Napi evangélium
2025. február 19. – Szerda (Mk 8,22-26)
Elmélkedés
Átvitt értelemben mindannyian egy kicsit vakok vagyunk. Élünk a magunk világában, de nem látunk túl messzire. A családunk, a munkahelyünk és esetleg a barátaink világában mindent természetesnek tartunk, mindent jól ismerünk, csukott szemmel is felismerjük, ki szól hozzánk. Ritkán okozunk meglepetést egymásnak, nincs szükség arra, hogy új dolgok meglátására felnyíljon a szemünk. Életünknek, gondolkodásunknak, kultúránknak, környezetünknek megvan az alapja, minden eseménynek megszokott ideje és helye van életünkben. Szívesen használjuk a jól ismert útvonalakat, nem szívesen térünk le róluk, mert elveszítjük biztonságérzetünket.
Ritka az, amikor kilépünk saját életterünkből, amikor idegenekkel találkozunk új környezetben és rádöbbenünk arra, hogy egészen másként is lehet gondolkozni és élni, mint amit mi megszoktunk. Ilyenkor felnyílik a szemünk és új nézőpontot kapunk, ahonnan önmagunkat is másként látjuk. Olykor egy betegség vagy valakinek az elvesztése nyitja fel szemünket, hogy észrevegyük életünk alapját és igazi értékét. Ez a létezés öröme.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy Jézus meggyógyít egy vakot. Először ezt kérdezi: Látsz-e valamit? Majd pedig megérinti a vak szemét és megajándékozza a látással.
Ma Jézus hozzám lép és tőlem kérdezi: Látsz-e valamit? Nem a kérdése, hanem az érintése nyitja fel szememet. Engedem-e, hogy megérintsen?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!
2025. február 18. – Kedd (Mk 8,14-21)
Elmélkedés
Miután Jézus határozottan elutasította a farizeusok azon kérését, hogy messiási mivoltának különleges jelét vagy bizonyítékát adja, tanítványai körében az általa korábban véghezvitt jelekről beszél, ezek közül is a kenyérszaporítás csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak ezek, amelyek azt bizonyították, hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a korban elterjedt volt az a vélekedés, hogy az eljövendő Messiás megismétli az egykori manna-csodát, s kenyeret ad enni a népnek, miként a pusztában vándorló népet Isten táplálta a mannával.
A mai történetből úgy tűnik, hogy az apostolok sem értették meg a csodák láttán, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A mindennapi földi gondokról Jézus a lelki, a mennyei dolgokra szeretné irányítani figyelmüket. Miután két esetben is látták, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret és több ezer embernek ad belőle, az apostolok nem értik meg e cselekedetek jelentőségét. A bárkában arról vitatkoznak, hogy nincs kenyerük, nincs ennivalójuk. Úgy tesznek, mintha nem lenne ott velük Jézus, aki korábban két alkalommal bőséges kenyeret adott a népnek. Ne tudna most is táplálékot adni néhány apostolának?
Jézus azt szeretné, ha nem csupán a földi eledel után vágyakoznánk, hanem az igazság tanítása után is. Ez az a lelki táplálék, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy előrehaladjunk az örök élet felé vezető úton.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Jóságos Istenem, hálás szívvel köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!
2025. február 17. – Hétfő (Mk 8,11-13)
Elmélkedés
A mai evangéliumban ismét Jézus ellenfelei, a farizeusok lépnek színre. Korábban már több alkalommal számon kérték tőle és tanítványaitól a mózesi törvények megtartását, most újra vitába szállnak vele. Márk evangélista megjegyzése szerint „égi jelet kértek tőle”, azzal a szándékkal, hogy próbára tegyék. Vajon milyen jelre gondolhattak? És milyen próbatételről van itt szó?
Az előzményekben Jézus már számos jelet mutatott. Jelek voltak az ördögűzések és a csodás gyógyítások. Szintén jel volt a két kenyérszaporítás, az elsőnél ötezer férfi és mások, a másodiknál mintegy négyezer személy volt jelen és lakhatott jól. Miért kérnek most mégis újabb jelet a farizeusok? Fellépésükből kiderül, hogy miközben a nép felismeri Jézus cselekedeteiben az isteni segítséget és hisznek benne, a farizeusok egészen másként értékelik tetteit, azokat a gonosszal való szövetkezés eredményének tartják (vö. Mk 3,22-30). Most olyan jelet akarnak látni, amely egyértelműen bizonyítja Jézus istenségét. Jézus viszont megtagadja kérésüket, mert öncélúan, csupán isteni hatalmának megmutatása érdekében nem akar csodát tenni. Korábbi csodái sem voltak öncélúak, hanem mindegyik az emberek érdekében, a gyógyulásuk érdekében, éhségük csillapítása érdekében történt.
Ne különleges jeleket kérjünk Istentől, hanem azt, hogy növelje hitünket!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te megbízásod alapján az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy te hívtad meg őket erre és a te munkatársaidként végzik szolgálatukat. Segíts minket, hogy elfogadjuk ezt a szolgálatot, mert az irgalmas Atya meg akar minket menteni a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk! Segíts minket, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent! Adj erőt nekünk, akiket szintén meghívsz követésedre, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!
2025. február 16. – Évközi 6. vasárnap (Lk 6,17. 20-26)
Elmélkedés
A boldogság útja
A mai evangéliumi rész bevezető mondatát olvasva eszünkbe jut az az ószövetségi jelenet, amikor Mózes lejött a hegyről a kőtáblákba vésett tízparancsolattal, és kihirdette azokat a népnek, mint olyan törvényt, amelyet Isten adott választott népének. Ettől kezdve a tízparancsolat volt az Istennel való kapcsolatnak, szövetségnek az alapszabálya. Ehhez hasonlóan Jézus lejön a hegyről és kihirdeti a „boldogságokat”, mint az újszövetség alapszabályait. Teszi ezt a maga isteni tekintélyével.
Jézus az általa választott apostolok, mint tanúk előtt kezdi meg tanítását. Máté evangéliuma hosszan, három fejezeten át ismerteti Jézus „hegyi beszédét”, amely a nyolc boldogság meghirdetésével kezdődik. Lukács esetében, aki rövidebben jegyzi le a tanítást, nem helyénvaló „hegyi beszédet” említenünk, hiszen itt egy síkságon hangzik el az Úr néphez intézett beszéde. A lukácsi változatban csupán négy boldogság szerepel, amelyet négy „jaj”-mondás egészít ki. Jézus kijelentéseinek jelentőségét túlzottan leegyszerűsítenénk, ha olyan bölcsességi mondásoknak tekintenénk azokat, amelyek az ószövetségi iratokban is bőven szerepelnek. Sokkal inkább meghívó, felszólító kijelentések ezek, amelyeket követve rátalálhatunk a boldogság útjára. Éppen ezért nem elégedhetünk meg az olykor ellentmondásosnak tűnő kijelentések értelmezésével, hanem meg kell azokat valósítanunk.
A boldogságokkal az alacsonyabb társadalmi helyzetben lévőkhöz, a szegényekhez, az éhezőkhöz, az elnyomottakhoz fordul. Nem feltétlenül társadalmi felemelkedést ígér nekik, hanem a boldogság útját. Ha mindenki komolyan venné Krisztus törvényét, akkor megszűnnének a társadalomban tapasztalható egyenlőtlenségek. A keresztény közösségnek és annak minden tagjának azon kell fáradoznia, hogy Jézus szavai ne csak a túlvilágon megvalósuló ígéreteknek tűnjenek, hanem szeretetteljes gondoskodással kell odafordulnia a szegényekhez, törődnie kell az éhezőkkel, és fel kell vennie a küzdelmet mindazokkal a személyekkel és körülményekkel, akik és amelyek a társadalmi egyenlőtlenségeket okozzák. A boldogságok meghirdetése tehát feladatot, tennivalót jelent számunkra.
Tapasztalatból tudjuk, hogy nem kerülhetjük el a betegséget, a fájdalmat, a szenvedést és a halált. Egyetlen ember sem térhet ki ezek elől. A kérdés csak az, hogy miként fogadjuk ezeket? Beletörődve abba, amin úgysem tudunk változtatni? Vagy hittel tekintünk rájuk, mint olyan dolgokra, amelyek által egy magasabb lelki szintre juthatunk?
Amikor Jézus a boldogságok útjáról beszél tanítványainak, akkor olyan dolgokat említ, amiket a legszívesebben elkerülnénk. A szegénységet, az éhezést, a sírást. Továbbá a mások részéről felénk áradó gyűlöletet és rágalmakat. Miért lennénk ezektől boldogok? Jézus úgy beszél ezekről az emberi tapasztalatokról, élményekről, mint amelyek fordulatot hoznak az életbe. Az éhség bővelkedésre, a sírás nevetésre fordul. Ha azt szeretnénk, hogy szívünk megteljen örömmel és boldogsággal, akkor ki kell ürítenünk szívünket, hogy Isten tudja azt betölteni. Betölteni az ő lelki ajándékaival és kegyelmével, de legfőképpen önmagával. Az igazi boldogság csak Istenben válhat teljessé. Az igazi boldogságot egyedül az érezheti, akinek szívét Isten szeretete tölti be. A lelki szegények egyedüli gazdagsága, tulajdona Isten. A lélek éhségét egyedül Isten szava tudja csillapítani. A szomorúság, a bánat, a gyász idején egyedül Isten tudja megvigasztalni az embert.
Senki nem élhet boldogság nélkül. A boldogságot pedig Isten adja.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!
2025. február 15. – Szombat (Mk 8,1-10)
Elmélkedés
Szent Márk evangéliumában két kenyérszaporításról olvashatunk. Először ötezer embert táplál Jézus (vö. Mk 6,35-44), majd pedig négyezret, ez utóbbit olvassuk a mai napon. A két történet számos különbözőséget és hasonlóságot mutat. A szentírástudósok véleménye megegyezik abban, hogy valószínűleg egyetlen esemény kétféle leírásáról van szó.
Mit tanít nekünk a történet? A kenyérszaporítás csodája, miként Jézus gyógyításai is, az ő hatalmát mutatják. Ha ő a kevés kenyérre kimondja azt, hogy legyen belőle sok, akkor az megtörténik. Nem varázslatról van itt szó, hanem tényleges csodáról. Jézus nem ügyeskedik, nem a nép tudta nélkül hozat valahonnan kenyereket, hanem valóban csodát tesz. Ezt bizonyítja, hogy a történet elején maguk a tanítványok mondják, hogy mindössze hét kenyerük van. Szintén a csodát, a rendkívüli esetet erősíti annak említése, hogy miután mindenki evett és jóllakott, hét kosárnyi volt a maradék.
A kenyérszaporítás csodája előremutat az utolsó vacsora eseményére, amikor az Úr a kenyérben saját testét adja tanítványainak. Az utolsó vacsorán kimondja a szót a kenyérre, hogy az változzon az ő testévé, és ez a csoda megtörténik. A tanítványoknak, akik látták a pusztában a kenyérszaporítást, nincs okuk kételkedni ebben az újabb csodában. Hiszem-e, hogy az átváltoztatott kenyérben Krisztus önmagát adja nekem?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk, ments meg minket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!
2025. február 14. – Péntek, Szent Cirill szerzetes és Szent Metód püspök, Európa társvédőszentjei (Lk 10,1-9)
Elmélkedés
A missziós útra induló apostolok Jézus utasításának megfelelően semmilyen eszközt sem visznek magukkal az útra. Az egyetlen, amit vinniük kell, Jézus tanítása. Az evangélium üzenete tehát önmagában is elég hatékony ahhoz, hogy meghozza gyümölcsét. Az apostol, a küldött és tanítvány ebből merít erőt munkájához és ezt adja tovább. A küldöttek bárányként indulnak a farkasok közé. Ezzel a hasonlattal Jézus azt akarja kifejezni, hogy tanítványai sokszor gyengébbek a világnál és védtelenek, de mivel a békesség örömhírét viszik, békét tudnak teremteni.
Jézus parancsa mindenekelőtt az apostoloknak és a tanítványoknak szól, akik elindulnak, hogy az evangélium hirdetői legyenek. A megtisztelő feladat megváltoztatja életüket, ezért elhagyják otthonukat és családjukat, hogy teljesíteni tudják a Mesterüktől kapott küldetést.
A missziós parancs emellett szól az apostolok utódainak, mindazoknak, akik életük hivatását az evangélium terjesztésében ismerik fel. Amikor valaki emberi gyengesége tudatában és annak ellenére vállalkozik e feladatra, akkor ezt abban a reményben teszi, hogy megerősíti őt az Úr, akinek keresztjét és feltámadását hirdetni fogja.
A ma ünnepelt testvérpár, Szent Cirill és Szent Metód élete azt mutatja, hogy az igehirdetés akkor válik hatékonnyá, ha mindenben hasonlóvá válnak Krisztushoz, aki e feladatra küldte őket, s mindenben osztoznak azok sorsában, akikhez küldetésük szól.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon!
2025. február 13. – Csütörtök (Mk 7,24-30)
Elmélkedés
A mai evangéliumban egy nagyon érdekes csodával folytatódik a gyógyítások sorozata. Itt valójában nem a csoda megtörténte áll az elbeszélés középpontjában, hanem az asszony és Jézus párbeszéde. Jézus segítségét egy pogány, egy nem zsidó származású asszony kéri lánya érdekében, akit a gonosz lélek gyötör. Jézus válaszából olyasmi tűnik ki, mintha kizárná a pogányokat a csodákból. De az asszony nem adja fel, és visszautasítva ezt az értelmezést tovább könyörög, mert hiszi, hogy nem csupán egyesek kiváltsága a gyógyulás lehetősége, hanem az ő pogány lányával is megtörténhet az, ami másokkal. Ez a kitartó kérés meghozza eredményét. Jézus segít, s ennek köszönhetően megszabadul a lány a gonosztól.
Kérő imádságainkban mi is nagyon sokszor fordulunk hasonló módszerrel Istenhez. A kérő imának kitartónak kell lennie, de nem szabad erőszakosságba hajlania. A kettő között nehéz megvonni a határt, de úgy tűnik, hogy akkor imádkozunk helyesen, ha nem követelőzünk, hanem elfogadjuk Isten akaratát. Ne csupán abban higgyünk, hogy Isten minden kérésünket teljesíteni tudja, hanem abban is, hogy jól tudja mire van szükségünk lelkünk üdvössége érdekében, és csak azokat a kéréseinket teljesíti, amelyek valóban a javunkat szolgálják. A hit és a kitartó kérés Isten segítségét eredményezi.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!
2025. február 12. – Szerda (Mk 7,14-23)
Elmélkedés
A tegnapi evangélium kapcsán elmélkedésünkben szót ejtettünk arról, hogy elsősorban nem a hagyományok tisztelete, hanem szívünk tiszta szándéka vezet minket Isten felé. Nem az ősi szokásokhoz való ragaszkodás, de nem is a törvények betűszerinti megtartása a lényeges, hanem az, hogy szívből szeressük Istent.
E gondolatokat folytathatjuk a mai evangéliumot olvasva, amely rész a másik oldalt mutatja meg, tudniillik azt, hogy mindenféle rossz is az ember szívéből indul ki. Lám, ide vezet az élő Istennel való kapcsolat hiánya. Ha valakinek a szívében nincs hely a szeretet, a jóság, a szelídség, a segítőkészség, az engedelmesség számára, akkor annak szívét mindenféle helytelen indulat és gonoszság fogja betölteni.
A hagyományok lehetnek értékesek, az embert lelkileg felemelőek és megtarthatnak minket a hit útján. De lehetnek teljesen kiüresedett formaságok, amelyeket csupán csak félelemből tartunk meg. Meg kell különböztetnünk a lelki épülésünket segítő és a romboló hagyományokat! Nem a hagyomány a szent és sérthetetlen, hanem a szívünkben élő Isten. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor nem a hagyományokat fogjuk bálványozni, hanem a szívünkben élő Istent fogjuk magasztalni. Ne a formaságoktól vagy a külsőségektől várjuk az üdvösséget, hanem Jézustól, aki kész megújítani szívünket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.
2025. február 11. – Kedd (Mk 7,1-13)
Elmélkedés
A zsidó vallásosság lényeges eleme a hagyomány, az ősi szokások tisztelete. A nép fennmaradását a hagyomány biztosítja, a társadalmi és a vallási életet a hagyomány keretei szabják meg. Mindennek megvan a maga hagyománya, az étkezésnek és az öltözködésnek, a munkának és a pihenésnek, az imádkozásnak és az adakozásnak. Aztán jön egy új nemzedék, amely nem feltétlenül ismeri már a hagyomány eredetét és nem érdekli annak értelme, hanem valami újat szeretne. A fiatalok és az idősek között sok konfliktus forrása lehet a szokások megtartása vagy elutasítása.
Jézust nem a fiatalok lázadása jellemzi. Ő azt szeretné, ha a vallásosság nem kiüresedett szokások megtartásából állna, hanem mindenki megértené a régi hagyományok mögött rejtőző eredeti szándékot. Az Úr megújulást szeretne.
Jézus azért ütközik össze a vallási vezetőkkel, mert rámutat az élő Isten és a halott tradíció különbségére. Mert mást jelent az Isten akaratának való engedelmesség és mást az emberi szabályokhoz való ragaszkodás. A farizeusok számára teljesen összemosódott ez a kettő. Istenre hivatkoznak, de valójában elnémítják Isten akaratát. Isten törvényeit emlegetik, miközben emberi szabályaikhoz ragaszkodnak.
A kereszténységnek is megvannak a maga hagyományai, amelyek az évszázadok során alakultak ki. De minket is utolér a képmutatás kísértése. A nem vallásos ember nem foglalkozik Istennel, sem ajkával, sem szívével nem tiszteli őt. A vallásos ember nagy kísértése, hogy nem veszi észre, ha csupán az ajkával tiszteli Istent, de a szívével nem. Jézus azt szeretné, ha szívünk szeretetével közelednénk Isten felé.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
2025. február 10. – Hétfő (Mk 6,53-56)
Elmélkedés
Sokan azt gondolják Istenről, hogy a betegség, a szenvedés és a sokféle emberi nyomorúság tőle származik. Ehhez még azt is hozzáteszik, hogy Isten így akarja büntetni a bűnös embereket. Elsősorban a nem hívők vélekednek így, de vallásukat gyakorló emberek szájából is hallani hasonló kijelentéseket, amikor váratlanul találkoznak a szenvedéssel, főként ha ők annak elszenvedői. A „Miért büntet így az Isten?” típusú kérdések mögött ez a téves felfogás húzódik meg. Úgy tűnik, a betegséget és a szenvedést nehezebb elfogadni, de könnyebb érte Istent hibáztatni. Ez az Isten-kép valójában teljesen torz és helytelen. Ez az elképzelés Istenről egyáltalán nem felel meg annak, amilyennek Isten megmutatkozik Jézus személyében, s amilyennek Jézus megmutatja előttünk a mennyei Atyát.
Éppen ellenkezőleg: Isten nem a betegségek okozója. Isten nem leli örömét abban, hogy szenvedések érik az embert. Isten az ember testi és lelki egészségét akarja. Nyilvános működése során ezért gyógyított meg oly sok beteget Jézus, visszaadva nekik a testi egészséget, és hirdette, közvetítette Istentől a bűnök bocsánatát, visszaadva számukra a lelki egészséget.
Szenteljük ezt a hetet a betegek szolgálatára, látogatására. Ne csupán együttérzésünket fejezzük ki, hanem legyünk együtt azokkal, akik számára próbatételt jelent a betegség vagy a szenvedés. Hallgassuk meg őket türelmesen!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól! Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában! Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra!
2025. február 9. – Évközi 5. vasárnap (Lk 5,1-11)
Elmélkedés
Az Úr szavára
Az evangéliumi történeteket olvasva sokszor rácsodálkozunk arra, hogy Jézus szavának milyen ereje van. Szavával képes parancsolni a gonosz erőknek, s azok visszavonulnak, gondoljunk csak a vihar lecsendesítésére vagy az ördögűző csodákra. Más csodák esetében Jézus szava parancsot ad, hogy beszélni tudjon az eddig néma száj, nyíljon meg a hallásra a süket fül, mozduljon meg a béna láb, tisztuljon meg a leprás test. Szavának hatására mindezek azonnal bekövetkeznek. Más esetekben szava embertömegeket mozdít meg, indít útnak, hiszen azért keresik sokan, hogy hallgassák tanítását. Ismét más esetekben meghívó szavának engedelmeskednek azok, akik apostolai és tanítványai lesznek.
Az első tanítványok meghívását Jézus tanítása előzi meg. Az esemény helyszíne a Genezáreti- tó partja, vélhetően Kafarnaum közelében. Az előzményekben azért mentek és azért vitték betegeiket az emberek Jézushoz, hogy számukra gyógyulást kérjenek. Most más szándékkal érkeznek, hallgatni akarják tanítását. Jézus tanítását itt nevezi először Lukács evangélista „Isten szavának.” Ez a kifejezés nem csak az evangélista személyes hitvallásának tekinthető, hanem az emberek vélekedését is tükrözi. A nép felismeri, hogy Jézus tanítása olyan bölcsességet sugároz, amelyet más tanítóknál nem tapasztaltak. Felismerik, hogy olyan erő rejlik szavaiban, amely felülmúlja az emberi képességeket. Jézus szavának különleges ereje van. Ez a gondolat segít minket annak megértésében, hogy az elsőként meghívottak miért is mondanak azonnal igent, miért fogadják el rögtön a meghívást. Ők is érzik ugyanis az Úr szavainak különleges, magával ragadó erejét. Nem szükséges kérdéseket feltenniük és nincs idő a késlekedésre. Aki így tud tanítani, annak érdemes tanítványává lenni. Mégpedig nem holnap vagy később, hanem ma. Bűnös vagyok és méltatlan vagyok, de az Úr megváltoztatja életemet.
A mai evangéliumban az események belső mozgatóerejét Jézus szava adja. A nép azért keresi őt, hogy szavát hallgassa. Az emberek észreveszik, hogy Jézus szavai, tanítása mögött különleges isteni erő rejlik. Szavának hatalma van a gonosz lelkek felett, parancsoló és újjáteremtő szava csodás módon meggyógyítja a betegeket. Szavára elnémulnak a rossz szándékúak, akik bele akarnak kötni tanításába.
Miután az Úr befejezte a nép tanítását, szava ismét felcsendül, megparancsolja a halászoknak, hogy induljanak a tengerre és vessék ki a hálót. Ők Péter vezetésével engedelmeskednek szavának. Ha más mondaná ugyanezt, talán meg sem tennék. Jézus ugyan nem rendelkezik tapasztalattal a halászat területén, de szavának ereje van. Ekkor csoda történik. Egész éjszaka semmit sem fogtak, most mégis eredményes lesz munkájuk. Jézus szavának hallgatása és az annak való engedelmesség csodát eredményezett.
A csodálatos halfogást követően Jézus ismét megszólal, ezt mondja Péternek: „Ezentúl emberhalász leszel.” Minden emberhalász Isten üzenetével, Isten tanításának hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus számára. Az emberhalászatnak az a célja, hogy Jézus szolgálatába állítsa az embereket és meghívja őket közösségébe. Az emberhalászok engedelmessége napjainkban is csodát eredményez az igehirdetés és a tanúságtétel terén. Hallgassunk Jézus szavára és hirdessük tanítását!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te fáradhatatlanul végezted azt a küldetést, amit a mennyei Atyától kaptál. Hirdetted az evangéliumot a szegényeknek, akiken a gazdagok nem segítettek. Irgalommal fordultál a betegekhez, akiken mások nem tudtak segíteni. Odafordultál az özvegyekhez, akikkel nem törődött a társadalom. Tanításod és cselekedeteid valóban azt igazolták, hogy elkezdődött Isten országának megvalósulása. Te isteni hatalmaddal megtörted a gonosz uralmát az emberek felett, megszüntetted a betegségeket és hirdeted mindenkinek az örömhírt. Uram, hozzon nekem szabadulást a te jelenléted! Add, hogy mindig téged keresselek és téged kövesselek! Segíts, hogy tanításodban felismerjem az üdvösség örömhírét! Mutasd meg az Atyához vezető utat!
2025. február 8. – Szombat (Mk 6,30-34)
Elmélkedés
Fáradhatatlan. A mai evangéliumi leírás szerint talán ez a leginkább jellemző Jézus magatartására, szolgálatára. Miközben körülötte mindenki fáradt, ő fáradhatatlanul végzi feladatát. A tanítványok visszatérnek útjukról és beszámolnak Mesterüknek tevékenységükről. Nem tudjuk pontosan, hány napig vagy hétig voltak távol, mindenesetre Jézus észreveszi kimerültségüket, fáradtságukat. Ez utóbbi természetesen arról tanúskodik, hogy küldetésüket nagy lelkesedéssel, odaadással végezték, nem lustán vagy kelletlenül. Nem csoda, ha elfáradtak, szükségük van a pihenésre, ezt szeretné számukra biztosítani Jézus.
Közben a nép Jézust keresi. Nem a tanítványok pihenését akarják megzavarni, hanem Jézust szeretnék hallgatni. Láthatjuk, hogy napokon, heteken keresztül kitartanak mellette. Akár nagyobb távolságokat is képesek megtenni, hogy láthassák, hallhassák őt. Szinte észre sem veszik, hogy nincs ennivalójuk, mert fontosabb számukra az Úr tanításának lelki tápláléka. Minderről a csodálatos kenyérszaporítás esete jól tanúskodik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberek is fáradtak, kimerültek, hiszen napokon keresztül követik Jézust, kitartanak mellette. Jézus pedig nem pihen. Fáradhatatlanul tanít, mert tudja, hogy az embereket felüdíti szava.
Mindennapi fárasztó teendőim mellett van-e időm az Urat hallgatni?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Mi sokszor azt gondoljuk, hogy elég, ha kellő távolságot tartunk ellenségeinktől. Te viszont azt mondod, hogy szeressük ellenségeinket! Mi azt gondoljuk, hogy elég, ha kitérünk azok elől, akik gyűlölnek minket és nem teszünk nekik rosszat. Te többet kérsz tőlünk: tegyünk jót velük! Mi azt képzeljük, hogy elegendő, ha nem szórunk átkot a minket átkozókra. Te sokkal többet vársz tőlünk: mondjunk rájuk áldást! Mi azt gondoljuk, hogy éppen eleget teszünk akkor, ha nem hiszünk a hazug rágalmazóknak és nem viszonozzuk támadásaikat. Te azt kéred: Imádkozzunk értük! Segíts minket, hogy mindig azt tegyük, amit kérsz tőlünk!
2025. február 7. – Péntek (Mk 6,14-29)
Elmélkedés
A Krisztus-követésnek és az Úr nevében végzett szolgálatnak nem csak jutalma, hanem komoly ára is van. Márk evangélista erről nem hallgat, hanem úgy ad tanítást erről, hogy ezen a helyen felidézi Keresztelő János vértanúságát. János halála már korábban történt, de az evangélista a tanítványok küldése és visszaérkezése közé illeszti be az esemény leírását. Teszi ezt azzal a szándékkal, hogy az olvasók, azaz a leendő tanítványok ne álomvilágban éljenek, hanem tisztában legyenek azzal, hogy akár ilyen árat is kell fizetniük hitükért, a hitükben való hűséges kitartásért.
A tanítvány részesévé válik Jézus csodálatos munkájának, ő is Isten országának hirdetőjévé lesz, örömmel indul a szolgálatra, ugyanakkor előtte áll Keresztelő János esete, aki annak áldozatává válik, hogy egy jellemtelen és erkölcstelen uralkodó részegen esküt tett feleségének és bosszút akart állni azért, mert János törvénytelen kapcsolatukra figyelmeztette őket.
Érdemes-e Jézust követni, ha ez bármelyik tanítvánnyal megtörténhet? Erre a kérdésre az a válasz, hogy Keresztelő János halála előre mutat Jézus halálára, a rá váró sorsra. A tanítványnak tisztában kell lennie azzal, hogy a Mester útja a Golgotára vezet. Tovább haladva meg fogja ismerni a szenvedő Jézust, akit keresztre feszítenek és aki feltámad. A feltámadás eseménye pedig visszafordíthatatlanná teszi Isten országának megvalósulását.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem! Te vagy, aki megalkottál és ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, embertársakat magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. Minden talentumot azért adsz, hogy akaratodat teljesítsem. Hiszem, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni! Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem azért fáradozok, hogy szereteted terjedjen a világban.
2025. február 6. – Csütörtök (Mk 6,7-13)
Elmélkedés
Mást jelent ismerni az utat és mást az úton járni. Mást jelent Krisztust ismerni és mást az ő követője lenni. A Krisztus-követés pedig nem egy lelki kalandtúra számunkra, hanem egy olyan út, amelyen egyre jobban hasonlóvá válunk hozzá és úgy cselekszünk, ahogyan ő. Jézust szemlélni könnyebb, mint elindulni és tanúságot tenni róla, de egyszer el kell jönnie életünkben ennek a pillanatnak.
A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy az apostolok számára hogyan jött el ez a pillanat. A tanítványok mindeddig figyelték Jézus tetteit, látták szolgálatát, hallgatták tanítását, szembesültek a Mesterük iránti lelkesedéssel és szembefordulással egyaránt. Most új életszakasz nyílik számukra, amely a lelki fejlődésnek elengedhetetlen lépcsőfoka. Mit érezhettek az egykori tanítványok, amikor az Úr útnak indította őket? Biztos volt bennük félelem és izgalom, de ennél jelentősebb az öröm, hogy Mesterük megbízik bennük! Talán még nem is sejtik, hogy a Krisztus nevében végzett szolgálat mennyi lelket gazdagító lesz számukra, ugyanakkor mennyi áldozatot fog tőlük kívánni.
Vajon napjainkban fel merjük-e vállalni a teljes eszköztelenséget? Rá merjük-e bízni magunkat Istenre? Hiszünk-e abban, hogy látványosságok nélkül is van ereje Krisztus tanításának? Vállalom-e minden tekintetben Jézus életformáját, hogy az örömhírt közvetítsem a világban? Vállalom-e mindenben Krisztus sorsát?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
2025. február 5. – Szerda (Mk 6,1-6)
Elmélkedés
A hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet, és nem érti, hogyan tudnak mások hitetlenül, hit nélkül élni. Aki a hitből, mint Isten ajándékából meríti erejét a mindennapokban és aki a hitben él, elcsodálkozik, amikor egyesek mindezt elutasítják. A keresztény tanúságtétel azt jelenti, hogy a hit ajándékát igyekszünk megismertetni azokkal, akik számára még mindig földbe rejtett kincs, azaz még nem találtak rá.
A mai nap evangéliumában arról olvasunk, hogy Jézus elcsodálkozott, amikor látta az emberek hitetlenségét, mégpedig azoknak a názáretieknek hitetlenségét, akik jól ismerték őt, hiszen körükben nőtt fel. Hiába beszél Jézus úgy, mint akinek hatalma van, és hiába erősítik meg isteni hatalommal véghezvitt cselekedetei mindazt, amit mond, mégis vannak olyanok, akik nem hisznek sem szavainak, sem tetteinek. A hitetlenség nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos elutasítása.
Távol álljon tőlünk, hogy elítéljük a hit nélkül élőket! Inkább az a kérdés számunkra, hogy milyen magatartást tanúsítsunk irántuk? Isten türelméből, amelyet a hitetlenek iránt tanúsít, mi is példát meríthetünk. Hiába próbálnánk valakit erőszakkal vagy hosszas rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az eredménytelen volna. Ahogyan a hitetlenség szándékos és szabad elutasítás, ugyanúgy a hit tudatos és szabad elfogadás. Bízzuk Istenre, hogy kit és mikor ajándékoz meg a hittel!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Hittel vallom, hogy valóságos ember és valóságos Isten vagy. Életünk során sokszor megtapasztaljuk, mennyire sebezhetőek és kiszolgáltatottak vagyunk, főként akkor, ha nem érezzük jelenlétedet. Közeledésed eloszlatja félelmeinket. Isteni hatalmadat és erődet felismerve bátorság tölt el, hogy életünk legnehezebb helyzeteiben is velünk vagy. Lelkünket megmentő, hitünket növelő, bátorságot adó és kereső szívünket lecsendesítő Jézus, jöjj, ments meg minket!
2025. február 4. – Kedd (Mk 5,21-43)
Elmélkedés
Két csodát ír le a mai evangélium. Jairus, a zsinagógai elöljáró beteg lányához hívja Jézust, aki azonnal elindul vele. Útközben történik az első csoda, egy régóta beteg asszony nyer gyógyulást. Ekkor hozzák a rossz hírt Jairus házából a kislány haláláról. Jézus bátorítja az embert, majd megérkezve a házba, feltámasztja a halott kislányt, ez a második csoda.
A kislány életkorának – tizenkét éves volt – említésével és annak lejegyzésével, hogy az asszony tizenkét éve szenved betegségében, az evangélista szándékosan köti össze a két csodát. De ennél is jelentősebb összekötő elem az érintés. Az elöljáró azt kéri Jézustól, hogy „tegye kezét” haldokló lányára, ő ettől az érintéstől várja a gyógyulást. Talán már hallott róla, hogy más esetekben Jézus szintén kezének érintésével tudott betegeket meggyógyítani. A történetben szereplő asszony esetében fordított a helyzet. Ő nem a nagy nyilvánosság előtt fejezi ki kérését. Ismeretlen szeretne maradni, mert kellemetlen volna számára, de még inkább Jézus számára, ha megérintené őt. Ezért titokban ő érinti meg Jézus ruháját, ettől remélve gyógyulását.
A testi és lelki gyógyuláshoz egy érintés szükséges, az irgalmas Isten érintése. Fordulj Jézushoz: „Uram, érints meg kezeddel, érints meg irgalmaddal, és meggyógyulok!” Vagy nagy alázattal és bizalommal közeledj az Úrhoz és érintsd meg őt!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A te küldetésed az volt, hogy tanítsd az embereket és csodáiddal megmutasd Isten irgalmát. Tanításod és csodáid, a te emberek iránti szeretetednek a jelei. Ugyanakkor az Atya iránti szeretetedet is megmutatod bennük, hiszen mindig neki engedelmeskedsz, az ő akaratát teljesíted. Segíts, hogy növekedjen bennem az emberek iránti szeretet és Isten felé is megmutassam szeretetem! Segíts minket, hogy szavaidban felismerjük az üdvösség örömhírét! Urunk, mutass nekünk utat az Atyához és vezess minket hozzá!
2025. február 3. – Hétfő (Mk 5,1-20)
Elmélkedés
A mai evangélium egy érdekes csodáról számol be. Az embert megszállva tartó gonosz lélek rögtön felismeri Jézusban az Isten Fiát. Tudja, hogy hatalma nagyobb az emberekénél, de azt is, hogy Jézusnál mégsem erősebb. Más hasonló csodáknál is megfigyelhetjük, hogy Jézus isteni ereje nagyobbnak bizonyul a gonosznál. Ebben az esetben Jézus érdekes módon tesz csodát. A gonosz lélek kérésére Jézus megengedi, hogy az emberből való távozás után a sertésekbe költözzön. Jézus nem bánja, hogy az állatok odavesznek, hiszen egy ember megmentése fontosabb számára. A városlakók azonban másként látják a helyzetet. Ők inkább az állataikat sajnálják, ezért azt kérik, hogy a csodatevő távozzon vidékükről.
Ebben a jellegzetes ördögűzési csodában az emberek számára szabadulást, megváltást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét láthatjuk. A gonosz állandóan ellentmond Istennek. Hazugságával az embert is megtéveszti és arra próbálja rávenni, hogy szálljon szembe Istennel. Ezek a kísértések sokszor nehezen felismerhetők, mert a gonosz megtéveszt bennünket, s jónak tünteti fel azt, ami valójában rossz. Ha valaki megszokja, hogy bűnben él, már fel sem tűnik számára, hogy letért az Isten útjáról. A gonosz lélek emberek feletti hatalmát töri meg Jézus, akit azért küldött az Atya, hogy szabadságot hozzon számunkra. Ne ragaszkodjak bűneimhez, hanem fogadjam el Isten szabadítását!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!
2025. február 2. – Vasárnap, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony) (Lk 2,22-40)
Elmélkedés
A mennyei Atya felé
Negyven nappal Jézus születésének karácsonyi ünnepe után a mai napon Urunk bemutatására emlékezünk, azaz arra az eseményre, amikor a zsidó törvények és hagyomány szerint Mária és József elvitték a jeruzsálemi templomba a gyermek Jézust. A törvény szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket az Istennek szentelték. A bemutatás helyszíne a jeruzsálemi templom, tehát a kisded Jézus először ekkor jár az ő Atyjának, a mennyei Atyának a házában. E helyen mindig is otthon érzi magát: édesanyjával és nevelőapjával minden esztendőben elzarándokol ide, tizenkét évesen már kijelenti, hogy ez a templom az ő Atyjának a háza, nyilvános működése idején többször tanít és csodákat tesz itt, és magabiztosan kergeti el innét a kereskedőket.
Az ünnep evangéliuma pontosan leírja, hogy mi történt e bemutatás alkalmával, miként ezt az imént hallottuk. Az esemény igazi jelentőségére két idős személynek, Simeonnak és Annának a megjelenése hívja fel figyelmünket, akik a Szentlélek indítására jönnek el éppen ebben az időben a templomba, s akiktől megtudjuk, hogy e gyermek érkezésére vártak évszázadok óta a nemzedékek, mert ő a Megváltó.
Az ünnep kapcsán érdemes felfigyelnünk mindenekelőtt Jézus titokzatos útjára az Atyától az Atya felé. A mennyei Atyától jött el emberi világunkba, de e világra születésétől fogva életének minden pillanata közelebb viszi őt az Atyához, életének minden eseménye az Atya felé vezet. Ennek a szüntelen Atya felé közeledésnek első nyilvános, a kívülállók számára is látható eseménye a templomi bemutatás. Most a szülők adják Istennek Jézust, később pedig már önmagát adja az Atyának, mígnem legvégül, szeretetének és engedelmességének jeleként visszavonhatatlanul az Atyának ajánlja lelkét, önmagát a kereszten. Az Atya pedig minden pillanatban tárt karokkal, szeretettel várja Fiát, s a kereszten örökre magához öleli. Vajon az én életem hasonlít-e Jézus életéhez? Vajon közeledem-e állandóan az Atya felé, az én mennyei Atyám felé?
E kérdésre csak akkor tudunk válaszolni, ha megvizsgáljuk Jézussal való kapcsolatunkat. Nélküle ugyanis nem tudok az Atya felé közeledni. Ő úgy segít nekem, hogy nem csak megmutatja számomra az Atya felé vezető utat, hanem útitársamként velem jár ezen az úton. Vajon kész vagyok-e szeretetben neki szentelni önmagamat, s életemet? Jézus útja az Atyához vezet, és az én utam, az én életem is az Atyához vezet. De csak akkor, ha valóban Jézust követem.
Akkor képes valaki egészen Istennek szentelni életét, ha szüntelenül odafigyel a Lélek jelenlétére, működésére és iránymutatásaira. Hiszen a Szentlélek ébreszti fel bennünk a vágyat, hogy mind jobban hasonlítsunk Jézushoz. A Szentlélek formálja át lelkemet, hogy hűségesen tudjam megvalósítani Istentől kapott küldetésemet mindazokkal az adományokkal és képességekkel, amelyeket ugyanezen Szentlélek által kapok Istentől.
Urunk bemutatásának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának is szoktuk nevezni. Befejezésül tehát Jézus édesanyjára is érdemes odafigyelnünk, akinek az élete valóban Istennek szentelt élet. Talán senkiről sem mondhatjuk el az emberek közül, hogy Máriánál tökéletesebben szentelte magát Istennek. Mária azért lehet első példaképünk, mert ő tökéletes módon átadta magát Isten tervének és akaratának. Égi édesanyánk életpéldája segítsen minket abban, hogy életünket mi is egészen Istennek ajánljuk, s Jézus hűséges követőjeként és a Szentlélek vezetésével megérkezzünk mennyei Atyánkhoz!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Tudjuk, hogy a gonosz fogva akarja tartani az embert, rabszolgává tesz, nem engedi, hogy szabadon cselekedjünk. Te viszont felszabadítasz, megajándékozol minket a szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhassunk. Ez a megváltás lényege. A megváltás minden rosszból kiemel, megszabadít minket és lehetővé teszi számunkra, hogy Istennel élve megtaláljuk a boldogságot. Urunk, a te hatalmad nagyobb, mint a gonosz léleké. A te isteni erőd képes legyőzni minden gonosz erőt. Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején. Segíts minket, hogy visszautasítsuk a gonosz kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket!
2025. február 1. – Szombat (Mk 4,35-41)
Elmélkedés
A csodák olyan események, amelyek felülírják a természet törvényeit, éppen ezért nehéz magyarázatot adni arra, hogy miként történhettek meg. A hívő emberek úgy gondolják, hogy a csodák által Isten beavatkozik az események rendjébe, neki hatalma van olyan dolgokat is megtenni, amire nem vonatkoznak a természet törvényei. A nem hívő emberek szerint csodák, isteni beavatkozások valójában nincsenek, inkább meg kell keresni az események ésszerű okát.
Még egyes szentírástudósok szerint is Jézus több csodája esetében található olyan ésszerű magyarázat, amely nem mond ellent a természet törvényeinek, pedig ők nem hitetlenek, hanem hívő emberek. A tengeri vihar lecsendesítésével kapcsolatban felmerült az a lehetőség, hogy a tanítványok bárkája éppen akkor ért egy szélvédett, szélcsendes helyre, amikor Jézus ráparancsolt a szélre, hogy csendesedjen el. Mások szerint egy hirtelen jött viharba került a hajó, amely ugyanolyan hirtelen meg is szűnt, s véletlen egybeesés csupán, hogy ez éppen akkor történt, amikor Jézus ráparancsolt a tengerre, hogy nyugodjon meg.
Nem szeretnék senkit visszatartani az ésszerű magyarázatok keresésétől, de aki ezen az úton indul el a csodákkal kapcsolatban, vigyázzon, hogy kutakodása ne hitetlen okoskodás legyen! És legyen nála készenlétben mindig egy valóban bölcs felelet arra az esetre, ha Jézus hozzá lépne és megkérdezné: Miért kételkedsz? Még mindig nincs benned hit?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság, csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami felemel!
2025. január 31. – Péntek (Mk 4,26-34)
Elmélkedés
Miként az ember elvégzi a magvetés feladatát és Istenre bízza, hogy kikelnek-e a magok és munkájának lesz-e gyümölcse, ugyanúgy az Isten üzenetének hirdetői is tudatában vannak annak, hogy miután küldetésüket lelkiismeretesen elvégezték, egyedül Isten kegyelmétől függ, hogy a hirdetett tanítás milyen termést fog hozni a hallgatóság szívében. Erre az igazságra világít rá a mai evangélium két példázata. Isten országának növekedése nem a mi emberi tevékenységünknek köszönhető, hanem Isten szüntelen munkálkodásának a jele. Isten meghív, hogy együttműködjünk vele országa további építésében. Meghív minket, hogy hallgassuk szavát és továbbadjuk azt. Ez a szolgálat csak akkor lehet hiteles részünkről, ha magunk is e tanítás szerint élünk.
Az isteni kegyelem működését lelkünkben nem lehet időhöz kötni, nem lehet sürgetni vagy siettetni. Talán már előfordult velünk, hogy minden évben elolvastuk ugyanazt az evangéliumi történetet, de nem volt ránk különösebb hatással, nem érintett meg bennünket, mígnem egyszer megvilágosodott számunkra, megértettük mondanivalóját, s úgy éreztük, hogy általa Isten személyesen nekünk üzen valamit. Az évek során Isten szava titokzatosan, csendesen elvégezte feladatát. Ha nyitott szívvel, türelmesen hallgatom Istent, meghallom üzenetét.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.