Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 6 perc

2021. július 26. – Hétfő (Mt 13,31-35)

3 óra 48 perc
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonló a mustármaghoz, amelyet a földműves elültet földjébe. Ez a mag kisebb ugyan mindenféle magnál, de amikor felnő, nagyobb, mint a kerti vetemények. Valóságos fa lesz belőle, úgyhogy az ég madarai eljönnek, és ágai között laknak. Jézus azután egy másik példabeszédet is mondott nekik: A mennyek országa hasonló a kovászhoz. A gazdaasszony elvegyíti három véka lisztbe, és a kovász átjárja az egész tésztát. Mindezt példabeszédekben mondta Jézus a népnek. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Beteljesedett, amit így jövendölt meg a próféta: „Megnyitom ajkamat, és példabeszédekben hirdetem azt, ami titok volt a világ kezdete óta.” Mt 13,31-35

Elmélkedés

Az Isten országáról szóló példabeszédek sorozatában a mustármagról és a kovászról szólót olvassuk a mai evangéliumban. A mustármag egészen kicsiny méretű, jelentéktelennek tűnik, nem is gondolná az ember, mekkorára meg tud nőni. Akinek nincs tapasztalata a kovásszal, az élesztővel, az nem is gondolná, hogy egy kevés belőle milyen hatást gyakorol a tésztára, amelybe belekeverik.

Mindkét hasonlatban Jézus a kezdeti állapotra és a végső eredményre irányítja figyelmünket, s azt a hatást reméli, hogy rácsodálkozunk a kettő különbségére. Ezért mondja, hogy az elültetendő mustármag „kisebb mindenféle magnál”, de végül minden más veteménynél nagyobb lesz. A kevés adag élesztő pedig képes három véka lisztet is megkeleszteni.

E hasonlatok esetében többről van szó, mint beszédről és szavakról. Amikor ugyanis Jézus szóbeli tanítást ad az Isten országáról, ez az ország mindjárt meg is valósul, amennyiben a hallgatóságban megindul az a változás, hogy növekvő maggá, illetve élesztő kovásszá váljon. A szavak hallgatásával és befogadásával elkezdődik bennünk is az Isten országa, azaz növekedésnek indul a kicsiny mustármag és kelésnek indul a tészta. Itt elsősorban nem is mennyiségi növekedésről van szó, hanem lelki fejlődésről. Engedem-e, hogy Isten akarata lelki növekedést és a hit erősödését indítsa el bennem?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!

2021. július 25. – Évközi 17. vasárnap (Jn 6,1-15)

v, 2021/07/25 - 00:00
Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. Jn 6,1-15

Elmélkedés

Isten utáni vágy

Napjainkban, amikor az üzletek polcain százféle pékáru közül válogathatunk, kevésbé érezzük, hogy a kenyér Isten ajándéka. Amikor a régebbi időkben az emberek saját maguk vetették el a búzát a földbe és hétről-hétre megtapasztalták, hogy a termés mennyire ki van szolgáltatva az időjárás körülményeinek, jobban megbecsülték a kenyeret, s jobban tudták, hogy a termés Isten jóságától is függ. A kenyér persze napjainkban is ugyanúgy készül az aratástól a sütésig, mint évszázadokkal ezelőtt, csak nem látjuk közvetlenül azt a sok-sok emberi munkát, illetve azt az isteni áldást, amelynek köszönhetően asztalunkra kerül.

A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával Jézus kenyeret adott az embereknek, az utolsó vacsorán pedig önmagát adta lelki kenyérként az Oltáriszentségben. Ajándék ez elsősorban a mennyei Atyának, hiszen az iránta való engedelmesség vezeti mindig Jézust. De ajándék ez az apostoloknak is, akik az utolsó vacsorán kapott parancs szerint Jézus távozása után a kenyértörésben találják meg közösségük alapját. Ugyanakkor ezt az ajándékot, saját testét az Oltáriszentségben Jézus mindannyiunknak is nyújtja, mégpedig úgy, mint az örök élet táplálékát. Olyan titok ez, amelyet nem kívülről kell szemlélnünk, hanem élni kell a lelki táplálkozás e nagy lehetőségével. A földi kenyér is és a lelki kenyér is Isten ajándéka számunkra, amely biztosítja földi és örök életünket. Lelki éhségünket, Isten utáni vágyunkat azzal csillapíthatjuk, ha a szentáldozásban magunkhoz vesszük az Úr szent testét.

A csodálatos kenyérszaporítás eseménye azt tükrözi, hogy miként találkozik az emberi természetes vágyakozás azzal, amit Isten természetfeletti módon ad az embernek. Isten éppen a természetes vágyainkat használja fel arra, hogy természetfelettiek utáni vágyat ébresszen bennünk. A történet azzal indul, hogy az emberek éhesek és nyilvánvalóan enni szeretnének. Ez egy természetes vágyakozás, az életösztön része, testünknek szüksége van a táplálékra. Az ember egy ilyen helyzetben természetes módon gondolkodik, amikor megoldást keres. Ezt jelzi Fülöp apostol javaslata, aki arra gondol, hogy kenyeret kellene venni a sok ember számára, hogy enni tudjanak.

Jézust viszont nem kötik az evilági keretek, képes túllépni a természetes világ határain, képes csodát, azaz természetfeletti dolgot tenni. A kenyérszaporítás ennek bizonyítéka. Olyan módon ad kenyeret az embereknek, ahogyan ők el sem tudták volna képzelni. Ez Isten megoldása az emberi problémára.

A csodálatos kenyérszaporítás helyszíne a Tibériás-tó. Feltámadása után ugyanezen a helyen történik a csodálatos halfogás (vö. Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor az apostolok kiérnek a partra bárkájukkal, Jézus hallal és kenyérrel fogadja őket. A két csoda sokban hasonlít egymáshoz. Mindkettőben szerepel az isteni cselekedet, amely pótolja a hiányt, megadja az embereknek azt, amire szükségük van. Észrevehetjük az emberi közreműködést is mindkettőnél, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja meg Jézus, illetve az apostoloknak ki kell vetniük a hálót a vízbe. Az embernek tehát valamit tennie kell a csoda érdekében.

Mit kér tőlünk ma Jézus? Vessük ki mi is a hálót, az igehirdetés hálóját, hogy a feltámadás örömhíre eljusson mindenkihez! Vegyük kezünkbe a tőle kapott kenyeret és osszuk ki az embereknek, hogy az örök élet kenyerével táplálkozhassanak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Nagylelkűségedet csodáljuk az Oltáriszentségben, amelyben titokzatos módon jelen vagy és magadat adod nekünk. Szeretettel hívsz minket, hogy testeddel táplálkozzunk és veled éljünk. Köszönöm és hálás szívvel fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben téged vegyelek magamhoz és bennem élj! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

2021. július 24. – Szombat (Mt 13,24-30)

szo, 2021/07/24 - 00:00
Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza közé, aztán elment. Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle: „Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?” Mire a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt.” A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?” Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” Mt 13,24-30

Elmélkedés

A családi, társadalmi, egyházi közösségekben különböző emberek vannak. Egyesek jó tulajdonságaikkal, segítőkészségükkel építik a közösséget, mások rossz tulajdonságaikkal, bűneikkel inkább rombolják azt. Különböző származású emberek tagjai a közösségeknek, mindenkinek megvan a saját élettörténete, világlátása, tapasztalata, véleménye és jövőre vonatkozó vágya. Természetes igény, hogy az építő személyiségek kezdeményezéseit mindenki felkarolja, illetve az önmaguk rossz tulajdonságaival küzdőket segítsék a többiek azok kijavításában. Konfliktusok és kibékülések egyaránt jellemzőek minden közösség életére.

A búzáról és konkolyról szóló jézusi példabeszéd tanulságos lehet a közösségek számára. A jó és a rossz egyaránt jelen van a világban, környezetünkben, közösségeinkben. Hiába próbálnánk, nem tudjuk magunkat függetleníteni, elkülöníteni a rossztól. A szolgák is ezt akarják, erre keresnek megoldási lehetőséget. Az ő okosságuk abból látszik, hogy felismerik a jót és a rosszat, és a kettőt meg tudják egymástól különböztetni. A szolgák ugyan rögtön nekifognának a gyomlálásnak, de a gazda, Isten későbbre halasztja ezt. A jó és a rossz szétválasztása az aratás Urának, Istennek a feladata, ő pedig türelmet tanúsít.

Tanuljunk Isten türelméből!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

2021. július 23. – Péntek (Mt 13,18-23)

p, 2021/07/23 - 00:00
Miután Jézus megmagyarázta tanítványainak, hogy miért mond példabeszédeket, így folytatta: „Értsétek meg hát a magvetőről szóló példabeszédet! Akik hallgatják a mennyek országáról szóló tanítást, és nem értik meg, azokhoz eljön a gonosz, és elragadja mindazt, amit a szívükbe vetettek. Ez az a mag, amelyik az útszélre esett. A kövek közé hullott mag pedig az, aki meghallgatja ugyan a tanítást, és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar eltántorodik. A tövisek közé esett mag az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka vagyon elfojtja azt benne, és gyümölcs nélkül marad. Végül a jó földbe hullott mag az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, és jó termést is hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.” Mt 13,18-23

Elmélkedés

Jézus a néphez intézett tanításaiban szívesen használt példázatokat. Ezeket a hasonlatokat azok is könnyen megértették, akik nem voltak tanultak, hiszen a mindennapi életben sokszor találkozhattak olyan esetekkel, amelyek a példázatok tartalmát alkották. Gondoljunk csak a pásztorról, a szőlőmunkásokról szóló példabeszédekre vagy a magvetőről szólóra. A mai evangéliumban ez utóbbival kapcsolatban kérdezik meg tanítványai Mesterüktől, hogy miért tanítja a népet példabeszédekben. Jézus válasza is egy kicsit példabeszéd-szerű, hiszen nem biztos, hogy mindenki megértette.

A feleletből kiderül, hogy ami az egyik ember számára könnyen érthető és megjegyezhető, mások számára, akik magukat bölcsnek és okosnak gondolják, nehezen felfogható. A példabeszédek ugyanis nem passzív hallgatást kívánnak, hanem gondolkodásra késztetik a hallgatóságot, amelyre azonban nem mindenki kész. Egyesek azt hiszik, hogy számukra senki sem tud újat mondani, ezért bezárják szívüket a tanítás előtt. Elzárkóztak az igazság elől, vagyis behunyták szemüket vagy befogták fülüket. A megértés tehát nem a tartalomtól függ, hanem a hallgató készségén múlik, azon, hogy megérzi-e, hogy a hasonlat tulajdonképpen róla szól, s megvan-e benne a készség, hogy a hallottak tanulsága szerint változtasson életén. Hogyan hallgatom és megvalósítom-e Jézus tanítását?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A te nevedben gyűlünk össze vasárnaponként a templomban, hogy szavadat hallgassuk és részesedjünk áldozatodban. Mindkettő kincs és forrás számunkra. Együtt keressük az Isten országát és közösen építjük azt. Örömhíred alakítson minket élő közösséggé, amely hirdeti tanításodat. Örömhíred minden emberhez szól, ezért nem csupán annak befogadására törekszünk, hanem annak továbbadására is. Adj nekünk buzgóságot, hogy országod lelkes munkásai legyünk! Az üdvösséget Isten kegyelméből és irgalmából nyerjük el, de tudjuk, hogy nekünk is tennünk kell érte. Nevelj minket az engedelmességre és a szeretet gyakorlására!

2021. július 22. – Csütörtök, Szent Mária Magdolna (Jn 20,1-2.11-18)

cs, 2021/07/22 - 00:00
A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés

A mai evangélium Jézus sírjához vezet minket, ahová Mária Magdolna is ment húsvét reggelén. Mária Magdolna elmegy a sírhoz, hogy keresse azt, akit a halál elvett.

Vannak pillanatok az életben, amikor minden összeomlik. Úgy tűnik, minden véget ért, minden értelmét veszítette. Halál, természeti katasztrófák, végzetes balesetek, fájdalmas csalódás, árulás. Események, amelyeknél nem mi irányítjuk a dolgokat. Sok dolog van, ami miatt elveszítjük a talajt a lábunk alatt, és mély válságot élünk meg, de valami más is történhet. Váratlanul jöhet egy fordulat, például találkozunk egy baráttal, aki segít minket továbblépni, legyőzni szívünk fájdalmát, életünk új célját felismerni.

Ilyesmi történik Mária Magdolnával is. Találkozik a feltámadt Jézussal, akit először nem ismer fel, s aki a nevén szólítja őt. Nevének meghallása felnyitja szemét, felismeri Jézust és úgy fejezi ki hitét, hogy Mesternek szólítja a feltámadt Urat.

A jelenet azt mutatja, hogy feltámadását követően Jézus nem hatalmát, dicsőségét, rendkívüli képességeit akarja megmutatni, hogy ezzel igazolja a halálból való új életre támadását, hanem továbbra is egészen közel van az emberekhez. Beszélget Mária Magdolnával, majd az apostolokkal, Tamás apostol pedig meg is érintheti sebhelyeit. A feltámadt Krisztus azonos azzal a Krisztussal, aki a földön élt, tanított, bejárta az országot és csodákat tett. A feltámadt Krisztus a hit által felismerhető.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Senki nem tudhatja előre jöveteled időpontját, de biztosak vagyunk abban, hogy egyszer bekövetkezik. Taníts minket készenlétre, fokozott figyelemre, türelmes várakozásra! Annak érdekében, hogy ne érjen minket váratlanul a te érkezésed, lelkünket szeretnénk felkészíteni, hogy mindig készen legyen a veled való találkozásra! Élj bennünk, hogy jelenléted fénye világosság legyen a világ számára! A hit, a remény és a szeretet a mi lelkünk égő mécsei, amelynek lángját őriznünk kell. Segíts minket ébernek maradnunk, hogy soha ne aludjon ki bennünk jelenléted lángja!

2021. július 21. – Szerda (Mt 13,1-9)

sze, 2021/07/21 - 00:00
Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti-tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” Mt 13,1-9

Elmélkedés

A mai naptól kezdve ismét egy tanító részt olvasunk Máté evangéliumából, amelynek témája az Isten országa. Jézus példabeszédek formájában közli tanítását az Isten országáról, amelyek közül az első a magvető tevékenységéhez hasonlítja az országot.

A vetés során egyes magok az útszélre, kövek vagy tövisek közé hullottak. Kár volna arra gondolnunk, hogy a magvető rosszul, nemtörődöm módon végezte munkáját, hiszen bizonyára elenyésző lehetett a magok mennyisége, ha ennek nem tulajdonított jelentőséget a vetést végző személy, s valószínűleg a magok nagy többsége a jó földbe hullott.

Jézus nem mezőgazdasági tanácsokat szeretne adni, hanem el szeretné gondolkodtatni a hallgatóságot arról, hogy az ő szívükben milyen talajra hull Isten tanítása, hogyan fogadják azt. Engedem-e, hogy Isten csendes, titokzatos működésének és kegyelmének köszönhetően az én életem is százszoros termést hozzon? Lelkem nem terméketlen talaj! Képes vagyok befogadni és gyümölcsözővé tenni, megsokszorozni Isten üzenetét.

A magvetés, az igehirdetés, a krisztusi tanítás továbbadásának feladatát az Egyház végzi, mert maga az Úr bízta meg ezzel. Akik nyitott szívvel hallgatják és hittel elfogadják a krisztusi igazságot, valamint döntést hoznak, hogy a megismert tanítás szerint fognak élni, azok beszállnak a bárkába, csatlakoznak az Egyházhoz, a krisztusi közösséghez.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te tanításod jó magként, tiszta búzaként hull a szívünkbe. Nem haszontalan gyomnövény, amit ki kellene irtani. Miközben te az üdvösség tanításának jó magját veted el szívünkbe, a sátán a hazugság, a megtévesztés magjait igyekszik belénk ültetni. Adj nekünk bölcsességet, hogy meg tudjuk különböztetni a jót és a rosszat! Adj nekünk okosságot, hogy ne essünk a gonosz lélek csapdájába, aki a rosszat jónak tünteti fel, és nem engedi, hogy a dolgok mélyén észrevegyük a rossz szándékot, a helytelen célt. Az örömhír, az üdvözítő üzenet a feltámadás örömében születik meg. Tanításodat akkor értjük meg és valósítjuk meg, ha meghalunk a bűnnek és új életre támadunk Istenben.

2021. július 20. – Kedd (Mt 12,46-50)

k, 2021/07/20 - 00:00
Egy alkalommal Jézus éppen a népsokaságot tanította. Eközben anyja és rokonai odaérkeztek, és kint várakoztak rá, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt is Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint várnak, és beszélni akarnak veled.” Jézus erre így válaszolt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” Majd kitárta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Mt 12,46-50

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet helyszíne Kafarnaum városa, ami körülbelül 40 kilométerre fekszik Názárettől, ahonnan Jézus édesanyja és a rokonok jönnek. Ha ekkora távolságot gyalog megtesznek, annak nyomós oka van. Máté evangélista a rokonok szándékáról csak annyit jegyez meg, hogy beszélni akarnak Jézussal. Bizonyára kellemetlen volt számukra, hogy egyik családtagjuk szembekerült a vallási vezetőkkel, ezért úgy döntenek, hogy felkeresik és megpróbálják rávenni, hogy térjen haza velük. Talán meg akarták győzni arról, hogy ne folytassa tovább tanításait és ne tegyen több csodát a nagy nyilvánosság előtt, mert ez újabb összetűzésekhez vezethet.

„Ki az én anyám, és kik az én rokonaim?” (Mt 12,48) – teszi fel a kérdést Jézus. Természetesen nem arról van itt szó, hogy megtagadja édesanyjához és családjához fűződő szeretetkapcsolatot, hanem az a célja, hogy felértékelje a vele való tanítványi kapcsolatot. Érthetőbb a kijelentés, ha rögtön utána tesszük a folytatást is: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”

A tanítványi élet lényege Jézus követése, aki a mennyei Atyához vezet minket. A vérszerinti rokonságnál is fontosabb, hogy az Úr követői legyünk, s engedjük, hogy az Atyához vigyen bennünket. Tanítványnak lenni azt is jelenti, hogy egy közösséghez, az Egyházhoz tartozunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te időt ajándékozol nekünk, és föltárod előttünk életünk értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts, hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet birtoklunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk tebenned váljék gazdaggá.

2021. július 19. – Hétfő (Mt 12,38-42)

h, 2021/07/19 - 00:00
Néhány írástudó és farizeus így szólt egyszer Jézushoz: „Mester, jelet szeretnénk tőled látni.” Jézus így válaszolt: „Ez a gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik ezt a nemzedéket, mert ők megtértek Jónás prédikálására. Ámde itt nagyobb van, mint Jónás. Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli ezt a nemzedéket, hiszen ő a föld végső határáról is eljött, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.” Mt 12,38-42

Elmélkedés

Máté evangélista Jézus több csodáját ismerteti művében: meggyógyította a leprás embert (vö. Mt 8,1-4), a százados szolgáját (vö. Mt 8,5-13), Péter apostol anyósát (vö. Mt 8,14-15) és más betegeket (vö. Mt 8,16). Ezután következett a tengeri vihar lecsendesítése (vö. Mt 8,23-27) és egy különleges ördögűzés Gadara környékén (vö. Mt 8,28-34). Az emberek, akik mindezeket a csodákat, jeleket látják, Jézusban felismerik Isten szolgáját. De az írástudók és a farizeusok nem értik meg ezeknek a csodáknak a jelentőségét. Ők valami mást akarnak, jelet kérnek Jézustól, miként ez a mai evangélium kezdetén elhangzik.

Olyan megerősítő, bizonyító jelet, amellyel egyértelműen tudja igazolni, hogy kinek a megbízásából tanít és cselekszik. Jézus ugyanis azt állítja magáról, hogy ő az Isten küldötte, az Atya nevében tanít, és az Atya által tud csodákat tenni, például gyógyítani. Ha ez valóban így van, akkor bizonyítania, igazolnia kell ezt.

Jézus nem teljesíti kérésüket, hanem Jónás próféta esetét idézi az ószövetségi időkből. Jónás egyrészt Jézus előképének tekinthető. Ahogyan három napon át a hal belsejében volt, s onnan élve került elő, ugyanúgy a halott Jézust három napig zárta magába a föld, mígnem feltámadt. Jónás példája ugyanakkor egy másik párhuzamot is rejt magában. Istentől azt a feladatot kapta, hogy megtérést és bűnbánatot hirdessen Ninive lakosai számára, akik hallgatva a figyelmeztetésre kiérdemelték Isten irgalmát. Jézus szintén azért jött el a mennyei Atyától, hogy megtérést hirdessen. Aki hallgat szavára és kész bűnbánatot tartani, számíthat Isten megbocsátására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Gyorsan változó világunkban biztos pontot keresünk, amire életünket alapozhatjuk. Az újszerűnek tűnő elméletek folyamában maradandó igazságokat keresünk, amelyekhez igazodhatunk. Keressük helyünket, feladatunkat a világban, mert folytatni szeretnénk a teremtés művét és felebarátaink szolgálatára szeretnénk lenni. Ég és föld elmúlnak, mert ez a világ mulandó, de a te szavad, tanításod örök igazság marad, amely utat mutat számunkra az üdvösség felé. Segíts minket az üdvösség útján!

2021. július 18. – Évközi 16. vasárnap (Mk 6,30-34)

v, 2021/07/18 - 00:00
Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34

Elmélkedés

Fáradhatatlanul

A mai evangéliumi szakasz szerint az apostolok visszatérnek Jézushoz tanító útjukról és beszámolnak neki és egymásnak arról, hogyan fogadták őket. Jézustól indultak el és hozzá térnek vissza. Nem tudjuk pontosan, hány napig vagy hétig voltak távol, mindenesetre Jézus észreveszi kimerültségüket, fáradtságukat. Ez utóbbi természetesen arról tanúskodik, hogy küldetésüket nagy lelkesedéssel, odaadással végezték, nem lustán vagy kelletlenül. Nem csoda, ha elfáradtak, szükségük van a pihenésre, ezt szeretné számukra biztosítani Jézus.

Fontos megismételnünk, amiről már az elmúlt vasárnap, a tanítványok útnak indítása kapcsán is szót ejtettünk: nem a maguk nevében indultak el, nem saját tanításukat hirdették, hanem Krisztus követeként indultak, hogy az ő nevében gyógyítsák meg a betegeket, űzzék ki a gonosz lelkeket, és hirdessék az örömhírt. Milyen csodálatos érzés lehetett számukra Jézust képviselni! Milyen szép élmény lehetett számukra, hogy Jézust fogadták személyükben az emberek! Milyen jó érzés lehetett számukra abban a tudatban visszatérni, hogy hűségesen teljesítették küldetésüket, amire megbízást kaptak! Mekkora öröm tölthette el őket, amikor azt látták, hogy az általuk hirdetett tanítást ugyanúgy fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák is ugyanúgy hatékonynak bizonyultak, mint amikor Jézus gyógyított.

A visszaérkező tanítványok fáradtak, mert az elmúlt napok vagy hetek nem tétlen lustálkodással teltek, hanem fáradhatatlanul azt tették, amire megbízást kaptak. Jézus azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, és ez a pihenés az ő közelében történik. Elvonulnak egy kis időre a világtól, hogy Mesterüknél újra feltöltődjenek lelkileg. Hozzájuk hasonlóan napjaink igehirdetőinek szintén szükségük van arra, hogy munkájuk teljesítése közben időnként visszatérjenek Jézus közelébe. Jézus küldetést ad nekem, engem is a világba küld, hogy tanítását hirdessem, követségében járjak.

Jézus azonban nem csupán a testi igényeket figyeli, hanem rögtön észreveszi azt is, ha lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének második jele, hogy észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit. Nem menekül el az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket, azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van. Fáradhatatlan – ez a leginkább jellemző Jézus magatartására, szolgálatára. Miközben körülötte mindenki fáradt, ő fáradhatatlanul végzi feladatát. Mert a nép Jézust keresi. Nem a tanítványok pihenését akarják megzavarni, hanem Jézust szeretnék hallgatni. Láthatjuk, hogy napokon, heteken keresztül kitartanak mellette. Akár nagyobb távolságokat is képesek megtenni, hogy láthassák, hallhassák őt. Szinte észre sem veszik, hogy nincs ennivalójuk, mert fontosabb számukra az Úr tanításának lelki tápláléka. Minderről a csodálatos kenyérszaporítás esete jól tanúskodik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az emberek is fáradtak, kimerültek, hiszen napokon keresztül követik Jézust, kitartanak mellette. Jézus pedig nem pihen. Fáradhatatlanul tanít, mert tudja, hogy az embereket szava felüdíti.

Jézus figyelmes szeretete a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre egy kis pihenésre és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmise jó alkalom arra, hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig lelkünket is táplálja tanításának igazságával, az evangéliummal, valamint szent testével, az Oltáriszentséggel. Jézustól indulok, hogy teljesítsem heti feladataimat és hozzá térek vissza. Mindennapi fárasztó teendőim mellett van-e időm Jézust hallgatni?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!

2021. július 17. – Szombat (Mt 12,14-21)

szo, 2021/07/17 - 00:00
A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét. Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás próféta jövendölése: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, és ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik, és nem kiabál; szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki, míg csak győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a nemzetek.” Mt 12,14-21

Elmélkedés

A mai evangélium bemutatja a Jézus tevékenységére adott emberi válaszokat, reakciókat. Elsőként a farizeusokról hallunk, akiket igencsak felbosszantott a béna kezű ember meggyógyítása, mivel Jézus szombati napon tette ezt a csodát. Az evangélista finoman fogalmaz: „arról tanakodtak, hogyan okozhatnák Jézus vesztét”, ami azt jelenti, hogy elhatározták, hogy Jézusnak meg kell halnia, mert megítélésük szerint nem tartja meg a mózesi törvényeket. Miközben a farizeusok szándékosan keresik az alkalmakat, hogy miként tudnának Jézus szavaiba és tetteibe belekötni, Jézus igyekszik elkerülni a vitalehetőségeket, ezért tiltja meg a gyógyult személyeknek, hogy beszéljenek arról, hogy mi történt velük, ki szüntette meg betegségüket.

A nép reakciója különbözik a farizeusokétól, keresik Jézust, utána mennek, hozzá viszik a betegeket. Akik látják Jézus csodáit kezdik megérteni, hogy ő lehet a Messiás.

A gyógyítást követően Izajás próféta jövendölését olvassuk (vö. Iz 42,1-4), amely Isten szenvedő szolgájáról szól. Nem Jézus mondja el, nem ő alkalmazza önmagára ezt a szöveget, hanem Máté evangélista illeszti be írásába, ez tehát az ő reakciója az Úr csodáira. Az a szándéka, hogy bemutassa: az eljövendő Messiásról, Isten küldöttéről, Isten szolgájáról szóló prófétai jövendölések Jézus személyében teljesedtek be. Jézus személyében az irgalmas Isten küldötte jár a földön és segít az embereken.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az örök élet tanításának jó magját veted el szívünkbe. Segíts, hogy jó, termékeny talajra hulljon lelkemben az isteni üzenet! Segíts, hogy a megértés szándékával hallgassam, olvassam Isten szavát! Segíts, hogy értelmemmel és akaratommal befogadjam Isten országát, mint lelki valóságot! Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezet. Segíts törekvésemben, hogy megéljem, megvalósítsam mindazt, amit közölsz velem. Add, hogy küldetésemnek tekintsem az örömhír hirdetését!

2021. július 16. – Péntek (Mt 12,1-8)

p, 2021/07/16 - 00:00
Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett? Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket, amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének? Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!”, akkor sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.” Mt 12,1-8

Elmélkedés

A mai evangélium jól tükrözi Jézus és a korabeli vallási vezetők törvényértelmezésének különbségét. A beszélgetések, pontosabban viták során Jézus úgy próbálja feltétlenül és kizárólagosan igaznak tartott véleményükből kimozdítani őket, hogy megosztja velük tapasztalatát a mennyei Atyáról. Éppen ezért nem a törvényeket könyörtelenül számon kérő, nem az ítélkező és büntető Istenről beszél, hanem a jóságos Atyáról, aki irgalommal fordul az emberek felé. Isten parancsainak értelme akkor tárul fel az ember számára, ha felismeri és elfogadja, hogy Isten szeretetből adta a parancsokat.

A farizeusok szerint Jézus tanítványai olyat tesznek, amit a törvények szerint szombaton nem volna szabad, ők ugyanis munkának minősítették a kalászszedést. A mózesi törvény szerint a szombati napot Istennek kell szentelni, nem szabad semmiféle munkát végezni.

Jézus azokat bírálja, akik kiüresedett módon tartották meg a szombatot, és megfeledkeztek annak lényegéről, az Isten felé fordulásról. Jézus szerint az irgalmasság és a szeretet gyakorlása fontosabb a szombati nyugalomra vonatkozó törvénynél.

Az Úr válasza három dolgot tartalmaz. Először azt, hogy bizonyos szükséghelyzetek felülírhatják a szombati nyugalomra vonatkozó előírásokat. Másodszor: ő Isten Fiaként felette áll a törvényeknek, s ő a törvények helyes értelmezője. A harmadik lényeges mondanivaló pedig az, hogy a törvények szellemének megtartása fontosabb a szószerinti tartalomnál.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Mesterünk, Jézus Krisztus! Akaratodat, mondanivalódat, üzenetedet szelíden közlöd velünk. Nem kényszerítesz minket semmire, hanem azt kéred, hogy szabadon elfogadjuk törvényeidet, amelyek földi boldogságunkat és örök üdvösségünket egyaránt szolgálják. Mennyi jóság, barátság, rokonszenv fedezhető fel szavaidban. Mennyi megértést, elfogadást tanúsítasz a bűnösök, a gyengék iránt. Milyen türelemmel várod, hogy megértsünk téged. Segíts minket, hogy egyre jobban megismerjük és megértsük tanításodat, és amit megértettünk, azt meg is valósítsuk.

2021. július 15. – Csütörtök (Mt 11,28-30)

cs, 2021/07/15 - 00:00
Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű. Mt 11,28-30

Elmélkedés

A mai evangéliumi részben Jézus magához hívja a megfáradtakat, hogy felüdítse őket. Azt javasolja, hogy az ő alázatából, szelídségéből és nyugalmából merítsenek erőt a megújuláshoz. Ezek a tulajdonságok könnyen elsajátíthatóak. Azért vállalkozunk Jézus követésére, hogy az ő alázatából tanuljunk meg alázatosan viselkedni és az ő szelídsége szolgáljon például számunkra.

E kijelentések arra utalnak, hogy a hit útja, a Krisztus-követés útja nem csupán értelmi tevékenység a részünkről. A mi Urunk nem is azt kéri elsősorban, hogy értelmünkkel minél többet ismerjünk meg hitünk igazságaiból, hiszen akkor a vallásosság csupán elmélet maradna számunkra. Ő azt kéri, hogy hozzá menjünk, őt kövessük, éljünk úgy, ahogyan ő élt. Ez nem elmélet, hanem gyakorlat és életvitel. Egyszerű kérés ez az Úr részéről. És egyszerű elindulni ezen az úton, ha Istenre bízzuk életünket, magunkat, sorsunkat, és tőle várjuk az üdvösséget. A mindennapok rohanása, a sürgős teendők és a fölénk tornyosuló gondok közepette jusson eszünkbe Jézus hívása és ígérete! Nála nyugalomra találunk. Nála megpihenhetünk. Nála megtaláljuk mindazt, amire lelkünknek szüksége van. Közelsége lelki békével tölt el minket. Őt hallgatva megújulva indulhatunk tovább. Jézusnak az emberekkel való magatartása, türelme, szelídsége, valamint állandó Istenre, az Atyára figyelése példa számunkra, ha az örök életre szeretnénk jutni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a kereszten örökre és visszavonhatatlanul odaadtad magadat Istennek és nekünk. Felajánlásod értünk bemutatott áldozat. Hittel valljuk, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben, amely az örök élet kenyere számunkra. E titokzatos kenyér a te áldozatodat teszi jelenvalóvá a szentmisében, hogy lelkünk tápláléka légy. Élj bennünk szent tested által, hogy életünket a te szolgálatodra és az evangélium hirdetésére szenteljük! Úgy akarunk élni, ahogyan te éltél, és úgy akarunk szeretni mindenkit, ahogyan te szeretsz minket. A te áldozatodhoz odatesszük a mi áldozatunkat is, felajánljuk egész életünket Istennek.

2021. július 14. – Szerda (Mt 11,25-27)

sze, 2021/07/14 - 00:00
Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Mt 11,25-27

Elmélkedés

Ünnepélyesen csengenek Jézus szavai a mai evangélium kezdetén: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura.” A zsidó emberek imáikban gyakran nevezték Istent a világ Urának, ezt a gyakorlatot tükrözi részben Jézus imája is. Az Atya megszólítás azonban Jézus újdonságának számít.

Jézus szavai szerint Isten üzenetét nem azok értik meg, akik evilági bölcsességre vagy okosságra tettek szert, hanem azok a kicsinyek, akik a szívüket kitárják a tanítás befogadására. Isten felfedi számunkra önmagát, életét. Istennek ezt az önközlését nevezzük kinyilatkoztatásnak, amelyből feltárul az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyedülálló és kölcsönös szeretetkapcsolata, valamint az, hogy az isteni szeretet kiárad az emberek felé.

Isten szeretetének a titkát Krisztus által ismerhetjük meg. Akik azonban bölcsnek és okosnak gondolják magukat, s inkább arra törekszenek, hogy mindenre magyarázatot találjon értelmük, azok messze járnak ettől a titoktól. Az isteni szeretet megtapasztalása, elfogadása és viszonzása sokkal inkább kíván tőlünk egyszerűséget, mintsem komoly értelmi megfontolást. Hitünk természetesen értelmi megalapozást is kíván, de ennél fontosabb az Istenre való ráhagyatkozás, a kegyelem elfogadása, szívünk megnyílása az Úr felé. Aki Krisztust ismeri, az a mennyei Atyát ismeri. Aki Krisztust szereti, az a mennyei Atyát szereti.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!

2021. július 13. – Kedd (Mt 11,20-24)

k, 2021/07/13 - 00:00
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum. Mt 11,20-24

Elmélkedés

Máté evangélista beszámol arról, hogy Jézus igehirdető tevékenységét sokan elfogadták, de olyanok is voltak, akik elutasították. A Genezáreti-tó környéki nagyobb városok, amelyek név szerint is meg vannak említve a mai evangéliumban, az utóbbiak közé tartoztak. Hallhatták ugyan tanítását és láthatták csodáit, mégsem akartak megnyílni üzenete előtt. Jézus szavai egyértelmű figyelmeztetésként szólnak azokhoz a tanítványokhoz, akik vele együtt járták végig Galilea falvait és városait. Ők sem várhattak jutalmat vagy dicséretet azért, mert Jézus küldöttei voltak, hiszen Mesterük sem részesült mindenhol ebben.

A bűnbánat és a megtérés Jézus igehirdetésének egyik legfontosabb eleme. Már fellépését megelőzően és azt előkészítendő Keresztelő János is a bűnbánatot hirdette a népnek. Jézus pedig így kezdi fellépését: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Az apostolokat is azzal indítja missziós útjukra, hogy hirdessék az embereknek: térjenek meg, mert elközelgett az Isten országa.

Mi tehát az említett városokban lakók bűne? Hallják a tanítást, látják a csodákat, de hatás nélkül marad mindez. A csodák ellenére sem hisznek Jézusban és nem ébred fel bennük a bűnbánat. Az Úr a hitet és a bűnbánatot hiányolja.

Meghallom-e Jézus bűnbánatra hívó szavát? Hitet ébreszt-e bennem szava és jelenléte?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

2021. július 12. – Hétfő (Mt 10,34–11,1)

h, 2021/07/12 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom – bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban. Mt 10,34–11,1

Elmélkedés

Isten tanítását egyesek elfogadják, mások pedig elutasítják. E kettős fogadtatásról beszél egészen nyíltan Jézus a mai evangéliumban. Tanítása akár szembefordulást is eredményezhet az emberek között. Ezt követően azokról szól, akik meghallgatják tanítását és aszerint alakítják életüket, s ezzel mintegy minket is ösztönöz, hogy ezt tegyük. Aki kész arra, hogy mindenről lemondjon ebben az életben Jézus szeretetéért, az új életre fog lelni. Ezt soha nem evilági jutalomért tesszük, hanem azért, hogy az örök életet elnyerjük.

A tanítványi élet kiindulópontja, hogy a hívást az ember elfogadja és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja. Jézus nem keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük őt. Mindannyian Krisztus küldöttei vagyunk, de ha nem őhozzá fűzne leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk továbbadni, amelyet nem tekintünk vezérelvnek saját életünkben, minden bizonnyal csak ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk, amely aligha ébresztene bárkiben is szeretetet vagy hitet. Ha a hit engedelmességével fogadom Isten hozzám szóló üzenetét és akaratát, Krisztus jelenlétének tanújává válok a világban az emberek számára.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk! Te türelmesen és alázatosan viselted az emberi élet terheit, miként kereszthalálod és szenvedésed kínjait is. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk hozzád! Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban, hogy te támogatsz!

2021. július 11. – Évközi 15. vasárnap (Mk 6,7-13)

v, 2021/07/11 - 00:00
Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. Mk 6,7-13

Elmélkedés

Se kenyér, se tarisznya

Kenyér nélkül, tarisznya nélkül, pénz nélkül. Jézus azt kéri küldötteitől a mai evangélium szerint, hogy így induljanak az útra. Még szerencse, hogy megengedte nekik, hogy saru legyen a lábukon, különben elég nehéz lett volna számukra a köves talajon lépkedni. Ez az engedékenység nem nevezhető nagylelkűségnek. Jézus, aki máskor mindig bőkezű, nagylelkű, amikor az irgalomról, a jócselekedetekről van szó, most igencsak kemény dolgot kér tanítványaitól. Vajon miért ennyire szigorú? Talán büntetni akarja őket? Meg akarja keseríteni az életüket? Meg akarja nehezíteni a munkájukat? Mi értelme a teljes eszköztelenségnek? Mit szeretne ezzel elérni? Mit akar ilyen módon tanítani nekik? E kérdésekre a válasz egyszerű: Jézus azt akarja, hogy küldöttei csak őbenne bízzanak és senki másban. Egyetlen dolgot vigyenek magukkal, mégpedig Mesterüket. Semmi mást ne tegyenek, csak amivel az Úr megbízta őket. Egyetlen szót se mondjanak a maguk akaratából vagy saját bölcsességük szerint, hanem csak azt hirdessék, amivel Jézus megbízta őket, tudniillik Isten országának örömhírét. Jézus és a tanítványok, a küldő és a küldöttek közti kapcsolat alapja a bizalom. Jézus rájuk bízza az örömhírt és rájuk bízza rendkívüli erejét. És megbízik azokban, akiket útnak indít. Megbízik bennük, azaz úgy gondolja, hogy nem fognak visszaélni a tőle kapott erővel, hatalommal. A küldöttek szolgálata akkor lesz hatékony, ha valóban nem élnek vissza a kapott hatalommal, hanem mindent Jézus nevében tesznek. A küldöttek részéről is megmutatkozik a bizalom, mert ellenkezés nélkül elfogadják Mesterük utasításait. Bíznak abban, hogy ennivaló, úticsomag és pénz nélkül is sikerrel fognak járni.

A tanítványok küldetése nem személyes lelkesedésből fakad. Nem arról van itt szó, hogy felismerik és eszükbe jut, hogy milyen jó volna, ha elindulnának és Mesterükhöz hasonlóan ők is tanítanák az embereket és csodákat tennének. Itt senkit sem a személyes ambíció vezet, hanem mindenki azt teszi, amire Jézus megkéri és amihez hatalmat kap Jézustól. Nem ők érzik azt, hogy már olyan régóta együtt vannak Mesterükkel, hogy most már önállóan is elindulhatnak, hanem Jézus gondolja azt, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az ő nevében végezzék Isten országának terjesztését.

A küldöttek, az apostolok nem egy tanult tanításnak lesznek a hirdetői, hanem egy megélt tanításnak, egy személyes kapcsolatnak. Ezen a ponton értjük meg azt, hogy miért nem kell semmit sem magukkal vinniük. Ahogy a meghíváskor nem hoznak magukkal semmit, ugyanúgy a küldéskor sem visznek semmit. A meghíváskor elegendő, hogy nyitott szívvel csatlakoznak Jézushoz, elegendő, hogy tanulni szeretnének a Mestertől, elég az, hogy rábízzák életüket a meghívó személyre. Jézus is teljesen szegényen, eszköztelenül jött a világba, hogy Isten országát szóban meghirdesse és tettekben megvalósítsa, s most tanítványai ezt a szolgálatot folytatják. Jézus küldetése azáltal jut el minden emberhez, hogy az apostolok, az Egyház, s benne minden hívő folytatja küldetését.

Mielőtt bárki küldetést kapna, meg kell ismerkednie Jézussal. Vele kell élnie, vele kell közösségben lennie. Az apostolok meghívása és küldése kivétel nélkül ezt példázza. Enélkül senki nem kaphat küldetést az evangélium hirdetésére, egykor sem és napjainkban sem. Jézustól kell újra és újra elindulni s hozzá kell visszatérni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2021. július 10. – Szombat (Mt 10,24-33)

szo, 2021/07/10 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt 10,24-33

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus újabb utasításokat ad tanítványainak, amelyeket gyakorolniuk kell küldetésük során. Alapvetően két irányba mutatnak ezek a tanácsok. Egyrészt fel kell készülni az üldözésekre és a szenvedésekre, másrészt távol kell tartani a félelmet, a „Ne féljetek!” felszólítás háromszor is szerepel a szövegben.

A küldöttek jól tudják, hogy Jézus tanítványaiként üldözni fogják őket. Ez azonban nem lehet ok az aggodalomra, mert a tanítványnak mindenben utánoznia kell Mesterét, még a megpróbáltatások elviselésében is. Ez a tanítványi élet egyik legfontosabb jellemzője. Ezért mondja a mi Urunk: „Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura!”

Egy tanítvány nem félhet az igazság kimondásától akkor sem, ha emiatt fenyegetés, üldözés éri. Azok, akik üldözik őket, elferdítik a tényeket, meghamisítják az igazságot, azaz hazugságokat terjesztenek. A tanítványnak bíznia kell abban, hogy az igazság győzedelmeskedni fog és a hazugság lelepleződik. Nem kell tehát félniük az igazság hirdetésekor, bátran hirdetniük kell mindazt, amit Jézus tanított. Nincs okuk a félelemre, hiszen az isteni gondviselés mindig vigyáz rájuk.

A mennyei Atya örök országába való bejutásnak az a feltétele, hogy a tanítvány hűséges maradjon Mesteréhez, Jézushoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Neked köszönhetjük születésünket, emberi létünket, egész életünket. Te szeretettel fordulsz felénk és gondoskodsz rólunk életünk során. Örömmel adunk most neked hálát mindazért, amit tőled kapunk. Megismerjük isteni nagyságodat és fenségedet, ezért örömmel imádunk téged. Benned felismerjük jóságos Atyánkat, aki a javunkat akarod, ezért szívesen fordulunk hozzád kéréseinkkel. Sokszor megtapasztaljuk irgalmasságodat és megbocsátó jóságodat, ezért bizalommal fohászkodunk hozzád bűneink bocsánatáért. Urunk, hallgasd meg imáinkat!

2021. július 9. – Péntek (Mt 10,16-23)

p, 2021/07/09 - 00:00
Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia. Mt 10,16-23

Elmélkedés

A tegnapi részlet folytatásaként a mai evangéliumban Jézus újabb tanácsokat ad útnak induló küldötteinek arra vonatkozóan, hogy milyen lelkülettel induljanak és végezzék szolgálatukat. „Legyetek óvatosak az emberekkel szemben” – mondja Jézus, de itt nem bizalmatlanságról van szó, hanem ez egy figyelmeztetés azokra a veszélyekre, amelyek emberek részéről érik majd a Krisztusról tanúságot tevő tanítványokat.

Az evangéliumot sokan örömmel fogadják, mások viszont elutasítják. Miként a Mester szava is megosztást keltett, ugyanúgy küldötteinek szava is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a békességre való törekvés jegyében hallgatni kellene az evangélium igazságáról. Az apostolok nem lesznek egyedül küldetésük teljesítésében, hanem a Szentlélek fogja hitelesíteni igehirdetésüket és ő erősíti meg őket a tanúságtételben. A küldötteknek azt is világosan kell látniuk, hogy a támadások és az üldözések nem az ő személyüknek szól, hanem azért éri őket bántalmazás, mert Jézus küldöttei.

E szavak nem csupán apostolainak és tanítványainak szólnak, hanem mindazoknak, akik a későbbi korokban elindulnak, hogy hirdessék az evangéliumot. Bátorítást adtak az évszázadok során a missziósoknak, akik hazájukat elhagyva más földrészekre indultak, hogy terjesszék a keresztény tanítást. Megerősítik továbbá a világi hívőket, akik vállalták és vállalják Jézus tanácsainak megélését. Jézus szava engem is elindít az evangéliumról szóló tanúságtétel útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Jézus! Mindenfelé látni a sok rászorulót és szegényt. Látjuk, hogy sokan félrefordítják fejüket és továbbmennek anélkül, hogy enyhítenék a szenvedők baját. Segíts minket, hogy soha ne gondoljuk azt, hogy nem tudunk segíteni vagy a mi segítségünk keveset ér! Adj nekünk erőt, hogy megtegyük azt a keveset, amire lehetőségünk van! Te azt kéred tőlünk, hogy gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit, legyünk irgalmas szamaritánusok, akik nem megyünk el szó nélkül embertársaink mellett, hanem a konkrét helyzetekben igazi segítséget adunk. Hisszük, hogy minden jócselekedetet, amit másoknak teszünk, neked tesszük, Urunk.

2021. július 8. – Csütörtök (Mt 10,7-15)

cs, 2021/07/08 - 00:00
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak. Mt 10,7-15

Elmélkedés

Az apostolok kiválasztása és hatalommal való felruházása után Jézus fontos tanácsokkal indítja útnak küldötteit, ahogyan ezt a mai evangélium leírja.

Mindenekelőtt megjelöli a küldetés célját: hirdetni, hogy elközelgett az Isten országa. Ez az az újdonság, amelyet Krisztus hirdetett. A különféle vallási csoportok másként gondolkodtak Isten országának eljöveteléről, megvalósulásáról. A farizeusok azt gondolták, hogy akkor jön el az Isten országa, ha az emberek tökéletesen megtartják Isten törvényeit, nem véletlen tehát, hogy ők maguk is a mózesi törvények lehető legpontosabb megtartására törekedtek és másoktól is ugyanezt kérték. Mások szerint a lelki megtisztuláshoz és az ország függetlenségéhez kapcsolódott Isten országának megvalósulása. E nézetekkel szemben Jézus azt hirdette, hogy Isten országa már eljött, és az teljesen független az emberek, a nép erőfeszítéseitől. Isten országa ugyanis megvalósul mindenütt, ahol az emberek elfogadják az örömhírt, az üdvözítő igazságot, amit Jézus, majd pedig az ő megbízása alapján az apostolok hirdetnek.

Jézus előre figyelmezteti őket: az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás lényeges, de nem fogja azt eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket. Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. A visszautasítás azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene továbbra is hirdetniük az örömhírt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy a Jó Pásztor, aki összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat. Te fáradhatatlanul indulsz az elveszett bárányok után és visszavezeted őket a közösségbe. Te ismered és nevükön szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. A kereszten életedet adtad a juhokért, minden emberért, értünk. Hívj napjainkban is fiatalokat szolgálatodra, akik téged követve egész életükkel a te szeretetedet közvetítik az embereknek, és a te tanításodat hirdetik. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2021. július 7. – Szerda (Mt 10,1-7)

sze, 2021/07/07 - 00:00
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa.” Mt 10,1-7

Elmélkedés

Szent Máté evangéliumának második nagy témája a misszió, azaz miként kell hirdetni, terjeszteni Isten országának örömhírét. Ez a rész a tizenkét apostol kiválasztásával kezdődik, ahogyan ezt a mai napon olvassuk. Az evangélista elsőként Pétert nevezi meg, aztán pedig felsorolja a többieket is név szerint.

A tanítvány feladata, hogy kövesse Jézust, a Mestert, és közösségben legyen vele, majd pedig megtegye, amivel Mestere megbízza, folytassa az ő küldetését. Ennek keretében feladata, hogy kiűzze a tisztátalan lelkeket és meggyógyítson mindenféle betegséget. Márk evangéliumában ugyanazt a kettős küldetést kapják az apostolok, amelyet ő más szavakkal fogalmaz meg: Jézus „tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket” (Mk 3,14-15).

Szent Lukács pedig azt írja, hogy Jézus egész éjjel imádkozott, majd „amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, s apostoloknak nevezte őket” (Lk 6,13), s felsorolja nevüket.

Jézus és küldötteinek kapcsolata a mennyei Atya és a Fiú kapcsolatának folytatása. Miként az Atya elküldte az ő Fiát, Jézust a világba az igazság tanításával és az üdvösség örömhírével, és hatalmat adott neki, hogy meggyógyítsa a betegeket, ugyanúgy küldi Jézus a kiválasztottakat, hogy az ő nevében tanítsanak és gyógyítsanak.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, a tanúságtétel, a szeretetgyakorlás és a misszió minden formája a te nevedben történik. A te nevedben hirdetjük az evangéliumot és gyakoroljuk az irgalmas szeretet cselekedeteit. Te megfelelő segítséget adsz nekünk küldetésünk teljesítéséhez azáltal, hogy elküldöd számunkra a Szentlelket. A Lélek indít minket az igehirdetésre és a tanúságtételre, ő irányítja és vezeti az Egyházat a misszióban és a Szentlélek gondoskodik a missziós szolgálat eredményességéről. Adj jóindulatot mindazok szívébe, akikhez te küldesz minket!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva