Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

Legyen nálad olaj!

Jézus példabeszéde a tíz szűzről egyfajta lelki ébresztő számunkra. A menyegző, amelyre a vőlegény érkezik, az Isten országának képe. A szüzek, akik rá várnak, mi magunk vagyunk. A történetben öten okosak voltak, öten pedig balgák. Mindegyik vitte magával a lámpását, mindegyik elaludt, de a különbség ott van, hogy az okosak vittek tartalék olajat is, míg a balgák nem. Mit jelent az olaj? A szentatyák és a teológusok különféle értelmezéseket kínálnak: a szeretet tettei, az élő hit, a szív készsége, az Istenbe vetett bizalom. Bármelyiket is jelentse az olaj, az biztos, hogy amit nem lehet kölcsönadni vagy nem lehet a másét használni, az egészen személyes. Az olaj a szív készenléte, amit nem lehet sem kölcsönadni, sem az utolsó pillanatban megszerezni.

A keresztény élet nem csupán hitvallás vagy vallási gyakorlatok rendszere. Nem elég néha meggyújtani a lámpást, főleg ha nincs benne olaj. Az élet nehéz helyzetei, a várakozás hosszúsága, a mindennapok küzdelme elhasználják belőlünk a lelki tartalékokat, ha nem töltekezünk újra. Az olaj a személyes kapcsolat Istennel: az imádság, a szentírásban való elmélyülés, a szeretet jócselekedetei, az irgalmasság gyakorlása.

A balga szüzek nem voltak bűnösök, nem voltak istentagadók, csak egyszerűen nem gondoltak arra, hogy hosszú lehet a várakozás. A keresztény élet nagy veszélye az állandó éberség elvesztése: „majd később imádkozom”, „majd, ha nyugdíjas leszek, lesz időm lelki dolgokra”, „most még fiatal vagyok, ráérek később a vallásos dolgokkal foglalkozni.” A vőlegény viszont az éjszaka közepén jön. Váratlanul. Nem a halál órája ez, hanem egy élethelyzet, egy próbatétel, egy kegyelmi pillanat is, amikor Isten megszólít. Ha akkor nincs olaj a lámpánkban, azaz, ha nem élő a kapcsolatunk vele, könnyen lemaradunk a menyegző öröméről.

Az evangéliumi példabeszéd vége drámai: „Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!” – szól a kérés. „Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket!” – érkezik a válasz. A látszat-kereszténység, a kiüresedett vallásgyakorlat, a névleges hit nem elegendő. A menyegző, a lakodalmi ünnep már elkezdődött. Van-e olaj a lámpánkban? Naponta töltünk-e bele utánpótlást?

A tíz szűz példázata nem arról szól, hogy Isten igazságtalan vagy kizáró. Ellenkezőleg: azt mutatja meg, mennyire komolyan vesz minket. Aki késik, nem feledkezett meg rólunk, hanem időt ad a felkészülésre. Jézus nem akar megijeszteni, hanem felébreszti alvó lelkünket: „Virrasszatok, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!” A virrasztás odaadó figyelmet jelent, ahogyan a szerelmes várja a másikat, ahogy az anya vigyáz a gyermekére, ahogyan az éhező várja a segítő felebarátot.

Jézus példabeszéde még egy fontos lelki valóságra hívja fel a figyelmünket: a kegyelem ideje véges. A kapu egyszer bezárul. De most még nyitva van. A menyegzőre mindenki hivatalos. Az okos szüzek nem önzőek voltak, hanem készen álltak. A balgák nem rosszindulatúak, csak könnyelműek. A döntés – minden nap, minden helyzetben – a mi kezünkben van. Éljünk úgy, hogy lámpásunkban mindig legyen olaj. És ha el is alszunk, amikor a vőlegény jön, töltsünk olajat a lámpásba, hogy újra lobogjon a fény!

Vedd elő a tartalékot és töltsd meg most olajjal a lámpásod!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Ébreszd fel bennem a készséget, hogy szüntelenül várjalak téged! Add, hogy ne csupán külső jelei legyenek hitemnek, hanem lelkileg megújulva, szeretetben és bizalomban éljem meg a veled való közösséget! Taníts virrasztani, éberen figyelni szavadra, és szívembe tölteni kegyelmed olaját! Ne engedd, hogy lemaradjak a veled való találkozásról, hanem mindennap növekedjek alázatban és odaadásban! Vezess engem a menyegző örömére!

Jézus egyszer így beszélt tanítványaihoz: „Mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. De Jézus kijelentette: „Ti igazaknak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri szíveteket. Ami ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.” Lk 16,9-15

Elmélkedés

Jézus tanítása ma újra a vagyonhoz és az anyagi javakhoz való viszonyunkat helyezi mérlegre. A vagyon önmagában nem rossz, de veszélyes, mert könnyen elhiteti velünk, hogy elegendőek vagyunk önmagunknak. Isten azonban nem azt nézi, mit birtoklunk, hanem azt, mire használjuk mindazt, amit kaptunk.

Nem lehet kétfelé húzni: vagy Isten az első az életünkben, vagy valami más. Vizsgáljuk meg saját vágyainkat és értékrendünket! Milyen döntések irányítják napjainkat? Milyen helyet foglal el bennük Isten, és milyen helyet az anyagi biztonság iránti vágy? A mindennapok szintjén, az apró dolgokban is kiderül, mi az, amit igazán fontosnak tartunk. Hűek vagyunk-e a ránk bízott kevésben, vagy inkább eltékozoljuk időnket, figyelmünket, lehetőségeinket? Jézus tanítása ma arra hív, hogy életünk értékeit és céljait Isten örökkévaló igazságához mérjük.

A keresztény ember bölcsen használja az anyagi javakat. Teszi ezt annak tudatában, hogy minden, amit birtokol – pénz, idő, tehetség – végső soron Isten ajándéka, és egy nap számot kell adni róla. Ha ezekkel másokat szolgálunk, ha javainkat nem bálványnak tekintjük, hanem eszközként használjuk, akkor valóban a mennybe vezető úton járunk.

Minden kincsed, amit másoknak adsz, az örök élet felé fog segíteni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te tudod, milyen könnyen hajlik a szívünk a vagyon, a biztonság és a kényelem felé. Add meg nekünk a belső szabadságot, hogy javainkat ne önzésből gyűjtsük, hanem megosztva mások javára fordítsuk! Segíts, hogy ne a világ értékei, hanem a te tanításod irányítsa döntéseinket! Taníts meg arra, hogy a kevésben is hűségesek legyünk! Vezess minket az egyszerűség útján, hogy gondviselésedre bízzuk magunkat, és méltóak legyünk majd arra, hogy örök országodba jussunk!

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Azt felelte: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki – és írj nyolcvanat. Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Lk 16,1-8

Elmélkedés

Jézus tanítása a hűtlen, de eszes intézőről első olvasásra zavarba ejtő lehet. Hogyan dicsérheti meg Jézus valakinek a csalárdságát? Mégis, ha figyelmesen olvassuk a példabeszédet, világossá válik, hogy nem a tisztességtelenség a dicséret tárgya, hanem az előrelátás, a gyors és hatékony cselekvés. Az intéző felismeri: eljött az elszámolás ideje, és ő, ha nem cselekszik okosan, mindent elveszít. Ezért kapcsolatokat épít, másokon segít, hogy majd, amikor már nem lesz hatalma és befolyása, ne maradjon egyedül.

A befejező mondat is elgondolkodtató: „A világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” Hívő emberként néha kevésbé vagyunk éberek és bölcsek, mint azok, akik csak földi célokat követnek. Pedig nekünk a mennyország a célunk, és megkaptuk a lelki útmutatást, hogy oda jussunk. Mi mégsem élünk a lehetőségekkel, nem látjuk előre a következményeket, nem készülünk tudatosan az örökkévalóságra.

Legyünk tehát mi is okos intézők, de ne a világ logikája szerint, hanem az evangélium bölcsessége alapján. Ne halogassuk a jót, ne késlekedjünk a bocsánatkéréssel! Mert egyszer eljön az idő, amikor számot kell adnunk talentumainkról. Boldog az, aki úgy állhat az Úr elé, hogy okosan használta az Istentől kapott lelki javakat.

Élj evangéliumi bölcsességgel!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Taníts engem bölcsen élni, aki nem birtokol, hanem szolgál, nem elrejti, hanem megosztja örömhíredet! Add, hogy földi javaimat mindig úgy használjam, hogy azok ne akadályozzák üdvösségemet! Ne engedd, hogy a világ csábítása elhomályosítsa szemem elől az örökkévaló célt! Segíts, hogy minden döntésem, kapcsolatom, feladatom az evangélium fényében történjen! Adj nekem bátorságot bölcsen és irgalmasan élni, hogy egykor örömmel számoljak be előtted szolgálatom gyümölcseiről!