Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 4 perc 22 másodperc

2021. február 26. – Péntek (Mt 5,20-26)

11 óra 8 perc
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: „Ne ölj!” Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: „Te esztelen!”, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: „Te istentelen!”, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak azután térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat! Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted. Mt 5,20-26

Elmélkedés

A könnyelműen kimondott szavak, a meggondolatlan ítéletek, a felelőtlen ígéretek, a komolytalan és hozzá nem értő hozzászólások, a félresikerült véleménynyilvánítások korában Jézus kijelentései a mai evangéliumban szavaink súlyára figyelmeztetnek minket.

Az elhamarkodott és helytelen szavak pontosan megmutatják, hogy milyen rossz érzések és szándékok vannak a szívünkben a másik ember iránt. És ezek nem fognak megállni a szavak szintjén. Már szavainkkal is súlyosan meg tudunk valakit sérteni, s ha nem törekszünk a békességre, akkor hamarosan következnek a fenyegetések, majd pedig a bántalmazások. Jézus arra figyelmeztet az evangéliumban, hogy a bűn nem áll meg az alacsonyabb szinten, hanem növekedni fog.

A jézusi tanítás másik lényeges mondanivalója az, hogy a másik emberben lássuk meg a felebarátot. A „felebarát” szó nem csak egy jámbor kifejezés, ami ránk maradt a bibliai időkből, hanem azt jelzi, hogy a másik személy nem az ellenségünk és nem tekinthetünk rá úgy, mint akihez semmi közünk. Ha barátot és Isten gyermekét látjuk benne, és ha arcán felismerjük Krisztus arcvonásait, akkor jót fogunk vele tenni. Bárkivel is találkozunk, legyen szívünkben jószándék, hogy békesség és segítő szándék jellemezze embertársi kapcsolatainkat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2021. február 25. – Csütörtök (Mt 7,7-12)

cs, 2021/02/25 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.” Mt 7,7-12

Elmélkedés

A mai evangéliumi rész Istent állítja elénk, aki megmutatja jóságát, jót ad mindazoknak, akik hittel és alázattal kérik őt. Jézus arra buzdítja hallgatóit és minket is, hogy bízzunk Isten jóságában és bátran forduljunk hozzá kéréseinkkel. Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeret minket és gondoskodik rólunk, nekünk akarja adni ajándékait, csak kérnünk kell tőle ezeket. Ne földi javakra gondoljunk, hanem lelki ajándékokra, mindarra, ami üdvösségünkhöz szükséges. Nem tudunk mindent elérni a magunk erejéből, nem végtelenek a lehetőségeink, ezért olykor mások, emberek segítségét kérjük. A lelki javakhoz, a lelki fejlődéshez pedig Istenhez érdemes fordulnunk. Az ő ajándéka a kegyelem, a megbocsátás, a szeretet, a hit. Amikor Istentől kérünk valamit, akkor ezt imában tesszük. Néha túlzottan nekibátorodunk és evilági dolgokat kérünk tőle. Aztán pedig méltatlankodunk, amikor valamely kérésünket nem teljesíti, azaz nem az történik, amit mi szeretnénk. Lehet, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy valami jó nekünk, de valójában nem jó, nem szolgálja lelki épülésünket.

Jó volna megértenünk, hogy Isten jól tudja, nálunk mindenképpen jobban tudja, hogy mi szolgál lelkünk javára. Jó volna idővel megtanulnunk, hogy mit érdemes kérni tőle. Jó volna hinnünk abban, hogy ő mindig jót akar és jót ad nekünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2021. február 24. – Szerda (Lk 11,29-32)

sze, 2021/02/24 - 00:00
Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.” Lk 11,29-32

Elmélkedés

Jézus szavai megtérésre, bűneink megbánására hívnak minket a mai evangéliumban. Olyan szavak ezek, amelyek sokak számára kellemetlenek, ezért igyekeznek elengedni őket a fülük mellett. A megkeresztelt, de vallásukat nem gyakorlók számára különösen is kellemetlen ez a jézusi felszólítás, mert életük megváltoztatását követelné. Számukra könnyebbnek tűnik a széles úton haladni, a bűn széles útján, mintsem Isten parancsainak szűk ösvényén. Ők azok, akik a világban tapasztalható rossz, a természeti csapások és más tragédiák láttán ezt szokták mondani: Ha valóban létezne Isten, akkor biztosan nem engedné ezt meg. Ők azok, akik saját hitetlenségük védelmezése érdekében ezt hangoztatják: Ha Isten mutat majd nekem valamilyen jelet, akkor hinni fogok benne. Vajon helyes az ilyen hozzáállás?

Jézus nem tartotta helyesnek. Jeleket és csodákat várni Istentől már az ő korában sem volt elegendő. Manapság sem jutunk előbbre ilyen gondolatokkal, főként akkor nem, ha nem járunk nyitott szívvel. Isten világban való jelenlétének felfedezéséhez elsősorban nem nyitott szemre, hanem nyitott szívre van szükség.

