Hírolvasó

2021. december 18. – Szombat (Mt 1,18-24)

Napi evangélium - szo, 2021/12/18 - 00:00
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki. Mt 1,18-24

Elmélkedés

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy József álmában tudja meg a titkot, Mária anyaságának és a születendő gyermek származásának titkát. Ez József első álma, amelyet két másik álom követ majd Szent Máté írásában, s amelyekből megtudja, hogy menekülniük kell Heródes haragja elől Egyiptomba, illetve, hogy mikor térhetnek vissza onnan.

József első álmában ismeri meg Isten szándékát. Az álmában látott angyaltól tudja meg, hogy jegyesének Máriának a Szentlélek erejéből fog gyermeke születni. Álmában kap bátorítást Istentől, hogy ne féljen feleségül venni Máriát. Máté evangélista szavai egyszerűen zárják le a jelenést: „József úgy cselekedett, ahogyan álmában az angyal parancsolta neki” (Mt 1,24). Mintha ez olyan természetes volna! Mintha olyan magától értetődő volna, hogy az ember kövesse az álmában hallottakat! Talán ez csak nekünk, modern korban élő embereknek furcsa. Józsefnek egyáltalán nem volt furcsa, hiszen vallásos ember lévén ismerte népének azon nagyszerű alakjait, akik szintén álmukban kaptak utasításokat Istentől. Gondoljunk csak Ábrahámra, Jákobra és az ő fiára, az álomlátó Józsefre, Sámuel prófétára, akit gyermekkorában álmában szólított meg az Úr, vagy Salamon királyra, aki álombéli látomásában bölcsességet kért az Istentől.

József álma emlékeztessen arra, hogy Isten nekem is ad jeleket, velem is közli szándékait. Érdemes megtennem mindazt, amit Isten kér.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítő Istenünk! A hit olyan adomány, a te ajándékod, amely kivezet minket a sötétségből, az élet céltalanságából, és kiszélesíti látókörünket és életterünket. Segíts minket, hogy ne csupán az emberi élet korlátozottságát és végességét lássuk, hanem a te távlataidban szemléljük önmagunkat. Segíts megértenünk, hogy veled élhetünk már itt a földön, s halálunk után eljuthatunk hozzád az örökkévalóságba, amely új életet jelent számunkra. Örökkévaló Istenünk, köszönjük, hogy emberré lettél és ezzel megmutattad nekünk az utat az üdvösség, az örök élet felé.

2021. december 17. – Péntek (Mt 1,1-17)

Napi evangélium - p, 2021/12/17 - 00:00
Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király. Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején. A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is tizennégy nemzedék. Mt 1,1-17

Elmélkedés

Szent Máté Jézus családfájával kezdi evangéliumát. A felsoroltak közül néhány név ismerős számunkra, de a többségük bizonyára ismeretlen. Miért olvassuk mégis a Jézus születésére felkészítő adventi időben? Az evangélistának az lehetett a szándéka, hogy igazolja: Jézus a Messiás, az ő személyében teljesedik be Isten ígérete. Jézus családfája az egész ószövetség rövid foglalata. Ha valaki jól ismeri az ószövetségi könyveket, akkor nem ismeretlenek számára ezek a nevek. A felsorolás annyit mindenképpen tanít nekünk, hogy ha meg szeretnénk ismerni Jézust, akkor ismernünk kell az ószövetséget is. A Megváltó eljöveteléről szóló prófétai ígéretek Jézus személyében teljesedtek be.

Jézus születése új teremtés Isten részéről, s ettől kezdve történelmünk üdvtörténetként értékelendő. Jézus Krisztus – a Szentírás szóhasználatával élve – az „idők teljességében” jött világra. Születése napjától kezdve Jézus élete a beteljesedésig, küldetésének teljesítéséig, azaz kereszthaláláig és feltámadásáig tart. Az örök Isten időbeli létezésének határpontjai ezek. Hitünk szerint a mi életünk is annak beteljesedéséig, feltámadásunkig tart.

A karácsony ünnepe, Isten Fia születésének átélése segítsen minket abban, hogy véges, az időben kezdődő és az időben véget érő életünket átértékeljük, és azt az örökkévalóság felé tartó útnak tekintsük.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! A te személyedben Isten közeledik hozzám. Születésedben, egész földi életedben és halálodban Isten jön el hozzám. Te egykor születéseddel beléptél a világba, most az én életembe szeretnél belépni. Te egykor világosságként ragyogtál fel mindenkinek, a választott népnek és a pogány nemzeteknek egyaránt, most az én életembe szeretnéd elhozni az isteni világosságot. Te egykor megszülettél, most pedig engem akarsz megajándékozni az Istenben való újjászületéssel. Te egykor eljöttél az égből a földre, most engem hívsz a földről a mennybe. Te egykor békességet és örömet hoztál az emberiségnek, sugározd most az én szívembe békédet és örömödet!

2021. december 16. – Csütörtök (Lk 7,24-30)

Napi evangélium - cs, 2021/12/16 - 00:00
Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez Keresztelő Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat.” Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő.” Az egész nép, amely hallgatta őt, még a vámosok is, felismerték Isten akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították magukban Isten szándékát. Lk 7,24-30

Elmélkedés

Miért mentek az emberek Keresztelő Jánoshoz? – kérdezi Jézus az evangélium szerint. Azért, mert megértették, hogy Isten prófétája ő, akinek az a küldetése, hogy előkészítse a Megváltó érkezését. Mi miért indulunk Betlehem felé? Mit várunk az adventi készülettől? Miért haladunk az advent folyamán Jézus születésének helye felé? Mit akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni? Talán egy híres emberrel? Tehetős vagy hatalmas embert szeretnénk talán látni? Mit várunk a karácsonytól? Kellemes érzést? Nyugalmat a rohanás közepette? Néhány ajándékot? De ki adhat értékesebbet, mint Isten, aki Fiát adja nekünk? Talán érdemes volna félretenni emberi vágyainkat és elvárásainkat, s engedni hogy Isten megajándékozzon minket.

