötelez.” – Ti, vakok! Hát mi nagyobb: az áldozati ajándék vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? Aki tehát az oltárra esküszik az esküszik az oltárra és mindarra, ami rajta van. Aki a templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül, aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a trónon ül. Mt 23,13-22

Elmélkedés

A társadalmat foglalkoztató aktuális kérdésekben az Egyháznak megvan a maga álláspontja, amely sok évszázados hagyományra, mint maradandó értékrendre épül. A tanaink világosak, de sokan nem értik azokat vagy elavultnak állítják be. Pontosan meghatározzuk a szavaink és kifejezéseink értelmét, de mindig vannak olyanok, akik félreértik vagy félremagyarázzák azokat. A katolikus tanításnak megvan a maga rendje, de az emberek sokszor rendetlenek, szívesebben halásznak a zavarosban. Az Egyházhoz nem tartozó személyek igen vagy nem válaszokat követelnek, mintha minden kérdés ennyire leegyszerűsíthető volna. Napjainkban ez a hozzáállás pontosan olyan, mint egykor a farizeusok képmutatása.

A mai evangéliumban Jézus a farizeusi lelkület helytelenségét tárja fel beszédében. A farizeus nagy nyilvánosság előtt szereti végezni vallásos cselekedeteit. Fontos számára, hogy az emberek lássák buzgóságát, s úgy tekintsenek rá, mint a vallásosság mintaképére. Meg van győződve arról, hogy magatartása tetszik Istennek. Bűneit – ha egyáltalán egyet is elismer – szívesen rejti el mások elől, mert ez lerombolhatná az emberek róla alkotott pozitív képét. A farizeusi lelkület rejtőzködő. Önmagunkban nehéz felismerni. Az könnyen megy, hogy ítéletet alkotva másokat farizeusnak tartunk, de önmagunkban szinte lehetetlen észrevenni, s emiatt küzdeni is nehéz ellene. A farizeusok legsúlyosabb bűnének Jézus azt tekinti, hogy másokat megakadályoznak az üdvösség felé haladásban.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Hisszük, hogy a halál után minden ember fel fog támadni. Jó vagy rossz cselekedeteink alapján az üdvösséget vagy a kárhozatot nyerjük el. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy félünk a kárhozattól. Ébreszd fel bennünk az üdvösség vágyát és mutasd meg, hogy mit kell tennünk érte! Hisszük, hogy az üdvösség beteljesedésekor megszűnik a betegség, a szenvedés és a halál, megszabadulunk minden rossztól. Krisztus győzelme ez, amelyben mi is részesülünk. Urunk, vezess minket az üdvösségre!

2021. augusztus 22. – Évközi 21. vasárnap (Jn 6,60-69)

v, 2021/08/22 - 00:00
Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” Jn 6,60-69

Elmélkedés

Döntési helyzet

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Péter apostol azt kérdezi Jézustól: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68). Jézus Krisztushoz egészen különböző utak vezetnek. Bármennyire is furcsának tűnik számunkra, bizony a világ egyes részein az igazságot kereső emberek más utakon jutnak el Istenhez, mint mi. Kihez mennének máshoz? Hol találhatnák meg az emberi életet boldoggá tevő tanítást, ha nem Jézusnál? Ki vezethetné el őket az örök életre, ha nem Jézus Krisztus?

Az elmúlt vasárnapokon Jézus kafarnaumi beszédét hallottuk az örök élet kenyeréről, amely az ő teste. A beszéd először csak kérdéseket vetett fel a hallgatóságban, majd egyesek kételkedni kezdtek. Jézus szavainak hatásaként sok tanítványa visszahúzódik, elhagyja őt. Távozásuk talán megrendíti Jézust, de egyetlen szavát se vonja vissza, nem finomít azon, amit korábban mondott, mert bár kemény beszédnek tartották azt, mégis minden szava igazság volt.

Egyesek elpártolnak a Mestertől, nem követik többé, s ezért jövőjük, sorsuk nem érdekes Szent János evangélista számára. Helyettük az evangélista inkább azokra irányítja figyelmünket, akik továbbra is Jézussal maradnak, s engedik, hogy életüket átalakítsa az Úr. Ők, a hűséggel kitartók felismerik, amit Péter a többiek nevében megvall: Nem érdemes máshoz menni, mert az örök élet igéi Jézusnál, az Isten Fiánál vannak. Őket küldi majd Jézus missziós útra, ők lesznek majd ott az utolsó vacsorán, nekik nem lesz majd bátorságuk, hogy ott legyenek a keresztúton, de az ő számukra fog majd megjelenni a feltámadt Jézus. A Feltámadottal való találkozás élményét viszik magukkal. A Jézus melletti kitartásuk odáig vezet, hogy igazi tanúságtevők és a feltámadás hirdetői lesznek.

Elmenni vagy maradni? Ez volt a kérdés a hallgatóság számára, s mindenki a maga módján választ is adott. Egyesek elhagyták Jézust és többé már nem követték, mások viszont kitartottak mellette és továbbra is vele maradtak. Elmenni vagy maradni? Ez a kérdés tőlünk is választ kíván. A hitet válasszuk vagy a hitetlenséget? Higgyünk-e Jézusnak vagy kételkedjünk? Mi a jó döntés? Csak akkor tudunk jó döntést hozni, ha személyesen megismerkedünk Jézussal és megismerjük a maga teljességében azt az életformát, amire ő hív bennünket, s ugyanakkor világosan látjuk azt is, hogy mindennek elvesztésével hová jutnánk.

Kihez mennénk, ha nem Jézushoz? Kit hallgatnánk, ha nem Jézust? Kit követnénk, ha nem a mi Urunkat, Jézust? Ki éltetne minket, ha nem Krisztus Lelke? Ki adhatna értelmet életünknek, ha nem Jézus, aki meghalt értünk? Döntési helyzetünkben most mi is Krisztust választjuk és az apostollal együtt mi is megvalljuk hitünket: Tudjuk Urunk, hogy te Isten vagy, te vagy az Atya egyszülött Fia, s jól tudjuk azt is, hogy a te szavaid Lélek és Élet.

Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az evangéliumot hirdetve Krisztust és az ő tanítását megismertessük az emberekkel, hiszen ezáltal a helyes döntés meghozatalában segítjük őket. Minden szentmisében találkozunk a tanító és önfeláldozó Krisztussal, akinek üzenetét továbbadjuk a világban és meghívását közvetítjük a nem hívők felé. Az Úr ugyanis arra hív minket, akik az ő szavaiban felismertük az örök élet igéit, hogy legyünk munkatársai és közvetítsük azt mindazok felé, akik jószándékkal keresik az igazságot és Istent. Segítsen minket a Szentlélek az áldozatkész, szeretetteljes szolgálatban!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Napjainkban az életrevalóság, a siker, a jogokért való küzdelem, a büszkeség, a teljesítményre való törekvés, az eredményesség sok ember számára vált az élet jelszavává. De el kell ismernünk, hogy mindezek az alázatosság, a szerénység és a szolgálatkészség nélkül rossz útra visznek. Te azt kérted egykor tanítványaidtól és azt kéred követőidtől most is, hogy tőled, a te példádból tanuljuk meg a szelídséget és az alázatot. Segíts minket, hogy követni tudjuk példádat! Te meghívsz minket a veled való szeretetközösségbe, az öröm asztalához. Boldogok vagyunk, hogy vendégeid lehetünk. Boldogok vagyunk, hogy leülhetünk ünnepi asztalodhoz. Boldogok vagyunk, hogy hívásodra szeretettel válaszolhatunk.

2021. augusztus 21. – Szombat (Mt 23,1-12)

szo, 2021/08/21 - 00:00
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják. Mt 23,1-12

Elmélkedés

Jézus arra kéri tanítványait a mai evangélium szerint, hogy ne hívassák magukat mesternek, atyának vagy tanítónak. Ha megragadnánk a szavak szó szerinti értelménél, akkor félreértenénk Jézus mondanivalóját. Akkor egyetlen kőműves, ács, asztalos, pék vagy más foglalkozású mesteremberre sem mondhatnánk, hogy szakmájának a mestere. Akkor egyetlen gyermek sem nevezhetné édesapját atyának és a papokra sem alkalmaznánk ezt a megszólítást. És egyetlen iskolai pedagógusra sem mondhatnánk azt, hogy ő egy tanító.

Jézus azonban nem megtiltani akarja ezeknek a szavaknak és megszólításoknak a használatát. Itt inkább arról van szó, hogy senki ne lépjen fel az emberek körében a maga tekintélyére hivatkozva! Senki ne aggasson magára tiszteletet követelő címkéket! Senki ne követeljen magának olyan hatalmat, ami bizonyos címekkel együtt jár!

A mesteremberek, akik kiválóan művelik szakmájukat gondoljanak arra, hogy mindazzal, amit létrehoznak, a teremtő Isten munkáját folytatják. Az édesapák olyan atyai szeretettel neveljék gyermekeiket, amilyen szeretettel Isten, a mennyei Atya tekint ránk, az ő gyermekeire. Minden édesapa legyen a mennyei Atya képmása! A papok olyan atyai szeretettel gondoskodjanak a rájuk bízottakról, ahogyan Isten fordul minden ember felé. Legyenek a mennyei Atya képmásai a hívő közösség minden tagja számára! A tanítók és tanárok Krisztust tekintsék példaképüknek, aki mindig az igazságot tanította!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Gyújtsd fel szívünkben a szeretet tüzét, hogy szereteted által szentté legyünk! Add nekünk az irántad való szeretetet és az emberek felé forduló önfeláldozó szeretetet! Megdicsőült szentjeid csodálatos élete adjon erőt, hogy felismerjük hivatásunkat és magunk is jellé, szereteted, jóságod jelévé váljunk a világban! A szentek és boldogok életpéldája újítson meg minket a vallásosságban, hitünk gyakorlásában és az evangélium megélésében! Segíts minket, Istenünk, hogy úrrá tudjunk lenni emberi gyengeségeinken, legyőzzük bűneinket és szentek legyünk!

2021. augusztus 20. – Péntek, Szent István király (Mt 7,24-29)

p, 2021/08/20 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. Mt 7,24-29

Elmélkedés

Uralkodói szolgálat

A mai napon Szent Istvánt, a magyar állam alapítóját, Magyarország első királyát, a keresztény uralkodót, a szentet ünnepeljük. Az ő személyét idézzük fel, amely évszázadokon keresztül kitörölhetetlen maradt a magyar emberek szívéből. Gyakran elhangzik, hogy Szent István politikai megfontolásból vette fel és terjesztette el országában a keresztény vallást. Talán van ebben igazság, de csak féligazság ez a kijelentés. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lelke mélyéig kereszténnyé lett és azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országában, hogy ez a vallás erkölcsi mértéket ad az embereknek, az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja megmaradását évszázadokon keresztül. Nem csupán államot szervezett, hanem minden erejével segítette az egyházi szervezet kiépülését is. Nem a nyugati hatalmak uralkodóival ismertette el új királyságát, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért és kapott koronát, amely Magyarország egységének, szabadságának és kereszténységének jelképévé vált. Szent István király a földi haza építése mellett az égi haza felé akarta irányítani a magyar nemzet tagjait azáltal, hogy az evangélium és a hit terjesztésére papokat hívatott az országba. Lelki nagyságáról tanúskodik az a tény, hogy trónörökös fiának, Szent Imre hercegnek a hirtelen halála miatt sem esett kétségbe, hanem a Boldogságos Szűz Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának oltalmába ajánlotta országának jövőjét és a magyar embereket.

Szent István nem uralkodói elnyomásra használta királyi hatalmát, hanem népének szolgálatára. Egész életét arra szentelte, hogy minden erejével, Istentől kapott tehetségével és képességeivel a magyar nemzetet szolgálja. Királyi erénye abból tűnik ki, hogy mind alattvalóinak, mind pedig saját magának is tudott parancsolni. Uralkodói sikerei nem tették őt elbizakodottá és gőgössé, és a kudarcok sem törték meg lelki erejét. Uralkodóként és családapaként egyaránt példakép keresztény életvitelében. Korának más uralkodóival ellentétben ő már nem volt híve annak, hogy háborúk révén gyarapítsa országának területét és vagyonát, hanem a béke embere volt, aki a szomszédos népekkel békére törekedett.

Szent István király egész életét nemzetének és Krisztusnak szentelte. Minden munkájával, erejével és tehetségével nemzetét és népének hitét szolgálta és védelmezte. Nem égett hatalmi vágy a szívében, hanem szolgálatnak tekintette az uralkodói feladatot. Nem a maga hasznát kereste és nem meggazdagodni akart, hanem az ország és az egész nemzet felemelkedését akarta.

Szent István király ünnepén a szentmise evangéliuma az ostoba és a bölcs emberről szól. Egyikük homokra építette házát, amely nem bírt ellenállni a természet pusztító erőinek s romba dőlt. A bölcs viszont szikla alapra építette házát, amely szilárdan állta az idők viharait. Jézus Krisztus, az ő tanítása, a keresztény hit lehet egyedül az a szilárd alap, amelyre országunk, kisebb közösségeink és családunk jövőjét építeni érdemes. Nem elég hangzatos szavakkal beszélnünk a hazaszeretetről, s nem állhatunk meg azon a szinten, hogy elkeseredetten szemléljük a vallási buzgóság hanyatlásának jeleit, hanem arra kell törekednünk, hogy Isten törvényei irányítsák nemzetünk és családjaink életét. Szent István példája szerint úgy fáradozzunk földi hazánk építésén, hogy közben a mennyei haza felé is törekedjünk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te tanításod útján, a keresztény igazság útján indult el a magyar nép ezer esztendővel ezelőtt, s ez segítette a magyar nemzetet az évszázadok viharaiban. Bölcs emberként most mi is erre az igazságra, mint sziklára építjük országunkat és egyéni életünket. Segíts minket személyes feladatként felismerni a nemzet felemelkedéséhez szükséges jót és adj nekünk bátorságot és erőt, hogy meg tudjuk ezt valósítani a te dicsőségedre!

2021. augusztus 19. – Csütörtök (Mt 22,1-14)

cs, 2021/08/19 - 00:00
Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!” De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!” A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?” De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!” Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! Mt 22,1-14

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus példabeszéde az üdvösségről tanít. A meghívás a lakodalmi ünnepségre mindenkinek szól, miként Isten minden embert meghív az üdvösségre, az örök életre. Ahogyan a meghívást egyesek visszautasítják, ugyanúgy sokan nem törekszenek az üdvösségre jutni. Kifogásokat keresnek, távolmaradásukat próbálják magyarázni, s talán abban bíznak, hogy majd később is mehetnek. Helyettük olyanok fognak majd eljutni az üdvösségre, akikre ők nem is gondolnak.

Istennek nem kötelessége, hogy bárkit is megjutalmazzon az üdvösséggel. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kikövetelje tőle a mennyek országába való bejutást. Ő mégis, nagylelkűségének és jóságának köszönhetően meghív minket, hogy vele éljünk, de nem kényszerít erre egyetlen embert sem. A szabad választás, döntés lehetőségét mindenki megkapja.

A lelki javakban, Isten kegyelmében nem egyes kiváltságosok részesülhetnek. Igazi örömhír, hogy a szegények és a nincstelenek is eljuthatnak az Isten országába. A messiási idők egyik jele, hogy a szegényeknek is hirdetik az evangéliumot. Bárki eljuthat az üdvösségre, aki megőrzi lelkének fehér menyegzős ruháját. Törekedjünk járni az üdvösség szűk ösvényén, mert nem mindenki juthat be a mennyország szűk kapuján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Te azt kéred tőlem, hogy ne legyek türelmetlen, ne veszítsem el reményemet, ne tagadjam meg hitemet, amikor Isten a szenvedésekkel vagy bármi más „rosszal” próbára tesz! Azt kéred, hogy szeressem őt a jón és a rosszon keresztül is, mert minden mögött Isten rejtezik! Keresztáldozatod azt mutatja, hogy az Atya iránti szeretet engedelmességet, tehetetlenséget, szenvedést jelent, de ugyanakkor mégis állandó Istenre figyelést és Isten akaratának elfogadását is. Uram! Segíts, hogy egész életemet a szeretetnek szenteljem!

2021. augusztus 18. – Szerda (Mt 20,1-16a)

sze, 2021/08/18 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók! Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Jézus tanításának középpontjában az üdvösség kérdése áll. Isten minden embert meghív az örök életre. Azt kéri tőlünk, hogy földi életünkben neki szolgáljunk, és azt ígéri nekünk, hogy a földi élet után eljuthatunk az örök életre. Aki Isten szolgálatában tölti életét, az számíthat erre az ajándékra, jutalomra, de akár fizetségnek is nevezhetjük, amit Isten ad nekünk.

Az örök életben, a mennyországban nincsenek megkülönböztetett helyek. Ott nem létezik olyan, hogy az egyik ember közelebb, a másik távolabb van Istentől, mert mindenki Isten jelenlétében él. Ott nem létezik olyan, hogy az egyik ember jobban, a másik kevésbé boldog, mert mindenkit eltölt a tökéletes boldogság, Isten jelenlétének öröme. Ebben az értelemben mindenki ugyanazt kapja Istentől, senki nem kap kevesebbet vagy többet, mint mások. Ez a jutalom a példabeszédben szereplő egy dénár. Mindegy, hogy egyesek rövidebb vagy hosszabb ideig éltek, kevesebbet vagy többet szolgálták Istent, a jutalom, a fizetség mindenkinek ugyanaz: az örök élet. Azt várni Istentől, hogy nekem többet adjon, mint másoknak, ostobaság. Sajnálni, hogy Isten másoknak is ugyanannyit ad, mint nekem, olyanoknak, akik megítélésem szerint kevesebbet szolgáltak, valójában irigység. Elfogadni az üdvösséget, mint Isten nagylelkű ajándékát, igazi bölcsesség.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézus Krisztus! Hiszem, hogy te vagy az Isten Fia. Hozzád megyek, aki a kereszten életedet áldoztad minden emberért. Feltekintek szenvedő arcodra és a te áldozatodhoz szeretném kapcsolni életáldozatomat, hogy megértsem az istenfiúság titkát, és élő hittel tudjam megvallani, hogy te vagy az Isten Fia. Tégy engem tanúságtevővé, hogy hirdessem a világban: te vagy az Isten Fia, te vagy a Megváltó, egyedül benned van üdvösségünk!

2021. augusztus 17. – Kedd (Mt 19,23-30)

k, 2021/08/17 - 00:00
A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába.” Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők.” Mt 19,23-30

Elmélkedés

Valósítsd meg álmaidat! – halljuk mindenfelől. Vannak, akik egészen komolyan veszik a felszólítást, és minden energiájukat, idejüket bevetik, hogy az előttük lebegő nagy életcélt mielőbb megvalósítsák. És amikor megvan a biztos munkahely, a gyönyörű autó, a legcsodálatosabb otthon és a legszebb család, akkor hirtelen felébrednek az álomból. Nem kell ahhoz elveszíteni a munkahelyet, nem kell karambolozni, nem kell, hogy leégjen a ház és nem kell elválni ahhoz, hogy mégis romba dőljön valakinek az élete. Amikor valaki rájön, hogy minden csak látszat, fantázia, mese és délibáb körülötte, akkor lelkileg üresnek tartja magát. Sokat gyűjtött ugyan magának, de mire megy vele?

Aztán egy reggel felébredünk, például a mai napon, és elolvassuk az evangéliumban Péter apostol szavait, aki Jézushoz fordul: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?” Úgy tűnik, hogy ez pedig a másik véglet. Azok is többre vágyakoznak, akiknek mindenük megvan és azok is, akik mindenről lemondtak és semmijük, semmi evilági vagyonuk nincs már. És megérkezik Jézus válasza: százannyit kapsz, és elnyered majd az örök életet. De ez a válasz, ez az ígéret azoknak szól, akik mindenről lemondtak.

Nagyon is jól értjük, hogy mi a tét: az üdvösségünk, az örök életünk. Az Úr szavait hallva néhányan talán visszaaludnának, újra álomba merülnének, de ez végzetes volna, mert ezzel elveszíthetik az örök életet. Ha egyszer felébredtél az álomvilágból, maradj is ébren!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Szenvedésed és kereszthalálod szemlélése annak megvallására ösztönöz, hogy te vagy az Úr, az Atya engedelmes Fia, te vagy a Megváltóm. Halálod nem volt értelmetlen, hanem meghozta minden ember számára az üdvösséget. Haláloddal tökéletes módon megvalósult az Atya üdvözítő szándéka. Taníts engem a kereszthordozásra!

2021. augusztus 16. – Hétfő (Mt 19,16-22)

h, 2021/08/16 - 00:00
Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?” Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!” Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?” Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!” Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?” Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!” Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt. Mt 19,16-22

Elmélkedés

Az evangélium a jóság témájával kezdődik. Erről szól a gazdag ifjú kérdése és Jézus válasza is. „Légy jó!” - köszönünk el egymástól időnként. Ilyesmit értünk alatta: legyél kedves, figyelmes, tiszteletteljes, őszinte, segítőkész! Jézus válasza hasonlít ehhez, ő felsorolja a parancsokat, amelyeket a gazdag ifjú jól ismert és amelyek számunkra is ismerősen csengenek, ha annak idején megtanultuk a tízparancsolatot. Aztán ha jobban odafigyelünk a Jézus által felsoroltakra, akkor rögtön észrevesszük, hogy ez bizony csak egy része a tízparancsolatnak, a Mózesnek adott két kőtábla közül csak a második. Ezek a törvények valóban az emberi jóságról szólnak.

A történet folytatásából azonban kitűnik, hogy ez a jóság nem elég. Így érzi ezt a gazdag ifjú és Jézus is, és persze mi is többre vágyunk, mert hiányoljuk az első három parancsot, ami az első kőtáblán szerepel. Jézus további tanítása így kezdődik: „Ha tökéletes akarsz lenni.” Más alkalommal pedig ezt mondja: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48). Itt már szintet lépünk. Az emberi jóság szintjéről átlépünk az életszentség szintjére. Itt már nem elég a vagyonról lemondani, itt már az életemet kell Istennek odaadnom. Le kell mondanom mindarról, ami fogva tartja szívemet. Krisztus követésére csak szabad szívvel lehet indulni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Adj türelmet és szelídséget a szülőknek és a tanároknak, hogy gyermekeiket és tanítványaikat intő szóval figyelmeztessék a helyes útra! Segíts engem, hogy igazi barátsággal, testvéri szeretettel közeledjek minden emberhez! Kellő tapintattal és jószándékkal figyelmeztessem embertársaimat hibáikra. Segíts, hogy ne feledkezzek el imádkozni értük, megtérésükért! Adj nekem alázatot, amikor mások figyelmeztetnek engem és adj erőt, hogy megváltozzak! Szüntess meg minden békétlenséget és viszálykodást közösségünkben, hogy testvéri szeretetben éljünk egymással!

2021. augusztus 15. – Vasárnap, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony) (Lk 1,39-56)

v, 2021/08/15 - 00:00
Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Mária megszólalt: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!” Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába. Lk 1,39-56

Elmélkedés

Helyünk van a mennyben

Ma, Nagyboldogasszony napján Jézus édesanyjának, Máriának a mennybevételét ünnepeljük. Lényeges különbségtétel, hogy nem mennybemenetelről beszélünk, mint Jézus esetében, hiszen Mária nem a maga erejéből távozott a földi életből a mennybe, hanem a mindenható Isten vette fel őt a mennyországba. Ezt a fogalmi megkülönböztetést használja XII. Piusz pápa az 1950. november 1-jén írt, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében, amelyben a következőképpen szól a hitigazság: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” Mária tehát a mindenható Istennek köszönheti megdicsőülését. A hittétel másik érdekessége, hogy nem kívánja eldönteni azt az évszázadok óta vitás kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott fel a mennybe, ezért inkább „a földi életpályája befejezése után” kifejezést használja. Nem tudhatjuk ugyanis biztosan, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete, hiszen erről az evangéliumok nem számolnak be. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy élete a mennyországban teljesedett be.

XII. Piusz pápa abban a reményben hirdette ki Mária mennybevételének hitigazságát, hogy Mária élete és megdicsőülése erőt ad az embereknek életútjukon, megismerik az emberi élet igazi értékét s azt az isteni szándékot, amely az ember testét és lelkét egyaránt meg akarja dicsőíteni. A feltámadás ugyanis nem csupán a lelkünkre vonatkozik, hanem a testünkre is. Miként Jézusnak feltámadt a teste, s ahogyan Mária testestől-lelkestől a mennybe jutott, ugyanúgy a mi testünk is fel fog támadni az örök életre.

Jézus édesanyjának mennyországba jutását szemlélve mindannyian megérthetjük, hogy emberi életünk végső célja nem lehet más, mint hogy mi is eljussunk a mennybe. Ennek tudata minden ember számára nagy jelentőséggel bír. Sokan nem látják az emberi élet értelmét s nem ismerik fel azt a célt, aminek eléréséért érdemes fáradozniuk. Az ő számukra igazi és megvalósítható életcélt jelenthet, hogy az ég felé törekedjenek. Mások talán a szenvedések, a betegségek és a földi lét nehézségei miatt érzik értelmetlennek életüket. Az ő számukra szintén reményt nyújthat, ha arra gondolnak, hogy a mennybe jutva megszűnik minden szenvedés és teljes boldogságban lesz részük. Azon könnyelmű emberek számára, akik úgy élnek, mintha soha nem érne véget a földi élet s ezért csupán az evilági örömökre vágyakoznak, figyelmeztetést jelent a mai ünnep: felelőtlenségük könnyen ahhoz vezethet, hogy kizárják magukat a mennyből. Ismét mások tagadják, hogy Istennek helye van világunkban. Az ő számukra hirdetnünk kell, hogy nem csupán Istennek van helye ebben a világban, hanem nekünk is helyünk van a mennyben.

A mai ünnep evangéliumában az Isten akaratát engedelmesen elfogadó, arra teljes emberségével igent mondó Máriáról hallottunk, aki Erzsébetnél tett látogatása alkalmával a mindenható Istent magasztalja. Dicsőítő éneke abból fakad, hogy saját életében megtapasztalta Isten jóságát és kegyelmét. Ha Isten titkaira nyitott a lelkünk, Máriához hasonlóan mi is észrevehetjük ezt az isteni jóságot, amely számunkra is feltárja, megmutatja a menny felé vezető utat. Aggodalmainkat, félelmeinket és kételkedésünket legyőzve ajánljuk mi is életünket Isten szolgálatába, hogy elnyerhessük a mennyei koronát!

Isten senkinek nem ígér zavartalan utazást, de biztos célba érkezést igen. Kérjük a mennybe felvett Szűzanya pártfogását: segítsen minket küzdelmes életünkben, hogy eljussunk a mennybe!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Azzal a szándékkal tekintünk édesanyádra, Szűz Máriára, hogy életében szemügyre vegyük mindazokat a lelki értékeket és kincseket, amelyek alkalmassá tették őt arra, hogy sikeresen megérkezzen abba a mennyei dicsőségbe, amelyet Isten minden ember számára készít s amely nekünk is a legfőbb célunk. Mária egész életét Isten szolgálatába állította és azt tette, amit saját hivatásaként megismert. Add, hogy mi is keressük, megtaláljuk, és mindig teljesítsük Istentől kapott földi hivatásunkat! Ugyanakkor mindannyian arra kaptunk meghívást tőled, hogy eljussunk a mennybe, az örök életre. Segítsen minket a mennyország felé édesanyádnak és a mi égi édesanyánknak pártfogása!

2021. augusztus 14. – Szombat (Mt 19,13-15)

szo, 2021/08/14 - 00:00
Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!” Azzal rájuk tette kezét, majd továbbindult. Mt 19,13-15

Elmélkedés

Jézus ezt mondja a mai evangéliumban: „Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek.” Figyelmeztetése közvetlenül azoknak a tanítványoknak szól, akik nem engedik, hogy a gyermekek a felnőttekkel együtt legyenek. A történetben szereplő gyermekeket feltételezhetően a szüleik viszik Jézushoz, áldást kérve számukra. A tanítványok védelmére meg kell említenünk, hogy abban a korban nem volt szokás, hogy a vallási vezetők és tanítók kisgyermekekkel foglalkozzanak. Talán maguk a tanítványok is meglepődtek azon, hogy Mesterük a szokással ellentétben mégis barátságosan és szeretettel fogadta a gyerekeket, s jelenlétüket örvendetesnek tartotta.

Mivel sokszor úgy tűnik, hogy manapság a szülők nem engedik Jézushoz közeledni, az Úrhoz menni gyermeküket, ezért az evangéliumi figyelmeztetés közvetett módon nekik is szól. Azoknak, akik nem gondoskodnak arról, hogy gyermekük vasárnaponként részt vegyen a szentmisén, mert esetleg ők maguk sem járnak. Inkább pihenjen a gyerek – mondják. Amúgy is nyári szünet van, miért kellene misére menni ilyenkor, s ezzel fárasztani? – hangoztatják. Igen, ők ezzel megakadályozzák saját gyermeküket, hogy Jézushoz menjen.

Vajon én akarva vagy akaratlanul nem akadályozok-e másokat a Jézushoz való közeledésben? Szülőként Jézushoz viszem-e gyermekemet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te földi életed során hirdetted az örömhírt és meggyógyítottad a betegeket, akik gyógyulásukat kérték tőled. Tanításoddal és gyógyításaiddal jelenvalóvá tetted Isten irgalmát az emberek között. Megmutattad, hogy hatalmaddal képes vagy legyőzni a gonoszt s ezáltal megszabadítani az embereket. Segíts minden embert, hogy tanításodban felismerje a követendő utat! Segíts, hogy csodáid növeljék hitünket! Mutasd meg nekünk, Urunk a te szeretetedet, hogy abból táplálkozva kövessünk téged!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva