2008. november 8, hajnali fél 3 van, ébredezik a zarándoklatra induló 138 ember. Alig fél 4 és a templom felé minden irányból érkeznek az emberek, hamarosan megtelnek a padsorok, elcsendesülünk, kezdetét veszi a zarándoklat, amely a keresztény élet egyik ősi cselekménye. A keresztény ember, úton lévő ember (homo viator), aki nem feledkezik meg arról, hogy az embernek miután kiűzetett a paradicsomból, végig kell menni a bűn és szabadulás hosszú és gyötrelmes útján, és csak élete végén juthat el a mennyei Jeruzsálembe.

„Szívem első gondolata…” – szól a reggeli ima a jászfényszarui templomban, Csőke György plébános úr köszönti a zarándoklatra indulókat és felajánlja családjainkért és Szlovákiában élő magyar testvéreinkért ezt a zarándoklatot.

Köszönti Pusker Jánost, hevesi karnagyot, templomunk orgonájának felújítóját, valamint Kárpát-medencei könnyező Mária-kegyképeket bemutató könyv kiadójának képviselőjét kedves feleségével és kisgyermekével. Végül bemutatja Zsongor atyát, aki pálos szerzetesként a Szikla templomban szolgál, s lelki kísérőnk lesz az út során. Polgári nevén Aczél László, a Parázs a hamu alatt c. ifjúsági regény szerzője.

Zsongor atya bevezető gondolataiban megfogalmazza, miért is indulunk útra ma : „Istennel akarunk találkozni, az Úr bennünket is küld, hogy menjünk el a szép Szűz Anyához és köszöntsük őt .Amikor elindulunk zarándokolni, nagy béke száll ránk, az utazási láz alábbhagy, elindulunk az Úr felé vezető úton .Élvezzük ezt a békét!”

A 106. zsoltár a gyötrelmes út mellett a szeretetről szól: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket.” A varannói könnyezés 300. évfordulója van, az Isten vezetett bennünket, hogy felfedeztük ezt a gyönyörű Jótanács Anyja képet

Ezekkel a gondolatokkal induljunk el a zarándoklatra.

Három busszal, gyerekek és fiatalok, betegek és szomorkodók, családok és egyedülállók, szűkölködők és bővelkedők együtt indultunk útnak, hogy megtapasztaljuk az egyház élő valóságát, hogy megerősödjünk a hitben és megváltozott szívvel térjünk vissza a mindennapi életbe.

Utunk első állomása a kassai Árpád-házi Szent Erzsébet templom, ismertebb nevén a kassai dóm volt, Európa egyik legszebb gótikus székesegyháza. A XIV. század elejétől épült, míg 1508-ban fejezték be az építését. Idén ünnepelték az 500. évfordulót, a második felszentelés 1896-ban a Millennium idején történt.

A főoltáron, az oltárszekrény közepén Madonna szobor látható karján a gyermek Jézussal, jobbján Erzsébet Keresztelő Szent János anyja, balján Árpád-házi Szent Erzsébet. Az oltár szárnyai most teljesen nyitva álltak, rajtuk Árpád-házi Szent Erzsébet életének jelenetei 12 táblán.

A templomban található egy altemplom is az ún. Rákóczi kripta (amelyet Európai Uniós forrásból felújítottak, és idén nyitottak meg újra a látogatók előtt, s amelyet ellepnek az emlékezés virágai minden évben. Igazán szívből szólt itt az ének a jászfényszarui zarándokok ajkáról, s bizony összeszorult a szívünk a Himnusz és a Szózat éneklése alatt. Mostantól a mi koszorúnk is hirdeti magyarul és szlovákul, hogy itt jártunk és szeretettel gondoltunk nagy elődeinkre. Ezután megtekintettük a gótika kis remekét, a dóm mellett álló  Szent Mihály kápolnát.

Kassa-amely jelenleg Szlovákia második legnagyobb városa (220 ezren lakják) még sok-sok szép látnivalót rejt magában, azonban ezúttal újra buszra szálltunk, s elindultunk úticélunk felé Varannóba (Vranov nad Topľou), amely az Eperjesi kerület Varannói járásának székhelye a Tapoly völgyében fekszik, lakosainak száma 23 ezer.

A város legértékesebb műemléke a XIV. században épült Szűz Mária születésének tiszteletére felszentelt késő gótikus templom. Gyönyörű barokk enteriőrrel, amelyet szobrászati alkotások és fafaragások díszítenek, a templomhoz épített pálos kolostornak gyönyörű barokk bejárata van. A templom szentélyében Madonna kegykép látható, amelynek előmintája a Genazzano városában a Jótanács Anyjának templomában található.

Megérkeztünk tehát Varannóba, ahol még soha ennyi magyar zarándok nem volt, s ahol a pálos atyák nagy-nagy szeretettel köszöntöttek bennünket, bemutatták a templomot, majd ünnepélyes szentmise következett 13 órától, ahol így köszöntöttük Máriát:

„Ó, dicsőséges, ó, ékességes, mint a csillag fényes!
Úrnőnk, s anyánk vagy, drága, szép, erényes!”

Nagy hatással volt ránk az a néhány óra, amit Varannóban töltöttünk, vendéglátóink így búcsúztak: „Ez egy közös barátság kezdete, mi is megyünk hozzátok a Ti képeteket megnézni, s együtt imádkozni.”

Utunk következő állomása Tapolyhanusfalva volt Varannótól északnyugatra, ahol egy 17-18. század fordulóján épített reneszánsz-barokk kastélyt, illetve a benne működő történeti-természettudományi múzeumot tekintettük meg. Lassan beesteledett, így búcsút vettünk Kelet-Szlovákiától, s elindultunk hazafelé.

Este fél 10 volt mire a jászfényszarui templom elé értünk, hazaindulás előtt egy közös visszatekintésre, imára még betértünk. Zsongor atya  szólt először, s az öröm szavát említette: „Jó volt együtt zarándokolni veletek, fáradtságos volt az út de reméljük, hogy Isten vésője rajtunk is faragott a szeretet erejével. Itt van a minta előttünk, milyenek legyünk: ezt láttuk Varannóban, s ezt látjuk itthon is a kegyképen, ahogyan a Szűzanya átöleli a kis Jézust-szeretettel. Köszönöm, hogy együtt zarándokolhattunk, elviszem az emléketeket a Szikla templomba,s várlak szeretettel benneteket.”

Végül Csőke György plébános atya is megköszönte, hogy együtt lehettünk ezen a zarándoklaton.

Esti imával búcsúztunk:

”Édes Jézus, áldj meg minket,
védj meg isteni barát,
engemet és enyéimet,
s adj nekünk jó éjszakát!”

Nagyné Kiss Mária