A tegnapi evangélium Jézus személyét és cselekedeteit, a mai pedig Keresztelő Jánost mutatja be, ugyanakkor két korszakot is. Keresztelő János lezárja az üdvösségtörténetnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak az isteni ígéret beteljesedésére, a megváltó jövetelére. Jézus pedig elhozza Isten országát, ő a Megváltó. A farizeusok és törvénytudók, akikről Jézus említést tesz, ezt a korszakváltást, a messiási idő beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.

Felismerem-e a jeleket, amelyek erősítik Jézusba, a Messiásba vetett hitemet?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, megváltó Jézusom! Az emberiség története azt igazolja, hogy a mennyei Atya megváltó, üdvözítő tervének útjába nem állhat semmi. Az emberi hitetlenség nem akadályozhatta és még csak nem is késleltethette az üdvözítő jövetelét. Uram, kész vagyok mindenben elfogadni Isten akaratát. Kész vagyok hittel elfogadni Isten szándékait. A hitetlenség olykor engem is némává, süketté, vakká, bénává tesz. A hit viszont megnyitja ajkaimat Isten dicsőítésére. A hit megnyitja fülemet Isten szavának meghallására. A hit megnyitja szememet, hogy felismerjem mindazt, ami üdvösségemhez szükséges. A hit erőt ad, hogy Isten útján járjak.

2021. december 15. – Szerda (Lk 7,19-23)

Napi evangélium - sze, 2021/12/15 - 00:00
Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát. Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.” Lk 7,19-23

Elmélkedés

Keresztelő János tanítványai ezt kérdezik Jézustól: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus nem ad egyértelmű szóbeli választ, hanem saját cselekedeteire hívja fel a figyelmet, amelyekből kiolvasható a felelet. Az ő jövetelével az isteni irgalmasság láthatóvá válik az emberi életekben. Meggyógyulnak a betegek és az örömhír eljut minden emberhez, még a szegényekhez is. Mindezek olyan jelek, amelyek a messiási idő beköszöntét jelzik. Nem kell mást várni, hiszen Jézus valóban a mennyei Atya küldötte, aki elhozza az üdvösséget, s megmutatja számunkra az Atyához vezető utat.

Jézus válasza helyes irányba tereli az eljövendő Messiásról alkotott képet. Keresztelő Jánosra is hatott az a korabeli elképzelés, miszerint a „messiáskirály” földi uralkodó lesz, aki megszabadítja a választott népet az idegen elnyomástól. Ezzel szemben Jézus olyan Messiás, aki a betegek meggyógyításával és a mindenkinek szóló örömhír hirdetésével Isten irgalmát jeleníti meg.

Az Egyház története folyamán számos tanúságtevő keresztény is választ adott a kérdésre. Isten most a mi személyes válaszunkra, a mi hitvallásunkra vár. Nem várakozhatunk örökké, mert nem a várakozás a cél, hanem a megérkezés. Amikor Isten Fiához érkezünk, jó volna megfogalmazni saját hitvallásunkat. Hiszem-e teljes szívemből, hogy Jézus az én Megváltóm és Üdvözítőm?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te mindennap, minden pillanatban jössz hozzánk. Szívünk ajtaján kopogtatsz, szeretnél belépni életünkbe. Én mégis sokszor észre sem veszem érkezésed, nem hallom hangodat, nem ismerem meg arcodat. Megfeledkezem arról, hogy szegény, rászoruló, szerencsétlen emberek alakjában érkezel. Taníts engem a türelmes, reményteli, örvendező várakozásra. Érintsd meg szívemet! Tedd boldoggá az életem jöveteleddel!

2021. december 14. – Kedd (Mt 21,28-32)

Napi evangélium - k, 2021/12/14 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: „Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben!” A fiú azt válaszolta: „Nincs kedvem!”, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: „Szívesen, uram!”, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek titeket Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. De ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!” Mt 21,28-32

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond az apáról, aki fiaitól segítséget kér. Az egyik fiú szóban igent mond, de mégsem megy, nem teszi meg, amit apja kér tőle. A másik fiúnak ugyan pillanatnyilag nincs kedve dolgozni, de később mégis teljesíti apja kérését. A példázat értelme világos: a kimondott szó bizony kevés, és a tettek mutatják meg, hogy ki tesz eleget az apa kívánságának, ki az, aki engedelmeskedik.

Jézus a mennyei Atya küldötteként jött el a világba. Eljött, mert ez volt az Atya akarata. Ő mindig azt tette, amit az Atya kívánt tőle és engedelmesen teljesítette küldetését. Egész emberi életét születésétől haláláig az határozza meg, hogy miként tud a mennyei Atya tetszésére lenni. Egész élete erről szólt. Az Atya akaratából öltött emberi testet, vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Szavai és tettei egységet alkottak. Azt tette, amit hirdetett.

Ugyanakkor azt is észrevehetjük, hogy tanítványait és követőit arra buzdította, hogy legyenek az Atya gyermekei, s hozzá hasonlóan engedelmeskedjenek Istennek. Az Atya Jézusra tekintve mindig elmondhatta, hogy valóban az ő szeretett Fia. Vajon mi törekszünk-e arra, hogy a mennyei Atya engedelmes gyermekei legyünk?

A karácsonykor megszülető Jézus legyen az Atya iránti engedelmességünk példája!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!

2021. december 13. – Hétfő (Mt 21,23-27)

Napi evangélium - h, 2021/12/13 - 00:00
Egy alkalommal Jézus a templomba ment, és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei, és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? A mennyből-e vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás között: „Ha azt mondjuk, a mennyből volt, azt feleli: „Hát akkor miért nem hittetek neki?” Ha pedig azt mondjuk: „Az emberektől”, akkor meg félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy milyen hatalommal teszek így” – felelte Jézus. Mt 21,23-27

Elmélkedés

Az advent folyamán már találkoztunk a hit és a hitetlenség, Isten elfogadása és elutasítása gondolatával. A mai evangéliumban Jézus kérdése kapcsán szintén ez a téma kerül elő. Ha az égből volt Keresztelő János hatalma és az Isten küldötte volt, akkor miért nem hittek benne mégsem egyesek? Miért nem szívlelték meg bűnbánatra hívó szavát? A kérdéshez hozzátehetjük: Ha Jézust a mennyei Atya küldte el hozzánk a földre, és az Atyától kapta hatalmát, akkor miért nem hitt benne mégsem mindenki, s miért kételkednek benne napjainkban is sokan?

A hit Isten ajándéka, amelytől senki sincs elzárva és amelyre senki sem kényszeríthető. A hit megkívánja az ember részéről a szabad elfogadást, mert a hit Istennek való engedelmességet jelent. Jézus egész földi élete jel az emberek számára, hogy hitre ébredjenek, hiszen Isten azért küldte el őt a világba, hogy mindenki higgyen általa. De a hit senkire nem nehezedik kényszerként. Isten meghagyja emberi szabadságunkat ebben a kérdésben is. Isten vállalja a kockázatot, hogy elutasítjuk őt s nem engedelmeskedünk neki. Szabadok vagyunk. Elindulhatunk a hit útján. Elindulhatunk Isten felé, hiszen adventben hittel várakozunk. Ez az időszak arra a napra irányítja figyelmünket, amelyet hittel várunk: Jézus születésének ünnepére.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok. Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben! Köszönöm az adventi készület idejét. Adj erőt, hogy nap mint nap előre haladjak a lelki felkészülés útján és találkozhassak veled, az Isten Fiával.

2021. december 12. – Advent 3. vasárnapja (Lk 3,10-18)

Napi evangélium - v, 2021/12/12 - 00:00
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.” A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget. Lk 3,10-18

Elmélkedés

Pontos válasz

Mit tegyünk? – kérdezték egykor Keresztelő Jánostól a különböző társadalmi helyzetű, különböző foglalkozású emberek, ahogyan erről ma, advent 3. vasárnapján olvashatunk az evangéliumban. És János mindenkinek megadja a pontos választ, mégpedig nem általánosan fogalmazva, hanem mindenki olyan feleletet kap, ami életkorának, társadalmi helyzetének vagy éppen mesterségének megfelelő. Bár a válaszok különbözőek, mégis egy irányba mutatnak és egyetlen célt szolgálnak. A közös irány az igazságosság és a szeretet előmozdítása az emberek között. A közös cél pedig, hogy a Messiás jövetelére mindenki felkészüljön. Láthatjuk, hogy János nem kér senkitől rendkívüli dolgokat. Nem támaszt senkivel szemben olyan követelményeket, amelyeket ne tudna megvalósítani. Egészen egyszerű dolgokat kér, amelyek amúgy természetesek volnának a mindennapi életben, emberi kapcsolatainkban: legyünk becsületesek, ne bántalmazzunk senkit, legyünk igazságosak.

Érthető, hogy az ennyire konkrét, adott élethelyzetre szóló, egyszerű és világos válaszokat adó Jánosnak valóban vonzereje van. A kérdezők nem hallanak hosszan kifejtett nézeteket, bonyolult értekezéseket vagy körülményes útmutatásokat, amelyek megértése vagy megvalósítása egy útvesztőbe vezetné őket. Keresztelő János világosan beszél, határozottan megmutatja az utat. Érdekes, hogy nincs ellenkezés vagy visszakérdezés. Az emberek nem értetlenkednek, hanem rögtön tudják, hogy mi a teendőjük. És János igehirdetése működik, buzdítása hatékony.

Milyen jó volna, ha napjainkban a kereső emberek, az Istent kereső emberek ugyanilyen pontos válaszokat kapnának! Milyen jó volna, ha korunk igehirdetése is ennyire konkrét válaszokat adna azok számára, akik útmutatást keresnek a vallási életben vagy éppen vallási életükben szeretnének megújulni! Milyen jó volna, ha az egyházi igehirdetés manapság is ugyanilyen kristálytiszta válaszokat adna a jelen kor kihívásaira! Kétezer év távlatából is van mit tanulnunk Keresztelő Jánostól. Lehet, hogy egyeseknek nem tetszene a világos beszéd, mert nem az igazságot keresik, hanem könnyebb utakat. Ők szeretik a dolgokat elkenni, szeretnek a „zavarosban halászni”, szeretik magukhoz igazítani a dolgokat. A vallási életben azonban mindenképpen kerülni kell az egyénieskedést, mert ez tévútra visz. Nem válogathatunk Isten parancsaiban, hogy melyeket akarjuk megtartani és melyek nem vonatkoznak ránk, mert az ilyen magatartás eltávolít minket Istentől.

Advent 3. vasárnapja a keresztény hagyomány szerint az öröm vasárnapja, az örvendezés napja. Minek is örülünk? Annak, hogy az Úr közel van, egyre közelebb! Biztosan az is fontos, hogy közel van már az ünnep, de talán még ennél is fontosabb, hogy ki az, aki közeledik: Isten Fia, Jézus Krisztus jön hozzánk. Boldogok mindazok, akik őt várják! Boldogok, akik a Messiást, a Megváltót várják! Boldogok, akik az Úr útját keresik! Boldogok, akik meg merik kérdezni immár nem Keresztelő Jánost, hanem magát Jézust: „Mit kell tennünk?” Boldogok, akik meg is teszik, amit Jézus kér. Boldogok, akik vállalják, hogy „kivonuljanak a pusztába” és bátran kiáltják a mai világ felé az Úr üzenetét, mert tanúságtételük a hűség jele. Boldogok, akik magukban hordozzák a reményt, mert reményüket Istentől kapták. Boldogok, akik nem a „legyen meg az én akaratom” varázsigéjében hisznek, mert így távol tarthatják maguktól az önzés kísértését. Boldogok, akik őszintén tudják imádkozni, hogy „legyen meg a te akaratod”, mert meg fogják ismerni az Úr szándékát. Boldogok, akik napról napra örömbe öltöztetik szívüket, mert karácsony ünnepén meglátják Istent.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz. Te vagy az élet és az újjászületés ajándékozója. Üdvözítő terved szerint az idők teljességében Fiadat, Jézust küldted el közénk. Ő mindenben vállalta emberi sorsunkat, mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével, halálával és feltámadásával. Egyedül Jézus Krisztus által érthetem meg a te végtelen isteni szeretetedet és jóságodat. Jézusom, nem csak messziről akarlak szemlélni, hanem közel szeretnék kerülni hozzád! Adj a szívembe örömöt és megnyugvást, amikor veled találkozom. Költözz lelkembe, mert örökké veled akarok élni! Jézusom, te vagy Megváltóm és Üdvözítőm!

2021. december 11. – Szombat (Mt 17,10-13)

Napi evangélium - szo, 2021/12/11 - 00:00
Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Mt 17,10-13

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi részlet a Messiás, Jézus Krisztus és az ő előfutára, Keresztelő János elutasításáról szólt. Ezt a gondolatot folytatja a mai szakasz, amelyben Jézus a „nem ismerték fel” kijelentést teszi János személyére vonatkozóan, azaz nem ismerték fel Jánost, mint prófétát. Az ószövetségi választott nép évszázadok óta várta a Messiást, akinek érkezését Isten megígérte. A Megváltó jövetelét közvetlenül megelőző időben lépett fel Keresztelő János, akinek megadatott, hogy rámutasson Krisztusra, akinek személyében beteljesedett az isteni ígéret. János tanúságot tett az emberek előtt arról, hogy Jézus a Messiás, ezt azonban nem fogadta el mindenki.

Jézusnak e Keresztelő Jánosról szóló kijelentését párhuzamba állíthatjuk a János evangélium előszavában leírtakkal: „A világosság a világba jött, de mégsem ismerte fel a világ” (Jn 1,10). Itt természetesen már nem Jánosra, hanem Jézusra, a megtestesült Fiúistenre vonatkoznak a szavak, őt utasítják el az emberek. Ez utóbbi helyen, azaz az Ige-himnuszban ugyanakkor megjelenik az a gondolat is, hogy Isten gyermekei befogadták a világosságot. Az evangélista tulajdonképpen szembeállítja egymással a hit világosságát és a hitetlenség sötétségét. A betlehemi jászolban fekvő Gyermek az igazi világosság, aki a világba jön, hogy minden embert megváltson és üdvözítsen.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel, odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet, minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

2021. december 10. – Péntek (Mt 11,16-19)

Napi evangélium - p, 2021/12/10 - 00:00
Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” Mt 11,16-19

Elmélkedés

Bizonyára egy korabeli gyermekjáték mondókáját idézhette Jézus ezekkel a szavakkal: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Mt 11,17). A talányos kijelentés egyaránt vonatkozhat Keresztelő Jánosra és Jézusra is, illetve az ő küldetésük eredményére. Keresztelő János a prófétákra jellemző határozottsággal és keménységgel lépett fel. Feladata az volt, hogy a Messiás előhírnökeként bűnbánatot hirdessen. Sokan hallgattak rá, de akadtak olyanok is, akik szívük keménysége miatt nem ismerték fel személyében az Isten emberét és nem fogadták el, hogy általa Isten figyelmezteti őket. Mondhatjuk, hogy ők voltak azok, akiket nem lehetett könnyekre, a bűnbánat könnyeire fakasztani.

Kortársait Jézus azokhoz a korábbi nemzedékekhez hasonlítja, akik elutasították a prófétákat, és kételkedve fogadták mindazt, amit általuk Isten üzent népének. Az ő szava, beszédstílusa sokkal szelídebb volt a próféták és Keresztelő János szavainál. Tanítása igazi örömhírként hangzott, de mégsem fogadta el mindenki ezt a szabadságot hozó, a lelket felemelő tanítást.

Vajon én hogyan fogadnám őt? Az nem járható út, hogy semmi sem tetszik és semmit nem tekintek életet irányító igazságnak. Az sem járható út, hogy semmilyen isteni jelet nem fogadok el. Az egyetlen járható út, hogy Jézus személyében felismerem a mennyei Atya küldöttét, a Megváltót.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!

2021. december 9. – Csütörtök (Mt 11,11-15)

Napi evangélium - cs, 2021/12/09 - 00:00
Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg! Mt 11,11-15

Elmélkedés

Jézus elismerő, dicsérő szavakkal beszél Keresztelő Jánosról a mai evangéliumban: „asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Vajon mi váltotta ki ezt a dicséretet? Mit értékelt ennyire Jézus? Ha Keresztelő János lelki nagyságának titkát keressük, észre kell vennünk, hogy tökéletesen teljesítette azt a küldetést, amit Isten bízott rá. A mindenható Isten, amikor elérkezettnek látta az időt, hogy Fiát elküldje a világba, az ő jövetelét a Keresztelő működésével készítette elő. János a Megváltó előhírnökeként lépett fel, és hirdette, hogy hamarosan beteljesedik Isten egykor tett ígérete, s eljön a Messiás. Igazi prófétaként figyelmeztette a népet arra, hogy letértek Isten törvényeinek útjáról, megszegték a szövetséget, amelyet Isten kötött velük, ugyanakkor megmutatta az Istenhez való visszatérés útját is. Az emberek szívesen hallgatták őt és a bűnbánat jeleként keresztelkedtek meg nála a Jordán folyóban. Amikor nagy számban jöttek Jánoshoz az emberek, nem szállt a dicsőség a fejébe. Nem gondolta nagynak önmagát. Nem akart többet tenni, mint amit Isten kért tőle. Népszerűsége csúcsán sem mondta azt, hogy ő a Megváltó, pedig sokan gondolták, hitték ezt róla. Ekkor is a legnagyobb alázattal mutatott Krisztusra, a Megváltóra.

A Jézusban, mint Megváltóban való hit által, ha a legkisebbként is, de ott lehetek a mennyek országában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Tőled kérjük és várjuk az újrakezdést, lelki életünk megújítását. Ha nem ezt tennénk céltalan bolyongás és hasztalan útkeresés volna számunkra az adventi időszak. Rád bízzuk a vezetést, hogy valóban megérkezhessünk célunkhoz, a Megváltóval való találkozáshoz. Rád bízzuk magunkat, aki új álmokat, célokat, látomásokat állítasz elénk, egyszóval egy új jövőt. Félretesszük egyéni terveinket és kicsinyes igényeinket, elfeledjük földhözragadt céljainkat és rövidtávú elképzeléseinket, és a te útmutatásodra bízva magunkat elindulunk, mint zarándokok. Adventi zarándokutunk és végső soron egész életutunk csak akkor nyer értelmet, ha magával ragad minket az utánad való vágyakozás. Segíts minket, hogy megtegyük az utat lépésről lépésre Betlehemig, a jászolig, a Gyermekig!

2021. december 8. – Szerda, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (Lk 1,26-38)

Napi evangélium - sze, 2021/12/08 - 00:00
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

Ma, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén úgy áll előttünk Jézus édesanyja, mint tiszta forrás, aki élete végéig megőrizte tisztaságát. Elsősorban nem emberi akaratának vagy erejének, hanem Isten kegyelmének volt köszönhető, hogy fogantatásának pillanatában tökéletesen tisztán kezdődött az ő emberi élete, de Mária akarata és ereje is kellett ahhoz, hogy egész élete folyamán megőrizze tisztaságát, bűn nélküliségét.

A szeplőtelen fogantatás hittitkát, hitigazságát igyekszik megértetni velünk IX. Piusz pápa 1854. december 8-án kihirdetett Ineffabilis Deus (A kimondhatatlan Isten) kezdetű bullája, amely szerint „a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatában, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől mentes volt.” Az ünnep arra bátorít minket, hogy az isteni kegyelemmel együttműködve az életszentségre törekedjünk.

Az adventi időben azt a szeretetteljes, türelmes, reményteli és örvendező várakozást szeretnénk megtanulni Jézus édesanyjától, amelyet már jól ismernek a gyermeket váró kismamák, a távolból hazainduló gyermeküket váró édesanyák, a munkából hazaérkező férjüket váró feleségek, a türelmüket el nem vesztő családanyák és a reményből élő nők. Várjuk ilyen lelkülettel a Megváltó érkezését!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, irgalmas Istenünk! Te elindítasz és vezetsz minket adventi utunkon, amely a bűnbánat útja. Segíts minket, hogy bátran, félelem és aggodalom nélkül induljunk. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet, de bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. Irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve indulunk. Ébressz bennünk őszinte bűnbánatot, távolíts el szívünkből minden bűnt, hogy egyedül a te szeretetednek legyen helye szívünkben. Megtisztuló szívvel akarunk haladni feléd, megtisztult lélekkel szeretnénk megérkezni hozzád.

2021. december 7. – Kedd (Mt 18,12-14)

Napi evangélium - k, 2021/12/07 - 00:00
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,12-14

Elmélkedés

A bűnös ember megmentésére induló irgalmas Istent jelképezi a mai evangéliumban az elveszett bárányt kereső pásztor. A jó pásztor felelősséget érez a nyáj minden bárányáért, s egyet sem hagy elveszni. Nagy az öröme, amikor megtalál egy elveszettet, s jobban örül neki, mint az el nem tévedteknek.

Jézus megváltó születését és megváltó halálát kapcsolja össze a jó pásztor képe, hiszen a mi Urunk azt mondta magáról, hogy ő a jó pásztor, aki életét adja övéiért (vö. Jn 10,11). A kereszten meghalt értünk, hogy megváltson minket. Neki köszönhetjük, hogy nem kell elveszett bárányként tovább vergődnünk bűneink tövisbokrában, hanem vétkeinket megbocsátva visszavezet bennünket Egyházának közösségébe. Mind születésében, mind halálában észrevehetjük Jézus odaadását, önfeláldozását. Küldetését a mennyei Atyától kapta. Megtestesülésének, emberré válásának titkával kezdődik el megváltásunk, amely keresztáldozatával teljesedik be.

Jézus születése, a Megváltó jövetele mind a kilencvenkilenc igaz, mind az egyetlen bűnös számára örömhír. Ha őszinte bűnbánat által elismerem Isten előtti kicsinységemet, a betlehemi Gyermek megkeres és megtalál engem! Számára is nagy öröm, hogy rám talált, de én is felszabadultan örvendezhetek érkezésének, amely üdvösségemet jelenti.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm neked, Uram, Jézus Krisztus, hogy e világba jöttél, hogy segítsd az embert és megmutasd a helyes utat a menny felé. Bocsásd meg, ha elfeledkeztem róla, hogy eljöveteled és a veled való találkozás mennyire fontos számomra. Űzz el belőlem minden kételkedést és önts adventi lelkületet szívembe. Engedd megtapasztalnom, hogy te ma is hozzánk jössz. Tarts engem éber készenlétben, hogy örömmel fogadjalak. Költözz be házunkba, közösségeinkbe és minden ember szívébe!

2021. december 6. – Hétfő (Lk 5,17-26)

Napi evangélium - h, 2021/12/06 - 00:00
Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson. Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.” Lk 5,17-26

Elmélkedés

A mai evangéliumi történet egy béna, mozgásképtelen ember csodás gyógyulását írja le. Az elbeszélésben összekapcsolódik a test és a lélek gyógyulása. Egy béna embert hoznak hordágyon Jézushoz. Már egészen közel vannak a célhoz, amikor a Gyógyító körül összegyűlt tömeg útjukat állja. Nem tudnak tovább jutni, nem tudnak Jézus közelébe kerülni a beteggel. Nem kezdenek vitatkozni az emberekkel, nem kérik, hogy nyissanak számukra utat, hanem új utat, új lehetőséget keresnek, és nagyon leleményesen, a tetőn keresztül jutnak Jézus közelébe. Az akkori építkezési szokások lehetővé tették, hogy könnyen kibontsák a tetőt és a beteget Jézus elé tegyék. Jézus reakcióját Lukács evangélista így vezeti be: „hitük láttára.” Igen, a hit leleményessé tesz. A hit kitartóvá tesz. A hit új utat mutat.

A történet ekkor fordulatot hoz. Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” A hit tehát a bűnök megbocsátását eredményezi. Jézus nem csak a testet akarja meggyógyítani, hanem a lelket is. Ő nem csupán a testi egészségét akarja visszaadni, hanem a lélek egészségét is. Jelezvén, hogy mennyire összetartozik a test és a lélek, Jézus csodát tesz a bénával, aki ettől a pillanattól fogva járni tud, s ennek bizonyítékaként saját lábán távozik.

Hiszem-e, hogy Jézus képes bűneimet megbocsátva lelkemet meggyógyítani? Megtalálom-e az utat az irgalmas Istenhez?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem, benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

2021. december 5. – Advent 2. vasárnapja (Lk 3,1-6)

Napi evangélium - v, 2021/12/05 - 00:00
Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.” Lk 3,1-6

Elmélkedés

Készítsétek az Úr útját!

Az ember ösztönösen elutasít mindent, ami veszélyezteti vagy tönkreteszi boldogságát, így például a szenvedést és fájdalmat is sokan ilyennek tekintik. Azt választjuk, ami tetszik nekünk, ami jólétet és beteljesülést ad nekünk mind rövid, mind hosszabb távon életünk során. De a tapasztalat azt tanítja, hogy nem könnyű megtalálni, amire vágyunk, s ami valóban tökéletes boldogsággal tölt el minket. Természetesen találunk örömöt, de gyakran nem tart sokáig vagy nem igazán teljes. Akár tisztában vagyunk vele, akár nem, minden emberi törekvésünk és valamennyi cselekedetünk kapcsolatban van a teljes igazság, a végtelen boldogság, azaz Isten keresésével. Emberségünk, emberi lényünk mélyén vágyunk arra, hogy egyre tudatosabban keressük, s közben meg vagyunk róla győződve, hogy keresésünk eredménnyel fog járni. Jogos ez a meggyőződés, mert keresésünk nem más, mint válasz az ő kezdeményezésére. Nem keresnénk Istent, ha ő előbb nem keresne minket, embereket és nem akarna velünk kapcsolatba lépni. Azt szeretné, hogy megtaláljuk őt.

Az adventi időszakban felerősödik bennünk az Isten utáni vágy és különösen is aktív a keresésünk. Képesek vagyunk akár „hegyeket is megmozgatni” annak érdekében, hogy vágyunk beteljesedjen és találkozzunk Istenünkkel. Nem rettenünk vissza attól, amit az evangéliumban hallunk, még ha nem is szó szerint kell ezt megvalósítanunk: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el.” Keresztelő János útkészítésről beszél. De a nagyságrendet tekintve nem egyszerű útról van itt szó, hanem szinte egy autópálya építésről. Magyarországon ugyan nem jellemző, de más helyeken, ahol magas hegyek és mély völgyek között visz az autópálya, bizony szükség van a völgyek feltöltésére, a hegyek lefaragására vagy éppen alagutak építésére. Persze a pusztában, ahol Keresztelő János élt, nincs szükség ekkora építkezésekre. És ha egy ember számára kell utat építeni, akkor sem kell ilyen nagymértékű munka.

Amiről János beszél az egy lelki út. Az üdvösség útja számunkra. Az isteni kinyilatkoztatás egyik leglényegesebb eleme, hogy Isten üdvözíti az embereket, és „azért küldte el Fiát a világba, hogy üdvözítse a világot” (Jn 3,17). Jézus az üdvösség evangéliumát hirdette, csodás gyógyításaival pedig láthatóvá tette, hogy ő az Üdvözítő. A Szentírás szerint az üdvösség feltétele az Úr Jézusba vetett hit, hiszen „nincs üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, aki által üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12). Az üdvösség ideje pedig most, az adventi időben érkezett el. Ezért nyissuk meg szívünket, hogy mi is azok között legyünk, akik számára felragyog az üdvösség napja.

Keresztelő János felszólítása mellé oda kell tennünk az adventi időben Jézus felhívását is: „Térjetek meg, mert elközelgett az Isten országa!” (Mt 3,2). Ez a megtérés, ez az életmód változtatás a feltétele annak, hogy megérinthessen bennünket annak a mennyei Atyának a végtelen szeretete, aki saját Fiát sem kímélte az emberek érdekében, a mi érdekünkben. Istennek ez a cselekedete a mi üdvösségünket szolgálja. Az Üdvözítő, Jézus Krisztus azért jön el, hogy megtisztítson bennünket a bűntől. Azért érkezik el a világba, hogy az isteni megváltás művét beteljesítse, s megmutassa, hogy Isten irgalma nagyobb a mi bűneinknél. Krisztusban felismerhetjük Megváltónkat és Szabadítónkat. Az üdvösségtörténetben láthatjuk, hogy Isten nem adja fel. Elküldte a prófétákat, hogy figyelmeztessék a választott népet, s ha nem hallgattak rájuk, újakat küldött, akik ugyanazt hirdették. Az idők teljességében pedig saját Fiát küldte hozzánk, aki szintén ugyanazt hirdette, de őrá sem hallgatott mindenki.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Istenem! Mutass nekem kiutat önmagam és önzésem zárt világából! Mutass nekem távlatot és célt! Mutasd meg nekem minden nap, hogy mi jót kell tennem! Azt szeretném, hogy életem egyenesen hozzád, adventi utam pedig a Megváltóhoz vezessen. Az adventi lelki készület során taníts meg engem az alázatra, az engedelmességre és az odaadásra! Segíts, hogy jócselekedeteim által növekedjen az öröm a segítségemre váró emberekben, akiknek arcán Krisztus arcát ismerem fel, s akiknek hálás arcáról Krisztus öröme sugárzik felém.

2021. december 4. – Szombat (Mt 9,35 – 10,1. 6-8)

Napi evangélium - szo, 2021/12/04 - 00:00
Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” Mt 9,35 – 10,1. 6-8

Elmélkedés

A tanító és gyógyító Jézussal találkozhatunk a mai evangéliumban, aki küldetést ad tanítványainak, hogy ők is folytassák szolgálatát. A küldötteknek ugyanazt kell tenniük, amit mesterük is tesz: hirdetniük kell az Isten országának eljövetelét, és mintegy ennek igazolásaként a betegek gyógyítására is hatalmat kapnak Jézustól. A Messiás küldetése az „elveszett juhokhoz” szól, tehát azokhoz az emberekhez, akik megváltásra szorulnak. Jézus küldetése az, hogy visszavezesse őket az Atya szeretetébe. Bűneim megvallása a feltétele annak, hogy én is visszataláljak az Istenhez. De vajon figyelek-e tanításában a megtérésre hívó üzenetre és engedem-e, hogy lelkem gyógyítója legyen?

Mi indíthat bennünket a bűnbánatra? Mi indíthat minket a belülről fakadó, a szívünkből kiinduló bűnbánatra? Az Istentől való félelem vagy az isteni szeretet megtapasztalása. Az utóbbi a helyes keresztény lelkület. Használjuk ki az adventi bűnbánati időt, hogy örömmel találkozhassunk majd a betlehemi Gyermekben megjelenő isteni szeretettel. A Megváltó érkezése az én életembe is változást hoz azáltal, hogy a bűnbánat révén megtisztítja és meggyógyítja lelkemet. Közelgő jövetele töltsön el engem is a megváltottak igazi, lelki örömével! Ne csupán hallgassam az Úr szavait, hanem tegyem is meg azt!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

2021. december 3. – Péntek (Mt 9,27-31)

Napi evangélium - p, 2021/12/03 - 00:00
Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken. Mt 9,27-31

Elmélkedés

A két vak ember, akikről a mai evangéliumban olvasunk, nem szalasztotta el élete nagy lehetőségét. Addig mennek Jézus után, amíg ő csodát nem tesz velük. A nekik feltett kérdésre azt válaszolják, hogy hisznek abban, hogy Jézus tud segíteni rajtuk. Amikor e hitvallás után Jézus megérinti szemüket, beteljesedik hitük és visszanyerik látásukat. A velük történt csodás gyógyulást tehát egyrészt Isten irgalmának, másrészt hitüknek köszönhetik.

A testi vakságot már az Egyház kezdeti időszakában is szívesen alkalmazták a lelki tompultság és érzéketlenség jelképeként. Ez utóbbiból is képes Jézus meggyógyítani minket. A gyógyulás feltétele a mi számunkra is az, hogy felismerjük bajunkat, Jézushoz forduljunk segítségért, és higgyük azt, hogy velünk is tud csodát tenni. Ha e három feltétel közül valamelyik hiányzik, Jézus semmit sem tud tenni érdekünkben. Az advent bűnbánati idő. Gyónjuk meg bűneinket és szabaduljunk meg a lelki vakságtól!

Ez az időszak arra szeretne minket felkészíteni, hogy a hit segítségével meglássuk, felismerjük a betlehemi gyermekben az Isten Fiát. Hit nélkül ugyanis legfeljebb egy ugyanolyan kisdedet látunk Jézusban, mint a többi gyermekben. Vajon megnyílik-e szemünk, szívünk, lelkünk, hogy meglássuk az isteni Megváltót? Ne szalasszuk el életünk nagy lehetőségét, a Messiással való találkozást!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

2021. december 2. – Csütörtök (Mt 7,21. 24-27)

Napi evangélium - cs, 2021/12/02 - 00:00
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” Mt 7,21. 24-27

Elmélkedés

Jól ismert példát olvasunk a mai evangéliumban. Jézus szavai szerint az a bölcs ember, aki nem elégszik meg az ő tanításának hallgatásával, hanem tettekre is váltja azt. A tanítás passzív hallgatójából annak aktív megélőjévé kell válnom. Az adventi időszakban az égből a földre eljövő Jézus születésére készülünk. Isten Fia azért, jön el az égből, hogy utat mutasson nekünk az ég felé. Az evangélium példázata feltárja előttünk azt az utat, amelyen eljuthatunk a mennybe, Istenhez, akitől Jézus jött, s akihez visszatért. A mennyei Atya akaratának teljesítése az út számunkra, amelyen biztosan eljuthatunk a mennybe, az üdvösségre. Keresem-e evangéliumi bölcs emberként Isten akaratát? Kész vagyok-e felismerni és elfogadni Isten velem kapcsolatos tervét? Kész vagyok-e én is Isten küldötteként élni, ahogyan ezt Jézus is tette? Felismerem-e Jézusban az Üdvözítőt, az üdvösségre vezetőt?

Az advent mindannyiunkat cselekvésre ösztönöz. Korábbi kényelmes helyzetemet fel kellene ilyenkor adnom, el kellene indulnom abba az irányba, ahová Isten hív engem. Kellene tennem legalább néhány lépést, ami közelebb visz az ünnephez. Ez bizony áldozattal jár, de ha nem lépek és ragaszkodom a lelki tétlenséghez, akkor nem leszek képes elfogadni Isten ajándékát, a Megváltót és az ő örömét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Eddig szavaidra figyeltünk, tanításodat hallgattuk, amely nyugalommal és békével töltött el minket. De most be kell látnunk, hogy ennél többet kérsz tőlünk, mert többre is vagyunk képesek. Az üdvösséghez nem elegendő számunkra, ha hittel elfogadjuk tanításodat, hanem jócselekedetek is kérsz tőlünk. Mi már nem Keresztelő Jánoshoz, hanem hozzád fordulunk, Jézusunk: Mit tegyünk? Mutasd meg nekünk, Urunk, hogy mit kell tennünk üdvösségünk érdekében!

2021. december 1. – Szerda (Mt 15,29-37)

Napi evangélium - sze, 2021/12/01 - 00:00
Abban az időben Jézus a Galileai-tengerhez érkezett. Fölment egy hegyre, és leült. Nagy sokaság jött hozzá. Hoztak magukkal sántákat, bénákat, vakokat, némákat meg sok más beteget, és lába elé tették őket. Valamennyiüket meggyógyította. Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult, és magasztalta Izrael Istenét. Jézus akkor összehívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen hazaküldeni őket, hogy ki ne dőljenek az úton.” A tanítványok erre megjegyezték: „De honnan szerzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget ellássunk?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét, és néhány apró halunk” – felelték. Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, hét kosár kenyérmaradékot szedtek össze. Mt 15,29-37

Elmélkedés

A csodálatos kenyérszaporítás történetében két mozzanatra, illetve az azokból fakadó lelki üzenetre érdemes odafigyelnünk. Az első az, hogy Jézus nem a semmiből ad ennivalót az embereknek, hanem abból a hét kenyérből és néhány halból, ami a tanítványoknál van. A második elem, hogy az Úr nem közvetlenül az embereknek adja a megszaporított táplálékot, hanem a tanítványoknak nyújtja, hogy ők osszák ki, ők adják tovább a jelenlévőknek.

Két lelki gondolatot kapcsoljunk ehhez. Egyrészt az Úr felhasználja mindazt, amink van, s amit átadunk neki. A szentmisében a felajánlásnak is éppen ez a lényege. Az ember odaad, felajánl valami keveset, de abból az isteni közreműködésnek köszönhetően sokkal többet kap vissza. Természetesen ezt nem számításból tesszük, hanem nagylelkűségből. Aztán pedig nem felejtünk el hálát adni, hogy Isten is nagylelkű hozzánk, sőt, sokkal bőkezűbb, mint amire emberileg számítunk.

Másrészt Isten a segítségünket kéri, hogy jóságának közvetítői, szeretetének továbbadói legyünk a világban. Csodáinak nem nélkülözhetetlen szereplői vagyunk, mégis kéri a mi közreműködésünket kegyelmeinek közvetítéséhez. Ez a segítség is önzetlen felajánlás a mi részünkről.

Adventben és karácsonykor Jézus önmagát adja nekünk. Őt szeretnénk tovább adni az embereknek, hogy átéljék az Isten-látás örömét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Jézus Krisztus a te országod, az Isten országa örömhírét hirdette. Gyógyulást hozott a betegeknek és szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn és a gyengeség. Világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Jézusra, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de az élet teljessége azoknak, akik befogadják őt szívükbe.

2021. november 30. – Kedd, Szent András apostol (Mt 4,18-22)

Napi evangélium - k, 2021/11/30 - 00:00
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat, és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt. Mt 4,18-22

Elmélkedés

Az első tanítványok meghívásáról olvasunk az evangéliumban. Jézus először megszólítja Pétert és a testvérét, Andrást, akit a mai napon ünneplünk, majd pedig egy másik testvérpárt, Jakabot és Jánost.

Az elbeszélés szerint az Úr halászembereket hív meg követésére, akik azonnal otthagyják hálóikat és bárkáikat, s követik őt. Ezekben a meghívásokban nincs semmi rendkívüli. Éppen az egyszerűségükön csodálkozunk el. Leendő tanítványaitól Jézus nem kér részletes önéletrajzot, ajánlólevelet, szakmai tapasztalatot igazoló okiratot vagy erkölcsi bizonyítványt. Nem kíváncsi arra, hogy milyen végzettséggel rendelkeznek, de még el sem beszélget velük, hogy legalább egy kicsit megismerje őket. Csak egyszerűen rájuk néz, meghívja őket, s ők gondolkodás nélkül azonnal nyomába szegődnek. Jézus az első pillanatban meglátja bennük azt, hogy alkalmasak lesznek követésére és a tanúságtételre. A megszólítottak pedig az első pillanatban meglátják Jézusban azt, akinek érdemes a tanítványává lenni, s akiért érdemes mindent elhagyniuk.

Ha Jézus egyszer így ránk néz és meghív minket, vajon ott tudnánk-e hagyni a világhálót, a számítógépünket vagy a munkahelyünket, és elindulnánk-e rögtön? Ott tudjuk-e hagyni megszokott életünk bárkáját? Ott tudjuk-e hagyni mindennapjaink halászhálóit az Úr kedvéért?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz szegényes emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink térítettek le minket az útról, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!

2021. november 29. – Hétfő (Mt 8,5-11)

Napi evangélium - h, 2021/11/29 - 00:00
Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy pogány százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” – akkor hozzám jön; és szolgámnak: „Tedd ezt!” – és megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez: „Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában.” Mt 8,5-11

Elmélkedés

Az adventi időszakban Jézus jövetelére készülünk. Arra várunk, hogy az ember bűnös világába belépjen a szent Isten. A világ nem volt rá méltó, hogy eljöjjön a földre, de a mennyei Atya mégis elküldte őt az idők teljességében. E világba küldte, de nem elítélni minket bűneink miatt, hanem megváltásunkért. Az Atya felénk áradó irgalmas szeretete a Megváltó érkezésében teljesedik be, aki képes a bűn útjáról visszatéríteni az embereket Istenhez. Az egykor megtérést és bűnbánatot hirdető Jézus azért érkezik el újra a földre, hogy bűneinktől megszabadulhassunk. A világ, az emberiség ma sem méltó arra, hogy Isten eljöjjön, de ő mégis közénk jön. Ismerjük el méltatlanságunkat és valljuk meg alázattal bűneinket, mielőtt a Gyermek megérkezik világunkba és betér a mi életünkbe.

Az evangéliumban egy pogány katonatisztről olvasunk, aki szolgájáért könyörög Jézus előtt. Nem gőggel és nem parancsoló hangon beszél, hanem alázattal.

A kafarnaumi pogány százados szavaival minden szentmisében ezt imádkozzuk az áldozás előtt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” Méltatlanságunk megvallása ez, mielőtt Krisztus Testét magunkhoz vesszük az Oltáriszentségben.

Várjuk alázattal és őszinte bűnbánattal Jézus születésének ünnepét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd. Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva