Bemutatkozik Muhari Máté atya
Muhari Máté atya plébániánk vendége lesz , a templomunk búcsúi szentmiséjét fogja celebrálni november 1-én reggek 8 órakor .
Mátéban már gyermekként felmerült a papi hivatás gondolata. Körüljárta, megvizsgálta, próbatételek közepette megérlelte a döntését. Huszonnyolc évesen ezzel az elszántsággal áll Isten elé: „Csak egy a szükséges. Az, hogy Jézus lábához telepedjek, hogy rá figyeljek. Bármit csinálok, az a Jóisten tetszése szerint legyen.”
Máté Jászberényben töltötte a gyerekkorát. Büszke a származására: „Nagyon sok minden köt a városhoz. Jász vagyok apai és anyai oldalról is, szeretem ezt hangsúlyozni. Minden évben emlékezünk a redemptióra, amikor a jászok önerőből visszavásárolták a szabadságukat és a kiváltságaikat.” Identitásának másik fontos eleme, hogy a családja, ahogy általában a jászok, katolikus. A család együtt járt szentmisére. Máté háromévesen kezdett ministrálni. „A legkisebb karing is nagy volt rám, ki sem látszottam az oltár mögül. A híveknek ez nagyon tetszett” – meséli. Ahogy nőtt, egyre több feladatot kapott az oltár körül. Érlelődésében jelentős mérföldkőnek számított tizenkét éves korában egy nyári hittanos tábor. Strandoltak, fociztak, este gitáros misén vettek részt. „Mi értelme van ennek az egésznek? Miért vagyok itt?” – tette fel magának a kérdést, elgondolkozott rajta, s végül elhatározta, ezután hétköznap is mindennap jár majd misére, és ministrál. Hetedikes volt ekkor. „Segített, hogy a káplánunk sokat foglalkozott velünk. Rövid idő alatt az ujja köré csavart a Jóisten. El sem tudtam képzelni, hogy ne járjak misére. Októberben imádkoztuk a rózsafüzért, és én később sem hagytam abba, minden lefekvés előtt elimádkoztam. Egy alkalommal este a szobámban térdeltem, daráltam a rózsafüzért, hogy minél előbb lefekhessek. Akkor merült fel bennem a gondolat: mi volna, ha pap lennék? A kérdéssel egy időben valami különleges jelenlétet éreztem a szobában. Egyszerre volt nagyon tiszteletteljes és félelmetes. Attól kezdve, ha kérdezték, örömmel mondtam: pap leszek.”
A középiskola Máté számára nagy próbatétellel kezdődött: autóbalesetben elvesztette tizennyolc éves bátyját. A család megrendült: „Miért engedi ezt a Jóisten? Miért a mi családunkban történik ez, hiszen templomba járók vagyunk? Én akkor is igyekeztem mindennap elmenni misére, az aktív szentségi élet segített. A papságot aztán »jegeltem«, úgy gondoltam, nekem a lányokkal van dolgom.” Máté a középiskolában cserkészvezető lett, szeretett gyerekekkel foglalkozni. Osztályfőnöke hiteles példája arra indította, hogy tanárnak jelentkezzen. A történelem–hittan szakpárt választotta, a hit átadása továbbra is elsődleges fontosságú volt számára.
Budapesten tanult. Az első évben a Chemin Neuf közösség kollégiumában lakott, azután a jezsuitáknál kapott helyet, cserébe azért, hogy besegített a templom körüli teendőkbe, programok szervezésbe. „Felbecsülhetetlen az a tapasztalat, amit ott szereztem négy év alatt. Rengeteg közös ima, beszélgetés. Mindeközben folyamatosan dolgozott bennem a hivatás kérdése. Mintha próbáltam volna ráerőltetni Istenre az akaratomat, de nem tudtam eldönteni, mi legyen velem. Dolgoznom kellett az istenképemen – magyarázza. –."Rá kellett jönnöm, a Jóisten számára az a legszebb kép az életemről, ha a papságot választom. Ez a felismerés nagyon jó érzéssel töltött el és felszabadított. Ma már tudom: ”
https://www.magyarkurir.hu/hirek