Jónás próféta egykor bűnbánatra szólította Ninive városának lakóit, és ők az emberi szó mögött megérezték Isten felszólítását, ezért bűnbánatot tartottak. Napjainkban bárki is közvetíti felénk a bűnbánatra és a megtérésre szóló felhívást, legyünk meggyőződve arról, hogy az Istentől származik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2021. február 23. – Kedd (Mt 6,7-15)

k, 2021/02/23 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok! Azt hiszik ugyanis, hogy akkor nyernek meghallgatást, ha sokat beszélnek. Ne utánozzátok őket! Hiszen mennyei Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt kérnétek őt. Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Mert ha ti megbocsátjátok az embereknek, hogy (ellenetek) vétettek, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja bűneiteket. De ha ti nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” Mt 6,7-15

Elmélkedés

Jézus gyakran imádkozott, de a mennyei Atyával folytatott bensőséges beszélgetéseit általában nem hallották az apostolok és mások, mert félrevonultan szokott imádkozni. Ugyanakkor tanítványait és a népet többször is imádkozásra buzdította. A mai evangéliumban arról az alkalomról olvasunk, amikor imádkozni tanította az embereket. Ekkor bízta ránk a Miatyánk imádságot, amely évszázadok óta a leggyakrabban mondott imánk, egyházi szertartásaink, egyéni és közösségi imáink része.

Tudjuk, hogy mit jelent az imádkozás, legalábbis elméletben. Istenhez emeljük a lelkünket, elé tárjuk mindazt, ami a szívünkben van, legyenek azok pozitív vagy negatív érzések, örömök vagy fájdalmak. Olykor szavakkal, máskor azok nélkül fordulunk Istenhez. Olykor magasztaljuk és dicsőítjük őt, máskor kéréseinkkel ostromoljuk, ismét máskor a hálánkat fejezzük ki neki. A gyakorlatban persze nem könnyű imádkozni. Az egyéni imádkozás során sokszor esetlenek vagyunk. Próbáljuk keresni a szavakat, amelyek legjobban kifejezik érzéseinket, s talán meg is feledkezünk arról, hogy Isten a szavaink nélkül is ismeri gondolatainkat.

Az imában az a jó, hogy közben együtt vagyunk Istennel. Ez egészen biztos. Lehet, hogy időnként elkalandoznak a gondolataink, de ilyenkor is biztosan együtt vagyunk Istennel. Legyen időnk imádkozni!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Tanítónk, Jézus Krisztus! A te szavaid szerint a boldogság nem olyan dolog, amelyet akkor szerezhetünk meg, ha valamit teszünk érte. Te nem azt parancsolod, hogy legyünk nincstelen szegények, ne együnk semmit, és akkor boldogok leszünk. Te arra nevelsz minket, hogy még a legnehezebb élethelyzetünkben is vegyük észre azt, ami miatt boldogok lehetünk: ha szegények vagyunk, akkor is tudunk örülni, mert Isten országa a miénk. Ha nélkülözünk, akkor is remélhetünk az isteni jutalmazásban. Ha sírunk, Istenben megtalálhatjuk örömünket. Az üldözések és a bántalmazások nem képesek elszakítani minket az üdvösségtől és az örök boldogságtól.

2021. február 22. – Hétfő (Mt 25,31-46)

h, 2021/02/22 - 00:00
Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre. Mt 25,31-46

Elmélkedés

Az evangéliumból kinek-kinek más szavak ütik meg a fülét, érintik meg a szívét. Egyesek az ítélet, mások a jutalmazás témájára figyelnek fel. Egyesek a gonoszok megbüntetésére, mások a jók, az igazak megjutalmazására figyelnek. Némelyeket félelem, másokat öröm tölt el az ítélet hallatán. Van egy gondolat azonban, ami mindkét oldalt érinti. Egy gondolat, ami bennünket is érint, bármelyik oldalon állunk éppen, az ítélettől rettegők vagy a jutalomban reménykedők oldalán. És ez az igazságosság gondolata. Mert ezen a végső ítéleten Isten lesz a bíró, ő fog mindenkiről ítéletet mondani. És mivel Isten igazságos, ezért az ő ítélete minden ember számára igazságos lesz. Büntetésre azok számíthatnak, akik bűneik és Isten iránti engedetlenségük miatt ezt érdemlik. Jutalomban pedig azok részesülnek, akik igaz életük és Isten iránti engedelmességük miatt ezt érdemlik. Az ítéletkor természetesen megtapasztalható lesz Isten irgalma is, de ez nem fogja sérteni vagy csorbítani az ő igazságosságát.

Arra is érdemes gondolnunk, hogy szavainkért, tetteinkért, egész életünkért mi vagyunk a felelősek, mi tartozunk személyes számadással Istennek, akinek életünket köszönhetjük. Jó volna ezt tudatosítanunk a nagyböjt folyamán. Gondoljunk minden nap arra, hogy az igazságos és irgalmas Isten gyermekei vagyunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

2021. február 21. – Nagyböjt 1. vasárnapja (Mk 1,12-15)

v, 2021/02/21 - 00:00
Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” Mk 1,12-15

Elmélkedés

A bűnbánat útján

Megkeresztelkedését követően Jézus a pusztába vonul negyven napra. Márk evangélista megjegyzi, hogy a Lélek vitte, vezette Jézust a pusztaságba. Az a Szentlélek, aki a kereszteléskor galamb képében ereszkedett le az Úrra (vö. Mk 1,10), most a pusztába vezeti, olyan helyre, ahol távol van az emberektől, hogy itt készüljön fel küldetésére, az emberek közti nyilvános fellépésére. Márk ugyan nem részletezi a kísértéseket, de Máté írásából ismerjük a hármas kísértést. Először a sátán arra kéri Jézust, hogy a köveket változtassa kenyérré és táplálkozzon ezzel a kenyérrel, mert a pusztában nincs más étele. Másodszor azt kéri, hogy a jeruzsálemi templom párkányáról vesse le magát, mutassa meg, hogy Isten angyalai vigyáznak rá, és így tegye nyilvánvalóvá isteni dicsőségét a nép előtt. Harmadszor a világ minden gazdagságát ajánlja fel a sátán Jézusnak, ha nem az igaz Istent, hanem őt imádja. Jézus visszautasít minden kísértést, s ezzel számunkra is példát mutat.

Korunk embere sajnos sok esetben észre sem veszi a gonosz kísértéseit. Aztán amikor elköveti a bűnt, nincs benne semmi szégyenérzet, el sem rejtőzik Isten elől, mint egykor Ádám és Éva (vö. Ter 3,8-10). A bűn azt jelenti, hogy az ember a teremtő és életet adó Isten helyett szövetségre lép a pusztító és az életet elvevő gonosszal, az ördöggel, Isten örökös ellenfelével, a csábítóval, a hazugság atyjával és a megtévesztés mesterével. Az ördög módszere rendkívül agyafúrt, azzal csábítja és ámítja az embert, hogy istenné lehet. Azt ígéri, hogy az ember Isten fölé kerekedhet, mindenre képes a maga erejével, szabadságát arra is felhasználhatja, hogy szembeszálljon teremtőjével, megtagadja a szeretet Istenét. A kísértést fel nem ismerő, ezért azt visszautasítani sem képes ember egyszer csak elkezd istent játszani, s úgy tesz mintha örökké tetszeleghetne ebben a szerepben. De ez a színjáték nem tart örökké. Egyszer mindenki számára kinyilvánul, hogy nem bújhat ki emberségének bőréből, s aki emberként született, az emberként is hal meg, s emberként áll majd Isten elé. Akkor már nem lehet megfordítani a szerepeket, mindenkiről lehull az álarc és elveszti álruháját. A bűnbe esett és Istent elhagyó ember pusztító lénnyé, önmagát és környezetét elpusztító lénnyé válik, aki sivatagot teremt lelkében, környezetében és szerte a földön. Elpusztítja önmagát, megtagadja az örök életet és a szeretetet. És elpusztítja, kietlen sivataggá változtatja az édenkertet, az egész teremtett világot, az áldott földet, az ígéret földjét átkozottá teszi.

Isten azonban közbelép és nem engedi, hogy az ember átvegye a teljes irányítást. „Ahol elhatalmasodott a bűn, ott túláradt a kegyelem” – írja Szent Pál apostol a római levélben (Róm 5,20). Isten Szabadítót, Megváltót küld, aki visszaállítja a teremtett világ eredeti rendjét és helyreállítja az Isten és az ember közti kapcsolatot. Erre a fordulatra, erre az Istentől származó kezdeményezésre emlékezünk minden nagyböjtben. A sátán, a gonosz lélek, az ördög eddig azt gondolta, azt gondolhatta, hogy ő uralja a terepet, ő írhatja a szabályokat, ő adhat korlátlan hatalmat az ember kezébe, s ezt a szereposztást az ember is elhitte, mert könnyebb volt számára Isten nélkül élni. Isten azonban átveszi az irányítást, elnémítja a hangadókat, megtérésre szólítja a megtévesztetteket. Isten megadja a megtérés, a bűnbánat kegyelmét, hogy az ember újra az ő gyermekének érezhesse magát és ne a gonosz játékszerének.

Indítson minket a mai, első nagyböjti vasárnap a megtérés és a bűnbánat útján, hogy rátaláljunk a szeretet Istenére!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.

2021. február 20. – Szombat (Lk 5,27-32)

szo, 2021/02/20 - 00:00
Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!” Lk 5,27-32

Elmélkedés

Jézus ezt mondja a mai evangélium szerint: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.”

Sokszor észre sem vesszük, hogy valamilyen betegségünk van. Nem fáj semmink vagy ha vannak is kisebb fájdalmaink, könnyedén legyintünk és túllépünk rajta. Pedig jó volna odafigyelni az apróbb jelekre, mert a súlyos szívrohamoknak szokott előzménye lenni, csak éppen nem vettük észre vagy nem akartunk tudomást venni róla. Nem kell beképzelnünk magunknak nem létező betegséget, de a rendszeres szűrővizsgálatok sokat segíthetnek.

Sajnos sokszor észre sem vesszük, ha a lelkünk beteg, azaz a bűn állapotában élünk. A bűn nem okoz fizikai fájdalmat az ember számára, sokak számára lelki fájdalmat sem. Akkor tudatosul bennünk, hogy bűnösök vagyunk, amikor lelki fájdalmat érzünk amiatt, hogy megbántottuk Istent, letértünk az ő szeretetének útjáról. A vallási életben is vannak szűrővizsgálatok, amelyeket bárki könnyedén elvégezhet önmagán. Lelkiismeretvizsgálatnak nevezzük. Megvizsgáljuk az életünket, hogy valóban Isten parancsai szerint élünk-e. Ha észrevesszük magunkban a lelki betegség nyomait, a bűnöket, akkor nem érdemes halogatni a „műtétet”, hanem mielőbb érdemes megszabadulnunk tőlük. Ezt nevezzük szentgyónásnak. A gyónásnál valójában nem a gyóntató pap az „orvos”, hanem maga az irgalmas Isten. Neki köszönhetjük a lelki gyógyulást, bűneink bocsánatát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus a te Országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség, világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem megszüntetni jött! Add, hogy életünkön változtatni tudjunk! Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége!

2021. február 19. – Péntek (Mt 9,14-15)

p, 2021/02/19 - 00:00
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.” Mt 9,14-15

Elmélkedés

Jézus szavai a mai evangéliumban könnyen érthetőek. A böjt a korabeli zsidók számára a bűnbánat kifejezése, Isten megbocsátásának és jóindulatának kieszközléséért végzett cselekedet. Ebben az értelemben a vallásgyakorlat olyan eleme, amely a Messiás, a Megváltó jövetelére készíti fel az embereket. Ha viszont eljött a Megváltó, akkor az ő idejében nincs szükség a böjtölésre. A szavak mögött felfedezhetjük tehát, hogy Jézus itt burkoltan arról beszél, hogy az ő személyében jött el a világba a Messiás.

Bármilyen böjtöt vállalunk az idei nagyböjtben, érdemes előtte tisztáznunk magunkban, hogy azt miért tesszük. A böjtnek nem csupán testi következményei vannak, hanem jótékony hatást gyakorol lelkünkre.

Keresztény emberként feltesszük a kérdést: Miért böjtöljünk manapság? A nagyobb időtávlatot adó felelet az, hogy Krisztus második eljövetelét várjuk, tehát mi is a várakozás idejét éljük. A rövidebb távlatú válasz az, hogy szeretnénk kifejezni Isten előtt bűnbánatunkat és szeretnénk az ő megbocsátását kérni. Amikor böjtölünk két dolgot tudatosítunk magunkban. Egyrészt: bűnösök vagyunk, azaz bűneinkkel megsértjük Istent, aki parancsaival pontosan kijelöli számunkra a szent élet útját. Másrészt: hiszünk Isten végtelen irgalmában, hiszünk abban, hogy nem elítélni és a kárhozatra juttatni akar minket, hanem irgalmából megadja nekünk az üdvösséget.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!

2021. február 18. – Csütörtök (Lk 9,22-25)

cs, 2021/02/18 - 00:00
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?” Lk 9,22-25

Elmélkedés

A nagyböjt a kérdések és a keresés ideje számunkra. A nagyböjt mindig a tavasz, a természet megújulásának idejére esik, s bizonyára ez is erősíti bennünk a vágyat, hogy lelkileg is megújuljunk, új irányba állítsuk életünket. Erős bennünk az igény, hogy szívünk igaz válaszokat kapjon kérdéseinkre és megtaláljuk azt a célt, ami életünket valóban boldoggá teszi.

A mai evangéliumban Jézus ezt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem!” Ez a kijelentés minden kérdésünkre választ jelent. Minden hitetlenségünket és kételkedésünket a hit irányába fordítja. Aggodalmaink sötétségében meggyújtja a bizonyosság lángját. Ezt a mondatot újra és újra elolvasva a bűnös ember megérti, hogy Krisztus keresztjéből árad az egész emberiségre a megváltás és személyesen számára a megbocsátás. Megértjük, hogy érdemes a kereszt felé fordulnunk, hogy megértsük a bűn, valamint az irgalmasság és a megváltás titkát. Érdemes a keresztbe kapaszkodnunk, hogy bűneinkre bocsánatot nyerjünk. Érdemes nekünk is a keresztet hordoznunk, áldozatokat vállalnunk, hogy Krisztus követői legyünk, aki az Atyához vezető utat mutatja meg nekünk. Érdemes mérlegre tennünk, hogy miről mondunk le, mit veszítünk ezen az oldalon, a földi élet oldalán, s mit nyerünk a túlsó oldalon, az örök élet oldalán.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Vezess végső célom, a mennyei Atya felé! Belátom, hogy egyedül a krisztusi út, a szeretet útja, a remény útja, a megbocsátás útja, az öröm útja, az igazi szabadság útja, az élet tiszteletének útja vezet az Atyához az örök üdvösségre! Segíts megtalálnom a helyes utat és támogass, hogy ezt az utat soha el ne hagyjam s azon meg ne álljak! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

2021. február 17. – Hamvazószerda (Mt 6,1-6.16-18)

sze, 2021/02/17 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

A mai nappal elkezdődik a húsvéti előkészület ideje, a nagyböjt. Ezt a 40 hétköznapot, továbbá a nagyböjti vasárnapokat magába foglaló időszakot a hamvazószerda nyitja meg. A sajátos elnevezés e nap szertartására, a hamvazásra utal, amely a szentmisében történik. A hamu az előző év virágvasárnapi barkájából, annak elégetésével készül. Ezt a hamut áldja meg a miséző pap, majd pedig a jelenlévők homlokára kis keresztet rajzol, miközben ezt mondja: „Emlékezz, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” Vagy ezt is mondhatja: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az Evangéliumban!” A hamvazás egy rövid bűnbánati szertartás, amelyet az is jelez, hogy a szentmise kezdetén a szokásos bűnbánati cselekmény elmarad, hiszen a hamvazás helyettesíti azt. A szentgyónást természetesen nem helyettesíti, ha súlyos bűnünk van.

A hamvazószerdai evangélium böjtre, imádkozásra és a jócselekedetek gyakorlására való felszólítás. E három dolog említése nem csupán az Egyház sok évszázados gyakorlatának bemutatása és nem is csak annak ajánlása, hanem felszólítás számunkra. A böjt gyakorlata által fékezzük testi kívánságainkat, korlátozzuk vágyainkat, hogy a lelkiekre tudjunk figyelni! Újuljunk meg az imádságban! Keressük azokat a lehetőségeket, amikor embertársainkkal jót tehetünk! Tegyük ezt annak tudatában, hogy lemondásainkért cserébe Isten önmagát adja nekünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!

2021. február 16. – Kedd (Mk 8,14-21)

k, 2021/02/16 - 00:00
A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: „Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt válaszolták: „Tizenkettőt.” „És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték: „Hetet.” Erre újra megjegyezte: „Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?” Mk 8,14-21

Elmélkedés

Azt követően, hogy Jézus csalódottan otthagyta a tőle égi jelet követelő hitetlen farizeusokat, tanítványai körében felidézi korábbi csodáit, ténylegesen a két kenyérszaporítást, amelyek jelek voltak, mégpedig az ő istenségét tanúsító jelek, azt igazoló jelek, hogy ő a Messiás. Jézus korában általánosan elterjedt volt az a nézet, miszerint az eljövendő Messiás meg fogja majd ismételni a manna csodát. Ahogyan az Egyiptomból való kivonulást követően, a pusztai vándorlás során, Mózes idejében Isten az égből hullatott mannát és így táplálta a választott népet, ugyanúgy a Messiás is kenyeret fog adni az embereknek.

Az evangéliumi jelenet alapján úgy tűnik, hogy még a Jézushoz legközelebb álló tanítványok sem értették meg a csodák láttán azt, hogy Jézussal elérkezett a messiási idő. Hiányzik még belőlük az Úrba vetett feltétlen és teljes bizalom. Hiányzik még belőlük az érzékenység, hogy a Mesterük által véghezvitt cselekedetekben jelet lássanak.

A tanítványok nem azonnal, hanem fokozatosan jutnak el a hitre. Mesterük arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek jelentőségét. Arra neveli őket, hogy higgyenek benne. Ő bármikor képes csodát tenni, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalomra az ennivaló miatt. Lényeges, hogy nem csupán a testi táplálékot köszönhetjük a gondviselésnek, hanem Isten adja nekünk a lelki táplálékot is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött! Ámen.

2021. február 15. – Hétfő (Mk 8,11-13)

h, 2021/02/15 - 00:00
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára. Mk 8,11-13

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet a farizeusok Jézussal szembeni ellenállását mutatja be, amelyet most a csodálatos kenyérszaporítás váltott ki. A csodáról értesülve azért jönnek hozzá, hogy vitába szálljanak vele és jelet követeljenek tőle. Ha figyelembe vesszük, hogy Jézus korábban már számos olyan jelet mutatott a nép körében, nagy nyilvánosság előtt, amelyek isteni hatalmát tanúsították, akkor világos számunkra, hogy a farizeusok kérése csak az ő hitetlenségüket és ellenséges érzületüket tárja fel. Egyértelmű, hogy nem olyan jelet szeretnének látni, amely hitet ébreszthetne bennük, hanem égi jelet, mennyből jövő jelet kérnek, amit később majd felhasználhatnának Jézussal szemben. A farizeusok esetében a hitetlenség azt jelenti, hogy nem akarták felismerni és elismerni, hogy Jézus az Isten Fia.

Személyének ez a farizeusok részéről megmutatkozó tudatos elutasítása mélyen érinti és bántja Jézust, erre utal a „lelke mélyéből felsóhajtott” kifejezés.

Sokszor mondjuk, hogy nincs reménytelen helyzet és soha nem mondhatunk le arról, hogy valakit letérítsünk a bűn, a bűnös élet útjáról, de a jelenet alapján mégis úgy tűnik, hogy bizony előfordulhat ilyen. Még Jézus is reménytelennek látja a farizeusokkal való párbeszédet és inkább lemondóan távozik.

A Jézuséhoz hasonló keserű tapasztalatok azért ne vegyék el teljesen kedvünket attól, hogy az emberek megtéréséért és Isten országáért tevékenykedjünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent. Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!

2021. február 14. – Évközi 6. vasárnap (Mk 1,40-45)

v, 2021/02/14 - 00:00
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés

Gyógyító érintés

Az evangéliumi történet megértéséhez tudnunk kell, hogy a lepra egy súlyos bőrbetegség, amely a bibliai időkben gyógyíthatatlan volt. Mondhatjuk, hogy ez egy kirekesztő betegség abban az értelemben, hogy a leprában szenvedőket kirekesztették, kizárták a társadalmi életből, a közösség tevékenységeiből, még az istentiszteleteken sem vehettek részt. Ez természetesen nem a leprások iránti ellenszenvből vagy gyűlöletből fakadt, hanem abból, hogy egyszerűen nem láttak más lehetőséget a betegség terjedésének megakadályozására. A hatékony gyógyszerek és gyógymódok hiánya miatt a leprások nem érintkezhettek az egészségesekkel, ezért a településektől távolabb éltek. Mivel az élet védelme mindenkor elsődleges szempont, ezért a leprások kizárását és elkülönítését szent kötelességnek tartották, mert ez volt az egyetlen módja annak, hogy megvédjék a közösséget a halálos fertőzéstől. A leprás beteg tisztátalannak számított, ezért a vallási eseményeken sem vehettek részt. Ha valaki mégis meggyógyult a betegségből, a mózesi törvények szerint a pap állapította meg tisztulását, ő nyilvánította őt gyógyultnak, s ezzel visszatérhetett a társadalmi és a vallási közösségbe.

A történet azzal indul, hogy egy leprás jön Jézushoz. Bizonyára egészen közel jött hozzá és úgy borult le előtte. A leprás is és Jézus is jól tudta, hogy ez a közeledés nem megengedett. A leprás is bátor volt, hogy megszegte a törvényi előírásokat és Jézus is, mert megengedte, hogy a közelébe jöjjön a beteg. Ugyanakkor a leprás részben tiszteletben tartja a törvényt, mert nem kéri Jézustól, hogy érintse meg őt. Jól tudjuk, hogy más esetekben Jézus megérinti a beteget, a beteg testrészt és ez eredményezi a gyógyulást, de a leprás nem kér ilyet. A leprás azt kéri, hogy az Úr egyszerűen csak az akaratával gyógyítsa meg őt. Ezért mondja: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Talán azt is gondolja, hogy ha Jézus meg tudja őt gyógyítani, akkor biztosan kitalálja majd annak módját is, hogy érintés nélkül adja át gyógyító erejét, nincs szükség arra, hogy megérintse őt. A kérésnek ez a formája egyértelműen jelzi, hogy a beteg feltétlenül hisz Jézus gyógyító hatalmában.

A történet érdekes mozzanata, hogy Jézus mégis megérinti a leprást. Meg tudta volna gyógyítani akaratával vagy a szavával, de ő meg akarta érinteni ezt a beteget. Nem húzódik el tőle utálattal vagy félelemből, és nem tart attól sem, hogy elkapja a betegséget. A törvényi előírásokkal, az érintkezés tiltásával sem törődik, hanem érintésével közvetíti neki az irgalmat és a gyógyulást.

Egy kis magyarázatra szorul még Jézus tiltó parancsa. Ezt mondja az immár gyógyult embernek: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem!” Azért kéri ezt, hogy az emberek ne tudják meg, hogy találkozásuk, érintkezésük miatt Jézus is tisztátalanná vált, s emiatt nem mehetett a városokba, emberek közé. A leprás persze nem foglalkozik a tiltással, ami érthető is, hiszen miért ne mondaná el nagy lelkesedéssel mindenkinek, hogy meggyógyult és kinek köszönheti egészségét. És itt jön a történet újabb fordulata: bár az emberek tudomást szereznek róla, hogy Jézussal nem lehet egy ideig érintkezni, mégis keresik őt, mindenhonnan jönnek hozzá az emberek.

A gyógyítás jelzi Jézus küldetésének célját: „Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen” (Jn 10,10). Ez a cél vezessen minket is keresztény küldetésünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

2021. február 13. – Szombat (Mk 8,1-10)

szo, 2021/02/13 - 00:00
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment. Mk 8,1-10

Elmélkedés

Szent Márk evangélista művében két kenyérszaporítás szerepel. Az első esetnél öt kenyeret és két halat szaporít meg Jézus csodás módon, amiből ötezer férfi, valamint a velük lévő asszonyok és gyermekek laktak jól (vö. Mk 6,35-44). A második ilyen esetről a mai evangélium számol be, itt hét kenyérből lesz az Úr imájának köszönhetően annyi, hogy mintegy négyezren laknak jól. A két történetben hasonlóságokat és különbségeket egyaránt észrevehetünk, de annak megvitatását és eldöntését, hogy egyetlen csoda kétféle leírásáról vagy két különböző esetről van-e szó, talán érdemesebb a szentírástudósokra bíznunk.

Bár a történet megmozgatja fantáziánkat, bizonyára túl vagyunk már azon a gyermeki elképzelésen, miszerint Jézus valamiféle varázslatot vagy bűvésztrükköt mutatott be a nagyszámú népnek. A csoda nem emberi ügyeskedés eredménye. Jézus isteni szavának köszönhetően lesz a kevés kenyérből sok. Az ördögűzések és a betegek gyógyítása alkalmával láthattuk, hogy Jézus szava mennyire hatékony. Ha parancsol a gonosz lelkeknek, hogy hagyják el azt, akit megszállva tartottak, akkor azok engedelmeskednek neki. Ha szavával parancsol a szemnek, akkor az megnyílik és a vak képes látni, ha pedig a süket fülének parancsol, akkor az megnyílik a hallásra, miként a néma szája is a beszédre.

Hiszem-e, hogy az Úr szava képes mindent megváltoztatni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2021. február 12. – Péntek (Mk 7,31-37)

p, 2021/02/12 - 00:00
Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effeta”, vagyis „Nyílj meg!” Erre megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt mondták: „Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat, a némáknak pedig a beszédet.” Mk 7,31-37

Elmélkedés

Az evangélium sorra bemutatja, hogy szolgálata során Jézus különféle betegségekben szenvedő emberekkel találkozik és csodás módon meggyógyítja őket. A betegség jelképesen vagy ténylegesen olyan akadályt jelent az érintettek számára, ami miatt nem tudnak normális, emberhez méltó életet élni, szeretetkapcsolatot létesíteni Istennel és embertársaikkal. Jézus segítsége erre ad nekik lehetőséget gyógyulásukat követően.

A mai evangéliumban a süketség azt szemlélteti, hogy a bűnös ember nem akarja meghallani Isten hangját, a némaság pedig arra utal, hogy nem akarja Istent dicsérni szavával.

Vajon mi nem hasonlítunk erre a süketnéma emberre? Nem zárjuk-e be időnként fülünket Isten szava, útmutatása előtt? És vajon nem nyitjuk-e ki túl sokszor a fülünket tiszteletlen vagy éppen ránk nem tartozó beszédek előtt? Nem csukjuk-e be olykor a szánkat, mert nem vagyunk hajlandók Isten felé kimondani a dicséretet vagy egyszerűen csak köszönetünket és hálánkat? És vajon nem nyitjuk-e ki meggondolatlanul a szánkat Istent gyalázó, embereket megrágalmazó, becsmérlő beszédre? Nem zárjuk-e be szívünket az isteni üzenet előtt, mert azt kényelmetlennek tartjuk? És vajon nem hagyjuk-e túl sokszor nyitva a szívünket, lehetőséget adva arra, hogy a gonoszság és a helytelen szándékok beköltözhessenek?

Uram, Jézus, nyisd meg fülemet szavad előtt! Nyisd meg számat dicséretedre! Érintsd meg szívemet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!

2021. február 11. – Csütörtök (Mk 7,24-30)

cs, 2021/02/11 - 00:00
Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek. Mk 7,24-30

Elmélkedés

Miután a tegnapi részben Jézus bemutatta, hogy az emberi szív a bűnös vágyak és cselekedetek forrása, a mai evangéliumban felfedi, hogy Isten mennyire jószívű. Jóságát pedig nem csupán a zsidó népnek, a választott népnek mutatja meg, hanem minden embernek, bármelyik népből is származik. A történet szereplője nem zsidó, hanem szír-föníciai származású. Szolgálata során korábban Jézus már találkozott azzal, hogy saját népe elutasította. Most pedig azt tapasztalja meg, hogy a pogányok nyitott szívvel közelednek hozzá. Egészen természetes, hogy örömmel fogadja ezt a közeledést és nem utasítja vissza a kérést. Igaz ugyan, hogy kezdetben kissé elutasítóan hangzanak szavai, de ezzel valójában az asszony hitét, kitartását akarja próbára tenni. Az eset azt tanúsítja, hogy aki hittel keresi Jézust, az kegyelmet, áldást talál. Aki hittel kéri az ő segítségét, annak kérése teljesülni fog.

A történetben végig az „asszony” megjelölést használja Márk evangélista. De ne felejtsük, hogy itt egy édesanyáról van szó. Egy anyáról, aki nem a maga számára kér valamit Jézustól, hanem gyermeke, lánya javára kéri az Úr segítségét. Egy szerető szívű édesanyáról szól a történet, aki aggódik lányáért és azt szeretné, ha megszabadulna a gonosz befolyásától. Ezt az édesanyai szeretetet és persze az alázatos és kitartó kérést jutalmazza meg Jézus a csodával, a lány meggyógyításával.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!

2021. február 10. – Szerda (Mk 7,14-23)

sze, 2021/02/10 - 00:00
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket: „Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt. Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.” Mk 7,14-23

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben Jézus megmutatja hallgatóságának, hogy az emberben rejlik a bűn forrása. Sokan próbálnak azzal védekezni, illetve önmagukat felmenteni, hogy a külső körülmények vitték őket bűnbe. Kétségtelen, hogy a külső befolyásoló tényezők bűnalkalmat teremthetnek, de ha az ember fékezni tudja vágyait, akkor ellent tud állni a kísértésnek. A Bibliában több helyen megjelenik az a gondolat, hogy az emberi szív a bűn, a gonoszság székhelye. Jeremiás próféta könyvében ezt olvassuk: „Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe” (Jer 17,9)? A zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk azokról, akik letértek az Istennek való engedelmesség útjáról és bűnben élnek: „Tévelygő szívűek, utaimat nem ismerték meg” (Zsid 3,10). Az Istent nem ismerőkről így ír Szent Pál apostol az efezusi levélben: „Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye” (Ef 4,18).

A Szentírásban ugyanakkor ennek ellenkezője is megjelenik: az emberi szív a jóság és a szeretet forrása. De ez nem az ember érdeme, hanem Istennek köszönhető. Az emberi szív akkor válik a jóság és a szeretet forrásává, ha Isten megtisztítja, eltávolítja belőle a bűnt. Ezért érdemes imádkoznunk azért, hogy Isten teremtsen bennünk tiszta szívet!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.

2021. február 9. – Kedd (Mk 7,1-13)

k, 2021/02/09 - 00:00
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.” Mk 7,1-13

Elmélkedés

A korábbi részekben az evangélista bemutatta Jézus tevékenységét, de nem hallgatott a vele szemben megmutatkozó ellenállásról, a vele szembeforduló erőkről sem. Láthattuk, hogy az ördög, a gonosz lélek hatalma miként veszélyezteti szolgálatát, Heródes említése pedig a világi hatalom veszélyét jelezte. A mai evangéliumban Márk evangélista áttér a vallási hatalom részéről kibontakozó és folyamatosan erősödő ellenállásra. A korabeli vallási hatalom képviselői, vezetői úgy érzékelték, hogy a vándortanító, a csodákat tevő Jézus személye, tanítása és tevékenysége veszélyt jelent saját tekintélyükre, a megszokott vallásgyakorlatra, az általuk egyedül helyesnek tartott törvényértelmezésre. Azt gondolták, hogy egy vallási újító előbb-utóbb kiveheti kezükből a vallási élet irányítását.

A gonosz lélek fél, hogy elveszíti befolyását az emberek felett, a világi hatalom fél, hogy egy mozgalom megdönti uralmát, a vallási hatalom fél, hogy elveszti tekintélyét és irányító szerepét. Ez utóbbi, tehát a vallási hatalom részéről való félelem akkor volna jogos, ha valóban Istent képviselné és az isteni törvényeket védelmezné. Jézus azonban éppen arra mutat rá, hogy az egész vallási rendszer és vallásgyakorlat eltért ettől, letért az isteni törvények útjáról és helyette emberi hagyományok megtartása vált fontossá. Ezért mondja: „Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Ez a kijelentés a korabeli vallási vezetők felé egyrészt vád, másrészt felszólítás a megújulásra, de ez utóbbit ők nem értették meg.

Elfogadom-e, hogy Jézus irányítsa az életem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!

2021. február 8. – Hétfő (Mk 6,53-56)

h, 2021/02/08 - 00:00
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult. Mk 6,53-56

Elmélkedés

Jézus tevékenységének, szolgálatának általános leírását tartalmazza a mai evangélium. Nincs szó egy pontosan megnevezett városról vagy más helyszínről, és arról sem, hogy egy bénát, egy vakot, egy leprást vagy más betegségben szenvedő embert gyógyított meg Jézus. Más csodás gyógyítások esetében az evangélisták részletesen leírják Jézus beszélgetését a gyógyulni vágyóval, illetve az Úr cselekedetét, mozdulatait, érintését, de itt ezekről sem olvasunk, nem ő érinti meg a betegeket, hanem a betegek őt. Nem olvasunk arról sem, hogy a betegek kifejezték volna hitüket, pedig ez az elem számos más csodánál megjelenik.

Ebben a részben önmagában Jézus jelenléte hoz áldást, kegyelmet és gyógyulást. Az evangélista talán azt akarja érzékeltetni az olvasókkal, hogy Isten kegyelme a külső körülményektől és az ember belső állapotától függetlenül bárhol és bármikor megtapasztalható. A Szentírást sugalmazó Szentlélek Márk evangélista által azt az üzenetet szeretné eljuttatni hozzánk, hogy nem szükséges különleges dolgokat tennünk, hanem egyszerűen csak keressük Jézus közelségét, jelenlétét. És ha csak egy apró jellel, egy kis érintéssel is ki tudjuk fejezni, hogy az Úrhoz tartozunk és tőle várunk áldást, megbocsátást, gyógyulást és tulajdonképpen mindent, akkor ő teljesíti szívünk vágyát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

2021. február 7. – Évközi 5. vasárnap (Mk 1,29-39)

v, 2021/02/07 - 00:00
Abban az időben Jézus kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen ezért jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés

Gyógyító és tanító

Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, amely a Galileai-tó partján fekszik. Innen származott, itt lakott Péter apostol. Az előzményekben Jézus a zsinagógában tanított, erről olvastunk az elmúlt vasárnap evangéliumában. Most elhagyja a zsinagógát és betér Péter házába. A keresztény igehirdetés az ószövetségből az újszövetségbe való átlépést, a zsinagógából az Egyházba vezető utat látja ebben a képben, hiszen Péter apostolra bízza Jézus az Egyház vezetését.

A mai evangélium kapcsán mi is követjük Jézust, aki minket is kivezet a törvények szolgai megtartásának világából és bevezet az Egyház élő közösségébe. Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézus a zsinagógákban szívesen tanít a szombati istentiszteleti napokon például Názáretben és Kafarnaumban, illetve élete utolsó szakaszában a jeruzsálemi templomban. Tanítóként és gyógyítóként egyaránt kinyilatkoztatja magát e szent helyeken. De aztán rájön, hogy tovább kell lépnie, hiszen küldetése nem csak a választott néphez, hanem az egész emberiséghez szól, ezért hoz létre egy új közösséget, az Egyházat. Az Egyház, a krisztusi közösség mindenkit nyitott ajtókkal, nyitott szívvel, jószándékkal fogad. Nem vonjuk kétségbe senki bűnbánatát és őszinteségét. Nem állítunk senkit teljesíthetetlen próbatételek elé, hanem segítően állunk melléjük, hogy meg tudják tenni minden nap a következő lépést a hit útján. A békesség, a kiengesztelődés közössége ez, amelyben nem ellenséget, hanem barátot és testvért látunk a másik személyben, akivel összeköt minket a közös hit. A keresztény hagyományban sokszor megjelenik az a kép, hogy az Egyház egy lelki épület, amelynek alapja Krisztus, s amely a Krisztusban hívőkből, mint élő kövekből épül fel, miként ez Péter apostol levelében megjelenik (vö. 1Pét 2,4-5).

Egy másik mozzanatra is érdemes odafigyelnünk az evangéliumi jelenetben, mégpedig arra, hogy Jézus irgalmas gyógyítóként lép fel. Most is, miként más gyógyításai alkalmával is, megérinti a beteget, megérinti a sebet vagy a beteg testrészt, és az ő érintése gyógyulást eredményez. Mégpedig nem csak a test, hanem a lélek gyógyulását is. Az Úr úgy lép hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus a bajba került emberhez. Úgy lép hozzánk, hogy tudja, ha nem segít, hamarosan belehalunk betegségünkbe, elveszünk bűneinkben. Irgalmas szeretettel tekint ránk, nem kerül el bennünket, hanem fölénk hajol, bekötözi sebeinket és gondoskodik róla, hogy felépüljünk, meggyógyuljunk. A „gyógyszer”, aminek felépülésünket köszönhetjük tulajdonképpen az ő szívének szeretete és irgalma.

A gyógyítások után az Úr tovább indul más helyekre. Jézus magatartása egyértelműen jelzi, hogy mennyire fontosnak tartja az emberek tanítását, az evangélium hirdetését. Itt is és más esetekben is világosan beszél arról, hogy ez a küldetése, Isten országának örömhírét hirdeti. Mivel Jézus az evangélium hirdetését az apostolokra és az Egyház közösségére bízta, bátran állíthatjuk, hogy ez a szolgálat nem másodlagos munka a különféle egyházi tevékenységek között, hanem küldetésünk egyik központi eleme. Ha nem helyezünk elegendő hangsúlyt az evangélium hirdetésére, eltávolodunk Krisztus szándékától, aki azt akarta, hogy elmenjünk az egész világra és hirdessük az evangéliumot mindenkinek.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te fáradhatatlanul végezted azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kaptál. Hirdetted az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítettek. Irgalommal fordultál a betegekhez, akiken mások nem tudtak segíteni. Odafordultál az özvegyekhez, akikkel nem törődött a társadalom. Tanításod és cselekedeteid valóban azt igazolták, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Te isteni hatalmaddal megtörted a gonosz uralmát az emberek felett, megszüntetted a betegségeket és hirdeted mindenkinek az örömhírt. Uram, hozzon nekem szabadulást a te jelenléted! Add, hogy mindig téged keresselek és téged kövesselek! Segíts, hogy tanításodban felismerjem az üdvösség örömhírét! Mutasd meg az Atyához vezető utat!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva