Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 1 óra 21 perc

2022. november 26. – Szombat (Lk 21,34-36)

13 óra 55 perc
Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.” Lk 21,34-36

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó napjának evangéliuma a végső idők hirtelen bekövetkeztére figyelmeztet minket, ugyanakkor a virrasztásra való emlékeztetéssel már átvezet minket a holnapi nappal kezdődő adventi időbe. A virrasztásnak és a lelki éberségnek az a célja, hogy felkészítsen minket a Jézussal való találkozásra. Az elmúlt napok leírásaiból kiderült, hogy a világ mulandó. A világ elmúlása nem teljes megsemmisülést vagy pusztulást jelent, hanem a világ újjáteremtését Isten által. Emberi lelkünket Isten megmenti és testünket is feltámasztja az örök életre. Készüljünk erre a találkozásra, s ne engedjük, hogy az evilági teendők és gondok elvonják figyelmünket végső célunkról.

Isten uralmának nem képes ellenállni az emberi erő, a sokszor győzedelmeskedő hadsereg vagy a királyi hatalom. Isten uralma biztosan megvalósul. A választottak elnyerik jutalmukat. A számukra készített és Isten által vezetett országnak soha nem lesz vége.

Ne feledkezzünk el arról, hogy az Úr eljövetele bármikor bekövetkezhet és mindenkor ébernek kell lennünk. Aki lelkileg éberen várja jövetelét, nem kell félnie az ítélettől, hanem igazi öröm tölti el, hiszen az Úr érkezése az üdvösséget hozza el számára. Az állandó imádság ezt az éberséget segíti bennünk azáltal, hogy Istenre figyelünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add nekünk a hit csodálatos ajándékát! Add, hogy minden kételkedés, hitetlenség, kicsinyhitűség ellenére is felfedezzük magunkban a mustármagnyi hitet! A hit nem élettelen magként hever a lelkünk mélyén, hanem növekedni akar. Ezért most azt kérjük tőled, amit egykor az apostolok: Növeld bennünk a hitet! A te szemeddel akarom nézni a világot, a te szíved szeretetével akarom szeretni embertársaimat. Segíts, hogy hitemből jótettek fakadjanak!

2022. november 25. – Péntek (Lk 21,29-33)

p, 2022/11/25 - 00:00
Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.” Lk 21,29-33

Elmélkedés

A Szentírásban többször esik szó a végső időkről. Az egykori tanítványokat ugyanaz a kérdés foglalkoztatta, mint minden kor bármely emberét: mikor fog mindez bekövetkezni? De még ennél is fontosabb a kérdés: milyen előjelei, előzményei lesznek, hogy hamarosan eljönnek a végső idők? Lám, az ember mennyire óvatos! Szeretné előre tudni, hogy mikor várhatóak ezek az események és szeretne rájuk felkészülni. Jézus tanítása azt erősíti meg bennünk, hogy ne találgassunk az időpont tekintetében, hanem legyünk felkészülve arra, hogy bármikor bekövetkezhetnek a végső idők.

Ez a világ mulandó. Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér. Az emberi lét mulandó. Elkezdődik és egyszer véget ér a halállal. A mulandóságot, az elmúlást megtapasztalva az ember keresi azt, ami örök, meg nem szűnő, maradandó. Jézus ezt tanítja: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Lk 21,33). Jézus tanítása örök, azaz minden korban újra és újra elhangzó igazság. Jézus tanítása örökérvényű, azaz minden kor embere számára megmutatja az igazság útját, az üdvösség útját. Jézus tanítása igaz, azaz hihetünk abban, hogy valóra fog válni. Jézus tanítása reménykeltő, azaz bízhatunk abban, hogy a próbatételek idején mellettünk áll Isten. Jézus tanítása az örök életet jelenti számunkra.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Add, hogy mindig felismerjem, mit kell tennem, s adj erőt mindannak megtételéhez, ami üdvösségemhez szükséges. Segíts engem abban, hogy becsületesen, tisztességesen élve, az embereket szolgálva és hozzád hűségesen haladjak előre az örök élet felé. Céljaim és végső célom elérésében vezessen engem igazságban és tisztességben a Szentlélek! Taníts engem a tökéletes engedelmességre és istenszolgálatra! És taníts engem embertársaim önzetlen szolgálatára!

2022. november 24. – Csütörtök (Lk 21,20-28)

cs, 2022/11/24 - 00:00
Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok. Lk 21,20-28

Elmélkedés

A végső időkre vonatkozó tanítását folytatja Jézus a mai evangéliumban. Félelmetes jelekről és rendkívüli természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtják, valamint üldözésekről, és a gonosz emberi erők elszabadulásáról. Az embereket félelemmel fogja eltölteni ezen veszedelmeknek a látványa. Egy nagy erejű földrengés, egy tengeri szökőár vagy egy szélvihar hatalmas pusztítását látva könnyen el tudjuk képzelni mindezeknek a megvalósulását, s talán egyesek a mai időkben látják beteljesülni a Jézus által mondottakat. Egyesek valóban azt vélik, hogy manapság több a természeti csapás, mint a régi időkben. A statisztikák szerint valójában nem több, csupán arról van szó, hogy a hírközlési eszközöknek köszönhetően néhány percen belül értesülhetünk arról, ha a világ egy távoli pontján valamilyen természeti katasztrófa történik, s a híradások a képek segítségével közelünkbe hozzák az eseményeket.

Jézus Krisztus az egész világ és az egész természet Ura. A keresztény ember, aki Jézusba veti reményét, nem ijed meg, mert tudja, hogy élete Isten kezében biztonságban van, s ha hűséges marad hitéhez, akkor nem veszítheti el az üdvösséget. Az utolsó idők bekövetkezése idejét nem tudhatjuk, s nem tűnik valószínűnek, hogy a közeljövőben megtörténik. Ez viszont nem ad okot a könnyelműségre senki számára, hiszen az életből távoznunk kell, s akkor számot kell adnunk Istennek. Az üdvösség elnyerésének szándéka vezessen bennünket életünkben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok.

2022. november 23. – Szerda (Lk 21,12-19)

sze, 2022/11/23 - 00:00
Abban az időben Jézus így készítette elő tanítványait a rájuk váró megpróbáltatásokra: „Kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s közületek némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,12-19

Elmélkedés

Jézus figyelmezteti tanítványait a rájuk váró próbatételekre, nehézségekre és üldözésekre, s közben bátorítja őket, hogy mindezek ellenére őrizzék meg hitüket és maradjanak vele közösségben. Azt szeretné, ha nem érne senkit váratlanul ezek bekövetkezte, s mindenki saját lelke üdvösségének érdekében türelmesen viselné ezeket, megőrizvén hitét. A keresztényüldözések korából jól ismert, hogy a testi élet megmentése érdekében a fenyegetések hatására egyesek megtagadták hitüket. Mások viszont nem testi életüket, hanem lelkük örök életét tartották fontosnak, s ezért nem tagadták meg, hogy Krisztus követői.

Fontos azt is látni, hogy az üldözések éppen a Jézusban való hitük miatt fogják érni a tanítványokat, tehát nem saját személyük miatt. Mennybemenetele előtt Jézus megígérte, hogy a világ végéig tanítványaival marad. Ígérete arra is vonatkozik, hogy a végső idők megpróbáltatásai közepette sem hagyja el őket, hanem velük lesz. E jelenlét az, ami igazi bátorságot ad a tanúságtételhez, s ha szükséges, az önfeláldozáshoz.

A cél tehát világos számunkra: örök életünk érdekében érdemes mindent elviselnünk. Ha állhatatosan kitartunk Jézus mellett és a benne való hitben, akkor ő teljesíti legfőbb reményünket, az üdvösséget. Tartsunk ki a mindvégig velünk lévő Krisztus mellett!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt várod tőlünk, hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével! Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel!

2022. november 22. – Kedd (Lk 21,5-11)

k, 2022/11/22 - 00:00
Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.” Lk 21,5-11

Elmélkedés

Miközben Jézus a két fillért adakozó szegény özvegyet figyelte, a körülötte állók egészen más irányba tekintettek. Az ő számukra nem volt elég látványos a csekély összeget adó asszony, ők a templom pompás díszeiben gyönyörködtek. Jézus legfeljebb érintőleges figyelmet szentel rájuk, mert ő már előre látja azok pusztulását. Szavai felkeltik a nézelődők érdeklődését, de most sem az igazán lényegesre kérdeznek rá, hanem a bekövetkezés időpontja felől tudakozódnak. Jézus viszont semmit nem mond arról, hogy mikor fog eljönni az az idő.

Azt viszont határozottan kijelenti, hogy sokan fogják azt állítani, hogy elérkezett a végső idő és megpróbálják majd félrevezetni, megtéveszteni a hívőket. Szavai beigazolódtak, mert valóban időről időre megjelennek olyanok, akik azt híresztelik, hogy tudják a világvége időpontját. Ezen persze már ne nagyon csodálkozzunk, azon viszont annál inkább, hogy mindig vannak olyan hiszékenyek, akik nem veszik észre a csalást, a hazugságot, a megtévesztést. Mindig legyünk óvatosak, amikor valaki biztos igazságként hirdeti saját elképzeléseit, mert egyáltalán nem biztos, hogy igazat állít! Vizsgáljuk meg a tanításokat és ne higgyünk el azonnal mindent! Jézushoz és tanításához érdemes hűségesnek maradni, mert ez az üdvösség örömhíre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel mindannyiunk szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!

2022. november 21. – Hétfő (Lk 21,1-4)

h, 2022/11/21 - 00:00
Jézus egy alkalommal megfigyelte hogyan dobják a gazdagok adományaikat a templom perselyébe. Közben észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: „Bizony, mondom nektek, ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más. A többiek ugyanis abból adakoztak, amiben bővelkednek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését.” Lk 21,1-4

Elmélkedés

Az egyházi év utolsó napjaiban, amikor a liturgia a végső időkre irányítja figyelmünket, a mai evangéliumban arról a szegény özvegyről olvasunk, aki mindenét odaadta a templom javára. S bár ez csupán két fillér volt, Jézus mégis többre értékelte, mint más nagyobb adományokat. Ellentmondásosnak tűnik Jézus véleménye. Ítélete mögött az lehet, hogy észrevette az özvegy igazi nagylelkűségét, amely képes mindent odaadni Istennek.

Mindezek alapján úgy tekinthetünk az özvegyre, mint aki az igazi nagylelkűségre ad példát. Tudta, hogy egyedül Istentől várhat segítséget, de nem emberi számításról van itt szó, ami oly sokszor jelen van, amikor valamilyen jó reményében látszólag nagylelkűen adakozunk. Az özvegy Istenre bízza magát, életét, tehát inkább bizalom jellemzi magatartását, mintsem számítás. Istent nem lehet elkápráztatni olyan dolgokkal, amelyeknek általában az emberek örülnek. Ha önmagunkat nem adjuk neki nagylelkűen és visszavonhatatlanul, akkor semmit sem adtunk.

Ki tud nagylelkű lenni? Különösen a nehéz helyzetekben ki viselkedik nagylelkűen? Úgy tűnik, hogy aki mindent a maga érdemének tekint azt gondolja, hogy saját erejéből szerezte azt, amit birtokol, nem képes erre. Aki viszont a vagyonra, az értékekre és az anyagi javakra úgy tekint, mint Istentől kapott ajándékra, az könnyen le tud róla mondani mások vagy Isten javára. Ez a nagylelkűség kulcsa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem. A várakozás nem elfecsérelt, elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add, hogy észrevegyem szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a boldogságot!

2022. november 20. – Vasárnap, Krisztus, a mindenség királya (Lk 23,35-43)

v, 2022/11/20 - 00:00
Abban az időben: Mikor Jézust keresztre feszítették, a nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak: „Másokat megszabadított – mondták –, most szabadítsa meg önmagát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: „Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!” – mondták. Felirat is volt a feje fölött: Ez a zsidók királya. Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.” A másik rászólt: „Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett.” Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor Országodba érkezel.” Ő ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,35-43

Elmélkedés

A kereszt királya

Ma, az egyházi év utolsó vasárnapján, Krisztust, a mindenség királyát ünnepli az Egyház, és a katolikus hívők, akik szerte a világon különböző országokban és különböző uralmak alatt élnek, arra gondolnak, hogy mindannyian Isten országához tartoznak és Krisztus szelíd uralma egyesít minden benne hívő keresztény embert.

Nyilvános működésének kezdetén a sátán megkísérti Jézust. Felviszi egy magas hegyre és ott a sátán azt mondja Jézusnak, hogy minden dicsőséget és hatalmat neki ad, ha leborulva imádja. Jézus határozottan visszautasítja a kísértőt, elutasítja a felkínált hatalmat, nem kér ebből az uralomból, mert nem így akar uralkodni a világon.

Egy másik alkalommal, a csodálatos kenyérszaporítás után Jézus észrevette, hogy az emberek, akik ettek a kenyérből, „érte akarnak jönni és erőszakkal királlyá akarják tenni” (Jn 6,15). De ő félrevonult és visszament a hegyre, hogy egyedül legyen. Jézus nem akar politikai értelemben vett király lenni és elzárkózik attól, hogy népfelkiáltással királlyá válasszák.

E két jelenetből világosan látszik, hogy Jézus mind a sátán, mind az emberek által felkínált királyságot elutasítja, és ennek nagyon egyszerű oka van: igazi hatalommal valójában sem a sátán, sem a tömeg nem rendelkezik. Az igazi hatalom Isten kezében van, és Jézus egyedül Istentől fogadja el a hatalmat. Mennybemenetele előtt Jézus összegyűjtötte tanítványait egy hegyen és a következő szavakkal búcsúzott el tőlük: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,18-20). Jézus Istentől kapott hatalma maradandó. A világ országainak dicsősége, amit egykoron a sátán megmutatott, időközben eltűntek. Krisztus dicsősége azonban, amely szenvedésében, halálában és feltámadásában nyilvánult meg, nem múlik el soha. Ezt a dicsőséget nevezhetjük a világ végéig velünk maradó Krisztus királyságának.

Jézus szenvedéstörténete világosan megmutatja, hogy mit jelent az ő királysága. Elfogása után Jézust először a zsidó főtanács, majd a római helytartó hallgatja ki. A főtanács előtt az a vád, hogy Jézus az Isten Fia, Pilátus előtt pedig királysága kerül szóba. Jézus nem utasítja vissza Pilátus kijelentését, de azonnal tisztázza, hogy az ő királysága és uralma nem ebből a világból való. A helytartó igyekszik megmenteni Jézust, s azt reméli, hogy a megostorozás után a nép megszánja őt, és nem kérik a halálos ítélet kimondását. Amikor Pilátus kivezetteti Jézust a nép elé ezekkel a szavakkal mutat rá: „Nézzétek a királyotok!” (Jn 19,14), majd ezt kérdezi a néptől: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” Pilátus szavai ellen a főpapok így tiltakoznak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” (Jn 19,15). Azzal, hogy a Jézust vádló zsidók elismerik a római császár fennhatóságát, egyúttal elutasítják Jézus királyságát. Pilátus viszont mégis ezt íratja a keresztre: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” (Jn 19,19), és később a zsidók tiltakozására sem változtatja meg a tábla szövegét.

Mi pedig most abban a helyzetben vagyunk, hogy állást kell foglalnunk: elismerjük-e Jézust királynak? Elismerjük-e, hogy ő a mi szívük és életünk királya?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Te vagy a mindenség királya. Hittel várom eljöveteledet és a veled való találkozást. Tudom, hogy életem nagyszerű lehetőség arra, hogy embertársaim segítésével kimutassam irántad való szeretetemet. Mindenkiben, de főként a szegényekben, a segítségre szorulókban téged akarlak látni, a te arcodat szeretném felfedezni, neked igyekszem segíteni. Segíts, hogy soha ne mulasszam el a segítségnyújtást és jócselekedeteim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!

2022. november 19. – Szombat, Árpád-házi Szent Erzsébet (Lk 6,27-38)

szo, 2022/11/19 - 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38

Elmélkedés

A mai evangéliumban hallott beszédet Jézus saját tanítványainak mondja, akiket később üldözések és ellenségeskedések fognak érni. Ilyen helyzetekben a természetes emberi viselkedés, ha nem is a visszatámadás, de mindenképpen az önvédelem. Jézus mégsem ezt ajánlja, mert ez is erőszakkal járhat, hanem a teljes erőszakmentességet és az ellenség szeretetét. Az ellenség szeretetét Jézus nem csak parancsba adja, hanem maga is példát mutat erre. Neki is voltak ellenségei, akik nem fogadták el vagy akik életére törtek és halálra adták. A kereszten mindenkinek megbocsátott, legyőzve ellenségei gyűlöletét. Példáját és az irgalmas Atya példáját követve mi is bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk vétenek, hogy számíthassunk bűneink megbocsátására. Ha embertársainkban meglátjuk Krisztust, akkor nem fogjuk őket ellenségnek tekinteni, hanem készek leszünk mindenkivel jót tenni.

Szent Erzsébet irgalmas cselekedeteire figyelünk a mai napon. Szenvedőket, betegeket ápolt, hogy irgalmasságával mutassa ki irántuk való szeretetét. A betegek arcában Krisztus arcát ismerte fel. Erzsébet személyében szintén felfedezhetjük az irgalmas Isten arcát, aki benne olyan embert küldött a segítségre szorulóknak, aki hősiesen gyakorolta az irgalmasság tetteit.

Észreveszem-e a szenvedőket? Meglátom-e arcukon a szenvedő Jézus arcát? Ébred-e bennem szánalom irántuk? Tettekre késztet-e engem is a szenvedések látványa?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az Isteni Gondviselésben bízzunk!

2022. november 18. – Péntek (Lk 19,45-48)

p, 2022/11/18 - 00:00
Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” Ott tanított azután mindennap a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó figyelemmel hallgatta (tanítását). Lk 19,45-48

Elmélkedés

A kereskedők kiűzésével Jézus olyan határozottsággal tesz rendet a jeruzsálemi templomban, majd olyan magabiztosan kezd el ott tanítani, mint aki otthon van. Valóban, pontosan erről van szó, hiszen a szentírástudósok értelmezése szerint ezzel a cselekedetével Jézus mintegy birtokba veszi a templomot, amely az Isten lakóhelye, Isten nevének és dicsőségének a háza. János evangéliuma szerint Jézus kifejezetten az ő Atyja házának nevezi a templomot: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Jézus tehát hazatér Atyjának házába és birtokba veszi a templomot, hogy az újra az imádság, az istentisztelet és az Istennel való találkozás helye legyen.

A születése utáni negyvenedik napon ide, a jeruzsálemi templomba hozza el őt Mária, hogy a szokásoknak megfelelően bemutassa Istennek. A későbbiekben családjával együtt évről évre ide zarándokol Jézus, s már tizenkét évesen Atyja házának nevezi a templomot, ahol szülei három nap keresés után találják meg őt. Felnőttként ide jár imádkozni és a népet tanítani, s csodát is tesz e helyen.

A templom megtisztítását követően Jézus tanítani kezd, az emberek pedig odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnám hallgatni, meg kell tisztítanom lelkemet, el kell belőle távolítanom mindazt, ami nem oda való. Csak tiszta szívvel vagyok képes teljes odaadással figyelni Jézus tanítására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor teljesítetted tanítványaid kérését és imádkozni tanítottad őket. Most mi is azt kérjük tőled, hogy taníts minket imádkozni, taníts bennünket a helyes imára! Az életszentség és az üdvösség elnyerésének biztos eszköze a szüntelen imádkozás. Te nem üres szavakat kívánsz tőlünk, hanem figyelmes elmét, odaadó akaratot és megtisztult szívet. Tisztítsd meg gondolatainkat és érzéseinket az imádság által! Add, hogy újjászülessünk a szüntelen imádság által! Add, hogy hitünkben növekedjünk az imádság segítségével! Add, hogy megtaláljuk az imádságban a mennyei Atyához vezető utat!

2022. november 17. – Csütörtök (Lk 19,41-44)

cs, 2022/11/17 - 00:00
Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt. Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” Lk 19,41-44

Elmélkedés

Jézus figyelmeztetése egyrészt Jeruzsálem városának, másrészt annak lakóinak szól: „Bárcsak felismernéd, ami üdvösségedre szolgál!” – olvassuk a mai evangéliumban. A pusztulás megjövendölése inkább a városra vonatkozik, ami aztán be is következett néhány évtizeddel később. Jeruzsálem legfeljebb csak a nevében hirdeti, hogy a béke városa, hiszen úgy tűnik, mind a mai napig a békétlenség uralkodik falai között, s nem szűnnek a vallási különbség okozta viszályok. Ugyanakkor Jézus szavait úgy is értelmezhetjük, hogy az embereket is utolérheti a végzet, ha nem ismerik fel és nem teszik meg mindazt, ami az üdvösségükhöz szükséges.

Jó volna, ha életünk minden cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy eljussunk az örök üdvösségre. Miközben végezzük munkánkat és teljesítjük kötelességeinket, ez legyen életünk legfőbb irányultsága és szándéka!

Kérjük a Szentlelket, a jó tanács Lelkét, hogy mutassa meg nekünk mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges. Világosítsa meg értelmünket, hogy felismerjük az üdvösség útját és erősítse meg akaratunkat, hogy hűségesen járjunk ezen az úton. Adja meg nekünk, hogy a sok fontosnak tűnő dolog közt felismerjük az egyedül szükségeset! Ha felismerjük, amit üdvösségünk érdekében tennünk kell, Jézusnak nem kell miattunk sírnia.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts bennünket tiszta értelemmel és tiszta szívvel imádkozni! Taníts minket szilárd figyelemmel, lángoló szívvel, remegő buzgósággal, mély alázattal és kitartó türelemmel imádkozni! Taníts minket úgy imádkozni, hogy élő legyen a hitünk! Taníts minket, hogy ne csak a szükség, a szenvedés, a nehézség idején forduljunk hozzád, hanem szüntelenül imádkozzunk és imánk az irántad való szeretet kifejezése legyen! Taníts minket, Urunk, hogy mindig a te nevedben forduljunk mennyei Atyánkhoz! Tárd fel számunkra az imádság által az üdvösség titkát!

2022. november 16. – Szerda (Lk 19,11-28)

sze, 2022/11/16 - 00:00
Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Lk 19,11-28

Elmélkedés

Az evangéliumban Jézus példabeszédet mond egy királyról, aki szolgáinak pénzt ad, hogy kereskedjenek vele. A szolgák egy része vállalja a befektetés kockázatát, elkezdenek kereskedni, s az elszámoláskor fel tudják mutatni annak eredményét. De van olyan szolga is, akit a félelem megbénít, nem mer kockáztatni, azt gondolja, hogy elegendő lesz az, ha visszaadja majd a királynak, amit kapott. A történet másik részében szó esik azokról, akik a király ellen fordulnak távollétében. Nekik és a haszontalan szolgának a király ítélete szerint szigorú büntetés jár. A példázat szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, de a hűtlenekre és a tétlenekre büntetés vár.

Az én életem sorsában is döntő szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok a királlyal, Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Vagy inkább ellene fordulok, esetleg a félelem miatt semmit sem teszek? Nem anyagi javakat, hanem lelki kincseket bíz rám, amelyeket egyrészt a magam üdvössége érdekében kell felhasználnom, másrészt másokat kell velük segítenem az üdvösség útján. Jézusnak szolgálni szabadságot és üdvösséget jelent, ha megengedem, hogy ő legyen életem királya.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te, miután kellő ideig tanítottad tanítványaidat, elérkezettnek láttad az időt, hogy útnak indítsd őket és hirdessék tanításodat. Az indulás előtt gyakorlati tanácsokat adtál nekik, amelyek bátorságra, eszköztelenségre, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözték a misszióra indulókat. Te napjainkban is szeretnél eljutni, szeretnél utat találni minden emberhez. Nekünk, a te követőidnek az a feladatunk, hogy segítsük a találkozásodat az emberekkel. Adj nekünk apostoli lelkesedést és buzgóságot!

2022. november 15. – Kedd (Lk 19,1-10)

k, 2022/11/15 - 00:00
Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bűnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Lk 19,1-10

Elmélkedés

Kissé megdöbbentően hangzik Zakeus indítéka a mai evangéliumban: látni akarja Jézust és meg akarja őt ismerni. Megdöbbentő, mert lám, nem elég számára a gazdagság, a vagyon, a jól fizető vezető állás, ő mindezeknél többet szeretne. Vajon akik a földi gazdagságtól várnak mindent, mikor jutnak el annak felismerésére, hogy nem ettől függ boldogságuk? Zakeust kíváncsiság és benső vágy ösztönzi arra, hogy nem törődve az emberek gúnyolódásával, felmásszon egy fára, hogy megpillanthassa Jézust. Tanulhatunk ebből a mozzanatból: Zakeus felismeri, hogy mi lehet az akadálya annak, hogy vágya teljesüljön és képes még szokatlan cselekedetre is, hogy ez az akadály megszűnjön. Észrevesszük-e, felismerjük-e azokat az akadályokat, veszélyeket, amelyek eltávolítanak minket az Úrtól? Mit teszünk annak érdekében, hogy ezeket az akadályokat eltávolítsuk az Úrral való találkozás útjából?

Zakeus Jézusra volt kíváncsi, Jézus pedig arra, aki felnőtt ember létére gyerekes módon fára mászott, nem törődve a körülötte lévők gúnyolódásával és megvetésével. Zakeus látni akarta Jézust, Jézus pedig meglátta benne azt az embert, aki kész megváltoztatni egész életét. Isten irgalma rátekintett erre a mások által megvetett és bűnösnek tartott emberre és új irányba állította életét. Ha megbánom bűneimet, Isten engem is elindít az üdvösség útján.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te nem csupán szeretetet érzel a teremtmények, s köztük legfőképpen irántunk, emberek iránt, hanem te magad vagy a szeretet. Amikor téged keresünk, mindig a szeretetet keressük. Amikor téged akarunk egyre jobban megismerni, akkor a szeretetet akarjuk megismerni. Amikor utánad vágyakozunk, végső soron a szeretetre, a tökéletes szeretetre vágyakozunk. Ébressz rá minket arra az igazságra, hogy amikor meghívsz minket a veled való életre, akkor a szeretetben való életre hívsz bennünket!

2022. november 14. – Hétfő (Lk 18,35-43)

h, 2022/11/14 - 00:00
Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent. Lk 18,35-43

Elmélkedés

Kit látunk Jézus személyében? A názáretiek, akik körében felnőtt, Mária és József gyermekét látták Jézusban, amikor már felnőtt korában, tanító útja során megérkezett városukba. A nép sokszor csak a csodatevőt látta benne, aki képes megszüntetni a betegségeket, máskor pedig tanítónak látták, aki fenséges szavakkal szólt az igazságról. A farizeusok és az írástudók ellenfelet láttak benne. Saját tanítványai követendő példaképet láttak Mesterükben. A jerikói vak pedig meglátta Jézusban leendő gyógyítóját. Megérzi, hogy Jézus az egyetlen, aki tud rajta segíteni, s ha most elmulasztja a lehetőséget, akkor egész életét vakságban töltheti. Én kit látok Jézus személyében? Meglátom-e benne a Messiást? Meglátom-e benne a hit ajándékozóját? Meglátom-e benne az üdvösség szerzőjét? Meglátom-e benne azt, akit érdemes követnem?

A történet szerint az Úr egyrészt meggyógyítja a vak koldus szemét, megajándékozva ezzel őt a testi látással. Másrészt megnyitja lelki szemeit, megajándékozva őt a hit látásmódjával. Ebben az értelemben nekünk sem elegendő a testi látás, hanem szükségünk van arra, hogy a hit szemszögéből lássunk mindent. Hit nélkül csak a látható világot szemlélhetjük. A hit segítségével bepillanthatunk Isten láthatatlan világába.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit!

2022. november 13. – Évközi 33. vasárnap (Lk 21,5-19)

v, 2022/11/13 - 00:00
Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok”. És: „Elérkezett az idő.” Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” Lk 21,5-19

Elmélkedés

Az ember hiszékeny

Jézus jeruzsálemi működése egy meglehetősen hosszú beszéddel zárul, amelyet a templomban mondott. A beszéd a város pusztulásáról és az Emberfia végső időkben történő eljöveteléről szól. Az evangélista nem nevezi meg azokat, akik elismerően, dicsérően szólnak a templomról, annak díszesen faragott köveiről és az értékes fogadalmi ajándékokról. Jézus viszont nem a templom jelenlegi állapotáról beszél, hanem prófétai módon meglátja a templom pusztulását és megjövendöli, hogy eljön az idő, amikor mindebből semmi sem marad. Érthető, hogy ezt követően a kérdezők a pusztulás várható idejéről szeretnének pontosabb információkat kapni. Nem tudhatjuk, hogy mi állhatott ennek hátterében. Lehet, hogy valóban komolyan vették a figyelmeztetést, de az is lehet, hogy gúny volt kérdésükben. Válaszul Jézus a végső időkben tapasztalható jelekről beszél. Ilyen jel lesz a hamis próféták fellépése, akik félrevezetik az embereket, például annak hirdetésével, hogy egészen közel van a végidő.

Az ember hiszékeny. Könnyen hisz a szép ígéreteknek, az érdekesnek és rendkívülinek vélt információknak. Ha valaki határozottan állít valamit, vagy újszerűen hangzó összefüggéseket mond ki, sokan gondolják, hogy megvilágosodott előttük minden, lehullt a lepel a titkokról és most végre olyan dolgokat is megértenek, amiről korábban nem volt tudomásuk. Az ember bizony hiszékeny. Mert hiszékenynek lenni könnyebb, mint utánajárni, utánanézni a dolgoknak. Erre az emberi hiszékenységre alapoznak azok, akik számokból és dátumokból titokzatos dolgokat olvasnak ki és például a csillagok állásából előre jeleznek bizonyos eseményeket, és az általuk felismerteket úgy tárják a nagyközönség elé, mint biztos igazságokat.

Az ember hiszékeny. De a hiszékenység nem tévesztendő össze a hittel. A kettő egészen más. Ne legyünk hiszékenyek! Ne higgyünk akárkinek! Ne higgyünk el mindent! Vizsgáljuk meg a tanításokat! Vizsgáljuk meg a tanító személyét és életét! Nem érdemes akárkit követnünk. A jézusi igazsághoz érdemes hűségesnek maradni, mert ez vezet minket az üdvösségre.

A mai evangélium szerint Jézus egyértelművé teszi, hogy a végső időkkel kapcsolatban nem a bekövetkezés időpontja a lényeges, hanem az a döntő, hogy tanítványai kitartsanak mellette. Lesznek, akik éppen Jézusra hivatkozva akarják félrevezetni az embereket. Bölcsesség és tisztánlátás kell ahhoz, hogy megkülönböztessük a krisztusi igazságot az emberek hamisságától, amely látszat- vagy féligazságokba öltözködve jelenik meg. A könnyű ígéretek sok ember fülének jobban tetszenek, mert nem kívánják meg az isteni értékrendhez való ragaszkodást. Krisztus tanítványának egyedül az Urat szabad követnie, s nem szabad félelembe burkolóznia, ha az említett jeleket látja.

Ezt mondja Jézus: Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” Az evangéliumokban különös jelentősége van Jézus „én vagyok” kezdetű kijelentéseinek, mert ezek a mondások az ő istenségébe engednek bepillantást számunkra. Amikor a végső időkben olyanok lépnek majd fel, akik azt fogják mondani, hogy „én vagyok”, akkor ezek az emberek az igaz Isten helyébe akarnak lépni. Az ember számára az lesz a valóban nehéz, hogy felismerje az igaz Istent és megkülönböztesse őt a hamis istenektől. Ezért figyelmeztet minket a mi Urunk: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket!” (Lk 21,8).

A végső idők nagy harcában a hamis „krisztusok”, akik a Jézus Krisztussal való szembefordulásra és hitük elhagyására csábítják az embereket, vereséget fognak szenvedni. Krisztus minden erő és hatalom felett győzedelmeskedik, hogy életünk Ura legyen. A Krisztusban való hit üdvösségre vezet.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a félrevezetésnek! Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy megkülönböztessem a te igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy az egész világ és az egész természet felett, és hatalmad van, hogy legyőzd a gonoszságot. A te segítségeddel én is le tudom győzni a rosszat. Életem biztonságban van a te kezedben, s ha hűséges maradok hozzád és hitemhez, akkor nem veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy semmiféle veszély, még az életveszély miatt se tagadjam meg hitemet, hanem a Szentlélekre hallgatva tegyek tanúságot rólad!

2022. november 12. – Szombat (Lk 18,1-8)

szo, 2022/11/12 - 00:00
Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Lk 18,1-8

Elmélkedés

Az imádság hitből fakadó cselekedet. Amikor lelkünket Istenhez emeljük, hogy szeretetébe helyezzük magunkat és neki ajánljuk életünket, akkor ezzel a hitünket fejezzük ki. Ennek fényében válik érthetővé számunkra az evangéliumi részlet utolsó mondata, amely így hangzik: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” Ha fog találni imádkozó embereket, akkor hitet is fog találni.

Jézus a szüntelen imádkozásra bátorít minket. Valljuk be: sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha nem teljesül azonnal a kérésünk, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen kételkedni kezdünk Istenben. Jézus azt tanácsolja, hogy kitartóan kérjük az Atyát, és mindig azzal a bizalommal forduljunk hozzá, hogy mindent megad, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Sok esetben egyedül az ima segít. Főként a közös ima, a közösség imája. Amikor emberi erőnk hiábavalónak bizonyul, bátran fordulhatunk Istenhez, akinek semmi sem lehetetlen.

Az egyéni imádság fontosságát hangsúlyoznunk kell egy olyan korban, amikor sokan Istent személytelen létezőnek gondolják. Úgy vélik, hogy Isten létezik ugyan, de tevékenysége kimerült abban, hogy meghatározta a világ rendjét és nincs semmi köze az emberhez, nincs kapcsolata velünk. Az egyéni imádságban megtapasztalhatjuk, hogy Isten személy. Megszólít minket. Kapcsolatot szeretne velünk. Szeret bennünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te úgy szerettél bennünket, hogy egykor életedet adtad értünk, s úgy szeretsz minket, hogy most is nekünk adod magad. A veled való élet biztosítja számunkra azt a szabadságot, amely megteremti a szeretet légkörét, hogy szabadon szerethessük Istent és embertársainkat. Te szabadon, kényszer és félelem nélkül adtad oda életedet, hogy megismerhessük a te végtelen, határtalan szereteted. Taníts bennünket arra, hogy szabadon és nagylelkűen ajánljuk fel életünket Isten és az emberek szolgálatára! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

2022. november 11. – Péntek (Lk 17,26-37)

p, 2022/11/11 - 00:00
Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott az égből, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetőn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezőn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvőhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt őröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyűlnek a sasok.” Lk 17,26-37

Elmélkedés

A farizeusok olyan jeleket szerettek volna látni, amelyek egyértelműen igazolják Isten országa eljövetelét. Erre mondta Jézus, hogy az ország nem jön el látványos módon. Lukács evangéliumának keletkezése idején a keresztény közösség tagjait is foglalkoztathatták azok a kérdések, hogy mikor és milyen módon fog megvalósulni az Isten országa, illetve az Úr második eljövetele. A két esemény és az azokra vonatkozó kijelentések az evangéliumokban olykor összemosódnak. Évszázadokkal később mi már tudjuk, hogy az Isten országa Jézus világra jöttével és az ő személyében vette kezdetét. Csendesen, a szegényeknek és mindenkinek szóló örömhír hirdetésével, az Isten irgalmasságáról tanúskodó csodákkal és a közösség létrehozásával elkezdett megvalósulni.

Az Úr második eljövetele a végső időkben még várat magára. Az elmúlt két évezred folyamán időről időre felbukkantak olyanok, akik tudni vélték annak közeli bekövetkeztét. Egyetlen egy sem bizonyult igaznak, mert lám, mind a mai napig nem következett be. Akik napjainkban azt állítják, most már tényleg hamarosan bekövetkezik a világvége, s például utolsó figyelmeztetésekre hivatkoznak, azok valójában csak riogatnak és félelmet keltenek.

Az Úr eljövetele egyszer be fog következni, de annak idejét senki ember nem tudhatja előre.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a világban mindennek értelme van, még akkor is, ha akaratodat, rendelésedet, szándékaidat emberi értelmünk nem képes azonnal megérteni. Krisztus Urunk kereszthalálának is volt értelme, hiszen a megváltást, az üdvösséget szerezte meg minden ember számára. Meghajlunk a kereszt előtt, meghajlunk a kereszt titka, a megváltás titka előtt. Meghajlunk az engedelmesség titka előtt, amelyet Fiad, Jézus Krisztus tanúsított. Meghajlunk a végsőkig elmenő, önfeláldozó szeretet titka előtt. Segíts minket, hogy felfedezzük a kereszt helyét életünkben!

2022. november 10. – Csütörtök (Lk 17,20-25)

cs, 2022/11/10 - 00:00
A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Ő ezt válaszolta: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: „Nézd itt van, vagy amott!” Isten országa köztetek van.” Azután tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem látjátok. Mondják majd nektek: „Nézzétek, itt van, vagy amott!” Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég egyik felétől a másikig villan, úgy jön el azon a napon az Emberfia is. Előbb azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől.” Lk 17,20-25

Elmélkedés

Jézus tevékenységét tömören így foglalhatjuk össze: meghirdette Isten országát. Ennek a titokzatos országnak az evangéliumát, örömhírét hirdette. De több volt ez, mint szóbeli igehirdetés. Szavai által ugyanis megkezdődött ennek az országnak a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek, amelyekben cselekvő erő rejlett s amelyek hitre és megtérésre indították az embereket. Csodái szintén arról tanúskodtak, hogy Isten országa már kezdetét vette.

Mikor jön el Isten országa? – kérdezik a farizeusok Jézustól. Kissé furcsa a kérdés. Hát nem vettek észre semmit? Nem hallják meg Jézus szavaiban az isteni igazságot? Nem veszik észre tetteiben Isten cselekvését? Van, akinek soha nem jön el az Isten országa vagy soha nem veszi észre, hogy már eljött. Mások pedig állandóan Isten országában élnek, számukra az ország már jelenlévő valóság. Isten országának nem lehet észrevenni a kezdetét, vége viszont nem lesz.

A kérdést tegyük személyessé: mikor jön el az én életembe Isten országa? A válasz egyszerű: akkor, amikor bennem hit ébred és a megtérés útjára lépek. Ha megszívlelem tanítását, bennem is elkezd megvalósulni Isten országa, természetesen nem feltűnően, hanem egészen csendesen. Az Isten országát nem külső jelekből fogom észrevenni, hanem abból, hogy bennem megváltozik valami. Lelki megújulásom jelzi, hogy bennem megvalósul-e Isten országa.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Kereszted jele olykor árnyékként, máskor fényként vetül életemre. Néha értetlenül szemlélem szenvedésed, máskor kezdem megérteni, hogy megváltásomért haltál meg. Néha oly megerőltető felvenni keresztem, indulni keresztutamon, máskor lelkesen követlek téged. Segíts megértenem kereszthalálod és feltámadásod titkát! Taníts meg engem arra, hogy ne fordítsam el tekintetemet rólad akkor sem, amikor szenvedéstől gyötört arcodat mutatod nekem, s add, hogy meglássam dicsőségtől ragyogó arcodat!

2022. november 9. – Szerda, A Lateráni-bazilika felszentelése (Jn 2,13-22)

sze, 2022/11/09 - 00:00
Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.” A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak. Jn 2,13-22

Elmélkedés

A mai napon a Lateráni Szent János-bazilika felszentelését ünneplik a keresztények világszerte. Ez a bazilika a római pápa székesegyháza, valamint „a város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.” A bazilika a Kr. utáni IV. század elején épült Nagy Konstantin császár kezdeményezésére és I. Szilveszter pápa szentelte fel 324-ben a Legszentebb Üdvözítő tiszteletére. Később Keresztelő Szent Jánost és Szent János apostolt is a templom védőszentjévé nyilvánították. Jelentőségét tekintve napjainkban egyedül a vatikáni Szent Péter-bazilika előzi meg. E bazilikát tartjuk az első nyilvános keresztény templomnak, hiszen amikor a római császár a milánói rendeletben engedélyezte a keresztény hit szabad gyakorlását, ebben a templomban ünnepelték először nyilvánosan a szentmisét. Korábban ugyanis a föld alatti katakombákban és magánházaknál gyűltek össze a keresztények az eucharisztia ünneplésére.

Az ünnep evangéliuma Jézus életéből azt az eseményt idézi elénk, amikor az Úr megtisztítja a jeruzsálemi templomot. E cselekedetével egyrészt a mennyei Atya Fiaként birtokba veszi az Atya házát, lakóhelyét, másrészt visszaadja azt eredeti rendeltetésének megfelelően az istentisztelet céljára. Minden templom az Isten és az ember találkozásának helye. A mi templomainkban az Oltáriszentségben van jelen Krisztus.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk téged követni. Szavad valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk el ezen az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket. De nem szeretnénk elbizakodottak lenni, hiszen a mi életutunk, miként a tiéd is, keresztútként végződik. Kereszthordozásod, szenvedésed, türelmed és az Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne forduljunk el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged!

2022. november 8. – Kedd (Lk 17,7-10)

k, 2022/11/08 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt. Lk 17,7-10

Elmélkedés

Jézus szavai olyan társadalmi helyzetet feltételeznek, amelyben urak és szolgák élnek. A két társadalmi réteg között a különbség nyilvánvaló. Az úr parancsol, a szolga engedelmeskedik. Az úr mindent megtehet, a szolgának semmihez sincs joga. Az úr számára előnyös ez a helyzet, a szolga számára előnytelen. A szolga talán szívesen változtatna saját helyzetén, de erre nincs lehetősége, mert maga az úr gondoskodik arról, hogy ne tudjon változtatni, azaz még véletlenül se cserélődjenek fel a szerepek. Az úr és a szolga ilyen jellegű kapcsolatának hátterében az áll, hogy az úr rendelkezik emberi szabadsággal, míg a szolga meg van fosztva attól, azaz nem cselekedhet szabadon.

Az úr és a szolga közti viszony példáját nem vihetjük át egy az egyben Isten és az ember kapcsolatára, mert van ugyan hasonlóság, de különbség is. Hívő emberként Istent Urunknak, életünk Urának ismerjük el. Elismerjük, hogy az ő nagysága végtelenül nagyobb emberi kicsinységünknél, tőle kaptuk és tőle függ életünk. Engedelmességgel tartozunk neki, életünkben szolgálnunk kell őt, de ez az Istennek végzett szolgálat nem veszi el és nem csökkenti emberi szabadságunkat, hiszen mindenkinek megvan a lehetősége arra is, hogy ne engedelmeskedjen Istennek. Istennek szolgálni szabadságot jelent.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életünk és szívünk egyetlen királya, Jézus Krisztus! Bátran indulunk követésedre, mert egyedül te vezetsz minket a mennyei Atyához és az örök életre. Te mutatod meg számunkra az üdvösség felé vezető utat. Téged szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod vonásait látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten uralma és közösségeinkben megvalósítsuk Isten országát!

2022. november 7. – Hétfő (Lk 17,1-6)

h, 2022/11/07 - 00:00
Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!” Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek.” Lk 17,1-6

Elmélkedés

A megbocsátás és a hit témája szerepel a mai evangéliumban. Jézus arra bíztatja tanítványait, hogy ne méricskéljék a megbocsátást. Még akkor is legyenek készek megbocsátani, ha valaki naponta többször megsérti őket. Emberileg könnyen azt gondolnánk, hogy ilyen esetekben komolytalan a bocsánatkérés, s talán nem is kell megbocsátanunk. Ezzel mintegy korlátok közé zárnánk a bocsánatot. A megbocsátásnak semmi nem szabhat határt, mert ennek példája maga az isteni irgalmasság. Isten senki előtt nem zárja be szívét, hanem mindenki felé könyörülettel fordul. A bocsánat által Isten mindig új lehetőséget ad a bűnbánónak. Tegyünk mi is így!

A másik téma a hit. Jézus szavait hallani és cselekedeteit szemlélni sok embernek megadatik, nekünk is. Halljuk örömhírét, tanítását, mely meghív minket az Isten országába, az evangéliumok pedig bepillantást engednek az Úr csodáinak világába. Ezután eljutunk oda, hogy feltesszük magunknak a kérdést, ki az a Jézus, aki ilyen hatalommal és erővel tanít? Ki ő valójában? Mert a szó és a csoda csak felébreszti bennünk ezt a kérdést, de önmagukban nem adnak feleletet. Választ csak akkor kaphatunk, ha hittel hallgatjuk a szót, s a hit szemével nézzük a csodákat. Itt érkezünk el oda, hogy az apostolok kérésével együtt tör fel szívünkből a vágy, hogy Jézus növelje bennünk a hitet. Növelje bennünk a hitet, amely segít meglátni benne az Isten Fiát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan, bizonytalanul tesszük meg a hit útján. Az úton, amely az Isten-látás élményéhez vezet. Beismerem lelki vakságomat és segítségedet kérem, hogy láthassalak, felismerhesselek téged. Te meghallod, amikor téged szólítalak, mindig meghallod, amikor hozzád fordulok. Most is azzal a hittel járulok eléd, hogy segíts hitetlenségemen, gyógyítsd lelkemet! Add, hogy a hit által mindig felismerjelek téged!

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva