Főtisztelendő Csőke György, Plábános Úr ! Kedves Gyuri Atya !

Az elmúlt napokban sok mindenkitől személyesen is elköszönt azután, hogy az Érsek Főpásztor új területre irányította, hogy lelkipásztori munkáját folytassa.

Ezúton is értesítjük az egyházközség minden tagját, hogy 2011. augusztus 14-től a következő módon változik a vasárnapi szentmisék rendje:

• Reggel 8 órától a temetői kápolnában,
• Délelőtt 11 órától pedig a templomban kezdődik szentmise.

Ternyák Csaba az Egri Főegyházmegye főpásztora döntése értelmében 2011. augusztus 1-jei hatállyal
Kiss Gábor Erdőkövesdről Jászfényszaruba,
Csőke György Jászfényszaruból Markazra,
Fehér Róbert Markazról Erdőkövesdre kap plébánosi kinevezést.

A Főegyházmegyei Kateketikai Konzultációs Iroda a Család Éve alkalmából rajz- és irodalmi pályázatot hirdetett hittanos gyermekek számára. A rajzpályázatra igen sok, összesen mintegy 600 pályamű érkezett. Jászfényszaruról a következő gyermekek indultak a megmérettetésen:

Június 8-án ünnepeljük a Szentcsalád nagyharangot

„A hívek nem felejthetik el régi harangjuk hívó hangját!”- ez a II. világháború sajgó sebe. Ezért határoztak így: „Legyen újra nagyharangunk!” – történt mindez 1982. február 1-jén. Az előző harangot a háború éveiben beolvasztották, mint oly sok településen.

A jászfényszarui Kisebbségi Önkormányzat és az Egyházközség 2011. április 30-ra zarándokutat szervezett az Egyházmegyei Cigánytalálkozóra, amit a Bazilikában rendeztek meg. A találkozóra kb. 40-50 fővel utaztunk, reggel fél nyolckor volt a gyülekező a templom előtt. Innen György atya közös imádságra invitált minket a templomba, majd áldást kért a hosszú útra. Útközben beszélgettünk, Plébános Atya mesélt az egyházmegye történetéről, működéséről, az útba eső nevezetességekről, közben süteménnyel, üdítővel kínáltuk a résztvevőket.

2008. november 8, hajnali fél 3 van, ébredezik a zarándoklatra induló 138 ember. Alig fél 4 és a templom felé minden irányból érkeznek az emberek, hamarosan megtelnek a padsorok, elcsendesülünk, kezdetét veszi a zarándoklat, amely a keresztény élet egyik ősi cselekménye. A keresztény ember, úton lévő ember (homo viator), aki nem feledkezik meg arról, hogy az embernek miután kiűzetett a paradicsomból, végig kell menni a bűn és szabadulás hosszú és gyötrelmes útján, és csak élete végén juthat el a mennyei Jeruzsálembe.