Hírolvasó

2024. január 29. – Hétfő (Mk 5,1-20)

Napi evangélium - h, 2024/01/29 - 00:00
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: „Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott. Mk 5,1-20

Elmélkedés

A kafarnaumi zsinagógából a Genezáreti-tóhoz vezet minket a mai evangélium. Mindkét helyen Jézus ördögűző csodát tesz, a zsinagógában egy ördögöt űz ki valakiből, a gerázaiak vidékén egy egész seregnyit. Az előbbi csodánál megdöbbenés és elismerés a reakció, az utóbbinál elutasítás. Ennek oka az volt, hogy a csoda miatt egy sertéskonda, az emberek tulajdona odaveszett. A Jézushoz tóduló emberek számára ugyanis nem a gonosz lélektől való megszabadulás, nem az emberi élet megmentése volt a lényeges, hanem állataikat sajnálták. Ez a mentalitás nem ókori sajátosság, hiszen napjainkban is sokan vélik azt, hogy a tulajdonuk, a vagyontárgyaik fontosabbak, mint a lelki javak vagy az emberi élet. A birtoklási vágy és az anyagiakhoz való ragaszkodás ma is megkönnyíti az ördög dolgát, hogy embereket tartson megszállva, akik észre sem veszik, hogy rossz úton járnak, eltávolodnak Istentől és elfordítják szívüket segítségre, támogatásra szoruló embertársaiktól.

Jézus más lelkületre tanít minket. Ő a pusztai tartózkodásakor visszautasította az anyagi javak, az evilági hatalom és múló dicsőség kísértését. Ő nem a gazdagokat, hanem a „lélekben szegényeket” nevezte boldognak.

A gonosz hatalma erős. Ne gondoljuk, hogy nem létezik és ne kicsinyeljük le, mert akkor könnyen hatalma alá kerülünk. A gonosz hatalma erős, de Isten nagyobb hatalommal rendelkezik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

2024. január 28. – Évközi 4. vasárnap (Mk 1,21-28)

Napi evangélium - v, 2024/01/28 - 00:00
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén. Mk 1,21-28

Elmélkedés

Kinek nagyobb a hatalma?

Az elmúlt két vasárnap evangéliumi történetei Jézus nyilvános működésének kezdetét állították elénk. Az Úr egyszerű halászokkal találkozik, akiket meghív, hogy legyenek tanítványai. Ők ekkor még nem ismerik Jézust, de szavában, meghívásában oly erő rejlik, amelynek engedelmeskednek, s rögtön nyomába szegődnek. Ma újabb találkozásról hallottunk, de ez az evangéliumi rész az érem másik oldalát tárja elénk. Gonosz lelkek találkoznak vele, s megindul a küzdelem, a harc. Kinek nagyobb a hatalma? Ki az erősebb? Isten vagy a gonosz?

A jó és a rossz jelenlétét és egymással folytatott küzdelmét látva a világban, az ember minden korban felteszi a kérdést, hogy honnan van a világban a jó és honnan származik a rossz, a gonosz? A kérdések megválaszolásából egyikünk sem maradhat ki, hiszen az említett küzdelem értünk, emberekért, a mi lelkünkért folyik. Az ember a jó származásának forrását Istenben, a szeretet és a jóság Istenében találta meg. A rosszat pedig már az ókortól kezdve a gonosz szellemi lényeknek tulajdonítjuk. Már évezredekkel ezelőtt is azt gondolták, hogy a bajokat okozó jelenségek, a betegségek, s minden ártó dolog mögött gonosz szellemek, démonok állnak. Ez a gondolkodás teljesen érthető, hiszen valami módon meg kellett nevezni azokat a sötét erőket, rossz szándékokat és félelmetes jelenségeket, amelyek az emberek életét időről-időre veszélybe sodorták.

Az ószövetségi könyvekben az embereket segítő jó angyalok mellett gyakran találkozunk a gonosz szellemekkel is, tehát a Biblia elismeri a gonosz létezését és tevékenységét. Az is ismert, hogy a pogány vallások követői mindenféle áldozatokkal akarták a gonoszt kiengesztelni vagy legalábbis ártó tevékenységének hatását enyhíteni. A gonosz kiengesztelésének kísértésébe a zsidók is beleestek, s az ilyen engesztelő áldozatok következtében a démonok világa Istennel vetélkedő világgá változott, s sokszor nagyobb tiszteletet kaptak, mint az Isten. Keserű tapasztalat volt, hogy ezek az áldozatok semmit sem érnek, s az ember egyedül képtelen felvenni a küzdelmet a rosszal, s nem tudja azt a maga erejével legyőzni.

Jézus korában minden olyan lelki természetű betegséget, amelynek eredete ismeretlen volt, az ördögtől, a gonosz szellemtől való megszállottságnak tartottak. Ezeket a betegségeket manapság a pszichés megbetegedések közé sorolnánk. A mai evangéliumban is egy olyan emberről hallottunk, akit megszállt a gonosz lélek. Ezt az embert Jézus úgy gyógyította meg, hogy kiűzte belőle a gonosz szellemet. A csoda azt bizonyítja, hogy Jézus, az Isten Fia sikerrel veszi fel a harcot az embert fogva tartó gonosszal és képes győzelmet aratni fölötte.

A „megszállottság” azt jelenti, hogy az ember olyan dolog uralma alá veti magát, amelyről nem is gondolja, hogy lelki kárára van. Amikor valaki megengedi, hogy a hatalom, a vagyon, a teljesítmény vagy más túlzottan felmagasztalt evilági értékek irányítsák életét, akkor tulajdonképpen elutasítja Istent, tehát az illető ezekhez kötődik s nem Istenhez, azaz nem Istentől várja a boldogságot. A szabadítást Jézus hozta el számunkra. Aki megszabadul a gonosztól és a bűntől, az megkapja a lehetőséget, hogy közösségre lépjen Istennel, ő legyen életének irányítója. Ebbe az irányba indít el minket Jézus, hogy rátaláljunk Isten szeretetére, aki üdvösségünket akarja.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Tudjuk, hogy a gonosz fogva akarja tartani az embert, rabszolgává tesz, nem engedi, hogy szabadon cselekedjünk. Te viszont felszabadítasz, megajándékozol minket a szabadsággal, hogy szabad és felelős döntést hozhassunk. Ez a megváltás lényege. A megváltás minden rosszból kiemel, megszabadít minket és lehetővé teszi számunkra, hogy Istennel élve megtaláljuk a boldogságot. Urunk, a te hatalmad nagyobb, mint a gonosz léleké. A te isteni erőd képes legyőzni minden gonosz erőt. Ennek tudata nagy vigasztalást jelent számunkra a kísértések idején. Segíts minket, hogy visszautasítsuk a gonosz kísértéseit és szabadon Istennek szenteljük életünket!

2024. január 27. – Szombat (Mk 4,35-41)

Napi evangélium - szo, 2024/01/27 - 00:00
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?” Mk 4,35-41

Elmélkedés

Az elmúlt napokban az evangéliumok azt mutatták be, hogy a hit ajándékát elfogadó ember olyan, mint a gazdag talaj, amely magába fogadja Isten szavát és bőséges termést hoz. Törekednünk kell arra, hogy a hit szüntelenül növekedjen bennünk, és azt se feledjük, hogy hitünk időnként próbatétel elé kerül. Erre emlékeztet bennünket a mai evangéliumi részlet. Az apostolok eveznek, Jézus pedig pihen, alszik a hajóban. A Mester olyannyira kimerült, hogy még arra sem ébred fel, hogy vihar támad és a hullámok dobálják a hajót. A vihar közepén a tanítványok félteni kezdték az életüket, úgy gondolták, sosem érik el a szárazföldet. A halálfélelem miatt olyan érzésük van, hogy Jézus egyáltalán nem törődik a veszéllyel. Az Úr először a háborgó tengert csendesíti el, majd pedig a tanítványok háborgó szívét.

„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” – fordul hozzájuk Jézus, s kérdésén érdemes elgondolkodnunk. Isten megengedi, hogy próbákon, viharokon menjünk keresztül életünk során. A fájdalom és szenvedés vihara, szeretteink szenvedésének és elvesztésének vihara, az aggodalom vihara, a mindennapi kudarcok, küzdelmek és nehézségek vihara, a kísértések vihara olykor annyira hevesek, hogy ilyen próbatételek közepette nem könnyű növekedni a hitben. Ha ezekben a helyzetekben is észrevesszük Isten csendes, s olykor bizony néma jelenlétét, akkor átlendülhetünk a küzdelmes időszakon.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság, csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami felemel!

2024. január 26. – Péntek, Szent Timóteus és Szent Titusz (Mk 4,26-34)

Napi evangélium - p, 2024/01/26 - 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Mk 4,26-34

Elmélkedés

Szent Pál apostol megtérése után az ő két munkatársára, Szent Timóteusra és Szent Tituszra emlékezünk a mai napon.

Szent Pál dicséri Timóteust, hogy gyermekkora óta ismeri a Szentírást (vö. 2Tim 1,5), és arra buzdítja őt levelében, hogy maradjon hűséges ahhoz, amit tanult és hitt. Pál felismerte és helyesnek tartotta, hogy Timóteus a bölcsességet és a szent élet útját keresi az Isten által sugalmazott iratokban. Timóteus csodálatos ajándék birtokában volt: szerette Istent és az ő szent szavát, amely az életszentség és az örök élet forrása. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy Isten igéjének megismerése és teljesítése által növekedjünk a szeretetben.

Szent Pál ugyanezt a szent vágyat közölte másik munkatársával, Szent Titusszal: engedelmeskedjen Istennek és teljesítse az ő akaratát. Őt arra figyelmezteti levelében, hogy akkor tudja hitelesen és hatékonyan buzdítani az embereket az evangélium megtartására, ha ő maga is hűséges a krisztusi tanításhoz.

Szent Pál, Szent Timóteus, Szent Titusz szívében egyaránt jó talajba hullott Isten igéjének magja és bőséges termést hozott. Mindhárman Isten Igéjét hirdették, hogy épüljön az Egyház közössége. Hirdették, hogy a keresztény ember számára a lelki élet forrása a szentmise ünneplése: Isten szavának hallgatása és az Úrral való egyesülés az Eucharisztiában.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2024. január 25. – Csütörtök, Szent Pál apostol megtérése (Mk 16,15-18)

Napi evangélium - cs, 2024/01/25 - 00:00
Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak. Mk 16,15-18

Elmélkedés

Még keresztény emberek között is akadnak, akik azt gondolják, hogy Szent Pál apostol megtérése, amit a mai napon ünneplünk, azt jelenti, hogy egy erkölcstelen, bűnös személy a hit és a szent élet útjára lép. Valójában azonban másról van szó. A mai Törökország területén, Tarzuszban született, onnan költözött Jeruzsálembe, hogy Gamáliel rabbi mellett tanuljon. A farizeusok csoportjához tartozott, tehát zsidó vallását a lehető legbuzgóbban gyakorolta. A keresztény nézetekben olyan tanítást látott, amely veszélyezteti a zsidó vallásosságot, ezért határozta el, hogy az új hit követői ellen fordul. Jézus személye megoszlást keltett a korabeli zsidóság körében, egyesek elfogadták, mások elutasították őt. A keresztények azt állították és hirdették mindenütt, hogy a názáreti ács, Jézus a messiás és az Isten Fia, amit Pál, buzgó farizeusként istenkáromlásnak tartott. A Damaszkusz felé vezető úton történt esemény, a Krisztussal való látomásszerű találkozás új irányba állította életét. Felismerte, hogy nem az ószövetségi törvény tökéletes teljesítése vezeti az embert az üdvösségre, hanem a megváltó Krisztus, aki a kegyelem forrása és a hit ajándékozója. Az életszentség azt jelenti, hogy meghalunk önmagunknak, hogy a feltámadt Krisztus bennünk élhessen és uralkodjon, kegyelmével átalakítsa és megszentelje életünket. Az életszentség tehát az Istennel való egyesülés.

Ennek a felismerésnek a hatására kezdte el Pál hirdetni az evangéliumot, mint az üdvösségre vezető tanítást.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk! Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét! Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!

2024. január 24. – Szerda (Mk 4,1-20)

Napi evangélium - sze, 2024/01/24 - 00:00
Amikor Jézus a Genezáreti-tó partján tanított, nagy tömeg gyűlt köréje. Ezért hajóba szállt, és egy kissé beljebb ment a parttól, a tömeg pedig a tó partján maradt. Ekkor példabeszédekben sok mindenről beszélt nekik. Így kezdte tanítását: „Halljátok csak! Kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett. Odaszálltak az égi madarak, és fölcsipegették. Némely mag köves helyre esett, ahol nem volt elég talaja. Itt hamar kikelt, mert nem jutott mélyen a földbe. Amikor azonban kisütött a nap, megperzselődött, és mivel nem volt elég erős gyökere, elszáradt. Némely mag pedig tövisek közé hullott. Amint a tövisek felnőttek, elfojtották, úgyhogy nem hozott termést. A többi mag jó földbe hullott, kikelt, felnőtt, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hozott.” Jézus így fejezte be szavait: „Akinek füle van, hallja meg!” Amikor egyedül maradt, tanítványai és a tizenkét apostol megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme, így válaszolt nekik: „Ti megtudhatjátok Isten országának titkát, a kívülállók azonban csak példabeszédekben hallanak róla: Nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek, nehogy megtérjenek, és bocsánatot nyerjenek. Azután így folytatta: „Nem értitek ezt a példabeszédet? Hogyan fogjátok a többi példabeszédet megérteni? A magvető az, aki az igét hirdeti. Azok, akikben útfélre hull a tanítás, meghallgatják ugyan, de rögtön jön a sátán, és kitépi szívükből az elvetett igét. Azok, akiknél köves talajra hullt a mag, amikor hallják a tanítást, szívesen hajlanak rá; de nem ver bennük gyökeret, mert (állhatatlanok), csak a pillanatnak élnek. Ezért, ha szorongatás vagy üldözés éri őket az Isten igéje miatt, hamarosan meginognak. Azok pedig, akikben tövisek közé esik (az Isten igéje), meghallgatják ugyan a tanítást, de a világi gondok, a csalóka gazdagság és a többi földi szenvedély rabul ejtik őket; és elfojtják az igét, úgyhogy nem hoz bennük gyümölcsöt. Végül vannak olyanok, akikben az ige jó földbe hullott. Hallják a tanítást, magukévá is teszik, és harmincszoros, hatvanszoros, sőt százszoros termést hoznak.” Mk 4,1-20

Elmélkedés

A magvetőről szóló példázat Jézus első nagy beszéde Márk evangéliumában. Jézus igehirdetésének legjellegzetesebb formája a példabeszéd. Bizonyára azért használ szívesen példázatokat mondanivalója szemléltetésére, mert ezek ragadták meg leginkább a hallgatóság figyelmét. Nem elvont, esetleg egyesek számára kevésbé érthető fogalmakkal közvetítette üzenetét, hanem a mindennapi életből vett képekkel, példákkal, történetekkel.

Régen is és napjainkban is nagy a kísértés, hogy a különféle tudományok képviselői olyan szaknyelvet dolgoznak ki, amelyet csak ők értenek, de a kívülállók nem. Legyünk őszinték: a hittudomány sem kivétel. Az igehirdetők olykor úgy beszélnek a vallási kérdésekről, hogy a hallgatóság hamar elveszti a fonalat. Jézus tanítási módszerének alapja az egyszerűség és a közérthetőség. Olyan képeket használ, amelyekkel az emberek mindennapi életük során rendszeresen találkoznak, ezért első hallásra ismerős számukra. Így már sokkal könnyebb átadni, közvetíteni számukra az üzenetet, azt az igazságot, amely segítségükre lehet életükhöz.

Jézus példabeszédeit olvasva hiába keresünk rejtett, titkos üzeneteket, mert nem ilyenek közlése volt a célja. Egyszerűen csak képzeljük magunkat a szereplők helyébe, s rögtön feltárul előttünk Jézus hozzánk szóló üzenete.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra! Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát! Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján! Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak!

2024. január 23. – Kedd (Mk 3,31-35)

Napi evangélium - k, 2024/01/23 - 00:00
Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek, odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged.” Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem, nővérem és anyám!” Mk 3,31-35

Elmélkedés

Jézus többször tett olyan kijelentéseket, amelyek megállásra, elgondolkodásra késztették egykori hallgatóságát. A mai evangéliumi rész is egy ilyen esetet ír le. „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?” – teszi fel a kérdést, majd pedig azokat nevezi családtagjainak, akik Isten akaratát követik. Félreérti az Úr mondanivalóját, aki ebben a kérdésben és kijelentésben azt látja, hogy eltávolodik édesanyjától és családjától. Az is tévúton jár, aki azt gondolja, hogy ezzel vágott vissza azoknak a családtagoknak, akik nem sokkal korábban azt gondolták, hogy elment az esze (vö. Mk 3,21).

Az evangéliumokból ismert, hogy Jézus szerette édesanyját, tisztelte őt. Még utalást sem találunk arra, hogy összeütközésbe vagy vitába keveredett volna családtagjaival. Inkább arról van szó ezen a helyen, hogy kiszélesíti a hozzá tartozó személyek körét. Az ő családjához, közösségéhez mindazok hozzá tartoznak, akik Isten akaratát követik életük során. Itt már nem a vérszerinti kapcsolatokról van tehát szó, hanem a lelki kapcsolatról. Mária nem csak test szerinti kapcsolatban volt fiával, hiszen ő szülte a világra, hanem mély lelki közösségben is Jézussal, s ennek alapja az volt, hogy tökéletesen igyekezett teljesíteni Isten akaratát. Éppen ő lehet számunkra a legjobb példakép abban, miként tudunk a mennyei Atyának engedelmeskedni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak! Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2024. január 22. – Hétfő (Mk 3,22-30)

Napi evangélium - h, 2024/01/22 - 00:00
Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.” Mk 3,22-30

Elmélkedés

Már jóideje tart Jézus nyilvános működése. Egyre többen látják csodás gyógyításait, és mindenki arra kíváncsi, honnan van Jézusnak ereje, hatalma ezekhez a rendkívüli cselekedetekhez. Az értetlenségen nem kell meglepődnünk. Ez váltotta ki a családtagok igyekezetét, hogy véget vessenek a Jézus körüli rajongásnak és hazavigyék, miként ezt a múlt szombaton olvastuk. Szintén az értetlenségből fakad az az elképzelés, ami a mai evangéliumban fogalmazódik meg vádként: Jézus az ördöggel, a gonosz lélekkel szövetkezve képes a különleges tettekre.

Válaszában Jézus olyan példákat mond, amelyek megvilágítják a vád képtelenségét. Meghasonlás, belső ellentmondás volna, ha az ördög azért szövetkezne Jézussal, hogy az ördögöket kiűzze az emberekből. A gonosz lélek senkinek sem fog hatalmat adni ahhoz, hogy saját befolyását megszüntesse. Senkinek sem ad olyan erőt, amit ellene fordíthatnak. A másik rövid példázat szerint az erősebb ember hatalmat gyakorol a nála gyengébb felett. A példa arra utal, hogy az ördögnek csak egy nála erősebb hatalom képes parancsolni, mégpedig az Isten. Jézus tehát burkoltan arról beszél, hogy ő isteni hatalommal rendelkezik, és ennek birtokában képes kiűzni a megszállottakból a gonosz lelkeket.

Hiszek-e Jézus isteni hatalmában és szabadító erejében?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2024. január 21. – Évközi 3. vasárnap, Isten igéjének vasárnapja (Mk 1,14-20)

Napi evangélium - v, 2024/01/21 - 00:00
Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt. Mk 1,14-20

Elmélkedés

Éltető igazság

A mai vasárnap evangéliumában Jézus nyilvános működésének kezdetéről olvasunk. A mi Urunk pontosan tudja, hogy mi a küldetése és világosan beszél arról az embereknek: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Jézus ezen kijelentéseinek mélyebb értelmét és fontosságát talán jobban megértjük, ha összevetjük azokkal a szavaival, amelyeket földi életének és küldetésének végén, a kereszten mondott.

„Betelt az idő” – mondja az embereknek működése kezdetén, a kereszten pedig így szól az Atyához: „Beteljesedett.” Jézus eljövetelével az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedik be.

„Elközelgett az Isten országa” – hirdeti Jézus a kezdeti időkben az embereknek. „Még ma velem leszel a mennyben” (Lk 23,43) – fordul Jézus a vele együtt megfeszített gonosztevőhöz. A kereszt arról tanúskodik, hogy a Krisztusban való hit vezeti be az embert az Isten örök országába. A jobb lator példája azt mutatja, hogy ha hittel tekintünk fel a kereszten értünk szenvedő Jézusra, eljuthatunk az Isten országába. Keresztény emberként az a hivatásunk, hogy növekedjen bennünk és megvalósuljon általunk Isten országa. Nagy gőgről és elvakultságról tanúskodik, ha valaki Isten helyébe akar lépni és a saját országát akarja megvalósítani. Ostobaságot beszél, aki azt állítja magáról, hogy az „én országom” jobb vagy tökéletesebb, mint az Isten országa. Keresztény emberként munkálkodjunk azért, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön.

„Térjetek meg!” – kezdi igehirdetését Jézus, a kereszten pedig még azokért is tud imádkozni az Atyához, akiknek éveken keresztül hiába hirdette a megtérés fontosságát: „Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek!” Az evangéliumokból tudjuk, hogy sokan hallgattak Jézusra és megtértek. Mások viszont elutasították őt, és nem akarták megváltoztatni életüket. Ez utóbbiakért fohászkodik Jézus az irgalmas Atya bocsánatáért a kereszten. Ne féljünk a megtéréstől! Engedjük, hogy Jézus megváltoztassa életünket!

„Higgyetek az evangéliumban” – hirdeti Jézus működése első napjától kezdve tanító útján. Három éven keresztül bejárja a városokat és a falvakat, mindenütt hirdetve az evangéliumot. E jézusi kijelentés mellé ne egy kereszten mondott tanítást állítsunk párhuzamba, hanem a feltámadás napján elhangzott hitvallást. A Krisztusban való hit ugyanis a feltámadásról tanúskodó üres sír láttán születik meg az apostolokban, s ez erősödik meg a találkozások alkalmával. Péter és János apostol húsvétvasárnap hajnalban a sírhoz szaladtak, amikor Mária Magdolna hírül viszi nekik, hogy az Úr nincs a sírban, ahová eltemették. Amikor Péter után János is bement a sírbarlangba, ő is csak az otthagyott lepleket látta, de Jézus testét nem. „Látta mindezt és hitt” – írja az evangélista (vö. Jn 20,3-10). Hinnünk kell nekünk is az evangéliumban, hinnünk kell a Feltámadottban, ha el akarunk jutni az örök életre.

2020 óta ezen a napon, az évközi 3. vasárnapon tartja Egyházunk az Isten Igéjének napját. A Biblia az Istenben hívő, a vallásos ember szemével mutatja be a világot, annak teremtését, az ember bűnbeesését, a sokszoros hűtlenséget, de felemelkedésünket is a megváltás által. A Szentírás megtanít bennünket az Istennel és az embertársainkkal való helyes kapcsolatra, életünk értelmére és hivatásunkra. A Szentírás naponkénti olvasása egész keresztény életünk lelke. Mindannyiunknak törekednünk kell Isten üzenetének megismerésére és megértésére, hogy Isten szava átalakítsa életünket. Az emberi szavak sokszor semmitmondóak. Isten szava viszont éltető és üdvösségre vezető igazság.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A te eljöveteleddel az üdvösségtörténet új korszaka kezdődött el, Isten elküldte Fiát, hogy véghezvigye a megváltás művét, amely a kereszten teljesedett be. Segíts minket azért munkálkodni, hogy ne az önzés világa, hanem valóban Isten országa valósuljon meg a földön! Segíts, hogy ne féljünk a megtéréstől, hanem engedjük, hogy megváltoztasd életünket! Tőled arra kapunk személyes meghívást, hogy veled legyünk, megismerjük Isten országát, megtérjünk és hirdessük az evangéliumot. Adj nekünk erőt küldetésünk teljesítéséhez, az emberhalászathoz!

2024. január 20. – Szombat (Mk 3,20-21)

Napi evangélium - szo, 2024/01/20 - 00:00
Jézus az apostolok kiválasztása után tanítványaival együtt hazatért (Kafarnaumba, Péter házába). Ott azonnal nagy tömeg verődött össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, elindultak, hogy erőnek erejével magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy eszét vesztette. Mk 3,20-21

Elmélkedés

Ha Jézus szenvedése kerül szóba, akkor elsőként a keresztre feszítés, kezének és lábának átszegezése jut eszünkbe. Aztán gondolunk annak előzményeire: a megkorbácsolásra és a tövissel koronázásra, a kereszthordozással járó gyötrelmekre. A szenvedéstörténet során megfigyelhetjük, hogy Jézus milyen türelemmel viselte az őt érő bántalmazásokat, s tette ezt az emberiség megváltása érdekében. De a testi szenvedéseken kívül más jellegű szenvedéseket is el kellett viselnie az Úrnak. A mai evangéliumi történet egy ilyen tapasztalatot mutat be. A nem fizikai fájdalmakat olykor nehezebb elviselni, mint a testi bajokat, de Jézus ezeket a lelkét érő fájdalmakat is türelemmel fogadta. Lelki fájdalmat jelentett számára, hogy saját családjának tagjai is félreértették és hitelt adtak az ostoba szóbeszédnek. S talán az volt számára a legfájóbb, hogy az emberek szolgálatában akarták őt megakadályozni, amikor haza akarják vinni, ki akarták vonni a nyilvánosság köréből.

Ideális esetben a családi élet szeretetben való életet jelent annak valamennyi tagja számára, olykor azonban a bánat, a fájdalom forrásává vagy akár a bántalmazás helyévé válik. Nehéz megmondani, hol húzódik a határ: mi az, amit még türelemmel el kell viselni, s mi az, amit már nem lehet eltűrni. Tegyük le imádságban Jézus elé családi küzdelmeinket és kérjük útmutatását!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

2024. január 19. – Péntek (Mk 3,13-19)

Napi evangélium - p, 2024/01/19 - 00:00
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt. Mk 3,13-19

Elmélkedés

A Jézussal vitatkozó farizeusok után Márk evangélista azt mutatja be, hogyan gyűlik össze és formálódik egy új közösség, Isten új népe Jézus körül. A viták során úgy tűnhetett, hogy Jézus egyedül marad a véleményével és törvényértelmezésével, a valóságban azonban egyre több jószándékú személy csatlakozik hozzá, mert az ő szavaiban ismerik fel az igazságot és nem a farizeusok tanításában. Jézus nem hősökké, hanem tanúkká formálja a kiválasztottakat. A feladatuk az lesz, hogy az Úr mennybemenetele után tanúskodjanak majd mindarról, amit Mesterük mellett átéltek.

Márk evangélista számára a krisztusi közösség, az Egyház egy missziós közösség. Ez a gondolat már rögtön a közösség létrejöttének kezdetén, a kiválasztáskor előkerül. A kiválasztottak feladata lesz az igehirdetés, valamint a gyógyítás és az ördögök kiűzése a Jézustól kapott hatalom birtokában. Jézus tehát olyan közösséget hoz létre, amelynek küldetése van a világ felé. Az Egyház tagjai együtt vannak az Úrral, őt hallgatják és belőle táplálkoznak, majd pedig elindulnak, hogy küldetésüket teljesítsék a világban, s tanúságtételük után ismét visszatérnek Jézushoz. Ez a tanítványi élet benső mozgása, amely nem állhat meg egyik ponton sem. Elindulni Jézustól és visszatérni hozzá, ez ismétlődik meg újra és újra a mi életünkben is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, gondviselő Istenünk! Köszönjük, hogy figyelsz életünkre, vigyázol ránk, gondviselő szereteteddel átölelsz minket. Látod gondjainkat és küzdelmeinket, jól ismered fáradozásainkat és aggodalmainkat. Hozzád fordulunk nehéz helyzeteinkben: adj nekünk jó tanácsot és útmutatást! Adj erőt, bátorságot és kitartást. Erősítsd bennünk a hitet, hogy amikor már erőtlenek és tehetetlenek vagyunk, te akkor is tudsz segíteni, mert mindent megtehetsz, s jóságodnak köszönhetően segítesz mindazzal, ami üdvösségünket szolgálja. Ösztönözz minket arra, hogy készséggel és engedelmesen megtegyünk mindent, amit kérsz tőlünk.

2024. január 18. – Csütörtök, Árpád-házi Szent Margit (Mt 25,1-13)

Napi evangélium - cs, 2024/01/18 - 00:00
Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát! Mt 25,1-13

Elmélkedés

Az evangéliumi történet több furcsaságot is tartalmaz. Hol van a menyasszony? A vőlegény mellett ott kellene lennie a menyasszonynak is, de ő nem szerepel a történetben. Miért késik a vőlegény? A saját lakodalmi ünnepségéről nem szokott elkésni a vőlegény. Szokatlan, hogy az üzletek éjszaka is nyitva vannak, a balgák el tudnak menni olajat vásárolni. Furcsa továbbá, hogy mind a tízen elalszanak. Hasznos lett volna, ha legalább egy valaki ébren marad, s ha itt az idő, ő majd felébreszti a többieket. Ezek a furcsaságok abba az irányba mutatnak, hogy inkább egy jelképes történetről van szó, mintsem egy lakodalmi ünnepség leírásáról.

Jézus hasonlata valójában az ő visszatéréséről szól, amely az idők végén fog bekövetkezni. Az Úr a vőlegény. Mivel jövetelének pontos idejét senki nem tudhatja előre, ezért szüntelenül várni kell őt. A szüzek az embereket jelképezik. Van, aki bölcs és előrelátó, mások viszont kissé könnyelműek és felelőtlenek.

A balgák számára is elég lett volna az olaj, ha időben érkezik a vőlegény. Ők a váratlan helyzetben pótolni akarják mulasztásukat, de balszerencséjükre éppen távollétükben érkezik meg a vőlegény, s csak azok jutnak be az ünnepség helyszínére, akik készen állnak.

Ha nem akarunk a balgák sorsára jutni, akkor legyünk mindig felkészültek az Úrral való találkozásra!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.

2024. január 17. – Szerda (Mk 3,1-6)

Napi evangélium - sze, 2024/01/17 - 00:00
Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember. A farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis ellene. Jézus felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!” Aztán megkérdezte a körülállókat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy veszni hagyni?” Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” A beteg kinyújtotta kezét, és meggyógyult. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogy miként okozhatnák Jézus vesztét. Mk 3,1-6

Elmélkedés

Az előző napok folyamán már találkoztunk az evangéliumokban azzal, hogy a farizeusok vitákat kezdeményeznek Jézussal. E viták során egymástól gyökeresen különböző törvényértelmezések állnak szemben. A farizeusok inkább a mózesi törvények pontos, betű szerinti megtartására törekedtek, míg Jézus minden esetben a parancsok isteni szándékára próbál rávilágítani, azaz feltárni azt, hogy miért adott egy-egy törvényt Isten az embereknek.

Jézus nyilvánvalóan észrevette a vele vitákat kezdeményezők barátságosnak nem nevezhető szándékát, de nem menekül el előlük. Megtehette volna, hogy nem a farizeusok szemeláttára tesz csodát a béna kezű emberrel, de nem ezt a megoldást választotta. Valószínűleg nem felbosszantani akarta őket, hanem a keményszívűségükön akart változtatni. Talán azt remélte, hogy ezeknek az embereknek a szíve a csoda, a jócselekedet láttán majd megenyhül. De nem így történt. Mert aki a saját véleményéhez túlzottan ragaszkodik és még elgondolkodni sem hajlandó a másik ember véleményén, az egyáltalán nem befolyásolható. Lám, a gondolkodás és a cselekvés szabadságát Isten nem veszi el az embertől. A makacs ember nehezen gyógyítható, nehezen változtatható.

Más gyógyítások alkalmával Jézusnak szinte mindig van egy érintése, egy mozdulata. Most csak beszél, de szava gyógyító szó a beteg számára. A makacs emberek azonban nem értik ennek a szónak értelmét, az ő szívükben gonosz gondolat születik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te vagy a test és a lélek gyógyítója. Betegségeinkben, bajainkban, életünk nehéz helyzeteiben hozzád fordulunk. Hisszük, hogy te tudsz és akarsz is segíteni rajtunk. Szavaidnak és cselekedeteidnek olyan ereje van, amely képes megváltoztatni életünket, megszüntetni mindazt, ami veszélyezteti azt vagy ami akadályozza lelki fejlődésünket. Segíts, hogy a betegség, amely próbatétel számunkra, ne gyengítse meg hitünket, hanem közelebb vigyen hozzád, aki vállaltad a szenvedéseket! Uram, mindent elfogadok tőled!

2024. január 16. – Kedd (Mk 2,23-28)

Napi evangélium - k, 2024/01/16 - 00:00
Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.” Mk 2,23-28

Elmélkedés

A szombati nyugalom megtartásának módja az újabb vita tárgya. A farizeusok aratásnak minősítették azt, hogy Jézus tanítványai a kalászokból kimorzsolták a szemeket. Az aratás pedig olyan munka, amelyet szombaton tilos volt végezni. Nézetük szerint, ahogyan Isten a teremtés hat napja után megpihent a hetedik napon, ugyanúgy az embernek is a munkával töltött hat nap után pihennie kell a hetedik napon, vagyis szombaton. Jézus nem vonja kétségbe, hogy a szombati pihenőnapnak van értelme, de szerinte a szombatnak és minden törvénynek az ember javát kell szolgálnia. Az olyan nézetek, amelyek szerint az embernek a törvények szolgájává kell válnia, nem Istentől valók. Isten azt szeretné, ha az emberek őt szolgálnák és ehhez az ő parancsai megadják a keretet.

A farizeusok részéről felmerülő probléma a keresztény közösségen belül Jézus mennybemenetele után még jóideig megmaradt. A zsidóságból a krisztusi hitre tértek megtartották a szombatot heti pihenőnapként, a pogányságból megtértek számára azonban ennek már semmi értelme nem volt. Nagy valószínűséggel már az első században elkezdték a keresztények a vasárnapot, mint az Úr feltámadásának emléknapját ünnepelni. Az evangélium kapcsán érdemes elgondolkodnunk: Hogyan tartom meg az Úr napját? Hogyan ünneplem meg a vasárnapot?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!

2024. január 15. – Hétfő (Mk 2,18-22)

Napi evangélium - h, 2024/01/15 - 00:00
Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: „Vajon böjtölhet-e a násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit, és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe; vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy. Az új bor új tömlőbe való.” Mk 2,18-22

Elmélkedés

Az asztalközösség, a bűnösökhöz való viszonyulás után újabb vitatéma kerül elő a mai evangéliumban, mégpedig a böjtölés kérdése. A vallási hagyományokhoz és szokásokhoz ragaszkodó zsidók és Jézus között a böjt is ütközőpont, mert Jézus magatartása e területen is eltér a megszokottól. A háborúk vagy éhínség idején tartott általános böjt a bűnbánat jele volt, s egyben segítségkérés Istentől. Itt most inkább az önként vállalt böjtölésről van szó, amit a farizeusok hetente kétszer tartottak. Jézus nem vitatja a böjtölés vallási értékét, hanem egyszerűen csak arról beszél, hogy annak megvan a maga ideje. Azt állítja, hogy most az üdvösség ideje van, hiszen az ő személyében Isten jelen van a világban. Isten kegyelme, jósága és irgalma megtapasztalható az emberek számára, tehát nem kell annak elnyerése érdekében most böjtöt vállalni. Inkább engedje át mindenki magát az örömnek.

A vallások világában a böjt egy olyan eszköz, amellyel az ember elnyerheti Isten jóindulatát, mintegy kieszközli azt, hogy Isten jósággal forduljon felé. Ebben az értelemben Isten jósága válasz az ember vallásos cselekedetére, böjtölésére. Jézus nézőpontja szerint viszont másról van szó. Isten kegyelme nem jutalom, nem ellenszolgáltatás az ember jóságáért, hanem ingyenes ajándék, amely Isten végtelen jóságából fakad. Az embernek tehát nem küzdeni kell ennek elnyeréséért, hanem sokkal inkább észre kell vennie azt és hálásnak kell lennie érte.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.

2024. január 14. – Évközi 2. vasárnap (Jn 1,35-42)

Napi evangélium - v, 2024/01/14 - 00:00
Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.” Jn 1,35-42

Elmélkedés

Kereső emberek

Az evangéliumban Keresztelő János két tanítványa, illetve Péter találkozik Jézussal. Ezek a találkozások megváltoztatják az ő életüket és átalakítják személyiségüket. E meghívástörténetek arról szólnak, hogy nyitott szívvel kell keresni Istent, bátran a nyomába kell szegődni, és vele kell lenni, hogy eljussunk a Jézusról szóló igazság felismerésére, és a tanúságtételre.

Az Istennel való találkozás elsődleges feltétele, hogy az ember odafigyeljen az isteni szóra, meghallja és megértse azt. Ha találkozni szeretnénk Istennel, mindenekelőtt legyünk nagyon figyelmesek az ő tanítására! Szívesen és örömmel olvassuk a Szentírást és különösen is az evangéliumot, amelyen keresztül Isten szól hozzánk. Keressük, hogy az Úr mit üzen személyesen nekünk!

A nyitott lélekkel való Istenre figyelés mellett a találkozás második fontos eleme az, hogy örömmel legyünk együtt Jézussal. Az evangéliumban azt hallottuk, hogy a két tanítvány, akik Jézust követték, „aznap nála maradtak.” Az egyikük András volt, a másik pedig maga János, az evangélium írója. Mindketten Jézus tanítványai, majd apostolai lettek, akik nem csak egyetlen napot akartak együtt lenni a Mesterrel, hanem ettől kezdve vele mentek mindenhová három éven keresztül. A Jézussal való találkozás nem csupán egy rövid kapcsolatot indít el számukra, hanem hosszútávon meghatározza életüket. Pontosan így vagyunk ezzel mi is. Ma Jézus nekünk, mondja, hogy menjünk vele és maradjunk nála. Ne sajnáljuk neki adni az időnket! Ne féljünk neki adni életünket! Tartsuk fontosnak, hogy lehetőleg minden nap betérünk a templomba, ahol legalább egy kis időt az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus társaságában töltünk.

A Krisztusra figyelésünk és a vele való rendszeres személyes kapcsolatunk azt fogja eredményezni, hogy egyre jobban felismerjük Jézus személyében Isten Fiát, és elfogadjuk őt Megváltónknak és Üdvözítőnknek. Keresztelő János felismeri Jézusban az Isten Bárányát, amikor megkereszteli a Jordán folyóban, és leszáll rá a Szentlélek. A Jézus nyomába induló András és János szintén felismerik benne a Messiást. Sokan hallhatták Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételét, hiszen igen sokan mentek hozzá megkeresztelkedni. De mégsem figyelt fel erre mindenki, csupán két tanítványa indul el Jézus után. Legyünk olyanok, mint az emmauszi tanítványok, akiknek a kenyértöréskor megnyílt a szemük és felismerték Jézust! Legyünk Jézus lelkes tanítványai, akik felismerjük őt az Oltáriszentségben! Járjunk vele, életünk egyetlen Urával!

De nem állhatunk meg annál, hogy felismerjük őt, hanem tovább kell adnunk ezt az örömhírt, el kell vezetnünk másokat is Jézushoz. Mondjuk el másoknak, tegyünk tanúságot arról, hogy megtaláltuk a Megváltót! Az Istennel való találkozásnak ugyanis sokszor fontos eleme az emberi közreműködés és segítség. András és János Keresztelő János tanúságtételének hatására indulnak el Jézus után. Pétert az ő testvére, András vezeti el Jézushoz. Ezek a példák bátorítsanak bennünket arra, hogy mi is elvezessünk másokat Jézushoz! Ez mindannyiunk keresztény küldetése.

Mindannyian kereső emberek vagyunk. Keressük az igazság tanítását. Keressük az örök élet felé utat mutató tanítást. Keressük, azokat az embereket, akiknek a tanúságtétele hiteles. Keressük azokat az embereket, akik elvezetnek minket Jézushoz. Mert minden keresésünk mögött az áll, hogy keressük a szívünk békéjét megadó Istent. Keressük az irgalmasan felénk forduló Istent. Boldogok vagyunk, ha Jézusban megtaláljuk az emberszerető Istent. Vezessük hozzá embertársainkat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként élj és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk! Segíts minket, hogy tanúságot tegyünk rólad az igazságot kereső embereknek!

2024. január 13. – Szombat (Mk 2,13-17)

Napi evangélium - szo, 2024/01/13 - 00:00
Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte. Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?” Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.” Mk 2,13-17

Elmélkedés

A mai evangéliumban Jézus kijelenti, hogy küldetése a bűnösök felé is irányul, a bűnök megbocsátásáról szóló üzenete éppen az ő számukra jelent örömhírt. A történetben nem Máté meghívása a hangsúlyos, ez csupán bevezetés ahhoz, hogy Jézus miért tér be az ő házába. A jelenet nagy kérdése az, hogy miért vállal asztalközösséget olyan emberekkel, akik a vallásos zsidók szemében bűnösök voltak? A vámszedőket azért vetették meg, mert egyrészt az elnyomó rómaiakat szolgálták ki munkájukkal, másrészt a saját hasznuk növelése érdekében gyakran becsapták az embereket nagyobb összeget követelve. Miért ül Jézus egy asztalhoz ilyen emberekkel?

Márk már egy olyan korban írja meg evangéliumát, amikor a kérdés fordítottja is felmerült: Van-e helyük a bűnösöknek Isten asztalánál? Van-e helyük a bűnösöknek, a pogányoknak a keresztény közösségben? Kinek van helye az eucharisztia asztalánál? Ez az első keresztények között felmerülő kérdés időnként előkerül az egyház története folyamán, napjainkban is találkozunk vele.

Jézus válasza iránymutató minden korban. Isten nem elítélni akarja az embereket, hanem irgalommal fordul a bűnösök felé. A bűnbánatra való felhívás újra és újra elhangzik a bűnösök felé. Aki meghallja és őszintén megbánja bűneit, az bocsánatot nyer. Az igehirdetésnek nem a lehetséges büntetésről kell szólnia, hanem a bűnbocsánat örömteli lehetőségéről.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, te újra meg újra hangsúlyozod, hogy minden lehetséges annak, aki hisz. Ha megvizsgáljuk, melyik a legnagyobb, a neked leginkább tetsző erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra, hogy belépjünk a Szentek Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt akartad, hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

2024. január 12. – Péntek (Mk 2,1-12)

Napi evangélium - p, 2024/01/12 - 00:00
Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?” Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott. Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!” Mk 2,1-12

Elmélkedés

A leprás meggyógyításának története kapcsán már szót ejtettünk arról, hogy Jézus meg akar minket szabadítani a bűntől. Az isteni irgalmasság, a megbocsátás lényeges eleme Jézus tanításának. A bűnbocsánat gondolata kerül előtérbe a mai evangéliumban is. A béna ember meggyógyulása egyúttal azt is jelenti, hogy megszabadul bűneitől, azaz a testi gyógyuláshoz szorosan kapcsolódik a lelki megtisztulás.

A történetben szereplő személy teljesen magatehetetlen. Barátai vagy rokonai segítsége nélkül egyetlen lépést sem képes tenni, esélye sincs arra, hogy Jézus közelébe kerüljön. Mozgásképtelenségéhez hozzájön, hogy emberileg nem sok esélye van a gyógyulásra. Betegsége, bénasága miatt olyan helyzetben van, amelyből sem saját erejével, sem más emberek segítségével nem képes szabadulni.

A bűnös ember pontosan ilyen helyzetben van. Nem képes önmagát megszabadítani és mások sem tudják bűneit elvenni. Egyedül Istennek van hatalma a bűnök eltörlésére. Jézus tehát kétféle módon is igazolja istenségét: egyrészt isteni hatalmával képes megszüntetni a testi bajt, a bénaságot, másrészt hatalma van a bűnök eltörlésére. A kívülállók számára a szemmel látható csoda, hogy tudniillik a béna saját lábán távozik, igazolja, hogy a láthatatlan csoda, a bűnök megbocsátása is valóban megtörtént.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas mennyei Atyánk! A te gyermekeid vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy szeretett gyermekednek nevezz bennünket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét! Segíts minket, hogy irgalmad és megbocsátásod által újjászülessünk! Isten Fia, Jézus Krisztus, hirdetted és elhoztad nekünk az Atya irgalmát. Taníts minket alázatra és igaz bűnbánatra! Szentlélek Isten, aki a kiengesztelődés forrása vagy! Világosíts meg minket, hogy minden szegényben és rászorulóban Jézust lássuk, akivel jót tehetünk, amikor irgalmasak vagyunk hozzá!

2024. január 11. – Csütörtök (Mk 1,40-45)

Napi evangélium - cs, 2024/01/11 - 00:00
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg!” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, azonnal elküldte, és így szólt hozzá: „Nézd, senkinek se szólj erről, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért ajánld fel a Mózes által rendelt áldozatot, bizonyságul nekik.” Ő azonban, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább távolabbi, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis, mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek. Mk 1,40-45

Elmélkedés

Ha hittel közeledek Jézushoz, alázattal letérdelek előtte, és kifejezem, hogy szükségem van rá és segítségére, akkor ugyanazt a választ kapom tőle, mint a leprás: „Akarom! Tisztulj meg!” Ez a válasz reményt ad az élet minden kihívása közepette.

Mit akar nekem adni az Úr? Mit akar megtisztítani bennem? Mit szeretne újjáalkotni az életemben? Meg szeretne minket tisztítani attól, ami akadályoz bennünket a testi-lelki fejlődésben. Meg akarja szüntetni azokat a benső akadályokat, amelyek távol tartanak minket Istentől, azaz meg akarja szüntetni bennünk a bűnt. A lepra a mi esetünkben a bűneinket jelképezi. A bibliai időkben a lepra nem csak egy rendkívül súlyos és abban a korban gyógyíthatatlan betegség volt, hanem azzal is járt, hogy elszigetelte a betegségben szenvedőket a közösségtől, tilos volt számukra az érintkezés az egészséges emberekkel.

A bűn ugyanígy kárt okoz a lelkünkben, tönkreteszi kapcsolatainkat az emberekkel és megszünteti az Istennel való közösséget. A bűntől Isten képes megszabadítani minket. Neki hatalma van a gonosz felett és hatalma van a bűnök eltörlésére. Lelkünk megtisztulása érdekében Jézus elé kell borulnunk, meg kell vallanunk őszintén bűneinket és bocsánatot kell kérnünk. És Jézus így szól hozzánk a szentgyónásban: Akarom, tisztulj meg!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk! Add, hogy életünket értelmesen tudjuk leélni! Add, hogy feladatainkat készséggel vállalhassuk!

2024. január 10. – Szerda (Mk 1,29-39)

Napi evangélium - sze, 2024/01/10 - 00:00
Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. (Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Elmélkedés

Jézus mindennapi tevékenységébe enged bepillantást a mai evangélium. A jelenetben az ördögűzések kapnak hangsúlyt, kétszer is említést tesz róluk az evangélista ebben a rövid részben. Péter anyósának meggyógyítása is ebbe az irányba mutat, hiszen Jézus mozdulatainak hatására úgy távozik belőle a láz, miként az ördögök távoznak a megszállottakból.

Érdekes mozzanat, hogy Jézus „nem engedte megszólalni” az ördögöket. A tegnapi részben láttuk, hogy az őt Isten Szentjének nevező ördögnek Jézus azt parancsolja, hogy hallgasson el, most pedig még megszólalni sem engedi őket. Miért teszi ezt Jézus? Az első századok egyházatyái azzal magyarázzák a dolgot, hogy bár a gonosz lelkek tisztában voltak azzal, hogy Jézus a Messiás, nem értették ennek lényegét, nem tudták, hogy fog megvalósulni Jézus messiási uralma. Jézus bizonyára nem akarta, hogy féligazságok terjedjenek róla, és azt sem, hogy éppen a gonosz lelkektől tudják meg az emberek, hogy ki ő. Jézus pontosan tudja, hogy a gonosznak nem érdeke, hogy az igazságot, a teljes igazságot mondja el róla, hiszen az ördögnek az a célja, hogy megtévessze, félrevezesse az embereket.

A történet arra figyelmeztet minket, hogy a gonosz létezik, a kísértések valóságosak az emberek számára. Ugyanakkor a gonosz nem tud teljes befolyást szerezni az ember felett, hiszen Isten hatalma nagyobb, mint az övé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! Te azért hívtad meg egykor tanítványaidat, hogy a te tanúid legyenek. Tanúskodjanak arról, amit tanítottál és cselekedtél. Ők megismerték a te életedet, veled éltek, s látták találkozásaidat az emberekkel. Te arra hívsz bennünket, hogy megismerjünk téged és tanításodat, és legyünk tanúid a világban. Tőled kapott küldetésünk mindenkihez szól, örömhíredből senki nem lehet kizárva, irgalmad mindenki felé kiárad. Taníts minket arra, hogy engedelmes szolgáid legyünk, akik művedet alázattal folytatjuk annak érdekében, hogy Isten országa szüntelenül növekedjen.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva