Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 3 óra 26 perc

2021. május 15. – Szombat (Jn 16,23b-28)

7 óra 35 perc
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához. Jn 16,23b-28 Jn 16,23b-28

Elmélkedés

A mai evangéliumban a következőt mondja Jézus: „Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.” Sokan úgy gondolják, hogy erre a kijelentésre hivatkozva bármiért lehet imádkozni Istenhez, bármit kérhetünk tőle, ő minden kérésünket teljesíteni fogja. Ezzel nem is volna gond, de sajnos a mondatból sokan kifelejtik azt a részt, hogy „az én nevemben”, azaz Jézus nevében kell az imában kérni az Atyát. Jézus pedig nem vágyott soha földi előnyökre és gazdagságra, nem volt szüksége anyagi javakra. Tanítványai, követői számára is azt javasolta, hogy ne földi kincseket gyűjtsenek, hanem mennyei, lelki kincsekért fáradozzanak. Miért támogatna tehát olyan kéréseket, amelyek gazdagságra, anyagi jólétre vonatkoznak? Ilyen dolgokat nem lehet Jézus nevében kérni. Aki ilyen dolgokért imádkozik, az teljesen félreérti, hogy mire szolgál az imádkozás.

Aki eljut ennek megértésére és megtanulja az elfogadás lelkületét, annak Isten feltárja a lelki kincsek tárházát. Aki meg van arról győződve, hogy életében igazából egyetlen dolog a lényeges, hogy tudniillik eljusson az üdvösségre, az nem fog semmi egyebet, semmi feleslegeset kérni Istentől. Hinnünk kell abban, hogy Isten megad nekünk minden lelki ajándékot, ami az üdvösség útján való előre haladásunkhoz szükséges.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jézusom! Hálát adok neked, hogy feltételek nélkül elfogadsz engem, hozzád tartozom, és nem mondasz le rólam. Hálát adok, hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes, hogy teljes jóságodban nem hiányosságaimat kéred számon tőlem. Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha, ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz. Nem akkor jössz, ha várom, hanem ha nem számítok rá. Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe. Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz, csak az örök lehetőség, hogy bennem élve, általam kifejezd magad. Szólj rajtam keresztül, nyilvánulj meg bennem, hogy többé már ne én legyek a fontos, hanem csak te. Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.

2021. május 14. – Péntek (Jn 16,20-23a)

p, 2021/05/14 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem. Jn 16,20-23a

Elmélkedés

A szomorúságra és az örömre való utalások a mai evangéliumban azt a környezetet jellemzik, amelyben az első keresztények éltek abban az időben, amikor János megírta evangéliumát. Ő már úgy ír minderről, hogy évtizedekkel később látja, megtapasztalja Jézus egykori kijelentéseinek beteljesedését. Ekkortájt a keresztény közösség tagjai sok ellenségeskedést éltek át, üldöztetés és elnyomás közepette éltek, ami érthetően szomorúságot okozott, sőt egyesek a hitükben is megrendültek. Az apostolok azt hirdették, hogy Jézus hamarosan visszatér, de erre a dicsőséges visszatérésre még várni kell. Közben az üldözések fokozódtak, ezért sokan elveszítették türelmüket és siettetni szerették volna az Úr visszatérését, mert ez szabadulást jelentett volna számukra. Az ember szenved az üldözések miatt, de ezt könnyebb elviselni, ha tudjuk, hogy mikor fog véget érni és mikor jön el újra az öröm ideje.

A húsvéti időszak egyik kulcsszava az öröm, amely a feltámadt Krisztus megjelenéseiről szóló beszámolókban visszatérő elem. A Krisztussal való újbóli találkozás örömét senki nem veheti el a tanítványoktól. Ez az öröm az Úr mennybemenetele után is bennük él, s akkor is tartósnak bizonyul, amikor megpróbáltatások, üldözések érik őket hitük és hitük megvallása miatt.

Arra kell törekednem, hogy Krisztus öröme éljen bennem és ezt adjam tovább!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

2021. május 13. – Csütörtök (Jn 16,16-20)

cs, 2021/05/13 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Jn 16,16-20

Elmélkedés

Távozásról és visszatérésről, távollétről és jelenlétről beszél Jézus a mai evangélium szerint a tanítványoknak. A tanítványok azt fogják tapasztalni, hogy egy időre nem fogják látni Mesterüket, aztán pedig újból látni fogják őt. Kijelentéseit értetlenül hallgatják. Nem értik, hogy mit jelent a távozás és a visszatérés és nem értik, hogy mindez mikor fog bekövetkezni.

Nagypénteken, Jézus kereszthalálakor fogják megtudni, hogy mit jelent az Úr távozása. Ez az a pillanat, amely még inkább elbizonytalanítja őket, s az Úr halála után még inkább nem értik, hogy miként fog Jézus visszatérni, hogyan láthatják őt újra. A feltámadás jelenti majd a visszatérést, immár megdicsőült testben, amelyet aztán negyven nap múlva az Atyához való örök visszatérés, a mennybemenetel követ. Jézus világból való távozása a feltétele annak, hogy eljöjjön a Szentlélek, aki az ő művét folytatja a világban. A nagypénteki kereszthalál szomorúságot, a húsvéti feltámadás és azt követően az Úr újbóli látása pedig örömet okoz a tanítványoknak.

A Szentlélek tevékenységét nem szabad leszűkítenünk lelki megnyugtatásra és vigasztalásra. A Lélek ugyanis megérteti a Jézusban hívőkkel, hogy távozása a mennybe az ő küldetésének része, vissza kell térnie az Atyához, akitől jött. A Szentlélek segít minket Jézus küldetésének és tanításának teljes megértésében és elfogadásában, továbbá a mi küldetésünk felismerésében és teljesítésében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

2021. május 12. – Szerda (Jn 16,12-15)

sze, 2021/05/12 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.” Jn 16,12-15

Elmélkedés

Jézus az utolsó vacsorán hosszasan tanítja apostolait, mert tudja, hogy ez az utolsó beszéde hozzájuk és hamarosan megkezdődik az ő szenvedése. Azt is tudja, hogy ezen az estén már nincs idő mindenre felkészíteni őket, s erre nincs is szükség, mert majd az általa küldött Szentlélek fogja befejezni ezt a felkészítést.

Jézus tisztában van vele, hogy az általa három évvel korábban meghívott személyek még nem egészen állnak készen a küldetésre. Három esztendő túl kevés ahhoz, hogy valaki megváltoztassa az életét, elkezdjen mindenben úgy gondolkodni és cselekedni, mint Mestere. Az apostolok és a tanítványok képzése még nem fejeződött be, ezért most csak a legfontosabbakat akarja közölni velük.

Tudjuk, hogy János evangélista csak évtizedekkel később, az I. század vége felé írta meg evangéliumát. Korábban a krisztusi közösséghez újonnan csatlakozóknak és a közösség tagjainak többször is elmondhatta élőszóban mindazt, amire emlékezett Jézus búcsúbeszédéből. De ez idő alatt azt is megtapasztalta, hogy valósággá vált mindaz, amiről Jézus beszélt, tehát a Szentlélek valóban jelen volt, működött az Egyházban. Ha mi is Krisztus örömhírére alapozzuk életünket, akkor mi is érezni fogjuk a Lélek jelenlétét személyes életünkben és az Egyházban, valamint minket is megerősít küldetésünkben, a tanúságtételben.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Erősítsd bennem a hitet és a bizalmat, hogy elinduljak az általad javasolt úton, az igazi boldogság útján. Te nem csupán földi boldogságot ígérsz, hanem az örök boldogságra akarsz elvezetni minden embert. Segíts megértenem, hogy benned találhatom meg a boldogság forrását.

2021. május 11. – Kedd (Jn 16,5-11)

k, 2021/05/11 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: „Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték.” Jn 16,5-11

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán az apostolok lassacskán kezdik megérteni, hogy Mesterük miért beszél nekik ilyen hosszasan. Lassan rájönnek, hogy ez egy búcsúbeszéd, s most hallják utoljára Jézust. A beszéd témája ugyanis egyre inkább abba az irányba hajlik, hogy az Úr eltávozik a világból. Érthető a tanítványok szomorúsága. Az Úr szavait hallva a tanítványok féltek arra gondolni, hogy nem fogják őt többé látni, Jézus nem fogja őket többé tanítani, sem erősíteni. Jézus azzal az ígérettel próbálja eloszlatni szomorúságukat, hogy csak akkor tud eljönni számukra a Szentlélek, ha előbb ő eltávozik a világból, azaz a Szentlélek működése csak akkor kezdődhet meg, ha ő befejezi földi küldetését és visszatér a mennybe, az Atyához.

Érdekes kifejezés a szövegben a „bűnről való meggyőzés”, amely az Igazság Lelkének tevékenysége. Ez azt jelenti, hogy belátom milyen nagy hibát követek el engedetlenségemmel, lázadásommal. A Szentlélek feltárja előttem a bűn mélységét. A Lélek helyes bűntudatot ébreszt bennem s igazi bűnbánatra indít. Isten Lelke meggyőz engem arról, hogy elforduljak a bűnös élettől és visszatérjek Istenhez, aki mindig irgalommal fogadja a bűnbánót. A Szentlélek meggyőz engem arról, hogy Istennél bocsánatra találok. Engedem-e, hogy a Szentlélek elfordítsa szívemet a bűn útjáról és a kegyelem útján vezessen?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

2021. május 10. – Hétfő (Jn 15,26-16,4a)

h, 2021/05/10 - 00:00
Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok. Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Jn 15,26-16,4a

Elmélkedés

Jézus ígéretéről olvasunk a mai evangéliumban: „Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.” A harmadik isteni személyről, a Szentlélekről beszél ezen a helyen, aki a húsvét utáni ötvenedik napon, pünkösdkor jött el a világba. Az Egyház, a krisztusi közösség legelőször abban tapasztalhatja meg a Szentlélek működését, hogy a Lélek tanúságot tesz Krisztusról. Ő az Igazság Lelke, aki az Atyától és a Fiútól származik, s akit kettejük küld el a világba. A Lélek azért jön el, hogy mindenkit elvezessen az igazság teljességére, a teljes Igazság pedig maga Krisztus. Az első század vége felé voltak keresztények, akik abba a hibába estek, hogy eltúlozták a Szentlélek jelentőségét, mégpedig az Atya és a Fiú tevékenységének rovására. Ezt a téves elképzelést cáfolja János evangélista Jézus ígéretének pontos felidézésével. A Szentlélek megszentelő tevékenysége nem különíthető el sem az Atya megváltó szándékától, sem a Fiú megváltó cselekedetétől, mert a három isteni személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlan egységet alkotnak minden szándékukban és tevékenységükben.

Miként a Lélek feladata az, hogy tanúságot tegyen Krisztusról a világban, ugyanúgy nekünk, keresztényeknek az a küldetésünk, hogy a Szentlélek erejével tegyünk tanúságot a mi Urunkról és az ő szeretetéről!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2021. május 9. – Húsvét 6. vasárnapja (Jn 15,9-17)

v, 2021/05/09 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást! Jn 15,9-17

Elmélkedés

Növekedni a szeretetben

A mai vasárnap evangéliuma az isteni szeretet titkába enged bepillantást. Jézus azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti a mennyei Atya. Két dolgot kér: egyrészt viszonozzuk szeretetét, azaz szeressük Istent, másrészt emberi kapcsolatainkban ennek a szeretetnek a megélésére, továbbsugárzására törekedjünk. Mi lehetne nagyobb Krisztus szereteténél, aki az életét áldozta fel értünk? Az ő szereteténél nagyobbat nem kaphatunk egyetlen embertől sem, ezért semmit sem helyezhetünk elébe. Nem szerethetünk senki mást jobban, mint aki bennünket a legjobban szeret! Mert válaszolhatunk-e másként Krisztus önfeláldozó és mértéket nem ismerő szeretetére, mint azzal, hogy ő az első az életünkben és őt szeretjük a legjobban? Hiába is keresnénk, nem találunk olyan személyt, aki Jézusnál jobban szeret bennünket!

Sokak számára furcsának tűnik, hogy Jézus parancsba adja a szeretet gyakorlását, amely parancs egyaránt szól egykori tanítványainak és nekünk is, az ő követőinek. De hogyan lehet megparancsolni bárkinek is azt, hogy szeresse a másik embert? Hogyan kell ezt értenünk? Fontos, hogy ebben az esetben nem egy kívülről jövő, tőlünk, emberi létünktől és személyiségünktől idegen parancsról van szó, hanem jóval többről, egy szívünkbe írt törvényről, parancsról, mert Isten, aki maga a szeretet, a saját hasonlatosságára teremtette meg az embert, s ezért a szeretet törvénye és képessége mindannyiunkban benne él. Aki már legalább egyszer megtapasztalta életében Isten szeretetét, az belső ösztönzést, belülről, a szíve, lelke mélyéről fakadó késztetést érzett arra, hogy a szeretetet tovább kell adnia. Mintha a lelkünk mélyéről parancsolná valami nekünk, hogy osszuk meg a szeretetet, adjuk tovább Isten szeretetét.

Az igazi szeretet soha nem merül ki szavakban, hanem konkrét tettekben nyilvánul meg. Ez vonatkozik az Atya szeretetére az emberiség iránt, Krisztus szeretetére irántunk, és ennek kell vonatkoznia a mi szeretetünkre is mind Isten, mind embertársaink felé. Lássuk be: napjainkban nem elég az, hogy elutasítjuk a bosszúállást, a gyűlöletet és az erőszakot, hanem tanúságot kell tennünk Isten jelenlétéről, a szeretet jelenlétéről a világban. A keresztény ember elmondhatja, hogy hitt Isten szeretetének. Megérezte és megtapasztalta Isten szeretetét. És megkísérli minden nap viszonozni ezt a szeretetet azzal, hogy továbbadja, amikor minden emberben Krisztust szereti.

Ugyanakkor a szeretet mindig titok marad számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. Azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely megérteti a másik emberrel, hogy szeretjük őt, mert ez a tett az önzetlen szeretetünknek a jele.

Isten szeretetének megtapasztalása örömöt ébreszt a szívünkben. Jézus arról beszél a mai evangéliumban, hogy az ő öröme teljessé válik mindazokban, akik az ő szeretetében élnek. Az öröm abból fakad, hogy érzem: Isten szeret engem, találkozni akar velem. Szintén örömöt érezhetek akkor, ha megtapasztalom, hogy a szeretet célba ér, megérinti a másik ember szívét. A találkozás nem csak érzelmet, a szeretet érzését ébreszti bennem, hanem megmozgatja értelmemet és akaratomat is. Értelmemmel ugyanis belátom, hogy az engem szerető Isten jót akar nekem, sőt a legfőbb jót, az üdvösséget, az örökké tartó együttlétet ővele. Akaratom pedig elfogadja ezt az isteni akaratot. Az érzelmi meghajlás, az értelmi párbeszéd és akaratom meghajlása által növekszem a szeretetben, Isten szeretetében.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy eljuthatunk az örök életre, ha parancsaid szerint élünk, és ehhez az ígérethez, mint szereteted jeléhez, hűséges maradsz. Egykor ezt mondtad tanítványaidnak és valamennyi követődnek: „Barátaimnak mondalak benneteket.” Barátsággal fordultál még a bűnösökhöz is. Te minket is barátságra hívsz. Barátként gondoltál ránk, amikor életedet adtad értünk. Te mindig barátként tekintesz ránk. Szükségünk is van barátságodra, szeretetedre. Barátságod segítsen minket abban, hogy emberi kapcsolatainkban is sikerüljön megvalósítanunk az igaz barátságot! Urunk köszönjük barátságodat és szeretetedet!

2021. május 8. – Szombat (Jn 15,18-21)

szo, 2021/05/08 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.” Jn 15,18-21

Elmélkedés

Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus arra is igyekezett felkészíteni apostolait, hogy nem fognak mindenkitől szeretetet kapni. Ez a figyelmeztetése azonban nem csak nekik, hanem azoknak is szól, akik a későbbi időkben követésére vállalkoznak. Krisztus tanítványainak minden korban fel kell arra készülniük, hogy életvitelük nem mindenben felel meg a társadalmi elvárásoknak és szokásoknak. Egy olyan világban, amelyben az egyének vagy csoportok önző érdekei határozzák meg az emberi kapcsolatokat és tevékenységeket, a keresztényeknek arra kell törekedniük, hogy a keresztre feszített Megváltó szeretetét sugározzák mindenki felé. A keresztényeknek életükkel, szolgálatukkal kell bizonyítani azt, hogy az önzés és az anyagi javak halmozása nem visz sehová, hanem áldozatok árán lehet csak építeni, fejleszteni egy közösséget, egy társadalmat. Mindez természetesen nem csak a krisztusi értékrend felvállalását és határozott képviseletét jelenti, hanem küzdelmet is azokkal, akik nem a szeretet törvényét tartják életük legfőbb mozgatórugójának.

Krisztus arra hív minket, keresztényeket, hogy őt képviseljük a világban, s ehhez a tanúságtételhez meg is adja számunkra a szükséges lelki erőt. Az ellenségeskedést tehát viseljük türelemmel, bízva abban, hogy a szeretet képes minden rosszat legyőzni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait is. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!

2021. május 7. – Péntek (Jn 15,12-17)

p, 2021/05/07 - 00:00
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!” Jn 15,12-17

Elmélkedés

Jézus szeretet-parancsa túlmutat az ószövetségi törvényen. Az ószövetség idején az alapelv a következő volt: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Lev 19,18). Jézus új parancsa így hangzik: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”

Jézusnak nincs titka sem tanítványai, sem a későbbi időkben őt követők előtt. Mindent elmondott, mindent kinyilatkoztatott nekünk, amit az Atya rábízott. Tulajdonképpen ez minden közösség eszménye: senkinek nincs titkolni valója a másik előtt, senki nem kutakodik olyan dolgok iránt, amelyek nem rá tartoznak, mindenki megbízik a közösség többi tagjában. Ha a krisztusi közösségben a bizalom légköre uralkodik, akkor nem félünk megosztani egymással életünk tapasztalatait és támogatni tudjuk a másikat élete egy nehéz időszakában. A teljes bizalom légkörében senkinek nem kell letagadnia, elrejtenie gyengeségeit, hiszen tudja, hogy a közösség tagjai nem fogják lenézni emiatt, hanem segítségére lesznek hibái kijavításában. Az egyházi közösség bizalomteljes légkörében nincs helye sem az irigykedésnek, sem a versengésnek, hanem mindenki arra fog törekedni, hogy lelkileg gazdagítsa a másikat. Kétségtelen, hogy a mi Urunk szeretetét nem tudjuk felülmúlni, de érdemes komolyan vennünk szavait, kérését, parancsát. Törekedjünk a tökéletes szeretetre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! Segíts minket, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

2021. május 6. – Csütörtök (Jn 15,9-11)

cs, 2021/05/06 - 00:00
Jézus így tanított az utolsó vacsorán: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen.” Jn 15,9-11

Elmélkedés

Az Egyház tagjai Krisztushoz kapcsolódnak, belőle táplálkoznak, általa élnek. Ezt a kapcsolatot szemléltette a tegnapi evangéliumban a szőlőtő és a szőlővesszők példázata, és ennek a kapcsolatnak a lényegét világítja meg Jézus a mai evangélium szerint.

A mi Urunk azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg az ő szeretetében, mint a tökéletes öröm forrásában. Jézus mindig az Atya szeretetében marad, engedelmeskedve neki, azaz teljesítve mindazt, amit az Atya kíván tőle. Mi akkor élünk Jézus szeretetében, ha az ő parancsai szerint élünk. Jézusnak az Atyához való kapcsolatát a szeretet határozza meg, és ebbe a szeretetközösségbe hív meg minket Isten.

Ha meghozzuk a döntést, hogy Jézussal akarunk élni és megtesszük felé az első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Kezdetben nem várja tőlünk, hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a kevéssel, amit a magunk emberi erejéből tudunk neki adni. De szüntelenül vigyáznunk kell arra, hogy hozzá kapcsolódjunk és belőle merítsünk erőt, nehogy elszáradjunk vagy terméketlenné váljunk. Ha látja bennünk az életképességet, a lelki erősség csíráját, akkor ő már tudja, hogyan kell alakítania életünket, hogy bő termést hozzunk. Célunk az, hogy megmaradjunk a Krisztussal való élő és éltető egységben, s a jócselekedetek gyümölcsét teremjük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm, amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

2021. május 5. – Szerda (Jn 15,1-8)

sze, 2021/05/05 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Elmélkedés

A szőlőtőről és a szőlővesszőkről mondott jézusi példabeszéd megértéséhez nem szükségesek komoly biológiai ismeretek, elegendő ennyit tudnunk, hogy a szőlővesszők a szőlőtőről fakadnak, nőnek, és ha egy vesszőt levágnak a tőről, az nem fog tovább élni, nem képes gyümölcsöt érlelni.

Az ószövetségben a szőlőskert Isten népét jelképezi (vö. Iz 5,1-2). Az emberek olyanok, mint egy szőlő, a választott nép pedig mint egy nagy szőlőskert, amelyet Isten nagy gondossággal ültetett Palesztina dombjain (vö. Zsolt 80,9-12). De a szőlőskert fejlődése nem úgy történt, miként azt Isten elvárta és elgondolta. Nem termett ízletes gyümölcsöt, hanem csak savanyú szőlőt és ehetetlen vadszőlőt, azaz a választott nép nem engedelmeskedett, nem teljesítette Isten parancsait. Ezért Isten úgy határozott, hogy új szőlőskertet telepít, új szőlőt ültet. Az új szőlőtő pedig Jézus Krisztus, az Isten Fia. Hozzá, az új szőlőtőhöz kapcsolódik vesszőként az újszövetség népe, a krisztusi közösség, az Egyház tagjai. Hozzá kapcsolódunk, belőle élünk, általa tudjuk a szeretet gyümölcseit teremni.

A hasonlat szerint Isten a szőlőműves, aki időnként elvégzi a metszést, azaz eltávolít rólam minden feleslegeset és mindazt, aminek nem kell növekednie. Istennek ez a tevékenysége az én lelki fejlődésemet szolgálja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, kényszer és félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szeretetedet. Taníts minket arra, hogy szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára! Segíts kegyelmeddel, hogy mindig közelebb kerüljek az Atyához! Légy velem és te vezess életutamon! Vezess a szeretet útján!

2021. május 4. – Kedd (Jn 14,27-31a)

k, 2021/05/04 - 00:00
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.” Jn 14,27-31a

Elmélkedés

Szent János evangélista hosszan, részletesen leírja Jézusnak az utolsó vacsorán mondott tanítását, ami az ő búcsúbeszéde. Ezt a beszédet olvassuk részleteiben a következő napokon. A mai szövegünkben a békesség az alaptéma: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek” – mondja Jézus. A későbbiekben a béke, mint ajándék többször is megjelenik, a feltámadt Jézus köszönti így tanítványait: „Békesség nektek!” (vö. Jn 20,19, Jn 20,21, Jn 20,26).

Jézus egyértelműen megkülönbözteti az általa adott és az Atyától származó békességet attól a békétől, amit a világ nyújt. Történelmi ismereteinkből tudjuk, hogy a Római Birodalomban erőszakkal, katonai erővel igyekeztek fenntartani a békét, a lázadó mozgalmakat a lehető leggyorsabban letörték. A katonai fellépés és megtorlás sokszor túlzó volt, hogy elvegyék a kedvet a további lázadásoktól. Jézus nem ilyen nyugalmat és nem ilyen békét ad az embereknek és a nemzeteknek. Az ő békéje nem a hatalomgyakorlók által az elnyomottakra kényszerített nyugalom. Az ő békéjének alapja az emberek közti egyenlőség és az igazságosság. A krisztusi béke az öröm forrása.

Milyen légkör uralkodik a környezetemben? Hogyan járulhatok hozzá a béke építéséhez a családomban, a munkahelyemen és az egyházi közösségemben?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor: „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!” Taníts minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte bűnbánatot és tiszta szívet!

2021. május 3. – Hétfő, Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok (Jn 14,6-14)

h, 2021/05/03 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.” Jn 14,6-14

Elmélkedés

A múlt pénteki evangéliumban olvastuk azt a részletet, amelyben Tamás apostol ezt kérdezi: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” (Jn 14,5). Erre válaszolja Jézus a következőt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam”, miként a mai részlet kezdődik. Mivel erről a kijelentésről már röviden elmélkedtünk, ezért most – Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok ünnepének evangéliuma kapcsán – inkább Fülöp apostol kérdését és az arra adott választ vegyük szemügyre.

Fülöp ezt kéri Mesterétől: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Nem csak az ő vágya fogalmazódik meg ebben a kérésben, hanem sok-sok ember vágya. Jézus sokat beszélt apostolainak és tanítványainak az Atyáról, ezért nem csoda, ha látni szeretnék az Atyát. Mi is olvassuk nap mint nap az Úr tanítását, ezért bennünk is felébred a vágy, hogy lássuk az Atyát.

Jézus pedig egészen egyszerű választ ad: aki őt látja, az az Atyát is látja. Ez a felelet nem csak Fülöpnek szól, hanem nekünk is. Sosem gondolhatjuk, hogy Isten elérhetetlenül távol van tőlünk. Nem gondolhatjuk azt, hogy emberként nem ismerhetjük meg a végtelen Istent. Mert Isten egészen közel jön hozzánk Jézus személyében, azaz emberré válásával, és ő az, aki kinyilatkoztatja magát nekünk az ő Fiában, Jézusban.

Jézus válasza továbbá nem csak a benne hívőknek, hanem az Istent keresőknek is szól.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!

2021. május 2. – Húsvét 5. vasárnapja (Jn 15,1-8)

v, 2021/05/02 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek. Jn 15,1-8

Elmélkedés

Élő szőlővessző

A mai vasárnap azt a példabeszédet olvassuk az evangéliumban, amelyben Jézus önmagát szőlőtőhöz, az Atyát a szőlőskert gazdájához, tanítványait és minket pedig szőlővesszőkhöz hasonlítja. Ezt mondja: „Én vagyok a szőlőtő és Atyám a szőlőműves” (Jn 15,9), majd a következőkkel folytatja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5).

A Szentírás többször beszél az ószövetségi népről, mint az Úr szőlőjéről, nem hallgatva arról sem, hogy a szőlő sokszor terméketlen maradt, azaz a nép hűtlenné vált. A prófétákat, akiket a szőlő gazdája, Isten küld a néphez, a gonosz munkások megölik, mert azt gondolják, hogy övék lehet a szőlő. Azzal a reményteli gondolattal is találkozunk, hogy Isten új szőlőt fog ültetni, amely majd idejében megtermi gyümölcsét, új szövetséget köt az emberekkel. Ez akkor teljesedik be, amikor az Atya a Fiút elküldi a világba, aki az igazi szőlőtő, s aki életének feláldozásával termi meg a szeretet gyümölcsét. Jézus Krisztus áldozatával a szőlő termése, a bor az Eucharisztiában az ő vérévé válva örökre megpecsételi ezt az új szövetséget. A hívő ember részéről a szentáldozás, Krisztus testének és vérének vétele jelenti azt a bensőséges és élő kapcsolatot Isten és az ember között, amelyre a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló példabeszéd utal.

Jézus felszólítást intéz hozzánk, hogy maradjunk őbenne, kapcsolódjunk hozzá, ragaszkodjunk hozzá, miként a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőhöz. Ez a hosszú távú kapcsolat és ragaszkodás talán egyeseknek furcsának tűnik, hiszen világukban a mobilitás, a mozgékonyság előtérbe került. Nem jelent már gondot, hogy a fiatalok lakóhelyüktől távoli városokba járnak tanulni, és ha a családfenntartó más városban kap munkát, akkor az egész család vele költözik. Ismerek olyan családokat, akiknél ez néhány évente előfordul, és megszokták már a rendszeres költözködést. Az állandóan változó, felgyorsuló világban nem mindenki tartja fontosnak, hogy legyenek gyökerei, tartozzon valakihez vagy valamilyen közösséghez. De egy idő után ők is megérzik mindennek a hiányát, megérzik, hogy érdemes valahová, valakihez tartozni. A keresztény ember számára az emberi kapcsolatok mellett az is fontos, hogy lelki kapcsolatban legyen Istennel.

A keresztény művészetekben nagyon szépen jelenítik meg a Jézusról, mint szőlőtőről szóló evangéliumi példázatot. Az ábrázolásokon középen van Krisztus, az igazi szőlőtő, akiből leágazik tizenkét szőlővessző, amelyek az apostolokat jelentik. Az apostolok szőlővesszőjéből nőnek ki a többi tanítvány szőlővesszői, amelyek termést hoznak. Magunkat is könnyen elhelyezhetjük az ilyenfajta képeken, amelyek a Krisztushoz való tartozáson túl arra is rávilágítanak, hogy mindannyian az Egyház nagy közösségéhez tartozunk és egymással is élő kapcsolatban vagyunk. Nem csupán Krisztussal köt bennünket össze a szeretet, mint a kapcsolat biztos alapja, hanem egymással való kapcsolatunknak is ez a szeretet az éltető eleme.

Az kapcsolódik élő szőlővesszőként Jézushoz, aki azonosulva az Egyház célkitűzésével aktívan részt vesz annak apostoli munkájában. Az egyszerű világi hívőt is mindenkor át kell hatnia annak a missziós lelkesedésnek, amely az evangélium hirdetésének szolgálatába állítja őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A hozzád fűződő engedelmes, fiúi kapcsolat és az Egyház többi tagjával való testvéri szeretettől vezérelt közösség ápolása egyaránt fontos számunkra. Az igazi bölcsesség megmutatja számunkra az utat az Atyához és az örök életre, s ez az út annak felismerésével kezdődik, hogy egyszerű, szegény emberek vagyunk. Egyszerű emberek, akik Isten nélkül semmit sem érünk. Szentlelked indítson minket arra, hogy az életszentségre törekedjünk, bátran megvalljuk hitünket, közösségben éljünk egymással és hirdessük az evangéliumot! Legyünk élő szőlővesszők! Legyünk az Egyház élő tagjai! Segíts minket, hogy megmaradjunk a te szeretetedben, és Isten megdicsőítése által bőséges termést hozzunk!

2021. május 1. – Szombat, Szent József, a munkás (Mt 13,54-58)

szo, 2021/05/01 - 00:00
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. Mt 13,54-58

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Szent Józsefet, Szűz Mária jegyesét, Jézus nevelőapját, a Szent család őrzőjét, a munkások védőszentjét ünnepli. Szent József ünnepének evangéliuma Jézus Názáretben tett látogatásáról számol be, amely részben József is említésre kerül. A názáretiek azt gondolják, hogy Jézus Józsefnek, az „ácsnak fia.”

A názáreti látogatás, az őt gyerekkora óta ismerőkkel való találkozás meglehetősen fájdalmas volt Jézus számára. Az ember jó érzéssel tér vissza hazájába, szülőföldjére, lakóhelyére, családja, ismerősei körébe. A távollét idején érzett honvágy után megkönnyebbülést jelent az otthonhoz való közeledés, a helybeliekkel való újbóli találkozás. Mosolyogva köszöntik egymást azok, akik egy ideje nem látták egymást és barátságosan beszélgetnek egymással. Jézus is ilyesmire számíthatott, amikor a szombati istentisztelet alkalmával tanítani kezdett a zsinagógában. Kezdetben elismerik bölcsességét és csodatevő erejét, de aztán hamar ellenségessé válik a hangulat. Ahol hiányzik a nyitottság, ott az emberi kapcsolatok megváltoznak. Ahol hiányzik a hit, ott az Istennel való kapcsolat meggyengül, akár meg is szűnik egy időre.

Keserűen hangzik Jézus szava: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Ha nincs elfogadás, ha nincs hit, akkor csak az előítéletek uralkodnak. Az Úr ott tesz csodát, ahol hittel elfogadják őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.

2021. április 30. – Péntek (Jn 14,1-6)

p, 2021/04/30 - 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: „Elmegyek, és helyet készítek nektek?” Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen ismeritek az utat oda, ahová én megyek!” Ekkor Tamás így szólt: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?” Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Jn 14,1-6

Elmélkedés

Szent János evangéliumának több részlete is szép példája annak, hogy az I. század vége felé, amikor az evangélista megírta könyvét, hogyan is történhetett az igehirdetés, a hit továbbadása a keresztény közösségben. A 14. fejezetben három apostol kérdése és az azokra adott válasz hangzik el, de ezek olyan kérdések, amelyek nem csak az apostolokat, hanem valamivel később a korai Egyház tagjait is talán a leginkább foglalkoztathatták. Az első kérdést Tamás apostol teszi fel: „Uram, mi nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat” (Jn 14,5)? Aztán pedig Fülöp apostol kéri: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk” (Jn 14,8)! Harmadikként pedig Júdás Tádé apostol, tehát nem az áruló, kérdezi: „Uram, miért van az, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak” (Jn 14,22)? Jézus válaszaiban a korabeli keresztények választ találtak kétségeikre és nehézségeikre.

Mai elmélkedésünkben csak a Tamásnak adott feleletre térjünk ki egészen röviden: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” – mondja Jézus. Három fontos szó. Út nélkül nem tudnánk menni, haladni, előre jutni. Igazság nélkül nem lehet jó és helyes döntést hozni. Élet nélkül, az örök élet nélkül a halálba, a teljes megsemmisülésbe zuhannánk. Jézus mutatja meg számunkra és tulajdonképpen ő maga az Atyához vezető út. Ő tanítja nekünk az üdvösségre vezető igazságot és általa jutunk el az örök életre.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2021. április 29. – Csütörtök (Jn 13,16-20)

cs, 2021/04/29 - 00:00
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” Jn 13,16-20

Elmélkedés

A mai evangéliumi jelenet az utolsó vacsora termébe vezet minket. Ez ugyan egy kis időbeli ugrás az elmúlt napokon olvasott részekhez képest, de ennek a részletnek az alapgondolata megegyezik az elmúlt napok témájával, illetve tovább viszi azt. Jézus ugyanis ezt mondja: „Aki engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” E szavak jelentése a következő: Aki Jézust befogadja az életébe, az magát Istent fogadja el élete Urának. Aki Jézusban hisz, az hisz az Atyában is, aki Jézust a világba küldte. Továbbá ezt mondja Jézus: „Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be.” Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus küldötteinek elfogadása az Úr elfogadását jelenti, a küldöttek elutasítása pedig az Úr elutasítását.

Szándékosan cseréltem fel a sorrendet Jézus kijelentésében, hogy világossá váljon az időrendi sorrend. Először az Atya a küldő és Jézus a küldött, majd pedig Jézus a küldő és az apostolok, valamint az ő utódaik a küldöttek. Mindaz tehát, amit Jézus az Atya küldötteként tesz, nem ér véget az ő e világból való távozásával, azaz mennybemenetelével, hanem ezt követően is folytatódik. Az Egyház küldetést kapott Krisztustól, amelyet minden korban teljesíteni kell: hirdetnie kell az örömhírt és meg kell mutatni az embereknek az üdvösség útját.

Van-e bátorságom és erőm, hogy az Úr küldötteként az örömhírt hirdessem?

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

2021. április 28. – Szerda (Jn 12,44-50)

sze, 2021/04/28 - 00:00
Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz, ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem, hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta nekem. Jn 12,44-50

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben Jézus továbbra is az Atyával való kapcsolatáról beszél, de most már mintha nem is az őt hitetlenül kérdezőknek válaszolna, hanem a benne hívők számára fogalmaz meg egy buzdítást, aminek a lényege, hogy higgyenek benne.

Jézus ezt mondja: „Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem”, és itt egyértelműen a mennyei Atyáról van szó. Szent János evangéliumának egyik kulcsmondata ez, amely feltárja a Jézusban való hit lényegét. Jézus egységben van az Atyával, tehát nem a saját nevében tanít, hanem az Atya szól általa az emberekhez, és nem a saját nevében cselekszik, hanem általa az Atya mutatja meg jóságát, szeretetét és irgalmát az embereknek. Aki Jézust látja, az a mennyei Atyát látja. Aki Jézust hallgatja, az az Atyát hallgatja. Aki tehát meg akarja ismerni Istent, annak Jézust kell megismernie, mert ő valóságos Isten és egységben van az Atyával.

Jézus nem mutat bizonyítékokat a benne nem hívőknek és nem sorol érveket azoknak, akik származásának igazolását követelik tőle. Nem egy újabb jel vagy kijelentés igazolja ugyanis azt, hogy ő valóban Isten Fia, hanem maga az Atya. Jézus mindent az Atya akaratából tesz, s itt ne csak az ő látványos csodáira gondoljunk, hanem minden egyes cselekedetére, akár a legkisebbre is. Jézus nem tesz semmit az Atya tudta nélkül, ezért ő az Atya leghűségesebb képmása számunkra.

© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2021. április 27. – Kedd (Jn 10,22-30)

k, 2021/04/27 - 00:00
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.” Jn 10,22-30

Elmélkedés

Jézus korában fokozott Messiás-várás jellemezte a zsidó népet, amely főként annak volt köszönhető, hogy ebben az időben római megszállás alatt élt a zsidóság. A nemzeti függetlenség hiánya megerősítette azt az elképzelést, miszerint az eljövendő Messiás megszabadítja a népet az idegen uralomtól.

A mai evangéliumban ez a kérés hangzik el Jézus felé: „Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” A kérés arra irányul, hogy Jézus mondja meg világosan vagy egyértelmű jellel igazolja, ha valóban ő a Messiás, azaz bizonyítékot vártak tőle.

Válaszában Jézus korábbi cselekedeteire hivatkozik, amelyek igazolják isteni hatalmát, de természetesen csak azok számára, akik hittel fogadják, értelmezik, szemlélik az ő tetteit. Az ember részéről nyitottságra van szükség az isteni igazságok meglátásához és elfogadásához. A farizeusokból, az írástudókból, a vallási vezetőkből hiányzik ez a nyitottság, ők a saját messiás-elképzeléseikhez ragaszkodnak.

A részlet végén Jézus kijelentése feltárja a mennyei Atyával való kapcsolatának titkát: „Én és az Atya egy vagyunk.” Egységük az engedelmesség gyümölcse, mert Jézus mindig az Atya akaratát teszi, életében és halálában egyaránt. Az Úr engedelmessége nem egy függőségi viszony, azaz nem olyan, mint egy beosztott és a főnöke vagy egy katona és parancsnoka közti kapcsolat. Jézus nem kényszerből vagy függőségből engedelmeskedik az Atyának, hanem szeretetből.

Szeretetből teljesítem-e Isten akaratát?

© Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

2021. április 26. – Hétfő (Jn 10,1-10)

h, 2021/04/26 - 00:00
Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Jn 10,1-10

Elmélkedés

A jó pásztorról szóló példabeszéd, amelyet a mai napon olvasunk, a kapu képével kezdődik: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora.” A kapu tehát felfedi, hogy ki közeledik a nyájhoz jó szándékkal, mert a pásztor minden esetben a kaput használja, a rabló viszont nem.

De más jelentése is van a kapunak Jézus történetében. A kapu megvédi a bent lévőket a kintiektől, a bárányokat a farkasoktól, Isten népének nagy nyáját a hitetlen ragadozóktól. Ezért a kaput időnként be kell zárni és gondoskodni kell őrzéséről és arról, hogy illetéktelenek ne tudjanak bejutni és kárt okozni a nyájban. Máskor pedig a kaput ki kell nyitni, hogy a bárányok bejuthassanak a biztonságot nyújtó helyre. Természetesen nem a rablók és tolvajok mondják meg, hogy a kapu mikor legyen zárva és mikor nyitva, de őket ez igazán nem is érdekli, hiszen úgyis más bejutási helyet fognak keresni. A kapu nyitását és zárását a pásztor határozza meg, aki felelős a nyájért, s akit a kint lévő rossz szándékúak aligha befolyásolhatnak.

Jézus példabeszéde tehát nem csak az ő és Egyháza kapcsolatáról ad tanítást, hanem az általa megbízott pásztorok és az Egyház tagjai kapcsolatát is leírják. Minden idők és a jelen kor pásztorai számára is Jézus, a Jó Pásztor a példakép, az ő megbízásából végzik szolgálatukat. Helyes, ha erről a pásztorok nem feledkeznek meg és helyes, ha a bárányok is meg vannak erről győződve.

© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva