Hírolvasó

2023. december 20. – Szerda (Lk 1,26-38)

Napi evangélium - sze, 2023/12/20 - 00:00
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. Lk 1,26-38

Elmélkedés

A jeruzsálemi templomból Názáretbe vezet minket a mai evangélium. Miután Zakariás megismerte Isten tervét, miszerint neki és feleségének gyermekük fog születni, most egy másik gyermek születését hozza hírül Isten angyala. A helyszín tehát nem a főváros, hanem egy kisebb település, Názáret. Az üzenet címzettje nem egy papi rendben lévő tekintélyes személy, nem az apaság előtt álló férfi, hanem egy csendes leány, Mária, a leendő anya. Az evangélium segítségével láthatjuk a kiválasztott személy lelki útját is, amely a csodálkozástól az engedelmességig és a hitig vezet. Ahogyan Gábor angyal lépésről lépésre felfedi a názáreti leány számára Isten tervét és beavatja őt anyaságának titkába, úgy halkulnak el Máriában a kérdések és erősödik meg benne az Istennek való engedelmesség és önátadás. Isten csodálatos dolgot ajándékoz Máriának: ő lehet a Megváltó anyja. És Mária által az egész emberiség csodálatos ajándékot kap: Isten emberré lesz, eljön a világba, emberként születik meg a Megváltó.

A legértékesebb ajándékokat Istentől kapjuk. Valójában minden, amik vagyunk és amink van, Istennek köszönhető. Isten nagy meglepetéseket tud okozni ajándékaival, mert azok felborítják terveinket és elképzeléseinket jövőnkről. Ezt látjuk Zakariás és Erzsébet, valamint Mária és József esetében is. Fogadjunk el mindent, amit Istentől kapunk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te teljesítetted ígéretedet és elküldted közénk egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél minket, embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével valami újat alkotsz és minden emberrel terveid vannak. Azt az utat kell végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának, neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!

2023. december 19. – Kedd (Lk 1,5-25)

Napi evangélium - k, 2023/12/19 - 00:00
Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak. Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.” Lk 1,5-25

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumban találkoztunk Józseffel és jegyesével, Máriával. Mindketten fiatalok, csak néhány hónapja ismerik egymást. Közös jövőt terveznek, már jegyesek, hamarosan összeházasodnak és családot alapítanak. Ezt tervezik a fiatalok, de Isten közbelép és módosítja terveiket. Mindketten engedelmesen elfogadják azt a feladatot, amivel Isten megbízza őket.

A mai evangéliumban egy másik párról olvasunk, Zakariásról és feleségéről, Erzsébetről. Ők már nem fiatalok, „mindketten éltesebb korúak.” Lukács evangélista így jellemzi őket: „igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek.” Amikor fiatalok voltak, úgy tervezték, hogy gyermekeik lesznek, de ez nem adatott meg nekik. A gyermektelenséget fájdalmas sebként hordozták évtizedeken át, s idős koruk miatt emberileg már nem számíthatnak arra, hogy gyermekük lesz. Isten csak most, idős korukban lép be életükbe, s megajándékozza őket a gyermekáldással. Nekik vélhetően nincsenek már nagy terveik életük hátralévő éveire, de Istennek van terve velük, új célt ad nekik. Az isteni elgondolás szerint Zakariás és Erzsébet lesznek a Megváltó előfutárának, Keresztelő Jánosnak a szülei.

Isten számára nem lehetetlen az, hogy egy szűz gyermeket foganjon és hozzon a világra, és az sem, hogy egy idős házaspárnak gyermeke szülessen. Isten bárkinek az életében képes csodát tenni.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! A karácsony közeledtével fokozódik bennünk a nyugtalanság, az izgalom. Szeretnénk néha lassítani az adventi napokat, máskor pedig siettetnénk az ünnep érkezését. Amikor majd végre elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az ünnep ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm ne csak néhány napig, hanem egész éven keresztül tartson. Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy földi életünk éveiben, évtizedeiben, és köszönjük, hogy az örökkévalóságba hívsz minket. Irgalmad vezessen a te Fiadhoz, a betlehemi Gyermekhez!

2023. december 18. – Hétfő (Mt 1,18-24)

Napi evangélium - h, 2023/12/18 - 00:00
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József, igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki. Mt 1,18-24

Elmélkedés

Jézus születésének hírüladásakor Mária megtudta, hogy anya lesz, Isten őt választotta ki, hogy a Megváltó anyja legyen. A születendő gyermek apja nem az ő jegyese, József lesz és nem is más férfi. A Megváltó a mennyei Atya gyermeke és a Szentlélektől fogan meg anyja, Mária méhében. Ezt a titkot egyedül Mária tudja, s az evangéliumból úgy tűnik, nem is beszélt erről Józsefnek. Máté evangélista azt írja, hogy „kitűnt”, hogy Mária gyermeket vár. Arra utal ez a szóhasználat, hogy József nem jegyesének elmondásából tudja meg, hanem az idő múlásával észreveszi, hogy Mária gyermeket vár. József azonban csak a tényt látja, fogalma sincs arról ekkor még, ki lehet a gyermek apja. Figyelemreméltó, hogy ő sem beszél a dologról Máriával, nem kezdi el őt faggatni, s főként nem hűtlenséggel vádolni, hogy miként került áldott állapotba, bár nyilvánvalóan foglalkoztatta őt a kérdés.

Kérdésére egy álomban, Isten angyalától kap feleletet, így ismeri meg Mária anyaságának titkát. József elfogadta Isten tervét, azaz módosítja saját elképzeléseit a családalapítással kapcsolatban, engedelmesen megteszi mindazt, amit Isten kér tőle.

Téves ítéleteink hányszor vezetnek minket zsákutcába! Az elképzeléseinkhez való ragaszkodás miatt hányszor siklik félre életünk! Milyen jó volna, ha nem kételkednénk abban, hogy Isten eszközeivé válhatunk, hanem egyszerűen csak megtennénk azt, amit kér tőlünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te azt akarod, hogy minden gyermek boldog felnőtté váljon. Add, hogy gyermekeink ne csak testben, hanem lélekben is növekedjenek, felnőtté váljanak! Add, hogy gyermekeink az ismeretek elsajátítása mellett hitükben is napról napra fejlődjenek! Ültesd el lelkükben Igéd magjait, adj nekik erőt, hogy életükben hűségesek legyenek hozzád, és majd egykor felnőttként ők is továbbadják gyermekeiknek a hit igazságait! Segítsd őket, hogy gyermekként és felnőttként országod építésében munkálkodjanak!

2023. december 17. – Advent 3. vasárnapja (Jn 1,6-8; 19-28)

Napi evangélium - v, 2023/12/17 - 00:00
Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta”. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 1,6-8; 19-28

Elmélkedés

Világosság és sötétség

Olykor elgondolkodunk a nappalok és éjszakák, a világosság és sötétség váltakozásán. Advent idején, decemberben már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a világosság. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában botorkáló emberiség számára.

Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs teste, most emberi testbe öltözik. Az evangélista először Keresztelő Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: „János azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.” Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: „A világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be.” Itt újabb titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben, világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében. Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga sötétségébe.

Az adventi időben arra vágyunk, hogy Isten Fia belépjen életünkbe és meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben, amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána már világosság legyen, világos maradjon.

Az evangélium második részében olyan emberekről olvasunk, akik Keresztelő Jánoshoz érkeztek, de különbözően látták személyét. Egyesek a Messiást vélték benne felfedezni, mások Illésnek gondolták, ismét mások prófétának hitték. A bennük lévő vágyakozás, a szívükben élő elképzelés határozta meg, hogy kit látnak Jánosban. Ő azonban visszautasítja ezeket az elképzeléseket, mert nem kíván megfelelni ezeknek az emberi elvárásoknak és vágyaknak. János tisztában van saját küldetésével és feladatával, ezért jelenti ki, hogy majd utána fog jönni a Messiás.

Kit látunk a betlehemi gyermekben? Meglátjuk-e benne az emberré lett Istent? Meglátjuk-e benne Megváltónkat? Isten megadja a lehetőséget, hogy megbánjuk bűneinket és az ő tisztító tekintete által bocsánatot nyerjünk. A betlehemi Gyermek és az ő tiszta tekintete képes megváltoztatni gondolkodásunkat, életünket.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te minden nap eljössz hozzánk, minden nap döntés elé állítasz minket, minden nap választ vársz tőlünk. Elfogadom és hiszem, hogy te vagy az élő Isten Fia, akit azért küldött az Atya e világba, hogy általad szóljon hozzánk, és általad nyilatkoztassa ki igazságait és jóságát. Elfogadom és hiszem, hogy képes vagy eltörölni minden bűnömet, és képes vagy engem jó útra téríteni. A te törvényed, a szeretet parancsa szerint akarok élni. Kérlek, adj erőt, hogy minden nap tökéletesebben tudjak a mennyei Atya törvényeinek eleget tenni!

2023. december 16. – Szombat (Mt 17,10-13)

Napi evangélium - szo, 2023/12/16 - 00:00
Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik. Mt 17,10-13

Elmélkedés

Illés próféta személyéről az ószövetségben, a Királyok első könyvében olvashatunk. Olyan időben élt, amikor a zsidó nép elfordult Istentől és bálványokat imádott. Acháb király és a nép nem hallgatott Illés figyelmeztetésére. Szörnyű aszály jött az országra, a folyók és források kiszáradtak. A csapást Isten abban a reményben engedte meg, hogy a választott nép bűnbánatot tart. Évekkel később Illés már a szárazság végét hirdette Isten megbízásából, ekkor történik, hogy a hamis prófétákkal a Kármel-hegyen végez a nép. Életének fontos eseménye, hogy a Hóreb hegyén nem a szélvészben, a földrengésben vagy a tűzben, hanem az enyhe szellő susogásában megjelent neki Isten. A bibliai hagyomány szerint nem halt meg, hanem a Jordán folyó mellett, Elizeus próféta jelenlétében egy tüzes szekéren az Úr az égbe vitte. A zsidó nép számára Mózes után Illés a legnagyobb személyiség, nem véletlen, hogy a színeváltozás hegyén ők ketten jelennek meg és beszélgetnek Jézussal.

A korabeli felfogás szerint a Messiás, a Megváltó érkezését Illés próféta újbóli eljövetele előzi meg. Erre utal Jézus kijelentése a mai evangéliumban, miszerint Keresztelő János, mintegy új Illésként kapta Istentől a küldetést, hogy előkészítse a Megváltó jövetelét.

A mai adventi napon az igaz hit és erkölcs két védelmezője, Illés próféta és Keresztelő János által hív bennünket bűnbánatra Jézus.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus! Szükségünk van rád. Elismerjük, hogy nélküled egyedül vagyunk, magányosak vagyunk és elhagyottnak érezzük magunkat. Életünk olyan vándorút, amelyen társakat, barátokat keresünk. De oly sok csalódás ér bennünket. Akiről azt hittük, hogy valóban szeret minket, az később elhagyott. Akit szerettünk, hűtlen vagy hálátlan lett. Újra és újra feléd indulunk. Te az adventi időben alkalmat adsz nekünk, hogy a megtérés útjára lépjünk. Adj nekünk őszinte bűnbánatot, amely irántad való szeretetből fakad! Segíts, hogy találkozhassunk veled, az emberré lett Istennel!

2023. december 15. – Péntek (Mt 11,16-19)

Napi evangélium - p, 2023/12/15 - 00:00
Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” Mt 11,16-19

Elmélkedés

Jézus egy játszótérre vezet minket a mai evangéliumban. A bibliai időben talán a piacon időztek a gyerekek, de számunkra könnyebb elképzelnünk az esetet, ha egy város játszóterére gondolunk. Mindenütt gyerekek, de nem törődnek a játékszerekkel, sem egymással. Valaki felveti unatkozó társainak: Játszunk esküvőt! Szóljon a furulya és mindenféle hangszer, s táncoljon mindenki! Azonban az ötletért senki sem lelkesedik, mindenki unatkozva üldögél tovább. Játszunk temetést! – hangzik el a következő felvetés! Énekeljünk gyászdalokat és sírjon mindenki! Ezért sem rajong senki. Egészen furcsa a jelenet, mert a gyerekektől mást várnánk. Melyik gyerek ne szeretne játszani?

A furcsa példázatot Jézus Keresztelő Jánosról mondja, illetve saját személyére is vonatkozik. Egyesek számára ugyanis teljesen mindegy, hogy kitől hangzik el egy Istentől jövő üzenet, tanítás, felszólítás, ők nem hallgatnak senkire, nem lehet őket sem táncra, sem sírásra késztetni. Keresztelő János a maga szigorú életmódjával és olykor szinte fenyegető hangnemmel szólította fel a népet a bűnbánatra. Jézus ugyanezt szelíd hangon tette, mégpedig a mennyei Atya megbocsátó szeretetét, végtelen irgalmát hirdetve. Egyeseknél mindkét módszer kudarcot vallott, nem hozott eredményt.

Az advent bűnbánati idő a mi számunkra. Ébred-e bennem őszinte megbánás bűneim miatt?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!

2023. december 14. – Csütörtök (Mt 11,11-15)

Napi evangélium - cs, 2023/12/14 - 00:00
Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg! Mt 11,11-15

Elmélkedés

Az evangéliumokban több helyen találkozunk azzal, hogy Jézus megdicséri valakinek a hitét, buzgóságát vagy éppen nagylelkűségét. Az ilyen elismerések sorába tartozik a mai részben elhangzó kijelentése: „Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Az Istentől kapott küldetést elfogadó és teljesítő ószövetségi személyek valamennyi ismérve megtalálható Jánosban: Istennek engedelmeskedő ember, az isteni üzenetet hitelesen hirdető próféta, életmódjában szegény és szerény, a tanításban tekintélyes és határozott, a bűnbánatra hívásban erőteljes és bátor, s végül az igazság kimondásáért vértanú.

Jézus szavai szerint még Jánosnál is nagyobbak lehetünk, persze nem a magunk erejéből. Ha emberi képességeinkre és következetességünkre hagyatkoznánk és hiányozna belőlünk a helyes irányt mindig és biztosan megmutató alázat, akkor életünk hajója zátonyra futna a túlzott önbizalom miatt. A lelki élet ott kezdődik, hogy elfogadjuk Istentől rendelt hivatásunkat és a tőle kapott szeretetet.

Akkor válhatunk jókká, ha a jóságos Isten gyermekeinek tartjuk magunkat és engedelmeskedünk neki. Akkor válhatunk szentté, ha teljesítjük a szent Isten parancsait. Akkor válunk képessé a szeretet önzetlen gyakorlására, ha Isten szeretete sugárzik belőlünk. Mindez Isten nagyszerű munkája bennünk, az ő kegyelmi segítsége, hogy az üdvösségre jussunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkodtat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem azért, mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk térített le minket az útról. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!

2023. december 13. – Szerda (Mt 11,28-30)

Napi evangélium - sze, 2023/12/13 - 00:00
Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Mt 11,28-30

Elmélkedés

Ha nap mint nap kimerülésig dolgozol, s még így is sokszor eredménytelennek látod fáradozásaidat, akkor Jézus téged hív a mai evangélium szavaival. Ha százszor és százszor elmondtad már valakinek jószándékkal figyelmeztetésedet, de ő mégsem hallgat rád, akkor Jézus téged hív. Ha minden erőddel és türelmeddel békességet akarsz teremteni a környezetedben vitatkozók között, de kudarc ér, akkor az Úr hívása neked szól. Ha szinte már kétségbeesetten próbálsz valakit letéríteni helytelen útjáról, de ő makacsul ragaszkodik bűnös életéhez, akkor Jézus hozzád intézi hívását. Ha nem találod helyed a közösségben, sem a világban, akkor Jézus téged hív. Ha már nem találsz sehol egy talpalatnyi földet, ahol nyugalmat érzel, mert minden és mindenki zavar, akkor Jézus téged hív. Ha úgy érzed, hogy mindenki elhagyott és legjobb barátaidra sem számíthatsz már, akkor az Úr téged hív. Amikor már elfelejtetted múltad legszebb élményeit és nincs kedved a jövőre vonatkozó terveket álmodni, akkor Jézus szava neked szól. Ha hosszú idő óta görgeted magad előtt bűneid sziklatömbjét, de az újra és újra visszazuhan rád, akkor ideje meghallanod Jézus hívását.

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek – mondja Jézus szelíden. Halld meg szavát! Vedd észre jelenlétét! Fogadd el szeretetét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Jézus Krisztus a te országod, az Isten országa örömhírét hirdette. Gyógyulást hozott a betegeknek és szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn és a gyengeség. Világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Jézusra, aki botránykő azoknak, akik nem fogadják el, de az élet teljessége azoknak, akik befogadják őt szívükbe.

2023. december 12. – Kedd (Mt 18,12-14)

Napi evangélium - k, 2023/12/12 - 00:00
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,12-14

Elmélkedés

Jézus példabeszédei nem olyan tanítások, amelyeket meghallgatunk és esetleg később emlékezetünkbe idézünk, hanem cselekvésre ösztönöznek minket, tehát nem csupán az értelmünket mozgatják meg. A példázatok valódi értelmét és mondanivalóját akkor fedezzük fel, ha nem kívülállóként hallgatjuk a történetet, hanem a szereplők helyébe képzeljük magunkat. A mai példabeszéd csak olyan ember számára érthető, aki átélte már az elveszett bárány helyzetét, azaz eltávolodott Isten szeretetétől és várta, hogy az irgalmas Isten rátaláljon.

Emberileg nézve a pásztor cselekedetét talán esztelenségnek, ostobaságnak tartjuk. Miért indul el keresni egyetlen bárányt, amikor örülhetne, hogy a nyájból legalább a többi kilencvenkilenc megvan? Miért vállalja a keresés kockázatát, amikor jól tudja, hogy a hegyek között vagy a pusztaságban sokféle veszély fenyegeti az ő életét is? Miért reménykedik abban, hogy egyáltalán élve megtalálja az elveszettet? A kérdésekre a válasz egyszerű: felelősséget érez minden rábízott bárány iránt. Isten pedig szeretetet érez minden ember iránt. Nem ostobaság az, hogy az irgalmas Isten keresi a bűnös embert, hanem a szeretet jele, s annak bizonyítéka, hogy Isten számára mindenki fontos, ő minden ember üdvösségét szeretné.

Legyünk hálásak azért, hogy az irgalmas Isten szüntelenül közeledik felénk!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas Istenünk! Tudjuk, hogy az igazi bűnbánat nem a büntetéstől való félelemből fakad, hanem az irántad érzett szeretetből. Szeretetünket azzal fejezzük most ki, hogy irgalmadban bízva és megbocsátásodat kérve bűnbánatot tartunk, elvégezzük szentgyónásunkat. Vezess minket adventi utunkon, hogy karácsony éjjelén találkozzunk majd az emberré lett szeretettel, Jézus Krisztussal, aki a te irgalmadat hozta el egykor és hozza el ma is a világba!

2023. december 11. – Hétfő (Lk 5,17-26)

Napi evangélium - h, 2023/12/11 - 00:00
Egyik napon, amikor Jézus tanított, farizeusok és törvénytudók is ültek körülötte, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból és Jeruzsálemből jöttek. Az Úr ereje akkor arra indította Jézust, hogy gyógyítson. Ekkor néhány férfi egy béna embert hozott hordágyon. Be akarták vinni a házba, hogy eléje tegyék, de a tömeg miatt nem fértek hozzá. Ezért fölmentek a tetőre, és azon át bocsátották le ágyastul a középre, Jézus elé. Hitük láttára Jézus így szólt: „Ember, bocsánatot nyertek bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok azt gondolták magukban: „Ki ez, hogy így mer káromkodni? Ki bocsáthatja meg a bűnöket? Nemde egyedül Isten?” Jézus pedig gondolataikba látva megszólalt: „Miért gondolkodtok így magatokban? Mi könnyebb, ha azt mondom: „Bocsánatot nyertek bűneid!” – vagy azt: „Kelj föl és járj!”? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma földön a bűnök megbocsátására.” Ezzel a bénához fordult: „Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Erre ő a szemük láttára tüstént fölkelt. Fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent magasztalva hazament. Erre mindnyájukat ámulat fogta el, magasztalták Istent, és félelemmel eltelve mondogatták: „Csodadolgokat láttunk ma.” Lk 5,17-26

Elmélkedés

Az evangéliumokban számos helyen találkozunk azzal, hogy Jézus tanítása felülmúlja a korabeli elképzeléseket vallási kérdésekben. A mai szövegben szereplő béna, járásképtelen embert azért hozzák Jézushoz barátai vagy családtagjai, hogy gyógyulást nyerjen betegségéből. Ez meg is történik, a béna ember a saját lábán távozik a helyszínről, de a csodához Jézus olyan tanítást kapcsol, amely meglepte a jelenlévőket. A korabeli felfogás szerint ugyanis az ember testi betegsége, nyomorúsága Isten büntetése, az ember bűneinek következménye. Ha ez az ember nem volna bűnös, akkor Isten megóvta volna őt és tudna járni. Ezt gondolhatták a jelenlévők, de az Úr nem így gondolkodott. Éppen a büntető Istenről alkotott helytelen elképzelést akarja átalakítani, amikor előhozza a bűnök megbocsátásának témáját. Mintha csak ezt mondaná a bénának: Isten elfogad téged és nem utasít el! Isten nem a bűneidet nézi, hanem jót akar neked! Isten eltörli, megbocsátja bűneidet, mert jóságos és nem büntetni akarja az embert. Isten irgalmasságának a bizonyítéka az, hogy mostantól járni tudsz. A történet lényeges eleme, hogy isteni származására utal Jézus, amikor kijelenti, hogy a béna bocsánatot nyer. Mivel a jelenlévők nem tudják, hogy Jézus valóban Isten, ezért nehezményezik, hogy emberként önmagát Istenné teszi, önmagának bűnbocsátó hatalmat tulajdonít.

Az eset tehát egyrészt a gyógyítás, másrészt a bűnök megbocsátása által igazolja Jézus istenségét.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Eljövendő Urunk, Jézus Krisztus! Terád várunk, utánad sóvárog a lelkünk, benned találunk békét. Az adventi gyertya fénye emlékeztet minket arra, hogy te vagy a fény a szívünkben. A te kegyelmed tölt el minket szeretettel, örömmel, reménnyel, békességgel és bölcsességgel. Add, Urunk, hogy ez a kicsiny láng utat mutasson számunkra feléd. Kérünk, hogy szabadíts meg bennünket minden bűntől, hogy szentségben és igazságban, terád várva teljenek adventi napjaink.

2023. december 10. – Advent 2. vasárnapja (Mk 1,1-8)

Napi evangélium - v, 2023/12/10 - 00:00
Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: „Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Mk 1,1-8

Elmélkedés

A bűnbánat útján

Advent 2. vasárnapján Keresztelő Jánossal találkoztunk az evangéliumban, aki „a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.” A hozzá érkező emberek pedig meghallgatták szavát és meghallották figyelmeztetését. Saját életükre gondolva mintha csak ezt mondták volna: Valóban változtatnom kell az életemen, nem folytathatok mindent ugyanúgy, mint eddig. Az emberek tehát felismerték, hogy most jött el az idő, most van itt a kedvező alkalom, most kell elindulni a bűnbánat útján, most kell kimondani, hogy ez így nem mehet tovább.

Mi indíthat bennünket a bűnbánatra? Jézus korában Keresztelő János kapta azt a küldetést, hogy előkészítse a Megváltó érkezését és bűnbánatra szólítsa fel az embereket. A korábbi időkben, az ószövetség korában Isten a prófétákat küldte el, akiknek az volt a feladata, hogy figyelmeztessék a választott népet arra, hogy letértek Isten útjáról, Isten törvényeinek útjáról és saját érdekükben térjenek vissza. Ehhez hasonló küldetést kap János is, aki szavait különleges jellel erősíti meg: a bűnbánat keresztségében részesíti azokat, akik komolyan veszik szavát és bűnbánatot tartanak. Mondhatjuk, hogy az ószövetségi próféták és Keresztelő János küldetésének folytatásaként az évszázadok során az Egyház által hangzik el újból és újból a bűnbánatra és a megtérésre hívó isteni üzenet. De ez a külső, kívülről érkező figyelmeztetés még nem elegendő ahhoz, hogy valóban mindenki bűnbánatot tartson. Egyesek meghallják az üzenetet és megérzik, hogy személyesen nekik szól, mások viszont könnyelműen elengedik fülük mellett.

Mi indíthat bennünket a bűnbánatra? Mi indíthat minket a belülről fakadó, a szívünkből kiinduló bűnbánatra? A válasz két szélső pontja: az Istentől való félelem és Isten szeretetének megtapasztalása. A kettő között igencsak széles a lehetőségek skálája, de úgy tűnik, hogy tulajdonképpen minden e kettőre vezethető vissza. Be kell látnunk, hogy Istennel egyszer találkoznunk kell, és amikor megállunk előtte, akkor félelem tölthet el minket, ugyanakkor szeretetét is érezni fogjuk, ami viszontszeretetre indít minket. Ezt az erős belső ellentmondást, azaz a félelem és a szeretet kettős érzését nehéz feloldanunk. Talán a bűnbánatnak és a megbocsátásnak a tudata segíthet ebben. Bűnbánat a mi részünkről és megbocsátás Isten részéről.

A bűnbánat egy út, mindannyiunk útja, amelyen Isten vezet minket. Az adventi időszak célja az, hogy elindítson minket ezen az úton, a bűnbánat útján. Adventi utunk Betlehembe, a kis Jézushoz vezet. Bűneink akadályként állnak ezen az úton. El kell őket távolítanunk, hogy fel tudjuk szabadítani az utat és tovább tudjunk haladni. A téli időszakban gyakran előfordul, hogy a heves szél hatalmas úttorlaszokat emel, amelyek akadályozzák az embereket a közlekedésben. Aztán egy idő után jönnek a hótoló gépek és felszabadítják az utakat. A bűnök úttorlaszát a bűnbocsánat szentsége szünteti meg, ezért az adventi időszakban mindenképpen keressük meg annak idejét, amikor elvégezzük szentgyónásunkat. Így tudunk majd tiszta szívvel megérkezni a betlehemi gyermekhez, Jézushoz.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te egykor bűnbánatot hirdettél a népnek és megtérést vártál az emberektől. Evangéliumod üzenete arra ösztönöz, hogy szembenézzek önmagammal, bűnös múltammal, életem hibáival. Segíts felismernem mindazt, amin változtatnom kell, s amin a te kegyelmeddel változtathatok! Adj szívembe igaz bűnbánatot! Add nekem a Szentlélekben való újjászületés kegyelmét! Mutasd meg nekem, milyen úton induljak, s mit vársz tőlem a jövőben! Köszönöm az adventi készület idejét. Adj erőt, hogy nap mint nap előre haladjak a lelki felkészülés útján és találkozhassak veled, az Isten Fiával.

2023. december 9. – Szombat (Mt 9,35 – 10,1. 6-8)

Napi evangélium - szo, 2023/12/09 - 00:00
Nyilvános működése idején Jézus bejárt minden várost és falut. Tanított a zsinagógákban, hirdette országának örömhírét, meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok: elcsigázottak és kimerültek. Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába!” Akkor összehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. Majd elküldte őket, és megparancsolta nekik: „Menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok!” Mt 9,35 – 10,1. 6-8

Elmélkedés

Szent Máté evangélista röviden összefoglalja Jézus tevékenységét, majd pedig leírja, hogy az Úr milyen tanácsokkal indítja útnak az apostolokat.

Jézus mindennapjairól az evangélista először azt mondja, hogy szüntelenül úton van, járja a városokat és a falvakat. Nem azt várja, hogy távolból is hozzá menjenek, bár erre is van példa, hanem ő megy az emberekhez. Keresi az embereket, közel szeretne kerülni hozzájuk, s ez a közelség, nem csupán a térben értendő, hanem a szívükhöz és a lelkükhöz szeretne közel kerülni. Jézus tisztában van küldetésével: a mennyei Atya az emberekhez küldte, hogy elhozza számukra Isten irgalmát.

Másodszor azt említi meg az evangélista, hogy Jézus betér a zsinagógákba és tanít. Üzenete így foglalható össze: meghirdeti Isten országát, amelyhez úgy csatlakozik az ember, hogy hallgatja, elfogadja és megvalósítja az örömhírt, a krisztusi tanítást.

Jézus tevékenységének harmadik eleme a gyógyítás, és itt a csodákra kell gondolnunk. Nem úgy gyógyít, ahogy az orvosok, hanem természetfeletti erővel, isteni hatalommal szünteti meg a betegségeket, olyanokat is, amelyeket nem tudtak gyógyítani a korabeli orvosok.

Az adventi időben figyeljünk a hozzánk közeledő Jézusra, aki az üdvösség örömhírét hozza el nekünk, s aki meggyógyítja lelkünk sebeit.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te vagy az igazi fény. Te vagy az igazi világosság. Te vagy a világ világossága. Te vagy életem világossága. Te vagy az egyetlen, aki elhozhatod életembe a hit fényét, a remény világosságát és a szeretet ragyogását. Eljött az idő, itt a kedvező alkalom, most kell elindulnom a bűnbánat útján, a hit útján, a hozzád vezető úton. Uram! A karácsonyi ünnep öröme a veled való találkozásból születhet meg. Add, hogy megérkezzek hozzád és felismerjem benned, a betlehemi Gyermekben az Istent, aki végtelenül szeretsz engem és minden embert.

Oldalak

© 2011 Római Katolikus Egyházközség, Jászfényszaru - Minden jog fenntartva